Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-04 / 250. (1288.) szám
I I 1926 november 4, csütörtök. hogy mit tudnak tárgyi garancia mellett ad hoc részünkre adni. Jelenthetem azt, hogy a tárgyalásokon a magyar nemzeti párt vezérével, Szent-Ivány-val együtt fogok résztvemii, mert örömmel konstatálom azt, hogy a magyar nemzeti párt határozottan kijelentette, hogy tárgyi komoly és nagy garanciák nélkül a kormányt nem támogatja és a magának fentartott szabadkéz politikájának jogával fog élni. Remélem igy azt, hogy a már létrehozott közös bizottság által meg fog valósulni az a lehetőség, hogy a Szlovenszkó őslakosságának két pártja között a mindenkitől olyan hőn óhajtott harmonikus együttműködés megvalósul. Adja az Isten! A gyakori helyesléssel kísért beszédet a végrehajtó bizottság nagy tetszéssel és'lelkesedéssel fogadta. Szüllő Géza elnök ezután meleg hangon parentálta el Molnár Béla dr. volt országgyűlési képviselőt, aki a nyár folyamán váratlanul elhunyt. Súlyos veszteség érte ezzel a pártot, mert Molnár a keresztényszocialista eszméknek lelkes, tehetséges és nagy súlyú előharcosa volt. Jabloniczkv János dr. nemzetgyűlési képviselő indítványára egyhangúlag elhatározták, hogy a végrehajtó bizottság a párt volt nagyérdemű képviselőiéhez, Palkcvich Viktorhoz 40 éves plébánosi jubileuma alkalmából üdvözlő táviratot intéz. Grosschmid Géza dr. szenátor köszönetét mond az elnöknek a végrehajtó bizottság ülésének Kassára történt egybehivásáért ér fáradhatatlan működéséért, inaid Jablo- niczky János dr. indítványára a bizottság egyhangúlag elfogadta a következő határozati javaslatot: „A párt parlamenti képviselőinek és szenátorainak a cseh nemzeti koalíció szétesése folytán keletkezett és hónapok óta húzódó politikai krízissel s a legutóbbi kor- mányváltozással szemben tanúsított politikai magatartását és várakozó álláspontját mindenben helyesli, mert a maga részéről is megállapítja, hogy az uj kormánynak programja semmiféle biztosítékot nem nyújt arra nézve, hogy ez a nemzeti kisebbségeknek egyenjogúsítását meg fogja valósítani. Miért is ezidoszerint nem forog fenn komoly inditóok az országos kerosztényszocialista párt eddigi politikai irányának megváltoztatására. Minthogy ezenfelül a mai politikai helyzet nem látszik még teljesen kiforrottnak, a párt végrehajtó bizottsága 'elkéri a párt képviselőit és szenátorait, hogy továbbra is beható figyelemmel kisérjék a politikai fejleményeket és a netán kínálkozó kedvező alkalom esetén az országos pártvezetőséggcl egyetértésben vonjak le a nemzeti kisebbségek egyenjogúsításának gyakorlati meg aló- sitására célszerűnek mutatkozó ’ ai konzekvenciákat. A párt végrehajtó bizottsága végül teljes bizalmáról biztosítja a párt nemzetgyűlési képviselőit és szenátorait. Polák Gyula dr. és Aixinger László dr. kérdést intéz az elnökhöz, hogy a kormánynyal való esetleges tárgyalásokon a keresz- tényszocialásta párt a magyar nemzeti párt utján, vagy közvetlenül vesz-e részt. Szüllő Géza dr. elnök kijelenti, hogy, mint az elfogadott határozatból is kitűnik, az országos keresztényszocialista párt mindenben fentartja önállóságát és függetlenségét, önállóan tárgyal és határoz. Majd Dobránszky János kérdésére kijelenti, hogy a Rjichter János szenátorral felmerült incidens teljesen elsimult, amennyiben úgy Richter, mint Szent-Ivány József, ez utóbbi a párt nevében is, sajnálkozását fejezte ki a történtek felett és személye iránt a legteljesebb bizalmát nyilván/itotta. Végül, dicsérö- leg