Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-20 / 239. (1277.) szám
o&tui>ei' c'ó, stólaa,. «wga^gjarerrig2E^rra''t^ rovására és amely a modern demokrácia minden fegyveréből töri kovácsolt a nemzeti kisebbségek legfontosabb életadó szervei, intézményei és vagyona ellen, nem változott és mintha a júniusi események után meg- ujirt erővel indult volna útjára. Csak futólag említem itt a kiutasításokat; a birósági járások körzeteinek a kisebbségek nyelvhasználati jogát sértő megváltoztatását; elintézetlen elbocsátott tisztviselőink ügye; a kolonizáció vígan tovább folyik; pénzintézeteink „szánó1 ása" azokat a tönk szélére juttatja s a hadi kölcsön rendezése meg nem történt Nem szükséges emlékezetükbe idéznem, hegy amikor többek között mi is bizonyságát adtuk a júniusi eseményekben elfoglalt álláspontunkkal konstruktív munkára való készségünknek és nehéz kérdések megoldásánál a cseh polgári pártok se- kségére voltunk, mi a mi nemzeti politikánk szempontjából súlyos áldozatokat iióztunk és rengeteg támadási felület állott ellenfeleink rendelkezésére. Mindennek logikus következménye lett volna, hogy a kormány az események konzekvenciáit levonja és megállapíthattuk azt, hogy a természetes fejlemények helyett minden ellenkezőképpen történt. A kormánynak legnagyobb igyekezete volt a sovány eredményeket minden eszközzel lerontani és minden vonalon teljesen zavartalanul folyt az a munka, amelyik nyolc évvel ezelőtt kezdődött és amely végeredményében a mi megkisebbitésünkre tört. Ezt a hivatalnokkormány gyengeségének igyekeztek magyarázni. MII várunk a nématektőU Ilyen előzmények után természetes, hogy aggodalommal nézünk a legnagyobb nemzeti kisebbség pártjainak elltatáro- rozása elé, fel kell azonban tételeznünk, hogy általunk nem ismert vagy nem látott olyan indokai voltak, amelyek a súlyos lépést igazolni fogják és remélnünk kel!, hogy a kormányba- lépcs eredményei a mi nemzeti kisebbségi életünkben rövidesen érvényesíteni fogják hatásukat. Nem szabad elfelejteniük a német minisztereknek, hogy a kormányban való részvételükért minden nemzeti kisebbségnek felelősséggel tartoznak, mert vállalkozásukkal az állami igazgatás eddigi irányának gátat kell vetniük épp ugy a németek, mint az egy milliónyi magyar érdekében is. De felelősséggel ■tartoznak azért is, mert ennek a helyzetnek létrehozásában nem jelentéktelen segítőtársra találtak bennünk, magyarokban is. Bennünket ez alkalommal a kormány bemutatkozásával kapcsolatban ez a kérdés érdekel leginkább és azt hiszem, hogy a nehéz és veszedelmes vállalkozáshoz szerencsét kívánni érdekében áll a magyar nemzeti kisebbség minden tagjának. A kormányalakítás csak kísérlet a krízis elodázására Á kormány elnöke expozéjában kevés szóval keveset mondott. Meggyőződésem szerint ilyen események alkalmával világosabban és egyenesebben kellett volna megnyilatkoznia. Világosan rá kellett volna mutatni a helyzetre és kevesebb szóvirággal, de annál több egyszerűséggel ugy, ahogy az demokrata ál- lamférfiuhoz illik, meg kellett volna mondania, hogy a cseh nemzeti kormányzás csődbe jutott, hogy ennek minden következményét le kell vonnia az állam érdekében és nagyon természetesen és nyíltan és világosan meg kellett volna mondani azt is, hogy abból az ideológiából, amelyben nyolc esztendő kormányzása folyt, ki kell ezentúl vetkőzni és mindazokat a su’yos sérelmeket, amelyek a nemzetek közti ellentéteket olyannyira fokozták, orvosolni és jóvátenni kell. Elismerem, hogy a kormányéi nőknek nehéz volt ezt a kényszerű átcrientálódást mezítelen szavakkal kifejezni és nem is volna végeredményében semmi kifogásom a jól burkoló fogalmazás ellen, ha arról volnék meggyőződve, hogy a nemzeti béke minden feltételének megteremtése szándéka és programja és ha azt