Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-04 / 250. (1288.) szám
1926 november 4, csütörtök ^m<3űtA'W^a«*HIPTtAT> „Nem forog fenn komoly indítóok a keresztényszocialista párt eddigi politikai irányának megváltoztatására" Az országos végrehajtóbizottság kassai ülése — Szíiilő Géza nagy beszéde a politikai helyzetről — Harmonikus együttműködés a magyar nemzeti párttá! — A végrehajtóbizottság bizalommal helyesli a törvényhozók várakozó álláspontját Kassa, november 3. Az országos keresztényszocialista párt országos végrehajtó bizottsága ma délelőtt tartotta ülését Szüllő Géza dr. országos elnök elnöklóse mellett a párt kassai helyiségében. A törvényhozók közül megjelentek: Jabloniczky János dr., Fedor Miklós és Gregcro- vits Lipót nemzetgyűlési képviselők:, valamint Grosschjmid Géza dr. szenátor. ' A vár lasztoit tagok közül jelen voltak* Dobránszky János (Sóvár) országos áléinök, Áixinger — Saját telefontudósitásunk László dr., Polák Gyula dr., Tost Barna, továbbá Böhm Rudolf országos főtitkár, Fleischmann Gyula dr. főtitkár, Wirth Gyula ügyvezető igazgató és Hokky Károly ruszin- szkói főtitkár. Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, országos pártelnök, az ülés megnyitása után az általános politikai helyzetről a következő hatalmas, dránytszaibó s komoly politikai eseményszámba -menő beszédet mondotta: Szüllő Géza beszéde Mélyen tisztelt Végrehajtó Bizottság! Beszédem két részre osztom, foglalkozni kívánok a politikai helyzettel és foglakozni akarok a párt belügyeiveL A politika helyzetére nézve a köztársaság sorsdöntő órákat él. A köztársaság válaszúton áll és akörül forog az egész politikai komplexum, hogy a csehszlovák állam nemzetiségi állammá, vagy nemzeti állammá váljék. És ebben az atmoszférában nekem keresnem kell azt az irányt, hogy azt a politikai pártot, amelynek vezetése éc- reám van bizva, úgy vezessem, hogy a párt elvei egyrészt sértetlenül maradjanak; másrészt el ne mulasz- szak semmit, ami segítésére lehetne fajunknak; de mindenekfölött úgy kell vezetnem a politikát, hogy meg tudjam őrizni a legelsőt és legfontosabbat; hogy meg tudjam őrizni nemzeti kisebbségi jogainkat. A mai helyzet rendkívül emlékeztet arra, — ha szabad a kicsit a naggyal összehasonlítanom — ami Ausztria históriájában a legnagyobb jelentőségű volt, az 1860. és 61-iki történtekre. A villa-frankai béke után Ausztriának választania kellett aközött, hogy tovább folytatja-e azt a lehetetlen politikáját, amely egy nemzetiségekkel és különböző államokkal telitett egységes birodalmat akar fentartani, vagy pedig rá kell lépnie a logikai útra és fel kell adnia az egységesítési törekvéseket, hogy fenn tudjon maradniDeák Ferenc tanítása Ebben a helyzetben van a republika is, és én ebben a helyzetben, amikor a köztársaság kormányának politikáját a magyarság beolvasztása szempontjából bizonyos célok vezetik, kényszerült vagyok ahhoz fordulni tanításért. aki kell, hogy ideálja legyen minden magyar embernek: Deák Ferenchez. Deák Ferenc Fáik Miksához és Kemény Zsigmond- hoz, a két legtekintélyesebb magyar, illetve német lap szerkesztőjéhez a következő utasításokat juttatta el 1859-ben: „Elsősorban az a feladat, hogy a nemzetben ébren tartassék az alkotmányos szabadságért való érzés és lelkesedés, mert akkor egy kedvező