Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-28 / 246. (1284.) szám
4 '1'IíXGai-AYAfc^ARHIRLAE 1926 október 28, csütörtök. Egy keletkező világ Mi történi a Jupiteren? — Óriási halak lizmdkat jelentenek az observatoriumok Prága, október 27. A csillagászok közt hónapok óta élénk feltűnést keltenek azok a jelenségek, amelyek legújabban naprendszerünk egyik hatalmas bolygóján, a Jupiteren játszódnak le. A 630 millió kilométeres távolságban levő égitest felületén hónapok óta rejtélyes változások mennek végbe. Különösen a nyári hónapokban voltak élénkek a titokzatos jelenségek, amelyek méretei ha már a hatalmas teleskopok is láthatóvá teszik — tekintettel az óriási távolságra — emberi képzeletet felülmulóak lehetnek. A Jupiternek, amelyet szabad szemmel is látni, világitó tányéra 11-szer nagyobb, mint a földé, köbtartalma pedig akkora, hogy jó öreg bolygónk, amelyen mindnyájunk élete, öröme, szenvedései lejátszódnak, 1295-ször férne el benne. A csillagászok jól ismerik felületét, mert igen gyorsan végzi forgását tengelye körül, ami közben minden része láthatóvá válik. Mig Földünknek egy hú kísérője van, a kihalt Hold, addig a Jupiter kilenc ilyent mondhat magáénak. Ezek nem egyenlő nagyok, különféle távolságokban is keringenek a bolygójuk körül, négyet már régóta ismerünk, az öt kisebbet csak a modernebb optikai eszközök segítségével találták meg. Tavaly ősszel a világhírű Camille Flamma- rion által 18S3-ban alapított Juvisy Observato- riumban észrevették, hogy a bolygó foltos sávos felületén valami nincsen rendben. A rendszeres Időközökben felvett fényképek nem egyeztek egymással. Monsieur M. Quenisset, akire a fényképezés hárult, vette először észre, hogy naprendszerünk e távoli tagjának életében fontos, mondhatni forradalmi változások játszódnak le. A felfedezés után természetesen rendszeresen és sűrűbben kezdették figyelni a Jupitert és az obser- vatorium óriási távcsöve mind gyakrabban és gyakrabban iráhyult rá. A bolygó felületén eddig az egyenlítő tájékán egy fehér, tiszta sávot lehetett megkülönböztetni. Az egyenlítő vakító fehérségű gőzsávja felett és alatt egy-egy sötétebb szabálytalan és elmosódott szélű sziirkésolivzöldes, sz^rkésrózsaszinü sáv vagy öv volt látható. Ezek az aequatoriális, austrális és az aequatoriá- 1Í3 borealis sáverősségben úgyszólván egyenlők voltak évtizedeken keresztül, talán az utóbbi kissé gyengébbnek volt mondható. A sarkokon szintén meglehetősen egyenlő sötét foltok léptek fel. Ezeket a felületi tulajdonságokat jól ismerték, hiszen a tengelye körül 9 óra 50 perc alatt megforduló bolygó minden egyes pontját megmutatta a csillagászoknak. A sávokban, úgy látszik, bizonyos önálló mozgások is vannak- Érdekes például az a megfigyelés, amely szerint a sarki részek körforgása 9 óra 50 perc, az egyen- litő részek körforgása 9 óra 55 perc alatt történik. Mi történt tehát tavaly óta? Megfordult a világ a Jupiteren. Az egyenlítő fehér sávja megmaradt. De az alatta levő kissé gyengébb boreális eáv folyton erősbödött a felette levő austriális sáv rovására ( az elnevezések fordítva vannak, mert a távcső megfordítja a bolygó képét), mig végre idén nyáron csak egy gyenge sötét sáv maradt meg az annakelőtte hatalmas, jel hátható sötét gyűrűből. Mig a boreális rész folyton sötétedik, sőt a sarki