emlékezett meg mindhárom főtitkár működéséről. Gresschmid Géza dr. szenátor bejelenti, hogy a legközelebb Frainczisziczy Lajos dr. szenátortársával együtt interpellációt nyújt be a hadikölosön becserélése és a szlovcnszkói ügyvédi autonómia tárgyában. Ezzel kapcsolatban Jabloniczky János dr. közölte, hogy a szlovenszkói ügyvédi autonómia visz- szaállitása érdekében már érintkezésbe lépett az igazságiigyminiszterrol, aki megígérte, hogy bármikor hajlandó fogadni az ügyvédek küldöttségét és tanulmányozás céljából átvenni azok esetleges memorandumát. JaVoniczky János dr. Katbona Móric dr. utján közölte ezt az ügyvédek szövetségével s most ezen a sor, hogy az ügyvédi autonómia « ügyében már elkészült javaslatát átadja az igaz*á "[’"■■■ v n • i n i szf e rn rik. Vé'dil még snjtókérdéseket 6s folyó ügyeket tárgyallak. A nemzeti kisebbségek problémája Elzászban Polncaré és a nyelvi kérdés—Levél a straszburgi egyetem rektorához Slraszburg november 3. ( A P. M. H. straszburgi levelezőjétől.) El- szász-Lotharingiában a francia nyelvű és érzelmű lapok heves* kámpányt folytatnak azon újságok ellen, amelyek védelmükbe vették a német anyanyelv jogait. Polncaré elszászi útja még inkább fokozta ezt a harcot és az elszászi nacionalista francia lapok azt várják Poincarétől, hogy alaposabban elbánik az autonomistákkal. A „Journal d'Alsace Lorraine" attól fél, hogy Poincaré alkut fog kezdeni az iskolai és nyelvi kérdésben és teljesíteni fogja a németek kívánságait. Egy másik cikkben a német nevű, de francia nacionalista Dániel Blumenthal ugyanebben a lapban a klerikálisok manővereként tiintei fel az anyanyelvért való küzdelmet. Szerinte a francia nyelvet tüzzel-vassal kell terjeszteni. A Voix d'Alsace" cimü lap főszerkesztője, aki a háború után költözött Párisfcól Straszburg- ba, keserűen állapítja meg, hogy a franciáknak azelőtt teljesen téves fogalmaik voltak Elszász- ról. Mostan ő is kénytelen revízió alá venni eddigi magatartását és ezért azt ajánlja, hogy az elszászi kérdést a francia kormány és Elszász népe kölcsönös engedményekkel oldják meg. Poincaré ugylátszik szintén igy gondolkodó, mivel levelet irt a straszburgi egyetem rektoráAutók és jazz a Chamonix, november. — Nincs -elváimolni valója? — kérdezte a rendesnél talán kissé idegesebben a kékruhás francia határőr szomszédomat, majd mégegyszer külön engem is, amint autónk a1 francia határhoz érkezett. Vörösbeiátszó arcán, amelyet barna befelé kunkor odó bajusz ékesített, gyanú ült. Ma mindenki gyanús Franciaországban, aki külföldről érkezik. Nem lehet tudni. Az aggódó francia sziv- érzelmei szerint az egész világ a frank ellen esküdött. Az egész világ francia szemszögből pedig legfeljebb Angolország, Amerika és most talán Németország is; mivel a többi országok létezéséről még a legtudósabb francia is osak ritkán értesül. Ezért főleg angolok és amerikaiak után szimatolnak a fináncok a vámvizsgálatnál és örülnek, ha kellemetlenkedhetnek. A hagyományos francia udvariasságot ilyenkor fölfüggesztik egy félórára; a „Patrie“ úgy kívánja, a rendeletek is szigorúságot követelnek és végül, édes a bosszút legalább ágy gyakorolni. * A „Catsin-o Palaoe" transzparense mesz- sziire világlik Chamonix fölött. Itt gyülekeznek a gyűlölt (gyűlölt? inkább félt) angolszászok, akik potya pénzért ihatják a whiskyt ehetik a sandwioheket Napóleon ‘földjén. A padló reng éjfélig tartó táncuk alatt és a franciák nem minden ok nélkül maguk alatt is rengeni érzik a padlót. Valami ideges hűl lám