Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-17 / 261. (1299.) szám
^m<Mt/VYACiteVR-HmiiAE 1926 november 17, pzerda. Összeomlottak a magyar akadémikusok mozgalmát támadd rágalmak A csehszlovák akadémikusok főtitkára elitéli a cseh sajtónak a lévai magyar diákkongresszus elleni támadásait — Igazolja, hogy a kongresszuson a „Felvidék** szó nem hangzott el Prága, november 16. Szeptember 6-án és 7-én gyűltek össze Léván a csehszlovákiai magyar diákság delegátusai Szlovenszkó és Ruszinszkó különböző részeiből, számszerint mintegy ötvenen, ötszáz akadémikus képviseletében, hogy az el- 6Ö országos magyar diákkongresszuson megalakítsák a tervben már régen élő központossá tó szervet, a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségét, amely hivatva lesz a csehszlovákiai magyar diákság életében, annak gazdasági, kulturális, szociális meg- nyilváuulásaibain egységes irányt, egységes lelket teremteni. A kongresszuson, amely a szlovenszkói magyar társadalom fokozott figyelme mellett zajlott le, megjelentek a csehszlovák diákszervezetek hivatalos kiküldöttei is. A Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének megalakulása élénk visszhangra talált mindenütt Amilyen egyhangú lelkesedéssel fogadta az akadémikus munka legújabb gyümölcsét a magyar sajtó, épp olyan ellenséges haraggal jajdult fel ez alkalommal a cseh és szlovák sajtó. A Slovák, a Národni Listy, Lidové No- vinv és a többi soviniszta sajtóorgánumok tüzet kiáltottak erre az egészséges kezdeményezésre s olyan színben állították be, ami nem kis mértékben ártott a békés, nyugodt, egymás melletti munkát kereső diákjainknak a szövetség megindításánál. , A magvar diákok még mindig álmodoznak és Nagy-Magyarországért agitálnak...“ A Slovák ezen már ismert kijelentése után nem késlekedtek a többi hamis informátorok sem. A Lidové Noviny, Národni Listy tudósítói csak annyit tartottak említésre méltónak az egész kongresszusról, hogy jelen volt a magvar diákszövetség képviselője is, Márton Lajos, aki üdvözlő beszédében következetesen Szlovenszkó helyett „felvidék4* elnevezést használt ami ellen a jelenlevő diákság nem tiltakozott. Az elvakult tudósítók nem átallották a magyar, diákság első nagyszabású életmegnyilvánulását az első diákkon- gresszust államellenes agitáció megnyilatkozásának bélyegezni. A hamis beállítású információk hivatalos helyekre is eljutottak és ez az egv-két ellenséges sor elég volt árra. hogy hivatalos körökben ezek alapján alkossanak a diákságunkról véleményt s a szövetség elismerésénél ezen információk tekintetbevételével járjanak el. A magvar diákság további békés munkája jelentékeny akadályok elé ért amelyeket a lévai kongresszuson jelenlevő, magvarul is értő csehszlovák delegáltak nevében Valenta Jaromir, a csehszlovák diák- szövetség főtitkára igyekszik megsemmisíteni a Studensky Vestnik novemberi számában. „A „felvidék** sző, amelyet állítólag a budapesti magyar diákszövetség képviselője mondott, a mi delegációnk előtt nem hangzott el s a magyar újságok sem tettek róla sehol említést. A kifejezés állandó hangsúlyozása, mint azt a cseh sajtó nagy része tette, a kongresszust hamis szinben állítja be!