Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-26 / 269. (1307.) szám
2 1926 noromber 26, péntek. ^jccar-/v\a<íVAJi-HTRT>ai> BJtRg^ggaClR^AyiTia^nTrroWTWf.iMgaBgKgiaWK^ZMBWBIBBMWMBBMHi Tiszó (közbeszól): tízszer annyi van.! mint volt. Sivák (folytatva): Az aibsztineirsek egye-1 ittlétét támogatni kell. Egyenlő bánásmódot követel a szlovák újságírók részére, mert eddig politikai és pártszeimpontok szerint Jártak el velük szemben. A cseh bankok szlovenszkó! gazdálkodása í Sivák végül részletesen foglalkozik a l Ceská Hypotecná Banka pozsonyi fiókjának b helyzetével A fiók 1924-ben alakult 16 millió korona állami támogatással. Már az első éve 1,900.629 korona veszteséggel zárult. Minden 1000 korona hitelre ráfizet 550 koronát. Amikor a Lüdová Banka válságba Jutott, a hatóságok azonnal elrendelték a revíziót, a Hypotecnánál senki sem törődik a feltűnő nagy veszteségekkel. A bank csak esdi tisztviselőket alkalmaz, a szlovák bankintelligencia pedig állás nélkül van. A bank Igazgatója ugyancsak nem szlovák, jóllehet Szlovenszkón elismert szlovák pénzügyi szakemberek vannak, (Taps.) Itöscher német szociáldemokrata: A többség a munkásság szociális vívmányaira tör. Az. iskola terén is általános visszafejlődésre törekszik. A szocialisták a legélesebb harcot jelentik be a mai kormányrendszer ellen Módosítandó az iskolaügyi törvény Stasek cseh néppárti: Rámutat arra, hogy a történelmi országok községeinek iskolaszékeiben egészen jogtalanul a -szocialisták vannak többségben, jóllehet a lakosság nagyobb része a polgári pártok táborához tartozik. ; ^ A Habrman iskolaügyi miniszter áltat A legbiztosabb és legenyhébb csokoládé hashajtó FWsraílt ' VMs Rák "g* * Bratislava így dobot *n * 60*8. életbe léptetett iskolatörvény tarthatatlan s azt a legsürgősebben módosítani kelh Követeli, hogy a hitoktatás az ösz- szes iskolákban kötelező tantárgy logyen. Élesen támadja a pokrokár és szocialista tanítókat, akik a katolikusok ellen agitálnak. Mindenütt katolikus- és polgáréi]ene« peropu- gandát fejtenek ki, Rondniczky (közbeszól): Skandalum! IVlicsura (közbeszól): Ez az, ami Szlovensxkón az elégedetlenséget okozza! Stasek (folytatva) élesen támadja a szocialista tanielügyélőkét, amiért erős szóváltás támad Be*nes szociáldemokrata képviselő, a külügyminiszter bátyja és a néppárt' kép-' viselők között. Stivin elnök percekig csenget.} A szónok végül bejelenti, hogy az iskolaügyi j költségvetést mégis megszavazza. Jasa cseh szociáldemokrata szerint a mai koalíció szelleme klerikális és haladás- j ellenes. A költségvetést nem fogadja el. Bcncs cseh iparospárti az ipari szakis- j kólák fejlesztését kéri. A jelenlegi költség- j vetési javaslatban ugyan még keveset fordít á pénzügyminisztérum ezekre a szakiskolákra, de reméli, hogy jövőre gazdaságilag jobb idők. következnek, úgy hogy ezekre az iskolákra is nagyobb összeget lehet beállítani a költségvetésbe. A javaslatot elfogadja. A cseh nemzeti szocialisták j féltik a nemzeti államot f Sladky cseh nemzeti szocialista Ko~ mensky jövendölését idézi, aki annakidején megjósolta hogv eljön az idő, amikor a cseh nemzetnek saját kormánya lesz. Ez a jővén- j dőlés Masarvkban beteljesedett Sajnos, azonban a pártegoizmus következtében a ki- í vívott szabadság nyolcadik évében megváltó-; zott a helyzet, mert a németeket is felvették j a kormányba. Részletesen foglalkozik a né- j metlakta vidéken élő úgynevezett cseh kisebbség iskolaügyi helyzetével és hangsúlyozza, hogy a nemzeti iskolák kiépítésére ezeken a helyeken, de talán még inkább Szlovenszkőn és Ruszinszkón nagyobb gondot kell fordítani. Ez az állam nomzoti államnak alakult és üyonnek is kell maradnia. Tévednek a németek és a magyarok, ha azt hiszik, ! hogy a külföldi különböző nemzetközi J kongresszusokon tartott propaganda be- jj szédeikkel el fogják tudni érni azt, hogy obböl a köztársaságból második Svájcot .