részek is tetemesen árnyékosabbakká válnak, addig az ellenkező pólus mindjobban világosabb és világosabb lesz. A sávok és árnyékok színe i3 tetemesen változik. A zöldes vöröses- szürkés színek hol eresebbek, hol gyengébbek lesznek. Kétségtelen, hogy óriást változások, irtózatos kalaklyzmák színhelye lehet a bolygó felülete,, mert ilyen nagymérvű átalakulások, amelyek millió és m'llió négyszögkilométereken át terjednek és többszázmillió kilométeres távolságban is érzékelhetők, nem lehetne!; felhők vagy gőzsávok változásai. Van a bolygó austrális félgömbjén két képződmény — mert igy kell nevezni, hiszen nem tudják biztosan micsoda —, amelyet már régóta ismerünk. Az egyik a hires vörös folt. Ezt már 1665-ben felfedezi a hires Cassini primitiv távcsövével. Rendszeresen 1878 óta figyelik a csillagászok. Ebben az évben meg feltűnő vörös színű. Ez állandó marad 1883-ig, amikor lassan elkezd halványodni 1924-ben már csak gyengén vöröses, inkább szürke szinü ez az óriási 42.000 kilométer hosszú, 15.000 kilométer széles képződmény. 1901-ben uj vendég jelenik meg közvetlenül a „vörös folt4* után. Ez a nagy tropicolis auslrolis perturbáció, követi a vörös foltot a forgásban. 1918-ban kezdi alakját változtatni és k'ssé gyengül a színe, amely addig galambszürke. 1925 óta itt is gyökeresen változik a helyzet. Először is a vörös folt, amely 42 év ó'a folyton halványodik, úgyszólván egy napról a másikra élénk vörös szint öltött. A nagy perturbáció pedig annyira elfátyosölodott, hogy alig lehet már kivenni. elmerült a kérdés, mi is történik tehát a Jupiteren? A tudósok sokat nem tudnak mondani. Annak dacára, hogy sokat haladt a tudomány, csak feltevésekre kell alapítani mindent, feltevésekre, amelyek alapja bizonyos analógiákon nyugszanak. Fel kell tenni, hogy a Jupiter e\ i keletkező világ. Egy élete első stádiumában élő bolygó. Egy égitest, amelyen még szerves élet nincsen. Ahol izzó, folyó állapotban van minden. Gigászi erők nyilvánulásai, pokoli erupciók, mag- matikatörések, gőzfelhők és gázkitörések, amelyek ezer és ezer kilométer magasba törnek, jellemzik ma a Jupiter felszínét Hogy az észlelt változások lényegükben micsodák, arra nehéz felelni. Valószínűleg az előbb említett kataklizmati- kus jelenségek sorozata az, amit gyenge szin- és íoltváitozás alakjában látunk. Hogy pedig a váratlan változások a rövid idő alatt nagy felületi szin- és folteltolódások miért éppen most következnek be, arra vonatkozóan is csak feltevésre vagyunk utalva. Valószínű, hogy az idén fellépő hatalmas napfoltok, amelyeket 160.000 kilométer átmérőjű óriási eruptív jelenségeknek lehet felfogni és amelyek már az aránylag nyugalmi állapotban levő Földön is nagy mágneses és meteorológiai zavarokat okoztak, okozták a millió és millió kilométer távolságban levő Jupiteren is azt, airit csodálkozva figyel ma meg a csillagász a csendes, sötét éjjelben. A nagyvilág előkelőinek köréből Mária 9e odor óvna orosz anyacárnö Kiszámíthatatlanok a végzet utjai Tiz éve még a Habsburgok, a Hohenzollernek, a Romano- wok a világ hatalmas urai, — ma: „csupa por és hamu vagmunk,“ — mindez a múlté. Madeira szigetén pusztult el a nagy, egykor oly „boldog" Ausztria császárja, Ekalerinburgban gyilkolták le Katalin cárnő és Nagy Péter utódát: II. Miklós cárt feleségével, fiával