Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-07 / 228. (1266.) szám

k Mai uámmk 10 oldal /«yi|| fBemk&Jk % V.évf. 228. (1266) szám. Csütörtök a 1926 október 7-ymevARmiaaB Előfizetési ár: évente m félévre 150, j\ szlovenszkói eS rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztoseg: Praga IU Panská lüice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: .... r 12, IJ. emeleL Telefon: 3(bll — Kiado­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOlltlKQl nCLpiLCLpiQ. Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III.—Te­havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURÁNT1 LÁSZLÓ FORGACR GÉZA lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Mi okozta a változást? (fi.) Prá§a, október 6. Rendkívül érdekes jelenség, hogy a cseh polgári pártok, tehát éppen azok a körök, amelyek a cseh nemzeti gondolatot képvise­lik, az utóbbi időben mind feltűnőbb szívé­lyességgel invitálják a kormánytöbbség asz­talához a kisebbségeknek nemzeti alapon álló pártjait, amelyeket még rövid néhány hónap­pal ezelőtt az állam legnagyobb ellenségei­nek s az irredenta métely megátalkodott ter­jesztőinek kiáltottak ki. Érdemes megvizsgál­ni, hogy ezt a hangulatváltozást mi idézte elő 8 milyen súlyos politikai okok eredménye, hogy Saulus ráfanyalodott arra, hogy Paulus- nak lássék. Az első és legfontosabb ok az, hogy a nemzeti koalíció siralmas bukása után a ki­sebbségek egy részének bevonása nélkül a parlamenti kormányzás elképzelhetetlen. A választások bebizonyították, hogy egy kor­mány, amely csak a cseh pártokra támaszko­dik, nem életképes többé. Ezért kellett meg­buknia a választások után létrejött Svekla- kabinetnek s ezért kellett megbarátkozniok azzal a gondolattal, hogy a nemzeti kisebbsé­gek bizonyos csoportjainak részvételével pró­báljanak kormányt alakitabi. Amit spkszor megjósoltunk, ime bekövetkezett. Napnál fé­nyesebben kiderült, hogy a csehszlovák köz­társaság már megszületése pillanatában ma­gában hordta a régi, beteg Ausztria minden hibáját és hasonlóan ahhoz, tipikusan nemze­tiségi állam, amely — ha csak mihamarább át nem tér a föderalista rendszerre — kény­telen átvenni az elavult osztrák módszereket, hogy valahogy fenn tudja magát tartani. Ezt az osztrák módszert pedig bécsi ke­délyességgel úgy hívták, hogy „fortwursteln“. A jövővel vajmi keveset törődtek s egyedüli gondjuk az volt, hogy a pillanatnyilag felme­rült akadályokat valamiképppen eltakarítsák az útból. Toldozgatták, foltozgatták a rozzant épületet, míg azután az első nagy vihar le nem rombolta a házat. Kezdetben a németek­kel kormányoztak a nemzetiségek ellen, majd a lengyelekkel erősítették meg a kor­mányt, később a csehekkel, lengyelekkel és szlovénekkel tartották sakkban a német na­cionalistákat: egy szóval minden kombiná­cióval megpróbálkoztak, mert a Reichsrat frakcióinak tarka-barka összevisszasága mel­lett állandó jellegű többségre és tartós életű kormányra még csak gondolni sem lehetett. Ugyanilyen a helyzet a mai Csehszlovákiá­ban is. A cseh nemzeti koalíció ma már a múlté és ha netalán föltámadna még egyszer, akkor is csali rövid, kérészélet várna reá. Benne vagyunk a „fortwursteln“, az alkudo­zás, az apró-cseprő engedmények periódusá­ban és a csehek kénytelenek a németek, ma­gyarok és szlovákok segítségét kérni, hogy üzemben tarthassák a parlament gépezetét és támogatásukkal átvergődjenek a fel­merült nehézségeken. A parlamenti okokon kívül az elmúlt év­ben lefolyt fontos külpolitikai események is nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a csehek ma udvarolni kénytelenek a kisebb­ségeknek. A csehszlovák külpolitika alap­tétele eddig az volt, hogy árkon-bokron ke­resztül a franciák németellenes irányát kell Jcövetni, mert Franciaországnak a németek jelien szüksége van Csehszlovákiára és igy az (mindenben támogatni fogja. Egy esztendő (alatt azonban óriásit forgott az idő kereke s ami tavaly ilyenkor még elképzelhetetlennek látszott, bekövetkezett; a németek és a fran­ciák oly közel kerültek egymáshoz, mint még soha XIV. Lajos óta. Locarno, Genf és Thoiry után Franciaországnak nincs mit fél­nie német szomszédja támadásától s nem áll érdekében, hogy a német birodalom keleti Az állampolgárság ügyével és a kisebbségi eljárás megreformálásával foglalkoztak a népszövetségi ligák Salzburgban Szüllő Géza szóvá tette az uj bírósági