Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-09 / 205. (1243.) szám
1926 szeptember 9, csütörtök. ^PAÍÍM-A^ACtSíAPL-HTBIjAP 3 Saiténá^fGi. !ap«liKel»zás§ii m eíméU itst riöja rnyemmi A essh polgári lapok erős kritikával fogadták a nyilatkozatot Kramár lapjának vehemens támadása az elnök személye ellen Prága, szeptember 8. Masaryk elnöknek nyilatkozata a Prager Tagblatt szerkesztője előtt, amint ezt már tegnap is megjósoltuk, óriási visszhangot keltett a csehszlovákiai sajtóban. Megállapíthatjuk azt, hogy a cseh polgári pártok lapjai a legélesebb kritika tárgyává teszik az elnök nyilatkozatát és azt nagyrészt helytelenítik is. A Národni Listy, tekintettel arra, hogy az elnök Kramarról lesújtó kritikát mondott és megjósolta a nemzeti demokrata párt szétesését, olyan éles cikkel akart visszavágni, hogy azt a cenzúra nem engedte át és a lapot el- koboztatta. A cenzúra áldozata lett a Prager Tagblatt is, amely a Národni Listy véleményét teljes egészében le akarta közölni; hasonló sors érte a Lidové Listy esti lapját, a Prazsky Vecerniket is. csehszlovák nép csodálkozik azon, miért választja éppen a Bohemiát és a Prager Tagblattot, ha valamit a csehszlovák népnek mondani akar. Egy publicista lehet biró-a burzsoázia és a szocialisták között — fejezi be a Venkov —, azonban egy elnök nem lehet az, mert hiszen a burzsoázia agitációs elnevezés, a nemzet egy rétegére vonatkozik. Éppen ezért a kormány felelős azért, hogy a német lapok révén az elnök tekintélyének megcsorbítását már két Ízben megengedte. A baloldal helyesel A légionárius Národni Osvobozeni viszont teljes helyesléssel fogadja az elnök ■ megnyilatkozását s azt Írja, hogy Masaryk a mostanihoz hasonló harcot vívott már jóval a forradalom előtt, csakhogy akkor J egyedül volt, mig most mögötte áll a cseh- j szlovák nép többsége. A Ceské Slovo viszont a német problémáról mondott nyilatkozatot tárgyalja és megelégedéssel látja, hogy az elnök a né- | Éneteknek a kormányban való részvételét nem jognak, hanem kötelességnek minősíti. Az interjú a lap szerint bizonyára óriási befolyást fog gyakorolni úgy a német, mint a cseh táborra. Súlyosbodik az angol-kínai konfliktus London, szeptember 8. A Reuter-iroda londoni jelentése szerint az angol—kinai konfliktus na.p- ról-napra élesedik. A kínaiak két angol ágyunaszádot lefoglaltak s amikor angol tengercszkafonák vissza akarták foglalni a hajókat, heves tűzharcra került a sor az angolok és a kínaiak között. A ki- i nai kormány most levelet intézett az angol követhez, amelyben tiltakozását fejezi ki angol csapa- j toknak Kínában való partraszállása ellen. A kínai kormány követeli, hogy az angol csapatokat azonnal vonják vissza. Beavatott köreik szerint az angolok nagy büntetöexpediciót terveznek az ágyuna- szádokon esett sérelem megtorlására. ^—MM—w■ null Ü»m■■mii t Mamiu.miiin A Národni Listy támad Az elnöknek a Gajda-aíférről tett szavaira vonatkozólag a Národni Listy cikkének cenzurázatlan részében megjegyzi, hogy erről még sok szó lesz s különösen furcsának találja azt, hogy az elnök úgy veszi védelmébe Benest, mintha az előzőleg a Gajda-e sebről semmit sem tudott volna. Masaryk elnök nagyon is lebecsüli a nacionalista mozgalmat, amely Csehországban azért növekedett, hogy tiltakozzon a vég- nélküli, sok korrupciós affér ellen. De a mozgalom főleg azon elemek ellen irányul, akik akár német, akár cseh oldalon állam- ellenes ténykedést fejtenek ki. Végül belátja a Národni Listy, hogy ezt a mozgalmat nem kellene fasoizmusnak nevezni, mert semmi közössége nincsen az olasz fasizmussal, sem annak programjával. A néppárti sajtó is éles kritikát gyakorol az interjú fölött. A.Cech egy cikksorozatot közöl, melynek első részében főleg a Prager Tagblatt múltjával foglalkozik, mely ■a háború alatt az osztrák-magyar hadsereg győzelmét dicsőítette és Masaryk ellen is irt. A lap bejelenti, hogy folytatólagos cikksorozatában részletesen