Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-30 / 247. (1285.) szám

Hal uámunk 10 oldal Előfizetési ár: évente 300 félévre 150, £ szlöveUSzkÓi eS TUSZinSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága Ik, Panská ulice negyedevre 75, havonta 26 Ke; külföldre: .. r 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiado­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOlltlKCil TlCLpilCLpICl Felelős szerkesztő: hivatal:PrágaI!.,Panskáull2/HI.--Te« havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGACÜ GÉZA lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Arviz és adópolitika Naiaryk: Nemcsak a külpolitikát, hanem a belpolitikát is európai és világpolitikai alapon kell csinálni A k&ztSrssségi fönnállásának nyolcadik évfordulója a Hradzsinban — CSerk angol követ a dájpiosnáeiai kar nswéiaen felfóSmésS keltő üdvözlő beszédet mondott — Az ünnepi sswis^t- kosaik iáOsarnőt eralsgetiék — Hasaryk etnök Poincaré ktsebbsógpol. tkai tránywáttozásávEl igazolja Csehszlovákia uj belpolitikáját — A fascisték a köztársaság ellen tüntettek Prága, október 29. A köztársaság fenn­álláséinak nyolcadik évfordulóját a főváros­ban szokott keretek között ünnepelték meg. A város középületei zászlódiszt öltöttek s már a kora reggeli órákban végigvonult a főutcákon a katonazenekar. Az ünnepségek gócpontja természetesen a Hradzsin volt, ahol Masaryk elnök fogadta a különböző küldöttségeket. A Hradzsinban az ünnepi alkalomból nagy horderejű poli­tikai nyilatkozatok hangzottak el. A diplomáciai kar az elnöknél A délelőtt folyamán Masaryk elnök első­sorban a külföldi államok diplomáciai képvi­selőit fogadta. A diplomáciai kar dozsenje, Geqrge Clark angol követ az elnökhöz inté­zett beszédében többek között ezeket mon­dotta: — Elnök TTr, a diplomáciai kar nevében, valamint az uralkodók és államfők nevében, akiket itt képviselünk, van szerencsém a köztársaság nyolcéves fennállása alkalmával legőszintébh szerencsekiváuntainkat tolmá­csolni. Ez alkalommal bátorkodom. Elnök Ur, utalni arra a hatásra- amelyet Locarno előidézett. Ma már állithatjuk, hogy a Locarnóba veteti hitünk beteljesedett. — Igaz, hogy az összes nehézségek még nincsenek elhárítva, de ki nem ismeri el azt, hogy Locarno megtalálta jutalmát Thoiryben és hogy Thoirv még nagyobb bizalmat tá­maszt beülnünk a jövő iránt ,mint amennyit erre az esztendőre Locarno nyújtott. „Szélesebb etikai alapon,, — A köztársaságban, mi magunk, akkreditált ügyelők az elmúlt évben megállapíthattuk a folytonos haladást. Bár gazdasági nehézségekkel éppúgy küzdenek, mint az egész világ, de a nép munkálkodása és a törvényhozótestület feljogosítja önt. Elnök Ur, arra, hogy bi­zalommal tekintsen a jövő elé. Kihallga­tásunk majdnem egybeesik az uj kor­mányalakítással. amely szélesebb etikai alapon nyugszik, mint az előbbiek. — Csehszlovákiára nézve ennek a tény­nek — jelentette ki a diplomáciai kar do- zsenje — különös jelentősége van. Bár erről diskurálni nem vagyunk hivatottak, meri tisztán belügv. amely csakis magát az államot érdekli, engedtessék meg azonban kijelentenem, hogy Csehszlová­kia a mi szemünkben és azon államok előtt, amelyeket képviselünk, ezen tény által példája azoknak az államoknak, ahol minden osztály és valamennyi faj részfvosz vagy részt vehet az állam veze­tésében. — Minden okunk megvan tehát arra, — fejezte be Clark követ — hogy Elnök Urnák ismételten szerencsét kívánjunk és a csehszlovák köztársaság állandó fej­lődését óhajtsuk. Az elnök válasza Clark követ üdvözlő beszédére Masaryk elnök a következőket válaszolta: — Miniszter Urak, Excellenciás Uraml Szívből köszönöm szívélyes gratulációjukat. Köszönöm érdeklődésüket, melyet köztársa­ságunk fejlődése iránt tanúsítanak. Viszon­zásul a kormány és az állam nevében min­den jót kívánok önöiknek személyesen, a kor­mányuknak, államfőiknek és nemzeteiknek. Sir George Clark joggal említette meg Lo- carnót és Thoiryt; ez a nemzetek közeledésé­nek örvendetes bizonyítéka. Ezt a közeledést óriási elégtétel gyanánt fogadom, mert nem