Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-15 / 235. (1273.) szám
8 T^<OT-Ma<»AT5HTRIiAI> 1926 október 15, péntek. — A szlovensíkói országos tűzoltó-szövetség parancsnokainak szemleutja. A szlo- venszkói országos tüzoltóízii vétség parancsnokságának képviseletében Schmidt M. országos főparancsnok, Kardoss Győző országos helyettespararcsnok és Hedánek Ágoston országos titkár ez év október 8-án tartották meg a tüzoltószövetség 8. számú járásában, Feleden, rendes ellenőrző szemléjüket. Azután a 11. számú rimaszombati járást tekintették meg és résztvettek a járás okt. 9-iki tisztújító ülésén. Az ülés befejezése után a szövetség képviselői udvariassági látogatást tettek Vla- dár József Rimaszomibat polgármesterénél, majd a tűzoltói szertár megtekintése után elutaztak. — Eszméletlen nő a budapesti Városmajorban. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A budapesti Városmajorban ma délelőtt egy teljesen levetkőztetett s eszméletlen állapotban lévő fiatal leányra leltek. Nem messze tőle kalapjába gyömöszölve megtalálták ruháit is és egy levelet, amely Klieser Mária névre szólt. Beszállították a kórházba, ahol eszméletét még nem nyerte vissza. Megindult a nyomozás, hogy a leány milyen körülmények között került ilyen állapotban az erdőbe. — Virágkiállítás Besztercebányán. Besztercebányai tudésitónk jelenti: Thurzó Vilmos kertészete Besztercebányán a volt megyeháza nagytermében október utolsó hetében Pstross kerületi főnök és Csesznék dr. nyugalmazott polgármester védnöksége alatt krizanténum-Mállitást rendez. A kiállítás egész jövedelmét szegény gyermekek felruházására fordítják. — öngyilkossági járvány Nyitra környékén. Nyitrai tudósítónk jelenti: A nyitrai csendőrségre három aggastyán öngyilkosságáról érkezett ma jelentés a nyiírakörnyéki falvakból. Mindhárom esetben a nyomor szülte végső elkeseredés volt az öngyilkosság oka. Balazsik Mihály hetvenhétéves koldus Mora- ván község határában- felakasztotta magát. Zsebében nyolcvan fillért és koldulási engedélyt találtak. Érdekes, hogy az öngyilkosnak a községben lakó családos fia megtagadta a temetkezési költségek fedezését, azzal az indokolással, hogy apja annakidején kitadagta őt. — Rusnyák Mária hetvenhat éves bankai asz- szony nyomora és munkaképtelensége mi az udvarán lévő egyik fára akasztotta föl magát. Mire észrevették, már halott volt. — Blaskó István hatvanhatéves catelnicai kőmi- ves pedig az országút menti egyik fára akasztotta fel magát — Ki találta löl a külön ing-gallért? Az idei ősszel lesz száz esztendeje, hogy feltalálták az ing-gallért, mely azóta a férfi öltözködésének egyik legfontosabb alkotórésze. A világ az ingre gombolható gallér találmányát egy Montague nevű asszonynak, egy jóravaló francia cipészmester dolgos és takarékos feleségének köszöni. A jő asszonyt mindig bosszantotta, hogy sokba kerül az ura fehérneműjének mosása. Észrevette, hogy a gallér mindig hamarább szennyesedik, mint az ing, tehát lefejtette a gallért az ingről s külön mosta fehérre. A kísérlet bevált. Moataguené később azzal tökélesitette találmányát, hogy a gallért többé nem is varrta reá az ingre, hanem rágombolta. Egy vállalkozó szellemű ember értékesítette ezt az ötletet. Megvette jó pénzben Montaguené találmányát, aztán egész gallérgyárat rendezett be és maga is meggazdagodott. — Wells és Bennett irodalmi botránya, Wells- nek most jelent meg egy háromkötetes müve, mely a William Cliffold világa címet viseli. Wells uj könyvében az amerikai gazdasági rendszer előnyeit mutatja be és pedig olyan formában, hogy egy hatvanéves amerikai pénzember eljön Európába és egy történet keretében ösz- szegezi az európai gazdasági élet körül szerzett tapasztalatait. Wells könyvének