Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-14 / 234. (1272.) szám
“Szép ötvöslegény ‘ Darkó István. regénye a P. M. H.-ban Barkó István büszkeségünk és reménységeink. A szlovenszkói magyar elbeszélők között ö a legtemperamentumosabb s az, akinek minden komolyan vett írása mögött rengeteg élmény halmozódik föl. Nem technikájával szédít, hanem fiatalos és hivő szuggesztiv erejével, mely egy-egy novellája elolvasása után sokáig nem enged másra gondolni. A P. M. H. vasárnap kezdi az Író uj kis regényének, a „Szép öivöslegénynek“ közlését. Pompás magyar levegő, a munkás magyar múlt, a diadalmas egészség és rendezettség atmoszférája alkotják ennek az elbeszélésnek külső miliőjét. Kolozsvár múltja elevenedik meg, a céhek virágzásának nagyszerű ideje, az igazi magyar renaissance, amelyben a ritka magyar polgári osztály valóban oly széles ölelésü és európai életet élt, mint az olasz városok népe a csinkvecsentó- ban. A „Szép ötvöslegény“ renaissance regény a szó legnemesebb értelmében. Ameny- nyiben renaissance-regény alatt, azt értjük, hogy hatalmas vitalizmusu alakok jelennek meg a porondon, erős férfiak, ragyogó nők, egy-egy munkás és föltörekvő gazdag város falai között, amennyiben renaissance-regény alatt azt értjük, hogy egy-egy polgári mikrokozmoszba zárva megtaláljuk az élet min^fn ügyes-bajos dolgát, törekvését és tragédiája úgy Darkó István könyve ily renaissance- regény, mégpedig — ami nem utolsó érdeme — szervesen a magyar környezetbe ültetett, hevesen lüktető erdélyi, renaissance regény. Az ötvös céhben forradalom tör ki. A szász ötvösök a magyar legények ellen titkos összeesküvést szőnek, a magyar ötvösmesté- rek ellenben a rend és a mindennek zálogát jelentő céhfegyelem kedvéért nem lépnek a megtorlás útjára. Erre fölzug Kolozsvárott a magyar legények riad,ója, maguk veszik kezükbe ügyüket s vezérük, a szép ötvöslegény, akit a város minden nője szeret s aki igazi renaissance viriu-val játszik mindennek élőn. Szép és erős és okos mindennek az élén. A zendülést maguk a magyar ötvösmesterek teszik lehetetlenné s a szép öivöslegény gazdája, ha nem szívesen is, kénytelen nagyszerű legényét kiadni. Mindenki várja, hogy a feje- 'delem bírái megbüntessék őt, ha nem is a jogos zendülés miatt, hanem, ezért — mert titokban minden férj, apa, szerető a feleségét, a leányát, a kedvesét félti a nagyszerű fiatalembertől. Az asszonyok teljesen a legények pártjára állanak, mindhiába, az ötvöslegényt elfogják. Egy nő még a börtönből is kiszabadítja, de menekülés közben ellenséges fuvarosok agyonverik a fiút. A halál után a szép ötvöslegény megdi- csőül. Most már értékelni tudják az erőset, az Gkosat, a nemeset, a legenda hamarosan útjára kel s egy kislány a halál dacára boldog lesz, amikor megtudja, hogy a halott valósággal csak őt szerette, amíg élt. Lüktető, gyors stílussal, nagyszerű jelenetekben gazdagon írja le mindezt Darkó s mi büszkék vagyunk, hogy éppen a P. M. H. az, amely hivatásának megfelelően, bemutathatja a szlovenszkói magyar olvasóközönségnek ezt a kis mestermüvet. Vasúti katasztrófa Lyonban egy halottal és húsz sebesülttel Páris, október 13. Tegnap délután Páris közelében a Lyon—Földközi-tengeri vasútállomáson súlyos szerencsétlenség törvént. A Milánóból befutó e^presszvonat mozdonyának közvetlen az állomás előtt