Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-20 / 239. (1277.) szám
^RK<^^4CítoR.-HIKLA2 ■T~r-»,^.,-l*acraasrc 1926 október 20, szerda. A berlini nemzetközi szexuális kongresszus eredményei Milyen megállapításokra jutottak és miket határoztak a kongresszuson Beszélgetés Moll dr, professzorral, a kongresszus elnökével — A P. M. H. berlini munkatársától — Berlin, október 19. A berlini szexuális világkongresszus az egész tudományos világ érdeklődését vouta magára s éppen ezért felkerestük Moll dr.-t, a kongresszus elnökét, hogy tájékoztatón bennünket a lefolytatott tanácskozások jele tőségéről. A nagyhírű tudós a következő érdeKes felvilágosításokkal szolgált: — A kongresszus anyaga bebizonyította, hogy a szexuális tudomány az élet egész területén rendkívüli fontosságú. Kivilágosodott annak a szükségessége, hogy a szexuális élet jelenségeinek kutatása val, a törvényszerűségek kiderítésével foglalkozni kell az állam, a nevelés, a szülők, az egészség, az erkölcs és a jog érdekében és hasznára. A legtöbb kérdésben megegyezésre került a sor a kongresszus résztvevői között, akiknek sorában a külföld és belföld legjelesebb tudósait és gyakorló orvosait láttuk. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy orvosi szempontból ez a kongresszus a fejek kongresszusa volt. Nemzetközi szempontból nagy jelentőségű eredménye a kongresszusnak, hogy a politikai szenvedélyek elcsillapodásával a kutatás nemzetköziségét éppen berlini talajon mondottuk ki és az orvostudomány egyik legfontosabb területén, a szexuális kutatásban. A kongresz- szusok bárom évenként fognak ismétlődni és a legközelebbit valószinüleg Olaszországban tartjuk meg, a kapcsolat azonban állandóan megmarad közöttünk. — A nyilvánosságot elsősorban azok a kérdések érdeklik, hogy a tudósok milyen megállapodásokra jutottak, vagyis, hogy a kongresszus eredményeit milyen mértékben lehet kivinni a gyakorlati életbe. Lényegesebb pont, hogy az öregség leküzdésére és a megfiatalitási módszerekre vonatkozólag megegyezés jött létre és a kongresszus megállapította, hogy az ebben az irányban végzett kísérletek nagyon tartalmas tudományos eredményeket hoztak létre, azonban semmiesetre sem hozták meg a megfiatalitási probléma végleges megoldását. Ezt egész világosan ki kell jelentenünk, nehogy teljesíthetetlen reménységeket keltsünk a nagyközönség soraiban. — Az eugenetikára vonatkozólag a kongresszus szintén a tudós gyülekezethez méltó tartózkodást árult el. A nem kívánatos átöröklés megakadályozására a kongresszus arra az álláspontra jutott, hogy a kasztráció felesleges, elegendő a lekötés. A biróság előtti tanúvallomások pszichológiájára vonatkozólag a kongresszus nagyon figyelemreméltó eredményekre jutott. Ezeket röviden igy lehet egybefoglalni: Nem az a fontos, hogy a tárgyalásokba pszichológiai szakértőket vonjunk bele, hanem arra kell törekedni, hogy a bírák megfelelő pszichológiai kiképzésben részesüljenek. A felmerülő kérdések megítélésére inkább gyakorló orvosokat kell bevonni, mert gyakorlatilag megbizhatóbb ítéletet mondanak, mint a pszichológiai szakértők. A pszichológiai ismeretek tekintetében az utóbbi évtizedekben a bírák meglepő előhaladást tettek és ezért egyes eseteket a bírói kar rovására nem szabad általánosítani. — A kongresszus a szexuális felvilágosításnak csak nagyon csekély jelentőséget tulajdonított. A gyakorlatilag végrehajtott felvilágosítások