Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-19 / 263. (1301.) szám
6 1926 november 19, péntek. Lévai levél egy kis kűi* és belpolitikáról Léva, november 18. Egy német írás tévedt ma a kezeim közé. „Deutscher Schwux" a címe. Három év előtt koztam magammal Németországból, akkor, amikor a büszke, hatalmas germán nép a legborzalmasabb napjait élte. Abból az időből őrzök egy 24 millió márkás bélyeggel ellátott levelet, egy meck- lenburgi kis protestáns templomban elhangzott szivbemarkoló imádságot és a fentemli- tett Német Esküt. Az imádságot egy tüdőba- jos, nagymüveltségü ifjú pap mondotta. Mi néhány távolbaszakadt magyar asszony, könnyező szemmel és vonagló sziwel hallgatjuk a meggyötört, megalázott, béklyóba vert népéért könyörgő lelkész szavait. Az ifjú pap édesapját és két fivérét vesztette el a borzalmas verduni harcokban. Szavai zúgolódás nélkül, hittel és alázattal szálltak a Mindenek Urához. A másik irás, az Eskü — borzongató vadsággal, engesztelhetetlen gyűlölettel, fanatikus lüktetéssel rímbe szedett átok. Átok arra a németre, aki valaha is baráti jobbját nyújtja a gall szomszédnak, aki kenyeret nyújt neki, aki bajában segítségére siet, aki szomjazó francia ajkak közé italt csepegtet stb. stb. A 24 milliós bélyeggel ellátott levelet 1923 őszén, novemberben kaptam a mecklen- burgi falucska aranyszáju papjától. A leg- szörnyübb tél borzalmai vetették előre sötét árnyaikat és a levélben kiosiny faluja ínségben tengődő népe számára némi gyorssegélyért hozzám folyamodott Pastor Klingen- berg. Közelebb — hiába nézett széjjel — nem volt segítség. Három éve pihen egymás mellett csendes némaságban a három irás. És ma, amikor eltűnődve hallgatom a fakuló betűkből felém áradó beszélő indulatok halk szózatát, eszembe jut, hogy Stresemann és Briand Thoiryben barátságosan villásreggeliznek, hogy Párisban nagy ázsiója van a németül tudó rendőrnek, mert a lodenruha és a sze- gestalpu cipő mindennapi látvány immár Páris forgalmas boulevardjain. Elgondolom, hogy a német aranymárkával jobb valuta nem táncol a tőzsde piacán. Eszembe jut az is, amit a minap olvastam, hogy Németország milliós kölcsönt nyújtott valamely megszorult győző államnak, sőt a francia frankot is szanálni hajlandó bizonyos feltételek mellett! stb. Pastor Klingen- berg a nyáron 8 pfenniggel ellátott levélben irta meg, hogy a kies tengeri fürdőben a penzióárak 8—10 aranymárka között ingadoznak, de attól fél, hogy ez sok lesz nekünk, a győztes Csehszlovákia elszegényedett magyarjainak. Már most mi a tanulság? — szokták ilyenkor mondani a jó pedagógusok? Az, hogy nem lehet egy népet megfojtani, lebilincselni kizsákmányolni és tönkretenni, az, hogy igaza volt Pastor Klingen- bergnek, amikor népe számára lehajtott fővel, de emelt sziwel feltámadásért könyör- gött. Az a tanulság, hogy ne gyűlöljétek egymást emberek, de tekintsetek büszke, acélos, megingathatatlan pillantással azokra akiit lábbal tipornak rátok a megaláztatás napjaiban, — majd eljön a megváltás ideje. A Német Eskü? — ma tragikomikus tiráda. A tüdőbajos lelkész imája? — Gyönyörű beteljesülés. A germánok már feltámadtak. * A németek dolgával kapcsolatban eszembe jut. még valami. Mindnyájan emlékezünk még arra a hatalmas szócsatára, amelyre egész Európa felfigyelt, mikor a tiroli németek elnyomatása ellen szót emelt a bajor miniszterelnök és erre az olaszok diktátora, Mussolini duce, alaposan visszareplikázott. Szó szót követett, a hangulat izzóit és a németek ellen ugyancsak fellázadtak a lobbanékony olaszok. Különböző büntető tendenciájú határozataik közül hirtelenében csak az jut eszembe, hogy olaszországi hoteliernak nem volt szabad falai közé fogadni Goethe hazájának szülöttjét. (Biztosan hozhattam volna Itáliából a nyáron „Olasz Esküt“ magammal, ha ott lettem volna!) És most jön a csattanó. A P. M. H.