Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-16 / 236. (1274.) szám

4

1926 október 16, szombat.

Páneurópa és a Nemzetek Szövetsége néhány régi előhírnöke

beszélgetés Pfeiffer Miklós dr. kanonokkal, a kassai jogakadémia volt nemzetközi-jogi

előadójával

Kassa, október 15.

Felkerestük Pfeiffer Miklós dr- kassai kanonokot, a volt kassai jogakadémián a nemzetközi jog utolsó előadóját, akinek egy a nemzetközi jog történetével foglalkozó munkáját most adta ki latinul az egyik római egyetem, angolul pedig a washingtoni egyetem, hogy a páreurópai kongresszus alkalmával a pánurópai eszmével kapcsolatban hozzá néhány kérdést intézzünk.

— Amennyiben a mai páneurópai mozgalom politikai jelleggel bir — válaszolt Pfeiffer kanonok — értékelése az aktív politikusok feladata. A magam részéről a páneurópai mozgalomnak tisztán akadémikus, eszmei tartalmához mernék tanulmányaim alapján hozzászólni.

— Páneurópa gondolatát, amint azt Coudenhove-Kalergi müvében kifejti, mindenki ismeri. Lényege az európai államok között bizonyos föderatív kapcsolatot létesíteni. Ez a páneurópai szövetség aztán szervesen beleilleszkednék az egész világ nemzeteit magában foglaló Nemzetek Szövetségébe.

— E páneurópai gondolat, mint azt Cou- 'denhove-Kalergi Pánurópa c. müvében röviden emliti is, a középkorban bizonyos tekintetben már megvolt intézményszerüen. Ugyanis a Német-Római Császárságban a középkor folyamán oly intézmény létezett, melynek rendeltetése volt az egyes országok és azok fejedelmei önállóságának csorbítása nélkül az egyetemleges európai érdekek felett őrködni. A római Pápaságban pedig az egész keresztény Európa (Byzánctói bizonyos tekintetben eltekintve) valiáserkölcsi tekintetben legfőbb fórumát látta, melynek hivatása a fegyver joga helyett az erkölcs jogát tenni. Mennyiben sikerült e két tényezőnek nagy feladatunk, azt esetről-esetre megállapítani a történelmi kutatás feladata. Azt azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy e két tényező nélkül el sem gnodolható, hogy a kezdő középkor különféle barbár népeiből hogy alakúit volna európai kulturegység és — ami a középkorban sokkal inkább megvolt, mint ma — egyetemleges európai öntudat.

— A nemzetközi jog azon bölcseleti alap- elveire nézve, melyek a páneurópai és népszövetségi eszmével kapcsolatosak, rerdkivül érdekesek a jezsuita Suarez Ferencnek (1548 —1617) fejtegetései. Ezek értelmében az emberiség, noha különféle nemzetekre és államokra tagozódik, nem csak embertani értelemben egység, hanem erkölcsi és bizonyos tekintetben politikai értelemben is. Az általános emberi egymásrautaltság, szolidaritás alapján Suarez szerint minden állam bizonyos tekintetben része az egytemleges emberiségnek, amire tekintettel is kell lennie. Még fokozottabb a szorosabb kulturközösséget alkotó európai államok egymásrautaltsága és összetartozása.

— Suarez e fejtegetése nem egyéb, mint aquinoi szent Tamás és követői úgynevezett „organikus", azaz mindenütt a szerves összefüggéseket kereső szociológiája, államtana és világszemlélete. Ezen iskola az egyes embert és az emberi társadalom egyes tagozódásait nem a többitől függetlenül, egymásközti összefüggésükből kiragadva tekinti, hanem mint egy szerves, összefüggő egész részeit. Épp úgy, mint az egyes ember, az egyén testi szervei mindegyikének van ugyan külön-külön működése és rendeltetése és mégis az emberi test mindenegyes szerve életükben és működésűkben összefüggnek, kölcsönösen egymásra vannak utalva. Egyiknek sincs az ember egész szervezetétől teljesen független öncélu- sága. Hasonlókép az egyén, a család és a többi társadalmi alakulat, az egyes népek, nemzetek és államok is bírnak külön rendeltetéssel és feladatokkal: azonban egészséges és zavartalan életműködést csak az egyetemleges emberiség keretében és a szolidaritás szellemében tudnak kifejteni.

