Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-18 / 262. (1300.) szám
4 TI«GAI-AVAfitAR-HrRME 1926 november 18, csütörtök. Megrohamoztam Hubermann Bronislavot — a fürdőszobában rA világhírű hegedűs későn kel, siet, ideges, nem beszél a zenéről, de nyilatkozik a páneurópai mozgalomról, a nőről és a hires ember kálváriáidról Prága, november 17. Déli Mtizenkettőt mutat az órám, mikor Hubermann prágai lakásán becsengetek. Hubermann ur még alszik — mondja az eló'siető szobalány. Kellemetlen. Talán még sem. Talán már felébredt s csak az ágyában fekszik — próbálkozom. A szobalány egy előkelőén berendezett bordó-ebédlőbe vezet s kezdetéit veszi a kísérletezés. — Ki az? — hallom a szomszédos hálló- szobából Hubermann hangját — Egy prágai ujságiró — feleli a szobalány. — Milyen prágai újságtól? — Egy prágai magyar újságtól. —■ Minek? — Interjú. — Nincs is Prágában magyar lap — mondja győzedelmesen Hubermann. Kénytelen vagyok madártávlatból beleszólni a vitába. — De igen van, mester. Sőt a legnagyobb magyar napilap egész Csehszlovákiában. — Mióta? — Négy év óta. — S közben lassú veszt- jósló léptekkel közeledem a hang irányába. Hubermann, úgy látszik, tényleg most kelt fel. A fürdőszoba ajtajánál álL Alacsony, vékony termetét bokáig érő reggeli köpeny fedi. Lábain színes papucs, borzos barna haja kócosán, művészi összevisszaságban terül szét a szélrózsa minden elképzelhető irányába. Miután a szőnyeges folyosón elvész lépésem zaja, nem tudja, hogy feléje közeledem- Mikor megpillant, meglepetten ugrik félre az ajtó mögé s csak a fejét dugja ki, úgy besr — Nem, nem. Nagyon sajnálom. Nem lehet El kell sietnem hazulról. Gyakorolni kell mennem. Este koncert. Holnap reggel tovább utazom. Nincs módomban interjút adni. Majd a télen, ha visszajövök. Komikus pózzal kérem: — S hogyha nagyon-nagyon kérem. Hubermann hallgat s én folytatom: — Épp most koncertezett Budapesten, ogy-e bár? Hubermann arca felragyog, ferde, kék szemei jókedvűen csillognak fel s alakja ismét teljes egészében kibukik az ajtó mögül— Igen, ott voltam. Annyira megszerettem, \ogy minden évben legalább kétszer el fogok látogatni Budapestre . . . Hubermann kedvesen cseveg Pestről s mire befejezi beszédét, meglepetve látja, hogy szembenülök vele egy kis asztalnál s benne van az interjúban. A szobalány behozza Hubermann reggelijét Sötétbarna szinü kávé (szinte látom, miyen keserű) s két huszfilléres sós kalács a nagy hegedüvirtuóz reggelije. — Mester, hallottam, nagy hive a páneurópai mozgalomnak, reális ideának tartja azt, hisz benne? — kezdem. — Igen — feleli komolyan Hubermann s közben mohón majszolja a huszfilléres péksüteményt — Gyönyörű dolog. Mi, művészek, kik csodagyerekségünk ideje óta, mint a bolygó üstökös, járjuk a világot, mi, kik annyi országot és népet látunk, legjobban tudjuk értékelni a páneurópai mozgalom horderejét. Hiszek benne- Miért nem? Olyan lehetetlen dolog az, hogy végre az öreg Európa is észre- térjen s gyűlölködés helyett az egymásiránti szeretetérzés, béke és nyugodt ütemű kultur- fejlődós váltsa fel a háború által felborított mérleg mérges egyensulyozatian s dekadens lendületét? Hubermann elhallgat s szorgalmasan kanalazza ki csészéjének cukros alját. Én mosolyogva mondom: — Mondja, kedves mester, önnek, ki annyi országban járt már, bizonyára van egy frappáns kialakult véleménye a Nőről, mondja kérem, melvik nemzetnek vannak a legszebb lányai? A hegedűművész bosszús jókedvvel csap az asztalra: — No de ilyet! meginterjúvoltak már életemben legalább hatvanezerszer, de ezt nem kérdezték tőlem még soha! — kiált, fel széles mosollyal, — Hát esztétikus, világfi, „Lebe- maim“ vagyok én? Persze azt várja, hogy azt feleljem, hogy a magyar nők a legszebbek. Azért se! Mit tudom én? Minden országban vannak szépek és