Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-05 / 226. (1264.) szám

\ Ma* sséiwtsssfe 1© ©Mai ^ SZ^m ** 4 1926 október 5 ^Bi^wwMMawBBMaawnB^»*a*,*«a«u*Mít«i*a^*M|1M,,,",BWMa*,M**^ ^***>*,*1,I"BI*"***B,**BI**,B******M*,*—I*",*-*,U**— Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, /[ szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok r»ut9n • "i-n nsk KM? negyedévre 76, havonta 25 Ke; külföldre: *. .» . .* . 12, II. emei^t. Teletön. 3Cbll Kiado­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: JDOlltlKCLl TlCLpiLClpJCL Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., P^nská ui \2J\\\. íe­h a vonta 34 Ke. iE^yes szszsi ára 1*2CÍ Ke DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁGH GFZA lefon: 30311.—~ Sürgönyeim: Hírlap, kraha Tradíció és rombolás Kassa, október elején. Már több ízben kisértett Kassán a sovi­niszta pártoknak az a szándéka, hogy a város utcaneveit megváltoztassák és már történtek is egyes átkeresztelések, melyeket nem a legnagyobb szerencsével oldottak meg azok a tényezők, akik ehhez a nagy judiciumot, széleskörű történelmi ismereteket, rendkivüli tárgyi tudást megkövetelő művelethez hozzá­láttak. Az akkori keresztelőket tulajdon­képen nem is vezette egyéb szándék, mint­hogy hízelegjenek a ma politikai vezéreinek, akik ennek ellenében talán méltó jutalomban fogják részesíteni az ügybuzgó hódolókat. Mindazok, akik a társadalmi és politikai élet jelenségeit bizonyos magasabb és tárgyilago­sad szempontból tekintik, előre el voltak készülve erre a rohamra, de mégis diszgusz- tálódtak azon, hogy Kassa város egyik utcáját például Srobárról nevezték el, aki ugyan tevékeny aktív politikus volt abban az idő­ben, valójában azonban Kassa város életében soha olyan szerepet nem játszott, amely a hosszabb ideig való. megemlékezésre alkal­mas volna és még a szlovák közéletben sem tölti be azt a szerepet, hogy az ilyen módon ■megnyilvánitott hódolat például Srobár szlo­vák politikai ellenfeleit, akik bizony szép számban vannak, fel ne bősziíené. A leg­szerencsétlenebb gondolat aktív politikusok­ról utcákat, tereket, közintézményeket el­nevezni, mert hisz különösen a mai idők túlontúl nagy számban vetnek felszinre poli­tikusokat, akik igen rövidesen megméretnek és könnyűeknek találtatnak. Mit csinálna például most egy bölcs városi tanács, ha évekkel ezelőtt valamelyik terét Gajda tá­bornok nevéről keresztelte volna el? Való­színűleg sietve és restelkedve hajtaná újból végre az uj átkeresztelést. Ismételjük azonban, hogy az akkor végrehajtott offenzivát a régi utcanevek ellen meg tudjuk érteni. Túlbuzgó és tulkevés tudásu emberek hajtották azt végre. Annál nagyobb megütközéssel értesültünk azonban arról, hogy a Slovenská Matica kassai fiókja most akciót indított egy gyökeres utcanév reformra és ebben az akciójában olyan nagy­mérvű elfogultságot, tájékozatlanságot 'és tudatlanságot árul el, amely egyenesen meg­bélyegző egy irodalmi testületre, amelynek a politika szennyes hullámain messzire felül kellene emelkednie és az élet jelenségeit bizonyos magasabb szempontból kellene figyelnie. A Slovenská Matica vezetőségét az bánt­ja, hogy 180 kassai utcanév közül ezideig csupán 13 cseh és szlovák utcanév van Kas­sán. Nosza összeültek a bölcsek és átrevide­álva a régi utcaneveket, megteszik javaslatu­kat az átkeresztelésre. Mondanunk sem kell, hogy ebben a munkálatban egyenesen hadat üzentek a taradiciónak és a rombolás