Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-20 / 239. (1277.) szám

Maí számunk ^SSSff^ 26 o!dal V. évf. 239. (1277) szám * Szerda • 1926 október 20 Előfizetési ér: évente 300 félébe 150. ^ szl0venszkói eS TUSZinSzkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága I! Panské uiice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: 7* *7 * •/ • ^ 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/11L ~ Te­havonta 34 Ke. Egye* szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon:3Q311. — Sürgönyeim: Hírlap, Pralsa VT-.11 I II..1. .in rii.Ti i .III-....................... . rrnír -.::ass-,*v r. y? '•;•'•• 1 Sient Iviny: nA nemzeti emrenlosiisfts fokozatos* de erélyes Elépítését warla a magyar nemsetS párt a iforwáiiftől60 Szent Evány nagyhatású beszéde a parlamentben — Csak konstruktív munkára való hajlandóságát akarja kifejezni, amikor a kormánynyilatkozatot tudomásul veszi, anélkül, hogy magát a kormány támogatására lekötelezné — Folytatják a nyilatkozat feletti vitát — Viskovsky &eSs© Locarnót hirdet — Mlcsoh: „Az óriási adóterheken kívül a szociális terheken is könnyíteni kel8“ Utána Szent-Ivány József!, magyar nem­zeti párti képviselő mondta el beszédét, me­lyet egyetemes jelentőségére való tekintettel teljes egészlében közlünk: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány bemutatkozása a bel- és kül­föld közvéleményének szemében mint nagy- jelentőségű történelmi esemény jelent meg. Hiszen az a váratlan helyzet k picidé/tett, hogy Csehszlovákia belpolitikai krízise egye­dül úgy volt megoldható, hogy a német nem­zeti kisebbség tagjaival egészítik ki a kor­mányt. Ez a kormány tehát egyrészt azt mu­tatja, hogy a nagy német nemzeti kisebbség H nemzeti összetartozás érzel© és az aktivizmus Nem fér kétség ahhoz, hogy a helyzet ilyetén fejlődése természetes folyamat. Évek óta állítjuk és mondjuk, hogy a csehszlovák politika vezetőinek legnagyobb tévedése az, hogy a cseh nemzeti koalíció az egyedüli kormányzó többség. Minden alkalmat fel­használtunk arra, hogy megmondjuk, hogy a nemzeti kisebbségekkel számolni kell előbb vagy utóbb és természetes, hogy ennek a konzekvenciáit le kell majd vonni a legutol­só fejezetig. Ha érdekében állott a csehek felfogása szerint a cseh pártok kizárólagos kormányzása az államnak, lassanként rá fog­nak jönni arra, hogy az államnak mindennél fontosabb az államban élő nemzetek békéje és teljes, tökéletes egyenjogúsága, különösen akkor, .amikor a nemzeti kisebbségi pártok túlnyomó része az aktivizmus álláspontjára állott és nem riadt vissza attól, hogy kon­struktív politikai munkát végezzen. Terme­Egyszerűen él ©szintén... Az ebben való feltétlen hit és bizalom az, amely erőt, képességet ad nekünk arra, hogy minden támadás ellenére, minden ellenvéle­ménnyel szemben egyszerűen és őszintén álljunk arra a talajra, amelyet nekünk a sors rendelt cs ott keressük, ott védelmez­zük nemzetünket anélkül, hogy más látszóla­gos vagy valódi érdekért ezt a munkát fel­áldozzuk. Ezért van erőnk és ezért van bá­torságunk nyíltan és világosan állni az aktí­vizmus alapjára és ezért meggyőződésünk az, hogy kötelességünket a legjobban igy telje­sítjük. A helyzet még nem érett meg; a kisebbségek kormányba tépésére Ebből a szempontból ítélve meg a hely­zetet nem csodálkozunk azon, hogy voltak né­egy részében megvan a hajlandóság a kon­struktív munkára, megvan a hajlandóság ar­ra, hogy a parlamentarizmus és az állami s politikai élet konszolidációját elősegítse és a belpolitikai krízist enyhítse, másrészt azt bi­zonyítja, hogy a csehszlovák állam kormány­zása és belpolitikai élete, a parlament munkaképessége még emel­lett a parlamentarizmussal teljesen el­lentétes ügy- és tárgyalási rend mellett sem lehetséges és nem tartható fenn a köztársaság területén élő úgynevezett nem államalkotó nemzetek nélkül. szeles, hogy akár a németekről, akár a ma­gyarokról legyen szó, nemzeti összetartozandóság érzete nmarad és meg nem semmisíthető az a határokon kívül, vagy a világ bármely vészében élő németek és magyarok irá­nyában. Nevetséges volna ebből az akíi- ' musból art a következtetést levonni, mintha ezekkel a nemzeti kisebbségek­kel történt igazságtalanságok reparálásá­ról lemondanánk és nem tudjuk elképzelni, hogy