Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-02 / 224. (1262.) szám

1926 ok tóber 2, 8rom bal Kultúrharccá fajul a vajdasági magyar kulturmozgalom Rendőrök zavarták szét egy kultureat közönségét és szereplőit — Szabadkán tilos a magyar nyelv szépségeiről beszélni — Két ve székedé között sir a harmadik Szabadka, szeptember 30. lA vajdasági magyarság egyre élénkülő kultur- mozgalimárél már több dkkbeai eimfl'élcezrtünk meg a P. M. H. hasábjain, diós érve az/t a buzgalmat, amely 8 év utóm ébredt ugyan csak öntudatra, de ekkor legalább olyan tempót vett, ami hivatva lett volna pótolni a mulasztottakat. Az eddigi munka A nyár derekán kezdődött az intenzív munka, a szabadkai Népkör újonnan épült, remek nagy­termében: Kabaré, színiéi őadás, oktató felolvasá­sok, nívós hangversenyek voltak a kilométerkövei a irmaik az öntudatosan kijelölt útnak, amelyen a rövidesen Magyar Közművelődési Egyesületté fej­lődni akaró Népkor haladni akart. Ám nemcsak Szabadkán, vidéken is megindult a munka, népies és közérdekű előadásokat tarta­naik az arra hivatottak a szomszédos magyar köz­ségiekben, bár némely helyütt túl is lőttek a célon, hiszen például a szomszédos Martonos községben a spanyol biakviadalokról tartott előadást egy am­biciózus fiatal ügyvéd a bámuló magyaroknak Hony sóit qui mai* y pense, szép tőle, hogy egy­általában szóba állott peres ügyeken kivid is a ködmönnel. Egy kulturest programja Vasárnap, szeptember 26-án a Népkor a követ­kező műsort hirdette: 1. NEK SE RADNIK BUDI EGYES EGYEDÜL Énekli a Munkás Dalárda Kovács Kornél karnagy vezetése mellett. 2. A SÁTÁN MASZKJA 0 Színjáték 1 felvonásban Személyek: Henry Maitremijeu színigazgató . Garay Béla Lubia Miichei'Son színésznő . . Dewtsoh Janka A báró .....................................Kunszabó Dezső A szolga................................ . Virág János 3. ÉNEKSZÁM Előadja Raczkó Dús — Zongorán kiséri G. Pénzes Sári. 4. A MAGYAR NYELV SZÉPSÉGEI Előadó Kónya Lajos 5. SZAVALAT Tartja GaTay Béla 8. VONÓSNÉGYES 'Előadják Frölidh Ferenc, KRadefc Imre, S inger László és Vécsey Jenő dr. 7. HARCOS EMBER SZIVE Ady Endrétől — Énekli Kuponovics Péter, zongorán kiséri Kováos Kornél 8. ÉNEKSZÁM Magyar dalegyveleg Gaál Ferencitől Nyisd ki anyám Elragadta galambomat Siófokra megy a hajó Énekli a Munkás Dalárda Kovács Kornél karnagy_ vezetése mellett. Ezt a műsort, mint mindem műsort, vagy szín­darabot, a rendőrség cenzúrázta és hosszas ellen­kezés után, Szántó Gábor dr. és Futó Béla radiká­lis főemberek garanciája mellett, a főispán ki­adatta a játszási engedélyt. Főispán tervez, főkapitány végez ■Most egy kicsit vissza kell mennünk az ese­mények leírásával, meg kell emlékeznünk Gyor- gyevics Dragoszláv szabadkai főispán és Horvat Cvetko dr. rendőrfőkapitány egyéniségéről és sze­mélyi harcáról. Györgyevics főispán szerbiai ember, úgyneve­zett „sumadinac**, tanár volt, a háborúban tüzér- kapitány lett és az első szerb üteg élén vonult be Szabadkára, ahol hamarosam elvette az egyik leg­tekintélyesebb bunyevác-család leányát: Malagur- azky Mariskát. A főispán nem tanult meg magyarul, de ma­gyar iskolákat végzett felesége révén legalább jó­indulatú szemléletre tett szert. Horvat Cvetko dr. főkapitány Budapesten vé­gezte a jogot, Zágrábban volt politikai rendőrka­pitány és ő húzta ki Rádiós Istvánt rejtőkéből an­nak idején, ő vallatta és ő „kezelte", amiért sza­badkai főkapitánnyá nevezték ki. Magyarul „nem tud**, Budapesten valószínűleg horvátul szigorla­tozott. Eleinte nyíltan Pribiosevics táborába tarto­zott, amikor azonban látta, hogy a nagy Szrveto- zárnak egyelőre nincs kilátása a hatalomra, átlé­pett a radikálisokhoz és most már belülről igye­kezett robbantani, kompromittáló adatokat gyűjtve a főispán, a főispánná és a radikális városi fő- tisztviselők ellen. A Népkör sorozatos előadásai megannyi szálka voltak Horvat dr. szemében, a főispán kívánságára azonban, a miisor előzetes cenzúrázása után, meg keltett adnia az engedélyt. A botrány A NéckÖr nagytermét szorongásig megtöltötte a közönség, legalább ezer ember nyomakodott be a hatszázezernélyes nézőtérre. Az előadás megkezdődött, az első három szám nagy tetszés mellett, zavartalanul lepergett, ne­gyediknek Kónya Lajos tanér lépett a színpadra. Alig olvasott két-három mondatot, az ügyeletes rendőrkapitány leintette, megkereste a rendezőt és közölte vele, hogy az előadást beszünteti, a közönség menjen haza, viszont a felolvasás kéziratát elkobozza. . Mindez megtörtént. A kissé lassan ée értetle­nül távozó köz/öneóget a rendőrök ököllel és kard- lappal sürgették, a kapitány pedig, elfeledkezve arról, hogy ő csak hivatalos végrehajtó közeg, heves vitába kezdett Pleszkovies Lukács magyar demokrata képviselővel és Szántó Róbert evangélikus pap- költővel, akik energikusan tiltakoztak a rend­őrség előre elkészített, készen elhozott vég­zése ellen. A pesszimisták a magyar kultúráiét halálát, vagy legalább tetszhalálát jósolják, a legközelebbi [ napok választ adnak erre a kétségeslcedésre. I í­A penitencia Irta Márai Sándor Paris, szeptember végén. A penitencia? Tant de bruit, s ez alka­lommal igazán csak egy omelette miatt... A penitencia egyelőre olt tart, hogy egé­szen kis érdekeket sért, nagy ellenszenvet vált ki és az államnak csak kétes hasznot hajt. Kis érdekeket sérteni a kormányzás egyik legveszedelmesebb kísérlete. Köny- nyebb egy nagy népet háborúba hajszolni s áldeztatni velük vért, pénzt, milliónyi életet s megmaradni a nyereség vagy vereség után nagy államférfinek, akinek szobrot emel egy tebbé-kevéshé hálás utókor, — könnyebb, mint felfüggeszteni 110 al-prefektust és füg­gelékeiket, 118 adóellenőrt s megtiltani az adóalanyoknak, hogy két fogásnál többet rendeljenek a vendéglőben. Az adóellenőr, ha elviszik és lelövik a háborúban a fiát, hallgat, mert meg van győződve róla, hogy ez a helyes világrend s ez a hazáért történt; de ha államtakarékossági okokból felfüggesztik az állásából, akkor tele torokkal ordítani kezd . . . Könnyebb és hálásabb feladat Pa­rist meggyőzni arról, hogy eltűrjön egy ostromot, éhezzen és egyen patkányhust, mint arról, hogy a vendéglőben a bors d'oeuvre s a bús között ne rendeljen egy omelettet . . . Könnyebb és hálásabb egy département egész lakosságát meggyőzni ar­ról, hogy oda kell adniok hadikölcsön for­májában a vagyonuk felét, mint elvenni a kenyeret az alprefekturák felfüggesztésével kis, vidéki exisztenoiák, ügynökök, jegyzők, ügyvédek szájából. Az ügynök, a jegyző, az ügyvéd, aki mukkanás nélkül csinálta végig Poincaré háborúját, amiben esetleg vagyo­nát, foglalkozását, egészségét vesztette el, torkaszakadtából kezd ordítani kigyót-békát ugyanerre a Poincaré-re, ha kiűzi őt a fillé­res haszon s az apró érdekek paradicsomá­ból. Poincaré rejtélyes pénzügyi programja, ami egyelőre a Caisse d'amortissement fel­ülírásán kívül titokzatosan