Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-04 / 250. (1288.) szám

1926 november 4, csütörtök ^m<3űtA'W^a«*HIPTtAT> „Nem forog fenn komoly indítóok a keresztényszocialista párt eddigi politikai irányának megváltoztatására" Az országos végrehajtóbizottság kassai ülése — Szíiilő Géza nagy beszéde a politikai helyzetről — Harmonikus együttműködés a magyar nemzeti párttá! — A végrehajtó­bizottság bizalommal helyesli a törvényhozók várakozó álláspontját Kassa, november 3. Az országos keresztényszocialista párt országos végrehajtó bizottsága ma délelőtt tartotta ülését Szüllő Géza dr. országos elnök elnöklóse mellett a párt kassai helyiségében. A törvényhozók közül megjelentek: Jablo­niczky János dr., Fedor Miklós és Gregcro- vits Lipót nemzetgyűlési képviselők:, vala­mint Grosschjmid Géza dr. szenátor. ' A vár lasztoit tagok közül jelen voltak* Dobránszky János (Sóvár) országos áléinök, Áixinger — Saját telefontudósitásunk László dr., Polák Gyula dr., Tost Barna, to­vábbá Böhm Rudolf országos főtitkár, Fleischmann Gyula dr. főtitkár, Wirth Gyula ügyvezető igazgató és Hokky Károly ruszin- szkói főtitkár. Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, országos pártelnök, az ülés megnyitása után az általános politikai helyzetről a következő hatalmas, dránytszaibó s komoly politikai ese­ményszámba -menő beszédet mondotta: Szüllő Géza beszéde Mélyen tisztelt Végrehajtó Bizottság! Beszédem két részre osztom, foglalkozni kívánok a politikai helyzettel és foglakozni akarok a párt belügyeiveL A politika helyzetére nézve a köztársaság sorsdöntő órákat él. A köztársaság válasz­úton áll és akörül forog az egész politikai komplexum, hogy a csehszlovák állam nemzetiségi állam­má, vagy nemzeti állammá váljék. És ebben az atmoszférában nekem keresnem kell azt az irányt, hogy azt a politikai pár­tot, amelynek vezetése éc- reám van bizva, úgy vezessem, hogy a párt elvei egyrészt sér­tetlenül maradjanak; másrészt el ne mulasz- szak semmit, ami segítésére lehetne fajunk­nak; de mindenekfölött úgy kell vezetnem a politikát, hogy meg tudjam őrizni a legelsőt és legfontosabbat; hogy meg tudjam őrizni nemzeti kisebbségi jogainkat. A mai helyzet rendkívül emlékeztet arra, — ha szabad a kicsit a naggyal összehasonlítanom — ami Ausztria históriájában a legnagyobb jelen­tőségű volt, az 1860. és 61-iki történtekre. A villa-frankai béke után Ausztriának válasz­tania kellett aközött, hogy tovább folytatja-e azt a lehetetlen politikáját, amely egy nemze­tiségekkel és különböző államokkal telitett egységes birodalmat akar fentartani, vagy pe­dig rá kell lépnie a logikai útra és fel kell ad­nia az egységesítési törekvéseket, hogy fenn tudjon maradni­Deák Ferenc tanítása Ebben a helyzetben van a republika is, és én ebben a helyzetben, amikor a köztársa­ság kormányának politikáját a magyarság be­olvasztása szempontjából bizonyos célok ve­zetik, kényszerült vagyok ahhoz fordulni ta­nításért. aki kell, hogy ideálja legyen minden magyar embernek: Deák Ferenchez. Deák Ferenc Fáik Miksához és Kemény Zsigmond- hoz, a két legtekintélyesebb magyar, illetve német lap szerkesztőjéhez a következő utasí­tásokat juttatta el 1859-ben: „Elsősorban az a feladat, hogy a nemzetben ébren tartassék az alkotmányos szabadságért való érzés és lelkesedés, mert akkor egy kedvező pillanat­ban? egy tollvonással lehet helyreállítani az alkotmányt és 24 óra alatt lehet szabad, alkotmányos államunk, holott ha a népből ki­halt az érzés ezen legmagasabb javak iránt, sem a sors kedvezése, sem az uralkodó ke­gyelme nem adhatja vissza nekünk az igazi alkotmányos szabadságot." Erre tanit enge- met a vallásunk is, és nekünk, amint azt mar kifejtettem, a religio nem politika, hanem életelv, és a Szentirás tanítja: „nemcsak ke­nyérből él az ember." És éppen azért, a mai helyzetben változatlanul amellett a politika mellett tartok ki, — amit nem szűrtem meg hirdetni — hogy én a törvényszerűség utján állva, a ki­sebbségi szerződések adta jogainkhoz ra­gaszkodva, az állam felelős tényezőitől folyton követelni fogom azokat a kisebb­ségi jogokat, amelyek bennünket, mint kisebbségeket megilletnek és folyton hirdetni fogom, ha velünk szem­ben sérelmeket követtek el és soha semmi körülmények között nem alkuszom bármine­mű momentán anyagi előnyökért ott, ahol a nemzeti öntudatunknak háttérbeszoritását s kisebbségünk faji jellegének elgyengitését jelenthetné az- Azonban az elvek melletti intranzingencia nem zárja ki azt, hogy adott ad hoc esetben oly törvényjavaslatoknál, vagy olyan kérdéseknél, amelyek az elvek sé­relmét nem jelentik és amelyek a lakosság érdekeit megvédelmezik, hogy ott ne lépjek érintkezésbe és ne keressem a lehetőségét meg annak, hogy a helyzetből kifolyólag e nyökhöz tudjam hozzájuttatni azt a népet, amely népnek anyagi érdeke fölött őrköd­nünk kötelességünk. A mai helyzet képe A mai helyzetben egy sajátságos tünetet látok. Mintha egy epidémia terjedne a leve­gőben, minden lényegesebb indok nélkül csak azért, mert a hivatalnokkormány helyett Svehla miniszterelnök kormánya jött és prog­ramot adott, melyben egyáltalában semmi lé­nyeges mondat sincs, de amelyben két né­met miniszter foglal helyet, akik azonban a saját kijelentésük szerint semmi tárgyi ga­ranciát nem hoztak, az egész országban meg­indult egy lázas tünet és majdnem minden politikai párt tülekedik azon, hogy a kor­mánypárt tagja lehessen. Tülekedik, nem néz sem a múltba, sem a jelenbe és azzal az áfiummal, hogy személyi garancia már garan­cia, tárgyi garancia nem kell, kielégitettnek érzi magát. Pedig, hogy a személyi garancia nem sokat ér, — arra nézve az igen tisztelt végrehajtó bizottság emlékezetébe idézem magyar históriában nemrég lejtászódott törté­netet, amikor a katonai kérdésekkel a Tisza István vezérlete alatt álló magyar szabadel­vű párt megbukott, a függelenségi párt több ségre jutott; Ferenc József pedig a katonai kérdésekben engedni nem akart; akkor Kossuth Ferenc és a függetlenségi 48-as párt tranzigálni hajlandó része kimondotta, hogy a személyi garancia elég és vállalták a kor­mányt. Létrehozták a koalíciós uralmat és vitték lejtőn lefelé azt a gondolatot, amelyet meg akartak védelmezni: az egységes magyar függetlenség gondolatát A két magyar párt viszonya Én nem tudom azt, hogy vájjon a német pártoknak az a része, amelyebből Spina és Mayr-Harting miniszter urak a Svehla kabinetben résztvesznek, mennyiben nyertek tárgyi garanciát, azonban azt tudom, hogy , a Szlovenkó magyarságának egyrészét po­litikai táborába tömörítő magyar nemzeti párt a reálpolitika logikai következmé­nyeként. a kormányjavaslatok támogatá­sára csak bizonyos szigorú és nyomós feltételek teljesülése és garantálása ese­tén nyilatkozott hajlandónak a kormány javaslatai elfogadására és megszava­zására. Én, nehogy úgy tűnjön fel a mi pártunk, mintha az mindenáron való ellenzékieske­désben akarná kimerülni, mintha ez a párt nem akarna ott, ahol lehet, könnyítésekkel hatékonyan, támogatólag közbelépni, azért hajlandónak nyilatkoztam a párt nevé­ben arra, hogy a kormánnyal való tár­gyalásokban, amelyekben a garanciák az ad hoc támogatásért ellenszolgáltatás­ként felajánltattak, hogy ezekben a tár­gyalásokban résztveszek, hogy azután pártomnak referálhassak és ott a döntést provokáljam. • Timeo Danaos ... Azonban már most jelezni akarom, hogy skepszissel nézek a tárgyalások elé és idézem a régi klasszikus mondást: Timeo Danaos et dona ferentes. A csehek, — dacára annak, hogy ezen véleményem heves megtámadta­tásban részesült Richter nemzeti párti szená­tor által, bár jelenteni tudom azt, hogy neve­zett szenátor ur lojálisán sajnálkozását fe­jezte ki — a csehek, mondom, államuk létre­jöttét nem fegyveres ténynek, de céltudatos és ügyes politizálásuknak köszönhetik, mert ők az európai areopag előtt mindenütt elhí­resztelték azt, hogy a monarchia keretein be­lül a kisebbségek elnyomása következtében Európa közepében egy folytonos forradalmi lázban égő tömegek harca van és ez a forron­gás csak úgy gyógyítható meg, ha az osztrák­magyar monarchia feldaraboltatik, részeire töretik, mert akkor a nemzetek között a c mokrácia alapján a béke helyre fog állani. E politikai szuggesztió eredménye lett, hogy megalkották Párisban Európának azt a térké­pét, amelyben egy nagy részt a cseh republi­ka foglal el, azonban ez a cseh repub­lika az Ausztria és Magyarország legégetőbb nemzeti kérdését nem hogy javí­totta volna, de még mérgesebbé, rosszabbá tette. És azt nyugodt lélekkel hangoztathat­juk, hogy itt a nemzeti sérelmek nagyobbak, mint a régi monarchiában; mert megenge­dem, hogy a régi monarchiában történtek hibák, de ezek önkénytelenek voltak, a mostani csehszlovák republikában azonban a nemzetiségekkel szemben elkövetett sé­relmek nem önkéntelenek, hanem tuda­tosak. Nem más ez, mint kölcsönvisszaadásből szár­mazó bosszuállás és az a fájdalmas és meg nem gyógyítható, hogy minket, itt levő ma­gyarokat meg akarnak büntetni, meg akarnak alázni, meg akarnak semmisíteni és ezt a célt szolgálja az egész telepítési politika, az egész gazdasági politika, az egész tanügyi po­litika, az egész külügyi politika és ezért te­kintek én szkepszissel a tárgyalások elé, mert én nem tudom elképzelni, hogy a csehszlovák állam meggyőződött volna arról, hogy helyte­len utón jár, ha ezeken a tereken engedmé­nyeket terme. Újból csak felidézem a múltat, amikor 1860 és 61-ben Ausztria rém akarta belátni azt, hogy mekkora tévedésben van és a provizórium meg nem oldotta a kérdése­ket, épp úgy azt hiszem, hogy a mostani Sveb- ía-féle kísérlet sem old meg semmit és csak arra jő, hogy pártokat, amelyek eddig vonzó­erőt tudtak gyakorolni, lejárathat. „Akár tetszik, akár nem. a kisebbségek jogi személyek** A csehszlovák republikának alaptételének kellene lennie, hogy ez a republika egy ösz- szetett republika, két külön autonómiával, alaptételének kellene lennie, hogy mindenki­nek egyforma jogot adó demokratikus repub­lika legyen és miután a republika a saint germaini szerződésben a kisebbségi kérdést il­letően szuverén Basát bizonyos mértékben' megkötötte, nekünk kisebbségi jogokat adott, hegy ezeket a jogokat teljes mértékben telje­sítse. Akár tetszik, akár nem tetszik a csehszlo­vák kormányzóinak és a csehszlovák ál­lam mostani vezetőinek, a Csehszlovákiá­ban inkorpoltáll nemzetiségek, mint olya­nok jogi személyek, akik részére külön kisebbségi jeg van garantálva. Ezt a hármas követelményt teljesültö­kig mi mindig követelni fogjuk s azért a por- hirtéstrl el uem kábulunk s szirén hangok meg nem té' eszlenek. Az autonómia kiját­szása olyan módon, ahogy azt bizonyos köz­igazgatása egységek által akarják megoldani, megoldá• t nem teremt A mostani helyzet pont ugyanaz, mint az októberi diploma ki­adása előtti helyzet Akkor Rechberg külügy­miniszter báró Jósika Samuval tárgyalt, ek­kor kérdezte meg Rechberg, hogy mit gondol Jósika és mit gondolna Dessewffy Emil és Deák, ha pld. az osztrák belügyminiszter alatt az egyes tartományok számára külön főnö­kökkel, külön osztályok állíttatnának fel? És ugyanez a gondolat van most meg a csehek eszejárásában, akik nem autonómiát akar­nak adni külön törvényhozással Szloven- szkónak és Ruszinszkónak, hanem a bel­ügyminiszter vezetése alatt levő nagyzsupák az egyesítés szurrogativumával akarnák az autonómiát és a külön szlovák törvényhozást kijátszani. Jogainkból nem engedünk Innen akarok azonban még egy dologra rámutatni, hogy a keresztény szocialista- pár­tot mindenfelé úgy tüntetik fel, mint egy me­rev negáció alapján álló pártot, aki nem érti meg Deák szellemét, mert Deák a transigá- lás politikájának volt a hirdetője. Ez ellen tiltakoznunk kötelesség. Soha Deák Ferenc nem trarsigált és soha sehol a jogról le nem mondott, abból nem engedett. Ha olvassuk Gorovve István naplóját, ott ezt írja: „Deák Frenc 1849—1860-ig a passzivitást ajánlotta nemzetének. Előre megjelölve a hibákat, amelyeket a germanizáló politika el fog kö­vetni. A passzivitás példájával maga ment elől, tűrt és hallgatott, sem maga, sem kör­nyezete, semmiféle titkos áskálcdásc'ban ré^zt nem vett.., Azért mondom el ezt, hogy rekapiluláljam újból azt, hegy mink, a keresztény szocialista párt, át va­gyunk hatva annak a tudatától, hogy jo­gainkból nem engedünk. Ad hoc tárgyalások Ha minket el akarnak csehesiteni, ez eden védekezünk addig, ameddig az Isten erre nekünk erőt ad, ha más fegyverünk nincs, mirt a passzivitással, hát azzal: de kijelent­jük, hogy mi sem veszünk részt titkos áská- lódásokban, de adunk a jogon, mert a jog az a transcendentális hatalom, melyet földi erő­szak ad hoc elnyomhat, de meg nem semmi­síthet, Szlovenszkón a magyarnak éppen olyan joga van megmaradni hiven magyar­nak, mint a többi idevaló fajoknak és amig a csehszlovák kormány ezt be nem látja és el nem tér a mostani politikájától, addig itt tel­jes nyugalmat elérni nem tud. Palliátumok­kái néha szélcsend támadhat, de jogot más­képpen, mint joggal, megoldani nem leire 1. Ér tehát kérem arra, hogy métóztassanak tudo­másul venni azt, hogy a mindenáron való ellenzékeskedés vádját elhárítandó, haj­landó vagyok arra, hogy a tárgyalásokban részjegyek, hogy lássam és mérlegeljem azt, Kintien rési és asl e!6- ■/ v portóUöltségeS ffeül- ms f anra sp B na r hh «rfol Ke. 5.- Prágái Magyar Hírlap Hagy Kepes Napiarat.j

Next

/
Thumbnails
Contents