beosztás által terem­tett kisebbségellenes helyzetet — Sir Walter Napier és Magyary Géza javaslatai * Salzburg, október 5. Salzburgban, Mozart városában, tartotta meg őszi ülését a népszövetségi ligák uniójá­nak tanácsa. Az osztrák hivatalos és társa­dalmi világ a legnagyobb előzékenységgel és szívélyességgel viselte gondját a külföldi vendégeknek s mindent elkövetett, hogy jól érezzék magukat az alpesi tartományban. Azt az időt, ami a komoly tanácskozások után fenmaradt, kirándulásokkal, hangversenyek­kel és különböző előadásokkal töltötték ki, úgy hogy mindenki a legjobb benyomásokkal távozott el a mai napon ebből a természeti és építészeti szépségekben bővelkedő vá­rosból. Az állampolgárság A tanács üléseit megelőzően a kisebbségi bizottság és az unió elnöksége ülésezett. A kisebbségi bizottság ülésén, amelyen vala­mennyi állam delegációi vettek részt Sir Willoghly Dickinson elnöklete alatt, a legfon­tosabb tárgy Sir Walter Napier, az angol leg­főbb bíróság tagjának javaslata az állampol­gárság ügyének rendezéséről volt, amelyet Olaszország és a kisantaot delegátusainak szavazataival szemben nagy többséggel el is fogadtak. E javaslat szerint az osztrák-magyar monarchia utódálla­mait felhívják egy vegyes bíróság létesítésé­re, amely arra volna hivatva, hogy a régi monarchia hajdani szuverénitása alá tarto­zott területeken élő egyének állami hovátar- tozandósága feletti vitákat eldöntse. A tör­vényszék az egyes államok képviselőiből áll­na. Amennyiben ez államok egyike sem akarná elismerni valamely egyén állampol­gárságát, úgy az az állam, amely legutoljára hozott kedvezőtlen határozatot, a többieket felhívhatja a zügy barátságos elintézésére, ha pedig ez eredménnyel nem járna, a vegyes bíróság elé kell terjesztenie az ügyet. Az el­járás ingyenes és nyilvános. Ha egy állam nem indítaná meg az előbb említett eljárást, úgy az érdekelt félnek módjában állana köz­vetlenül a vegyes bírósághoz fordulni. A javaslathoz elsőnek Medinger Vilmos dr., csehszlovákiai német szenátor szólott hozzá, aki több szomorú eset elmondásával megvilágitotta a volt államhivatalnokok szo­morú helyzetét a csehszlovák államban. Meg­állapította, hogy az államhatalom gyakran fölháboritó módon avatkozik be a csehszlová­kiai szabad nyelvhasználat és kisebbségi gaz­daságpolitika életébe. Különösen a csehszlo­vák nyelvtörvényt Ítélte el, mert ez éles el­lentétben van a kisebbségek védelméről szó­ló szerződésekkel. Ha néhány csehszlovákiai német politi­kus az utóbbi időben egy két gazdasági kormányjavaslat mellett szavazott, ez még nem jelenti azt, hogy a csehszlová­kiai német nép megszűnik tiltakozni az őt ért jogtalanság ellen. Szüllő Géza beszéde Utána Szüllő Géza beszélt. Elfogadta és örömmel üdvözölte Sir Napier munkáját. Ha ebből az igéből valóság lesz, sok kérdés meg­oldható lesz. Ismertette a csehszlovák hely­zetet, A békeszerződés szerint Szlovenszkó területén a magyar jog szerint kell az illető­séget megbírálni, a magyar jog szerint pedig a négyévi egyhelyben-lakás illetőséget adott hallgatólagosan a község hozzájárulása nél­kül. A prágai közigazgatási bíróság azonban ezt a jogelvet el nem fogadta és úgy döntött, hogy hallgatólagosan négy év nem elég az illetőség megszerzéséhez, ahhoz még a köz­ség részéről való 'kinyilvánított felvétel kell. Itt a kontroverzia s ez alapon ezer és ezer ember vesztette el illetőségét és ezzel együtt kenyerét. Ezen jogsérelem ellen a népszövetség előtt keres a szlovenszkói magyarság igazsá­got, de a népszövetség még nem döntött, mert közben a csehszlovák parlament a lex-D érért elfogadta s ezt úgy szeretné feltüntetni a csehszlovák diplomácia, mintha ezzel a kér­dés megoldatott volna. Ez nem áll és erre hívja fel a figyelmet. A lex-Derer egész más malomban őröl, mint ahol kellene. Húsz esztendei egyhelyben-lakást ki­van, kvalifikácóul s feltételül tűzi ki, hogy csak az nyerhet illetőséget, aki ki nem uta- sittatott és még ezen feltétel mellett is az ál­lam kormányától függ a felvétel, mert ez nem jog, csak kegy. A bizottság felvilágosítá­sára felhozta azt, hogy a törvény meghozata­la után utasították ki Palkovitsot és számos más, évtizedek óta Szlovenszkón lakó egyé­neket. A nemzetiségi elnyomás megvan és itt akarta Szüllő felhozni az újabb bírósági beosztás által keletkezett sérelmeket, de eb­ben a formában az elnök a diszkussziót