-ból októberben kivágtam egy rövid semmitmondó kis hirt. Elteszem a három német irás mellé mint kuriózumot, mert arról ad számot, hogy Mussolini beteg és a müncheni Tag jelentése szerint Sauer- bruch müncheni orvostanárt táviratilag Rómába rendelték. Mussolinit kell megvizsgálnia, aki már huzamosabb idő óta betegeskedik. Emberek! Ne gyűlöljétek egymást. Mert még ió, ha tragikomédia fakad a gyülölség- ből, de jaj ha tragédia lángol fel az engesztelhetetlenség nyomán. * És azért ne vessen szelet, aki nem akar vihart aratni. Ez a régi jó mondás a fenti szófüzés nyomán önként tolul a toliamra. Pedig már megjöttem Némethonból, sőt Itáliából i.s hazatértem és itthon vagyok az én kis magyar városomban, ahol. aggódva, lélegző tel fojtva lesem várom, vájjon nem lesznek-e a közeljövőben meggondolatlan, köny- riyelmü kezek, akik szelet vetnek egy békés város termőföldjébe, hogy magvető kezük nyomán pusztító vihar kerekedjen a lelkek humusának legértékesebbjében, a hitéletben ?! E lap hasábjain immár másodízben kerül napirendre a lévai plébánosi állás betöltése. A múltkori Cilik igen megnyugtatta egy szlovák pap állítólagos kinevezésének hírére az erősen háborgó közvéleményt, amennyiben Ravasz Viktor dr. szlovák néppárti vezérféríiu szájából közölt nobilisán őszinte és becsületes kijelentéseket. Ravasz dr. szerint a néppárt egyáltalán nem reflektál a lévai plébánosi stallumra, sőt lojálisán elismeri a nagyszámú magyar katolikusok jogát aziránt, hogy a maguk emberét lássák a plébánosi hivatalban. Ezzel szemben a napokban az a riasztó hir terjedt el, hogy a lévai plébánosi állást egy a szlovák néppárt kötelekébe tartozó pappal töltik be. Az illető pap Csanaky báti plébános, akivel szemben tartozom annak a kijelentésével, hogy tiszteletreméltó személyét a legtávolabbról sem óhajtanám e kérdéssel kapcsolatban — politikai hitvalláson túl — érinteni. Mert hiszen abszolút nem szándékunk a személyeskedés, másrészt nem adhatunk hitelt felelősségnélküli mendemondáknak. De mivel látjuk, tudjuk és észleljük a hívek nagyfokú, izgatott elkeseredését, szükségesnek tartjuk, hogy a nagy nyilvánosság előtt a következőket leszögezzük: Mi, abszolút, fölényes többségben levő lévai magyar katolikusok kijelentjük, hogy Fenyeget a Duna — Negyedszázados Vajdaság, november közepén. Ennek a nagy Európának nincs árvább szeglete annál a kis Baranyánál, amit a sors idevetett Jugoszláviába, az úgynevezett Vajdaságba. Először tönkretették a gazdaságát, elhordván onnan a Frigyes főherceg béllyei mintagazdaságnak minden kincsét, teuyészál- latát és modern gazdasági eszközeit, amelyek pedig a baranyai lakosságnak mindenkor ingyenes rendelkezésére állottak, megtették még azt is, hogy a koldusszegény, átlag alig 4—5 holdas baranyai sokáé, magyar és né- ■ met gazdák kis vagyonára ráeresztették a Duna vizét, húsznál több kisközség termését árasztották el már háromszor vagy négyszer, minden kárpótlás nélkül, sőt a dobot is meg akarták ütni azok vagyona felett, akik nem fizették meg idejében az ármentesitő társulatok dijait vagy az adót. Most újra fenyeget a Duna, most újra Baranyára eresztették a vizet, a jövő tavaszra megint béka kurutyol a szépen termő baranyai földeken és megint a koldusbotot kénytelen a kezébe venni néhány száz család, nemcsak magyar, német, de sokác is akik pedig, ha nem is harmad, de legalább másodrendű állampolgárok. Egy szerelmi regény izgatja most a becskereki közvéleményt, olyan regény, amely Beniczkyné-Bajza Lenke és CourthiS Mahler negédes tollára kívánkozik. Lux Henrik becskereki iparoslegény ezelőtt 25 éwel szerelmes volt Zsembery Máriába, aki ugyancsak iparosok gyermeke