Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-09 / 205. (1243.) szám

4 TRX<^YV\AGV.^HIRLAE 1926 szeptember 9, csütörtök Biller Irén diadalmas bevonulása Szlovenszkóra Beszélgetés a Rimaszombaton átutazó művésznővel — A kassai közönség a régi szeretettel fogadta kedvencét Rimaszombat, szeptember 7. ■ (Saját tudósítónktól). Még meg sem állott az autó a Tátra-szálüó autóstandján, már egy pilla­nat múlva az egész piac tudta, hogy: — Itt van Biller Irén! A pesti operettszinpadok körül­rajongott primadonnájának a rima parti Parisba érkezése percek alatt világszenzációvá kanyaro­dott. Pláne mikor zöld utiruhájában teljes nagy­ságában kibontakozott a nagy Irén a kis skatu- lyaszerü kétüléses autóján. Azonmód csődület vette körül a Kassa felé utazó művésznőt, aki Margit nővére társaságában boldog mosollyal áll­ta a népszerűség függvényét jelentő fixirozáso- kat. Kassán már negyedtizenkettőre frakkban iz­gultak a Biller fogadóbizottság tagjai, talán már az üdvözlőbeszédek megfogalmazásánál tartottak s ugyanakkor a bájos magyar művésznő rima- szombati akácos piac sarkán szivra magába a szlovenszkói magyar port és a kérdések özönét. —- Nagyon jól emlékszem Rimaszombatra, az itteni táblásházas estéket nem tudom egyköny- nyen elfelejteni még Pest mellett sem, — mond­ja és mosolyog hozzá. = És hogy vagyunk a hangokkal? — kérdezem. — Micsoda hangokkal? Az egész hangügyet elfelejtettem már, hisz azóta kétszáz előadást játszottam. Most Faragónál öt estet játszom leg­frissebb szerepeimből, kettőt Pozsonyban. Ez ta­lán elég? = És hol nyaralt ezidén? — Képzelje, sehol. E nyáron még nem pi­hentem. Ha kész leszek a mostani szlovenszkói kiruccanással, akkor szakitok időt egy kis üdü- | lésre, de hogy hová, jutok, nem tudom még! —És tudja-e azt, hogy Kassa nagy fogadta­tást rendez és egész deputációk várják már a drága kedvencet, talán még diadalkapu is lesz! — Máris indulunk, higyje el alig várom már Kassát, kedves emlékek fűznek engem, az első. komoly sikerállomás-hoz. — Tudja művésznő, hogy a háromév előtti forró rimaszombati „Biller-szezőn" pompás Bil- ler-portréit még most is lehet látni a Foto Lux kirakatában? — Lássa, ez nagyon kedves. Tényleg Korá­nyi Zoli csinálta eddig a legjobb fotográfiákat rólam. Száz és száz fotográfus kísérletezett az ar­commal, de a rimaszombati képnél jobbat eddig nem sikerült kapnom. No de most már Isten vele! Éppen ideje indulni! A John Bull arcú francia pulikutya barát­ságtalanul mordul a kézcsókok irányába, aztán a kis autó megfordul és köd előtte, köd utána, eltűnik Biller Irén a hallatlanul poros Gömőri- utca porfelhőiben. Hosszú tülköléssal rohan a kocsi Kassa felé. A piac közönsége az elillant Biller-autő nyo­móit nézi és felelevenednek egyszerre Biller Irén rimaszombati ünneplésének kedves emlé^ kei, újra fülünkbe zugnak a perceken át tartó tapsorkánok dübörgései és a pékinas már kezdi az utcasarkon: — Debrecenbe kéne menni... B. Gy. m Kassa, szeptember 8. (Saját tudósitónktól.) Páratlan megelégséggel fogadta Kassa közönsége a kassai szinházhoz vendégszereplésre érkező Biller Irént, a kassaiak körülrajongott régi kedvencét, öreg kassai polgárok állítása szerint Blaha Lujza kassai fogadtatása óta nem volt annyi tenger nép a színház környékén, mint hét­főn délelőtt, amikor a Budapestről autón érkező művésznőt várták. Délután fél egy órára volt je­lezve Biller Irén érkezése. A színészek mind­nyájan üneplőben, a színpadra vezető hátsó lép­cső felvirágozva, mindenütt virágot tartó leányok és kipirult