— Az összes nemzetek, főleg pedig az európai nemzetek emez összefüggéséről hasonló értelemben nyilatkozott a domonkos rendi Victoria Ferenc (1480=—1546). Emellett Amerika felfedezése és a spanyolok által való gyarmatosítása kapcsán az indiánusok egyéni és politikai függetlenségének oly elveit rakja le, melyek minden idők benszülött- és kisebbségvédelmi törvényei legjobb alapját képezhetnék. Volt is az elveknek foganatja. Dacára egyes spanyol kalandorok különösen kezdetben gyakori kegyetlenkedéseinek, Victoria elvei oly bennszülöttvédelmi spanyol törvény' ke/ést eredményeztek, melynek következte ben n hajdan nagyrészt spanyol Dél- és Kö- zépamerika indiánjainak száma ma tán tíz

millióra rúg, mig a nem spanyolok és az ő elveik szerint gyarmatosított Észak Amerikában az indiánusokat úgy kipusztitották, hogy ma a néhány százezret alig haladják meg.

— Másrészt azonban Victoria a leghatározottabban síkra száll azért, hogy a spanyolok Amerikában szabadon letelepedhessenek, ott másokhoz hasonlóan a természet kincseit kiaknázhassák és kereskedelmet űzhessenek. Ez ád alkalmat Victoriának, kit ebben Hugó Grotius is sokszor idéz, arra, hogy proklamál- ja a nemzetközi kereskedelem, a kikötők és tengerek szabadságát: csupa lényeges pontja a modem páneurópai mozgalomnak. Külföldiek szabad letelepedésének korlátozását

pedig csak háború esetén tartja jogosultnak.

— Hogy a régi tudósok közül még egyet említsek, Suarez egyik rendtársa Vasquez (1551—1604) az államok közötti nézeteltérések iendezésére nemzetközi döntőbíróságot követel.

— íme régi irók néhány elve, melyekre a páneurópai és népszövetségi mozgalom idején különösen aktuális visszaemlékezni.

— Nincs-e ellentétben a páneurópai gondolat a nemzeti eszmével?

— Megint csak elméleti és nem politikai értelemben nyila tkozhatom — mondja Pfeiffer dr. — Visszaélni mindennel lehet. Lehet a páneurópai gondolatot is nemzettagadó, ba- zafiatlan ingoványokba téveszteni. Az aquinoi szent Tamás-féle, előbb említett organikus világszemlélet szerint azonban a nemzeti és az egyetemleges európai, sőt egyetemlegesen emberi gondolat között nincs ellentét. Sőt egymásra kölcsönösen rászulnak. Egymást kölcsönösen kiegészítik.

0>. I)

fia, fényképet vesz elő a zsebéből s áhitatos szavakkal nyújtja át nekem:

— Látja, ez a feleségem.

A fénykép egy nagyon szép, aranyszőke, kék- szemü nőt ábrázol, boldog, elégedett mosollyal az ajkán. — Ez Khan Bér Abdullah felesége. — Német leány, berlini állami tisztviselő leánya, kit néhány heti ismeretség után szenvedélyes szerelemmel tett asszonyává. — Hat év óta járják együtt az Élet tövises útjait — szerelemben.

Khan Bér Abdullah az órájára pillant s idegesen ugrik fel: Megbocsát, de haza kell menne-’. A feleségem vár.

Khan Bér Abdullah elköszön tőlem s magamra hagy gondolataimmal.

Künn esik az eső, hideg szél fuj s Perzsia fekete fia megy otthona felé. Aranyhaju, kék- szemii fehér asszony várja — Európában.

Lukács László dr.

Egy óra Bér Abdullah khánnal egy prágai kávéházban

A sah tisztjelöltjéből szőnyegimportőr — Beszéilge tés Perzsia életéről, sorsi ordulataiixól és problémáiról

A kávéháziban, amelynek törzsvendégévé léptem elő, feketebőrü, alegáns, biztos mozgásai fiatalember kezeli nagy tudóssal a zöld posztén guruló billiárdgolyékiait. Ellenfele maga6, szőke és pirosarou. összelőni tarokkal, germán nyugalommal nézi a káé fekete gentleman ügyes, biztos játékát.

Megvárom, mig leteszik a dákóit, aztán odalépek a btül'láárdmüvószhez:

— Excuse me, Sir, do you speak English?

— Nein, icih spneahe deutech, — mondja tiszta kiejtéssel, miközben barátságtalan hurnyorgással a szeme szögletéből rám tekint.

— Nemde, ön tengerentúli országból való? — kérdezem tovább óvatosan.

— Igen, Perzsiából.