szolgá­latába állottak. A jó urakat tehát szerényen kioktatni megkíséreljük. Középeurópában általában az amerikai és a mannheimi rendszerrel szemben az az uzus alakult ki, hogy az utcákat a nemzet életében nagy szerepet vitt férfiakról, külö­nösen azonban olyan egyéniségekről nevez­nek el, akik a város életében valami értékes és emlékezetes ténnyel megörökítették a nevüket. Ez az utolsó szempont játszik külö­nösen nagy szerepet az úgynevezett történel­mi városokban és Kassa városa ebbe a kate­góriába tartozik. A város alaprajza, épületei mind a történelmi múltat hirdetik és ez a történelmi múlt hatalmas gazdasági érték is a város kezében, mert az idegenforgalmát jelentékeny mértékben emeli. *Egy történel­mi városiján az utcaelnevezéseknek alkai­ul azkodniok kell a tradíciókhoz. A Hóhérbás­Európai Jelentőségű beszédek a bécil Páneurópa-kongresszuson Mamasn<c zászló a Koncertházon — „Éljen Európa** — Lelke­sedés, üdvözlés mindenfelől — Seipef, Loebe és WirSh szó­nokijai — A magyar ügy — A meglepetés: Kerenszkl a szónokok közt Bécs, október 4. A páneurópai kongresz- szus megnyitásának napja feltűnő sikerét je­lenti ennek az alig hároméves s jóformán egyetlen embertől kezdeményezett mozga­lomnak. Coudenhove-Kalergi Richárd Miklós gróf, a nemzetközi feudális család sarja, az osztrák diplomata és az előkelő japán asz- sz-ony gyermeke, kiváló szívósságával, nagy sznggesztiv erejével jelentéktelen improvi­zációból hatalmas szervezetet teremtett, amelyben Európa vezető személyiségeinek jórésze s a nagy tömegek mind szélesebb méretekben lelkesen résztvesznek. A páneurópai kongresszusra sok ezer üdvözlés érkezett s ezek az üdvözlések többnyire kollektív szervezeteik jókíván­ságai, úgy hogy a néhány ezer levél és távirat rengeteg embert jelent. A Lotharingiai utcában lévő Koncertház disztermét a páneurópai kongresszus meg­nyitó üléséi.?*. Earminc európai ország zász­lója díszítette, középütt az eljövendő pán­európai államszövetség lobogója: azúrkék háttérben arany nap, melyben vörös kereszt áll. Az orgona ünnepi hangjai nyitották meg az ülést. Az elnöklést Seipel prelátus volt osztrák kancellár és az osztrák keresz- tényszocialista párt vezetője vette át. A páneurópai unió osztrák csoportja ne­vében üdvözli a nemzetek egybegyült dele­gáltjait s idézi Briand mondását: Európa né­peinek végre meg keli kezdeniük, hogy európai módon beszéljenek egymással. „Ha európai módon akarunk beszélni, előbb európaiasan kell gondolkoznunk és euró- paiasan kell éreznünk. Európaiasan gondol­kozni annyit jelent, mint a kis egyéni érde­kek mögött a nagy összefüggéseket is látni, mert ezek kötik össze az európai népek kul­túráját, politikáját és közgazdaságát. Euró­paiasan érezni pedig azt jelenti, hogy a köz­vetlen testvéreink iránti szereíeten kívül a nagy európai haza többi tagjait is szeretni fogjuk. A páneurópai unió nem zárja ki a többi békés erők közreműködését. Min­denekelőtt biztosan hiszünk a világ legtiszte­letreméltóbb békeszervezetének, a katolikus egyháznak támogatásában. Reméljük, hogy aj többi nemzetközi szervezet is támogatni fog-1 ja munkánkat és igyekezni fog az embereket a nagy európai békének megnyerni. Üdvö­zöljük a népszövetséget, amely a legutóbbi hetekben Németország belépésével végre ál­talános és teljes lett. A közgazdasági szer­vezkedésektől is azt várjuk, hogy a világ végzetes differenciálódását meggátolják és érveket szolgáltatnak a vonakodó államok