■ a.,,;:,, Vr. csináljanak. Kassának jogakadémiát vei s rámutat arra, liogv a felekezeti tanítók fizetésrendezése még mindig nem történt meg. Követeli, hogy Kassán állítsák fel a szlovák jogakadémiát s Selmecbányán ai erdészeti főiskolát Kirpál asszony, nemet szociáldemokrata, a német iskolai elnyomatásról beszél. Elpanaszol ja, mennyi német tanítót bocsátottak el állásukból s hány német iskolát zártak be. Ez az elnyomatást szellem az utóbbi időbeh nemcsak, hogy nem csökken, hanem még erősbödik. A javaslatot nem fogadja el. Remik dr. nemzeti demokrata az egészségügyi viszonyokról beszél. A nemi betegségek elleni akcióval kapcsolatban szükségesnek tartja a nagy nyilvánosságot ismerte előadásokkal felvilágosi tani e betegségek terjedésének veszélyeiről. Johannis cseh szociáldemokrata a szociális biztosítási törvény módosításának kérdésében polemizál a polgári pártokkal Bejelenti, hogy pártja a mai kormánynak nem fogja megszavazni a büdzsé szociális tételeit, mert a mostani többség minden igyekezetével azon van, hogy mindezeket a szociális vívmányokat, amiket hét éven keresztül eddig elértek, lerombolja. Slcfdnek Antal szlovák agrárius beszéde elején védelmébe veszi a cseh tanítókat a szlovák néppárt részéről Intézett támadások ellen. Szerinte ezek a tanítók óriási kultur- munkát végeztek Szlovenszkón, amit ma a szlovákok fel sem tudnak még fogni. Majd ogyházpoiltikáját bírálja élesen Ezután a cséhszlovák egységről beszél, amelynél a ír"> • csönös szeretet és egyetértés legyen a fő- kapocs. Hodzsát veszi ezután védelmében az Ejsler-aíférral kapcsolatban az őt ért támadásokkal szemben. Hodz&át Szlovenszkó legértékesebb reprezentánsának nevezi. Beszédét a kommunisták több Ízben köz-beszólással zavarják meg. A költségvetést elfogadja. Lapzártakor az ülés tart. Hlink&ék feltétel nélkül megszavazzák a költségvetést? Haneko szlovák néppárti a haladó, fele- kezetnélküli tanítók ellen foglal állást és követeli, hogy Szlovenszkó területéről távolítsák el ezeket a hitetlen tanerőiket, akik megmételyezik a valláshü és erkölcsös szlovák népet. Foglalkozik a tanítóság helyzetéPrág'a, november 75. A parlament folyosóin nsa a késő délutáni őrökben az a Mar beit szárnyra, hogy a Htimka-párt minden leltétől nőikül támogatni fogja a kormányt a költségvetés megszavazásában. ÍNean áll módunkban, a hír valódiságát ellenőrizni, azonban csodálkozásunfaal fejezzük ki azon, hogy ez a párt, ameOynelk a jelenlegi viszonyok között annyira kedvező politikai helyzete von, ezt a helyzetet kihasználni elmulasztja. A legutóbbi napok eseményei között a legérd ékesebbek voltak azölk a napvilágra jutott tárgyalások, amelyek tud- valévőleg Svehíla megbízottja és a párt között folytak. Számtalan kombináció kísérte ezeket a tárgyalásokat, számtalan kérdés került megvitatásra és nem tartjuk vnlószinőnek, hogy ezeknek a tárgyalásoknak eredmény© a fenti. hírnek megfelelő lenne. Ha mégis agy volna, akkor megállapíthatjuk, hogy a párt nem cselek síik helyesen, mert a jelenlegi viszonyok között kétségtelenül bőséges alkalma lett volna eddigi céljainak nagyobb részben való elérésére. Nana szabad elfelejtenünk, hogy a párt politikai programja én eddigi magatartása révén jutott oly erőhöz, amilyenre maga *en» számított a múlt évi választásoknál. Ha pedig a jellegi viszonyok között a fenti hir szerint viselkednek, abban az esetben ez a lépés a választék körében nagy viaz- szatetszést keltene. Pedig • pártnak sohasem volt jobb alkalma akár kívánsága, akár programja megvalósítása, vagy egy olyan demonstráció