visszatér még az elnök nyilatkozatára is. Á Lidové Listy viszont bejelenti, hogy egyelőre tartózkodik a véleménytől, mert ismeri a cenzúrát. (!) A legnagyobb feltűnést keltette azonban a cseh agrárius Venkov vezércikke, amely abból az elvből indul ki, hogy eddig mindig azt hangoztatták, hogy a mai állam a csehek állama, a kormány pedig a csehek kormánya. — A szabad nemzet és szabad nép viszonya a kormányához — írja a Venkov — egészen más, mint a szolganépé volt. De éppen úgy, mint a régi Ausztria alatt, még ma is nagyon elővigyázatosak vágyunk az államfővel szemben. Nem mertünk akkor sem a császár szemébe nézni és nem mertük szabadon kifejezni a véleményünket, mint ahogy ma sem merjük. Azonban, ha elolvassuk most a Prager Tagblattban megjelent beszélgetést, becsületesen -meg akarjuk mondani a véleményünket. — A legfőbb érdek a köztársasági elnök tekintélyének megóvása, hogy azt senki és sehol pártharcokba bele ne vonhassa, hogy minden csehszlovák ember, akár agrárius, akár iparos, akár szocialista, akár nemzeti demokrata, avagy néppárti, mindenkor azt mondhassa: Ez a mi elnökünk! Az utolsó időben azonban olyan események történtek, amelyek ezt a tekintélyt csak rombolják. Szemére veti elsősorban Maohar volt hadseregielügyelőnek, hogy nyugdíjaztatása után emlékirataiban a nyilvánosságra hozza egész hivatalos működését. Rossznéven veszi, hogy először a Bohemiában jelent meg a köz társasági elnöktől egy nyilatkozat, amely a jövő -évi elnökválasztásra vonatkozott, most pedig a második német prágai lapot, a Prager Tagblattot választotta az elnök, hogy különböző kérdésekről nyilatkozzék. Úgy látszik — Írja a Venkov —, hogy sem az elnök környezetéből, sem pedig a mai kormány emberei közül senki nem mondta meg az elnöknek, hogy a Az uj magyar nemzedék kibontakozása a iával diákkongresszuson A kongresszus második napin — Ssvatkó Pál és Söröss Béla bess&s&eS — A nagy nSzalsmarssSsF14 — Tisztikarválasztás — örökös „alapitő bizottság" — fíulturfervek és indítványok — Kiküldött munkatársunktól —. Láva, szeptember 8. Tegnap beszámoltunk a csehszlovákiai magyar akadémikusok lévai kongresszusának első napjáról. Közöltük Flaohbarth Ernő dr. beszédét, amelynek végén az említetteken kívül az előadó foglalkozott még a csehszlovákiai magyar egyetem kérdésével is és éles argumentumokkal polemizált a cseh körök ellentétes álláspontjával. Ez a rész rendkívül fontos megnyilatkozássá tette ezt a beszédet, amelyet az egybegyiilt nagyszámú, előkelő közönség óriási tetszéssel fogadott. Egyetemi műveltség a háború után Flaohbarth Ernő dr. beszéde után a második meghívott szónok, Szvatkó Pál dr. emelkedett szólásra, aki a háború utáni világ egyetemi műveltségéről szólt. A világháború volt a régi és az uj generáció nagy vízválasztója. A régi generáció a rengeteg nyomorúság dacára sem tudta levetni a régi életfelfogását, mig az újnak alapvető, mély élménye lett a háború. A régi generáció könnyebben felejt és sok tekintetben ismét a könnyenhivő, optimista és „idealisztikus*4- nak nevezett háború előtti ember lett, mig az uj az átélt borzalom ősélménye következtében meghajlott a 6zent realitás előtt, óvatosabb, vagy az extrémékben, cinikusabb is, mint az öreg nemzedék. Ma gyakran lábai azt a viszonyt, hogy az apa a hév ülő, eszményi, mig a iiu a nyugodt s az, aki reális szemmel nézi a világot. Furcsa jelenség például, hogy az ifjúság, amely a múltban mindig a. leghaladóbbak élén állt, ma sok helyütt és őszintén konzervatív. Mi ennek a magyarázata? Egyszerűen az, hogy az átélt i érnek hatása alatt visszavágyik abba a paradicsomi ,,békevilágba háború előtti korba, amcdyről az öregek annyit beszéltek neki. A háború utániak egv másik életsémája az amerikanizmus. Ez az amerikanizmus a realizmust, a túlzott realizmust az intellekiualizmus halálában látja. Lenézi például az egyetemi műveltség >t. Igaz, sok áldás van abban, hogy a háború utáni magyarság