volt. A szülők ellenezték a házasságot, mire az elkeseredett Lux nekivágott Amerikának, hogy Szabadka volna a Vajdaság természetes központja, különösen a magyarság szempontjából, hiszen a vajdasági intellektuell magyarságnak csaknem két ötödé itt él, míg a másik három rész elosztva apróbb-nagyobb csoportokban, sőt a legtöbb helyen egészen magába zártan tengeti szomorú magyar életét. Mégis, valahogyan, ki nem mondottan, de szivből átérezve, Becskereket tekinti minden per- spektivás magyar a vajdasági magyarság Mekkájának és ha Kelet felé fordulva, fajának jövendőjéről ábrándozik, akkor Becskerekre gondol és a becskereki magyarok munkájára eszmélve, nyugodtan ismétli meg az igét: Ex oriente lux! Becskerek ennek a kiindulási pontja és most Becskerek mély gyászba borult, kidőlt az alkotó magyar munkának egyik legenergikusabb lendítő je, Végh Lajos dr. öngyilkos lett A 64 éves, hatalmas erejű magyar ur néhány héttel ezelőtt betegeskedni kezdett, ennek folytán ágynak esett és ezt nem bírta, mert életében beteg nem volt, borotvált arcával, válláig érő dús hajával a soha meg nem rokkanó Élet szimbóluma volt, azután előkerült a párna alól a revolver és egyetlen, jól irányzott lövéssel a szájba szétroncsolta azt az agyat, amelytől még olyan sokat várt a vajdasági magyarság. Temetésén nemcsak a magyarság, de az egész város és megye részt- vett nemzetiségi kivétel nélkül, az ügyvédi kar nevében Jaksics Zsarko dr., volt képviselő, a becskereki Pribiosevics-párt elnöke, búcsúztatta. Megmozdult a, falu a szerencsétlen ifjabb Rácz György érdekében, akiről már jelentette a P. M. H., hogy revolvera leghatározottabban tiltakozunk nemzeti érzésünknek megsértése ellen azáltal, hogy kedvünk, ízlésünk és kívánságunk ellenére a lévai plébánosi állást exponált szlovák politikai felfogású egyénnel töltsék be. Mi nem elégszünk meg magyarul tudó pappal és csakis magát nyíltan, becsülettel magyarnak valló lelkiatya gondjaira bízzuk magunkat mi, sokezer lévai magyar katolikusok, akik közül három év előtt ezerötszázat bérmált Jantausek vikárius ur! Vagy talán már elfelejtette volna ezt és azt is, hogy a szlovákok másnap csak körülbelül százhuszan járultak a szentség felvételéhez?! Azért óva figyelmeztetjük az illetékeseket: ne kössék meg azoknak a kezeit, ne kényszerítsék őket, akiknek joguk és kötelességük a nagyszombati vikariátus elé jelöltekei járulni, ne kerteljünk, mondjuk ki nyiltan: mi a végsőkig elszántan várjuk a döntést. Eszünkbe jut és utalunk is egy pár év előtti esetre, amikor a diószegi plébános nem volt képes elfoglalni hivatását a faluban az ellene megnyilvánuló ellenszenv miatt. Nincs uj a nap alatt és ez a pár sor több ezer hivő lelkében m^szilárdult akarat és elhatározás nyomán Íródott. Tán erősen, tán túlságosan elszántan, de végre is elég volt az elégedetlen suttogásból, hangosan szóltunk, horr^ szavainkat meghallhassák azok akiket illet. Mi jogunk és igazságunk érzésével felvértezve nyugodtan várjuk a fejleményeket, ám azok, akiknek kezében van a döntés, ne feled iék a vészt jósló mementót. Ki szelet vet, vihart arat. A vihar — az pedig pusztít... Pápaszem. s szerelem — Mindenki gyanús, aki él ott vagyont szerezzen és mint dollárkirály vihesse magával szive szerelmét. Hamarosan össze is „csinált" pár ezer dollárt, amivel farmot bérelt, de közben arról értesült, hogy szive Máriája szülei akaratához képest férjhez ment. Ennek a hírnek a hallatára Lux is megnősült Amerikában, huszesztendei házasélet után azonban meghalt az amerikai feleség és röviddel a temetés után álmot látott Lux. Álmában megjelent előtte a régi kedves képe, akit kivándorlása óta nem látott és akiről férjhezmenetele óta nem hallott hirt. A régi Mária arra kérte álmában hajdani