és leányaival együtt 8 a német nép feledésében merült el dicsőségének tetőpontján Germánia büszke császárja, II. Vilmos. A kisebb csillagokról nem is beszélünk. A bolgár cár, a görög király s a török szultán mint égitesteiktől levált szürke meteorkövek bolyonga- nak valahol a földnek nevezett nagy világűrben. Uj csillagok, uj holdak, uj napok tűntek fel a XX. század szerencsétlen harmadik tizedének égboltján, mindegyik uj nagyság körül uj udvarok tá- m-’tak, uj bolygók keringenek. A Romanow-ház legidősebb tagja a meggyilkolt cár anyja, Mária Feodorowna, Dániában, a Kopenhága közelében fekvő „Vidwer" néven ismert tengerparti villában tölti öregsége napjaik Rokonai, a dán királyi család vendégszeretetét élvezi A magára maradt anyacárnö egykoron Európa leghatalmasabb uralkodójának koronás hitvese, cárnői rangjáról, összes orosz címeiről („de strigis quae non sünt...") lemondott s a dán király en- gedelmével leánykori, Dagmár dán királyi hercegnő nevét vette ismét fel s használja. Nemrég súlyos betegsége, sőt halála hírét röpítette világgá egy hamis újsághír. A volt anya- cárnő egészséges, szelleme friss, életkedve kezd ismét visszatérni Mária Feodorowna erősen hisz a régi Oroszország újra való feltámadásában, a cári korona felragyogásában. Talán ez a hit a nagy orosz birodalom elpusztithatatlanságában, a remény a Romanowok újra való hatalomra jutásában s a szeretet második hazája, férje s gyermekei otthona iránt tartják benne a lelket, nem engedik harmadik s végső hazájába költözni a kiváltságos korban lévő cári matrónát. Az 1917. évi márciusi forradalom idején Kievben tartózkodott az anyacárnö. Ide sietett hozzá Miklós cár is s itt kellett fájdalmasan tudomásul vennie Mária Feodorownának fia lemondását a cári trónról. A forradalmak első urai még elég kíméletesen bántak az uralkodó család tagjaival, s bár a cár és cárnét gyermekeikkel együtt külön őrizet alá vették, a család többi tagját, a nagyhercegeket és nagykercegnőket hozzátartozóik s kíséretükkel Krím félszigetén internálták, ahol a Fekete tenger partján szétszórt, vadregéDyes fekvésű cári kastélyokban, Livádiában, Ai-Todorban, Diilber- ben helyezték el őket. Alexander Mihajlovits nagyhercegnek Ai-Todorban nagy kiterjedésű szőlőbirtoka volt, ennek d-s jövedelmét meghagyták neki a Kerenszki s egyéb hatalmi utódok, főleg ebből a jövedelemből befolyt összegekből tartotta fenn magát, élt több mint másfél évig a Krímben internált nagy cári rokonság. Mária Feodorownát itt is a család fejének ismerték el s az anyacárnőnek kijáró teljes tisztelettel vette körül az előkelő kolónia. Nagy lelki lehangoltsága folytán azonban az excsászárnő teljes visszavonultságban élt s egyetlen kérése őrzőihez az volt, hogy senki idegennel ne kelljen találkoznia, még a hivatalos őrizet tisztjeinek látogatását se fogadja. Ebbéli őfíhját parancsnak tekintették s a kotn’-’unisfák elűzése után a Krím ezen részének uj urai, a németek is mindvégig respektálták. Ebbe az időbe esett e sorok Írójának a Krím félszigeten történt utazása s látogatása Alexander Mihajlovits nagyhercegnél. A nagyherceg engedélyével a vasárnapi misén is ./ len lehettem 8 élén az anyacárnővel alkalmam volt az egész, mintegy 80 tagból álló cári rokonságot együtt látni. Az anyacárnőn kívül a társaságnak mindenesetere két