eltörött a tengelye, minek következtében a lokomotív a mellékvágányon haladó helyivonatot elsodorta. A vonat roncsai kökül egy halottat és 20 súlyos sebesültet húztak ki. A szerencsétlenség oka az volt, hogy az expresszvonat vezetője nagy késését megengedettnél nagyobb sebességgel akarta behozni. Az éles tempó miatt a lokomotív tengelye túlságosan áttü- zesedetí és eltört. A vizsgálat megindult. Egy dán expedíció értékes munkája Grönlandiján Kopenhága, október 13. A Dél-Girönlandba kiküldött geológiai és földrajzi expedició ezekben a napokban tért vissza és közlést adott ki utjának tudományos eredményeiről. Az expedició megállapította, hogy Grönland szigete száz év alatt két méterrel sülyedőben van. A földkéreg állandó sü- lyedése fenyegeti az alacsonyabban álló épületeket s ezek közül már sok el is tűnt. Az Itigaitban tartott ásatásokból az expedíció megállapította, hogy Dél-Grönland éghajlata nem is olyan régi idő óta jelentékenyen megváltozott. Az expedició bizonyítékokat szerzett arra vonatkozólag, hogy a parti vidékeken olyan klímaváltozások következtek be, amelyek miatt a gabona most már nem teremhet meg. 1926 október 14, csütörtök. Ázsiai közegészségügyi állapotok Ruszinszké északkeleti vidékein Egy Cseh orvos helyettesíti a régi négy mag yar orvost — Haldoklókhoz is Romániába kell orvosért szaladni — Rémképe k a nyomor autonóm területéről Nagybocskó, október 13. (Kiküldött munkatársunktól.) Nagyiccéké Ruszinszkónák, jobban mondva Félázsiának egészen az északkeleti szögletében huzó bk meg. Itt már a földrajzi fekvés miatt is még fokozottabb mértékben térit le mindenkit a nyomor, a közállapotok még borzalmasabbak, még !nkább ázsiaiabbak, mint száz kilométerrel lejebb. A közigazgatási hatóságok nemtörődömségének megdöbbend eseteivel találkozunk itt; minden utcasarkon, minden szegényes kicsiny ház odúiban; minden nemzetiségű embernek az ajkán (természetesen kivéve az elsőosztályu állampolgárokat, akiknek itt igazán gyöngy az életük) kétségbe- ej'" panaszok, amelyek mind megérdemlik, hogy Ruszinszkő botránykönyvének első lapjaira kerüljenek. Például a következő is! Nagybocskó községnek és még öt-hat községnek, mintegy húszezer embernek csak egyetlen egy körorvosa van. A körorvos, Sramek dr. (természetesen cseh) egyben a betegsegélyző orvos és buisvizsgiáló orvos is. Elképzelhető, hogy az orvos ilyen elfoglaltsága mellett milyen kétségbeejtő a közegészségügy helyzete. Az orvos úgy el van foglalva, hogy amikor az egyik helyre hívják halálos beteghez, ugyanakkor egy másik helyre is mennie kell. Tragikus esetei voltak már Sramek dr elfoglaltságának, elég talán csak a két legutóbbit megemlíteni. Kánya Pál munkás lezuhant egy villany- póznáról. Az összetört emberhez kétségbeesve hívták az orvost, aki nem jöhetett, mert éppen halálos betegnél volt. Egy szegény asszony gyermekének ruházata vigyázatlanság miatt meggyulladt és a gyermek mint égő fáklya futkosott, amig le nem fogták. Borzalmas égési sebekben jajveszékelve fetrengett, rohantak az orvosért, aki azonban ismét nem jöhetett el, mert másutt volt elfoglalva. A kis gyermek, akit esetleg meg lehetett volna még menteni, orvosi segély nélkül borzalmas kínok között halt meg. Sramek körorvos udvarán néha valóságos karavánja áll a vidéki szekereknek, mindegyikben súlyos betegek, akik