Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-14 / 234. (1272.) szám
1926 október 14, csütörtök** 4 ^EZKíM-iVYAGtoR-HIHIiAE A református papok kongruája 'Adatok a készüld memorandumhoz 1. A Református Egyház és Iskola szerkesztője, Isaák Imre, fenti címen alábbi figyelemre méltó cikket irta a kongruatörvénnyel kapcsolatban: Az egyházmegyei lelkésztestületek és emei közgyűlések határozataiból azt látom, hogy többnyire 15.000 K-ás alapfizetésben, 1500 4£-ás korpótlékban, 3000 K-ás családi pótlékban, 5—6000 K-ás lótartási átalányban állapodtak meg — nagyon helyesen. Megjelent azonban azóta az 51962/III. számú miniszteri rendelet a kongruatörvény előkészítése tárgyában s ez azt mondja, sőt hangsúlyozza — nagyon helytelenül és kétségbeejtően szárazon — hogy valamennyi érdekelt minden jogos kívánságát tekintetbe óhajtja venni — már amennyiben ez a törvény keretein belül lehetséges. Ez a kitétel — sajnos — azt a balsejtelmet meredtet! ránk, hogy minden számszerű összeg marad úgy a végrehajtási rendeletben is, mint a 122. számú kon- gruatörvényben s nem novellám, hanem csak rendeleti utón történik meg majd a törvény magyarázata és végrehajtása. Ami miatt és ami felett lehet sirnnrf- és kétségbeesnünk, de amire fel kell készülniük. x ügy látom, hegy az egész református egyetemes egyház, de minden kongruára jogosult más egyház is, közös memorandumban fejezi ki aggályait a szerencsétlen kongruatörvénnyel szemben s terjeszti elő érthetően keserű panaszait és figyelembe vételre szükségesnek látott javaslatait. De nem láttam eddigeló — az ungi egyházmegye kivételével — sehol valamilyen megállapodást arra nézve, mikét kívánja a felszólított egyház és lelkészi kar értékeltetni a lelkészi földek jövedelmét, a próventust és a hívek által teljesített különböző munkát. Legyen szabad elmeditálnom e felett és ajánlanom a memorandiimkészitők figyelmébe alábbi elgondolásaimat. 1. a) . A földek jövedelmének megállapításánál egyik fix pont a kataszteri tiszia jövedelem, mely békevalutában van megállapítva ma is. Miután az uj törvénynek azt a célt kell kitűznie szociális szempontból is hogy a lelkész mentesit- tessék a földmiveléssel járó lelki és szellemi leromlástól, nem szabad az uj törvény végrehajtásánál kényszeríteni a lelkészt a gazdálkodásra, hanem meg kell őt szabadítani attól. Éppen ezért nem szabad magasra értékelni a gazdálkodó pap jövedelmét s azt levonni a kongruából, hanem az egyik fix pontot, a földek minőségét is, osztályát is meghatározó kataszteri tiszta jövedelmet venni alapul a földjövedelem megállapításánál. A régi kongruatörvénynél is ez volt az alap s mert most a mi koronánk a békekoronának hatszorosa: kérnünk, kell, hogy legyen a végrehajtási utasításban a lelkészi földek jövedelme felvéve a békebeli kataszteri tiszta jövedelem hatszorosában. Ehhez hosszabb indokolás sem kell, mert ez a kérés a törvény keretein belül is elintézhető, méltányos úgy az államra, mint a lelkészekre, igazságos is, mert a lelkész minden talpalatnyi földje benne van az értékelésben; a lelkészi lelki és szellemi élet szempontjából meg egyenesen áldott lenne, mert minden lelkész felhagyhatna a lélekgyilkos földmives munkával s teljes intenzi- vitással élhetne egyre több lelki munkát igénylő hivatásának. Azért is igazságos lenne ez, mert a gazdálkodni kénytelen lelkész jövedelméből úgyis levonásba kell hozni a kommenciós cseléd bárét, a gazdasági felszerelés karbantartási összegét stb. s általában figyelembe kellene venni, hogy a lelkész földjövedelme sohasem állítható egy vonalra annak a gazdának a földjövedelmével, aki dolgozik egész családjával s akinek legalább a libaőrzésben már úgyszólván