Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-31 / 248. (1286.) szám
> ♦ APRAGAIMA<S^AI^IRI^IROIVkL^MELLEKLETE * <v . .^„,-7^^,' li'i'n 1 "liiBiimrwiíiw 1“■ ''ÍÍmmm'biiIÍmbmTTSS^^ÍnTbiiimiinni 1111111 ■iiii''iÍiiiiii'Ti"mÍ 1 nriwfihTnrnnmTwiiffy??^^ AZ IDŐ SODRÁBAN Irta: 8ehöpflin Aladár. Amerika gondolkozásmódját talán leglényegesebben az különbözteti meg az európaitól, hogy minden irányban tárgyszerű, nem engedi magát mellékszempontból befolyásolni és a meglevő dolgokat vagy intézményeket nem tekinti kötelezőknek a jövőre nézve mindig megvan a merész készsége arra, hogy radikálisan változtasson rajtuk, ha valamely érdek úgy kívánja. Hogy egy példát mondjak: az emberi munkát is másképp Ítélik meg Amerikában, mint nálunk Európában. Az amerikai felfogás szerint az ember. amíg egy üzemben dolgozik, nem egyéb, mint munkaeszköz, amelyet teljesítő képességének mértéke és módja szerint kell felhasználni. Szentimentalizmus itt épp oly kevéssé jöhet számba, mint az évszázados megszokás. Ha az amerikai gyáros gépet vásárol, kikalkulálja az árát, tartósságát tüzelőanyag fogyasztását stb. és eszerint állapítja meg hasznavehetőségét. Ha munkást fogad, megállapítja annak testi erejét, szellemi képességeit, morális tulajdonságait stb. és ebből megállapítva, haszna van-e alkalmazásából vagy kára, megfelelően díjazza vagy elbocsátja, tekintet nélkül minden mellékkörülményre. A mi fogalmaink szerint az emberi munkának ez a szakszerű kalkulálása rideg, sőt embertelen valami, de az eredmény annál emberségesebb: az amerikai munkásnak van a legjobb dolga a világ minden munkásai között. Az emberi munkaerő mennél több profitot eredményező kihasználása. — ez közös törekvése a tőkének mindenütt a világon. Régente ezt úgy akarták elérni, hogy a munkást kímélet nélkül kihasználták, mennél kevesebb bérért mennél több munkát igyekeztek belőle kifacsarni. Hogy ez az állapot ma már mindenütt javult, az nem csupán a munkaadók észszerű meggondolásának tulajdonítható, hanem sokkal inkább annak, hogy a munkásosztály is megtalálta a kereskedésben azt az eszközt, amellyel a tőkésekből kedvezőbb munkafeltételeket lehet kicsikarni. Ez azonban osztályharora vezetett, a két osztály: a tőke és munkás folytonos fegyver- benállását idézte elő egymással szemben. Ebből származott a munka kérdésének európai módszerü kezelése, amely politikai eszközökkel igyekszik a kontroverziát megoldani, a munkásosztályt bevonni a politika körébe és törvényhozási utón változtatni, kiküszöbölni a szociális igazságtalanságot. Ez megfelel az európai észjárásnak, amely minden fontos ügyet a politikai térre visz át s a nagy kérdések elintézését az államra utalja át. Az amerikai gondolkodás kevésbé politikai természetű, ott maga a társadalom autonóm módon igyekszik a maga problémáit elintézni s az állam leginkább csak ráadja az áldást a megtörtént tényekre. Az emberi munka dolgában is ezt a módszert alkalmazzák s az iniciativát a munkáskérdés megoldására maga a tőke ragadja kezébe. A munkaadónak az az érdeke, hogy mennél gazdaságosabbá tegye a munkát. Erre két irányban: a munkás teljesítő képességét a végsőkig kihasználni, tekintet nélkül arra, hogy ezáltal tönkremegy az ember, a munkaképessége lecsökken és idő előtt megszűnik. Ennek a könyörtelen felfogásnak még ma is elég tere van Amerikában. Ezzel szemben azonban igen jelentős kísérletek vannak az ellenkező iránvban is. A kérdést igy teszik fel: hogyan lehetne a munkás teljesítő képességét úgy fokozni, hogy ezáltal a munkaképességé ne csökkenjen? A kiinduló pont az az egyszerű megfigyelés, hogy a fáradt ember kevesebb munkát tud végezni, mint a pihent ember, bizonyos munkaidőn túl az ember már jóval kevesebb munkát tud végezni. Mondjuk, nyolc órát dolgozik egy munkás de már a hetedik órában úgy kimerül, hogy a nyolcadik órában már a muukája nem lehet