nem engedte meg, igy ez a téma a tavaszi ülés­szakra maradt. Érdekes volt a jugoszláviai sérelmek elő­adása, melyet Vermes Béla volt orsz. kép­viselő, majd Kirchknopf főkonzul tartott, s bár a jugoszláv delegátus most nem volt olyan ideges, mint azelőtt (a magyar-jugo- szláv közeledés miatt?), a kérdést elodázták. Magyary javaslatai Másik fontos tárgya volt a bizottságnak Magyary Géza dr. budapesti egyetemi tanár javaslata a kisebbségi eljárás eddigi módjá­nak megváltoztatásáról és megjavításáról. Magyary javaslatai szerint a népszövetség el­nöke felhatalmazást kapna arra, hogy a ki­sebbségi ügyek tárgyalására hármas bizottsá­got küldjön ki. A kisebbségek panasza sem­miféle korlátozásnak nincs alávetve, csak a határok megváltoztatására nem irányulhat. Kisebbségi ügyekben a tanács legjobb belátá­sa szerint hozhatja meg határozatait, amelyek megfelebbezhetetlenek és azokat a célsze­rűeknek ítélt eszközökkel hajthatja végre. A panasz tárgyalásánál meg kell hallgatni a ki­sebbségek képviselőit is, vagyis megvalósul az audiatur et altéra pars elve. A tanács minden határozata előtt lehetőleg szerezze be az állandó nemzetközi bíróság jogi véle­ményét. A népszövetségi tanács intervenció­jának nem föltétele az, hogy egyhangú hatá­rozatot hozzanak. A jövő évi kongresszus Drezdában lesz A tanács ülésén, amelyet igen nagy ün­nepélyességgel nyitottak meg, az Unió elnö­kévé Aulard professzort, a Sorbonne tanárát, választották meg és elhatározták, hogy a jövő évi kongresszust Drezdában tartják meg. A tanács elhatározta, hogy Olaszország ezentúl is képviselve legyen benne és erre éppen ki­sebbségi részről helyeztek nagy súlyt. Nagy vita folyt le a déltiroli németek helyzetéről. A tanács végül elfogadta Sir Napier és Ma­gyary javaslatait. Közigazgatási intézkedésekkel nem lehet megfosztani a kisebb­ségeket jogaiktól Föntebb említettük, hogy a csehszlová­kiai bíróságok uj beosztásával előállott hely­zettel a kisebbségi bizottság legközelebbi, ta­vasszal tartandó ülésén fog foglalkozni, mikor is a következő határozati javaslat kerül a bi­zottság elé: „A kisebbségek védelmére vonatkozó jogszabályok a kölcsönös lojalitást követelik meg és kizárnak minden akciót, amely köz- igazgatási intézkedések utján törekszik e jog­szabályok szellemének megsemmisitésére. Ennek következtében minden közigazgatási intézkedés, amely a kisebbségeket anyanyel­vűknek a bíróságok előtti használatától meg­fosztja, ellenkezik a jog és a megértés szel­lemével. — Változás a pozsonyi iskolaügyi referá- tus vezetésében. Pozsonyi tudósítónk jelenti: Az iskolaügyi minisztérium Masek Ferencet, a pozsonyi iskolaügyi referátus vezetőjét fel­mentette állásától s egyúttal elismerését fe­jezte ki eddigi működéséért, a referátus ve­zetésével pedig Maule Vencel dr. osztálytaná­csost bízta meg. határain zsoldoscsapatokat tartson ki magá-| nak. Prágának ma már számolnia kell azzal, hogy belátható időn belül, mikor Franciaor­szág teljesen biztosnak érzi magát, a Páristól eddig élvezett politikai, katonai és pénzügyi subsidium megszűnik vagy legalább is lénye­gesen csökken. Ezenkívül Jugoszláviában és Romániában is olyan dolgok készülnek, ame­lyek a Hradzsint éppenséggel nem kelleme­sen érintik. A túlfűtött nemzeti önérzet ma már nem számíthat a külső támogatásra és ezért a megváltozott viszonyok vaslogikája I követelőleg azt parancsolja neki, hogy az ed-1 dig lenézett és semmibe sem vett nemzetisé­gek felé jó képet vágjon. Belső és külső okok kényszere idézte elő a változást. A csehek világosan látják, hogy vesztükbe rohannak, ha az eddigi rendszert tovább folytatják. De anélkül, hogy elébe akarnánk vágni az eseményeknek, kénytele­nek vagyunk már most megmondani, hogy tévednek, ha azt hiszik, hogy a „fortwursteln“ módszerének apró-cseprő engedményeivel meg lehet vásárolni a kisebbségek lelkét és végleges rendet lehet teremteni a köztársa­ságban. Nem! Mi nem-cseh nemzetek olyan nagy számban élünk ebben az államban és még az elszenvedett iszonyú veszteségek után is oly nagy erkölcsi, kulturális és gazda­sági erőt képviselünk, hogy addig megnyu­godni nem fogunk, amig a közreműködésünk nélkül létrejött alkotmányt fel nem cserélik egy másikkal, amely kollektív nemzeti indi­vidualitásunkat elismeri és a centralizmus rendszerét egy föderalisztikus államszerke­zettel váltja föl.

Next

/
Thumbnails
Contents