a hat éves gyermeke is hasznot hozó, akinek nincsenek különösebb kul- turigényei, nincs tanittatási gondja és kiadása, legalább is nincs olyan mértékben, mint a többgyermekes, intelligens papnak. A kataszteri tiszta jövedelem hatszorosába, mint a mi koronánk mai helyzetének megfelelő összegbe mind az állam, mind mi beleegyezhetnénk, mert igy a lelkészi főjövedelem az egész ország területén igazságosan, egységesen s mindkét félre nézve méltányosan lenne megállapítható. b) Az előbbi részben azért szóltam bővebben a kataszteri tiszta jövedelemről, mert ez biztos bázis lehetne a lelkészi föld javadalmának országos megállapítására. A törvényt azonban úgy is lehet magyarázni, hogy az utolsó három év haszna tényleges összeggel lesz számítva kitétele a 3. §-nak kizárja a kát. tiszta jövedelem alapulvételét. Ez esetben a másik biztos és egységes, igazságos és egyben méltányos bázis a községbeli legalacsonyabb haszonbér. Dobó, Gárdonyi— és Bárány városa Eger, október hó. Este, megbújni egy idegiem, ismeretiem város failad között, ismeretlenül és ismerős nélkül surranná a titokzatos templomok elé, térkép nélkül, a Baedeckersaerüség utálatával, rémi az utcákat s kitalálni küllső cégér niéJkül, belső, kutató ki/ván- csiiságtóil hajtva: melyik micsoda, itt lel lakik s e furcsa négyszöget vájjon mént emelték ... ? S a város szélére kifutva belemer edni az éjszaka ködös, fekete halmaiba s a rejtélyes eem- mliíbe belebámulná: ha napsugár izzama a tér ele s meaőfc-ih egyek felett, vájjon magas dombokiba ü't- közne-e belé szemem megfutó nyila, avagy lomha szőlődombok kuporognának előttem, aminthogy végtelen sdk is terülhet el enne, ha a nap megvilágítja a tájat s rőt-barna ecsettel húzza végig a tarlót. S bent, az ivlámpáikkal fényes város lelke vájjon mjt takar? Kik laknak itt, milyen emberek e mekkora szívvel, milyen kézzel jelentik itt a város összességét, e kanyargós, szüle, sima-aszfaltú s fényes kávéházak helyén csupán cukrászdákkal megpolgáriasult utcáikat? Milyen e város nappal, milyen az éj feketesége alatt, e város, melyet vér öntözött s papi jóság áp olt, © város, ahol török miinarétek áll óbbak hajdan s a müezzin Alláh il Allah szava messzi- zengett a Bükkben bujdokló magyar harcos felé 8 ahol a Krisztus kínszenvedését jelző kereszt áll ma büszkén a megmaradt minaret hegyes tornyán búsuló félhold felett? Ismeritek a titokzatos boldogfité érzést, az idegen* várost ha első percben tapodja lábatok? * Ritka, jóleső feloldódás, ha a sejtések valóra váltását nem változtatja kiábrándulássá a mindent felfedező világosság. íme, a székesegyház, melynek lépcsőjén álldogáló öles kőszenteket az esti misztikum babonás tiszteletével néztem, most impozáns méretekké szélesből s megbocsátom hideg és merev neo- klasszikáját, a szimbólum Okát hűbbé formálni nem teljesen tudó kegyetlen, őszinte belső világosságát, — (aminthogy a bazilikánál némi misztikus félhomályt szívesebben elvisel vezeklő s mdmdig ténfergő lelkünk) — ha a vakító Ívben, Immár szinte mozirefleMorazerüen becsapódó, elhatárolt, zuhanó napfény körét nézzük a bazilika kőpadoktól!. Ember és kő olvad itt eggyé. A hétköznapok és ünnepek különös iigbenh.it té magasztosadnak. Különös istenhiitté, hol az istenséget magunkba zártan hordjuk s ami igy bizonyos magasabbneudüség talán ... Ám imádkoznak hangos szóval a megbékélt s egyszerűbb lelkek, s a színek és forrnák örök változatát viszik magukkal ünnepi ajándékul. Szélesrokolyás egri lányok, parasztimé®yecs- kék állanak sorban a padok előtt, van valami különös, érdekes pikantéria az alázatosan összetett pillangós cipőik, a lelőgó varkacsok, a kézbeszori- tobt imakönyvek s a széles