más. mint óhajaimnak és politikai progra­momnak beteljesedése. Voltak és most is vannak még nehézségeink, de ezek nem riasztanak vissza és elhárításukon tovább dolgozunk. Bnglis miniszter nemrégen el­mondott nyilatkozatában egészen tárgyilago­san rámutatott gazdasági és pénzügyi hala­dásunkra. Köszönöm azt is, hogy ő Excellen- ciája említést tett német földijeinknek a kor­mányban való részvételéről is. Valóban jól értette meg az p^rré^-ék demokratikus je­lentését. Excellenciás Uram — fejezte be az elnök — búcsúzik tőlünk és kedves kollégái­tól. Személyesen is sajnálom, hogy elhagy bennünket, de örülünk annak, hogy Excel- lenciádbam a köztársaságnak igaz barátja lesz. Szívből köszönöm Prágában végzett ba­ráti ténykedését s ugyanez a köszönet jár a többi miniszter uraknak is. A nemzetgyűlés és a kormány üdvözlete A diplomáciai kar után Svehla minisz­terelnök a kormány nevében, Malypetr a képviselőház és Donát a szenátus képvisele­tében jelent meg az elnöknél. Először Maly­petr képviselőházi elnök a két ház nevében fejezte ki szerencsekivánatait és rámutatott arra, hogy a törvényhozótestület mostani nagy horderejű munkáját csak a történelem fogja tudni kellőképpen értékelni. A törvény­hozótestület további kötelessége lesz ezen az alapon dolgozni tovább az állam belső ki­építésén. — A pártpolitikai viszonyokban és a többségben történt változás — mondta Malypetr — ezt csak elősegítheti. Ezen­túl nemcsak egyféle többséglehetöséggel kell ftiajd számolni, hanem többféle többségi kombinációkkal is. nemkülön­ben konstruktív ellenzékkel is, amely saját programjának keresztülvitelével a többséget más többséggé változtathatja át. ■— Ez az állapot a parlamentarizmus és a demokrácia alapelvének eminens fejlődé­sét mutatja. Donát alelnök a németekkel való együtt működe sroi Donát szenátusi alelnök a szenátus el­nöksége nevében tolmácsolta szerencsekivá- natait s ezután a következő politikai nyilat­kozatot tette: — Két esemény jellemzi az általános konszolidációt. Az egyik külföldön tör­tént Németországnak a népszövetségbe való belépésével, a másik pedig itt bent az országban történik, amidőn a cseh­szlovák nemzet törvényhozói együttesen dolgoznak a többi nemzetek képviselőivel és pedig úgy "a történelmi országokban, mint pedig Szlovenszkón. — A parlamenti helyzet könnyebb lett, — fejezte be Donát — a csehszlovák köztár­saság összes nemzeteinek képviselői elhagy­ták a negációt és jelentkeztek a pozitív mun­kára, mely állásfoglalásuk az országban és a külföldön is megnyugvást keltett. Masaryk elnök az állam konszolidációjáról és a Rémesekről A nemzetgyűlés elnökeinek beszédére válaszolva, Masaryk elnök a következőket mondotta: —- Megállapíthatjuk, hogy a köztársaság konszolidációja ebben az évben sok téren óriásit haladt. Ha ma a politikai közvéle­ményben bizonyos idegesség észlelhető, u.gy ezt is megvilágíthatom. Egy régi politikus és filozófus mondta, hogy „nem árt, ha az aranykeresés közben az egyik ember a má­sikat meglöki**. Nem fogom az elmúlt év hasznos munkáját most felsorolni, de kifeje­Szlovenszkő és Ruszinszkó folyóvízi te­rületeiről újabb árvizveszedelmeket jelen­tettek a lapok. Most, hogy az őszi esőzések beállottak és a folyók újból hatalmas mér­tékben megdagadtak, sok vidéknek 6em éj­jele, sem nappala az aggodalomtól, mert hi­szen minden pillanatban rátámadhat a zabo­látlan ár és megsemmisítheti egész nemze­dékek szorgalmas kulturmtmkájának min­den eredményét. Statisztikailag kimutatható, hogy a kárpáti vidékeken évtizedeken ke­resztül nem végzett az árvíz annyi pusztí­tást, mint az utolsó három esztendőben. Erre a szomorú tényre fölényes vállvonogatással is lehetne felelni, hogy hiszen az emberi erő gyönge ahhoz, hogy a természettel szembe­helyezkedjék és pusztításait megelőzze. Va­lóban úgy van; vannak olyan természeti ka­tasztrófák, amelyekkel szemben a technika legtökéletesebb vívmányai is erőtleneknek bizonyulnak. A japán kormány hiába áldoz évenkint milliókat és milliókat a földrengés tanulmányozására, hiába épitenek olyan