“ — írja Valenta. Régen várt a magyar diákság Valentáék megnyilatkozására s elismeréssel állapíthatjuk meg most, hogy Valeaita és társai megtartották objektivitásukat és a minden oldalról megnyilvánuló ellenségeskedés közepette nagy hálára kötelezik le a magyar diákság vezetőit azzal, hogy hivatalosan tisztázták azt a fölötte kényes helyzetet, amely a magvar diákság vezetői részére szinte lehetetlenné tette a magukra vállalt nagy munkának a végrehajtását. Valenta és társai nyugodt lelkiismerettel tehették meg nyilatkozatukat. Ha nyitott szemmel jártak a lévai kongresszuson, láthatták, hogy a megjelenteket nem az ellenségeskedés, de az építés, munka, alkotás vágya hozta össze. Láthatták azt a sok, lelkes fiatal arcot, amelyről nem a gyűlölet, de a szeretet melegsége sugárzott s az örömé, hogy lelkűknek régi vágva válik valóra idegen egyesületek testvérfigvelme mellett. Ha nyitott szemmel jártak Valentáék, sokat láthattak, sokat olvashattak a külső jelekből. Láthatták, hogy az uj magyar diákság, amely a háború viharában nevelkedett, meggvü- lölte a gyűlölködést, hogy ez a diákság élni és dolgozni akar, a komoly alkotó munkához pedig nyugalom, béke kell. Ennek a komoly munkának a megnyilatkozása volt a lévai kongresszus, hitvallás kisebbségi jogainkhoz való ragaszkodásunknak s annak az élniakarásnak amely örömteljes jellemző vonása a csehszlovákiai magvar akadémikus ifjúság minden megnyilvánulásának. Valentáék meglátták és megértették a magvar diákságot s minden módozatot felajánlottak, melv a közös munka felé vezet. A magyar diákság nevében ifi. Túri Nagy ^János szövetségi elnök és Somos Elemér főtitkár folytattak tárgyalásokat, amelyről Valómé a legnagyobb elismerés hangján emlékezik meg. A választásokon — írja Valenta — elnökké Túri Nagy Jánost és főtitkárrá Somos Elemért választották meg, akik nagy előzékenységgel, hozzáértő figyelemmel végezték tárgyalásaikat, amelyben a magyar és csehszlovák diákság egymáshoz való viszonya volt tisztázandó. Mindketten, mint a csehszlovákiai magyar diákság jogos felhatalmazottjai többszörösen bizonyságot tettek arról, hogy a magyar diákság keresi a lojális együttműködést. Valenta beszámolójában említést tesz még a magyar akadémikus mozgalomról, amely egy-két év alatt máris óriási munkát végzett. Kritizálja a szövetség szervezetét, amelvet nem talál a legszerencsésebbnek és radikális javításokat javasok Végül két mondatban leszögezi az USCS (Ustredni Svaz Ceskoslov. Studenstva) nézetét: — A mi álláspontunk a következőkben jut kifejezésre: először hogy az USCS-t a csehszlovákiai diákság egyetemes és kizárólagos képviselőjének tekintjük és másodszor, hogy az USCS alapszabályai ezt az egységes reprezentációt lehetővé is teszik!.,. Ennek a két kijelentésnek tárgyalására még visszatérünk. Rövid válaszunk a következő: az Ustredni Svaz Ceskoslovenského Studenstva, a csehszlovákiai csehszlovák diákság központosító szerve, a magyar diákság pedig csak csehszlovákiai, de magyar!!.. (S.) A tündérszép svéd hercegnő és a belga trónörökös esküvőjén Négy király a svéd fővárosban — Díszelőadások és ünnepségek a fiatal pár tiszteletére — Hogy történt a nagy bevonulás? Stockholm, november eleje. Csodálatos derűs, napfényes idővel kezdődtek meg Stockholmban november 2-án a belga- sveu királyi esküvő ünnepségei. Az állomástól a királyi palota felé vezető útvonalon hatalmas zás^óárbócokat állítottak fel, melyeken fel- váltava lobogtak a svéd és a belga színek. Különben minden konzulátus^ minden állami épület feldíszítve várta a királyokat. A mai köz- társasági korszakban, mikor a háborút követő forradalom annyi királyt taszított le a trónról, ritka esemény, hogy egy fővárosban egyszerre négy ténylegesen uralkodó király legyen. A svédek általában szeretik az ünnepségeket és tekintve, hogy alaptermészetük a nyugodt fegyelmeállandó ügyvivője, Török Béla köv. tanácsos fekete diszmagyarjában, melyet