megszerette az előbb len-ízed gyakorlati pályákat, de túlozni ezt az irányt sem szabad. S különösen nem Európában, amelynek létét és rangját éppen finom szellemi műveltsége dönti el. S legkülönösebben nem a kis nemzeteknél, amelyeknek legnagyobb igazolójuk éppen a kul.arájuk. A nagy nemzeteknek esetleg lehet imperializmusuk, bennük kifejlődhet az általános nagyüzem szerűség, a fordizmus, de a nyolcvan százmilliós népek árnyékában élő kis nemzetek nevetségesek, ha majmolják a nagyokat. Az ű igazolójuk a kultúra, s Svéd ország, Norvégia, Dánia példája megmutatta, hogy ez kultúra jó igazoló lehet. S a magyarság kultúrája is elég nagy igazolás. Ha mi, kisebbségi sorsunkban minden erőnkkel azon leszünk, hogy ennek a kultúrának komolyan szolgálatába álljunk, akkor megszerezzük azt aofölényt, amely tiszteletet, értéket és igy létet biztosit az itteni magyarságnak. Á magyarok évszázadok alatt kifinomult nagy társadalmi műveltsége például gyakran rajongásra, szeretetre hangolja még az ellenségeket is és hatványozva van ez igy a komoly egyetemi műveltséggel. Az okos, becsületes, szorgalmas, szellemes, finom, müveit magyar úriember tiszteletet parancsol s ha ilyenek leszünk, ellenségeink sem gáncsolhatnak el. Ez a műveltség nagy létalapunk s miatta kell az egyetemi műveltség. Ha az idegen körülmények között, idegen nyelven tanuló magyar fiú elhagyottan, nyomorban egyetemi diplomát szerez, akkor ez a harcokkal szerzett kemény képesítés valóban tiszta európai értéket s igy létet, rangot jelent. Söröss Béla beszéde A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Söröss Béla jelent meg a színház pódiumán. Mindenki áhitatos figyelemmel hallgatta a nagy papot, aki szivének legtisztább szeretetével szólt a magyar ifjúsághoz. A háború utáni veszendő kultúráról szól. A magyar műveltség azonban nem fog elveszni, ha azt a kisebbségi poziciót, amiben most állunk, megtartjuk, erősítjük és növeljük. E kisebbségi erős pozíció megtartásának feladata a fiatalságra hárul. A mai fiatalságnak nagyon erős fogadalmat kell elvállalnia: a magyar kultúra megalapozását. Nagy lelki elszegényedés fenyegeti az emberiség lelkét, ha csak az értelmét töltik meg, anélkül, hogy meggazdagodnék egészében. Kivész az emberi szolidaritás érzése, mert elveszett a felelősség tudata, nem csak az egyetemen, hanem a szorosabban vett magyar kultúra körében is. A magyarságnak azonban éreznie kell a felelősséget az ifjúsággal szemben. Hogy a magyar nemzet a kisebbségi állapotában regeneráltassók: a régi fundamentumot kell elővenni, hogy ráépítsük az egyesért dolgozó erőt. Komoly erős hatalom: az élő Isten és az újjá teremtő szavára van szükség, hogy a kultúránkkal erősen állhassunk. A hanvai és a komáromi konferencia után a lévai konferencia mutat utat, az Istenben vetett hittel való erős munkára. A magvas, mély gondolatokkal és aktuális problémákkal foglalkozó beszédeket a közönség nagy figyelemmel hallgatta és az előadókat hálás tapssal honorálta. Söröss Béla ezzel a szónoklattal is bebizonyította, bogy ő a csehszlovákiai magyarság egyik legnagyobb rétora. A beszédek közti két szünetet a lévai Dalárda Heckmann István karmester vezetésével precíz, szép dalokkal töltötte ki. Petőfi- és Kersék-dalokat énekelt- A sok tapsra megismételt dalok kiváló együttese méltóképpen hozzájárult az est sikeréhez s emelte annak fényéi. Az előadóest után a közönség a városi nagyszálló éttermében bankettasztalhoz ült, ahol a zöld asztal komolyságát felváltotta a fehér asztal köz1 vetlen szivessége, derűs hangulata. Nagyszámú komoly és vig toaszt hangzott el. Ünnepelték a meghívott szónokokat, a diákságot, Léva városa!, a magyar egységet s minden beszéd uj tégla volt a főiskolások épülő erősségéhez. A hajnali órákig maradt együtt a hajdani és a mostani főiskolások baráti társasága s az estét egy csendes, kedélyes „szalamander“ fejezte be, amelyben öregek fiatalokkal együtt idézték vissza a