burkolt, vesze­delmes vizekre kalandozott el, amikor peni- teneiát és takarékosságot hirdet úgy, hogy kisemberek szájából kiveszi a petit paint s a lakosság szája elől elhúzza az omelettet. .Publicisták, akik kiismerik magukat a fran­cia budget útvesztőiben, nem haboznak ke­rekre nyitott szemekkel kérdezni, mit céloz­nak tulajdonképpen a „nagy takarékosság** első kisérletei, — a francia-.kormány nyugdí­jazott 110 alprefektust és 118 adóellenőrt... Hát aztán? Mi változott? Az adóellenőrök s az alprefektusok helyzete kétségen kívül, de különben? Ha nekem egymillió frank adós­ságom van s a viz már a szájamig ér, aligha fogok azzal talpraállani, ha elbocsátom a cselédemet. A helyi nagyság mindig érzékenyebb, mint az igazi nagyság. Könnyebb és veszély­telenebb feladat a Maiin első oldalán gyűlö­lettől izzó hangon, kíméletlen eszközökkel megtámadni egy Caillaux-t, egy Herriot-t, egy Poincaré-t, mint az Avignoni Trombitá­ban megcsipdesni mondjuk az avignoni pol­gármestert. Az a sok kis francia város, ahol számtalan apró exisztencia keze alól vette el a munkát a miniszteri tollvonás, képviselő­ket küld a parlamentbe, már ott ülő képvise­lőknek utasításokat ad, apró, vidéki érdekek bonyolult, delikát és végeszakadatlan lánc­szeme fonódik egybe s a helyi ügyvéd, aki az alprefektura megszüntetésével elvesztette a keresetét, nem lesz jó kortese Poincaré- nak, ha uj parlamentet állít össze magának, vagy valami elsőrendű kérdésben megsza­vaztatja az összetákolt többségét. A nagy ta­karékossági programnak első kisérletei ha­tározottan politikai balfogások s hogy a fran­cia budget helyzetén komolyan lendítenek, azt valószínűleg Poincaré se hiszi. De meny­nyire francia és mennyire kispolgári ez a politika, ez az „ökonómia", ez a megspórolni a garast odahaza, amikor egy hazárdjáték­ban elvesztettem a vagyonomat, elbocsátani a cselédet, amikor elsején milliós tartozáso­kat kell rendeznem, — mennyire francia és mennyire kispolgári, szinte csodálatos, hogy a francia publikum ellenszenvvel reagál er­hamis diagnózist", hogy. hallatára iszonyodva csapta össze kezét Európa. Közben tanult, szelídült, engedékenyebb lett; egyelőre a működése annyi, hogy sovány diétát rndelt, — két sovány fogás naponta, — s elbocsátja a személyzet felét. re a leikéből lelkedzett, véréből sarjadzott pénzügyi politikára! . . . Lám, Briand már nagyvonalúbb, tudja, hogy kétféle takarékos­ság van, az egyik, nem költeni-a meglevőből és félrerakni a garast, a másik, költeni akár két kézzel is, de kétszer annyit keresni a másik oldalon, — s a Tboiry-i ebéd a Mont Blanc tövében bizonyára nem a penitencia jegyében folyt le, volt omelette is és több, mint két fogás. Az újságírók kedélyét többek között az a probléma is nyugtalanította, hogy ki fizette a bires ebéd számláját? Egyedül a Morning Post tudósítója volt olyan szerencsés kifaggatni az aubergist-ből, hogy először M. Stresemann akart fizetni, de aztán M. Briand vette magához a számlát e szavak­kal: „Nem, a bort és az ételt én fizetem; Ön majd csali a jóvátételt fogja fizetni..Gyö­nyörű boumot, kár, hogy nemigaz. ♦ Ami a penitenciát illeti, az igazit, a szo­morút, a valóságosat, azt nem kell ezekben az években a franciáknak külön előírni. A vendéglősök egyhangúan vallják, hogy a ven­dég, főként a francia vendég, aki két fogás­nál többet rendel ebédre, már csak ünnepé­lyes alkalmakkor vetődik a korcsmába. Pá- ris publikuma végre is jelentékeny hányadá­ban