olvr>u kiadós, vasv olyan biztos, vagy olyan tökéletes, mint kellene. Érdemes akkor a nyolcadik órában is dolgoztatni? Nem veszt-e ezzel a gyártmány minősége, nem romlanak-e a figyelmetlenebből kezelt gépek olyan mértékben, hogy a munkára ráfizet a gyáros? Nem volna-e több haszon, ha az a munkás csak hót vagy esetleg hat órát dolgozna, de koncentráltabban? Nem jönne-e másnap munkaképesebben a műhelybe, úgy hogy a rövidebb idő alatt végzett munkája #több és jobb volna? Ezekre a kérdésekre most Ford adja meg a választ, még pedig igenlő választ. S az ő megállapításának nagy súlyt kell tulajdoni- tapi hiszen csaknem negyedmillió ember dolgozik a vállalatainál, tehát a rendelkezésére álló tapasztalati anyag óriási kísérletek, próbák, megfigyelések alapján Ford egy forradalmi újítást léptet életbe. Előbb megcsinálta a rövidített munkanapot. Az ő munkásai már csak hat órát dolgoznak naponta. A tapasztalat, melyet ezzel szerzett, igazolta őt: saját állítása szerint a munkásai ugyanany- nvit, sőt többet végeznek hat óra alatt, mint ezelőtt nyolc óra alatt, mert pihentebben állnak munkába és több kedvük van a munkára. A munkásanyag minősége javult nála. Most még tovább megy egy lépéssel. Bevezeti az ötnapos hetet, vagyis a vasárnap mellé még egy másik szabad napot is ad embereinek. Emellett á munkabérük, mely mindig sokkal magasabb mint más hasonló vállalatoké, ugyanaz marad. Ford állítása szerint ennek a jobb mun- kateljesitméaiyen kívül más nagy haszna is van az iparra: a több szabadidővel rendelkező, anyagilag jobb helyzetbe kerülő munkás többet fogyaszt, tehát jobb vevője a gyáriparnak, mint azelőtt volt. Jobban ki tudja venni részét az élet örömeiből és szépségéből. Teljesen kifejezve: a többpénzü munkás hamarabb vehet egy kis autót, van öt ven esztendővel ezelőtt Csanakok az otthon üldögélő öregek még tudtak németül. A munkabíró már mind magyarul beszélt- A magyar és német világ között élte fiatal korát Snájder, az ács, akinek nemcsak a bosszú szakálla parancsolt tiszteletet, hanem vállra omló haja is, meg a tekintete, amit mindig felvetett egy kicsit a magasságok felé. Snájder először a kova asm est őrséget tanulta. Már legény volt, ügyeskezü legény, amikor átfordul:! az ácsmesterségre. Tida idomképpen ezzel kezdődik a története. A Snájder fiatal éveiben még passzió játékokat játszottak. Abban az időben sok helyen iga’ volt ez, ahol még németül beszéltek és megőrizték a messze földről hozott hagyományokat. Az átírna* gyarcsodással valami hidegebb józanság jött a falvakba és ettől kialudtak a régi oltáron a lángok. A passziójátékokat a templom élőit mutatták, ha jó idő járf. Ott volt ilyenkor az egész falu népe, de jötték Ménfőről, Barátiról, alkalmas időben még Körönödről i s. Okos, szép száll legény volt a Snájder. Alikor történt, hogy aki a passzióját ókban Jézust adta, egy darabig sápadozott, fogyott, aztán meghalt. A ■közvélemény Snájdert tartotta alkalmasnak a szerep átvételére. Ez lett a forduló,pont életében. Jézus szerepe egészen megváltoztatta a kovácsiegényt. Kemény, szilaj ember volt eddig, veszedelmes verekedő, hatalmas ivó. Most egyszerre szelíddé lohadt, nem ivott, nem verekedett. Vasárnap templom után otthon olvasta a bibliát. így hagyta el * mesterségét », a szilaj, csapideje lói is használni, tehát a pénz, mit Ford fizet neki, hamarabb és biztosabban visszakerül hozzá. Ford ma a világ első iparosa. Azáltal lett azzá, hogy a munkásait okosan tudta dolgoztatni. Példája tehát, éppen sikerei miatt, hamar ragadós lesz, más iparvállalatok is kénytelenek lesznek elfogadni az ő módszerét. S ezzel átalakul a munkás egész élete. Jobb, szebb, magasabb színvonalú lesz. Nem lesz már olyan merev ellentétben a munkaadójával. Nem lehet tudni, ez a merész kezdés nem egy fontos étappja-e a munkáskérdés megoldásának. Amit szocialista politikusok hosszú