régi, gondnélküli, kedélyes diákélet örömeit. A nafjy kor^ressziis Másnap reggel először a különböző bizottságok tárgyaltak, majd az előkészítő munkálatok után délelőtt tízkor kezdetét vette a plenáris ülés, amelyen az elnöki tisztet Kmoskó Béla dr. ügyvéd ‘öltötte be. A szavazásra jogosult delegátusok kijelölése után ifj. Mohácsy János előadó a csehszlovákiai magyar akadémikusok egyesületének alapszabálytervezeiét ismertette, amelyet vitával tárgyaltak meg s számos hozzászólás után egyhangúlag elfogadtak. A délután folyamáu a tisztikar megválasztására került a sor. A tisztikar tagjai a következők lettek: Elnökké egyhangúlag Túri-Nagy Jánost választották. Al- elnök Fleiszthamanöl Lajos, főtitkár Somos Elemér, főjegyző ifj. Mohácsy János, íőpénztá- ros Borec* Gyula., ellenőrök: Irmán Oszkár, Csontos Béla, Laky Ferenc, Bsinrohr Rezső, Winkler Sándor és Aich Ernő. % Az alapszabályok értelmében ekkor választották meg az örökös, ad personam szóló, úgynevezett „alapító bizottságot" is, amely manif esz! adós vétójoggal rendelkezik s a szövetség eredeti intencióinak betartására köteles ügyelni. Az alapító bizottság tagjai közé olyan személyeket választottak, akik kitartóan fáradoztak az akadémikus szövetség megteremtéséin és akiknek neve garancia a jövő szempontjából. Az alapitó bizottság tagjai: Flaohbarth Ernő dr., Szvatkó Pál dr., Sziklay Ferenc dr., Kessler Edgár, Mátray Mihály, Hrdina Lajos, Mohácsy. János, Somos Elemér, Fleiszíhanwiier Lajos, Turi- Nagy János, Csáder Mihály, Plichta Gyula. Indítványok, tervek A tisztviselők úgyszólván egyhangú, lelkes megválasztása és Turi-Nagy János szép, köszönő szavai után Fleiszthammel Lajos alelnök lendületes, szépen formált beszédben tett Ígéretet a becsületes igazhitű munkáról. — A kéz, amelyet eddig ütni tanítottak: most szivet mutat s kézfogásra tárul, mondta beszédében. Ismertette a szövetség programját az elkövetkező iskolai évben. Főcél lesz a jótékonyság gyakorlása, a vidéki egyesületek megalakítása. A tisztikar lépéseket tesz, hogy a testvéregyesületekkel barátságos érintkezésbe jusson, a szlovák diáksággal közös megoldást fog keresni a szlovenszkói problémák megoldására. A magyar akadémikusok közös kapcsolatokat építenek ki az írókkal, művészekkel s újságírókkal. Távoli nagy tervet is fejtegetett.: a csehszlovákiai magyar knlturegyesiiletek szövetségének tervét. Kessler Edgár, a kulturális bizottság vezetője, szintén széles kulturális programot adott.. Kifejtette a magyar szabadegyetem szükséges voltát. A szövetség könyvtárakat fog felállítani, egy folyóirat indítását tervezi s egyáltalán erős tempóban kívánja megindítani a magyar küliuréletet. Ezzel egybefüggően érintkezést fog keresni a csehszlovák—német—magyar kultúrkörökkel, az egyetemes, hatalmas, emberi kultúra nevében. Beimrohr Dezső a magyar falu érdekében emel szót s kívánja, hogy a szövetség táplálékot szolgáltasson a magyar falunak. A gyűlés végeztével a csehszlovák diákság országos központi szövetségének főtitkára melegen üdvözölte a magyar diákságotA nagyszerűen sikerült kongresszus ezzel véget ért. A jelen voltak egyértelműen megállapították, hogy a kongresszus az itteni magyar ifjúság nívós, nyugodt, egységes és nagyarányú manifesz- tációja volt. Közel ötszáz magyar főiskolai hallgató nevében jelent meg az ötven delegált, mig a tanácskozási joggal felruházott diákság száma Í3 meghaladta még az ötven-hatvanat. A kongreez- szust állandóan nagy számban látogatta Léva érdeklődő polgársága, amely különben is mindent megtett, -hogy az egybesereglett magyar fiuk jól érezzék magukat a város falai között. Este pompásan sikerült táncmulatság zárta le a csehszlovákiai magyar diákság ünnepét. * .„„„fi £ £ Mc R$ K A ■ To VA ^WA<r~ ^A* rUM'A-LIKS RV; UC'SPqi* qÖiMÖRÍ ' R6o JríGR QY/\ R. ra y •ROZNAVA* Mandarin _ ,Triple-Sec — Curácao — Cacao — Dió-Cr&me — Karlsbsdi i keserű — Cherry „Kézsmárki kiállításon arany crammel
