Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-02 / 224. (1262.) szám
1926 október 2, szombat. ^^caT%A\\CitaR-HTULAB A gentleman-betörő tippjeit előkelő uriasszonyok szolgáltatták A német társadalmi élet botránya — Wald Fritz bőkezűen megajándékozta szerelmeit — A P. M. H. berlini munkatársától — — A P. Berlin, október 1. Beszámoltam már a berlini rendőrségi kiállítás legérdekesebb szenzációjáról, arról a vitrinről, amely, négy millió csehszlovák korona értékű gyönyörűséges ékszereket tartalmaz. Ezek a gazdátlan klenódiumok mind azokból a páratlan vakmerőséggel végrehajtott rablásokból származnak, amelyeket a huszadik század leghíresebb falmászó betörője, a gentleman-rabló Wald Fritz követett el. Valóságos legendák szövődtek az egyszerű péklegényből hivatásos betörővé fejlődött világfi köré, aki páratlan intelligenciájával, eleganciájával és megnyerő modorával a legelőkelőbb társaságokba is befurakodott Ez az ember, akinek jellemrajzát múltkori cikkemben igyekeztem lefesteni, valóban Jókai tollára méltó regényalak, igazi kifejezője korunknak. Valóságos kettős életet folytatott, délelőtt szaténokat látogatott, délután lakkban, frakkban megjelent a legelőkelőbb szállodákban, kávéházakban és tánchelyiségekben, réssi- vett az öt órai teákon, elegáns klubokat keresett fel, amelyekben a legjobb körökből származó barátai voltak, pompás tipusu Limouse bérelt autón járt ide és oda, ha azonban leszállóit az este, megjelent egy-egy előkelő villa előtt, a macska ügyességével kúszott fel a villámhárító vezetéken, vetette át magát az egyik falrór a másilcra és toppan1 be a nyitva hagyott ablakon. Wald Fritz ügye sokáig foglal!-arjai ja még most is a németországi rendőrségeket. A:'ok a bűnügyi tisztviselők, akik a szövevényes fcünkomplexumot egybeállitották, kezdettől fogva meg voltak győződve arról, hogy Wald bűntetteibe mások is be voltak avatva. A falmászó ugyan soha sem vitt segitőtársat még a legnehezebb és a legvakmerőbb feladatokra sem, azonban valószínű, hogy a rabi ott tárgyak értékesítésében, különösen azonban a jő „tippek" megadásában segítőtársai voltak. Drezdában ugyan ilyen tippadókra nem volt szüksége, mert ott három villát fosztott ki csaknem teljesen, azt a három villát, amely előkelő külsejével, exkluzivitásával azonnal kihívta a szakértő betörő figyelmét, ellenben Berlinben és Hamburgban mindenesetre kellett tippadóknak lenniük, akik tanácsokkal látták el és megismertették őt a terepviszonyokkal. Maga Wald is beismerte, hogy úgy Berlinben, mint Hamburgban voltak segítőtársai, azonban semmiképpen sem lehetett rábírni arra, hogy ezeknek nevét el is árulja. Minden faggatást, kérdezősködést azzal háritott él magától, hogy nem teheti, mert becsületszava köti. Beszélt egy előkelő jogászról, akinek arcán vágások vannak. Ezt az embert egyik előkelő berlini klubban ismerte meg, úgyszintén barátját is, azonkívül segítőtársai között volt még egy szőke és egy fekete hajú nő is. Minden vállalkozásában a jogász állott mellette, mint tanácsadó és igy elsőrendű utasításokkal tudott szolgálni, mert ez az ember a legjobb társaságokban forgott. Wald egyszer azt is vallotta, hogy a jogász tulajdonképpen egyik igen neves államügyész volt, egy más alkalommal azonban azt mondta róla, hogy tanácsos. A jogász nemcsak a gazdag családok viszonyaival ismertette meg, hanem igen gyakran pontos helyszíni adatokat is szolgáltatott. A feketehaju nő a jogásznak volt intim barátnője. Mindketten az ő hamburgi barátnőjével együtt igen használható tanácsokat adtak neki és egy betörésnél falaztak is a számára. A berlini szőke nőnél Fritz Wald a rablóit holmikat rakta le. A Bleibtreu-utcai gazdag rablás zsákmányát a szőke nőnek lakásán osztotta meg a jogásszal. Ezt a szőke -nőt, továbbá a hamburgi nőt is igen előkelő társaságból valónak mondotta a gentleman-betörő. A további felvilágosításokat azonban „elv“-ből megtagadta. A