emberöltő alatt nem tudtak kiharcolni, azt most talán elintézi egy okos tőkés józan számítása. Ha a munkás életmódja felkerül a középosztály színvonalára, akkor mi szükség van szocializmusra? Ford nagy kísérlete, úgy érzem, hatalmas lépés a modern élet legnagyobb és legveszedelmesebb problémáidnak, a szociális problémának a megoldására. ködő k0vácsme,s:terséget. Meg aztán Jézus családja ácsmesteri volt, hát ez illett hozzá. így lett áccsá a Snájder, ami Gsanajkm igen alkalmatlan mesterség vélt. Mert egyrészt a győri ácsok elég voltak az egész vármegyének, másrészt amíg Győrré olcsón úsztatták a fát a vizen és csak pallérozott formában szállították tetőnek, addig Gsanakra tengelyen kellett kivinni a szálfát. így hát minél kevésbé virágzott a mesterség, annál több ideje akadt, hogy hétköznap is olvashassa a bibliát. Termett egy kevés bora, meg egy kis búzája. Aztán ha nagyon fogytán volt minden, bement dolgozni Győrbe. Ott mindig kapott munkát, mert becsülték is, meg furcsáMották is. Az élete mégse volt nyugodalmas. Fiatal öz- vegyasszony volt a szomszédja. Piros, kerekarcu, csiliogószemü, tetszetős járású. Ez az asszony be- benézelt hozzá. Talán többször is, mint oka lett volna. És amikor elment, a csöndes ács odanézett a helyére, ahol ült, vagy állt az asszony. így ment ez egy darabig. Végre is az asszony unta meg a dolgot és bevallatta Snájderrel, hogy szereti, meg hogy feleségűi akarja venni Meg is lett a jegyváltás. Már úgy volt, hogy kis ajtót akasztanak a két udvar között a kerítésbe. Mert a kerítést lebontani nem ajánlatos. Sohse volt jő vége az ilyesmiinek. A telet szép békességben töltötték. Osak a farsangon dohogott az asszony, hogy megtarthatnák a lakodalmat. Snájder azonban már kezdettől kijelentette, hogy csak a húsvéti passziójóték után lesz esküvő, addig lelki dolgokkal foglalkozik, amint szerepéhez illik. Tavasziig azonban az özvegy kezdte belátni, hogy aligha nekivaló férfi a Snájder. Délceg, szép ember, az bizonyos, d© annyira tel© van jámborsággal, hogy az asszony után való sóvárgásnak már nem is juit hely benne. Husvétra tehát megint passziójátékok lesznek és tanulás, próbák, elmélkedések mellett az asz- szony egészen egyedüli maradt. A Sátán pedig éppen ilyen jámbor helyről gyűjti nagy kedvvel az áldozatait. így jelent meg a tépelődő özvegy előtt a Sátán egy győri pallér alakjában. Házat épített a hegyen a győri kékfestőnek, de a dolga máart t ugyan elkó dorogihat ott a faluban. így látta meg a küszöbön a íényesszemü asszonyt. így ment be az udvarára egy ital vizet kérni. így ismerkedtek össze. Vdiágotlátoit, élelmes legény volt a pallér és a szomorú asszonysziveket szívesen vigasztalta. Hátha még háza is, földje is van a szomofri asz- szonynak. Ilyen kicsiny faluban nem lehet háromszor átlépni egy asszony küszöbét, hogy abból szóbeszéd ne támadjon. A pallér pedig naponta odajárt* Hitre is ment a dolognak. Megmondták a Snájder- nefc, hogy csináljon valamilyen rendet, mert meggondolandó, hogy ilyen szégyennel játszhatja-e Jézust a passzióban? Mély bánattal ment haza a passziójáték próbájáról. Ünnepiesen szomorú hangulatban volt. Egy kicsit meg is roskadt a válla, érezte rajta a keresztet. Beballagott a háza csöndjébe, benyitott az utcai szobába. Fehér vászonfüggönyökön át szűrődött be a tavaszi nap. Dohos volt a levegő, régen nem szellőztettek itt. Ez a dohos levegő még jobban elfojtotta az ember mellét. De azért felemelte a fejét. A tekintete elrévedezett a magasságokba. Aztán felvette az ablakból a rézcsaittos nagy bibliát és odatette az asztalra. A tükör alól elhozta a két szál faggyogyertyáit. Odarakta kétfelül a biblia mellé és meggyujtotta. ■Miégegyszer megnézte az egészet, aztán fedetlen fővel átballagott a szomszédba. Éppen a tornácra lépett a konyhából az asz- szony. Snájder szó nélkül megfogta a kezét, átvezette. Az asszony előbb durcáskodm akart. Aztán megijedt. Most már az ijedtség is elhagyta és kiváncsi volt, hogy mi lesz. így léptek be a szobába. A két égő gyertyától meg a nagy könyvtől az asszony vásszahöikkent. A férfi odavezette az asztalhoz és kenetesen fölfelé mutatott: — Esküdj meg, hogy többször meg nem csalszt — Ne veszkődj! Nem csaltalak meg! — Egész falú mondja. Az asszony kirántotta a kezét ás lángra!obhant az arca: — No hát mondd meg a falunak, hogy hazudik! De azt is mondd meg nekik, hogy nem leszek a feleséged! — Hát kié? A palléré? — Azé.