keresztülvitelére, amelyik roppant mértékben meg tudta volna er&iteoá azt a különben nagy tábort, amely ma sajnálattal állapítjuk meg — oszlóban van. Figyelmeztető felhívás a választói név- jegyzők összeállítása kapcsán. A magyar nemzeti párt kassai körzetének pártirodéjá- hoz sokan fordulnák a választói névjegyzék , közeli közszemlére való tételével kapcsolat- I bán aziránt, hogy a választási iroda a név• jegyzékben való meghagyást az állampolgár- ; sági okmány felmutatásához köti e az érvényes illetőségi bizonyítvány hiánya esetén törli a régebbi választókat is a névjegyzékből. Tekintettel arra, hogy a Központi Választási Bíróság döntvénye alapján mindazok, akik az eddigi jegyzékben fel voltak véve, akik csehszlovák ál lampolgárcknak vallják magukat s a jelen pillanatban állam- polgárságuk ügye kér vénye zés folytán folyamatban van, meghagy andók a névjegyzékben, felhivatnak, hogy úgy a saját, valamint pártjuk érdekében kisérjék figyelemmel a közszemlére kiállítandó jegyzéket s kihagyásuk esetén jogorvoslattal éljenek. Az eljárás az, hogy mindenki igyekezzék élőszóval való felszólamlás által magát a jegyzékbe felvétetni a ha ennek eredménye nem volna, felszólamlását irásbelileg benyújtani a választási irodához, illetőleg bizottsághoz. Nyomatékosan felhívjuk tehát a párt híveit, hogy Ily természetű ügyeikben forduljanak a kassai páTtirodához (Fö-u. 89, I. em.), ahol minden tekintetben segítséggel szolgálnak. BK89EÜ Wallesz Jenő MUHAR BEÁTA Re$én$ (3) Som Mihály levélírással volt elfoglalva, mikor műtermének ajtaját megzörgette Borz Andor. Az ajtón lóét zár és három keresztpánt volt. A pántok úgy voltak megszerkesztve, hogy lefelé fordíthatták, ha levették róluk a lakatokat. A kél ajtószárny ezzel a bárom pár lefelé lógó pánttal olyan volt, mint a kigombolt huszánmente, amelyről lelógnak a zsinórból font vitézkötések. A Pörgetésre megjelent az ajtóban Som Mihály, kulcsokat forgatott meg a zárakban, reteszeket tologatott ide-oda,' lán- cooskákat zörgetett s miután megkapta kérdésére a feleletet, hogy Borz áll a küszöbön, kinyitotta a fél ajtószárnyat és bebocsátotta vendégét,. — Kissé korán jöttél — mondotta Som Mihály —, de negyedóra múlva kész a levél éa akkor elmondok még egyet-mást. A két orosz bent van már a, műtereimben. Gyere, bemutatlak, beszélgess velük, amíg én befejezem a levelemet A két orosz erősen vitázott, amikor Som Mihály bemutatta nekik Borz Andort- A bemutatás egy pillanatra félbeszakította, de nem zavarta meg « vitát. Tovább beszéltek, mintha Andor ott a© lett volna. — Hidd el, Iván Dianitrievies, ez a legborzasztóbb csalás, amelyen önmagát éri. az ember, — moudotta Pável Mihajlovics. — Oko3 ember az ilyet mindig el tudja intézni magával és leUdiLwmeretével, — felelte Dimitrievies. — I>e mikor az a. legborzasztóbb, hogy már erőm sincs erre az önámitásra. Pár hónap előtt még győztem akarattal, elszántsággal. Legyűrtem magamban a kételkedést és hittem tovább- De ma világosan látom, hogy csalom magamat. — Biz ez nagyon fájdalmas. Ismerem ezt a lelkiállapotot. Valamikor átestem rajta én is, hidd el, utóbb ezt is megszokja az ember. Azt Mezem, minden ember hordoz valamit a lelke mélyén, amit annyira szeret és amihez annyira ragaszkodik, hogy ezer hazugság árán is megmenti nzl magának régi szépségében és tisztaságában. Láttam fonnyadó nőket, akik a tükör előtt igy okoskodtak: Istenem, hát olyan gyengék, már a szemeim, hogy ránoos;k látják, az arcomat? Lásd, Pável Midhajlovlos, ez az önámító művészet netovábbja: a nő inkább nem Mez k szemének, csakhogy továbbra is hihessen a *7/;f//:g/ben és preemorvosboz siet, hogy magerőéit?;, magában a hitté kiformálódott bazuireágol. hogy nem a szépségében, de a üzemében a hiiba— Éa én