érdekesebbé tétele céljából ahhoz a merész eszközhöz nyúlt, hogy hősét, Cliffoldot összehozza az angol politikai és gazdasági élet ténylegesen szereplő kiválóságaival. így például az amerikai pénzember Keynesnél reggelizik, Mac Donalddal vacsorázik és több közismert angol irodalmárral folytat beszélgetéseket. Wells előszavában azzal védelmezi ezeknek az ismert férfiaknak szerepeltetését, hogy ha egy amerikai szaktekintély átjön a mai Angliába, úgy mindenesetre megismerkedik ezekkel a közéleti nagyságokkal. Az irodalmi erkölcsökre féltékenyen vigyázó angol sajtó nem fogadta el Wells magyarázatát és a nagy angol irót erősen támadják amiatt, hogy üzleti érdekből léptette fel regényének közéleti szereplőit. Hasonló kellemetlensége van Arnold Ben- nettnek, a szintén ismert nevű angol regényírónak, aki Lord Raingo cimii regényében, mely most jelenik meg az Evening Standard hasábjain, a Lloyd George-kormány egyik arisztokrata miniszterének szerelmi életét tárja fel. A regényben a közismert miniszter legintimebb családi ügyei szerepelnek, amelyeket úgy látszik az államférfi legközelebbi hozzátartozóitól tudott meg a regényíró. Az angol társadalom, mely a magánélet szentségének minden sérelmét erélyesen szokta visszautasítani, ezúttal is felháborodva utasítja vissza Bennett regényét. De ez nem változtat azon a tényen, hogy az Evening Standardnak példányszáma a regény közlése óta megkétszereződött . xx A ponyvairodalom mételyező hatásától óvja meg gyermekét, ha jó olvasmánnyal látja el. Rendelje meg a Tapsifülea nyuszilkát. A felelősséget a borzalmak, felidézéséért teljes egészében Amerikára hárították. Az izgatott hangulat sok helyütt vad jelenetekben tört ki. A világsajtó hevesen támadta ezt a kapitalizmustól az emberiség megrontására csábított országot. A szociális nyugtalanságok... az ipari országokban kitört lázadások egyre halmozódtak. Az amerikai áruk világbojkottja már közeli lehetőség volt. És akkor világszerte önként egy nagyszerű segítési akció kezdődött meg. Mindenütt és leggyorsabban épen az Egyesült Államokban. A kongresszus, amelyet az iszt- muszi katasztrófa után táviratilag hívtak egybe, Európának óriási kölcsönt bocsátott rendelkezésire. A gyűjtés azonnal megkezdődött. A csatorna társaság egymaga egy mil- liárdot adományozott. Négy milliárdot még igy is megtakarítottak az egyszerre robbantással. Minden tonna nélkülözhető hajóteret Európába irányítottak. A kivándorlók számára a munkahelyek millióit tették szabaddá. Mindent elkövettek, hogy az Államokra zu- dulé ódiumot némileg csökkentsék. A borzalmas jelenetek, melyeket szóban és képben mutattak be az amerikai közönségnek, mind arra voltak jók, hogy az áldozatkészséget fokozzák. A filmek elrémitő jeleneteket mutattak be a halódó Európából. Barátságos falu virágzó mezőségben ... Iparváros a gyárak százaival. Egy nappal később... A falu és a város félig üres. A többiek gyalog, szekereken, kis holmijukkal megterhelve, menekülnek a kikötővárosokba. Ott vad jelenetek játszódnak le. A kikötők túlzsúfoltak ... Ezrek tanyáznak a mezőkön ... a partokon emberfalak ... Érkező hajók... Csónakokon sietnek elé- bük!... A fedélzetre!... A hajó a kikötőben. A hajóhidakat az embertömegek megrohanják, egymást tiporják, tolják félre az útból... Á tömegek elvesztették az értelmüket. Egy hid leszakad ... százak a vizben ... menthetetlenül elsülyednek ... A családtagok elszakadnak egymástól... a vér minden köteléke megszakadt. A hajó túl van terhelve... Nem lehet elindulni... ezer kéz markolja a korlátokat ... A kapitány, legénység fegyverrel kézben. A hidakat felszedik! Kétségbeesett ugrás az induló hajó után ... Lövések dörrennek ... Átkozódás, káromkodás ... kérés ... rimánkodás ... mind