söpör végig Franciaországon, valami titkolt és rejtett aggodalom, amely csak néha tör észrevehetően a felszínre. A mellékutcák kis vendéglőiben bár grammofón szól Salabert ur párisi zeneműkiadó legújabb slágerével, a vigság mintha erőltetett volna. A grammofóni női hang vadul trallalázza a malacságot, de itt nem igen perdül táncra senki. Csak amikor a vendéglős tizenhatéves rózsasziromlánya megállítja a grammofónt és mandolin kísérettel énekelni kezdi az ó- fra.ncia népdalokat, melegednek fel az emberek a vendéglőben. Erőszakolt hangosságuk lecsillapodik, kissié merengek lesznek és szép csöndben maradnak az asztalok mellett. És a tizenhatesztendős lány énekelni kezdi: La vie est vaime, Un peu de haime Un peu d’amour Et puis bon jour! — La viie est bréve, Un peu de rége, Un peu d’espoir, Et puis — bon soir! — Halkan, szinte melódia nélkül énekeli ezt a tizenhatéves Marié. Barna szemeiben melankolikus tűz izzik, az asztalon ül és lába lelóg a levegőbe. A keppi-s munkások hallgatják s velük hallgat a pirosnyakkendős camelot is, aki pedig még hétkor este a legbőszebb hangon ordítozta az utcákon a „Petii Párisién" szenzációs hireijt. La vie est bréve — ezt érzik most mindnyájam. Az élet rövid, túl rövid ahhoz, hogy mindazt elérhessék, amit egy francia szív szeretne. És egy francia szív sokmindent szeretne. Szeretne például most fölkelni az asztal mellől, odamenni a másik végire, amelyen Maris 411, átölelni azokat a tizenhatéves gyenge vallókat é: I mélyen belenézve Marié barna szemébe megnak, amelyben elfordul a nacionalista uszitóktól és elismeri az „elszászi dialektus“ létjogát. Poincaré levelében mindenekelőtt megállapítja, hogy a francia nyelven való oktatás elvitathatat- lanul túlszárnyalja az összes ‘ várakozásokat. Az oktatásnak az elszászi iskolák többségében és a lotharingia'i iskolák egy részében két nyelvűnek kell lennie. Franciaország 1871 előtt azokban a tartományokban, amelyeket a frankfurti békeszerződés elszakított, meghagyta a népi szokásokat és a nép nyelvét. A republikánus Franciaország a maga részéről szintén Ígéretet tett arra, hogy tiszteletben tartja az elszászi tradíciókat és ezen ígértét meg fogja tartani. Franciaország sohaspm gondolt arra, hogy az elszászi dialektus használatát korlátozza. Mindenki szabadon használhatja anyanyelvét. Fontosnak tartja Poincaré azt is, hogy a vegyes vidékeken lakó gyermekek a német nyelvben is alapos oktatásban részesüljenek. Poincaré végül felhívja a straszburgi egyetem rektorát, hogy a legközelebbi pedagógiai konferencián ebben a szellemben érvényesítse befolyását. A francia kormány a maga részéről az anyanyelv ápolását minden eszközzel hajlandó elősegíteni. Mont Blanc alján csókolni piros kis száját, amiért olyan szépen énekelt. De persze ezt nem lehet ilyen egyszerűen megcsinálni. Szeretne aztán sok pénzt. Aranyat és ezüstöt, amit mind elkül- dene Páirisba, a pénzügyminisztériumba, hogy gyógyítsák meg vele a frankot. Persze ezt sem lehet ilyen egyszerűen megcsinálni. Szeretne aztán sok-sok detektívet, vagy rendőrt, vagy katonát, akiket szertekiildene egész Franciaországban, hogy űzzék ki az összes idegeneket az ország területéről. Ezt például különösen nagyon szeretné. És általában szeretne egy kis békét már, elég volt a sok győzelemből, majd megfullad benne, s ,a végén kisül, hogy tulajdonképen már nem is szeretne mást mint nyugodtságban élni, nem aggódni a hazáért, nem félni a szomszédoktól. Dohát ez mind nehéz dolog bizony, amit senkisem tud olyan