Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-20 / 264. (1302.) szám
4 1926 november zo, gtombat Berlin, november 17. Az akasztófa prédái, a börtönök lakói, gyilkosok és csalók, tolvajok és sikkasztó!* állandóan izgatják a tömpgek fantáziáját. Minden egyes nagyobb bűneset után ezren és ezren kérdik, hogy mi az, ami bűnre képesítette a tegnap még derűsen mosolygó embert, melyek azok a rejtett benső tényezők, amelyek tőrt vagy revolvert nyomnak az emberi kézbe és erőt adnak ahhoz, hogy minden lelki gátlás kiküszöbölésével kioutják embertársuk vérét, hogy gyilkoljanakDe nemcsak a nagy tömegek, hanem a tudomány is rejtély előtt áll, amikor a bűn nagy problémájával foglalkozik. Orvosok és jogászok, szociológusok é-s kriminalisták szinte évszázadok óta próbáljál^ végérvényesen megoldani ezt a rejtélyt s bár számtalan választ adtaik, de mindezek a válaszok eltérnek egymástól és éppen ezért egy sincs, amely megnyugtató és végleges megoldást tudna nyújtani. A modern judikatura megpróbálta, hogy felhasználja munkájában a tudományos megállapi- ásókat. Az itélethozó ma már nemcsak a bűn nagyságát tekinti, hanem összhangzásba próbálja hozni a bűnnel a bűnözőt is, arra igyekszik, hogy elkülönítse és máskép kezelje a hideg és számitó megfontolást, mint a felforró indulat beszámitha- íatlanságát. De a bírák és jogászok maguk érzik a legjobban, hogy a tudományos kutatás eddigi eredményei még túlságosan sok rést hagynak. A beszámithatóság és beszámithatatlanság között olyan fokozatok vannak, amelyeket a törvény íegemberibb értelmezésével sem lehet tekintetbe ' enni- Ezt a hidat csak a tudomány építheti meg. A pszichopata a büntetőt örvénykönyvben Mindezek után nagyon érdekes, hogy a német büntetőtörvénykönyv számításba veszi ezeket a fokozatokat és uj fogalmat, a pszichopátia fogalmát viszi a törvénybe. A javaslat szerint a pszichopátiáknál csökkent beszámithatóság válik majd megállapíthatóvá és ezek számára a büntetés is más jellegű lesz. mint a normálisok büntetése. Meg akarják szüntetni az általánosítást s amennyire csak lehetséges, fokozatokat állítanak fel és ezek szerint a fokozatok szerint változik majd a büntetés formája. A főszempont, mely különben a modern kriminológiának egyik alapelve, a következő; A büntetés célja nem a megtorlás, hanem a nevelés. 'A nevelést tehát úgy kell alkalmazni, hogy tényleg elérhesse célját és mint a gyermeknél szükséges az individuális kezelés, úgy nélkülözhetetlen a bűnösök egyéni elbírálása is. Bt a német javaslat a kriminológiának beláthatatlan perspekliváju reformját jelenti és a törvényalkotásban a jogász mellett egyenrangú félként foglal helyet a pszichiáter. Természetes, hogy a törvényalkotás fontos munkáját élénk tudományos vita előzi meg s ebbe a vitába most döntő tekintéllyel szól bele a legkiválóbb német pszichiáterek egyike. —- A bűnözők problémája, — kezdi Raecke cikkét, — elsősorban szociális probléma. Hiszen f3ak azt kell tekintetbe venni, hogy a porosz börtönökben évente 80.000 emberi munkaerő pocsékolódik el, mialatt a foglyok hozzátartozói nagyrészt a társadalom gondoskodására szorulnak. Mindez természetesen óriási költséget jelent a közösség számára és ezzel a költséggel egyáltalában nem arányos a bűn elleni küzdelem eredménye. Sőt, egyenesen azt mondhatnám, hogy szánalmasak elért eredményeink. Nem csoda tehát, ha mind erősebben nyilvánul meg az óhaj a reformok után. Reformokat követelünk a büntető törvénykönyvben, a büntető perrendtartásban és elsősorban a büntetés végrehajtásában. A bűnözés járványforrása Tehát reformokra van szükség! — mondja Raecke, csakhogy mindjárt hozzáfűzi, hogy ezekhez a reformokhoz először a kérdés tudományos oldalának tisztázása szükséges. Ha sikert akarunk elérni reformjainkkal, nem szabad céltalanul ide-oda kísérletezni, hanem a nagyközönségnek tisztába kell jönnie végre a bűnözés tulajdonképpeni lényegével. Az orvos jól tudja, hogy a járványos betegségeket csak a járványforrás eltűnésével lehet leküzdeni. Nem áll dí máskép a bűnözés kóros jelenségeinél sem, amelyet csak úgy tudunk visszaszorítani, ha okozói nyomára bukkantunk. . Milyen tehát a bűnöző ember? A naivan ítélő ember számára, — így folytatja Raecke, — lelki és testi szörnyszülött. Ha főbenjáró bűnt tárgyalnak, úgy nemcsak a törvényszéki termekben, hanem a folyosókon és a törvényszéki palota előtt is ezerszámra nyüzsögnek az érdeklődők, csak azért, hogy egy pillantást vethessenek a rémdráma véres hősére. Majdnem jutódig bizonyos kiábrándulás féle érzés fogja el az érdeklődő ezreket. Mert a bűnös megtekintése egyáltalában semmi feltűnőt, csodálatosat vagy a normálistól eltérőt nem nyújtott számukra. A megbukott Lombroso A riziognómla megalapítója, Lavater, Goethe barátja és kortársa, teljes komolysággal tanította, hogy az erény megszépíti, a bűn megcsufitja az embert. És a valóban gonosz ember erkölcstelenségét már az arcvonásokból is fel lehet ismerni. Még ma is „akasztóiakén!! emberekről", . gyilkos pillantásokról" és bűnre hajlamosító koponya-alakulatokról beszélnek- A testi-lelki elr korcsosultság minden fajtáját, igénybe vesszőit a bűnözők világa számára. De ezen az utón 6em a múltban, sem a jövőben nem juthatunk eredményre. Lombroso müvében megkísérli, hogy e problémát egyszerre megoldja anatómiai, fiziológiai és lélektani oldaláról. Páratlan szorgalommal gyűjtötte össze anyagát, megfigyeléseket eszközölt a növények és állatok vil; libán, figyelemmel kisérte a gyg^ekek és a primitív emberek életmódját stb., stb. Azonban megállapításainak felhasználhatóságát tönkretette kritikátlan következtetéseivel és túlságosan merész és gyors általánosításával. Lombroso a bűnözőket az epileptikusokkal állítja párhuzamba s úgy, mint epileptikusoknál, testi kirobbanások következnek be görcsös rohamok formájában és lelki kirobbanások a kábult öntudatlanság alakjában, úgy próbálja Lombroso a bűnt erkölcsi rohamszerű kirobbanással magyarázni. A bünijp arca Jogosan ítélték meg a tudósok nagyon élesen az ilyen merész megállapításokat. A bűnözés és epilepszia között szorosabb kapcsolatok, ez immár egészen kétségtelen, nem állanak fenn. A bűnözőknek csak egészen jelentéktelen része mutat epileptikus szimptomákat. De nemcsak ez a Lombroso-tétel dőlt meg, de megdőlt legfontosabb tétele az általános bünöző-tipusról. Ez az áltiános bűnöző típus tagadhatatlanul benne él a köztudatban és minden egyes ember, ha bűn elkövetéséről hall, vagy egy gyilkos nevét emlitik, képzelt alakot lát maga előtt, a kopaszra nyírt, beesett homloku, merev tekintetű, rabruhr-s alakot. Ha bármelyikünk rövid látogatást tesz börtönben, vagy fegyházban, arra a meggyőződésre jut, hogy az összes rabok bizonyos tekintetben hasonlítanak egymásra. Mindegyiknél feltűnik a halott tekintet, az arc álarcszerü merevsége és egyéb egyforma jelenségek. Csakhogy', mint ezt már Kaufmann helyesen megállapította, ez nem a bünözőhajlam következménye, hanem az örömtelen egyedüllétből, a szomorú rezignáció- ból és ritka beszédből ered. , Nincs „börtönpillantás“ Az arc sápadt színe a szabad levegőben való mozgás elégtelenségének következménye, a pofacsontok erőteljes kidudorodása pedig a zsírban szegény táplálkozás által okozott soványodásból származik. A képzelet többet lát, mint amennyit a valóság nyújt és a képzelet munkáját nagyban elősegíti a ruházat egyformasága. De ha közelebbről megvizsgáljuk a börtönök lakóit, megállapíthatjuk, hogy sem a koponyaalakulat, gém az arcforma semmiben sem tér el a szabad lakosság formáitól. Hiszen a rab egész megjelenése és arc- kifejezése egy csapásra megváltozik a szabad- lábrahelyezés pillanatában. Tehát? Tehát valóban nincsen bűnöző fiziognómia, hanem csak egy börtönfiziognőmia, nincsen bűnöző pillantás, csak börtön- vagy fegyházpillantás. Lombroso fellépése hatalmas polémiát indított meg és ez a tudományos vita termékenyítette meg tulajdonképpen az egész problémát. És ha a bűnözők összességére vonatkozólag el is kell tekintenünk egy egységes embertípus elfogadásától, mégis bizonyos az, hogy egy töredéknél számolnunk kell valamely végzetes lelki hajlamossággal, csakhogy ezt a csoportot nem lehet egy különleges antropológiai formulába szorítani és a Lombroso-féle atavisztikus visszaütési teória, amely a bűnözőt az ősember testi és lelki megnyilvánulási formáira vezeti vissza, légből kapott. Lombroso követői úgy vélik, hogy a mi társadalmunkba helyezett primitív embernek természetszerűleg a bűn útjára kell siklania. Ha ezt nem is fogadjuk el teljes egészében, mégis nagy igazság rejlik ebben az állításban, mert megvilágítja azt a hatalmas befolyást, amelyet helytelen társadalmi viszonyok gyakorolnak a bűn megszületésére. Az amerikaiak fejezték ki először leg- pregnánsabban ezt az igazságot a következő szavakkal: „A bűn szociális betegség és csak a szociális viszonyok javításával lehet küzdeni ellene". Bármennyire frázisként hangzik ez, mégsem frázis, hanem a társadalom kollektív bűnének szóló komoly és meggondolásra méltó intelem. RODOLFO Irta: Mára! Sándor. Pária, novemberben. Ajz tTodal/m1] újdonságok között, amik Páriis könyvkereskedéseinek kirakatait ezen a télen megtöltik, két uj könyv kelt figyelmet és nyomul előtérbe, egyidejűleg olyan tünetekkel, amik igazán megérdemlik az érdeklődést. Aki azt biszi, hogy a könyvek, amikre célzok, André Gide „Le Journal des Faux-Monnayeurs“ című nagy uj regénye, vagy Anatoie Francé összegyűjtött munkái, felületesein Ítéli meg a kor érdekeit és téved. A két könyv, ami most dominálja a kirakatokat, egyszerű biográfia. Annak az elhunyt hírességnek az életét tárgyalják, aki korunknak, minden jel szerint, a legtöbbet mondta s akinek korai halála, el lehet mondani, fekete gyászba döntötte az emberiséget. Tehát Peguy? kérdi az olvasó. Vagy Rathenau? Esetleg még J autós? Nem. A Valenrtino-biograli'ákrél van sző. A Rodolfo- emlékiratokrél. Amik Rudi emlékére készültek. Az egyiknek a cime: „La vie amou- reuisie de Rudjolph Valentino", — míg a másik, rapszodikusábban: „Rodolfo Yalentino, — sa vie, — ses films, — ses aveotures". A. könyvek elég vastagok, különösen az, amelyik Rudii szerelmi életével foglalkozik. A címlapot a hős emléke díszíti s az elhunyt aláírása, ami több okból kellemesen meglepő, igy például azért is, mert megtudjuk, hogy Rudi írni is tudott. Nem olyan jól, mint Casanova, akinek szintén volt szerelmi élete, de majdnem több sikerrel. A szerzők nevére, amennyiben neim anomyimek, nem emlékszem. Bolti ára a könyveknek elég magas. Ellentétben az emberiségnek azzal a túlnyomó többségével, amelyik csak nehezen vagy egyáltalán neim tudja túlélni a fiatal Valentino vakbélgyulladás-okozta korai halálát, e