kénytelenek órákat, vagy napokat is rostokolni, mig a körorvosnak ideje jut arra, hogy megvizsgálja őket. A magyar uralom alatt három-négy orvos volt itt: külön kör orvos, külön pénztári orvos és külön orvosuk volt az itteni nagy gyári üzemeknek; sőt külön hus- vizsgálója is volt a környéknek, aki még ma is itt él, de természetesen régen kidobták állásából, mert véletlenül magyarnak született. Mi sem természetesebb, mint az; hogy a nagy el- foglaltságu körorvos egyetlen hivatalától sem sem igyekszik szabadulni, hiszen igy horribilis jövedelmeket vág zsebre. Szerény becslés szerint havonta megkeresi a 30 ezer koronát. (Egy indiszkrét közlés szerint mindezek dacára nevetségesen csekély jövedelmi adót fizet). A lakosság hiába kilincsel minden hivatalos helyen, hogy változtassanak a lehetetlen helyzeten, eddig semmi orvoslás nem történt. A határon túl fekvő sokkal kisebb terjedelmű romániai bocskói résznek négy orvosa is van, úgy, hogy sok esetben a lakosság az idegen országba kénytelen szaladni orvosért Egyetlen kép a rettenetes közegészségügyi helyzetről ugyanakkor, amidőn az illetékes ungvári referátus a pompás ruszinszkói egészségügyi viszonyokról Potemkin-jelentéseket ad ki. (sz. I.) A német betörő-király a fegyházban védőeszközt talált fel a betörések ellen Hatalmas lelki változáson ment át a két Strauss testvér A bűn fertőiéből a tisztesség útjára — A P. M. H. berlini munkatársától — Berlin, október 13. Németország kriminalisztikai történetében nagyon jelentékeny szerepet játszik a két Strauss-fivér, Emil és Erich. Tizenöt éven keresztül tartották izgalomban tetteikkel a nyilvánosságot, amig sikerült őket végérvényesen ártalmatlanokká tenni. Szinte legndaszerüek azok a történetek, amelyeket a Strauss-ese- tekkel foglalkozó kríminalisták a két Strauss- fivér viselt dolgairól mesélnek. Bizonyos mértékben szimpatikus jellemvonás a két fivér összetartása és szétválaszthatatlansága, amely most már a börtönben sem szűnik meg, amennyiben Emilt összesen 29 évi, Erichet pedig 25 évi fegyházra Ítélték. Azonban már több Ízben voltak a rendőrség és a bíróság kezén, de mindannyiszor sikerült a legbiztosabb fegyházakból is megszökniük a leglehetetlenebb körülmények között és ha az egyik fivér szabadlábra jutott, a másikat soha sem hagyta rabságban sínylődni. Emil egy alkalommal nagyszerű köpenickiádát hajtott végre a berlini rendőrségen, amelyen tudvalevőleg nem valami hiszékeny és könnyen félrevezethető bűnügyi szakemberek ülnek. Emil tudta, hogy Erich a rendőrség fogházában van. Mint „valódi" fogháztisztviselő „valódi" átutalással és „valódi" paranccsal jelent meg a rendőrségi fogdában, hogy a foglyot „szabályszerűen" átszállítsa Moabitba. Fellépése annyira biztos volt, hogy fogvatartott fivérét azonnal kiszolgáltatták neki. Különösen vakmerő, valóságos betörő mestermü volt az a tettük, amikor a nagyszerű felszerelésű berlini rendőrségi múzeumból elrabolták a legfinomabb betörő eszközöket olyan körülmények között, amelyek a legnagyobb ügyességre, egyúttal azonban rettenthetetlen bátorságra vallanak. Minden tettükből valami határtalan elkeseredettség és gyűlölet világlik ki, amiről nagyon érdekes dolgokat mondott el Albert Dettman, az a bűnügyi tisztviselő, aki a Strauss-fivéreket legutóbb ártalmatlanná tette. Szerinte ez az elkeseredettség