domborulattal kereket formáló hetvenhét-szoknyák között, aminek odébb tarka szineit felváltja a kiepapok hatos padsorának fehérsége, a felettük hajlongó kanonokok meghajlott lila vállboritója ... I Konok, erős napfény dob rettenetes erős fény- | karikákat szanaszét. A falusi templom parashtlá- nyadnak igéző és lekötő egyltömege e a városi nép szürkeség© olvad benn© eggyé. * A szemben álldogáló öreg, hatalmas líceum nem oldja az előbbi hangulatot azélesi, fehér folyosóival, irdatlan Lemérdekségével, múzeumával, dús képtárával, ahová be-bevetődik egy nevezetese éget látni vágyó falusi és ugyan elárnul a sóik régi, ócska holmi láttán', nem sokra becsülve az egészet. A nyolcemeletes torony tetején a régi egri csillagvizsgáló ÜTes, lencsenélküli teleszkópjai árváinak vakeöféten; elhaltak, kimúltak, immár nem őrajtuk figyelik a csillagok járását, hanem az idők múlásának kopott hirdetői leitek, a torony- teleszkópon kívül, amelyik pedig még most is szorgalmasan vetíti az eLsötétitetit szoba fehérpa- píirosu asztalára a város minden utcáján siető forgalmat. A fehér papiroson apró, színes emberkék szaladgálnak, azt hinnéd, valamely kis asztali mozi, mert nem ismersz senkiit közülök, ám az ismerősök boldogan bökődnek egy-egy rohanó alak fejére, nagy lármával aposztrofálván őt. Ám nem hallja szegény. E szörnyű teleszkóp előtt nincs titok. Kegyetlenül kikutat és lemásol mindent. * Egy asztalon Mikes Kelemen eredeti kézirásu leveleit takarja az üveg a rettentő könyvtár in- cunnábulumai és foliánsai között. „Édes nőném ...“ kezdődik egy felnyitott lapon, a régi, időtálló papirosra tisztán vetett apró fakó gyömgybetü. Egyedül hallgatta akkoron már a rodostód partok körül morajló tenger csapkodását, egyedül a bujdosó fejedelem kurucai közül s csak írta-irta leveleit, soha el nem küldött leveleit, vágyóm, pa- naHzoaan, avagy humorral, ha volt hozzá kedve, szegény Mikes Kelemen, Zágom felé való áhitatos Beteljesedett a levelek sorsa: múzeumi tárgy lett, külön mutogatott ritkaság, függönnyel nap elől védett ereklye. Pár darab papiros, ami előtt különös áhítattal áll meg a magyar, mert se némtet nem érzi, se török nem érztl aZt a szomorú, rab- ságos érzést, arai igy kezdődik, — Édes mérném, — írván elérhetetlen országba, elérhetetlen nőhöz... * A másik óriás: a régebben élt Dobó István várának sétánnyá alakított falai között immár a vérző testek megengeszitelődbek, gyerekek szaladgálnak a várfokon és vasútvonal szedi ketté a várat. Műt lát a jámbor utas, ha különös kiváncsi- ságitól hajtva vtéletűenül kibebinlt az ablakon? ó, egy keresztet fog megpillantani, nagy, fából ácsolt keresztet a várdomb tetején, mely egy sirdamb fölé szúrva hirdeti, hogy Gárdonyi G.éza fekszik itten. „De csak a teste! “ Egyszierü air az „Egri csillagok" írójának sírja, fakerítéssel körülkerített, virággal boritott sir, mint amilyen egyszerű ember vada ő maga is, amint azt a szőlődomb oldalában álldogáló egyszierü, diisznőlküii, pirosteiiős ház is taoueitja, amelyben lakott. es^3£®aBEagg8rfii Á vén cigány Irta Surányi Miklós Romániában több a cigány, mint Magyarországon. És van cigány Lombardiában, a Rhone mentén, a Szajna völgyében, Bar- cellonábam, a német birodalom majd minden államában, sőt London, York és Birmingham városában is otthon van már a XV. század óta. De a cigány még most, négyszáz év múlva is összetévesztett a magyarral s a cigányzenét magyar muzsika gyanánt élvezik Newyork csapszékeiben, Páris bárjaiban és a velencei hotelok éttermeiben; és Liszt Ferenc vagy Berlioz a cigánymotivuimokat úgy komponálták bele müzen éjükbe, mint a magyar népiéiek sajátos zenei kivirágzását. Nincs mit szégyenkeznünk