értékes antik ezüstemailgombok tettek díszessé, kivált a sok piros- és kék- meg zöldfrakkos, aranyhimzések- kel tarka diplomatacsoportból. A diszebédnél a svéd király és a belga király felette szives pohárköszöntőt váltottak egymással- Kedden délelőtt érkezett meg a dán és norvég király családjával és nagy kíséretével. A fogadtatás talán nem volt olyan ünnepélyes, de épen olyan szívélyes, sőt az utca közönsége még lelkesebben éljenzett. Az esküvői ünnepségek fénypontja az operai díszelőadás volt. A stockholmi nagy opera első er zettség, igy a tömegünnepségek sohasem járnak nyugtalan, zűrzavaros tolongásokkal A háromnapos ünnepségek programját már hetekkel előre pontosan kidolgozták, sőt annyira mentek, hogy mindenkinek tervrajzot adtak, hogy mikor és hol, milyen helyet kell elfoglalnia. Csakis igy történhetett, hogy a háromnapos királyi esküvő alkalmából néhány elájulást leszámítva, mindössze egyetlen egy halálos baleset történi Ugyanis egy vasutas felmászott az újonnan épülő állomás egyik tornyára és onnét izgalmában elcsúszva lezuhant. Erről a balesetről is csak az újságokból értesült a közönség, oly nagyszerűen volt megszervezve a mentőszolgálat. A belga király családjával hétfőn délelőtt érkezett Stockholmba. Az állomáson a külön vonat érkezése előtt Gusztáv svéd király tábornoki egyenruhájában maga adta ki a medvesipkás gárdistáknak a napi parancsot. Mikor a villamos vonat szinte zajtalanul becsúszott a piros szőnyeggel borított, fenyőfákkal és virágfüzérekkel feldíszített perronra, a gárdazenekar rázendített az ősi belga királyhimnuszra, a Brabanconne-ra. A királyi házigazda elvezette vendégét a gárdisták egyenes, büszke sora előtt és a kiváltságos közönség néma áhítattal tekintett a barátságosarcu szemüveges belga királyra, aki tábori egyenruhájában nagyon is egyszerűen hatott a díszes érdemrendektől csillogó svéd uniformisok között A bájos belga királynőt Károly herceg, aki egy fejjel magaslott ki valamennyi közül, a boldog fiatal menyasszony, Astrid hercegnő és a pompás szőke ifjú belga trónörökös fogták körül. Bár minden komoly, ünnepélyes volt, mégis hiányzott a szertartásos ridegség. Minden természetesen hatott, mint mikor jóbarátok és leendő sógorok találkoznak, ölelés és csókolás nem volt, mint a délvidéken, vagy mint Vilmos császár szokta azelőtt fogadni kuzinjait, azonban az őszfejü Gusztáv király hajadonfőn, mélyen meghajolva, mint fiatal gavallér csókolta meg a belga királynő kezét. A svéd és belga királyi család nyolc pompás gálahlntőn kék huszárok kísérete mellett vonult fel a várba, míg az udvari méltóságok és a kormány automobilon követték a díszes menetet. Az utcákon a p’rosarcu svéd cserkész fiuk és lányok álltak sorfalat, míg mögöttük a svéd főváros jól nevelt népe éljenzett. A megérkezés után azonnal kezdődtek a fogadások, a hivatalos lunchök. Este a svéd király nagy gálaebédet adott a királyi várban, melyre a diplomáciai kar is hivatalos volt. Magyarország kélyét teljesen az udvar, a kormány, a diplomaták és katonai főméltóságok foglalták ' el. A középerkélyt királyi páhollyá alakították ét és az udvari kertész piros és fehér őszirózsákból hatalmas királyi koronát tett a homlokzatra, mig az egész erkély menyezetét virágfüzérek borították el sátorszerüen. A stockholmi opera sok fényes ünnepi előadást ért meg, de még soha olyan estét, mikor 32 királyi személyiség volt egyszerre jelen. A svéd király mint mindig, most is gavallérosan maga mellé ültette a kismenny- asszonyt, aki hatalmas rózsacsokrot szorongatott a kezében és