Ismét hallgatás. Sötét számai ismerősöm szerelmesen pislog a kijárat felé, de most már elkésett. Magamról kezdek beszélni.

— Ah, igen, Perzsia, kelet, romamtáíka, jártam én is arra. Tudja, kérem, úgy összevissza. Háború, hadifogság, Szibéria. Hathetes vagonban utazás a iknnal határig, aztán 46 napig a tengeren haza — négy év múlva. Sok hányódás, semmi haszon. Az élet keserű, barátom.

Úgy látszik, eltaláltam a hangot, társam helyeslőén mormog valamit # nem gondol tovább a maneíküléfsre. Rágyújtunk, aztán ismét é<n kezdem:

— Mondja, kérem, hogy jutott eszébe Perzsia után éppen Prága?

Az ilyen kérdés Perzsiában nagyon mulatságos lehet, mert az én kis érdekes feketém harsányan felkacagott, hófehér fogait villogtatva:

— Hát hogy: egyszerűen — a Sors hozott ide.

Érdekes, ezek a perzsák nagyszerű emberek,

én erre nem is gondoltam.

— És miit csinál itt?

—< Szőnyegimportőr vagyok.

Egészen elszégyeflitem magam. Hát, Istenem, miit csinálhat egy perzsa Prágában, ha nem éppen a kéjutazó sah maga, természetes — szőnyeget importál s miért épp Prágában? Mert idehozta a Sors. S én ezt nem találtam ki magamtól; ez a titokzatos ázsiai lefőz engem, ezután jobban fogok vigyázni.

Társam zsebébe nyúl s a római perzsa követség levelét mutatja. Apró pont-vonás, pont-vonás, ákom-ibákoim. Nehéz nyelv, nehéz iráis. És mi van

ebben ?

A perzsa komoly lesz és intelligens.

— Levelezem a római követségünkkel. Tudja, kérem, ezek az arméníaáak. Menekülniük kellett Törökországból s elárasztották egész Európát. De képzelje, elmennek a bécsi perzsa képviselőhöz s megfelelő elletnszolgáHatásért perzsa útleveleket szereznek. Ez egy piszkos, jellemteleu népség, mindenféle nemtelen tizeimöltben részes s nekünk perzsáknak, akik Európában élünk, sokat ártanak. Ezt csak nem tűrhetem! {így, első személyben.)

— Igen, ez hallatlan, ezt nem lehet tűrni, hogy az airméu'ia'iak perzsáiknak adják ki magukat. Erről szó sincs! — tüzeltem fekete ismerősömet. S miután nagyon nyugodt arcot vágott s nagyon megelégedett s barátságos szemekkel nézett rámi kitört belőlem a kérdések pergőtüze.

Simán, bizalmasan a vállára tettem a kezem, a szemébe néztem, s csöndesen, rábeszélöen kértem, hogy beszéljen valamit a titokzatos Keletről, Perzsiáról, a sahokról, a népről, az irodalomról és mondjon valamit magáról is.

A perzsa gentleman előhuzt i zsebéből az útlevelét s odanyujtotta elém:

— Khan Bér Abdullah a nevem, Khan a címem, melyet a Sah adományozott apámnak hosz- szu és sikeres diplomata szolgálat után. Bér a nevem. így hívnak Perzsiában: Khan Bér. Az Ab- dulla nevet itt vettem fel, mert Európában két nevet használnak, elő- és családnevet. Családom vagyonos, előkelő család Pezsiában. Én katonai pályára léptem, 17 éves voltam, mikor Perzsiában kitört a forradalom 18 évvel ezelőtt. Az öreg sa- hot megfosztották trónjától s én, ki a trónjátvesz- fett dinasztia tisztjelöltje voltam, menekülni voltam kénytelen. Azóta járom a világot, mint szőnyegimportőr. Berlin, München, Wien, Budapest s

most Prága. Félévig volam Budapesten, az An- drássy-uton, aztán a Váci-utcában laktam s a Gambrinusba jártam. Nagyon megszerettem a magyarokat Tudnak mulatni, jól élni. Szeretem a cigányzenéjüket.

— Perzsia, a hajdan hatalmas birodalom, a Cézárok hires ellenfele, ma mindössze 10 miliő lelket számlál a mai Németország négyszeresének területén. Többnyire lakatlan, vad és sivár. Semleges volt a háborúban, de a forradalmak vörös orkánja eljutott ebbe az ázsiai országba is. A sahok elhanyagolták országukat s jött Risa Khan, a hős, a katona, az apostol. Egyszerű népfiából, közkatonából lett tábornok s nyerte el a khani cimet. De Risa Khan államcsínnyel és forradalommal fizetett a sah által neki adományozott tábornoki kardbojtért és a nemesi címért. Ahmed Ali, az öreg sah száműzetésben halt meg s fia, a 25 éves ifjú sah Páris bártáncosnőinél s Monté Carlo zöldposztós kaszinóiban keres feledést.

— Risa Khan vasmarokkal fogta meg a gyeplőt, az adófizetést megtagadó, pártütő törzseket engedelmességre kényszeritette, a közbiztonságot helyreállította, magát sahhá koronáztatta s Perzsiát, az országúti rablók országát, a virágzás ösvényére vezette.

A régi dinasztia hajdani tisztjelöltje, ki föl dőnfutóvá lett a eahért, ma lelkesedéssel beszél a népfiáról, Risa khanról, ki, mint a mesékben, közkatonából lett királlyá.

— De Risa Khan (azaz ma már ő is sah) apostoli újjászervezésének békés munkája nem tartott soká. Ma ismét polgárvért iszik a perzsa föld. Sala Kedole, az elhalt öreg sah testvére, lázadást szitott a törzsek között s Risa Khan 60.000 zsoldosa súlyos, véres harcokat viv Sala Kedole katonáival.

— Forradalom, polgárháború, államcsínyek dacára, az ország kereskedelme virágzó, a perzsa valuta, a dollárral egyenértékű Thuman, arany pénz. A papirbankót nem ismerik Perzsiában.

— A nép? ravasz, kalmár és eszes. Kevés az analfabéta, de az analfabétát sem lehet becsapni a fejszámolásban.- Költők, irók, filozófusok verseikben, tanításaikban hiába kiáltanak a néphez. A perzsa tudósok és irodalmárok, apostolprédikátorok a sivatagban. — Firdusi Hayam müveit minden világnyelvre lefordították. A külföld olvassa jés élvezi őket és tanul is belőlük, de nem a 10 millió perzsa testvér, kik a széles határok között sem képesek békésen élni egymás mellett.

Khan Bér Abdullah nagyon szomorú lesz. Szavai tompán, fájdalmasan szakadnak ki a szájából, szemei nedvesen, tágultan merednek ki üregeikből.

Egyenesen megszánom' s hogy kedélyesebb vágányra tereljem a beszélgetést, az éurópai fiatalember blazirtságával kérdezem s mosolygok:

— Kedves Khan, hogy. tetszik magának az európai nő?

— Én csak egy nőt ismerek egészen s az az egy nő nagyon tetszik nekem, azt nagyon szeretem, azt istenítem — a feleségem. — Szól Khan Bér Abdullah — aztán igy folytatja: Nálunk Perzsiában még életben van a többnejüség. A jómódú perzsa négy feleséget „tarthat.

Miután valami grimászt lát az arcomon, merően rám néz, kissé hallgat, aztán igy kezdi:

— Nézze, ne értsen félre, én monogámiában élek és nagyon boldogan, de higyje el, a többnejüség nem rossz intézmény. Higiénikus és tág teret ad a férfi életének, ön nevet, ön az egy- nejüsóg mellett foglal állást vagy teljesen a házasság ellen- így jobb? Hisz a férfi poligám természetű s tapasztalatom szerint az európai férfiak 80 százaléka poiygáiniában él, törvényes monogámiában és törvényenkivüli polygámiában. így szebb?

Én imádom a feselégemet, az én egyetlen Char- lotte-omat (hogy, Charlotte?) éB ő is szeret engem. Mi csak tíz percig fogjuk túlélni egymás halálát — mondja meggyőződéssel.

S most jön a meglepetés. A kis fekete Khan Bér Abdullah, a messze Kelet Európába szakadt

Furcsa gondolatok

A nő akkor mond igazat, amikor a férfi hisz neki.

Az ember mindig eggyel kevesebb ráncot lát, mint amennyije van. Vagy eggyel többet. De inkább eggyel kevesebbet. És sohasem annyit, amennyije tényleg van.

A boldogság: minél több ember életébe belenyúlni, minél több ember életében szerepet játszani. Az utazás boldogsága is abban áll, hogy millió ember élethelyét, millió és millió élő és megholt sorstanyát szemről-szemre szemlélhetjük; taposhatjuk életüket

A fiirt a férfinek szórakozása, a nőnek életelem; nem tud ellenni nélküle, mert ez az egyetlen biztos mérték, amivel fiatalságát és szépségét mérheti. A szerelem erre egyáltalán nem biztos és megbízható értékmérő; semmilyen más biztos mérték nihcs erre, csak a fiirt.