legérdekesebb tagja volt még Nikolaj Nikolajevüs nagyherceg és Jotissoupoff herceg, Rasputin gyilkosa. Az 1918. év őszén bekövetkezett általános felfordulás idején, rögtön a német csapatok visz- szavonulása után, angol páncélos hajó jelent, meg a Fekete tengerben, a jaltai kikötőben. A cári társaságot sietve fedélzetére szedte s elhajózott. Legfőbb ideje volt. A németek állal a Kaukázusig visszaszorilott Lenin csapatok csakhamar Ismét elárasztották a kiürített Krimet s a szórványosan ott visszamaradt németeket g oroszokat részben lemészárolok, részben fogságba vetették. A cári rokonság egy részét Máltában, nagy részét az olasz Riviérán, St. Margeritában s környékén helyezték el, Mária Feodorowna anyacár- nőt azonban kérésére Kopenhágába, nővéréhez szállították el az angolok. Úgy a dán királyi család, mint az egész dán nép szives vendégszeretettel fogadták a honi földjére hazatért Mária Feodorownát, immáron ismét Dagmár királyi hercegnőt. A dán király által részére átadott Vidwer-villa boldog gyermekkora verőfényes napjaira emlékeztetheti a visszatért anyacárnőt, itt született s nőtt viruló hajadonná, miglen egyszerű, de boldog otthonát a felsőbb politika parancsára a hatalmas, ragyogó, de rideg, hideg s ezer veszélyt rejtegető pétervári cári palotával kellett felcserélnie. v Azóta üresen maradt a Vidwer-villa, jelenleg azonban ismét kedves, meleg otthonná varázsolta a cárnő, aki csak a téli hónapokra költözik át leányával, Olga nagyhereegnővel s annak férjével, Kulikowski ezredessel s két fiú unokájával a ko- penhágai királyi paloták egyikébe. Fivére, Waldc- már dán királyi herceg is többnyire vele van s a részben dán, részben orosz származású összt.- többi családtaggal együtt gondos szeretettel veszik körül a cárnőt s igyekeznek elfeledte-ni vele az Oroszországban töltött utolsó évek sok lelki szenvedését A volt anyacárnö természetszerűleg a régivel még csak össze sem hasonlítható egyszerűbb, fényűzéstől mentes életet folytat, a rendelkezésére álló anyagi eszközök azonban minden prózai gondtól mentes életmódot biztosítanak az ő, s leánya családja számára. — Régi, bü emberei közül Dolgoruki herceg és Mengaden grófnő kisérték régi hazájába s maradtak mindvégig társaságában. Szolgái közül egyedül régi, hires kozákját hozta magával. Aki valamikor is Pétervárott járt, gyakran láthatta jellegzetes orosz mének által vont gyönyörű fogatán a főváros utcáin végigkocsizó Mária Feodorownát s a kocsi inasülésén keresztbe font karokkal helyet foglaló őriásíermetü kozáktestőrét, akinek kísérete nélkül az anyacárnö egy lépésre sem mozdult g akinek hosszú szakála s a Szent Gyprgy-kerszttel s egyéb rendjellel borított tarka kabátja messziről elárulták a cári fogat közeledtét. Az utcák során, ahol a cárnő fogata végighaladt, a nép földre borult g akár csak egy szentet, keresztveféssel üdvözölte s tisztelte a népszerű Mária Feodorownát. Nagy visszavonultsága dacára az anyacárnö élénk figyelemmel kiséri a külpolitika eseményeit s különösen az orosz birodalom sorsa iránt állandóan érdeklődik. A világ minden részében szétszórt orosz nagyhercegekkel trón jelöltekkel, de még kisebb rangú régi bü embereivel is állandó levelezést folytat, a régi cári hatalom visszaállítására vonatkozó törekvéseiket tanáccsal és tőle telhető mértékben tettel