egyhamar megszerezni, még talán Poincaré sem. Ezért nem lehet mást csinálni egyelőre, mint várni, hallgatni a tüzesszemü Marié halk dalolását a félhomályos vendéglőben, vele zümmögni a refraint, dolgozni, várni, autót tisztogatni, várni, bőröndöt hordani és várni. * Különben az autó tisztogatásra nem is kell várni, az akad minden nap, minden órában, ha kell minden tiz percben. Különösen itt Ghamonix-ben. Ezt a kis, mondain, zakatoló városkát egyenesen agyongázolják az automobilok. Automobilizmus van Chamonix- ben. Minden jobbfajta ember autón jár és minden jobbfajta ház garage. Minden jobbfajta nő autón rohanva szállítja első csókját a bőkezű barátnak, akit a „Casino Municipal" vagy valamelyik hotel jazz-bandes, bűnös bárjában szerzett, enyhén szólva, ledér pillantásaival. A férfiak gyorsan megértik a ledér pillantásokat, hiszen javarészt Páris- ból valók, ott az effajta pillantások úgy s-záll- dósnak a bulvárokon, mint a darazsak és a nőcskék gyorsa^ megértik, hogy ezúttal is csak „un peu d’amour“-ról van szó, a nagy, a várt, a minden piszkon túl is óhajtott úgynevezett „.tiszta szerelem" megint elkerülte őket. Mit tegyenek hát szegények? Föstik magukat tovább, nemcsak az arcukat, a hajukat de a lelkűket is, föstik magukat, mert igy kivánja az ipar, férfiak és bizony-bizony néha már a fenyegető öregség is. Parfőmözik magúkat, nyomukban nehéz Coty, Houbi- gant terjeng és itt a hegyek között is úgy élik életüket, mintahogy azt Paris kőre.ngeté- ben tanulták. Elhozták magukkal Párist, Paris levegőjét, néhány napra, vagy néhány hétre a szerint, hogy melyik milyen barátot fogott. És most itt vannak a Mont Blanc tövében, táncolnak, ha kell, angolokkal is, sétálnak, esznek, de nem sokat, óh az megárthatna a termetnek, ilyesmit nem kockáztathatnak meg és autóznak. Bejárják a kocsival az egész vidéket, átruccannak Genfbe, kirándulnak Aix Les Bains-be, Grenoble-be, gyűjtik az emlékeket (a csukott automobilokban nagyon szépen lehet emlékeket gyűjteni) hiszen ki tudja mit hoz a jövő, hogyan alakul a közeledő téli saison, lesz-e még olyan konjunktúra mint most, nem iesz-e a frank addigira már régen eltemetve a sok-sok zérö mögött Zürichben, drágaság az országban, pangás az iparban, kong ás a gyomorban úgy, hogy nekik igazán nem marad majd más, mint a sok emlők, meg azok az illatos kis bntiszt- zsebkendők amelyekbe Alplioiise vagy Adolphe, a szivsaerelmük (csak házasodni nem akarnak a komiszak) sirták bele bucsuzáskor vastag krokodiluskönnyeiket. Mit tehetnek szegények? Igazán nem tehetnek egyebet mint, hogy kihasználják a konjunktúrát, ameddig konjunktúra van, drágán mérik a gyengédséget és barátaiknak nyakába kapaszkodva búgva zsarolják a szerelmet: — Vizbefojtom -magam, ha nem veszed meg azt a nyakláncot, amelyre délben vágytam!... * Csak néha, szomorú estéken változnak meg, amikor kettesben magányos utakon mind feljebb érve a L’Arve völgyét szegélyező hegyeken maguk alatt látják a vidéket. Ezek az önmagukra találás percei. Ilyenkor — homályosan érezni vélik az élet visszásságait. A Mont Blanc hófödte szélesen elterülő hátát ilyenkor kezdi a lebukó nap bíborvörösre festeni, lent, mélyen a völgyben, közvetlenül a Mont Blanc alján sustorog a parányi város: Chamonix. Az alkony egyre jobban beárnyékolja, köd száll fel, a kémények füstje d’áíekszik a háztetőkre, benzingőzök jelzik a fürge automobilok útjait. Mily piciny minden, a házak, az emberek, az autók, az akarások. Itt, a hegyóriások között, mélyen, a füsttakarő alatt, egy