Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-08 / 229. (1267.) szám

^RS€M*iV\AíG*SRHIRIiAB

1926 október 8, péntek.

Az adóreform javaslat

in.

IV. Fejezet

Földadó

94. §. Földadó alá esnek azok a földterületek, amelyek gazdaságiim művelhetek, az adókötelezettség fenforog akkor is, ha a föld a gazdasági művelés alól oly módon van kivonva, hogy az a jelen törvényben szabályozott földadómeutességet nem teszi indokolttá.

95. §. A földadót az adóköteles földnek a telekkönyvi kataszterbe jegyzett tulajdonosa köteles fizetni.

Kivételek

96. §. Földadó alá nem esnek: a terméketlen területek, mocsarak, tavak, halastavak, amennyiben hasznot nem hajtanak halászattal, nádvágással vagy tőzegfejtéssel; a beépített területek és udvarok; gyalog- és mezei utak, kocsiutak, országutak, terek, templomtér, utcaterületek, közcélokat szolgáló hajócsatornák, vízvezetékek és öblitő csatornák, ha a céljukat szolgáló területek úgy vannak a berendezésekkel beépítve, hogy a mező- vagy erdőgazdasági haszon ki van zárva; folyók és patakok medre.

Adómentessé ^

amennyiben ezt a kérelmet a 104. §-ban említett 15 nap folyamán terjeszti elő.

Kártérítés az elemi károkkal sújtott terület földadójáért

108. §. Az elemi csapások folytán megkárosított területeknek nincs igényük föld- adókedvezményre.

109. §. Nagyméretű elemi károk esetén a károsult adóalany a földadó és pótlékainak megtérítését kérheti. Eme kártérítések számára a mezőgazdasági tanácsok (Ruszinszkó- ban a földmivelésügyi referátus mellett) külön alap létesül az állam s a községek hozzájárulásával. A külön alap fölöslegei a különösen súlyosan károsultak gyorssegélyezésére fordíthatók.

Adóleszálüitás erdőkároknál

111. §. Az adóleszállitás akkor következ- hetik be, ha az erdőterületet tűzvész, szél, hóförgeteg, lavina, rovar, a fiatal ültetvényeket: a szárazság oly mértékben pusztította ki, hogy a kárral sújtott terület csak újabb ültetvényekkel tehető hozadékképessé és ha a csapás ugyanannak az erdőtulajdonosnak a tulajdonában egy tagban levő erdőnek legalább egy harmadát sújtotta. Az egy tagban lévőségét nem bontja meg az országút, erdei uí, folyó, községhatár. Az erdőnek szándékos irtása a rovarkár terjedésének megakadályozása céljából rovarkárnak tekintendő.

112. §. Az adókedvezmény annyit tesz ki, amennyi adó az adóelőírásból az elpusztított fa mennyiségére esik.

113. §. Ezt a földadókedvezményt a kár észlelése utáni 15 napon belül kell kérni annál az adókivető hivatalnál, melynek hatáskörében a megkárosított erdőtag nagyobb része fekszik. A kérvényben megjelölendők a kárral sújtott területek kataszteri^zámai.

A kár megállapításának módja

114. §. A kárt az illetékes adókivető hatóság a helyszínen, egy vagy két hivatalosan engedélyezett erdőszakértő jelenlétében állapítja meg. Az elpusztított fa mennyiségét úgy állapítják meg, hogy először kiszámítják az erdőkataszteri műveletek alapján az évi faszaporulatot (természetes évi hozadékot) s ezt sorozzák az elpusztított erdőterület korának évszámával. Az elpusztított fát, ha kisebb értékkel is, de figyelembe kell venni

115. §. A kár megállapító eljárásnál a tulajdonost az illető erdőterület kezelésével megbízott erdész vagy gazdasági alkalmazott, illetve a községi biró képviselheti.

116. §. Ennek az adókedvezménynek hatásaképpen a földadó után kivetett állami pótadók aránylagosan csökkennek, mig az önkormányzati testületek pótadóját a kedvezmény nem érinti.