nem a Café de Paris-ban szokott ebédel­ni s az egész étkezési penitenciának inkább csak akadémikus jellege van. Párisban ig|n sok ember akad a négymillió között, tálán több mint a fele, aki örül, ha egy bifszteket tud a dezsönéhez rendelni magának s nem eszik utána gombával töltött fácánt még ak­kor sem, ha Poincaré kifejezetten megenge­di. M. Móráin, ha véletlenül berlini, bécsi, budapesti rendőrprefektusnak teremti a sors, egy kicsit nevetségessé tenné magát ezzel a rendelettel Középeurópában, ahol a lakosság tizenkét esztendeje örül, ha van a meleg víz­hez kenyere, — s ezért van ebben a rende­letben valami kihivő, ingerlő, időszerűtlen még Párisban is, ahol — azt hihetné az em­ber — a köritett marhahús után sült gálám bök röpködtek eddig a dőzsölő lakosság^szá- jába. A penitencia, az itt van, Poincaré pa­rancsára vagy anélkül, s aki a boulevardon túl is ismer valamit Párisból, az tudja, hogy ez a különös összetételű város életének na­gyon válságos, nagyop nehéz éveit éli most, az ipara, a kereskedelme ál-üzleteket csinál a külfölddel, tudja, hogy Párisban „megmoz­dultak", ahogy a kereskedők mondják, olyan tárgyak, amiket tizenkét esztendővel ezelőtt semmiféle dollármágnás nem tudott volna megmozdítani: csukottablakos paloták Passy- ban, amiknek évtizede egyszerűen nem volt áruk, ma kaphatok már — mindegy, hogy mennyiért, — kaphatók gyűjtemények és ritkaságok, amik generációk óta hevertek érintetlenül a Faubourg St. Germain „udvar és kert között' rejtőző kastélyaiban, hogy el­indult nagy szalonokból a háromszázéves bú­tor, elindult híres szép nyakakról a gyöngy­sor, sok minden „megmozdult" már Páris­ban. Nagyon komoly emberek, akik tudják, hogy mit ér a pénz, ülnek lesben Párisban hónapok óta, mert Párisban „megmozdultak" a házak, elindultak egész utcák, kaphatók bérházak a rue de Rivoli-n, amik évtizede még olyan erősen feküdtek egy-egy francia kézben, hogy nem akadt külföldi, aki érdek­lődni mert volna utána. Mindez még messze van az infláció hideglelős tébolyától, mindez még lassan történik, de már történik. Négy éve húzódik, lappang, emészt ez a válság, s ebben a négy évben sok minden történt már Párisban, ami penitencia volt, s amit nyolc év előtt az októberi mámoros napokban egy francia sem álmodott. Egy fogással több vagy kevesebb, nem erről van már szó, ezt már az élclapcik se veszik olyan komolyan, hogy kifigurázzák. Ezek az évek már különb böj­tökre tanították meg a francia publikumot, mint amit Móráin ur hires renöelete előír. Diéta, egy fogással kevesebb? A nagy­beteg csak fanyar mosollyal felel erre az élő­re. Most az az orvos til a betegágyánál, aki egyszer már — két év előtt — csinált olyan Mister X. 73., a rejtélyes idegen Kassa eleven szenzációja a templomban, szín házban és a Fazekas utca 13. szám alatt ejti bámulatba az embereket Kassa, szeptember végén. Kassán hetek óta egy különös ember von­ta magára a nagyközönség és a ható­ságok figyelmét. A dóm esti ájtatosságain pontosan megjelenik egy kifogástalanul öltö­zött, orosz gárdatiszti arcú, 28—30 év körüli fiatalember, aki rendesen a Szent Antal szo­bor előtt ájtatoskodik, akkora buzgalommal, hogy sokszor egész sereg bámulója akad. Elő­ször gyertyákat helyez el a szobor előtt, azo­kat meggyujtja, majd átszellemült arccal a földre veti magát, hason fekszik s homlokát a kőlapokhoz ütve imákat mormol, akár egy középkori vezeklő barát. A ritka látványos­ság az utóbbi