pillanatban? egy tollvonással lehet helyreállítani az alkotmányt és 24 óra alatt lehet szabad, alkotmányos államunk, holott ha a népből kihalt az érzés ezen legmagasabb javak iránt, sem a sors kedvezése, sem az uralkodó kegyelme nem adhatja vissza nekünk az igazi alkotmányos szabadságot." Erre tanit enge- met a vallásunk is, és nekünk, amint azt mar kifejtettem, a religio nem politika, hanem életelv, és a Szentirás tanítja: „nemcsak kenyérből él az ember." És éppen azért, a mai helyzetben változatlanul amellett a politika mellett tartok ki, — amit nem szűrtem meg hirdetni — hogy én a törvényszerűség utján állva, a kisebbségi szerződések adta jogainkhoz ragaszkodva, az állam felelős tényezőitől folyton követelni fogom azokat a kisebbségi jogokat, amelyek bennünket, mint kisebbségeket megilletnek és folyton hirdetni fogom, ha velünk szemben sérelmeket követtek el és soha semmi körülmények között nem alkuszom bárminemű momentán anyagi előnyökért ott, ahol a nemzeti öntudatunknak háttérbeszoritását s kisebbségünk faji jellegének elgyengitését jelenthetné az- Azonban az elvek melletti intranzingencia nem zárja ki azt, hogy adott ad hoc esetben oly törvényjavaslatoknál, vagy olyan kérdéseknél, amelyek az elvek sérelmét nem jelentik és amelyek a lakosság érdekeit megvédelmezik, hogy ott ne lépjek érintkezésbe és ne keressem a lehetőségét meg annak, hogy a helyzetből kifolyólag e nyökhöz tudjam hozzájuttatni azt a népet, amely népnek anyagi érdeke fölött őrködnünk kötelességünk. A mai helyzet képe A mai helyzetben egy sajátságos tünetet látok. Mintha egy epidémia terjedne a levegőben, minden lényegesebb indok nélkül csak azért, mert a hivatalnokkormány helyett Svehla miniszterelnök kormánya jött és programot adott, melyben egyáltalában semmi lényeges mondat sincs, de amelyben két német miniszter foglal helyet, akik azonban a saját kijelentésük szerint semmi tárgyi garanciát nem hoztak, az egész országban megindult egy lázas tünet és majdnem minden politikai párt tülekedik azon, hogy a kormánypárt tagja lehessen. Tülekedik, nem néz sem a múltba, sem a jelenbe és azzal az áfiummal, hogy személyi garancia már garancia, tárgyi garancia nem kell, kielégitettnek érzi magát. Pedig, hogy a személyi garancia nem sokat ér, — arra nézve az igen tisztelt végrehajtó bizottság emlékezetébe idézem magyar históriában nemrég lejtászódott történetet, amikor a katonai kérdésekkel a Tisza István vezérlete alatt álló magyar szabadelvű párt megbukott, a függelenségi párt több ségre jutott; Ferenc József pedig a katonai kérdésekben engedni nem akart; akkor Kossuth Ferenc és a függetlenségi 48-as párt tranzigálni hajlandó része kimondotta, hogy a személyi garancia elég és vállalták a kormányt. Létrehozták a koalíciós uralmat és vitték lejtőn lefelé azt a gondolatot, amelyet meg akartak védelmezni: az egységes magyar függetlenség gondolatát A két magyar párt viszonya Én nem tudom azt, hogy vájjon a német pártoknak az a része, amelyebből Spina és Mayr-Harting miniszter urak a Svehla kabinetben résztvesznek, mennyiben nyertek tárgyi garanciát, azonban azt tudom, hogy , a Szlovenkó magyarságának egyrészét politikai táborába tömörítő magyar nemzeti párt a reálpolitika logikai következményeként. a kormányjavaslatok támogatására csak bizonyos