hasztalan... a hajó kifutott. Hová? Az egész legénység a hídon és az evezőgépnél ... A fegyverek az utasok felé fordítva... Kétségbeesettek, betegek, haldoklók a fedélzeten. Hová? ... Hová? ... A mozik, képeslapok és a rádió versenyeztek egymással a borzalmak ecsetelésében. És mégis ezek csak kis kivágások voltak a tragédia szinjátékából. Ezt a képet egyszerre sem a szó, sem a kép nem tudta felrajzolni. Csak egy feltűnő mindenek előtt. Amig a világsajtó elsősorban a New Canal Cy-t és annak vezetőjét, Guy Rouset tette elsősorban felelőssé a történtekért és rendkívül hevesen támadta őket, az amerikai sajtó kevés kivétellel erről a kérdésről hallgatott. A felelősség sziTtjét állandóan ezzel a sztereotip válasszal kerülték meg: A felelőst a bíróság elé állították. Bűnösségét vagy ártatlanságát az ítélet állapítja meg. Egy néhány meg nem vásárolt ujs|Lg természetesen máskép fogta fel a dolgokat. Ezek szerint a társaság és elsősorban Guy Rou.se voltak a bűnösök. * A berni parlament újból egybegyült. Egészen más képet mutatott, mint négy héttel ezelőtt. A tribünök most is zsúfoltak voltak, de a képviselők padsoraiban nagy hiányok mutatkoztak. Nem tart már sokáig és ezek a képviselők állandóan hiányozni fognak. Az észak képviselői 1 Most csak szórványosan jelenteik meg Miért is? Ott fenn a szükség és halál, ez ellen a legszebb parlamenti beszédek sem hasz nálnak. Az életet megmenteni! összehordani, ami pénzben és vagyoni értékben megmaradt ... Erről volt szó. Az ülés megkezdődött. Néhány szónok a legszenvedélyesebb szavakban támadta Amerikát. Végighallgatták őket és vállukat vono- gatták. Mit nyertek vele? A betegnek meg kell halnia. Semmi sem menti meg a haláltól. Aztán egész sora azoknak, akik lehetetlen indítványokkal jöttek. Fejüket rázták ezek hallatára. A szónokok listája véget ért. A legtöbben visszaléptek a szólás jogától. A belügyminiszter volt az utolsó. A tribünön állott. Minden szem rajta függött. Beszélt. És minden szava után a hallgatók szive nehezebb és nehezebb lett. Elveszve! Elveszve! Nem csendült ki más a beszédéből. A puszta életet megmenteni ... az észak millióit. Többet a kormány nem tehet. Az észnélküli menekülés periódusa végétért. A kormány szervezési rendszere kielégítően dolgozott. Az óriási problémát, bár nem egészen tökéletesen, megoldották. Nem tökéletesen a szerencsétlenség óriási mérté- nehéz feladat volt, mennyivel súlyosabb volt káoszt megakadályozzák. Az volt a feladat, hogy naponként kétszázezer embert szállítsanak el a veszélyeztetett területről. Ha már ez is alig megoldható nehéz feladat volt mennyivel súlyosabb volt az a kérdés, hová? S most a miniszter nagy vonásokban vá zolta fel a kormánytervet. A szállítás előirt súlyú és terjedelmű csomagokkal történik. Európai kikötőkbe ... Nagy gyüjtőtáborok ... A tömegek beosztása céljuk és kívánságaik értelmében ... Aztán továbbszállítás Amerikáiba, Délafrikába ... Ázsiába, Ausztráliába. (Folytatjuk.) .jSzinHÁZZEHE „Pünkösdi királyság" — Mesejáték — (Virágrege, kicsinek-nagynak). Irta: Gdbomé Rózsa Elza. Előadták Eperjesen, a Városi Színházban három este egymás után. — Eperjesi tudósítónktól — „Ex oriente lux“. „Keletről jő a fény". Régi latin mondás. Igaz mondás. Most is beteljesedett itt Eperjesen. Keletről: Ungvárról eljött* ide Eperjesre egy melegszívű, élénk fantáziájú, mü- vészlelkü drága asszony: Gdbomé Rózsa Elza és hozott magával egy csomó fényt, meleget, napsugarat és megmelegitette, ragyogóvá tette a mai őszies, borongó, ködös életünket. 