rendőrtisztek aztán nagy fáradsággal haladtak a bizonytalan nyomokon. Wald a fogházban a falon keresztül jelbeszédet folytatott az egyik fogollyal, ezt a beszélgetését ellesték. A beszélgetés Wald szökési tervére vonatkozott, melyet a kiszabadulandó fogolynak kellett volna előkészítenie. Wald megadta a hamburgi nő címét, akitől a fogoly majd 20.000 márka jutalmat kap, ^nyomban azután, amint a szökés sikerült. Ilyen módon rájutottak a hamburgi nő címére, akit azomjal bevittek a rendőrségre, aztán Berlinbe hozták át és Walddal szembesítették. Ez a hölgy valóban a legelőkelőbb társaságból való, egy középnémetországi elhunyt gyáros leánya, egy hamburgi ex- porlnagykereskedőnek elvált felesége. Waldo1, aki Yorreau berlini ékszerkereskedőnek nevezte magát, egy táncmulatságon ismerte meg, ő vezette be a hamburgi előkelő társaságokba is. A viszony csakhamar igen bensőséges lett, bár az elvált asszony mindig visszautasította Vorreau- nak a házasságra vonatkozó ajánlatait. Az ál- ékszerkereskedő azonban ismételten több napon át lakott barátnőjénél. A szembesítésnél a hamburgi nő nem tagadhatta le azokat a gyöngéd kapcsolatokat, amelyek a gentleman-betörőhöz fűzték, tagadta azonban azt, mintha tippeket szolgáltatott volna a betörőnek. Ö gyakori sétáik alkalmával gyanútlanul beszélgetett lovagjával a hamburgi előkelő társadalom viszonyairól és nem értette meg barátja érdeklődésének tulajdonképpeni célját. Al- kalomszerüleg, amint elhaladtak egy-egy villa mellett, beszélt a tulajnonosok vagyoni viszonyairól. A házkutatás azonban a nő állításaival szemben egészen más dolgokat eredményezett Körülbelül 20.000 márka értékű rablott ékszert találtak, amelyeket mind a gentleman-betörő ajándékozott hölgyének.. Ezek mind berlini és hamburgi betörésekből származnak. Sőt az asszony házában tartotta Wald a betörőeszközöket is. Míg Wald általában és kizárólag csak ékszereket rabolt, egy alkalommal barátnője tippjére, aki nagyon vágyódott egy igen értékes kékróka-prém után, elrabolta ezt is és a szép asszonynak ajándékozta. Az előkelő hölgyet btinrészesség és orgazdaság vádján letartóztatták. így hát a hamburgi titokzatos nőismerős személyére világosság derült, de a rendőrség még a mai napig is tájékozatlan arról, ki lehetett az előkelő jogász, aki hasznos tanácsokkal látta el a gentleman-betörőt. Egyetlen nyom az arcon lévő vágás lehetne. A szőke nő, aki Waldnak barátnője volt és a jogásszal együtt tippeket adott számára, egy dúsgazdag berlini gyáros leánya. Wald azt állítja, hogy több ízben aludt a leánynak lakásán, mig szülei távol voltak. A rendőrség megállapította azt is, hogy a fiatal hölgy gyakran tett autókirándulásokat Walddal és nagyon gyakran jelent meg öt órai teákon a gentleman-betörő társaságában, ő is rendkívül értékes ajándékokat kapott lovagjától. A Wald-ügy Berlin utolsó éveinek kétségen kívül legérdekesebb szenzációja volt, amely romantikájával sok ideig tartja még izgalomban a német közvéleményt. Holnap Beesőik mag az ui@b& kihallgatásokat a Tisza-gyilkosság Ügyében Essy fleány, aki ismeri Tisza gyilkosait s nem feirfa elviselni, hogy ártatlan emberek szenvedjenek Budapest, október 1. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Lapunk tegnapi számában jelentettük már, hogy Gaertner Marcell védőjének beadványa alapján a budapesti főkapitányság újabb nyomozást kezdett a Tisza-gyilkosság ügyében. A főkapitányság bűnügyi osztályához ma délelőtt érkezett meg az a hatalmas akt ács ómé, amely a Tisza-gyilkosság ügyében eddig lefolytatott nyomozás és eljárások során kihallgatott tanuk vallomásairól felvett jegyzőkönyveket tartalmazta. A bűnügyi osztály vezetője a mai nap folyamán áttanulmányozza ezeket az iratokat és holnap kezdi meg intézkedéseit az újabb kihallgatások és az újabb vizsgálat megindítása irányában. A védői beadvány alapján a védelem szempontjából legfontosabb egy fiatal leánynak á kihallgatása, akinek