szigorú és nyomós feltételek teljesülése és garantálása esetén nyilatkozott hajlandónak a kormány javaslatai elfogadására és megszavazására. Én, nehogy úgy tűnjön fel a mi pártunk, mintha az mindenáron való ellenzékieskedésben akarná kimerülni, mintha ez a párt nem akarna ott, ahol lehet, könnyítésekkel hatékonyan, támogatólag közbelépni, azért hajlandónak nyilatkoztam a párt nevében arra, hogy a kormánnyal való tárgyalásokban, amelyekben a garanciák az ad hoc támogatásért ellenszolgáltatásként felajánltattak, hogy ezekben a tárgyalásokban résztveszek, hogy azután pártomnak referálhassak és ott a döntést provokáljam. • Timeo Danaos ... Azonban már most jelezni akarom, hogy skepszissel nézek a tárgyalások elé és idézem a régi klasszikus mondást: Timeo Danaos et dona ferentes. A csehek, — dacára annak, hogy ezen véleményem heves megtámadtatásban részesült Richter nemzeti párti szenátor által, bár jelenteni tudom azt, hogy nevezett szenátor ur lojálisán sajnálkozását fejezte ki — a csehek, mondom, államuk létrejöttét nem fegyveres ténynek, de céltudatos és ügyes politizálásuknak köszönhetik, mert ők az európai areopag előtt mindenütt elhíresztelték azt, hogy a monarchia keretein belül a kisebbségek elnyomása következtében Európa közepében egy folytonos forradalmi lázban égő tömegek harca van és ez a forrongás csak úgy gyógyítható meg, ha az osztrákmagyar monarchia feldaraboltatik, részeire töretik, mert akkor a nemzetek között a c mokrácia alapján a béke helyre fog állani. E politikai szuggesztió eredménye lett, hogy megalkották Párisban Európának azt a térképét, amelyben egy nagy részt a cseh republika foglal el, azonban ez a cseh republika az Ausztria és Magyarország legégetőbb nemzeti kérdését nem hogy javította volna, de még mérgesebbé, rosszabbá tette. És azt nyugodt lélekkel hangoztathatjuk, hogy itt a nemzeti sérelmek nagyobbak, mint a régi monarchiában; mert megengedem, hogy a régi monarchiában történtek hibák, de ezek önkénytelenek voltak, a mostani csehszlovák republikában azonban a nemzetiségekkel szemben elkövetett sérelmek nem önkéntelenek, hanem tudatosak. Nem más ez, mint kölcsönvisszaadásből származó bosszuállás és az a fájdalmas és meg nem gyógyítható, hogy minket, itt levő magyarokat meg akarnak büntetni, meg akarnak alázni, meg akarnak semmisíteni és ezt a célt szolgálja az egész telepítési politika, az egész gazdasági politika, az egész tanügyi politika, az egész külügyi politika és ezért tekintek én szkepszissel a tárgyalások elé, mert én nem tudom elképzelni, hogy a csehszlovák állam meggyőződött volna arról, hogy helytelen utón jár, ha ezeken a tereken engedményeket terme. Újból csak felidézem a múltat, amikor 1860 és 61-ben Ausztria rém akarta belátni azt, hogy mekkora tévedésben van és a provizórium meg nem oldotta a kérdéseket, épp úgy azt hiszem, hogy a mostani Sveb- ía-féle kísérlet sem old meg semmit és csak arra jő, hogy pártokat, amelyek eddig vonzóerőt tudtak gyakorolni, lejárathat. „Akár tetszik, akár nem. a kisebbségek jogi személyek** A csehszlovák republikának alaptételének kellene lennie, hogy ez a republika egy ösz- szetett republika, két külön autonómiával, alaptételének kellene lennie, hogy mindenkinek egyforma jogot adó demokratikus republika legyen és miután a republika