is támogatja, mert végtelen bizalommal hisz a régi, nagy Oroszország feltámadásában, a Romanow család újra hatalomra jutásában. Minden menekült orosz honfitársát szívesen fogadja, személyes élményeiket, a jelenlegi orosz helyzet leírására vonatkozó előadásaikat nagy érdeklődéssel hallgatja, tanácskozik velük, üzeneteket vesz és küld, szóval ma is csendes szellemi központja az orosz törekvéseknek. Egyetlen tárgy, amiről senkivel, talán még családja legközelebbi tagjaival sem beszél, a cári trón jövendő örökösének személyi kérdése. Mondják, hQgy ő is egyike azoknak, akik ma sem hiszik el, hogy a cárt és családját meggyilkoltak, rögeszméje, hogy fia él, valahol rejtegetik s egy napon meg fog jelenni, hogy újra elfogia.ja ős eJ trónját. Leánya Olga, férje Kulikowski ezredes cs hét fiuk közös háztartásban élnek a volt cárnéval. Kulikowski, nagy sportbarát, ma is a lósportnak él. Egy gazdag dán földbirtokos versenyistállójának a managerje, szép fizetést húz, amely ha nem is pazar, de biztos megélhetést biztosit a uaga és családja számára. Fiait részben orosz, részben dán nevelésben részesíti. Feleségével, Olga tag /hercegnővel együtt, állandóan a kopenhágai orosz emigránsok társaságában él, részt vesz társas ösz- szejöveteleiken, törekvéseikkel, céljaikkal mindenben azouositják magukat. Egyidőben nagy izgalmat keltett az anyacárnö házában a mintegy két évvel ezelőtt szárnyra kelt hír, hogy az egyik berlini szanatóriumban ápolt súlyos Idegbetegben Miklós cár egyik leányát vélték meg'fimerni. A hir természetesen csakhamar hamisnak bizonyult s az anyacárnö, akiben ked- veno unokája életbeplótének gondolata óriás izgalmat keltett, másodszor ia végigszenvedte a szomo* ru kálváriát, másodszor is megsiratta az elveszettet, szivébe temette a reményi hogy fiának gyermekét, vérének vérét valamikor még keblére ölelhesse. S az örezundi partok csendes villájában a szomorú koronás asszony tovább vár, türelemmel vár, — remél. ^ Hungarlcus Viator. Meghalt egy kis gimnazista, mert nem tudott szerbül öngyilkosságba kergették a magyar szülők magyar gyermekét egy oktalan rendelettel Szabadka, október hő. A város egyik legszebb épületén, a tiszta ba- rokkstilusu gimnáziumon fekete zászlót himbál a múlandóságról suttogó őszi szél, a termekben fogyott csendben reszketnek a kis diákok és diáklányok, a tanári szobáikban halkká tompult a vi- tatkozá'S, egy aprócska külvárosa báz/ban pedig a haját tépve, az őrület ellen küzdve jajong egy szegény asszony, ráborulva a kicsiny koporsóra, amelynek fejénél lobogva lobognak a gyertyák. Horváth Balázs vasúti fékező kis családjába borzalmas és lelket háborító módon szökött be a halál, amelyet felidézett valamelyik semmivel sem törődő nagy ur szeszélye, amikor kiadta azt a rendeletet, hogy állami alkalmazott gyermeke csak szerb, vagy horvát iskolába iratkozhatik be, tekintet nélkül a szülei, vagy a saját anyanyelvire. Ez a rendelet volt a második gimnáziumba járó, alig 11 éves Horváth Elemér halálos ítélete. A falusias kis ház tornácán dacos fásultsággal semmivel sem törődő elkeseredettséggel panaszkodik az apa, 86—38 éves, intelligens ami magyar, fekete civilben, mert úgy érzi, most nem bírná a* egyenruhát. Elmondja Horváth Balázs, hogy három kis családja volt, Elemiár, Jancsi, meg a Rózsiba, egészséges, szép, jó