arcú fiatalok. Délelőtt 10 órakor Justh Gyula, Farkas Pali és Vágó sietnek két automo­bilon elébe Tornára.. bogtatás és szűnni nem akaró ovációk, Biller a-Iig győzi fogadni. Lépésben hajtanak végig a Fő-utcai korzón az autók, megkerülik a villanyórát és úgy jutnak be a szinész-bejáró elé. A színház ablakaiból virágeső hull, fényképező gépek kattognak. A tö­meg lelkesen éljenzi Biliért, aki a gépkocsi ülé­sére áll fel s úgy integet az üdvözlésekre. Fgy negyedórára megakadt a villamos forgalom. Fa­ragó C9ak a legnagyobb erőfeszítéssel tud utat törni a feljáróhoz. A nép egyre Biliért kívánja látni, aki néhány pillanat múlva egy emeleti ablakba áll ki s onnan hint csókokat és moso­lyog könnyes szemekkel a „drága kassai kö- zönség“-ére. B. L. Kirándulás * Szeretem a szegények romantikáját. Eljösz csudalátni? Elfősz a romantikus erdőbe? Itt van fölöttünk, benne járunk, mint a mesében. Nem látod? Megállj! Verd meg e virággal a szivedet, szemedet, ez a virág a szeretet. Ugye most látod! A közepén van a Boldog Mosoly fája: Jézus lejött az égből, hogy ezt a fát lássa, könnyével és vérével öntözte, hogy szebb legyen . . . (A szegények szeretnek sokan lenni, szeretnek együtt lenni, mint a vetések, hogy millió vonásból összeálljon az Isten arca . . . Most üresek a gyárak, a műhelyek, a konyhák. Vasárnap délután van. Most zöldül a romantikájuk . . ., Most járjuk végig a szegények roma ntikáfát. Külvárosi korcsma. Munkások mulatnak. Hervadt feleségük halk hangon dudolgat grammofonszj mellett. a borkancsóból nőni kezd a Boldog Mosoly fája . . . Mozi. A szegényeknek jó elbújni benne. Nézd, hogy tudnak sírni a legbutáb b történeten, még mindég van könnyük, pedig menyi elfoly bánatuk malmain . . . Hogy tudnak kacagni Maxinak mókáin, Pufi puffanásán, akár a gyerekek . . . Nézd, a félhomályban könnyharmatban áll a Boldog Mosoly / Léghajó hinta, automata-verkli. Bakák, cselédek, varrólányok, mesterlegények. Micsoda mámor: ringni önfeledten, nagy néptömegtöl nézetni magunkat legalább egyszer, vasárnap délután... Nézd ezt az égő-vörös ruhája lányt: most indult ép tizedszer, állva hintái, mily kéjjel ring, akár a régi rokokó dámák, mily gáláns gavallérok lesték szoknyájuk lebbeni: '' . . . Tudod min ringatózik ez a lány? A Boldog Mosoly fáján . . . Falun vagyunk. Éppen nyitnak az akácok. Esteledik. Messze szól a harmónika, énekelnek hozzá: Édes anyám rózsafája, én vagyok alegszebb ága, Kihajtottam az uccára a legények bánatára . . . Aki ezt hallgatja, lehajtja a fejét s úgy borul reá a Boldog Mosoly fája . . . Kántortanitóék kilenc gyerek-sipján orgonái a Jókedv: az egyik fiúcska fésűjén muzsikál, a többi meg táncol . . . Kint a kicsi kertben bimbósodni kezd a Boldog Mosoly fája . . Holdfényes kápolna áll a faluvégén. Julcsa néni és a többi szent nénikék ott ülnek a gyepen. Gyertyánál olvasnak elrongyolt újságból egy szent német lányról aki megkapta a Jézus öt sebeit . . . Titokban mind érzi, hogy kezd sebesedni keze, lába, melle . . . És a kápolnánál ragyog, égig vő a Boldog Mosoly fája s a hold kacag rája . . . Mécs László. A P. M. H. munkatársát Faragó Ödön volt szives vendégül látni autójában. Útközben Torna felé Makranc tájékán találkozunk Biller Irén gyönyörű csukott autójával s a két kísérő autóval. A rohanó gépkocsi-tábor megáll. Faragó fiatalos fürgeséggel ugrik le az autóról s elébe siet a mosolyogva integető Billernek, aki üdén, kedve­sen üdvözli. — Hol késtetek olyan sokáig, — kérdezi ag­gódva a direktor s az orságuton a déli