135 gyerekkel betanittatta és előadta az ő kis mesejátékát és felejthetetlen estéket szerzett vele az eperjesi publikumnak. Nem hiába orvosnak a felesége. Tudta, mi fáj ma a léleknek és mi az orvossága. Gáborné azzal ajándékozott meg minket, ami régen tovaszállt a lelkűnkből: a poézissal. Odavarázsolta a színpadra azt, amit ritkán látunk ott: a naivságot, a tisztaságot, az ártatlanságot. Játszi, színes pillangókat varázsolt a lelkűnkbe, ahol m* az anyagi gond vámpírjai mardosnak bennünket; csicsergő madárkákkal népesítette be fantáziánkat, ahol a reális élet szürke varjúi kárognak; forró napsugárral, szelíd holdfénnyel kergette el a fásultság, a közöny fojtó ködét, tavaszt varázsolt az őszi hervadásba, virágfakadást a sárguló, hulló lombok helyére és a letarolt őszi avarból virágos, himes mező lett telve illatos, pompázó tarka virággal, üdítő harmatcseppel, katicabogárral, szines pillangóval bűvös madárdallal, kikeletes hangulattal. Hogy mi a mesejáték tartalma? Nem fontos. Talán nem is tudom. A virágok birodalmában egy gonosz Manó a Vörös Szekfü ágyán forradalmat támaszt, lázadást hoz létre Rózsa királyné ellen. Detronizálják a szépséges, büszke királynét — áldatlanul, ok nélkül, csellel ármány- ny..i és helyébe a Fehér Liliomot választják és koronázzák meg. A nagy koronázó ünnepségen megjelenik Álomország hosszú szőkefürtü, gyönyörű daliás királyfia és feleségül kéri a virágok legszebbikét: a Rózsát — korona nélkü is, mert ő nem a rangját, vagyonát, birodalmát akarja, hanem őt, a legszebb, legkülönb virágot — Ez a nagy szerelem olyan hatással van a Liliomra, hogy leszáll a trónjáról és átadja a koronát a Rózsának ezekkel a szavakkal: „Virágok! Ne akarjatok soha ellenszegülni az isteni rendeltetés szavának. Maradjon miudegyitek ott, ahová a Természet ültette..." S erre a virágok, szines zászlódat lengetve, énekelték el a legszebb tavaszi zsoltárt, és boldogan éljenezték visszakerült királynőjüket. Rézsa és Alomország királyfia meg- | boosájtón ölelték át a fehér Liliomot, aki kolostorba vonult és örökTe megtartotta fehér ártatlanságát. — Sokan tanulságot is keresnek a mesejátékban. Lehet, hogy van benne, én nem kerestem. Igaz, hogy a kiváló szerző is úgy nyilatkozott az interjú alkalmával, hogy a gyermek éppen úgy levonhatja belőle a tanulságokat, miut a felnőtt Sőt! még azt is mondta a szerző, hogy egy jóindulatú kritikusának azon ellenvetésére „hol az ambíció, ha a mesejáték tendenciája érvényesül: mindenki maradjon ott, ahová a jó Isten és a természet ültette?'* azzal válaszolt: „az ambíció az egyén értékében és nem érdekében csúcsosodik ki. És vannak helyzetek, főképp politikai esetekben, ahol a véletlennek legalább olyan fontos szerepe van, mint a tudatos tervnek. Az én szegény kis Liliomomat elkábitották és Istenem!.. ki tudna ellentállani egy virágkirálynői rangnak, amely szinte az ölébe hull?... Bárcsak sok ilyen hibáját belátó liliomkarakterrel ékeskedhetnék a mi társadalmunk is!" — Ez a fejtegetés érdekes és a mü megértésénél fontos is. Sőt! meg vagyok győződve, hogy a gyermekeknél meg is lesz a mesejátéknak ez a nemes hatása! De mondom, nekem és előttem ez nem fontos. Ez a kis mesejáték úgy, ahogy előadták azzal a sok fénnyel, ragyogással, tánccal, magában a külsőségekben is csupa költészet, csupa szépség, csupa báj! És itt megint a szerzőt kell megszólaltatnom, mert az összes kosztümöket, symbolumokat ő tervezte — ezzel is bebizonyítva, hogy ez az asszony csupa művészet és csupa ízlés. Ő maga mondta nekem: „Ahogy a gondolatok megszületnek bennem, a fantáziám azonnal díszbe öltözteti azokat, no és a szinrealkalmazásnál már ott van minden szereplőnek a pontos helye és rajta — képzeletemben — a kosztümje is." A legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznünk Bendéné Jakabffy Rózsa táncmüvésznőről is, aki — a szerző szerint — f~inte a vérébe szívta az 6 elképzeléseit és olyan művészi munkát végzett a