megnyerésére. Különös feladatunk, hogy Európa politikai és gazdasági szervezkedé­sét propagáljuk, szükségességét bebizonyít­suk és megvalósítsuk." Az osztrák szövetségi kormány nevében Ramek dr. kancellár beszélt, aki biztosította az egybegyűlteket, hogy a páneurópai szer­vezkedés úttörőit az osztrák nép és az osz­trák kormány a legmelegebb rokonszenvvel üdvözli. — Bécs városának nevében Emmer- ling alpolgármester szólalt föl. „A váz, az ac£lt * szén, a kálium máz elvégezték munkál ukat“ Ezek után a páneurópai unió egyes szer­vezeteinek képviselői beszélték. A francia ábécé sorrendjében elsőnek Loebe, a német birodalmi gyűlés elnöke kapta meg a szót. Loebe Bécsben már az osztrák-német egye­sülésben képviselt álláspontja miatt is igen nagy szimpátiáknak örvend s ez a szimpátia elemi erővel tört ki Loebe üdvözlésekor. A német birodalmi gyűlés elnöke a következő­ket mondotta: — Ami minket összehozott, az nem de- finiálhatatlan, mesterséges konstrukció, ha­nem a fejlődés eredménye, mert tudjuk, hogy ez a fejlődés az emberiségnek mind­inkább nagyobb egységekbe való tömörülé­séhez vezet. Nem konstrukcióról, hanem nö­vekedésről van szó. Ha azt kérdezik, hogy ki ellen irányul Európa összefogása, akkor ezt a kérdést határozottan el kell utasítanunk. Páneurópa senki ellen sincsen. Nem harcot jelent, nem Ázsia, nem Amerika, nem az Izlám, nem Anglia, nem Oroszország ellen irányul s mi hajlandók vagyunk ezekkel a világhatalmakkal bármikor barátilag együtt­működni, hogy a világ békéjét biztosítsuk. Páneurópa nem ellentéte a népszövetségnek, | sőt ellenkezőleg, biztosan számítunk rá, hogy idővel az amerikai testvér is elfoglalja mindeddig üresen álló helyét a genfi Refor- mációs Teremben. (Hosszantartó tetszés.) Á vas, az acél, a szén és a kálium elvégezték már munkájukat Páneurópa megvalósítása érdekében. De a közgazdaság egyedül nem elég, a lelkeket is meg kell nyerni. Ha Euró­pa 30 államra szakad, akkor megbetegszik és meghal. Egyesülten azonban élni és virul­ni fog. (Hosszantartó, viharos helyeslés.) Schuster volt miniszter, Csehszlovákia delegáltja Dánia nevében Karin Michaelis asszony beszélt, Görögország nevében Politis volt külügyminiszter, Bulgária nevében Sisma- nov miniszter, Észtország nevében Pusta mi­niszterelnök, Lengyelország nevében Led- niski Sándor, Románia nevében Ghika herceg, Csehszlovákia nevében pedig Schuster volt miniszter beszólt. Ez utóbbi hangsúlyozta, ■ hogy a gondolkodó nemzetek tisztában vannak a nemzetközi kapcsolatok szükségességével s tudják, hogy a nemzeti ügynek csak e nemzetközi kapcso­lat föntartásával használhatnak. Franciaor­szág nevében Francé Delaisi szólalt föl, aki sajnálta, hogy a nagy francia államférfiak közül egy sem jöhetett el a kongresszusra. Caillaux, Herriot és Painlevé nagyon közel állnak a mozgalomhoz, de otthoni fontos el­foglaltságuk pillanatnyilag lehetetlenné tette megjelenésüket. Ugyanezt hangsúlyozta Nagybritannia delegáltja, Watts is, aki nyíl­tan kimondotta, hogy a páneurópai kongres­szus egyik főfeladata lesz Anglia részvételét biztosítani Páneurópa fölépítésének munká­jában. Lwkács György Trianon ellen Az egybegyűltek nagy érdeklődéssel fo­gadták Lukács György volt miniszternek, Magyarország képviselőiének beszédét, me3y már általános politikai vonatkozásai miatt is a kongresszus legkiemelkedőbb nyilatkoza­tai közé tartozott. Lukács föltárta hazája nagy sebeit. A magyar közvélemény azt vár­ja Páneurópától, hogy