-- Mért hagysz el? — Mert te már be vagy szentelve, mint a halott. Hideg vagy, nedves vagy, mint a tetem. A szagod is olyan, mint aki már rohad! — Szerettél. — Amíg a szél fújt közöttünk. Embernek kirakatban megálasz. Olyan vagy, mint a fösföft sunka, akiiül megkívánja az ember melle az igazit. — Hét elmész? — Elmegyek. Maradj békességben. A Pulytó- néval beszéltem, ellátja a házadat. Nem lop az, ha cigányné is. A tüdejét fájlalja, hát nem bírná ki, ha elvernék a zsandárok. Megbízhatsz benne. Isten megáldjon! Kiment. Snájder utána se nézett, csak odalépett az asztalhoz, elfujta a gyertyákat, a nagy bibliát magához szorította, úgy vitte az ablak párkányára. Aztán valami nagy sötétség szállt a szemlére és elvágődott hosszan a padlón ... Idők múltak. Egyik husvét a másik után. A passziójátékokat rendesen eljátszották, Snájder volt a Jézus. A falu kezdett elmagyarosodni és az nemzedék már ugv hívta Snájdert, hogy: a ná- aereti. Azonban nem sok történt azóta. Az asszony csakugyan a pallér felesége lett és a házat a Pulykámé látta el. Egy kicsit piszkosan, de legalább nótázott és ezzel elzavarta a nagy csöndet. A felesége jó életének hírére haza szivárgott Pulyka Náci is, aki még a zeneművészeti pályán se tudott boldogulni, mert még lustább, még összeférhetet- lenebb volt, mint a többi cigány. Itthon azonban megbecsülte magát és eltett-vett a gazdaságban, önelégülten mondta: — Mindig mondtam, hogy földesúrinak születtem! A Snájder igy éldegélt, amíg egyszer megszűnt a paesziój áték. A szele már régen lengett. A megyei urak egyre firtatták: — Minél: az a német játék! A sok szó addig mosta a régi partot, amíg egyszer beszakadt: A szolgabiró betiltotta a pas/.- sziót. Nem is lett belőle több, mert a faluban már nem nagyon estek a német szóra. A fiatalja, aki ' / Hajnali szerenád Nyomasztó pesti udvar. Az ablakból lenézek. A dámák még alusznak. Én láttam őket éjjel: szépségük szétsugárzott, mint mágnes-tollú páva, a szájuk pezsgőt szűr csőit, kacér szemük kalandot, fülük finom zenét, dalt. Most édesen alusznak simogató selymek közt, mint álmodó galambok. Szakácsnők, szobalányok, cselédek és cselédkék az udvaron s a gangon most szőnyeget porolnak, * / bent fürdőt szagositnak, csokoládét csinálnak . . . ... A faluvégről egyszer idesodorta őket az éhség nagy viharja a vágyás Babilonba, hogy szolgálják szeszélyét a kényes bőrű nőknek. A dámák még alusznak. Egy rongyos kis fiúcska vak rokkantat vezet be; kopott harmonikája dalt ont: öreg falucskák szép anyacsókos lelkét . . . A porolás megállott. Nagy-nagy falusi csend lett . . . A gólya kelepelget. Muskátlis minden ablak. A kondás tülke haitik s a pitypalatty üzenget . . , A fecskék csicseregnek . . . Az udvaron s a gangon szegény cselédek állmk. Nyíló akác a lelkűk és kullognak a szirmok a vak harmónikásra . . . Rongy ős papírpénz hullong az udvar közepére, a kis fiúcska gyűjti mint szép tavaszi szirmot, mint álompénzt jövőre, ruhára és kenyérre . . . Ha megkérdezné Isten, hogy mi szeretnék lenni, (bocsássa meg Kodályunk, Bartókunk, Hubaynk is), megkérném, hogy tegyen meg kopott harmonikának a vak vitéz kezében . . . Mert százezerszer áldott, ki kínos idegenben kallódé életeknek, bús, elsodort sziveknek elhúz egy szerenádot . . , Mécs László. A názáreti Irta: Hamvas József