há­zakat, melyek a tapasztalat szerint a föld­rengéssel szemben a leginkább ellentállók, & három évvel ezelőtt bekövetkezett kata­sztrófa mégis százezer ember életét %inta és egész városokat döntött romba. Ezt a vé­dekezést azonban nem fogadhatjuk el Szlo­venszkó és Ruszőnszkó esetében és igy igen­is jogosan állítjuk egymás mellé a két fogal­mat, árvíz és erdőpolitika, mert a kettő k’ö-' zött a legbemsőbb logikai kapcsolat van. •Szakértők megállapítása szerint az árviz- veszedelem elhatalmasodását főleg az az erdőpoiitika idézte elő, amelyet rideg üzleti érdekekből Szlovenszkó és Ruszinszkő terü­letén egy évtizede inauguráltak. Hiszen vannak egyéb mulasztások is, igy például nagyon keveset fordítanak a fo­lyók szabályozására és a kotrási munkálatok­ra, vízi védelmi müveink részben meg rom­lottak, részben teljesen primitívek, hanem a legnagyobb bajt éppen az erdőpolitika kímé­letlen pusztítása zúdította a szerencsétlen vidékekre. Ha .ennek a politikának kártékony ered­ményeit megfigyeljük, önkéntelenül törté­nelmi analógiákra gondolunk. A történelem feljegyzése szerint egykor a dalmata part­vidéket egész hosszában hatalmas erdőségek borították, amelyek megkötötték a földet és gátat vetettek az elemek pusztításainak. Szemben az itáliai lagunás partokon, ahol fa nincsen, egy hatalmas tengeri uralom fejlő­dött ki, a nobilik velencei köztársasága, amely lassankint a Földközi tenger egész hajóforgalmát a- kezeibe kaparintotta. A zsákmányolás vágyának hihetetlen megnöve­kedése miatt Velencében szűk lett minden hajótér, nosza, gyarmat után kellett nézni, amely lehetőleg a közelben van és megfelelő mennyiségben .szolgáltathat a hajóénitésre alkalmas fát. Dalmácia erdei csábitólag in­tettek Velence felé, hosszas és véfes hábo­rúk indultak meg tehát a magyar királyok­kal, mert ezeknek jogara alá tartozott akko­riban a dalmát partvidék. Velence hozzá­jutott az annyira áhított területhez és most olyan erdőpusztitás kezdődött, amely rövid idő alatt teljesen letarolta a nemrégiben még erdőkben gazdag hegyvidéket. A ter­mészet azonban megbosszulta magát és ször­nyű csapásokkal jelentkezett. A védtelenül csupaszon maradt sziklára rászakadt az eső és rászabadult a bóra a maga teljes erejé­vel. Nem voltak már erdők, amelyeknek gyökerei megkössék a földet s felfogják a szélvész süvöltő erejét. A viz lesodort a ten­gerbe minden termőföldet, a rideg száklát hagyta csak ott. Az a terület, amely egykor Európának fában leggazdagabb vidékei közé tartozott, egyszeriben holt kőtengerré válto­zott, amelynek a lakója puttonyokban hordja fel a földet és kövekkel ülteti körül, nehogy a szél elfujja és az eső elsodorja. Száz esz­tendő alatt ment végbe ez a változás, amely egy virágzó területet tett tönkre. Ez az analógia teljesen vág a mi viszo­nyainkra is. A szlovenszkói és rusainszkói erdőpolitika rendszertelenségét és a mér­téktelen erdőirtás súlyos következményeit a szakértők már régen megállapították és meg is jósolták a szörnyű következményeket. Ez iaz ügy már a nemzetközi erdővédelmi kon­gresszuson is megfordult, de semmi sem történt, hogy az erdőpusztitás kim életlensé­gének egyszer már gátat vessenek. De igen, mégis történt valami. A besztercebányai erdőigazgatóság cseh vezetője, Opletal, aki a szakember tárgyilagosságával figyelte az eseményeket, évekkel ezelőtt memorandum­ban fordult az illetékes tényezőkhöz és fel­hívta figyelmüket arra, hogy mi fog bekövet­kezni, ha az erdőirtást az eddigi kíméletlen tempóban folytatják. Ennek a memorandum­’nak eredménye is lett, Opletalnak távoznia kellett, mert figyelmeztető szava kellemet­lenül zavarta a Szlovenszkó erdőit kiter­melő „Ofa“ fatermelő és exporttársaságot, amelynek igazán nem fontos, hogy az erdő- irtásból milyen súlyos csapások következnek széles területek lakosságára, csak az a fon­tos, hogy a gyarmatról minél nagyobb meny­nyi ségben exportálhassa a fát. Velence pél­dája elevenedett meg most is és elpusztult termőföldek jelzik ennek a politikának a borzalmas következményeit.

Next

/
Thumbnails
Contents