csúnyák is. Bizony Isten, nem tudnám megmondani, hol vannak a legszebb nők a világon! — És ... és - . - kedves mester, jó dolog hires embernek lenni? — Paff! Ezt jól kérdezte! — kiált fel a hegedüvirtőuz- — Bizory nem! Hiszen látja, még reggelizni és fürdeni se hagyják az embert! Az asztalkán üresen ásít a csésze s Hubermann hosszú, fehér müvészujjlai idegesen morzsolják a megmaradt sóskalácsot A fehér márványkádban vészjóslóan hül a fürdővíz. Megértő lélek vagyok. Szeretem embertársaimat s megszánom őket ha szenvednek. Akkor is ilyen vagyok, ha épp Hubermann Broniszlávról van szó. Felállók. Hubermann a fürdőszoba ajtajáig kisér: — Bocsásson meg, most lehetetlen. Ha visszatérek a télen, majd hosszabban elbeszélgetünk. Auf Wiederschauen — búcsúzik tőlem a szimpatikus hegedűművész, ki véletlenül a világ egyik legelső hegedűse. — Viszontlátásra, Mester! Jó fürdést! (I l.) Két napig Móricz Zsigmonddal A nagv magyar iró ruszinszkói szereplése — Ungvár, Munkács, Beregszász is ünnepelte a magyar paraszt megrajzolójának nagymesterét — A P. M. H. eredeti riportja — Ungvár, november 17. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A budapesti csehszlovák követségen nagy a sürgés-forgás. Bizonyára valami nagy. főbenjáró diplomáciai ügyről van szó. Egyik követségi titkár után a másik elé kerül ez a titokzatos „ügy“ és a fontoskodó arcok egész sora nyúlik hosszúra... Egy élénk kis köpcös ember az egyetlen, akinek mosoly ragadt az arcán. Sztraka ez, a követséghez beosztott tisztviselő, akit mindéin ungvári és kassai ember igen jól isimer, még úgynevezett „sajtóreferensi" minőségéből. Egy könyv kálváriája Nem izgatom az olvasót. Nem valami főbenjáró diiplomáoiai ügyről volt szó ott fönn a budapesti csehszlovák követségen, csupán annyiról hogv Móricz Zsigmond, a reprezentáns magyar iró azzal a kéréssel fordult a budapesti csehszlovák követséghez, engedje meg egy vagy két könyvének a határon való akadálytalan átvitelét A követségi tisztviselők gyanús szemmel nézték a barna vászonkötésü, aranybetükkel cifrázott vaskos kötetet Különösen a címe volt igen gyanús: „Ki világos-ki virradtig.. A Móricz Zsigmond legújabb regényének elme ez, melyből egy kis részletet fel akart olvasni a csehszlovákiai magvaroknak is. Ha Móricz a csehszlovák—magyar határ kiigazítását kérte volna, nem keltett volna olyan konstemációt. mint ezzel az ártat* lan regénnyel. Sztrakában megvolt minden jóakarat arra. hogv a könyvet átengedje a határon, de hát a követség többi tagjai?... Móricz sürgette a dolgot: — Kérem nekem utaznom kell, nincs sok időm az ügy elintézésére. Kérek egy pár sor engedélyt, hogy ezt a könyvet átvihe3- sem. Nagynehezen, nehezebben, mint ahogy a looarnói szerződést megkötötték, de sikerült kivinnie, hogy a „Kivilágos-kivirraditig" követségi protekcióban részesült. Sztraka megcsinálta. Olyanformán, hogy a követség instanciát szerkesztett a határfináncokhoz, mely szerint kéri, ne gördítsen ok akadályt a könyv átvitele elé. Mondanom sem kell hogy a finánc nehezen ment bele a kérés teljesítésébe, de mégis sikerült. A legérdekesebb és legkómikusabb pedig a dologban az, hogy a „Kivilágos-kivirradtig" Csehszlovákia majdnem minden jobb könyvkereskedésében akadálytalanul kapható. ’**' Ungváron Erős, markáns, bozontos, nagybajusza, szelíd, ióságos szemű és huncutul fiatalos mo- Eolyu fej ez a Móricz Zsigmond feje. Van benne jócskán a magyar falu född- szagu népének őserejéből. Beszédjének zenéje külön is figyelmezteti a hallgatót arra, hogy most pedig magyar ember beszél. Ahogy igv néztem a reggeli napsütésben és láttam hogy miként hatja meg Ungváron az ősz és miként érdeklik az itt látható emberek, dolgok, úgy éreztem, hogy az alkotó szellem kisugárzásának bűvkörében vagyok. Minden érdekelte. Különösen a népek