ezen. A cigányzene van olyan érdekes, eredeti és rangos zeneexotikum, mint a néger jazz-band- zene, amely most meghódította a világot, mint ahogy az egész világot meghódította egyszer a cigánymuzsika. A magyar lélek csakugyan összeforrt a cigánymuzsikával s a hegedüszé végigkíséri a magyar magánélet, sőt a történelmi romantika egész kedélyvilágát. A cigány annyira muzsikális nép, hogy hatása alól jóformán egyetlen nemzeti népzene sem vonhatta ki magát; a magyar meg pláne egészen átadta neki a maga melódiakincsét s harcban, békében, örömében és szomorúságában vele elégítette ki ősi nosztalgiáját a mimika után. Mi, magyarok, sokat köszönhetünk neki s ez az oka, hogy itt egészen különleges helyzetben volt része év századokon át. S ezért a cigányok nem voltak hálátlanok. A budapesti élet nemzetközi dzsungel jében, az éjszakai romantika, a hotelhallok és a csapszékek, a kávéházak és a budai kiskorcsmák magyartalan, fülledt atmoszférájában az ő zenéjük az egyetlen elem, ami magyaros és nemzeties, üde és természetes hangokat kever a bábeli zűrzavarba és a fonnyadt, sápadt, perverz ke- délytelenségbe. Most halt meg a legnagyobb magyar cigányzenész, Kóczé Antalnak hívták, ő is ká- véházban és hoteléttermekben hegedült 10— 12 tagú cigánybandájával, de igazi művész volt, kiteljesedése minden cigányvirtuózitás- nak és meginditóan ragaszkodott a hegedűjéhez, a magyarságához és a cigányélet különös bonhommiájálhoz. A cigányzene romantikájánál csak a cigányélet romantikája érdekesebb. Minden cigány született zenész és évszázadok átöröklése folytán szinte predesztinált arra, hogy virtuóz legyen belőle. Az újabb generáció már nem is naturalista; a kótát nagyszerűen ismeri, tisztában van az elmélettel, zeneakadémiát is végzett — és mégis a legritkább esetben lesz belőle világot járó előadóművész. Hamarjában nem is ismerek mást, mint Hegedűs Ferencet, aki pécsi cigánygyerek volt, de őt viszont Magyarországon nem ismeri senki, mert Amerikában aratja a dollársikereket és saját jachtján járja a Csendes Óceánt. Kóczé Antal azonban megmaradt a kávéházakban, pedig Sarasate, amikor ezt a himlőhelyes, kövérkés, aranyfogú, mosolygós prímást meghallotta, igy kiáltott fel: — Ez az ember nem is a hegedűjén játszik, ez maga az élő, zengő, éneklő hegedű. Nem tudom, van-e a világon vituóz, aki oly édes bájjal s oly szédületes technikával hozza ki a hegedűből a flazsolett-hangokat, mint ez a vén cigány. És Kóczé Antal talán soha életében nem lépett koncertdobogóra. Ennek külön néprajzi, cigánylélektani és történelmi okai vannak, de minden okot abban az egy mondatban foglalhatunk össze: a cigány az utolsó bohém, a sző romantikus és rokonszenves értelmében. Neki a bohémség élet és kenyér, szórakozás és munka, élet- feltétel és kenyérkereset egyszerre, ő a legnagyobb idealista és egyben a legnagyobb életmüvész. ö az az ember, aki egész életében azzal keresi kenyerét, amit akkor is végkimerülésig csinálna, ha ő fizetne érte. ö még ma sem tud beleilleszkedni a reáli6 életbe; a nomád cigány sem, aki sátort ver a falu határában, a müvészcigány sem, aki a zenei világ határán hevenyészett sátorban muzsikál. Roppant érdekes fajta: egy nép, amelynek egész élete, lelke, célja, erénye, bűne, exisztenoiája és végzete a zene. Nem utolsó életcél és neim a legrosszabb stílus. Igaz, hogy őt is megrontja a nagyvárosi élet. A magyar zene és a cigánymuzsika utjai elváltak. Az átlag-cigány már csak a táncnótához ért, a magyar népdalt Ízlés és szív nélkül húzza. De az is jellemző, hogy minél képzettebb, minél nagyobb művész, annál tökéletesebben és annál magyarosabban játűr. Szabó és clr. Gödény jogi szemináriuma Tanulmányi