kedvesét, hogy ne hagyja el őt és gyermekét. Lux azonnal hajóra ült, hazajött Becskerekre, felkereste Zsembery Máriát, aki csaknem ugyanabban az időben maradt özvegyen, mint Lux és pár napi idehaza tartózkodás után feleségül vette a 24 éve nem látott ideált. Ilyen regényeket sző az élet erre a Vajdaságban széles jókedvében, ezzel szemben a hatóságok sokkal kevésbé regényes meglepetésekben rész esi tik a lakosságot. Szabadkán például egészen egyszerűen felfüggesztettek két bunyevác rendőrkapitányt mert úgy találták hogy nem elég megbízhatók államhüség szempontjából. Az indokolás szerint az egyiknek valami unokabátyja tényleges magyar főhadnagy, a másiknak pedig egy még távolabbi rokona a magyar hadügyminisztériumban számtiszt. Attól tartanait tehát a város bölcs vezetői, hogy a két fiatal rendőrtiszt elárulhatja a rájuk bízott fontos státustitkokat. rel támadta meg ügyvédjét, aki állítólag közvetlen okozója annak, hogy a még nemrégen dúsgazdag topolyai malomtulajdonos teljesen tönkrement. Rácz György, aki a merénylet után önként jelentkezett a rendőrségen, ahonnan azonnal átvitték az ügyészségre, még letartóztatása napján biróküldési kérelmet terjesztett elő, kérte, hogy ügyében ne a szabadkai törvényszék ítélkezzék, hanem valamelyik más bíróság, mert a szabadkai bírákat elfogultaknak tartja. Ezt a kérelmet arra alapította, hogy mint mindenütt, úgy Szabadkán is szoros baráti viszonban élnek egymással a bírák és különösen a szerb ügyvédek. Hir szerint ennek a kérelemnek teljesítése elé a szabadkai bíróság sem gördít akadályokat, ami annál természetesebb, mert Rácz egyetlen bírót sem nevezett meg névszerint, csak általánosságban terjesztette elő kifogását. Ennek a kérelemnek hire futván, a topolyai lakosság, éppen Rácz hitelezőinek a kezdeményezésére, csaknem ezer aláírással ellátott, kérvényt nyújtottak be az igazsdgügyminiszlériumhoz, amelyben ugyancsak azt kérik, hogy Rácz ügyében valamelyik elfogulatlan bíróság ítélkezzék. Egy kiirtott család hullái felett tehetetlenül áll a nyomozás, amelynek alig van kiinduló pontja. A toronlálmegyei Torontálvásárhely református magyar lakossága maga állott be nyomozni, inért olyan felháborodást keltett az a bestiális gyilkosság, amelynek áldozatai a község egyik igyekvő, közkedvelt öreg kereskedője a feleségével és a náluk szolgáló kis cseléddel. Klein Mátyás szatócsnak bormérése is volt, mellette tánohely, ahol vasárnap este is táncolt a közeli utcák fiatalsága. Kevéssel záróra előtt, 11 óra tájban, egy autó állott meg a korcsma előtt és abból három utas ment be az ivóba. Az uj vendégek csendesen boroztak néhány negyedóráig, majd az egyik, egy Bulik Pál nevű antal- falvi gazda 200 dinárt kért reggelig kölcsön Kleintól, aki azonban nem adott a közismert garázda embernek. *■ Éjfél után az autó elvitte a vendégeket, a táncnak is vége szakadt, Kleinék lefeküdtek, de alig aludtak el, megzörgette valaki az ablakot és árut kért a boltból. Az öreg Klein valószínűleg megismerte a hangot, mert gyanútlanul ajtót nyitott, mire négy ember hatolt a boltba és onnan a szobába és pénzt követeltek. Klein átadott 3000 dinárt azzal, hogy nincs több, de a rablók nem elégedtek meg ezzel, hanem baltával fejbevágták, össze-vissza vagdosták a fejét, úgy hogy halva rogyott össze. A haramiák ezután az asz- szony ellen fordullak, aki félájullan nézte végig férje bestiális meggyilkolását, de kiáltani sem mert, mert első néhány sikoltása után őt is fejbeverték egyszer, egyelőre „gyengéden", de megfenyegették, hogy ha nem hallgat, baj lesz. Az asszony a rablók követelésére még odaadott néhány száz dinárt, de ezek keveselték azt és addig ütötték, amíg halottnak nem látszott.Ezután kimentek a konyhába, ahonnan az ott alvó kis cseléd