viselete, az arcokról leleshető lelki világ, a mikrokozmosz, amiből a regényíró egy egész világegyetemet szélesít ki. Megnézte Ungvárt. Alaposan megnézte. És szinte éreztem, hogy azok a benyomások, amiket a mindig nyüzsgő korzón, a csendes Káptalan-utcán, az ég felé törtető Galagó palotái közötrés a templomok félhomályos boltivei alatt szerzett miként fognak átlényegülni regénnyé, szépséggé, lósággá, sorssá és ostorosapásos szenvedéssé benne. Közvetlen, mindenkit az első pillanatban barátságába fogadó magyar természete lebilincselte környezetét. Első kérdése volt: — Miként látogathatnám meg Mécs Lászlót? És nemsokára bumlizíunk is a knposi vonaton a nagy költő falusi hajléka felé. És Móricz Zsigmond meglátta és megszerette Mécs Lászlót. Oda állt a templomába és vele könyörögte el a litániát, koccintott és meghittem évődött vele, mintha régi idő óta jó pajtások volnának. Azután ismét változott a környezet. Az ungvári színház folyosóján összeakadt Kor- láth Endre dr. ruszinszkói magyar képviselővel. Gyerekkori pajtások, osztálytársaik voltak a pataki iskolában. — Hej. de megnőttél. Bandi... — Hej, de te is Zsiga! — Pedig milyen vékony, cángár gyerek voltál, Bandi! —Te sem voltál különb, Zsiga! És a felelevenített múlt mint színes virágeső hullott a lelkűkre, hogy elrejtse eket a mának vizsla szemei elől. Ez mind a Móricz Zsigmond szivéhez tartozott. Ami hivatalos, szertartásos és etikett- szerű volt a napjaiban, azt nagy rutinnal, okos feleletekben elmondotta a riportereknek. Minden kérdésre biztosan, közvetlen hangon é3 kimerítően felelt. Véleményt mondott az itteni irodalmi életről, a saját müveiről, az életéről, benyomásairól, tapasztalatairól, mind, mind szép világosan és maradandóan ... A lelke azonban nem ezeké a feleleteké volt Az jólesően fürdőit abban a gondolatban. hogy itt még mindig magyarok is vannak. az ő szeretett flajtestvérei, akik előtt el- fogódottan állt meg vasárnap délelőtt a dobogón. —“» A legbiztosabb és legenyhébb csokoládé hashajtó FBIerakat: Vor’ás Rák g?®* Bratislava Iqj doboz ára S.S0K8. A matiné Ungvár előkelő magyar közönsége nagy tisztelettel és megértéssel fogadta Móricz Zsigmondot. Mikor a dobogóra lépett, percekig zúgott a taps. Móricz Zsigmond látta ezt a spontán kitörést. A szive valahogy r-agyon a torkába lüktetett s inkább a szemével mutatta, hogv érzései kicsordulóban vannak, mert amikor mondani akart volna valamit, nem tudott Az érzések hullámverése elmosta gondolatainak szóvirágos rétjét. Azért csak leült és belekezdett előadásába, amelyhez hasonló erőtől duzzadőt, magas nivóiut és mégis népien közvetlenebbet érdekesebbet és oktatóbbat Ungvár közönsége iró szájából nem hallott És ugyanígy volt Munkácson vasárnap este. A közönség szeretettel vette körül, miként Beregszászon is. Móricz Zsigmond missziós munkát végzett. Elhozta Ruszinszkóba a világ legelső emberét: a magyar parasztot A közönség szive felajzottan dobogott és nem bánta volna, ha az édesszavu iró „Kivilág >3-kivirradtig“ beszélt volna ... A többit leírták róla a lapok riporterei, én csak egyet tudok még, hogv Móricz Zsigmond nagyon szereti a feleségét s mindennap táviratban küldött neki értesítést magáról. Meg még egyet: családi szálak fűzik Ru- szánszkóhoz. Nagyapja Nagybaregen volt református pap s ő maga nagy büszkén emlegette, hogy a Munkács melletti Beregránoson mint legátus szónoki sikereinek első babérait aratta! A többit majd máskor, hiszen Móricz Zsigmond még él és éljen is az idők legmesz- szebb határáig a magyar irodalom büszkeségeként... ■—rp.