neve eddig még nem szerepelt a gyilkossággal kapcsolatban. Ez a leány néhány héttel ezelőtt Gaert- ner védője előtt kijelentette, hogy ismeri Tisza gyilkosait és reájuk vonatkozó adatait a rendőrség elé akarja tárni, mert nem bírja már tovább elviselni, hogy ártatlan emberek börtönben szenvedjenek. Ennek a titokzatos hölgynek a vallomását nagy érdeklődéssel várják a rendőrségen, bár ez az érdeklődés nem jelenti azt, hogy a vallomás elejétől végig szinigaz. Gyakran előfordult ugyanis már, különösen nagyobb bűntényeknél, az az eset, hogy szinte ismeretlen emberek máról-holnapra jelentkeztek azzal, hogy pozitív adatokat tudnak a nyomozó hatóságok rendelkezésére bocsátani s végül kiderült, hogy az egész vallomás a felizgatott fantázia szüleménye. Nem lehetetlen, hogy -most is ilyen esettel állunk szemben. A leáw kihallgatására valószínűleg holnap , kerül a sor. Egy elbocsátott vadászmester gyilkolta meg a sárosdi Intézőt Nyomra jutott a csendorség — A kalandos múltú Pfiegler Mihály az ügyészség fogházában Budapest, október 1, (Budapesti szerkesztőségünk teleionjelentése.) A sárosdi Eszterházy uradalom intézője, Szikszay József ellen elkövetett halálos merénylet elkövetőjének kézrekeritésére indított nyomozás kettőzött eréllyel folyik, amennyiben, mint azt már jelentettük, a székesfehérvári rendőrség megkeresésére a budapesti főkapitányság büntető osztályának detektivjei is munkába léptek. Nagy apparátussal követik a nyomokat, amelyeket az eddigi nyomozás során találtak, anélkül azonban, hogy a szinte ember- feletti munka pozitív eredménnyel járt volna. Tegnap este azután váratlanul döntő fordulat történt a nyomozásban. A székesfehérvári rendőrség ugyanis nyomós okok alapján előzetes letartóztatásba helyezte Pfiegler Mihályt, a sárosdi Eszterházy-uradalom vadászmesterét. A rendőrség körültekintő s minden apró jelt egyaránt figyelembe vevő kutatása során megállapította, hogy az uradalomban úgyszólván Pfiegler volt egyetlen haragosa a meggyilkolt intézőnek. Két évvel ezelőtt került Pfiegler az uradalomba. Mint állítólagos leszerelt főhadnagy jött Sárosdra s eleinte kutyaidomitással foglalkozott, majd a grófi uradalomban kapott állást mint vadászmester. Az első időkben az uj vadászmester jó viszonyban volt Szikszay intézővel. Több apróbb kölcsönt is felvett tőle, mert Szikszay állandóan szivesen állt rendelkezésére. Később, amikor Pfiegler is rendezettebb viszonyok közé került, Szikszay felszólította, hogy fizesse vissza a már közben 70 millióra felszaporodott adósságát. Pfiegler azonban nem tett eleget a felszólításnak. Folytonosan halogatta a kölcsön visszatérítését. Sőt mulatozni kezdett, nagy lábon élt s uradalmi hivatalát is elhanyagolta. A jóviszony, amely az intéző és a vadászmester között eleinte fennállott, most lazulni kezdett. Mikor pedig Pfiegler hivatalában nagyon sok súlyos mulasztást követett el, Szikszay jelentést tett erről a grófnak, aki rövid vizsgálat után a vadászmestert elbocsátotta állásából. Pfiegler tehát ismét kenyér nélkül maradt. Jól tudta, hogy a felmondás Szikszay jelentése alapján történt s igy elkeseredése gyűlöletté halmozódott fel benne az intéző iránt. Ez a gyűlölet adhatta a kezébe a fegyvert, amellyel Szikszayt leteritette. Megállapitást nyert ugyanis, hogy a halálos lövés az illemhelyről történt, amely az intéző és a vadászmesteri iroda között van, körülbelül 10—12 méternyire az intéző irodájától, ennek ablakával szemben. Pfiegler fölényesen fogadta a letartóztatást s folytonosan ártatlanságát hangoztatja. A bizonyítékok súlya azonban láthatólag megtörte s valószínűnek tartják,, hogy még ma estére töredelmes vallomást tesz. Székesfehérvár, október 1. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) Pfiegler letartóztatását tegnap este a sárosdi gyilkos nyomozásában résztvevő csendőrőrsvezető saját felelősségére eszközölte. Pontos adatokat szerzett ugyanis előéletére vonatkozólag s kiderült, hogy Pfiegler múltját nagyarányú szélhámosságok terhelik. Egyszerű munkáscsalád gyermeke. Hat elemit járt s a háborúban mint tüzérszakasz- vezető vett részt, nem pedig mint főhadnagy. Leszerelése után Erdélyben napidijas volt egy pályaudvaron. Majd Temesvárra került az ottani rendőrség szolgálatába dijnoknak. Bizalmi embere volt a szigurancának, mert volt honfitársairól mindig tudott valami kompromittálót besúgni, ami által számos magyar családnak okozott keserűséget, nyomort. Temesvárról azonban rövidesen menekülnie kellett számos kiderült szélhámosságai miatt s igy került Pfiegler Budapestre. Itt eleinte bérkocsissegéd volt. Később a Tatíersaal- ba jutott s összeköttetésbe került, az országos vizslaegyesülettel. Ennek kapcsán került a sárosdi ______________________£Tj[Y;T ÍK> LE GYET, MOLYT, POLOSKÁT, £ TETŐT, SVÁBOT, BOLHÁT, > MITES SZÚNYOGOT, HANGYÁT stis. Sücts úoufinis , HATÁSA GARANTÁLTI ====^ i ■ ——............................... .. Vt fiterea flyeg szájfujtatöral ....... .Kő 24'—, í áth. kézipermetező ......... ...Ki; 36'—v Mindenütt kapható. Vezérképviselet Csehszlovákiában! PRÁGA I., KFÜovnlcká 3. Telefon 312-1-1. Eszterházy-uradalomba, ahol fölényes magatartásával csaknem mindenkit becsapott. Amikor a csendőrőrsvezető ezeket az adatokat Pfiegler elé tárta, ez megtört s kezeit tördelve jelentette ki, hogy személyadatai megfelelnek a valóságnak. A gyilkosságot azonban még mindig tagadja. Mára újabb bizonyítékot sikerült találni Pfiegler bűnössége mellett. Megtalálták ugyanis Pfiegler vadászfegyverét s a szakértők megállapítása szerint a gyilkosság ugyanolyan lövedékkel történt, mint amilyent Pfiegler használt vadászfegyverében. Pfieglert még ez a felfedezés sem indította meg, mert makacsul tagad. Ma délelőtt beszállitottták a székesfehérvári államügyészség fogházába, ahol délután újabb kihallgatásnak vetik alá. — . ...... ................ Az ungvári kormánybiztos utolsó erőlködései Bérbeadták a közvámot — A bérbeadást a - város közönsége megfelebbezi TJngvár, október í. (Ruszinszkői szerkesztőségünktől.) Ung- várnak egyik legbotrányosabb ügye volt annak idején a városi vásár- és kövezetvám bérbeadásának kísérlete. Az első kísérlet ugyan sajtópanamába fűlt, ám a kormánybiztos nem nyugodott addig, amig másodszor is meg nem próbálkozott a bérbeadással. Ez is nehezen ment, mert a pályázók egyike meg- felebbezte az üzletet. Hónapok óta csendben pihent az ügy, mig a napokban meglepetésszerüleg értesült Ungvár lakossága arról, hogy: a kormánybiztos az ungvári vásár- és kövezetvámot egy Palkovits Áron nevű korty ói lakosnak 927,500 koronáért bér- beadta. A bérbeadás nagy konsternációt keltett a városban, mivel köztudomású, hogy a vásáros kövezetvám bruttó bevétele nem haladta meg évenkint a kilencszázezer koronát. Ha tehát akadt bérlő, aki ennél többet volt hajlandó adni érte, az csak azt jelentheti, hogy a bérlőnek a közönségen kell majd behajtania azt a különbözeiét, ami a bér és az ö reális haszna között jelenleg mutatkozik. Ha azonban a ma is tulmagas vásárvámokat még magasabbra emeli, Ungvár gazdasági életét teljesen tönkreteszi, mivel a vidéket elriasztja az ungvári piactól és ezzel a drágaságot csak növelni fogja. Ha azonban a város biztosítja, hogy a vásár- és kövezetvám dijtételei nem emelhetők, sőt az eddigi átalányrendszer is megmarad, akkor meg a vállalkozó megyen tönkre a nagy bérösszeg miatt és fizetésképtelenné lesz. Nem is szólva arról, hogy nem méltó egy erkölcsi testülethez az, hogy egy váltakozót tönkrete- gyen, a kormánybiztos egyenesen a városi képviselőtestületnek egy régebbi jogerős határozatát semmisítette meg, amikor a kövezetvámot bérbeadta. Miutáu a községi választások ideje rohamosan közeledik, az ungvári kormánybiztos ezzel a bérbeadással még egy merész kísérletet tesz arra, hogy távozásával valóságos gazdasági romhalmazt hagyjon maga után.