látnám, hogy mögötte egy igazi erős kormány áll, amelyik a tiszta parlamentáris kormány jellegét viseli magán. Az én megállapít ásom szerint ez a kormányalakítás azoknak a kísérleteknek egyike, amelyek a krízis elodázását célozzák és egyáltalán nem az a kiegyenlített többségre támaszkodó kormány, amelyik a belpolitika tartós és számottevő konszolidálását hozhatná maga után. Az állam krízise ma radikális eszközök használata nélkül nem fog megszűnni és megszüntetésének egyenes, de egyszersmind egyetlen útja a nemzeti kisebbségek teljes és fentartásnélküli egyenjogúsítása. * Tudom, hogy ez megdönti azt az eszmét, amelyik nyolc éven keresztül az államot — ugy mondják — építette, a valósáéban azonban destruálta, mert kevés jót hozott, de rengeteg áldozatot követelt az állam minden polgárától; de hát azzal a gondolattal meg kell barátkozni és sajnos nem látom a kormánynyilatkozatban ennek kifejezését és elismerését. iái S magyar nemzet! párt wiraií©zé álláspontja Nincs tehát semmi okom arra, hogy a kormánnyal szemben bizalommal legyek, tekintettel azonban arra, hogy a kormányban nemzeti kisebbségi miniszterek is helyet foglalnak, várakozó álláspontra helyezkedem és a magyar nemzeti párt képviselői nevében a következő nyilatkozatot teszem: A magyar nemzeti párt képviselői klubja a kormánytól a nemzeti egyenjogúság fokozatos, de erélyes kiépítését várja, de mindaddig, mig ennek látható bizonyítékait nem látja, tartózkodó álláspontot foglal el és amikor a kormány nyilatkozatát mégis tudomásul veszi, csupán a konstruktív munkára való hajlandóságát kívánja kifejezni, anélkül, hogy a kormánytöbbség támogatására magát kötelezné és e tekintetben való állásfoglalásának jogát későbbre tartja fenn. (Taps a magyar pártok és német agráriusok oldalán.) A további vita Hampl cseh szociáldemokrata hibáztatja az uj kormány nyilatkozatát, mert abban nem látja kifejezve a kormány komoly hajlandóságát arra, hogy a mai gazdasági válságon javítson. A nemzeti demokrata párt magaviseletével előkészíti a talajt a fasciz- musnak. Nem lép be a kormányba, de nem is helyezkedik szembe azzal. A párt ellenzékben van, de ez még nem jelenti azt, hogy a párt az aktivismus talajáról is lelépne. A párt aktive dolgozni fog s arra fog törekedni, hogy a reakciós törekvéseket letörje. Viskovsby a kisebbségekkel való együttműködésről Vyskovsky cseh agrárius: Az uj kormány nem szavakkal, hanem tényekkel akar dolgozni. Ezt mutatja legjobban a benyújtott költségvetés. Az elhangzott ellenzéki beszédekre reflektálva hangsúlyozza, hogy az európai hatalmak, főleg Franciaországnak Németországhoz való közeledésével egy időben jött létre a cseh-német kormány. Locar- no nxa nemcsak papiroson van meg, hanem a valóságban. Győzött az a belátás, hogy a nemzeteknek nem szabad elnyomniok egymást. Egyenlő jogok alapján akarunk együtt dolgozni a kisebbségekkel, amelyeknek az alkotmány éppen olyan jogokat biztosit, mint nekünk. Megegyezés, meggyőzés és együttműködés: ezek az uj kormány jelszavai. A nemzetiségi pártok egy része már júniusban együtt dolgozott velünk, amikor . vámvédelemről és más gazdasági érdekekről volt szó. Ezzel tiszteletet szereztek maguknak mindenütt. A kormányba is bekerültek, mert hiszen ők éppen ugy fizetnek adót, éppen ugy küldik fiaikat a hadseregbe, mint mi s ennek folytán jogukban áll, hogy az államvezetésben és ellenőrzésben szintén résztvehessenek. Európa csak akkor fog konszolidálódni, ha a nemzetek megértik egymást. Ezért üdvözöljük mi a németeket, hogy a kormányba beléptek, mert ezzel mi is elősegítettük Európa konszolidációját. Egyedül Szovjetorcszor- szág szolgál akadályként a világ államainak együttműködésében. A szovjet de jure elismerése egyet jelentene a bolsevizmus elismerésével. Erre pedig mi segédkezet nem