az a folya­mat, amely ma nemcsak Európa, hanem a világ politikai közvéleményét és politikai ve­zéreit irányítja és amelyik a kiegyenlítődés­re törekszik minden vonalon, ne végződjék a természetes fejlődés szabályai szerint a végleges béke, az emberies béke csarnoká­ban még akkor is, ha ez a fejlődés vér és könny mezőin fog keresztülvezetni. met politikusok, akik a kormányban való részvételre vállalkoztak, bár nem tagadhat­juk meg azt a felfogásunkat, hogy ez a lépés bizonyos indokolt aggodalmat vált ki belő­lünk. Lehet, hogy nincs igazunk, de mi nem olyannak látjuk a politikai helyze­tet, amelyik alkalmas volna arra, hogy a nemzeti kisebbségek bármelyikéhez tar­tozó politikusok a kormányban helyet foglalhatnának és ezáltal annak a fele­lősségnek, amelyik ezzel jár. minden súlyát magukra vegyék. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a nyolcesztendős rezsim, amelynek alapját és eszközeit csaknem kivétel nélkül a cseh nemzeti forradalom szülte és amelynek leg­fontosabb és bevallott célja a nemzeti állam­nak megerősítése volt a nemzeti kisebbségek A tóke segíteni akar! Ami az európai és az amerikai pénzemberek szerdai raanifesztumában a legfeltűnőbb lesz, az az 1919-es békeszerződések határozott és megin­dokolt elvetése. Soha még ily tekintélyes, befolyá­sos és rengeteg reális hatalmat képviselő fórum nem itélie el ily súlyos szavakkal Vcrsaillest és függvényeit, mini most a Morgantól, Rothschild- iól, Loucheurtől vezetett nagy iSke-phalanx, Európa minden jelentős pénzintézete, a vagyon, a munka, az ipar és a kereskedelem összessége. A kiáltvány szó szerint ezeket mondja: „Az eu­rópai nagy politikai területegységek összeroppa­nása súlyos csapás volt a nemzetközi kereskede­lem számára. Régi piacok eltűntek, fajellentétek szétszaggatták azoknak az egységét, akiknek ér­deke évszázadok óta összeforrt. S az uj államok nem nézték a világ közös érdekeit, kereskedelmi összeköttetéseiket esztelen alapra helyezték s az üzletet háborúnak vették. így került Európa oda, ahol most van, s igy rohan tovább is a végve­szély felé“. Ki beszél igy? Nem tudós és idealista, nem a wilsoni álmodozó, de még Coudenhove-Iíalergi sem, hanem a weriheimkassza, a világ nagy, sugárzó wertheimkasszája, melynek páncélfala mögött lakozik a megoldás és a megváltás. Euró­pa problémája ma elsősorban gazdasági kérdés, amennyiben a másik nagy kérdés: a nemzetiségi, az évtizedes harc következtében nyomorba, re­ménytelenségbe taszította a kontinenst, s elvitte odáig, ahol a hajdani virágzás helyén megkez­dődik, lappang, vagy nyíltan kitör a hírneves háboruutáni „gazdasági krízisFonák helyzet, amelyben vagyunk. Az angol bányászokon nem segít a nemzetiségi kérdés, (de már a világnézeti sem, Moszkva sem, mert éppen ma olvassuk, hogy a szovjet megvonta eddigi pénzsegélyét a sztrájkolókiól, tekintve, hogy belső iparának ki- fejlesztésére nagy angol kölcsönre, s igy Baldicin meg a City jóakaratára van szüksége. A nyers gazdasági kérdés legyőzi a világnézeti kérdést is!) a francia frankot sem fogja fölkorbácsolni a német-gyűlölet, viszont a Ruhr-ipar is megsínyli, ha kem&ny lesz a rajnai határ, a cseh textil is fölösleges, ha nem indulhat a magyar Alföld, s a ^alkán felé, s legvégül az amerikai tőke is gyü- mölcsözellenül fog heverni, ha összeharácsolói nem adhatják ki valamiképpen biztos kamatra. Ami ma Európában probléma, az ez: miként le­het megélni? Miként lehet a régi, nemzetközi módon ismét termelni, eladni, keresni? Ha ezt a kérdést nem oldjuk meg, akkor minden hiába, s az összekuszált Európa elvérzik. Ilyen körülmények közölt kétségtelen, hogy a döntő szó a pénzügyek és a közgazdaság szak­értőit és birtokosait illeti meg. A régi eszközök: a gyárak és az aranyrudak méj léteznek. De Európa nem engedi, hogy tulajdonosaik fölhasz­nálhassák erejüket. Most, amikor ez a megnem- engedés az éhhalál közeiéig taszitolta a konti­nenst, azok, akik — saját érdekükben is — segí­tenének, ha megengedik nekik, fölemelték szavukat. Hármat mondanak. Először, hogy mi okozta az általános bajt, másodszor, hogy hová fog ve­zetni a közgazdaság elhanyagolása és harmad­szor, hogy miként tudnának ők a régi hatalom és a régi jó pénz, a helyzeten segíteni. Az első rész­ben nyíltan kimondják ezek a döntő