gyermekek. Elemérre különösen büszkék voltak, nemcsak a szülők, de az egész rokonság, még a barátaik is, mert az elemi iskolában mindig első „eminens" volt, persze a magyar tannyelvű elemiben. Azután jött a gimnázium, tanulná akart a fiú, taníttatná akarta a szegény apa, aki úgy keresi a kenyéréi hogy — fékező. Ebben minden benne van, ez mindent kifejez. Csakhogy a gimnáziumban nem vették fel Horváth Elemér kitűnő bizonyítványos magyar fiút a magyar tagozatba, hanem azit mondták neki, hogy aki az állam kenyerét eszi, &z államnyelven taníttassa a gyerekét, ha százszor magyar is az anyanyelvi, tessék a szerb tagozatra Íratná, úgy kívánja ezt ez meg ez a számú minisztert rendedet, amit persze, hogy még Príbdcsevics Szvetozár adatott ki. A gyermek tehát elment a szerb tagozatra, azzal a szerb tudással, amennyit négy év alatt a; magyar elemiben magába szedhetett és azután elkezdett hat, vagy bét tantárgyat azon a nyelven tanulni, magolni, amelyiken éppen csak meg tud.a értetni a legegyszerűbb mondanivalóit. Ezzel a készültséggel vágott neki a tankönyvek ismeretes c>- kornyáiuak és megbukott. Megbukott egyetlen tárgyból, a vakációt átmagolta, pótvizsgáról, beiratkozott a másodikba, ahol a szerben kívül már franciát is kellett tanulni, de a tanulás nem ment, hiába töltötte a könyv mellett az éjszakáit a 11 éves fiú. Tegnapelőtt behívatta az osztályfőnök az apát, Horváth Balázst és megmondta neki, intse szorgalomra a fiát, mert meg fog bukni. Horváth Balázs fékező megmagyarázta a tanár urnák, hogy inkább kevesebb szorgalomra fogja szorítani a gyereket, mert drága a •'jllany, de meg sápadt, vűmnyadt is lett a pirosa réti fiú, köhögős és étvágytalan. Nem is szólt odahaza semmit Elemérnek, csak csütörtökön szólt neki a szerb nyelv tanára: •— Meg foglak buktatni, vagy elhí vó láttatlak az iskolából. (Erre 1® van egy bölcs rendelet: a gyenge előmenetelő tanulót kizárják a nyilvános oktatásból, ahol javulhatna és házi oldalasra utasítják, ahol csak leromolhatik.) A ki® Elemér hazament az iskolából, játszott egy félórát a testvéreivel, azután felment a padlásra és ugyszólván az öccse, meg a húga szomeláttára felakasztotta magát. Mikor ebédre hitvák őket, akkor jelentette a kis leány: — Az Elemér felakasztotta magát a padláson. A lefogyott, gyenge kis ‘est még melegen, de élettelenül lógott, halott volt, mire az édesanyja levágta. A gimnáziumon gyász!obogót himbál a bű® őszi szél, a diákok pedig négyes sorokban ki fognak vonulni a kis társuk koporsója után, amelyre messze, messze világító felírás dukálna* „A mindenáron naeionalizálé politika áldozata." — Juriga Nándor csak a rossj cseheket nem szereti. Pozsonyból jelenti tudósit ónk: Juriga Nándor dr. szlovák néppárti nemzetgyűlési képviselő még a választások előtt népgyülésen beszédet mondott. Vonnak jó csehek és vannak rossz csehek mondotta Juriga —, az utóbbiakat nem szeretem és eljő az idő, amikor ezek ki fonnak takarodni Szlovenezkóből. Az ügyészség izgatást látott Juriga szónoklatában és a rend tör vény alapján perbe fogta. A pozsonyi törvényszék és ma a tábla azonban Jurlgát é® Tónimnek Flőrls vádlóttársát felmentette a vád alól. m II émí jfc , A legbiztosabb J és logenyhébb ! csokoládé 1 hashajtó . FDIsrakaí: < Vörös Rák HP"* < Bratlsiava : Fgy dobol irt 3 BOKJJ. <