mégsem tudok már hinni. Póri© bóditó lármájában évekig lestem, mikor hallom már a nagy vihar üvöltését. Ha elfáradtam a várakozásban, kimenekültem a szabadba, a vasúti vágányok közelébe, hogy a közeledő vasút dübörgésében, egyre erősödő bömbölésében megérezzem azt, amire évek óta vágyakozom. A vonatok jöttek, minél közelebb érteik, annál erősebben, dübörögtek. Aztán megrendült a föld, reszketett a talaj. így öltem át képzeletemben a nagy forradalmat egyszer, tízszer, százszor. Most itt vagyok Budapesten és ugyanígy lesem a nagy földrengést. Kifáradtam, nem bírom tovább. Nem hiszek a mi forradalmunkban, nem hiszem, hogy hallani fogom valamikor a nagy dübörgést. Valid be, magad is azt hitted pár nap -előtt, amikor a Ivnyos Potemkán ágyul bömböltek, hogy Oroszországban ütött a megváltás órája. Hiszel-e benne ma is? Én nem. Dohéi mire várjak, mitől reméljek, ha a mostani eseményekben is csalódtam. Holnap hazautazom és átveszem atyám gazdaságát. Ila tovább is maradnék, nevetségessé lennék önmagam előtt Mert nincs nevetségesebb valami, mint bitorolni a mártiromság koszorúját Én nem hiszek, tehát nincs is jussom erre a koszorúra. — Pavel Miehajlovt.es, ón tíz év óta bitorlóm ezt a koszorút és sohasem tartottam magamat nevetségesnek. Tíz év óta nem hiszek az orosz forradalomban, de te vagy az első, akinek ezt bevallom. Tíz év óta nem várok semmit, de azért tovább is kitartok a helyemen. És ez az igazi vértanú ság! Mert könnyű valamiért szenvedni, meghalni, amiben hiszünk. A hívőnek nincs más útja és ez az ut. a legkényelmesebb, mert mártírhalált halni nem oly fájdalmas, mint a hitet feladni, megtagadni. Aki hisz, az önmagáért hal vértanu- sógot. De én, a hitetlen, aki nem hiszek abban, amit hirdetek, a hívőkért áldozom fel magamat,: szenvedek, hogy ők tovább hihessenek; kitartok, hogy őket no érje a csalódás fájdalma; hnzudok, hogy életben tartom bennük azt, amit ők igaznak hisznek. Ugy-e, kényelmes és hasznos dolog lenne mindennel szakítani és mint az orosz autokrácia megtért bűnöse, haza sietni. Ha nem szól ellene a lelki ismereted, ám siess haza. Én nem tudlak követni, mert nincs elég erőm miit.ók hitét, reményét széjjolromfcolni. — örökké éljen hát az a hazugság, hogy' eljön a forradalom és felszabadítja Oroszországot? örökké hígyjonek a milliók valamiben, ami soha sem fog megvalósulni? — Hogy ki miben hisz és meddig hisz, az az Illető lelki-összetételének a dolga. A boldogság a Cél és embere válogatja, hogy lő milyen eszközökkel segíti magát közelebb ehhez a célhoz, — Itt * tévedésed, Iván Dimitrievies. Az orosznak a forradalom nem cél, nem is eszköz, csak hangulatkeltő szer. Hasis, ópium, mellyel elhódítja magát, hogy rózsásnak álmodja a jövőt és a jövőn keresztül elviselhetővé tegye a jelent. Ha elvonultatom magam előtt a múltakat, mindjobban megerősödik bennem a tudat, hogy sohasem hittem abban, amiért küzdöttem s hogy a munka, melyet a forradalmárokkal végeztem, mindenre jó volt, csak arra nem, hogy a forradalmat megcsináljuk. Titkos gyűléseken találkoztunk, terveket kovácsoltunk, összeesküdtünk és a forradalmat éltetve, szerteszéledtünk abban a boldogító tudatban, hogy előkészítettük a megváltást. Most látom, hogy ez volt a csalások kezdete. A forradalom mezébe öltöztettünk valamit, aminek semmi köze nem volt a forradalomhoz. Hát nem lehet forradalmat csinálni tervek, összeesküvések, patétikus szónoklatok nélkül? Ezekre a mókáikra nekünk volt szükségünk és nem a forradalomnak. Emberek, akik nem értenek a lényeghez, mindig a mellékessel bajlódnak, hogy ne ébredjenek tehetetlenségük tudatára. Minden, amit cselekedtünk, csak arra volt jó, hogy tehetetlenségünket lepel ezzük egymás előtt Hogy az ember a cárt megölje, nitos szüksége