hatalmassá­gok: a bajl pedig nem csak a háború, hanem méginkább a nagy versaillesi világkonfuzió okoz­ta. Ez a kijelentés nekünk, akik mindig ezt han­goztattuk, kellemes elégtétel. A másodikban logi­kusan ecsetelik a végveszélyt az ipar fokozott csődjét, a piacok fokozott eltűnését, a termelés fokozott csökkenését, a munkanélküliséget, a nyo­mort, az anarchiát. A harmadikban pedig kimond­ják: mi akarunk és tudunk segíteni. Milliárd- jaink vannak. De tűnjenek el a gátak: a vámok, a tankok etetésére szánt adók, a bojkottok és a prohibiciók. Az ideális szocializmus hívei, falán fel fognak horkanni: a kapitalizmus diktál és fenyeget, a kapitalizmus nő! Igaz. Ám tagadhatatlan: pilla­natnyilag a nagy nyomor kezdetén állunk. Ta­gadhatatlan, hogi; a kapitalizmus segíteni akar, s az utak, melyeket vázol, egyrészt a gyűlölködés, másrészt a fegyverkezés, harmadrészt'az anyagi meglcrhcllelés ellen vezetnek. Tudni kell, hogy a kapitalizmus megváltozott. A hibofu előtt, ka­pitalizmus és állam —hisz minden állam liberá­lis volt —- egyet jelentettek. Ma óriási ür van a nemzetközi kapitalizmus s az uj nemzeti állam­Prága, október 19. A képviselőim ma a kormánynyilatkozat feletti vitát folytatta. Azonban a „történelmi eseménynek11 dekla­rált csehszlovák-német kormány jelenléte a miniszteri padokban egyáltalában nem vál­tott ki nagyobb érdeklődést. Az ülés magyar eseménye Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő vaslogikáju beszéde volt, amelyben a pártvezér klasszikus nyíltsággal s ugyanolyan erkölcsi súllyal val­lott hitet a magyar aktivizmus mellett. A mai ülés Malypetr elnök féltizenegykor nyitotta meg az ülést. A beérkezett iratok fölolvasása után folytatták a kormánynyilatkozat fölötti vitát. Az első szónok Czech német szociáldemokrata képviselő: Az uj kormány szerinte a kapitalizmus torz- szülöttje. Svehla a nyilatkozatban egyetlen szóval sem emlékezett meg a munkásság válságos helyzetéről, a munkanélküliségről és a gazdasági válságról. Tény az, hogy az uj kormánykonstelláció nagy politikai szenzá­ció. Tényleg nagy esemény, hogy a kor­mányban német miniszterek is ülnek. A né­met szociáldemokraták hét év óta hirdették a nemzetek megegyezését, de akkoriban minden cseh-német közeledést nemzetára- lásnak bélyegeztek meg a német polgári pár­tok. És most ugyanazok a legradikálisabb ellenzékből egy saltomortáléval beugrottak a kormányba. Ezzel számos legenda foszlott szét könyörtelenül. Szétesett a nemzeti ál­lam legendája, anákronizmus lett az a fölte­vés, hogy ebben az államban csak cseh nem­zeti koalíció kormányozhat. A mai rezsim mlndazáltal reakciós, ezért a kormánynyilat­kozatot nem veszi tudomásul. ílaken minden felszót túllicitál Haken kommunista: Az uj kormány a Reakció előretörését jelenti. Ez ellen a kom­munisták a legélesebben síkra fognak száll­ni. A párt a nemzetek egyenjogúságáért har­col. Minden nemzet önrendelkezési joga alapján maga döntsön arról, mely államhoz akar csatlakozni. Küzdeni fogunk az elnyomott kisebbsé­gekért. Követeljük, hogy Szlovenszkót az exponensek ürítsék ki s a szlovák mun­kásság úgy rendezkedjék be, ahogy azt a legjobbnak látja. Követeljük Ruszinsz- kó autonómiájának azonnali életbe­lépését. Harcolni fogunk a reakciós katonai javasla­tok ellen, a 18 hónapi szolgálati idő f önt art á­mos, harcos, nemzeti kapitalizmusból földrészekre építő valóban liberális, háboruellenes, (hisz látta, hová taszítja a háború) at élni és az élni hagyni rendszerén fölépült (hisz látta, hogy ha nem hagy élni, önmaga is meghal) kapitalizmus, tel\ál okult, ideális kapitalizmus lett. . . háború; utánig a reális, $ igy tökéletlen ke {izmussal szemben állt az ideális szocializ­mus. Az emberek hitiek az ideálban. A háborít után reális, s igy tökéletlen leit « szocializmus. Kiábrándulás, minden vonalon. Most 'fölsorakozik az ideális kapitalizmus, s mi kíváncsian Tárjuk, ty.d-c segíteni. IIa igen, igaza van, ha nem, ismét csalódtunk egy lehetőségben. rendszerek között. A kapitalizmus tanult: védvá­Szent-Ivány József beszéde mívesek és katonák egységes frontjáért. A kormánynyilatkozatot nem veszi tudomásul. sa -és a katonák választójogának megfosztása ellen. Harcolni fogunk a munkások, föld-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents