Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-02 / 224. (1262.) szám

1926 október 2, szombat. ^^caT%A\\CitaR-HTULAB A gentleman-betörő tippjeit előkelő uriasszonyok szolgáltatták A német társadalmi élet botránya — Wald Fritz bőkezűen megajándékozta szerelmeit — A P. M. H. berlini munkatársától — — A P. Berlin, október 1. Beszámoltam már a berlini rendőrségi kiál­lítás legérdekesebb szenzációjáról, arról a vitrin­ről, amely, négy millió csehszlovák korona értékű gyönyörűséges ékszereket tartalmaz. Ezek a gaz­dátlan klenódiumok mind azokból a páratlan vakmerőséggel végrehajtott rablásokból származ­nak, amelyeket a huszadik század leghíresebb falmászó betörője, a gentleman-rabló Wald Fritz követett el. Valóságos legendák szövődtek az egyszerű péklegényből hivatásos betörővé fej­lődött világfi köré, aki páratlan intelligenciájával, eleganciájá­val és megnyerő modorával a legelőke­lőbb társaságokba is befurakodott Ez az ember, akinek jellemrajzát múltkori cik­kemben igyekeztem lefesteni, valóban Jókai tol­lára méltó regényalak, igazi kifejezője korunk­nak. Valóságos kettős életet folytatott, délelőtt szaténokat látogatott, délután lakkban, frakkban megjelent a legelőkelőbb szállodákban, kávéházakban és tánchelyiségekben, réssi- vett az öt órai teákon, elegáns klubokat keresett fel, amelyekben a legjobb kö­rökből származó barátai voltak, pompás tipusu Limouse bérelt autón járt ide és oda, ha azonban leszállóit az este, meg­jelent egy-egy előkelő villa előtt, a macs­ka ügyességével kúszott fel a villámhá­rító vezetéken, vetette át magát az egyik falrór a másilcra és toppan1 be a nyitva hagyott ablakon. Wald Fritz ügye sokáig foglal!-arjai ja még most is a németországi rendőrségeket. A:'ok a bűnügyi tisztviselők, akik a szövevényes fcünkomplexumot egybeállitották, kezdettől fogva meg voltak győ­ződve arról, hogy Wald bűntetteibe mások is be voltak avatva. A falmászó ugyan soha sem vitt segitőtársat még a legnehezebb és a legvakmerőbb feladatokra sem, azonban valószínű, hogy a rabi ott tárgyak értékesítésében, különösen azonban a jő „tippek" megadásában segítőtársai voltak. Drezdában ugyan ilyen tippadókra nem volt szüksége, mert ott három villát fosztott ki csaknem teljesen, azt a három villát, amely előkelő külsejével, exklu­zivitásával azonnal kihívta a szakértő betörő fi­gyelmét, ellenben Berlinben és Hamburgban mindenesetre kellett tippadóknak lenniük, akik tanácsokkal látták el és megismertették őt a te­repviszonyokkal. Maga Wald is beismerte, hogy úgy Berlinben, mint Hamburgban voltak segítő­társai, azonban semmiképpen sem lehetett rá­bírni arra, hogy ezeknek nevét el is árulja. Min­den faggatást, kérdezősködést azzal háritott él magától, hogy nem teheti, mert becsületszava köti. Beszélt egy előkelő jogászról, akinek arcán vá­gások vannak. Ezt az embert egyik előkelő ber­lini klubban ismerte meg, úgyszintén barátját is, azonkívül segítőtársai között volt még egy szőke és egy fekete hajú nő is. Minden vállalkozásában a jogász állott mellette, mint tanácsadó és igy elsőrendű utasításokkal tudott szolgálni, mert ez az ember a legjobb társaságokban for­gott. Wald egyszer azt is vallotta, hogy a jogász tulajdonképpen egyik igen ne­ves államügyész volt, egy más alkalommal azonban azt mondta róla, hogy tanácsos. A jogász nemcsak a gazdag csa­ládok viszonyaival ismertette meg, hanem igen gyakran pontos helyszíni adatokat is szolgálta­tott. A feketehaju nő a jogásznak volt intim ba­rátnője. Mindketten az ő hamburgi barátnőjével együtt igen használható tanácsokat adtak neki és egy betörésnél falaztak is a számára. A berlini szőke nőnél Fritz Wald a rablóit holmikat rakta le. A Bleibtreu-utcai gazdag rab­lás zsákmányát a szőke nőnek lakásán osztotta meg a jogásszal. Ezt a szőke -nőt, továbbá a hamburgi nőt is igen előkelő társaságból valónak mon­dotta a gentleman-betörő. A további felvilágosításokat azonban „elv“-ből megtagadta. A rendőrtisztek aztán nagy fáradsággal ha­ladtak a bizonytalan nyomokon. Wald a fogház­ban a falon keresztül jelbeszédet folytatott az egyik fogollyal, ezt a beszélgetését ellesték. A be­szélgetés Wald szökési tervére vonatkozott, me­lyet a kiszabadulandó fogolynak kellett volna előkészítenie. Wald megadta a hamburgi nő cí­mét, akitől a fogoly majd 20.000 márka jutalmat kap, ^nyomban azután, amint a szökés sikerült. Ilyen módon rájutottak a hamburgi nő címére, akit azomjal bevittek a rendőrségre, aztán Ber­linbe hozták át és Walddal szembesítették. Ez a hölgy valóban a legelőkelőbb társa­ságból való, egy középnémetországi el­hunyt gyáros leánya, egy hamburgi ex- porlnagykereskedőnek elvált felesége. Waldo1, aki Yorreau berlini ékszerkereskedőnek nevezte magát, egy táncmulatságon ismerte meg, ő vezette be a hamburgi előkelő társaságokba is. A viszony csakhamar igen bensőséges lett, bár az elvált asszony mindig visszautasította Vorreau- nak a házasságra vonatkozó ajánlatait. Az ál- ékszerkereskedő azonban ismételten több napon át lakott barátnőjénél. A szembesítésnél a hamburgi nő nem tagad­hatta le azokat a gyöngéd kapcsolatokat, ame­lyek a gentleman-betörőhöz fűzték, tagadta azon­ban azt, mintha tippeket szolgáltatott volna a betörőnek. Ö gyakori sétáik alkalmával gyanút­lanul beszélgetett lovagjával a hamburgi előkelő társadalom viszonyairól és nem értette meg ba­rátja érdeklődésének tulajdonképpeni célját. Al- kalomszerüleg, amint elhaladtak egy-egy villa mellett, beszélt a tulajnonosok vagyoni viszo­nyairól. A házkutatás azonban a nő állításaival szem­ben egészen más dolgokat eredményezett Körülbelül 20.000 márka értékű rablott ékszert találtak, amelyeket mind a gentleman-betörő ajándékozott hölgyé­nek.. Ezek mind berlini és hamburgi be­törésekből származnak. Sőt az asszony házában tartotta Wald a betörő­eszközöket is. Míg Wald általában és kizárólag csak ékszereket rabolt, egy alkalommal barát­nője tippjére, aki nagyon vágyódott egy igen értékes kék­róka-prém után, elrabolta ezt is és a szép asszonynak ajándékozta. Az előkelő hölgyet btinrészesség és orgazdaság vádján letartóztatták. így hát a hamburgi titokzatos nőismerős személyére világosság derült, de a rendőrség még a mai napig is tájékozatlan arról, ki lehetett az előkelő jogász, aki hasznos tanácsokkal látta el a gentleman-betörőt. Egyetlen nyom az ar­con lévő vágás lehetne. A szőke nő, aki Waldnak barátnője volt és a jogásszal együtt tippeket adott számára, egy dúsgazdag berlini gyáros leánya. Wald azt állítja, hogy több ízben aludt a leány­nak lakásán, mig szülei távol voltak. A rendőr­ség megállapította azt is, hogy a fiatal hölgy gyakran tett autókirándulásokat Walddal és na­gyon gyakran jelent meg öt órai teákon a gentle­man-betörő társaságában, ő is rendkívül értékes ajándékokat kapott lovagjától. A Wald-ügy Berlin utolsó éveinek kétségen kívül legérdekesebb szenzációja volt, amely ro­mantikájával sok ideig tartja még izgalomban a német közvéleményt. Holnap Beesőik mag az ui@b& kihallgatásokat a Tisza-gyilkosság Ügyében Essy fleány, aki ismeri Tisza gyilkosait s nem feirfa elviselni, hogy ártatlan emberek szenvedjenek Budapest, október 1. Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: Lapunk tegnapi számában jelentettük már, hogy Gaertner Marcell védőjének beadványa alapján a bu­dapesti főkapitányság újabb nyomozást kez­dett a Tisza-gyilkosság ügyében. A főkapi­tányság bűnügyi osztályához ma délelőtt ér­kezett meg az a hatalmas akt ács ómé, amely a Tisza-gyilkosság ügyében eddig lefolyta­tott nyomozás és eljárások során kihallgatott tanuk vallomásairól felvett jegyzőkönyveket tartalmazta. A bűnügyi osztály vezetője a mai nap folyamán áttanulmányozza ezeket az iratokat és holnap kezdi meg intézkedé­seit az újabb kihallgatások és az újabb vizs­gálat megindítása irányában. A védői beadvány alapján a védelem szempontjából legfontosabb egy fiatal leány­nak á kihallgatása, akinek neve eddig még nem szerepelt a gyilkossággal kapcsolatban. Ez a leány néhány héttel ezelőtt Gaert- ner védője előtt kijelentette, hogy ismeri Tisza gyilkosait és reájuk vonatkozó adatait a rendőrség elé akarja tárni, mert nem bírja már tovább elviselni, hogy ártatlan emberek börtönben szen­vedjenek. Ennek a titokzatos hölgynek a vallomását nagy érdeklődéssel várják a rendőrségen, bár ez az érdeklődés nem jelenti azt, hogy a vallomás elejétől végig szinigaz. Gyakran előfordult ugyanis már, különösen nagyobb bűntényeknél, az az eset, hogy szinte isme­retlen emberek máról-holnapra jelentkeztek azzal, hogy pozitív adatokat tudnak a nyomo­zó hatóságok rendelkezésére bocsátani s vé­gül kiderült, hogy az egész vallomás a fel­izgatott fantázia szüleménye. Nem lehetetlen, hogy -most is ilyen esettel állunk szemben. A leáw kihallgatására valószínűleg holnap , ke­rül a sor. Egy elbocsátott vadászmester gyilkolta meg a sárosdi Intézőt Nyomra jutott a csendorség — A kalandos múltú Pfiegler Mihály az ügyészség fogházában Budapest, október 1, (Budapesti szer­kesztőségünk teleionjelentése.) A sárosdi Eszterházy uradalom intézője, Szikszay József ellen elkövetett halálos merénylet elkövető­jének kézrekeritésére indított nyomozás ket­tőzött eréllyel folyik, amennyiben, mint azt már jelentettük, a székesfehérvári rendőrség megkeresésére a budapesti főkapitányság büntető osztályának detektivjei is munkába léptek. Nagy apparátussal követik a nyomo­kat, amelyeket az eddigi nyomozás során ta­láltak, anélkül azonban, hogy a szinte ember- feletti munka pozitív eredménnyel járt volna. Tegnap este azután váratlanul döntő for­dulat történt a nyomozásban. A székesfehér­vári rendőrség ugyanis nyomós okok alapján előzetes letartózta­tásba helyezte Pfiegler Mihályt, a sárosdi Eszterházy-uradalom vadászmesterét. A rendőrség körültekintő s minden apró jelt egyaránt figyelembe vevő kutatása során megállapította, hogy az uradalomban úgyszól­ván Pfiegler volt egyetlen haragosa a meg­gyilkolt intézőnek. Két évvel ezelőtt került Pfiegler az ura­dalomba. Mint állítólagos leszerelt főhadnagy jött Sárosdra s eleinte kutyaidomitással fog­lalkozott, majd a grófi uradalomban kapott állást mint vadászmester. Az első időkben az uj vadászmester jó viszonyban volt Szikszay intézővel. Több apróbb kölcsönt is felvett tőle, mert Szikszay állandóan szivesen állt rendelkezésére. Később, amikor Pfiegler is rendezettebb viszonyok közé került, Szikszay felszólította, hogy fizesse vissza a már közben 70 millióra felszaporodott adósságát. Pfiegler azonban nem tett eleget a felszólításnak. Folytonosan halogatta a kölcsön visszatéríté­sét. Sőt mulatozni kezdett, nagy lábon élt s uradalmi hivatalát is elhanyagolta. A jóvi­szony, amely az intéző és a vadászmester kö­zött eleinte fennállott, most lazulni kezdett. Mikor pedig Pfiegler hivatalában nagyon sok súlyos mulasztást követett el, Szikszay jelentést tett erről a grófnak, aki rövid vizsgálat után a vadászmestert elbocsátotta állásá­ból. Pfiegler tehát ismét kenyér nélkül ma­radt. Jól tudta, hogy a felmondás Szikszay je­lentése alapján történt s igy elkeseredése gyűlöletté halmozódott fel benne az intéző iránt. Ez a gyűlölet adhatta a kezébe a fegy­vert, amellyel Szikszayt leteritette. Megállapitást nyert ugyanis, hogy a ha­lálos lövés az illemhelyről történt, amely az intéző és a vadászmesteri iroda között van, körülbelül 10—12 méternyire az intéző iro­dájától, ennek ablakával szemben. Pfiegler fölényesen fogadta a letartózta­tást s folytonosan ártatlanságát hangoz­tatja. A bizonyítékok súlya azonban láthatólag megtörte s valószínűnek tartják,, hogy még ma estére töredelmes vallomást tesz. Székesfehérvár, október 1. (Saját tudósí­tónk távirati jelentése.) Pfiegler letartózta­tását tegnap este a sárosdi gyilkos nyomozá­sában résztvevő csendőrőrsvezető saját fele­lősségére eszközölte. Pontos adatokat szer­zett ugyanis előéletére vonatkozólag s kide­rült, hogy Pfiegler múltját nagyarányú szél­hámosságok terhelik. Egyszerű munkáscsalád gyermeke. Hat elemit járt s a háborúban mint tüzérszakasz- vezető vett részt, nem pedig mint főhadnagy. Leszerelése után Erdélyben napidijas volt egy pályaudvaron. Majd Temesvárra került az ottani rendőrség szolgálatába dijnoknak. Bizalmi embere volt a szigurancának, mert volt honfitársairól mindig tudott valami kompromittálót besúgni, ami által számos magyar családnak okozott keserűséget, nyomort. Temesvárról azonban rövidesen menekülnie kellett számos kiderült szélhámosságai miatt s igy került Pfiegler Budapestre. Itt eleinte bérkocsissegéd volt. Később a Tatíersaal- ba jutott s összeköttetésbe került, az országos vizsla­egyesülettel. Ennek kapcsán került a sárosdi ______________________£Tj[Y;T ÍK> LE GYET, MOLYT, POLOSKÁT, £ TETŐT, SVÁBOT, BOLHÁT, > MITES SZÚNYOGOT, HANGYÁT stis. Sücts úoufinis , HATÁSA GARANTÁLTI ====^ i ■ ——............................... .. Vt fiterea flyeg szájfujtatöral ....... .Kő 24'—, í áth. kézipermetező ......... ...Ki; 36'—v Mindenütt kapható. Vezérképviselet Csehszlovákiában! PRÁGA I., KFÜovnlcká 3. Telefon 312-1-1. Eszterházy-uradalomba, ahol fölényes maga­tartásával csaknem mindenkit becsapott. Amikor a csendőrőrsvezető ezeket az adatokat Pfiegler elé tárta, ez megtört s kezeit tördelve jelentette ki, hogy sze­mélyadatai megfelelnek a valóságnak. A gyilkosságot azonban még mindig tagadja. Mára újabb bizonyítékot sikerült találni Pfiegler bűnössége mellett. Megtalálták ugyanis Pfiegler vadászfegyverét s a szakér­tők megállapítása szerint a gyilkosság ugyanolyan lövedékkel tör­tént, mint amilyent Pfiegler használt va­dászfegyverében. Pfieglert még ez a felfedezés sem indí­totta meg, mert makacsul tagad. Ma délelőtt beszállitottták a székesfehér­vári államügyészség fogházába, ahol délután újabb kihallgatásnak vetik alá. — . ...... ................ Az ungvári kormánybiztos utolsó erőlködései Bérbeadták a közvámot — A bérbeadást a - város közönsége megfelebbezi TJngvár, október í. (Ruszinszkői szerkesztőségünktől.) Ung- várnak egyik legbotrányosabb ügye volt an­nak idején a városi vásár- és kövezetvám bérbeadásának kísérlete. Az első kísérlet ugyan sajtópanamába fűlt, ám a kormánybiz­tos nem nyugodott addig, amig másodszor is meg nem próbálkozott a bérbeadással. Ez is nehezen ment, mert a pályázók egyike meg- felebbezte az üzletet. Hónapok óta csendben pihent az ügy, mig a napokban meglepetésszerüleg értesült Ungvár lakossága arról, hogy: a kormánybiztos az ungvári vásár- és kövezetvámot egy Palkovits Áron nevű korty ói lakosnak 927,500 koronáért bér- beadta. A bérbeadás nagy konsternációt keltett a városban, mivel köztudomású, hogy a vásár­os kövezetvám bruttó bevétele nem haladta meg évenkint a kilencszázezer koronát. Ha te­hát akadt bérlő, aki ennél többet volt hajlan­dó adni érte, az csak azt jelentheti, hogy a bérlőnek a közönségen kell majd be­hajtania azt a különbözeiét, ami a bér és az ö reális haszna között jelenleg mutat­kozik. Ha azonban a ma is tulmagas vásárvámo­kat még magasabbra emeli, Ungvár gazdasá­gi életét teljesen tönkreteszi, mivel a vidéket elriasztja az ungvári piactól és ezzel a drága­ságot csak növelni fogja. Ha azonban a város biztosítja, hogy a vá­sár- és kövezetvám dijtételei nem emelhetők, sőt az eddigi átalányrendszer is megmarad, akkor meg a vállalkozó megyen tönkre a nagy bérösszeg miatt és fizetésképtelenné lesz. Nem is szólva arról, hogy nem méltó egy erkölcsi testülethez az, hogy egy váltakozót tönkrete- gyen, a kormánybiztos egyenesen a városi kép­viselőtestületnek egy régebbi jogerős ha­tározatát semmisítette meg, amikor a kö­vezetvámot bérbeadta. Miutáu a községi választások ideje ro­hamosan közeledik, az ungvári kormánybiz­tos ezzel a bérbeadással még egy merész kí­sérletet tesz arra, hogy távozásával valóságos gazdasági romhalmazt hagyjon maga után.

Next

/
Thumbnails
Contents