97. §. Földadó alól tartósan mentesek: a (nyilvános testületek kertjei, amennyiben közvetlenül tudományos, közhasznú vagy jótékony célokat, szolgálnak s céljukra való tekintettel mezőgazdasági hasznot nem hajtanak; fa- és szőlőiskolák s kísérleti kertek, amelyek nyilvános testületek tulajdonát alkotják s nem szolgálnak nyereség elérésére vonatkozó célokat. Tartósan mentesek továbbá a védőgátak, árterületeken a vízlevezető árkok, a hullámtörő gátakkakbeépitett területek, völgyzáró víztartályok, 'nyilvános temetők s áíiathullatemetők.

98. §. Ideiglenes adómentességet élveznek azok a műveletlen területek, amelyek eddig adómentesek voltak, vagy oly területek, amelyek elemi csapások folytán teljesen terméketlenné váltak; ezek a területek 10 évig adómentességet élveznek a talajjavító munkálatok befejezése évétől számítva s ha az ilyen területet magaserdő ültetvényekkel művelik be, úgy 25 évi adómentességet élvez. Legalább negyed hektárt meghaladó oly területek, amelyeket a mezőgazdasági tanács szőlőművelésre alkalmasnak talált; ha a tulajdonos belföldi szőlőt ültet, úgy 8 éven át, ha amerikai szőlőket ültet, úgy 10 éven át adómentességben részesülnek. Eddig is szőlőtermelésre szánt oly, egynegyed hektárnál nagyobb területek, amelyeken a szőlő kipusztult vagv azt szőlőbetegségek terjedésének megakadályozása céljából kiirtották; ha ezt a területet ismét szőlővel ültetik be ugv 8 évig. ha ezenkívül artézi kuttal vagy vizöntö- zővel látják el, illetve, ha amerikai szőlőlő- vel ültetik be, ugv 10 évig adómentes. Az ideiglenes adómentesség azonnal megszűnik, ha a szőlőültetést a tulajdonos abbahagyta.

99. §. Az ideiglenes adómentességet a fél kérelmére a pénzűgyigazgatóság adja meg.

100. §. A régebbi törvények alapján már megszerzett ideiglenes adómentesség továbbra is érvényben marad az engedélyezés idejére.

101. §. Ha a földterület művelési módja megváltoztatásának következtében a földho- zadék növekszik (talajjavító munkák stb. következtében), a magasabb adót csak a gazdálkodási mód megváltoztatása befejezésének évétől számított 11. évben kell fizetni. Ez a kedvezménv nem vonatkozik az oly volt erdőterületekre. amelveken a tulaidouos az erdészeti hatóságok előzetes ióváhagvása nélkül változtatta meg a gazdálkodás módját.

102. §. A pénzügyminiszter a bel-és föld- mivelésügyi miniszterrel egyértelmüleg ideiglenes adómentességben legfeljebb^ 6 évre — részesítheti az oly területeket, amelyek tömeges telepítésekre szolgáltak.

Adóalap

103. §. A földadó alapját külön törvény

fogja megállapítani, addig az ideig a bevezető rendelkezések VII. szakasza az irányadó 022.7 százalék, illetve Szlovenszkón: 1927-ben 21, 1928-ban 22, 1929-től kezdve

22.7 százalék).

104. §. A földadót egy naptári évre írják elő az adóhivatalok minden kataszteri község számára külön olv módén, hogy a tartós és ideiglenes mentességet s az adókedvezményt figyelembe véve, minden tulajdonosnak az adóját külön állapítják rneg. Az adóelőírásról az adóhivatal értesíti a községi elöljáróságot hirdetmény utján azzal a figyelmeztetéssel, hogy a földtulajdonosok a hirdetmény nyilvánosságra hozrjsa után 15 napon belül az előírásokat megtekinthetik.

105. §. Az adótételt

külön törvény fogja megállapítani; addig a bev. int. VIT. szakasza érvényes.

U'6, §. Fizetési meghagyást au adóhivatal csak akkor ad az egyes 'eleknek, ha az adózási kötelezettség az előző évben megváltozott, vagy a fél kérelmére,

A SOU

Irta Márai Sándor

A Bretagne bán, szeptember.