a törvénynek abból a szigorából tániadt bennük, amellyel Emilt első bűntettének elkövetése után sújtották. Dettmann már az első törvényszéki tárgyaláson megállapította a fivérekről, hogy nem a betörők közönséges típusából valók és annak ellenére, hogy egészen reménytelen miliőből származtak, értékes emberekké lehetne nevelni őket. Hiába akarta azonban erről meggyőzni a bírót. Amikor Strauss Emil előtt kihirdették az első Ítéletet, amely három évi fegyházra szólt, az elitéit betörő teljesen izgatott lelkiállapotban igy kiáltott Dettmann- hoz: „Biztos ur, mi még találkozni fogunk! ígérem önnek, hogy ezentúl a legszorgalmasabb betörő leszek!" Ezt a fogadalmát szörnyű szivósággal és a fennálló társadalmi rend elleni szinte fantasztikus daccal . tartotta be. A legkeményebb harcba kerültek a törvénynyel. A bűnügyi rendőrséggel való egyik ösz- szeütközésük alkalmával revorvergolyóval letörhették Erdmann rendőrbiztost és ettől a pillanattól kezdve a legnagyobb erőfeszítéssel igyekeztek őket ártalmatlanokká tenni. Egy üldözés alkalmával beszorították őket búvóhelyükre, amelyet valóságos ostrom alá vettek- A két Strauss-fivér ekkor érezte, hogy halálos veszedelemben forog, mert nem kaphat pardont a rendkívül elkeseredett rendőrtiszt- viselőktől, ezért elbarrikádozták magukat és elszántan készültek arra, hogy életüket a lehető legdrágábban adják oda. Ebben a pillanatban teljes lelki átalakulás ment végbe a két betörő lelkében. Dettmann rendőrbiztos harsány hangon kiáltotta nekik oda: „Felnyitni! Itt van Dettmann! Nem fogunk lőni!<( Dettmann ezt nem annyira a két fivér iránti kíméletből tette, hanem mert meg akarta kímélni társait a várható nagy veszedelmektől, ugyanis valószínűnek látszott, hogyha fegyveres összeütközésre kerül a sor, a két elkeseredett és halálraszánt fivér egész sereg rendőrt és detektívet fog agyonlőni, mig ők is áldozatul esnek. A fivérek megadták magukat Dettman- nak, amikor az fegyver nélkül lépett be hozzájuk. A bíróság összevonva tárgyalta bűnügyeiket és innen származik az a tekintélyes fegyházbüntetés, mellyel az igazságszolgáltatás sújtotta a fivéreket. Dettmannt úgy tekintették, mint aki az életüket mentette meg és ezért a fegyházból számos hálálkodó levéllel és verssel keresték fel. 5 Ezen a héten Dettmann rendkívül érdekes levelet kapott, amelyben nem csekélyebb dolog állott, mint az a híradás, hogy a betörők királya egy nagyon szellemes és figyelemreméltó rendszert talált ki a betörések abszolút biztos elhárítására. A részletes tervet rajzokkal látta el és arra kérte Dettmannt, hogy találmányára Emil Strauss nevére szerezzen szabadalmat. A szakemberek portos vizsgálat alá vették a betörőkirály tervezetét és megállapították, hogy tényleg nem értéktelen, nem valami távolfekvő, viszont azonban csakis a betörő praxisból ismeretes alapgondolatokon épül fel. Emil Strauss rendkívül óles logikával fejti ki, hogy az eddigi védekező rendszernek az a hibájuk, hogy egyoldalúan g betörőkkel szemben való védekezés gondolatából indulnak ki- A hivatásos betörő az ilyen biztonsági rendszabályoknak gyönge pontjait hamarosan kitapogatja. Egészen más az a rendszer, amelyet az ő betörő praxisa alapján dolgozott ki és amely abszolút biztonságot nyújt. Strauss tervezetének technikai kidolgozása már annyira előrehaladt, hogy a