mosolyogva integetett jobbra-balra. Azután a királynők és a királyok foglaltak helyet az első sorban, kivéve Károly herceget, az örömapát, aki szintén egy király mellett, a talán még nálánál is magasabb dán király mellett kapott helyei A parkett közönsége feszesen állt a királyi páholy felé fordulva, mig a zenekar a belga királyhimnuszt játszotta. Gyönyörű látvány volt! A íehérmellényes, feketefrakkos, érdemrendes uralt az enyhe pasztellszinüekben könnyű selyem grande toilette-ben öltözött dámákkal váltakoztak. Itt-ott feltűnt egy-egy téglapiros dán uniformis. A jobb erkélyt hőfehér selyembe öltözött udvarhölgyek foglalták el. A ragyogó selyem szinte márványszoborszerüen emelkedett ki a páholyok tüzes-vörös hátteréből. A diplomaták sorában méltó feltűnést keltett a szürke selyemkaftánban és fekete fezzel megjelenő Mirza khán, az uj perzsa kövei De hosszú volna a tarka-barka toilettek leírásába eltévelyedni... Különben is ilyen díszelőadásoknál nem is az a fontos, hogy mit csinálnak a színpadon, hanem hogy kik vannak jelen és hogyan vannak öltözve. Két dolgot azonban meg kell említenem a mélyen tisztelt hölgyolvasők kedvéért. Először a svéd dámák majdnem valamennyien kínai selyemsálf viseltek a vállukon és pedig uralkodó volt a fehér és a krémszínű sál hatalmas rózsákkal ki- himezve, ritka volt a tarka hímzésű, amit sokkal nehezebb is harmóniába hozni a pasztellszínű selyemruhákkal. Második pedig az, hogy a rövidre nyírott haj teljesen háttérbe szorult és eton- frizurás hölgyet csak egyet láttam, az is francia vagy angol volt. A díszelőadást a belga-svéd eljegyzéshez illően Lohengrin első felvonása ve- zetto be. Ugyan a színpadon a rejtélyes, büszke hattyulovag jött Rrabanti Elzáért, inig a valóságban a nem kevésbé daliás brabanti herceg vívta ki magának ns északi hercegnő szereiméi A Lohengrint hangulatos svéd táncjáték követte, melynek keretében az opera balettkara a svéd nemzeti táncokat mutatta be. Kevésbé sikerült volt a program befejező része — már az opera szempontjából —, mert Aida második felvonásának győzelmi jelenetét mutatták be. A kellemes zene és a tarka, szinpompás felvonulás azonban elfelejtette, hogy az operában talán inkább éneket szerettek volna hallani. Kint az operaház előtt több ezer főnyi tömeg várt türelmesen a havas esőben, hogy legalább egy-egy felvillanó foszlányát lássa meg a nagy ünnepségnek, mely bent a pazarul megvilágított márvány és aranyozott termekben olyan felejthetetlenül szép, egységes képpé olvadt össze. November 4-én volt az esküvő napja. A királyi vendégek a festőművész Eugen herceg villájában költötték el reggelijüket és azután megkezdődött az öltözködés. A svéd királyi vár nagy tróntermében már két óra tájt gyülekezni kezdtek a meghívott vendégek. A főlépcsőn szarvasbőr- ruhás vértesek álltak sorfalat, míg bent a termekben az aranyhimzésü frakkba öltözött kamarások és apródok sürgölődtek-forgolódtak. Nagy feladat előtt állottak, hogy a 1200 meghívott vendég mindegyike a maga pontosan kijelölt helyét foglalja el. Persze a fényképészek és újságírók voltak az elsők. Nekik mindenütt szabad volt mozogniok. Az ő barátságos szavukra a komor generálisok és udvarmesterek is megálltak, hogy egy perc alatt megörökíthessék őket. A nagy újságok rajzolói már jóelőre lerajzolták a trónterem díszes gobelinjeit és hatalmas korintu- si oszlopait, a díszes trónust, hogy azután köny- nyedén belerajzolhassák a királyi vendégeket. Pont félnégykor adott jelt az impozáns őszszakálu Prinzensköld főudvarmester, aki nyolcvanéves létére is