ügyben díjtalan tanácskozás. Jegyzetbér- leb Előkészítés bármelyik egyetemre és főiskolára; jogi, ügyvédi, bírói vizsgákra, áilamszámvi- telre, államvizsgákra, kettős könyvvitelre is. 10 havi részlet. Központi intézet: Budapest, Károíy-ker- út 4. (Telefon: L 963—5t).i Eger városának olyan a lelke, hogy arra minden fogékony rezonál. Arisztokrata a házak között ez a város zajából szőlődombra menekült, megdőlt kapubálványu Gárdonyi-'ház. De nem kívül hordja arisztokrata- sága jellegét. * Az „egri csodauszó", jelenik meg a moziba® a heti moziMiradó kéfpfel irat a. Igen, a fiatal Bárány Istvánt láthatják a jó egriek, amint éppen az Európa-bajnokságot nyeri. Halk, jóleső nevetés a tömegen végig, itt, a moziban. Körülnéz mindenki: ninos-e itt vájjon mamájával a híres ifjú, aki ismét kivívta az egri nevet? De nincs itt. És csendesen veszik tudomásul az egriek ezt a osoda- uszást. ök már megszokták, hogy Eger szerepeljen. * A osocLaifju pedig még az októberi nap hide- gedő sugara alatt is úszó tréninget vesz, aminthogy decemberben is lehet fürödni az egri nyitott uszodáiban, a természetesen meleg vízben. — A Pista? — mondja ilyen közvetlenül és joviálisán az úszómester és szétmutat a Bárány dicsőségét jelző, falbaszegzett márványtáblákra ... A Pista fiú szelíd, bizenkiiencéves fiú, ahogy előttem ül a családi ház emeletén. — Mit szól a nagyságos asszony híres fiához? — kérdem a mamájától, mialatt a rengeteg jutalomdijat és elismerést mutogatják három szóbán át is, aztán a földszinten újra. — örülök neki nagyon, — mondja az európai híresség mamája s az anyáik boldog mosolya játszik az arcán. Este együtt mennek majd megnézni a mozit. Pistából diplomata lesz. Legalább is: ezt akarják. Reméljük, majd ott is megnyeri a magyarok számára az Európa-bajnokságot. * Nem volt jő a bortermés Egerben. Sőt — nagyon rossz volt. A szőlőhegyek gúnyos-kevés mustot voltak hajlandók csurgatni magukból. De vájjon ezáltal kevesebb lesz-e a mámoros ember? Milyen furcsa, ugy-e, ha igy elgondoljuk, hogy a mámor, a mámor előidézője egyrészt templomban elátkozott s mégis ott használt szőlőnedü, másrészt egész egyszerűen nemzetgazdasági tényező. A mámor. Ssombathy Viktor. m l| 9 M Wl 8 i H1 A legbiztosabb < és legenyhébb | csokoládé < hashajtó i FBIerakai: 1 Vörös Rák ff9*- ; Bratislava Egy doboz ára 3.60K5. < TiiMir -- rm-------- - -1 sz a a magyar melódiát. Ez is azt mutatja, hogy ez az igazi terrénuma és innen ered minden muzsikalitása: a keleti származású népek ős-meloszáhól. Nem akarok ezúttal ismét arról beszélni, hogy a cigánynak mennyi köze van a magyar ős-zenéhez, sem arról, hogy igaza van-e Liszt Ferencnek, amikor cigányeredetümek mondta a magyar zenét. Ezek már régen eldöntött kérdései a néprajzi és zenei tudományoknak. Hermán Antal már az 1891-ben tartott londoni folklore-kongresszuson megállapította a következő fontos tételeket: 1. A cigányok a maguk népdalait csak éneklik s nem játszák. 2. Más népek népdalainak viszont csak a dallama érdekli őket. 3. A magyar cigányzene lényeges motívumai egyeznek h magyar nép eredeti melódiáival és ritmusával. 4. Ugyanez áll az oláh, szerb és szlovák cigányok zenéjére is. 5. Mindezekben azonban van valami közös vonás, azaz cigá- nyos stílus az előadás színezésében. 6. A cigányok minden nép zenéjét elcigányositják. 7. A cigányok meghamisították az ősmagyar népdallamot. 8. A cigányok semmiesetre sem lehetnek valamely nemzeti zene megteremtői. Ezek a kérdések a zenetudományok körébe valók. Az bizonyos, hogy a magyarság lelki életében s a magyar faji sajátságok megőrzésében — különös történelmi tünet — ennek az exotikus indiai népnek meglepőea nagy szerep jutott.