balettek és táncok betanításában, hogy az szinte páratlan. Valósággal elbűvölték az embert a decens, ritmikus, beszélő táncok (csodaszép volt a pillangók tánca és a Vihar megszemélyesítése: csupa élet, csupa ragyogás, csupa beszéd volt ez a tánc). A táncok csodásak, a csoportok, életképek összeállítása ízléses, hatásos. Csupa élet, csupa költészet, csupa szépség! Egyszer se zökkent ki az ember a bűbájos hangulatból! Az egyes szereplőkről külön nem is emlékezem meg. Nem akarok senkit megbántani a másik dicsérésé'-el. Mind aranyosak, drágák, ennivalók voltak: a nagyok is, a kicsik is. Mindnyájuknak hálásak vagyunk azért a három tavaszos estéért. És ha még hozzávesszük, hogy az a 135 virág, az a 135 drága gyerek magyar nyelven dicsőítette az Istent, a Természetet, a Szépséget, a bájt, az ártatlanságot, — akkor bátran megállapíthatjuk, hogy az a három nap ünnepe volt az eperjesi, a sárosi magyarságnak. Legyen érte hála a rendező Eperjesi Izraelita Nőegyletnek. Pesti színház i. Budapest, oktőbeT eleje. A pesti kritika, mely a „ne bántsd a kollegád és leeendő szinházdirektorod keresetét" elvével él, tobbé-kevésbé rászoktatta az újságolvasót, hogy ne ítéljen a régi idők mértékével, a vígjátéknál például elégedjék meg jazzal, cigánnyal, rezesbandával, egyszóval ne keressen többet benne, mint amit nagyképűsködés nélkül, a drámai pózolás felrúgásával az operett százszázalékosa* ad. Kétségtelen, a mai színház arculata ridegea üzleties, de a pesti kritika, mely a párisi boule- vardlapok regisztráló és tömjénező recenziónál** sának nívójára sülyedt, alkalmazkodás s a tömeg- ízlés szolgálásának szempontjából túltesz mindé* szinházdirektoron. A tájékozatlan idegen igy érthetően „bedől" a "slágereknek harsonázott újdonságoknak és csalódva mond végleges Ítéletet • egyúttal pálcát tör a kevésbé kihangsúlyozott, de értékes kísérletek felett is. Tartsunk rövid seregszemlét az őszi szezóa kísérletei, kisiklásai és sikerei felett. A komoly kísérletek egyikéről, Hofmann*- thal misztériumának első magyar előadásáról beszámoltunk már. Kísérletnek és pedig megleheti sen sikertelennek nevezhető A nagybácsi álma, Mátray Sándornak Dosztojevszkij hasonnevű elbeszélése után dramatizált komédiája is, melyet a Kamara-szinház hozott színre. Egy szenilis, göthös herceggel egjf ravasz öregasszony el akarja vétetni a leányát, azonban a leány udvarlójának intrikáján kudarcot vall a jó szándék: ehhez a sovány meséhez, melyet darabosan és aránytalan ökonómiával, de démoni iróniával formált elbeszéléssé Dosztojevszkij, nyúlt egy színpadtechnika dolgában teljesen járatlan fiatal iró. Dosztojevszkij karaktereit még valahogy át tudta menteni darabjába, a jelenetezésben azonban annyira drá- maiatlan, annyira elbeszélőhangu, görcsösen Dosztojevszkijhez ragaszkodó, hogy a történet unalommal telik meg drámai feszültség helyett, amit csak némileg enyhít három kitűnő művésznek, Pethes Sándornak, Uray Tivadarnak, Vizváry Mariskának művészete és az ötletes rendezőnek, Horváth Árpádnak igyekvése, aki Dosztojevszkij groteszk iróniájának kihangsulyozására törekedett. A Nemzeti Színház, moly Szigligeti Nagyapójával nyitotta meg kapuját, még nem hozott idén újdonságot. Egyetlen nagyobb eseménye Az Ocs- kay brigadéros felújítása. Herczeg Ferene jubileumával kapcsolatban kitűnő színvonalon mozgó előadásban hozta ezt a drámát, amit Rákóczi hamvainak hazaszállítása idején, a kuruc kultusz feléledésekor a Vigszinház adott először a felejthetetlen Fenyvcssy Emillel, óriási sikerrel. A Városi Színháznak is volt egy érdekes és művészileg jogosult kísérlete: Az ember tragédiájának előadása. Alkalmasint az a cél lebeghe* U||kl 1*5*^ ^iwnimii— II III HMM————iK Egy elsülyedt világrész története