Francia földön járóik, kis, harangszavu, álmos városokon és falvakon keresztül, s csodálom ezt a fülledt gazdagságot, ezeket a tengereket, szántókat, erdőket, gyümölcsösöket, hajóval megrakott kikötőket, áruval megrakott hajókat, füstölő gyárkéményeket, terméssel és termékekkel megrakott piacokat, fürgesodru, teher ha jóikat úsztató folyamokat, s a folyók partján sáfárkodó gazdákat cséplőgépek és emeletes csűrök körül: gazdag, boldog ország, mindene van, amit megkívánhat, a gyáraiban dolgoznak, az üzleteiben nem áll be az ajtó, van munkás elég és van munka elég, s rendelő és fogyasztó több. mint amennyit elbír. De Párisból a rádió minden délután három és négy között szét- röpiti a hirt, amit minden legkisebb francia faluban kiakaszt a kapujára a „maire" vagy az iskolamester, egy cédulán: hogy a pénz, a frank, hatszor vagy hétszer kevesebbet ér, mint ért békében. Állanak a parasztok, a helyi kapacitások a maire háza előtt, a kapun ott lóg a bulletin. A /ránk vajúdik, a frank beteg. Azzal a türelmes, ájtatcs parasztarccal nézik, azzal a hümmögéssel és vállvonással, azzal a „tiens, c’est comme ^a“-bólogatással, ahogy a sors fölött hünimög az ember.

— Már csak bárom sou-t ér, — mondta egy kis paraszt St. Jean du Doigtban. Olyan okosan pislogott hozzá, mint egy bankvezér, ök tudják, pontosan tudják a frank értékét, a francia parasztok. Nem élnek illúziókban, rádiót tartanak a községházában, nem dugják a fejüket a homokba. Ők tudják, hogy a frank nagybeteg, hogy a font hatalmas, hogy a napszám hatszor vagy hétszer drágább, hogy az angol nagykereskedők ügynökei miért cipelik hajókkal és vagonokkal nap-nap mellett a csatornán keresztül a francia vajat, állatot, búzát, bort és gyümölcsöt, nem ringatják magukat hazafias illúziókban, a francia paraszt nem hisz többé a frankban. A szalmazsákból még nem indult el a Banque de Francé kincseskamrái felé az arany, a millió és millió louis cl’or, a millió és millió ezüstfrank. A földek ára hatalmas hausse- ban van, a falvakban nagy építkezés, beruházás kezdődött, a francia paraszt nagyszerűen tudja, hogy a papirezrest, amivel az angol ügynök a termésért fizet neki, nem szabad többé szalmazsákba dugni, hanem dolgoztatni kell, gyorsan tovább kell adni rajla, földet, szerszámot, házat venni érte. • A francia paraszt, ezek a körteképü, szu résszem ii, okospillantásu parasztok jobban kiismerik magukat a frank igazi értéke' körül, mint sok párisi. Ők tudják, hogy a frank elveszett.

Amiben még hisznek, az a sou.

*

A sou nem tréfa, a sou az igazi francia pénzegység, a francia gondolkozásnak legőszintébb kifejezője. S talán ez Franciaország és a frank nagy szerencséje. Mert amilyen biztos, hogy a frank sorsát ma már Amerika beavatkozása nélkül semmiféle belföldi ügyeskedés és erőlködés nem tudja megmenteni, olyan szerencséje a franknak, hogy a francia paraszt és kispolgár szemében valami átöröklött meggyőződés a frankot még mindig „húsz sou“ értékére bontja fel, — s húsz sou, az már summa, azért már érdemes