nyújthatunk. Krebs német nemzeti szociaiisia a pénzügyminiszter költségvetési expozéjával foglalkozva, rámutat arra, hogy ezzel a javaslattal az állam gazdasági krízisét elhárítani nem lehet. A legerélyesebben tiltakozik az ellen, hogy az autonóm országos szervek, a városok függetlenségét megcsorbitsák. Minthogy az uj kormány ilyen tervekkel mutatkozott be, a kormánynyilatkozatot nem veheti tudomásul. Az ipsrospárt szónoka belefenti a szociálbiztositási törvény reformját Mlcsoh cseh iparospárti. Ami néhány hónappal azelőtt még lehetetlennek Játszott, az most valósággá vált. A csehszlovák kormányban két német miniszter foglal helyett. Hogy ez bekövetkezett, az a szocializmus radikalizá- zásának a következménye. A szocializmus mindenütt bukófélben van. Láttuk Ausztriában, Magyarországon, Németországon stb., a szocialisták mirdenütt kiléplek a kormányból és ellenzékbe mentek. A szocialistákban nincsen meg az elhatározottság arra, hogy a demokrácia alapelveit megvédjék. (Óriási szóharc a szocialisták és iparospártiak között.) Az uj kormányrezsim a novemberi választások következménye. A választók megelégelték a szocialisták diktátumait. Most arra kell törekednünk, hogy az óriási adóterhek csökkentésén kívül a szociális terheken is könnyitsünk. A legkülönösebb az egész konstellációban az, hogy éppen a nemzeti pártok találkoztak a közös munkánál és a szocialisták még most sem tudnak egységbe tömörülni. A közigazgatás a régi szocialista rezsim gazdálkodása miatt olyan drága. A szociális kiadások egyenesen elviselhetetlenek. Szociális szükségletekre többet adunk ki, mint bármely más állam. Nyiltan bejelentem, hogy a szociális biztosítási törvény módosítására sor fog kerülni, mert a gazdasági helyzetünk a mai szociális biztosítás terheit nem tudja elviseld. A kormánynyilatkozatot tudomásul veszi. Kreibich kommunista képviselő ellenzéki beszéde után Malypetr elnök berekesztette a mai ülést. A legközelebbi ülés szerdán délelőtt 10 órakor lesz. — Magyar követség Brazíliában. Budapestről jelentik: A magyar kormánv Rio de Janeiro székhellyel Brazíliában követséget állított fel. Az uj követség vezetője Winter Károly newyorki kotnzul lesz. snzssxKsissas&nss Darkó István Szép ötvöslegény A Prágai Magyar Hírlap kis regénye (3) A rézpántos ládáról egy csákányhoz hasonló, karnyi hosszú nyéllel ellátott disz- kalapácsot emelt föl a céhmester.. A kalapács angyali fejekkel volt kiverve, a nyele ökölnagyságu gombban végződött, nemes cirádáiban arany, ezüst és pompás drágakövek ölelkeztek egymással. Léta Pál rövidet nevetett és felmutatta a kalapácsot: — Ezt meg a Fejedelem őnagysága születésnapjára készíttette valaki! Előre suhintott a csákánnyal és megint nevetett. A két szász, aki most egy asztal tetejére zsúfolt vésett és zománcozott násfákat, egy karcsú hattyúra emlékeztető ezüst ámpolnát, gyönyörű mivü láncokat, tenyérnyi széles karperecét s egy csodálatos diszka^- dot bámult, ijedten pislogott a csákánnyal hadonászó céhmesterre. A magasabbik, egy forrázott nyakú, sápadt ember, gyorsan helyeselt: — A Fejedelem őnagyságának?! Szép, szép! Igazán! Ránézett a másikra, egy alacsonyabb, jóltáplált emberkére s a tekintetével ezt mondotta: Látod, az igazi nagy urak ide hordják az igazi nagy munkákat! Léta Pál kinyitotta a pántos ládát s egy rná 'k irá*t vett ki belőle, összehasonlította jj77.ul, főnyiket a kezében tartott és rászólt Barabásra: — Szedd ki fiam sorba a csomagokat és mindig mondd, hogy mit veszel a kezedbe! A két szász segített kinyitni a ládát és Barabás kirakta a tartalmát. Különlegesen összekötött csomagokban nehéz bronzkockák, hártya vékonyságú és különböző nagyságú fémlemezek, drágaköveket rejtő apró dobozok és néhány szerszám: oseppfejü, hosszu- nyelü kalapácsok s egy nagyobb préselő