nem birt menekülni és fejszével őt is agyonverték, hogy ne lehessen árulójuk. Véres munkájuk végeztével, bezárták maguk után a boltajtót és elmentek. A rémtettet reggel fedezték fel a szomszédok, akiknek feltűnt, hogy a rendkívül szorgalmas Kleinék még nyolc óra tájban sem nyitották ki az üzletet. Rendőröket hívtak és elhívták Kleinék férjes leányát, akivel együtt behatoltak a vérrel mocskolt lakásba. Klein Mátyás és a kis cseléd, Becsei Kata, halottak voltak már, az asszonyban még volt any- nyi élet, hogy gyanúját elmondhatta, amely szerint a tettesek az autós "endégek voltak. A községbeliek vallomásai alapján a hatóság megállapította, hogy ezek a vendégek Bulik Pál antal- falvai, Nyemoga Misa és Tóth János lajosfalvai lakosok voltak. A gyanúsítottak egyelőre tagadnak, hasonlóképpen a soffőr is, aki azt állítja, hogy hazavitte vendégeit és nem tért velük vissza Vásárhelyre. A nyomozás folyik, mert a haldokló Kleinné Bulikban állítólag felismerte az egyik tettest, éppen azt, aki a férjét lemészárolta. — A magyar nemzeti párt törvényjavaslatot készít a tartalékosok fegyvergyakorlataira vonatkozólag. Pozsonyból jelentik: A magyar nemzeti párt hivatalos lapja, a Barázda holnapi számában nagy- jelentőségű akcióról ad hirt. E híradás szerint, mialatt a költségvetésnek hadügyi része bizottsági tárgyalás alá kerül, a magyar nemzeti párt törvényhozói egy oly hadügyi javaslaton dolgoznak, amely a nép legszélesebb rétegeinek szivéből fakad és kívánságát akarja kielégíteni. Arról van ugyanis szó, hogy a tartalékos katonák bizonyos kategóriáinak fegyvergyakorlatai lényegesen megTövidittesseinek. Tudvalévő dolog, hogy a legutóbbi években a törvényhozás bevezette a hathónapos szolgálat utáni tartós szabadságolást, valamint a létszámfölöttiek 14 havi szolgálat utáni leszerelését. Emellett a katonák többsége 24, 20, illetve 16 hónapot szolgált. Teljesen méltányos és helyes tehát, ha azok a katonák, akik hosszabb tényleges szolgálatot teljesítettek, kevesebb fegyvergyakorlatra vannak kötelezve, mint azok, akik hathónapi szolgálat után leszereltek. Miután ez a minden tekintetben méltányos javaslat a legtöbb pártban nagy tetszésre talált, bizonyosra vehető, hogy a magyar nemzeti párt törvényhozóinak ezirányu törekvését siker fogja koronázni. — A belga király kalaadja. Stockholmból Írják a következő mulatságos apróságot, amelynek szenvedő hőse Albert belga király, aki — mint ismeretes — fiának esküvője alkalmával a svéd fővárosban időzött. Egy alkalommal a király a kora hajnali órákban kiséret nélkül, polgári öltözetben sétára indult Stockholm utcáin és mire visszatért a királyi palotába, meglepetéssel tapasztalta, hogy az időköziben leváltott őrség nem hajlandó őt beengedni. Az uralkodó megpróbálta megmagyarázni a derék svéd katonáknak, hogy ő a belga király, aki, mint Gusztáv svéd király vendége, a palotában lakik, a lcatonák viszont, akik anyanyelvükön kívül más nyelvet nem értettek, hajthatatlanok maradtak. A rendkívül kínos helyzetnek végül az őrség odaérkezett parancsnoki vetett véget és a belga király akadálytalanul bejuthatott a palotába a feszesen tisztelgő őrség sorfala között. Albert király természetesen nem vette rossz néven a túlbuzgó katonák által okozott incidenst és szárnysegéd j éhez fordulva, mosolyogva jegyezte meg: „Lám! így jár egy király, ha nincs egyenruhában!" — A Vezúv működésben van. Nápolyiból jelentik: A Vezúv néhány nap óta ismét működésben van. A lávaömlést tompa földalatti moraj kiséni. A környékbeli falvak lakosságán pánik vett erőt, annak dacára, hogy a tudósok véleménye szerint aggodalomra legalább is egyelőre semmi ok sincsen. xx Tapsifüles nyuszika megható történetét kicsinyek és nagyok örömmel olvassák. Vajdasági mozaik