napokban mirden este öt és hat óra között megismétlődött a kassai Erzsébet- székesegyház árkádjai alatt s a városban le­gendák keltek szárnyra, hogy az illető nem más, mint Cyril orosz nagyherceg unokaöcs- cse, akinek összes rokonait és fiatal meny­asszonyát a bolsevikiek kivégezték. Az isme­retlen orosz főur egy kassai magasállásu vezetőszemélyiségnek a vendége és igy to­vább ... A rejtély csak növekedett, amint egy este a titokzatos fiatalember a színház el­ső sorában jelent meg s fejét melankolikusan megtámasztva egy óriási rózsacsokorral vá­rakozott az Orlov előadásának megkezdésé­re, ügyet sem vetve a körülötte nyüzsgő szín­házi életre. De alig csendültek föl az orches- terből a bánatos orosz melódiák, az ismeret­len arca hirtelen kipirosodott, szemei lán­golva tapadtak a színpadra s lelkesedése csak fokozódott, amint a kassai színház közkedvelt vendégmüvésznője, Harmath Hilda lépett ki a szinre. Hódoló mozdulat kíséretében dob­ta a művésznő lábai elé a csokrot s olyan mozdulattal hajolt meg, mint Szinbád utazá­saiban a múlt századbeli akvarelekről leszál­lóit pesti gavallérok. A muzsika és a szép primadonna olyan extázisba kozták, hogy Fischer karnagy példáját követve lendületes mozdulatokkal dirigálni kezdett s egyszer fre­netikus örömében csaknem megcsókolta és megölelte a kitűnő karnagyot . . . A templomi vezekléseit ennek dacára minden nap a legpontosabban elvégezte, sőt beállított egy közismert kassai főpaphoz, mi­sét rendelt 13-ikára, mister X. 13. néven mu­tatkozott be. Az is kiderült, hogy a titokza­tos idegen Fazekas-utca 13. szám alatt lakik, 13 babszemet hord állandóan a zsebében, okkultizmussal behatóan foglalkozik, mági­kus ereje van, jósol, gyógyít, csodákat tesz stb. Ennyi mindenféle a kassai rendőrség fi­gyelmét is felkeltette s mister X-et Pongrácz rendőrtanácsos beidéztette. Az igazolás során kiderült, hogy az orosz nagyherceget Hlatky Jánosnak hívják, malackai illetőségű, foglal­kozásnélküli csehszlovák állampolgár, aki so­ha sem volt Oroszországban és még kevésbbé unokaöccse Cyril nagyhercegnek. A mester vezeklő gyakorlatai nincsenek összhangban azzal a ténnyel, hogy „pazar keleti estéket" és Sztambul Rózsájának nagy hárem jelene­teit eleveníti meg egy külön e célra bérelt kétszobás perzsaszőnyeges kékfényre be­rendezett lakásban. Mindez nem tartja őt vissza, hogy a kassai színház említett mű­vésznőjét kellemetlen tolakodással ne zaklas­sa. A klientúrája igen kiterjedt X-urnak, egy kassai pincér valóságos kiskutyaképpen kö­veti mindenhová s legújabban már titkára is van X. urnák, akinek azonban alighanem újra meg fog gyűlni a baja a rendőrséggel, mivel a kassai színtársulat két férfi tagja, akik mister X-nek megmondták, hogy hagy­jon fel a művésznő elleni szerelmi rohamai­val — fenyegető leveleket kaptak, amelyben rettenetes kinok közötti halált jósol be ti­zenhárom napon belül egy ismeretlen levél­író a két színésznek. Mister X. tagadja, begy ő iíolna a levelek írója, de a rendőrség már nyomon van s egészen bizonyos, hogy igen prózai fináléja lesz a névtelen levelek írójá­nak s a nagy varázslat toloncuton fog befeje­zést nyerni. (b. I.) Veszek Pécs-BarssÉ* 65 osztrák scliillángért darabonként. Veszek továbbá legmagasabb nror mindennemű záloglevelei, vasúti kötvényt és coupont. BankkommilssEoR.'segesclbSft <3. CeEEéri Wien I. Wlppllnjjcrstr. 21. Telelőn 65-1-86. Teiegr.-Adr. „Gcllerico,,.

Next

/
Thumbnails
Contents