találmány legközelebb a szabadalmi hivatal elé kerülhet. Ha a találmánynak nem is lesz meg az a nagy gyakorlati jelentősége, amelyet a feltaláló tulajdonit neki, mindenesetre jellemző adalék arra a lelki átalakulásra, amelyen Strguss a fogházban keresztülmegy. A volt betörőkirály aranyszabályokat dolgozott ki magának, amelyek szerint rendezte be életét és igy akarja megengesztelni maga iránt a társadalmat. Már nem gondol több kitörésre és mindketten megadják magukat a fegyencsorsnak. Juszt Iván magyar képviselőket idéztet Genfbe Budapest, október 13. Bethlen István in- zultálója. Juszt Iván a Genfben megtartandó október 18-iki főtárgyalásra 16 magyar ellenzéki képviselőt is beidéztetek tanúnak. A beidézettek között szerepel Nagy Vince is, aki újságírók előtt kijelentette, hogy Jusztot nem ismeri s sejtelme sincs, hogy miért idézteti őt meg. Az igazságügyminiszter az idézések Pestre érkezte után azonnal érintkezésbe lépett a miniszterelnökkel és általános az a vélemény, hogy ezt a képviselők magánügyének kell tekinteni. Felhívás a volt Máv. alkalmazottakhoz A pozsonyi vasút igazgat óság 11126.—I.—926. számú rendelet© értelmében felhivatnak mindama jelenleg is szolgáló és a nyugállományban lévő azon volt Máv. ahcalmazottak, atkáik a „Vonatkísérők Országos Otthonának" (Budapest, Thököly-ut 3.) tagjai voltak az álLamfordulat ©lőtt, hogy igényeik megóvása céljából lakcímüket a magyar nemzeti párt közalkalmazottak szakosztálya érsek- újvári titkárságának (Forró István titkár, Naszvadi- utoa) legkésőbb !. évi december hó 1-ig levelezőlapon jelentsék be. Az igy összegyűjtött lakcímeket a szakosztály közvetlenül a „Vonatkísérők Országos Otthoná"- nak budapesti központjához juttatja. A „Vonatkísérők Országos Otthaná"-nak legutóbb tartott évi rendes közgyűlése akként határozott, hogy mindazok, akik lakcímüket nem közük a kitűzött határidőn beiül, a tagok sorából töröltetni fognak és ennek folytán minden igény- jogosultságukat elvesztik. Érsekújvár, 1926. évi október hó 12-én. A magyar nemzeti párt közalkalmazottak szakosztályának titkársága. Nagy vasúti szerencsétlenség Brazíliában Santo Paolo, október 13. A Tőrre— Caban-vasut Anastacio nevű állomása mellett egy személyvonat kisiklott. A vasúti szerencsétlenségnek nyolc halottja és hatvanegy sebesültje van. A sebesülések többnyire súlyosak. A katasztrófa oka valószínűleg hibás váltóállítás. — Interpellációk. A pozsonyi iskolaügyi referátus 1923-ban beszüntette Gürller Dénes ipoly- nyéki esperes-plébános államsegélyét azon a címen, hogy 1923-ban Szent István napját templomában megünnepelte. A referátus fölkérésére a nagyszombati egyházmegyei főhatóság Gürtler Dénes ellen megindította a fegyelmi vizsgálatot, amely Gürtler esperest mindenben igazolta és a fegyelmi alól teljesen feloldotta. Ennek dacára a referátus még ma sem hajlandó az államsegélyt kiutalni, aminek mielőbbi kiutalása érdekében Fedor Miklós, az országos keresztényszocialista párt nemzetgyűlési képviselője most kérdést intézett az iskolaügyi miniszterhez. — Ugyancsak Fedor Miklós képviselő intézett kérdést a nemzet- védelmi miniszterhez özv. Pillér Sándorná eperjesi lakost 1919-ben Korompán ért hadikárnak megtérítése 'ügyében, továbbá a belügy min literhez Szeghy Andor volt girálti főszolgabíró nyugdijának kiutalása tárgyában.