másra, mint tőrre, revolverre, vagy bombára. És nekünk mindenünk volt, csak az nem, amivel a cárt megölhettünk volna. — Hát azt hiszed, megcsináltad a forradalmat, ha a cárt megölted? — Hc^y megcsináltuk volna-e, nem tudom. D« mi azt hittük, hogy a forradalom: cárgyilkosság. Hát ez la csalás, önároitáa volt? — Túlozol, Pavel Mihajlovics, nagyon Is túlozol. D« ha minden úgy lenne, amint mondod, még az sem lehetne elég ok arra, hogy odaillj az emberek elé és letépd róluk az álarcot, melyet a maguk és embertársaik megtévesztésére viselnek. A túlvilágot még senki sem látta közülünk. De azért szabad*© az* hirdetnünk a hívők előtt, hogy nincsen túlvilág? Minden, arai ébren tudja tartani a boldogság hitét, megérdemli, hogy fennmaradjon. És én meg akarom menteni a mások hitét, azért kell itt maradnom. Nem mehetek veled, Pavel Mihajlovics. Amig odahaza hisznek, nekem Itt a helyem. Borz Andor nyugtalanul feszengett a háromlábú széken, amelyet Som Mihály főtt eléje. Nem ilyennek képzelte ai orosz temperamentumot és az orosz forradalmi mozgalmat. A beszélgetés kiábrándítóan hatott rá és úgy érezte, hogy jobb lett volna, ha nem találkozik a két orosszal. A külsejük sem volt rokonszenves előtte. Iván Di- mitrtevtes volt az Idősebbik. Harmincöt felé Járt, d© hosszú, őszboceavarodé szakálla idősebbnek mutatta. Csak a szemei voltak élénkek, fiatalosak Hanyagul ült a nádból font karosszékben és sohasem gesztikulált. Nyugodtnak látszott, holott nem is volt nyugodt, csak fáradt. Megtörte a tízéves emigráció. Szürke, határozatlan színű zubbonyt" viselt, amelynek magasan álló gallérja oLy szorosan fogta körül a nyakát, hogy Borz Andornak kin volt ránézni. Valahányszor rápillantott, mindig úgy érezte, hogy meg kell fulladnia. Ha Dimitrievies a nyakát forgatta, hogy kényelmesebbé tégy© fojtogató börtönét, Borz Andor aka- raltanul vei© forgatta a nyakát és utánozta Di- inltTicvics íejmozdulatát Folyton a szakágával babrált, vagy hosszú, bozontos bajuszának szálait rendezgette úgy, hogy eltakarja redves fogaltra vei Mihajlovics tíz évvel volt fiatalabb. Tizennyolc éves korában szökött meg Pétervárról és most mindössze huszonhat évess volt. ő is öregebbnek látszott, de talán csak aziért, mert az 6 külsejo is szürke volt és kopott Bajuszát és szakánál ö is elhanyagolta és az ember inkább egy megrögzött cinikust, mint elszánt forradalmárt látott benne. Borz Andor idegenkedett mindkettőiktől és arra gondolt, hogyan lehetne Sora Mihálynak megsúgni, hogy ne szóljon az oroszok előtt az odesszai utazásról. Mikor Pavel Mihajlovics felelni jtaart Iván Dimitriovicsnek, Borz Andor hirtelen felállt 6s mintha valami sürgős és fontos mondanivalója lenn©, odasietett az ajtóhoz, amely Som Mihály szobájába vezetett. Som Mihály éppen lezárta a levelet, amikor Borz Andor benyitott hozzá. — Te, Mihály, n© szólj az oroszoknak arról, hogy Odesszába utazom. Az egyik közülük holnap akar hazautazni és talán hozzám szegődili, ha megtudja, hogy én is Oroszországba készülök. Befejezted a levelet? — A levéllel kész lennék, de le kell még rajzolnom a házat, ahol a levelet le kell adnod Egy-két perc csak és azzal is elkészülök. Pár perc múlva kész volt a rajz és,most még csak az oroszoktól kellett megszabadulni, hogy zavartalanul megbeszélhessék egymással a tennivalókat. — Mondd nekik Mihály, hogy még nem ebédeltél . és 1© kell menned, meri nagy on éhezek Lent az utcasarkon elválunk tőlük tSs visszajövünk. — Ilyet mégse tehetek velük. Én kérettem ide őkét és most rázzam le magamról, mint valami alkalmatlan kukacot- Beszélgessünk velük. Elmennek ők úgyis nemsokára. Borz Andór és Pom Mihály benyitottak a műterembe, ahol a két orosz még mindig a forradalomról vitatkozott (Folytatjuk)