tudományos megfigyelése ugyanis arra az eredményre vezetett, hogy a puszta felvilágosítás nem sokat ér, hanem az egyén fejlődésére döntő hatással az érzelmi élőt alakulása, az akaratnak fejlődése és különösen a gyakorlati példái, a látás utján szerzett tapasztalatok vannak. A fogamzástól való óvakodás kérdésében a kongresszus, melynek tagjai között jelentékeny számban voltak fogamzás ellenesek, a ra az eredményre jutott, hogy elegendő, ha az asszony három évi időközben szül. — A kongresszus nagyon elitélőleg nyilatkozott néhány újonnan megszerkesztett büntetőtörvényről, melyeknek az a hibájuk, hogy a pszichológiai és szexuális kutatás eredményeit egyáltalán nem veszik figyelembe. — A kongresszus végül arra az örvendetes megállapításra jutott, hogy a nemi betegségek, különösen a syphilis, jelentékeny visszafejlődést mutatnak, de nem lehet megállapítani, hogy ez a Salvar- sannak, vagy más eszközök alkalmazásának vobia következménye. 'Yjmdmfc' uxrwhÁx// Tréfa elől, jóvicc hátul, Ez>t kapod a Mórickáiul. Az uj oroszok Oroszok, akik nevetnek az orosz miszticizmuson — A diákkisasszonyok elmúlt romantikája — Orosz középiskolák Csehszlovákiában — — Az orosz menekültek teljesen eleurópaiasodnak Ü P: \í/wk M®’ Mb A legbiztosabb és legenyhébb csokoládé hashajtó Füloraka.: Vörös Rák »/*”- Bratislava Fgy doboz ára 3 0OKÍ. Prága, október 19. Európa önönmagából kiábrándult és távoli egzotikumok felé csapong. Pszichológus regényírók és nosztalgiás költők, riportéhes újságírók és garázda vagy érzelmes forradalmárok: oroszok és nem-oroszok egyaránt, több mint félévszázdnyi időn keresztül egy szent és titokzatos misztériummá sűrítették az orosz psziché felénkcsapódó, forró kigőzölgéseit. Ezt a misztériumot szentségtelen kézzel kell most széjjeltépni s a kép- és hitrombolók fölényes, kegyeledelen indulatával feldúlni. Az Oroszországból érkező többé-kevésbé megbízható tudósítások és úti beszámolók elsősorban az orosz lélek gyökeres megváltozásáról adnak bírt Az orosz lélek az utolsó kilenc év eseményeinek hatása alatt kivetkőzött eddigi miszticizmusából s kozmikus világérzéséből. A nép túlnyomó többségén tompa beletörődés és tehetetlen fásultság lett úrrá* mely azonban mentes minden mágikus glóriafénytől s mitbikus töviskoszorutól. Az emberek csak jelentéktelen töredéke tapogatózik vaksi-tétován a kollektív emberbit felé. Menekült orosz diákok a legcsodálatosabb, az emigrációk töi^énetében páratlanul álló lelki átalakulásról győztek meg engem. Egy közös ismerősünk mutatott be látatlanul a prágai orosz diákkolónia egyik csoportjának és mikor tegnap délután ott kint, túl a külvárosi piszkos falakon, egy kis falusi ház rozzant ajtajának kilincsére tettem a kezem, összekuszálódott irodalmi reminiszcenciák hirtelentámadt különös gondolatok zugó Hullámverésében zajongtak föl bennem. Bazarov Iván robusztus alakjának derengő körvonalait kápráztatta felém a hallgatag, fekete küszöb és egy pillanatra fölrémlett előttem egy homályos, esztelen lehetőség: az uj Raszkol- nyikov. A tette borzalmasságában szinte kéjes gyötrődéssel tobzódó, bűne megbocsájthatatlansá- gának tudatában paronoiás megátalkodottsággal vergődő uj Raszkolnyikov, kinek a határtalan szenvedések és kóborlások közepette, egyszer valahol a végső kétségbeesés és biztos pusztulás szélén ama másik nyomorgó diáknak véres és ha- láligzengő baltacsapásokban kicsattanó életfilozófiája juthatott az eszébe