— Tavasz a télben Károkat okot a szép « mezőgazdáknak és a kereskedőknek — A nők azonban téliesen öltözködnek és a szűcsök tok bundát adnak el Prága, november 17. Az az abnormális időjárás, amelyről egyik múltkori számunkban hosszabb cikket irtunk, vasárnap Középeurópára valóságos tavaszi hőmérsékletet hozott A rormális temperatu- ra Középeurópában november hónap folyamán 2 fokos havi átlagot mutat A havi átlagot a napi hőmérsékletek összegezéséből és 30-al való elosztásából kapjuk meg, a napi hőmérsékletet pedig a meteorologia a reggeli 6 órakor, délben 2 órakor és este 10 órákor végzett hőmérséklet alapján állapítja meg. Természetesen a november mostani átlagát ma még nem tudjuk megbecsülni, de ha a hőmérséklet alakulásában változás nem következik be, akkor az idei november átlagos hőmérséklete 10 foknál magasabbat fog mutatni, ami 4 fokkal haladja meg az áprilisi átlagot, és megegyezik a májusi átlaggal. Prágában vasárnap este következett be a hőhullám. A déli hőmérsékletmérés 9 fokot mutatott a nulla pont felett Este hat óra után a hőmérséklet egyszerre 8 fokkal ugrott fel, a Grabenen és a Vencel-téren prémes bundákban sétáló szép hölgyek egyszerre megérezték a nagy hőmérsékletváltozást és kikapcsolták nagy piros rózsás bundáikat Fél- kilenc órakor valóságos nyári zivatar hullott alá és azóta olyan meleg napok uralkodnak, hogy a fűtés teljesen felesleges. A középeurópai meteorologiai állomások hasonló hőmérsékleti viszonyokat jeiertenek. A nagy városokban úgy népesedik be a korzó, mint a legszebb májusvégi vasárnapokon. A férfiak világos, divatos sportruhákban, — többnyire felöltő nélkül, — kalapjukat k'" zükben lóbálva sétálgatnak hölgyeik oldalán. A hölgyek azonban nem vehetnek tudomást a 17 fokos melegről és bundákba burkolva sétálgatnak. A múlt évben ilyenkor kegyetlenül zord volt az időjárás. A hőmérő higanya jóval a fagypont alá csúszott Az idén mintha valami megbabonázta volna a különböző évszakok időjárását. Nyáron a zöld vendéglők mentek tönkre, a hűvös, esős nyár következtében, most pedig az abnormálisán enyhe november miatt panaszkodik kereskedő, iparos, szenes és kisgazda egyaránt, — sőt még az utcasarki gesztenyeárus néniké is. Hihetetlen károkat okozott a tavasziasan enyhe november a gazdasági életben. A téli szezonra berendezett raktárak hiába várják a vevőket, pang az üzleti élet az egész vonalon. A ruhakereskedő,, a szabó igy panaszkodik: — Az enyhe időjárás sok bajt jelent Máskor már szeptemberben és október elején gondoskodott mindenki arról, hogy készen legyen télikabátja és meleg téli ruhája. Idén eddig negvedannyian sem csináltatlak télikabátot, mint a műit évben. Emellett alig van olyan, — még jobb szituációk között élő úriember is, — aki nem részletfizetésre csináltatná ruháját Ugyanígy panaszkodik a cipőkereskedő is, hogy a nyakán maradnak a sárcipők és a hócipők, pedig erősen készültek a szezonra. Óriási károkat szenvednek az esernyő sok is. Még a legkisebb mértékben a nőiruhaszalo- nok és a nőirühakelme üzletek tulajdonosai panaszkodnak. Egy belvárosi nagy cég tulajdonosa mondotta: — Forgalmunk korántsem olyan nagy, mint más esztendők novemberében, de a nők azért vásárolnak. A meleg időjárás azonban ránk is kihatással van, mert a meleg miatt még nem alakult ki a tánc- és a szórakozó szezon. Ennek következtében a hölgyeknek is kevesebb toalettre van szükségük. A közönség természetesen örül a hosz- szura nyúló szép időnek, amely szerencsésen megóv bennünket a tüzelőanyagválságtől. Most természetesen a lehető legminimálisabb kereslet mutatkozik szén és fa iránt és különösen, hogy az angol bányászsztrájk megszűnt, már nyugodtan nézhetünk a tél elébe, — mondják a szénkereskedők — mert lesz már szén elegendő. Színházak, szórakozóhelyek, kávéba- mind megérzik a meleg idő hatását Az emberek inkább sétálgatnak. A mezőgazdaságra is káros az enyhe idő, csak csodálatosképpen a szűcsök nem paca.szkodnak. 17 fokos meleget jelez a hőmérő higanya és szőrmeburdákban olyan nagy a kereslet mint még soha.