még mindig teljes frisseséggel birla előkészíteni ezt a háromnapos ünnepséget és a királyhimnusz dallamai mellett bevonultak a királyok, királynők, hercegek, hercegnők és her- cegurfiak. A svéd király a belga királynőt vezette karján, aki kékeszöld selyem lamé-ruhát viselt hosszú zöld bársony aranyhimzésü uszállyal, melyet két udvari apród vitt utána. Ingeborg hercegnő a belga király karján jött, zöld lamé- toaletteben, hosszú zöld bársony uszállyal, ezüst hímzéssel mig a dán királynő rózsaszínű selyemruhát viselt flandriai csipkékkel és vörös bársony aranyhimzésü uszályl A dán királynét Haakon norvég király vezette. A királyi házigazda és a királyi vendégek a trón körül foglaltak helyet. A: A gavallér svéd király a trónszéket és a királynő helyét az ifjú párnak engedte ál Miután a királyi vendégek elhelyezkedtek, a Mendelssohn- nászinduló lágy hangjai mellett bevonult kíséretével a fiatal jegyespár: Astrid hercegnő fehérselyemben, menyasszonyi fátyollal és mirtuszkoronával a fején, mig Albert trónörökös barnás- zöld tábori egyenruhában, melyet a svéd ezera- fimrend két nagy szalaga tett élénkebbé. Astrid hercegnő kezében hatalmas gyöngyvirágcsokrot tartott. A nyoszolyólányok rózsaszín selyemruhát viseltek, mig a vőfélyek egyenruhát. A királyi esküvő legszürkébb jelenete az volt, mikor az aranyozott kis asztalka előtt megállóit a fiatal pár és Lindbagen, Stockholm ősz polgármestere felolvasta a polgári esketési szertartás rövid formuláját és megkérdezte a vőlegényt, majd a menyasszonyt, hogy hajlandók-e egymással házasságra lépni? Az alig hallható „igen** után Liuc’/gen igy szólt: — A nekem adott felhatalmazás alapján önöket törvényes házastársaknak jelentem ki. Az hiszem, a királyok történetében most Stockholmban történt először, hogy egy katolikus ország leendő uralkodója u. n. polgári házasságot kötött. A svéd upsalai érsek, aki a püspöki karral együtt megjelent a trónteremben, nem hiszem, hogy lelke mélyen nagyon örült ennek a polgári házasságkötésnek. Annál is inkább, mert Svédországban a polgári házasságkötés nem kötelező, hanem az ületők választására van bizva, hogy melyiket választják. A rövid polgári szertartás után az Opera főintendánsa, Forssel udvari énekes Beethoven himnuszát énekelte el A teremben ünnepélyes csönd volt és 1200 szempár szegeződött a trónu- ! són ülő immár törvényesen összeadott belga l trónörökös pár felé. A királyhimnusz hangjai mellett, a mélyen hajlongó udvari dámák és udvari méltóságok sorfala között- vonultak ki a királyi Személyiségek, hogy a fehér teremben megtérített díszes lakodalmi asztalhoz üljenek. Kint a vár előtt már gyülekeztek a fehérsapkás énekesek, hogy dalokkal üdvözöljék az uj házasokat. A vár körül és az utcában feketetömegben • hullámzott Stockholm lakossága — talán egy lélek sem maradt othon; s Gusztáv Adolf terén az esti szürkületkor fellobbantak az örömtüzek. Az esküvői lakoma ulán a fényesen kivilágított városon hosszú kocsisorban vonult el a násznép, hegy azután átöltözködjenek az elutazáshoz. . Esto tiz óra’ c hagyta él az utolsó királyi különvonat a sto'kholmi alagutat, de a késő éjféli órá- . kig lakodalmas hangulat uralkodott a máskor . különben csöndes svéd főváros utcáin. Így történt az Ur 1926-ik esztendejének november havában a stockholmi királyi vár ősi gobelines termeiben az első polgári házasság- kötés királyt személyek között. Lcffler fitfa. A húzások az 5. osztályban december 14-ig [9 tartanak. Pót és uj sorsjegyek még kaphatók „FORTUNA** I bankttzleinél. Bratisiava, Duna-u. 7. jj