pazar nap­sütésben vidám tereferébe olvad össze a négy autón összekerült bohém társaság. — Nem vagytok éhesek, — szólt ismét íz örömtől sugárzó Faragó. Siessünk, kihűl az ebéd s a tenger nép is kitudja, hogy még ott lesz a szinház előtt? Biller bájosan mosolyog, amikor elsőnek üd­vözlöm a kassai közönség és a P. M. H. nevében Kassától 28 kilométernyire az országúton. — Nagyon szeretem a Prágai Magyar Hír­lapot, — csicsergi Biller. — Minden kassai hirt abból szoktam először elolvasni. Adja át üdvözle­temet a szerkesztőségnek. Harsány éljenzés. Az autók kurblisnak. Ká­bító melegben rohanunk vissza Kassa felé. Alig érünk az első házakhoz, Biliért egy házból ész­reveszik, s egy pillanat múlva 'megélénkül az utca, az autók után százak szaladnak. Amint a llió- mozgónál befordulunk a Fő-utcára, a színház előtt feketéid embertömeg éljenzése tompa dö­rejként száll felénk. • Éljen Biller! — kiáltja az egész Fő utca. Kinyílnak sorra az ablakok, az üzletekből Ó3 kávéházakból kitóduluak az emberek. Keudőlo­Már egy idő óta tart a vita pro és contra, de mindig cserkészek, tehát érdekeltek ré­széről. Engedjék meg nekem, hogy mint „lai­kus", de a cserkészmozgalom fanatikus hive, néhány sorban hozzászólhassak. Úgy érzem, hogy aki a mogalmon kívül van, tárgyilago­saidban tud Ítélni. Jómagam nem részesültem, sajnos, ab­ban a kegyben a sors részéről, hogy cserkész lehettem volna, azon egyszerű okból, mert gyermekkoromban még nem is létezett cser­készet. Meg volt azonban még nagy általá­nosságban az a jó „szokás", hogy a szülők szeretettel foglalkoztak gyermekeikkel, s igyekeztek minden jót bele palán tázni kis cse­metéik érzékeny és fogékony leikébe. Bele- ojtogatták a keresztény élet minden nemes eszméjét. Oktatták jóságra, emberszeretetre, öregebbek tiszteletére, szegények isápolására, igazmondásra s mindenre, amire egy talpig becsületes, keresztény életű embernek szük­sége van. Jött azonban egy életkor, midőn a gyermek jelleme még szilárd nem lehetett. Ez volt az a bizonyos kamaszkor, amikor az következtében, a jótékony szülői támasz hiá­nyában vagy jő maradt, vagy elromlott. Itt kezdődik tulajdonképpen a cserkészet áldá­sos munkája és magasztos hivatása. A fejlődő gyermek, szüleinek gondos keze alól kikerül­ve? egy olyan körbe jut, amelyben a sok jót, amire otthon nevelték, megrögzitik, kikristá- lyositják lelkében. Megtanul önállóan gondol­kodni és cselekedni. Egy nemes cél vésődik leikébe, melyet állandóan szem előtt tartva, egész életén keresztül buzgó cserkész marad­hat. Mert hisz sem a cserkész ruha, sem az őrtüzek, stbbi nem célok, hanem a cserkész­nevelés eszközei. Nézetem szerint a cserkészet nem juthat válságba a korral. Azok a magasztos eszmék, melyeket az ifjú cserkészekbe beleojt s bele- rögzit, a becsületes, tiszta élettel sehol ellen­tétbe nem kerülhetnek. Hogy a mai élet na- gyobbára nein az, a cserkészet szempontjá­ból, mit sem jelent Hisz ha az volna minden vonalon, akkor az emberiség cserkészet nél­kül is cserkész-eszméknek élne. A cserké­szekre azért van szükség, hogy jellemszilárd- « * többi emberi ^tu­lajdonságaik által a mai bűnös emberiség a posványból ki legyen emelhető. Az első csók? A házasság? Ezek igaz cserkésznél nem ke­rülhetnek összeütközésbe az eszmével. Hiszen embereket nevel a cserkész idea, akik szere­lem nélkül el sem képzelhetők. A család? Kö­telessége mimfen jó cserkésznek fajával s ha­zájával szemben, sőt a cserkészettel szemben is, mert jó cserkész otthon is jó cserkészeket nevel. A háború? Vis