a saint germaini szerződésben a kisebbségi kérdést illetően szuverén Basát bizonyos mértékben' megkötötte, nekünk kisebbségi jogokat adott, hegy ezeket a jogokat teljes mértékben teljesítse. Akár tetszik, akár nem tetszik a csehszlovák kormányzóinak és a csehszlovák állam mostani vezetőinek, a Csehszlovákiában inkorpoltáll nemzetiségek, mint olyanok jogi személyek, akik részére külön kisebbségi jeg van garantálva. Ezt a hármas követelményt teljesültökig mi mindig követelni fogjuk s azért a por- hirtéstrl el uem kábulunk s szirén hangok meg nem té' eszlenek. Az autonómia kijátszása olyan módon, ahogy azt bizonyos közigazgatása egységek által akarják megoldani, megoldá• t nem teremt A mostani helyzet pont ugyanaz, mint az októberi diploma kiadása előtti helyzet Akkor Rechberg külügyminiszter báró Jósika Samuval tárgyalt, ekkor kérdezte meg Rechberg, hogy mit gondol Jósika és mit gondolna Dessewffy Emil és Deák, ha pld. az osztrák belügyminiszter alatt az egyes tartományok számára külön főnökökkel, külön osztályok állíttatnának fel? És ugyanez a gondolat van most meg a csehek eszejárásában, akik nem autonómiát akarnak adni külön törvényhozással Szloven- szkónak és Ruszinszkónak, hanem a belügyminiszter vezetése alatt levő nagyzsupák az egyesítés szurrogativumával akarnák az autonómiát és a külön szlovák törvényhozást kijátszani. Jogainkból nem engedünk Innen akarok azonban még egy dologra rámutatni, hogy a keresztény szocialista- pártot mindenfelé úgy tüntetik fel, mint egy merev negáció alapján álló pártot, aki nem érti meg Deák szellemét, mert Deák a transigá- lás politikájának volt a hirdetője. Ez ellen tiltakoznunk kötelesség. Soha Deák Ferenc nem trarsigált és soha sehol a jogról le nem mondott, abból nem engedett. Ha olvassuk Gorovve István naplóját, ott ezt írja: „Deák Frenc 1849—1860-ig a passzivitást ajánlotta nemzetének. Előre megjelölve a hibákat, amelyeket a germanizáló politika el fog követni. A passzivitás példájával maga ment elől, tűrt és hallgatott, sem maga, sem környezete, semmiféle titkos áskálcdásc'ban ré^zt nem vett.., Azért mondom el ezt, hogy rekapiluláljam újból azt, hegy mink, a keresztény szocialista párt, át vagyunk hatva annak a tudatától, hogy jogainkból nem engedünk. Ad hoc tárgyalások Ha minket el akarnak csehesiteni, ez eden védekezünk addig, ameddig az Isten erre nekünk erőt ad, ha más fegyverünk nincs, mirt a passzivitással, hát azzal: de kijelentjük, hogy mi sem veszünk részt titkos áská- lódásokban, de adunk a jogon, mert a jog az a transcendentális hatalom, melyet földi erőszak ad hoc elnyomhat, de meg nem semmisíthet, Szlovenszkón a magyarnak éppen olyan joga van megmaradni hiven magyarnak, mint a többi idevaló fajoknak és amig a csehszlovák kormány ezt be nem látja és el nem tér a mostani politikájától, addig itt teljes nyugalmat elérni nem tud. Palliátumokkái néha szélcsend támadhat, de jogot másképpen, mint joggal, megoldani nem leire 1. Ér tehát kérem arra, hogy métóztassanak tudomásul venni azt, hogy a mindenáron való ellenzékeskedés vádját elhárítandó, hajlandó vagyok arra, hogy a tárgyalásokban részjegyek, hogy lássam és mérlegeljem azt, Kintien rési és asl e!6- ■/ v portóUöltségeS ffeül- ms f anra sp B na r hh «rfol Ke. 5.- Prágái Magyar Hírlap Hagy Kepes Napiarat.j