és most sem ereje, sem Szonjája, aki által a megváltás boldog útjára ujjongva rádöbbenne. Miért nem mennek haza? Ajtónyitásomra udvarias mosollyal fogadnak és leültetnek. Körülnézek: szegényes diáklakásban vagyok. Szemeimmel a szoba legsötétebb zugát is átkutatom, de amit keresek, nincsen sehol. És ez mindjárt az első csalódás, egy ama sok közül, melyek látogatásom folyamán értek: orosz diáktanyán nem kínálják meg teával a vendéget, azon egyszerű oknál fogva, hogy szamovárjuk sincsen. Egyikük felém nyújtja cigarettatárcáját, ők is rágyújtanak és a fellobbanó gyufák fényénél feszülten figyelem az arcukat. De hasztalan kutatom a hontalanság és az átélt szenvedések nyomait rajtuk, a sima, egészséges színű, életörömtől duzzadó arcokról nyugodtság és önbizalom sugárzik. Végül is homlokuknak szegzem a legveszélyesebb kérdést: Miért nem mennek haza? Az orosz kormány által kibocsjálolt amnesztia-rendelet lehetővé teszi azt. A százegyed szer is feltett kérdés hallatára a türelmes emberek jóakaratával mosolyodnak el. — Nem mehetünk haza. A vörös kormány amnesztiája ugyan büntetlenséget biztosított a hazamenőknek, de aki visszatért és kiderült róla, hogy a forradalom alatt vagy után valamiben is vétett a szovjetek ellen, a biróság elé került, mely könyörtelenül Ítélkezett felette. Egyébként a Csehszlovákiába menekült orosz diákok közül alig tért vissza tiz-tizenöt. Most egy másik veszi át a szót. Szavait a töboi négy osztatlanul egyöntetű, élénk helyesléssel kis éri. — De mi egyáltalán nem is akarunk hazamenni. Ha a büntetlenség minden kétséget kizáró biztosítékát is megkapnék, — akkor sem. Életünknek ez generális alapelve, melytől nem tánto- rodunk el, amíg a szovjet lesz.otthon az ur. Mert a vörös uralom nem orosz és nem népi uralom. A francia gyarmatok uj orvosai — És nem emberi, — teszi hozzá halkan egy másik és akkor már tágulnak is a szemek. Most néhány pillanatra valami tükröződik a messze- nóző feltépett szemeikben. Valami fájdalmas és szomorú, halottakról emlékező cllágyulós, hazaszóló, múlhatatlan bánat. Egyikük azonban hirtelen észreveszi, hogy nincsenek egyedül, idegennek pedig semmi köze az ő legszemélyesebb, legszentebb ügyükhöz. Ezért kérdezetlenül is beszélni kezd, gyorsan, ötletszerűen jövő gondolatokkal, hogy a többieket is felriassza kába merengésükből. — Körülbelül 4.500 menekült orosz tanul a csehszlovákiai főiskolákon és kétezerötszázra rúg azok száma, akik Prága egyik külvárosában, Strasnicén és a morvaországi Trebován végzik középiskolai tanulmányaikat az oltani orosz intézetekben. A főiskolákon az előző évek folyamán vagy ötszázan készültek el, nem számítva bele ebbe a számba azt az ötszáz jogászt, akik még Oroszországban megkezdett tanulmányaikat a prágai cseh egyetem proteklurátusa alatt álló orosz jogi fakultáson fejezték be. Ez utóbbiak különben, miután hiába várták a szovjetura- iom megdöltét, kiköltöztek Parisba a könnyebb megélhetési viszonyok miatt. — Diákjaink javarészt a műegyetem és az orvosi fakultás hallgatói. Az orvosok, mire elkészülnek, francia állami szolgálatba lépnek és Franciaország afrikai gyarmatain folytatnak orvosi prakszist. A mérnökök közül pedig egynéhány már itt a köztársaságban is jutott álláshoz. A filozófiai fakultásra, érthetően, nagyon kevesen iratkoztak be. A négyszáznyolcvan korona Felvetem a másik veszedelmes kérdést: Miből élnek? Vontatottan, halk mondatokban jön a felelet: — Négyszáznyolcvan koronát kap havonta mindegyikünk a csehszlovák külügyminisztériumtól a menekült orosz tanárokból alakult egyetemi kollégium felterjesztése alapján. Ennek a segélynek azonban amolyan stipendium jellege van. Csak a kollégium által ajánlott diák kapja és az ülető- nek bizonyos meghatározott előmeneteli minimumot kell havonta felmutatnia. írja meg kérem, — mondják hevesen — egyszerre többen is, — hogy otromba ki találás az a mende-monda, mintha olya nők is élveznék a külügyminisztérium segélyét, akiknek nincs meg a középiskolai végzettségük és okmányaik elvesztésé nek ürügyével felvétették magukat a fő iskolákra, hogy a segélyben részesüljenek Tényleg vannak közöttünk, akik dokumentumaikat nem tudták hazulról elhozni vagy vándorlásaink alatt elvesztették azokat, de a tanári kollégium ezeket szigorú, a középiskola minden tantárgyára kiterjeszkedő vizsgálat alá vetette és csak ennek alapján iratkozhattak be az egyetemre. Négyszáznyolcvan koronából él meg tehát, étkezik, lakik, ruházkodik egy felnőtt, teljesen nm gáraszorult ember. Vagy vannak talán mellékjövedelmeik is? — Vannak. Ki irodában, ki egyebütt dolgozik. Egyikünk délután soffőr, délelőtt és éjjel diáit. Nyáron elmennek gazdasági munkásoknak vagy építkezéseknél vállalnak munkát. Akinek pedig nincsen mellékfoglalkozása, az a négyszáznyolcvanból is megél, sőt némelyik havi ötven koronát is megtakarít. — Hogyan? — Valamennyien Prágán kiviil lakunk, a fal vakban, hol hetven koronáért már kapni lakást. Saját vendéglőinkben étkezünk, amelyekben átlag három korona egy ebéd ára. És van úgy is néha hogy — nem ebédelünk. A hosszuhaju orosz diákkisasszonyok Szeretném a beszélgetést erről a témáról elterelni és tettetett szemrehányással jegyzem meg, hogy a diáklányokat, a híres orosz diáklányokat eddig még egy szóval sem említették. Készségesen és udvariasan, de minden emóció nélkül világosítanak fel külön kis társadalmuknak erről az oldaláról is. — Vagy négy-ötszáz női hallgatónk van. Szondák és takarékosak a diáklányaink, okosak és józanok. Semmiben sem különböznek a többi európai nőktől vagy talán csak ebben. S ha a megfelelő korba lépnek, férjhez akarnak menni és férjhez is mennek. Mellesleg mondva: nem véletlen, hogy éppen a mi lányaink és asszonyaink nem vágatják le a hajukat, holott tudjuk, hogy öle már akkor is hordták a hajukat rövidre vágva, amikor mint exólikus vagy legjobb esetben excentrikus lényeket bámulták meg őket az európai vök. Gyanakodni kezdtem. — Nem tudom, jól megértettek-e engem, — mondtam. — Nézzék az urak, egy nagy német költő egyik írásában megmintázza a legideálisabb női alakot és keresésére indul. „Was will ich? Einen a" íutigen Körper, eine freie Seele, einen. gu' Kamerádén." És aztán felsorol minden földet, a! el t a nőt nem tudná megtalálni. S végül „In Russland? Ja!" Én erre gondolok. Arra a nőre, aki ekkora hatást tudott kiváltani. Egyikük feláll az asztal mellől és szorosan mellém lép. — Nem. Ez megszűnt. Illetve lehetséges, hogy van valami ebből a mi lányaink és asszonyaink természetében. De a ma távlatából tekintve furcsán és majdnem természetellenesen hatnak ránk és társnőinkre ama két nem közötti liires pajtáskodások és közös baráti háztartások, teagőzős, cigareltafüstös, Speng- lerrel, Marxxal, Stirnerrel, Darwinnal megtömölt diákszobák, melyekre ma csak az erőszakoltság vaqy a dekadencia bélyegét tudjuk rásütni. Az egyik fátyol, mely az orosz léleknek számunkra szentté és titokzatossá varázsolt misztériuma felett lengett, ime leszakadt. De hallgassák meg, hogyan hullottak le sorban a többi fátylak, hogyan vetkőztették meztelenre apáik lelkét ezek az újfajta Bazarov Ivánok és milyen mások, egészen mások ők. Isten léte és az ebédre siető oroszok — Az emigrációban tehát megváltozott az orosz diák-kisasszonyok élete,. — mondom, — de bizonyára az önöké is. Mit tudunk mi az orosz férfiről? Egyik múlt századbeli nagy kritikusuk, Bielinszkij, egy alkalommal bárdijaival beszélgetett és mikor ebédhez hívták őket, a barátok fölkeltek, hogy a másik szobában megebédeljenek, Bielinszkij méltatlankodva szólt hozzájuk: „Még meg sem oldottátok az Isten eksswztenciájának a kérdését és már ebédhez akartok ülni!“ — Ez az orosz ember. Szavaim nyomán felzugott a kÍ9 szoba, mint egy méhkas. És élesen, csaknem süvítve jött a válasz: — Hát igen, a forradalomelőtti orosz ember, igy beszélt. Mert beteg és dekadens volt az intelligenciánk, mely egy teljesen absztrakt és irreális életet folytatott. Politizált és nem volt szerves kapcsolata a néppel, filozofált és nem állott közvetlen nekszusban az élettel. Halálosan komoly, gondterhes filozófiai spekulációkba bocsájtkoztak a Uyjelentéktelenebb ügy fölött és ennek a nagy, véres kimenetelű, ma már tudjuk, hogy véres ki* menetelü játéknak az izgalmában észrevétlenül haladtak el az élet legégetőbb problémái mellett. — Tgy volt, csakugyan igy? — kérdem a többiektől. — így, — felelik. Szenzitiv apák reális fiai —• De mi, — folytatja az előbbi, — akiknek a gyermekkora a háború és a forradalmak idejére esik, mi egészen mások vagyunk. Itt vagy Páriában, Berlinben avagy Szófiában, senki sem politizál. Es senki sem filozofál. Mi egyszerűen csak élni akarunk. Minden tettünkben és gondolatunkban csak az élet végtelenül egyszerű, pozitív parancsát követjük. Mert a nyomorban és a szenvedések közepette az ember egyszerre csak rájön, hogy fölösleges ballaszt az absztrakt filozófia, súlyos akadály a lélek szenzibilitása és hogy az éhhaláltól nem ment meg bennünket az intellektuális világ- feLv._ás. Apáink és nagyapáink szenzitivek voltak, mi pedig mentálisan reagálunk az élet eseményeire. És ez az átalakulás lehetséges volt. Mert az orosz lélek nem szentimentális, ami az utóbbi száz év legnagyobb tévedése vagy hazugsága volt, hanem mindig és mindenben a reális dolgok felé vonzódik. És ez minden, amit magunkról elmondhatunk. Ava Pál. — A kerosztényszocialista párt térfogla- lása szlovák vidéken. Nyitráról jelentik: Az országos keresztényszocialista párt a Nyitrá- tól északra fekvő Nagyripóny községben vasárnap sikerült népgyülést tartott, amelyen úgy a községnek, mint vidékének szlovák lakossága rendkívül nagy számban vett részt. A népgyülést Kndiela János korelnök nyitotta meg. Utána Voszatkó János h. főtitkár, az országos pártközpont kiküldöttje, hosszabb beszédben ismertette a politikai helyzetet és a párt programját. A lelkes helyesléssel fogadott beszéd után Strmensky János és Planiczky Gusztáv párttitkárok szólaltak föl 9 főleg gazdasági és szociális kérdésekkel kapcsolatban fejtették ki a párt politikai álláspontját. A gyűlés végén lelkes hangulatban megalakult a párt nagyripényi helyi szervezete. A pártszervezet elnökségébe beválasztották Krogmann Ferencet, Ölbe, rding Hermant, Urminsky Andrást, Vano- vits Árpádot és Komit7. TV1!