major, amikor a cser­késznek kötelessége engedelmeskedni s fölöt- tesei parancsának cserkészhez illőn teljesíteni. De uraim, jót tenni minden vér, gáz, gránát és tankok dacára is, sokszor és sokat lehetett. Például aki a háború alatt elfoglalt olasz területen tartózkodott, különösen, ha tiszt volt, sok alkalma nyílott a cserkész én­jét elővenni! Az az elhagyatott, csupa ellen­ség közé ékelt, nyomorba taszított lakosság, bizony gyakran rászorult egy-egy „cserkész­re, aki a koplaló bakatársaság túlkapásai el­len megvédte őket. Hogy az életbe kikerült cserkész sok po­fonban, rúgásban részesül? Nincsen magasz­tos eszme mártírok nélkül. Ezek a legbizto­sabb pillérei egy biztos jövőnek. Hiszen elég egy pillantást vetni a kereszténység történe­tére! Mennyi ártatlan vér, mennyi mártirium! S az eszme diadalmaskodott, mert igaz volt! Minél több igaz cserkész kerül ki az élet­be, annál kevesebb lökdösésben lesz részük. S ha mind igaz hittel, önfegyelemmel s kitar­tással fognak az élet mai piszkos forgatagában sziklaszilárdan állani, akkor el is fog jönni az az uj kor, melyre várunk, s amelynek eljöve­telében minden keresztény érzésű lélek fana­tikusan hisz . A cserkészet ma még ifjú s csak tagjai­nak jellemszilárdságán mulik, hogy minden földi piszkot elsöprő óriássá fejlődjék. Adja Isten, hogy úgy legyen! Ipoly nyék. , 1 Smer ingái Tfajos gyógyszerész. — A nagyszombati tiizoltóegyesület uj székházának felavatása. Nagyszombati tudósí­tónk jelenti: A nagyszombati önkéntes tüz- oltóegyesület vasárnap avatta fel nagyarányú ünnepségek keretében uj emeletes székházát. Az avatás ünnepélye voltaképpen már szom­baton, Schmidt Miroszláv országos tűzoltópa­rancsnok érkezésével kezdődött, aki magával hozta egész vezérkarát. Este fáklyásmenet­ben vonultak végig a tűzoltók a városon és impozáns tűzijátékban gyönyörködhetet a vá­ros közönsége. A szombati programot a Váro­si Színházban előadott alkalmi darabnak díszelőadása zárta be. A másnap reggeli ze­nésébresztőt a Szlovenszkó minden tájékáról érkező vendégek fogadása követte. Tiz órakor aztán megtörtént a tulajdonképpeni avatás, melyen Drbohláv járási főnök, Vyskocsil polgármester, Voldán kerületi parancsnok és Schmidt országos tűzoltóparancsnok mondtak beszédeket. Tizenegy órakor tüzriadó hozta talpra az egész város lakosságát és a főtéren megkezdődtek az oltási gyakorlatok. Tízezer főre rugó tömeg nézte a száztíz nagyszom­bati és négyszázötven idegen tűzoltó impo­záns munkáját. A több mint félezer tűzoltó demonstrációképpen bemutatta a város főte­rének égését és egyszerre tizenkét fecskendő­vel tizenhat vonalon, köztük a nagyszombati cukorgyár gőzfecskendőivel fogott hozzá • az oltási munkálatokhoz. Ezután egy robbanást is demonstráltak. Délben 200 terítékes tár­sasebéd következett, amelyen a városnak va­lamennyi előkelősége résztvett. Délután nép­ünnepély volt. így fiatalít és szépít a t Cdrall-créme Corall-puder Corall-szappan j FSIerakal i C. S. R. résiérei Vörös Rák gyógytár, Bratislava. ...................... II. I III- ..—II #1 00.000 koronák nyerhet! az államjó ékonysági sorsjáték sorsjegyével. I Főnyeremények: 100.000, 30.000, 10.000 jj Ár: 1 sorsjegy 5 Kő. és 1 Ke portóköltség S 5 sorsjegy 25 Kő., portómentesen küldve H Fizesse be tehát a megrendelési összeget postautalvány útján a Fortuna Bankháznak j (a csehszlovák o«zlá’ysors|áták Ozlelholyo) 1 Bratislava, Dunajská 7. Pcstaíiók 145. y Válságban van-e a cserkészet? Hozzászólás Győry Dezső körkérdéséhe*

Next

/
Thumbnails
Contents