sorok Írója azok közé tartozik, akik mindaddig, míg meg nem halt, nem iis tudták, hogy Rudi élt. A név hiszen ismerős volt, mert vaunak hatások és befolyások, amik elől egy szervezett társadalomiban elrejtőzni lehetetlen, de nem fedett számomra precíz értelmet, sokáig azt hittem, hogy boxer, aimi persze csak az én hibám volt, mert egy kis utángondolással Tá kellett volna jönnöm, hogy nem lehet máis, mint mozi- színész. Imdolenisen, amilyen már vagyok, egy életen át, mindenesetre Rudi életén árt ignoráltam egy létezést, amiről most elkésve nap-nap mellett, tudomást kell szereznem, meg kell ismernem egy nagy élet minden apró részletét s még sok más egyebet is. A Rudi-Írodalom e két könyv mellett, amiket, ne kételkedjünk, követni fognak még forrásmunkák. igy például nem íkés- betnek sokáig összegyűjtött levelei, nem azok, -auuiket irt, hanem azok, amiket kapott, — a Rudi-irodalom a két kötet mellett jelentékenyen egészül ki az újságok, szaklapok és tudományos közlönyök illusztrált és iliusztrálatlau közleményeivel, emlékezésekkel, vezércikkekkel, riportokkal, vagy egyszerűen csak száues tárcákkal, — erő s kitartás kellene hozzá, összeszámolni valamennyit, de bizonyos, hogy ez a memoire- iródalom tömegben és intenzitásban nem marad mögötte mondjuk aiz Anatoie Francé halála után felburjánzott e.mlékzubatagnak, ami fölött nem is lelhet csodálkozni, ha az utóbbi szerző aráuylagos ismeretlenségét Rudi elterjedtsége miellett figyelembe vesz- szük. így nő, dagad ez a különös áradat Rudi emlékével kapcsolatban, hallom, hogy magukénak reklamálják őt már a fascisták és a spiritiszták s folyik a vita szerepeinek eltérő kvalitása fölött. így, vagy úgy, de teljesen elmaradni a világtól mégsem mer az ember s meg kellett tudnom, hogy Rudiba Sejk fiában a férfias, mig a Rózsák lovagjában inkább a romantikusan lágy karaktert örökítette meg múlhatatlan erővel s hogy sok minden szállt vele még a sírba. Az ember sok mindent kénytelen elviselni, ami Amerikából jön és Európában hat, és viszont sok mindent, ami egy börzés, futlballos, boxringes és mozileped ős civilizációnak nemcsak esemény, hanem probléma, még akkor is, ha egyesed közülünk minden igyekezetükkel azon vannak, hogy ezeknek a kis időknek a problémáit egyszerűen az események nívóján lássák, viszont az eseményeit megfejthetetlen problémáknak. így viseltem el másokkal együtt Rudi halálát s főként azt, ami utána következett. Egy bizonyos idő elteltével már azt lehetett hinni, hogy nyugalom költözött a telkekbe, az idő mindent gyógyít, és, ha, sajogva is, s itt-ott felbuggyanó könnyes emlékezéssel, de az emberiség bele fog nyugodni a megváltozha- tatla/nba s a jövőben nem haltunk Rudiról. Mit kell azonban hallanunk, dobogó szívvel és igen erős meglepetéssel, mit kell hallanunk és mit fog kellene majd látnunk; hogy az emberiség, amely kibírta Tolsztoj, Napóleon, V. Gergely pápa és Pasteur halálát, anélkül, hogy sürgős szükségét érezte volna gyors pótlásról gondoskodni, ez alkalommal nem nyugszik bele a Gondviselés megváltoztathatatlan rendelésébe, hanem minden igyekezettel korrigálni iparkodik azt. Az a generáció, amelyik elég rövid idő alatt minden különösebb emóció nélkül nyugodott bele mind az Írók, színészek, költők és művészek nem egészen természetes halálába, akik az elmúlt esztendőkben, tízmillió névtelen társukkal együtt, eddig niég ki nem derített célokért és nem egészen megfejtett okokból hősi halált haltak egy háborúban, amely legalább olyan erős drámai tömeg hatással bírt a telkekre, mint a Sejk fia, nem