a népszövetségi pak­tum 19. szakaszának megfelelően a béke- szerződések igazságos revízióját fogja szor­galmazni. Magyarország felelős államférfiai mindent megtettek, hogy a háborút elkerül­jék, mégis a háború után elvették Magyaror­szág birtokainak két harmadát, azzal az in­dokkal, hogy Magyarország okozta a háborút. Magyarország várja a trianoni békeszerző­dés igazságos Ó3 pártatlan revízióját. Beje­lentette, hogy a magyarok hiába várják a népszövetségtől a legsürgősebb két égető zswmnmneszeusmiz-wxiKazjeszm. tya-utoának mindig ezen a néven kell szere­pelnie, a Lakatos-utcának, a lakatos céh egykori utcájának, a Kovács-utcának stb. ezt a nevet kell viselnie. Képzeljék el a Matica urai azt a múzeumot, amelyben egy páncélra valamelyik igazgató ur ezt a jelzést akasztaná ki: egyházi öltözet a kilencedik századból. Azt hisszük, az ilyen muzeumigazgatót azon­nal elbocsátanák. Már pedig a Matica urai most ilyen tudo­mánytalan művelethez láttak hozzá. Ha ter­vezetükön végigszaladunk, igazán nem tud­juk, hogy nevessünk-e, vagy ped tg bosszan­kodjunk rajta. Hiszen vannak közömbös utcanevek, melyek uj eLkeresztelése ellen senkinek sem lehet kifogása. Némelyike még sikerültnek mondható. Amikor például a Sándor ^utcát Cyrillről és Methódról akarják elnevezni, határozottan gratulálnunk kell eh­hez az ötlethez, valóban a két szláv apostola civilizáció terjesztője volt azon a vidéken is, ahol Kassa környékének őrtelepei állottak. Kérdjük azonban, miért nem nevezhet Kassa városa utcát arról a Baróti Szabó Dávidról, aki a tizennyolcadik század végén városun­kat a kulturélet központjává fejlesztette, akinek emlékét a régi jezsuita, most pre­montrei rendház falán tábla örökíti meg? Mit tett Adolf Hoydinka Kassa érdekében, hogy Baróti helyére kerüljön. Miért került indexre az a Kazinczy, akinek európai szelleme messze túlnőtt a magyar horizonton, aki városunkat az irodalomtörténetben örök­re nevezetessé tette és elveiért, az emberiség szent eszményeiért súlyos börtönbüntetést szenvedett és akinek a nevét a magyarság legjelentékenyebb kul túr egyesülete büszkén viseli? Bethlen Gábor történelmi emlékét akarják eltörölni, akinek seregei diadalma­san nyomultak be Kassára, hogy aztán a cseheknek segítségére siessenek. Az ilyen ténnyel szét akarják szakítani azokat a tör­ténelmi kapcsolatokat, melyek egykor a cseh és magyar nemzetet közös történelmi tények­ben fűzték egybe és amelyeket: a vegyes nemzetiségű vidéken igazán ápolni és pie-1 desztálra emelni kellene? Hát Feja Dávid, a vitéz kuruc generális, aki olyan eredménye­sen védte Kassa városát a császári seregek­kel szemben, mit vétett? Miért kell Húrban Vajanskynak és Bottó János mérnök és kép­viselő urnák e két történelmi alak helyébe kerülniük, akikkel mégsem mérhetők össze? Hát Eder polgármester nem tett-e a város fejlesztése érdekében annyit, hogy generá­cióknak kell hálásaknak lenni em'éke iránt. És Darvas Imre érdemeit nem ismerik a rombolók? Szatmáry György pibpök ur adománya nélkül bizony Kassa hitélete szo­morúan festene, persze hogy az ő nevének is el kell tűnnie. Rákóczi helyébe Fvaiophik kerülne, a szegény Lantos Sebestyén ni ók­nak, akinek háza ott áll a Kovács utca sar­kán, sem kegyelmeznek. Kassa múltja meg­semmisítendő, ez a tendenciája annak az akciónak, «m e1vef. a J.ogn agy óbb ba reá rs ág­gal, tudati a r el gn ? é igei k az Naptáraid, ■ ■ .......................... ■ 1

Next

/
Thumbnails
Contents