hinni a frankban. Ez a tévedés, ez a psycho zis, ez a naiv megszokás az, ami még értéket ad a beteg franknak a kis francia szemében. Ha a kis franciát valaki arra kéri, hogy végezzen el valami apró munkát, s igér neki egy frankot érte, gyanakodva fog pislogni, mert egy frankért nem érdemes már megmozdulni. De ha arról van szó, hogy „húsz sou-t lehet keresni", felcsillan a szeme. A sou a nemzeti valuta. A sou a francia élet értékmérője. A sou az, amit a francia még ma is szívesebben keres meg, mint a dollárt; mert a dollár idegen, távoli és ismeretlen, de a sou, az a nagyapák pénze és fogalma, a sou, az biztos. Amikor a világ nagy börzéin ideges bizonytalansággal és szkepszissel táncoltatják a frankot, a francia paraszt változatlan bizalommal veri a fogához és rakja élére a sou-t. A sou-t, ezt a barna bronzpénzt, ezt a francia hatost, ezt a huszadrészét valaminek, ami már csak hetedrészét éri aranyban a névértékének. S amikbr Parisban a nagy francia kereskedő már régen aranyban kalkulál és ad el, a francia vidék, a paraszt, a kiskereskedő, a szatócs még mindig megrendülve fogadja a hirt, hogy a kenyér fontja megdrágult egy sou-val. A sou a francia jellem találmánya, a francia karakter kifejezője. Minden idegen, aki valaha üzletet csinált Iranciával, tudja, milyen nehéz meggyőzni egy kis franciát, aki hozzászokott ahoz, hogy „tízszer száz sou-t“ kereshet biztosan egy nap, arról, hogy könnyű szerrel kereshet az árujával külföldön sokszorosan több dollárt ... A francia, az okos, reális, számitó és fukar francia többre recsüli a hatosos napi bevételt minden kápráztató üzleti chance-nál, ha az nem épül föl a sou bázisán. S hiába pusztul a sou egyidejűleg a frankkal, hiába vesziti értékét ugyanabban a pillanatban, mikor a font a frank nyakára hág, a francia lélekben megrendülés nélkül él a hit, hogy négyszáz sou egy louis és egy louis, az már louis volt a nagyapák idejében is. Ez a különös, csökönyös, bonyolult rövidlátás és hiszékenység az, ami belföldön tartja a frankot. Ami oka annak, hdgy Franciaország egyes vidékein még 170-es font mellett is kitünően lehet ebédelni száz sou-ért, tehát öt papirfrankért, hogy a francia bankhivatalnok csodálkozás nélkül vallja be, hogy a fizetése ma sem több, mint harminc louis, — persze, az élet megdrágult... de harminc louis, barátom, az, tout de merne, már szép fizetés. Élni persze csak bajosan lehet belőle, mert az élet nagyon drága ... A francia szemében a dollár nem ér harmincöt frankot, hanem az istenverte dollár kerül harmincöt frankba, majdnem két louis... Ez a szomorú agyafúrtság, ez a naiv okoskodás az, ami belföldön még tartja a frankot. Paris már nem hisz a frankban, csak dolgozik vele; Francia- ország hisz a sou-ban, s tartja a sou-n keresztül a frankot.

*

A hivatalos francia becslés tiz milliárd aranyfrankra becsüli a nemzeti vagyonnak azt a részét, ami az elmúlt, években valuták, értékpapírok állampapírok és kötvények formájában elhagyta a francia határt és tűzés értékálló safe-ekben biztosabb otthoni keresett Svájc, Spanyolország s Anglia hűvös

bankpincéiben. Tiz milliárd frank, átkozottul komoly összeg, és, mint minden hivatalos becslés, termesztésen erősen optimista, mert a repülőgép korában a tőke nem ismer lehetetlenségeket, s hazafiasságot meg egyáltalán nem ismer akkor, ha veszélyt érez és repülőgép áll a rendelkezésére. Már most ez a zsonglőrködés számokkal, mint a nemzeti vagyon számjegyeivel, mindig veszedelmes mesterség, s aki azt mondja, hogy a francia vagyon ilyen és ilyen hányada ezekben az években külföldre menekült, az nem ugyan a jelenség megítélésében, de a számjegyekben mindenesetre téved. Poincaré pénzügyi politikájának egyik erősen lírai oldala volt ennek a külföldre menekült francia tőkének hazaédesgetése, a „bizalom" szuggesztiója, — s ez a francia, aki ismeri honfitársai jellemét, mert csak a saját leikébe kell pillantani, talán nem is tévedett túlságosan, amikor a frank sorsát legalább részben ilyen érzelmi pillérekkel kísérelte meg alátámasztani. A nemzetgazdász az elmúlt években kénytelen volt megtanulni, hogy gazdasági kérdésekben soha nem szabad alábecsülni azokat a titokzatos mozzanatokat, amiknek gyakran nincs egyéb, csak psyohikai rugójuk, s a hoidere- jük néha kiszámíthatatlanul súlyos és meglepő. A háromhuru hárfa — takarékosság, caisse d’ainortissement, s az amerikai adósságok barátságos rendezése, — amin Poincaré szirénaéneket énekel a külföldre menekült tőke felé, egyelőre nem olyan meggyőző melódia, hogy különösen csalogatni tudná hazafelé a hűtlen tiz aranymilliárdot. A „bizalom, ami visszatért" egyelőre nem a nagytőke bizalma a frank iránt, hanem a kis- tőke bizalma a sonban. A sou nem menekült külföldre, s a franciák, egymás között, kalkulálnak továbbra is ebben a különös, apró valutában, amit senki nem ért meg egészen, amiben senki nem hisz többé, csak ők. Nagy csoda volna és nagy meglepetés a világban, ha egy napon kiderülne, hogy nekik volt igazuk.