hajlandó belenyugodni az utóbbi pusztulásába, s ugyanakkor, mikor Mikiphonmal és charleston-l emezekkel a zsebében látogatja Cook autocarjaibam a VeTdun-körüli tö- megstrokait, magába száll, perel a Sorssal é* pótlást követel Rudiért. Itt is, ott is, de félreismerhetetlen erővel zug föl a vágy, ami már kezd testet ölteni, sőt, ahogy informálva vagyok, eleddig három festet is öltött, persze nem olyan tökéleteset, mint a Rudié volt, de mégiscsak testet. S igy olvassuk kerek szemekkel, hogy Parisban, Lemberghen és újabban Budapesten is leletekre bukkantak, amik többé-kevésbé alkalmasak kitölteni az űrt, amit Rudi halála a lelkeken és a filmesek zsebén ütött. Olvassuk, hogy, költséget és fáradtságot nem kímélve, itt is és ott is mozgalom indult, kijuttatni a Rudikat Amerikába, persze nem azért, hogy az emberiség biztonsága érdekében valami csendes szigeten összezárják őket, hanem azért, hogy Amerika az elkövetkező nehéz években ne szenvedjen Rudiban hiányt, hogy az export ne jöjjön zavarba akkor, mikor az import követel, s az impoTt teljes egészében megkaphassa azt, amit az exporttól egyedül vár még, t. i. Rudit. A tudomány, főként az amerikai tudomány mai állása mellett lehet, ha az eddigi fölfedezések nem sikerülnek, hogy kísérleti utón állítanak majd elő egy uj Rudit, s a magunk részéről a kísérlet sikerében előre is hiszünk, mert empirikus tény, hogy ahol sok buta ember valami butát erősen és nagyon akar, az többnyire hiba nélkül mindig is sikerül. Azt kell hinnünk, s ez a hit valóság, mert pénz van mögötte, s a pénz nem ismer tréfát, hogy az emberiség szükséglete egy Rudiban ma erősebb, mint valaha volt. Nem emlékszem például, hogy Anatoie Francé halála után művészi és társadalmi körökben mozgalom indult volna, egy uj Anatoie France-ot, vagy legalább megközelítően valami hasonlót fedezni föl, nyilván azért, mert az emberiség szükséglete egyrészt aránytalamabbul szerényebb Anatoie France-ofeban, mint Rudikban, másrészt Anatoie Francé teljesen kielégítette, bizonyára magas kora következtében, a várakozást, ami személyéhez fűződött, mig Rudiról, aki után ür maradt, ezt nem mondhatjuk el. Ez az ür, ami maradt, úgy értesülök, főként a nők szivében tátong, s megegyezően a természettel, ami az űrtől minden formájában fél, az igazi művészet sem bírja el az űrt és betöltésére törekedik. Három amerikai hajójegy, amit eddig mübarátok az uj Rudikra fordítottak, már egymagában 1000 dollár, nem beszélve a visszautról, ami remélhetőleg elmarad, ha, az űrt tekintve, mind a három pót-Rudira szükség lesz, s azok Amerikában maradnak, ami viszont nekünk európaiaknak ezer dollárt föltétlenül megér. Valaminek azonban mindebben lenni kell, mert pénzt nyomós okok nélkül a mübarátok sem áldoznak, s ha a jelenség elemeit nézzük, úgymint a filmet, Amerikát, a pénzt, az űrt, a hölgyvilágot és a Sejk fiát, föltétlenül kilyukadunk oda, ahol minden igazi művészi jelenség közös forrása buggyan, t. i. az örök emberire. Nekem, akinek már az Igazi is gyanús volt, lrogy csak pótlék valami űrben, nem vitás, hogy a Pótlék lesz legalább olyan jó, mint az Igazi volt. X Bűnök, bűnözök és bírák A német bünlclötürvénykönyv idegorvosok együttműködésével készül el — A törvénybe bevezetik a fokozati indiszposició fogalmát A legjobb és || legismertebb szer kézművesek, földművesek és gyári- §| munkások számára mindennemű elfáradásnál az ^ menthet stsborsiesi amely azonnal felüdit és megerősíti a testet. Az Alpát az egész világon kipróbálták ezért követeljétek kizárólag mindenütt ezt a gyártmányt.