Minden igaz. Ha az utcán sietek még a koldus is köszön nekem, mert sietek s mert, akinek sok a dolga, sokat kereshet és sokat adhat. Ha az utcán lassan megyek még a koldus is köszön nekem, mert lassan megyek, s mert aki ráér sétálni, annak sok pénze lehet és sokat adhat.

A világ mindig olyan, amilyen én vagyok. Ha bennem vigság dalol, vig a világ; ha bennem bu komorul, komor a világ; a világ mindig olyan, amilyen a testem és a lelkem.

A sakk azért nagyszerű játék, — és ez a döntő fontosságú a sakkjátékban pszichológiai szemszögből, — mert megmutathatom az ellenfelemnek a fölényemet anélkül, hogy szerénytelenné kellene válnom; és megmutathatom ellenfelemnek — legalább is pillanatnyi — alsóbbrendűségét anélkül, hogy meg kellene neki ezt .mondanom. A sakkjáték másik nagyszerűsége a szótalanság. Az tudniillik, hogy anélkül„ hogy egyetlen szót is szólnék, megmondom az ellenfelemnek, (s ő kénytelen meglátni ezt és tudomásul venni) mennyire ismerem minden gyengéjét, mennyire kiismerem terveit, mennyire belelátok a veséjébe, a leikébe. (Ezért is azt, aki a szótalanság szentségét sakkjáték közben megtöri, a sakkjátékot, a szótalanság e művészetét megszentségteleniti, beszéddel, szavakkal, —< többször indítványoztam, — meg kellene fenyi- teni!) A sakk a magábazárkózott emberek drága játéka, legkitűnőbb, legnagyszerűbb ^ megnyilatkozási formája; legnagyszerűbb megszólalása a szótalan, g szófukar (és bonyolult lelki életet élő) embereknek. Beszélhetnek a sakkban anélkül, hogy beszélnének! Kitárhatják magukat anélkül, hogy kitárulkoznánakl

Két arca van mindenkinek. De nem szimbolikusan, hanem a valóságban. Fiziológiailag és biológiailag szinte. Két arccal szüleiünk mindnyájan. Egyik arcunk az apánk, másik arcunk az anyánk arca. Mindkettőt hordozzuk, az apa arcát és az anya arcát külön-külön; csak azért nem látjuk ezt mindig, mert a két arc külsőleg többnyire — nem mindig — egybefolyik, összefonódik. De néha tisztán látjuk, hogy valaki két arcot hord! Láttam már például embert, ki nagy hajjal anyja arcát hordozza, s lenyirt hajjal hirtelen az apa arca tűnik elő nála és válik uralkodóvá. Vannak k o r o k, melyekben az apa arcát és korok, melyekben az anya arcát viseljük. Valószínű hogy a lelki arcunk is e kétféleséget hordozza állandóan és lesz tán kor, jnikor minden tettünk pontosan levezethető lesz tudományosán az apa vagy az anya lelki arcából. (Tudni fogjuk talán pontosan, hogy például mely tetteinkben dolgozott bennünk' halott apánk, s melyekben halott anyánk. Mert minden halott él!)

Gömöri Jenő.

— A kassai elektromos müvek kibővítése. Kassai tudósilónk jelenti Kassa városának fejlődése szükségessé'teszi a városi közüzemek és igy elsősorban a villamosmüvek kiépítését. Négy évvel ezelőtt Kassán csak két és félmillió kilowatt villanyerőre volt szükség, ma négymillió kilowatt a szükséglet, aminek következtében tervbe vették két uj, a villanyáram szolgáltatásához szükséges vízmű építését s azonfelül egv mesterséges vízesést építenek a tekányi alagút közelében. Az általános terveket Svatos mérnök már elkészítette s a részletterveket a legközelebbi időben befejezik, úgy hogy az építési munkálatok a jövő évben megkezdődnek. Az építkezés, amely körülbelül ötmillió koronába kerül, két évig fog tartani. A többek között ki kell mélyíteni a Malomárok medrét is. Az elektromos müvek kibővítése következtében az áramszolgáltatás olcsóbb lesz.

xx A Brohm: Ki állatok világa, nemcsak tudományi ad, hanem magát aa életet, ezért vegye meg.