szerkezet volt benne. Wohlgemuth Hans tor- dai polgár látta el nyersanyaggal a Léta Pál nagyszerű műhelyét. Barabás elősorolta a csomagokat s egy asztalon szép sorban elhelyezte őket. A szőttes vásznat, amellyel a láda alja ki volt bélelve, kiemelte és odébb hajította. Alatta, a láda fenekén ekkor egy kis alakú, vastag levelet pillantott meg. Benyúlt érette, de az alacsony szász ijedten kapott a keze után. Annyi ideje mégis volt Barabásnak, hogy elolvassa a levél címzését: Weiszmüller Zaluv riás. A kolozsvári szász ötvöscéh atyamesterének volt ez a neve. A szász olyan fürgén ragadta ki a levelet a kezéből, hogy Léta Pál is felfigyelt az Írásaiból. Elgondolkozott hangon kérdezte: — Mi az? Mit dulakodtok? — Semmi, semmi! — hadarta a szász. — Egy levél a fejedelemségi pénzverőnek! Lófia Pál tovább nem figyelt oda, az érkezett drágaságok árát számolta s ez mindennél nagyobb gondot okozó feladat volt neki. Barabás kutatva nézte a továbblcullogó szász embert. Gyors gondolatokkal érte utói: — Hazudtál atyafi! A levél Weiszmüller atyamesternek szól. Vájjon mért hazudtál? Megismertem a gazdád kezeirását is. Tehát Wohlgemut irt a mi Weiszmüllerünknek! így fűzte egymásba a gondolatait, de hangosan nem szólt semmit. — Rendben van! — mondotta most Léta Pál a hajlongó két embernek. — Barabás, vezesd őket az étkező szobába! Költsétek el, amit ott találtok! Barabás is meghajolt és elvezette a szászokat. Leült velük egy párolgó bival- és tehéntejes lábosokkal, paprikás szalonnával, füstölt hússal, juhsajttal és köményes pálinkával megrakott asztalhoz. Szótlanul ettek. Kisvártatva Barabás felállott és igy szólt: — Csak egyenek, sokat és jóizáien. Gazd- uram azt szereti, ha a vendég nálunk nagyot fal! Nekem egy makulányit ki kell mennem! Hátraszaladt az udvaron. A céhmestert olt találta a hizók ólja előtt. Eléje állott: — Gazduram, megkövetem egy szóra!... — Mit akarsz? Iyorsanü — Gazduram! Ugye azt mondta gazduram Wohigemuthnak, mikor legutóbb itt járt ökelme, hogy csalt akkor vásárol tovább is tőle, ha Kolozsvárt csak egyedül nekünk. Borz Gergely uramnak és Strausz Mátyftc uramnak szállítja a dolgait?! Léta Pál csodálkozva dörgött Barabásra: — Mi gondod neked ezzel? Mit akarsz ezzel, no nézze meg az ember?! — Ugy volt-e gazduram, vagy tévedek?! — Hallod-e, menj munkádra, mig jódolgod van! Ugy volt s menj munkádra s ne ártsd semmi ilyen dologba magadat. Elég bajom van veletek! — Akkor jól van. Megkövetem gaaduramát még egy szóra! Weiszmüller uramra mit mondott Wohlgemuth, mikor legutóbb itt járt?! Léta Pál dühöset kacagott. Megrugta a disznóól oldalát és már félig komollyá vált haraggal dörögte: — Hordd el magad, azt mondom! Hogy merészelsz engem számadoltntni?! — De ... gazduram!... Hordd el magad! Ilyet se hallottam még! Hol marad a tisztesség, a szerénység, a fegyelem?! Utóbb látom, hogy én sem bírok már veletek! Majd adok én nektek mással törődni, mint. a munkával1! Takarodj és dolgozz! A többiek már mind munkába állottak! Néked tán privilégiumod vau a naplopásra?! Kitöröm a nyakadat!’ Barabás szólt még valamit, de a céhmester feléje indulva kiáltott rá. Erre jobbnak látta tényleg elpárologni. Pár lépés után mégis megállóit. — Nagyon fontos... — mondotta makacsán és megvillanó szemmel nézett a céhmester szemébe. Léta Pál hirtelen meleget érzett a makacskod ó nagy fiú iránt. Megcsóválta a fejét és önmaga előtt szégyenkezve állott meg. Gyorsan vetette oda a mosolygó legénynek:-- Azt mondta Wohlgemuth, mikor legutóbb itt járt, hogy szakadjon ki a nyelve, ha Weiszmiillerhez hozzászól ebben az életben s törjön le a keze, ha egy sort is ir neki valaha. Mert ő csak becsületes emberekkel áll sióba* azt mondotta!... No most hcr.i.l el magad! Jajj, szaladj, mert ha most elkaplak, véged! (Folytatjuk.)