város, szerelem, élet, nyüzsgő hangyaboly: Chamonix. Pillanatokra elfogja őket a világmindenség varázsa. De aztán amikor fel-fel gyulnak a lámpák a völgyben, az autós, benzinszagos, jazz-bandes Chamo- nix-n fekvő füsttakaróból fokozatosan kibontakozik a Hotel Majestie kupolája s rajta megtépázva, piszkosan: egy árva francia trikolor. Ekkor elfelejtenek újra mindent. Erőt vesz rajtuk az idegesség, a kékruhás francia határőr idegessége; sóhajtanak egyet és indulnak lassan vissza. Le a völgybe, az életbe, az autós, jazz-bandes, szegény Francia- országba. Mezei Gábor. A vSrheny és az egyke Kamocsa fekete napjai — Rendkívül súlyos a járvány lefolyása Alsócsallóköz, november 3. (Saját tudósítónktól). Kamocsa község, a Vág bálpartján még honfoglaláskori szállásbirtok. Lakosai gazdag, csaknem kivétel nélkül református magyarok, helyesebben meghatározva: kálvinisták. Századé’ on át sok tanító, prédikátor, mester került ki a kamocsai Pethes, Kosa és a Sóky nemzetségekből, amelyek ma is uralják a falat. Dolgos kemény nép, zöldségtermeléssel foglalkozik a vágmelléki televény földön nemzedékről. nemzedékre. Valamikor ez a föld arannyal fizetett, még a háború alatt is. Ma azonban sokat elnyel a jövedelemadó feneketlen Molochja. A jómódú, sót gazdag lakosság azonban nem szaporodik. Még a békében is alig volt számottevő a természetes szaporulat, mert a kamocsai kálvinista magyar egykézik, hogy a vagyon egy kézben maradjon. Az Isten ujja azonban keresztülhúzza az emberek vakmerő számításait. Kamocsa községre most egy igen súlyos lefolyású vörheny járványt bocsátott, mely egyre terjed. A első húsz betegedésböl három, majd hat kis koporsót kisértek a sirkertbe és az őszi verőfény könnybe borult anyai arcokat simogat és komor tekintetű apákat, akiknek egyetlen gyermeküktől kellett szívfacsaró búcsút venniük. A régi magyar közmondás azt tartja: egy gyerek nem gyerek. Dq a nép földhöztapadt anyagias felfogására nem lehet hatni sem a vallás utján, sem felvilágosításokkal. Egy ilyen járványnak kell szörnyű tanulságokkal szolgálnia. A hatóság mindent elkövetett a járvány leküzdésére. A község jegyzője, Mitosinka István és az elöljáróság a legszigorúbb elkülönítést rendelték el, de a járvány még sem állt meg, pedig minden házat őriznek, ahol beteg van. Orvos mindennap látogatja a falut a szomszédos Gutáról. Az egész község megriadt arra az intézkedésre, hogy nem szállíthatják a földeken termett káposztát, sárgarépát, petrezselyemgyökeret, hagymát a piacra: nem csoda, hiszen a kamocsaiak- nak novemberben van az aratásuk. A tilalom ellenére is sok kocsi viszi a zöldségfélét a szomszédos Érsekújvárra, Komáromba, bár félő, hogy igy a járvány más helyekre is befészkeli magát. Kamocsa községben fekete fátyolokat lenget az őszi szél a kalapok mellett, a bánatos anyák fekete keszkenőket szednek elő a ládából. Nagy a szc 'oruság, ennek az esztendőnek megint szomorú lesz a mérlege, mert sokkal több lesz a halálozások száma, mint a szüleléseké és igy lesz mindaddig, mig Kamocsán el nem hiszik, hogy a sok gyermek Istennek á’dása. — Sakkmostcrversciny Prágában. A prágai Dobrusky-sakkör most rendezi harmadik Kauisky emlékversenyét, amely az idén is a csehek legerősebb mesterjátékosait egyesíti. A versenyen idáig négy fordulót bonyolítottak le, ami után az állás a következő: Schulz 2L (i), C’mV.a, Toréba dr. 214. Brémádba, Pro’ op, Yó" g dr. 2 (1), Főműinek, Kubánck, : káli;, a dr. 2, Yüej len, Schubert dr. 1 (1), Gvgarics, Húsok 1, Reiss j « (2).