Assisi szelleme Eperjesen

Háromnapos ünnepség az eperjesi Ferenc-rendi templomban

Eperjes, október 7.

Magyar sorson tengődő város ez a szép Eperjes. Hosszú, széles főutcája kissé poros, kissé szemetes. Az uj világ dőzsölő terpeszkedése uj szint mázol az ősi falakra.

Szükségszerűen és ka szárny a szerűen épül Eperjes, de ebben a fejlődésében nincs semmi, ami a hajdani magyar kulturgócpont őslakói szivéhez melegedhetnék.

A szent Ferenc-rendi templom tornyaiból pápai zászló leng a hideg októberi levegőben. A kopott ősi falak szinte büszkébben dacolnak az évszázadok mardosó erejével. A templom előtti cin- teremben zöld gályákon és földbe tűzött fákon szintén a pápai zászló jelzi, hogy a rendnek nagy ünnepe van.

Mindenki tudja, hogy Assisi Szent Ferenc halálának 700-ik évfordulója legnagyobb ünnepe a barátoknak, akik háro l napon át, október 2-án, 3-án és 4-én sorozatos ünnepségekkel ülték meg a hívők ezreinek áj latos részvéte mellett.

Szombaton délelőtt 10 órakor kezdődött meg a nagybucsu Zaborovszky Béla prelátus nagy, ünnepi miséjével. A templomot és környékét zsúfolásig megtöltötték a hívők. Majd Nyárády Dénes gör. k püspök mondott szlovák nyelvű szentbeszédet. Este 6 órakor pedig Spesz Sándor dr., íhe- ológiai tanár, magyar szentbeszédet tartott. Vasárnap ragyogó szép nap derült a jubilálőkra. A kolostorban sürgés-forgás jelezte, hogy előkelő vendégei vannak a háznak, úgymint Takács Menyhért dr„ jászói premontrei prépost-prelátus és Csárszky József kassai püspök. A vasárnapi szent misét Takács Menyhért dr. pontifikálta. Az énekkar szép, egyházi énekeket adott elő, majd a mise után Zsebráczky Géza tb. kanokok szentbeszédet tartott. Délután 4 órakor P. Lexmain Miklós do- monhosrendi áldozáv prédikált, mig este 6 órakor, pazarul kivilágított templomban Takács Menyhért dr. tartott mélyhatásu magyar szentbeszédet. Utána város néhány utcáján át körmenet volt, melyet Nyáradv gör. kát. püspök görög szertartás szerinti áldása követett.

Hétfőn reggel Csárszky József kassai püspök mondott fényes segédlettel ünnepi szent misét, majd ugyanő szlovákul prédikált. Este 6 órakor a hívők tömegei kivonultak a templomból. A vidéken élő magyarság is nagy számban résztveít az ájtatosságon, melyet Mécs László papköltő magyar prédikációja vezetett be. A költő hatalmas, egyéni szuggesztiv erejével valósággal viss/ idézte a hétszázéves szerzet nemes szellemét és betöltötte vele a templomot.

Az oltáron villanyfényben fürdő szoborcsoport, amely a keresztről lehajló és Szent Ferencet átölelő Krisztust ábrázolja, a képzelet szeme előtt szinte megelevenedett... S mig kint, a fényes korzón katonatisztek és mosolygó leányok hullámzó serege élvezte az esti életet, a Ferenc- rendiek temlomában sóhajosan szállt föl a litánia vontatót dallama az ógtig, kérve, könyörögve mindazt, amit megtagadott tőlünk a sorsunk...

Az ámen után megszólaltak a templom harangjai, mintegy jelezvén a világnak, hogy befejeződött a hétszáz éves szent jubileuma és hogy ismét a csoda mentes, hétköznapi, sivár élet következik számunkra!... llácz FAL