Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-09 / 205. (1243.) szám
2 1926 szeptember 9, csütörtök. ■BBBoannnBBaBHBBBBOBan lenes a kisebbségi kérdésről Egy érdekes Genfi inlerju Prága, szeptember 8. Benes dr. külügyminiszter Genfben a Híradó egy munkatársával beszélgetést folytatott. Beszélt a jelenlegi csehszlovák belpolitikai helyzetről s megállapította, hogy a köztársaság pillanatnyilag első komolyabb krízisét éli át. E krízisnek következménye az lesz, hogy a legközelebbi parlamenti többség magába fogja ölelni a nemzeti kisebbségeket is. Arra a kérdésre, vájjon a kisebbségek helyet kapnak-e az eljövendő kormányban, Benes azt felelte, hogy ezt nem tudja, mivel a hivatalnokkormány egyelőre nagyon jól beválik. A csehszlovákiai fascizmust nem kell komolyan venni. Benes a magyar-csehszlovák viszonyt igen kedvezőnek mondja. Arra a kérdésbe, hogy mit tart arról a kombinációról, mely őt is Masaryk elnök utódjának jelöltjei közé sorolja, Benes nem volt hajlandó felelni, mert ez pusztán személyi ügy. Az tény, hogy külügyminiszteri helyzete egészen különös, mert pártja ellenzékben van, ő pedig tovább is a kormányban marad. Különben nem igen ragaszkodik miniszteri állásához, mert megvan egyetemi tanári állása és senki sem vehetné rossz néven, ha nyolcévi fáradhatatlan munka után végre kissé pihenni akarna. Benes hangsúlyozta, hogy interjúját nem mint külügyminiszter, hanem mint magánember adta. Ungvár kormánybiztosa a főváros összes ingatlanait elzálogosítja MiiSiós kölcsönök, melyek Ungvári a tönk szélére juttatják Ungvár, szeptember 8- ' (Ruszinszkói Szerkesztőségünktől.) Ungvár teljhatalmú kormánybiztosa, Hrbek er- dőfanácsos, miután már egy Ízben meggyőződött arról, hogy a csehszlovák pénzügyminiszter külföldi kölcsön felvételét nem enge- lyezi, a város költségén ismét luxusutazást rendezett Prágába, hogy a város vízvezetéki és csatornázási munkálatainak fedezésére külföldi kölcsönt szerezzen. Már elsőizben is rámutattunk arra, hogy a kormánybiztos fantasztikus üzleteinek kedvéért elkövetett utazásaival a város vagyonából évenkét tetemes összeget költ el. Rámutattunk arra is egy ízben, hogy a milliós külföldi kölcsön felvételéről megindult tárgyalások előtt elmulasztotta a köteles gondoskodást arról, miszerint megkérdezte volna a pénzügyminisztert, hogy ez a kölcsön felvehető-e vagy sem. Mindezek dacára Hrbek kormánybiztos csak tovább kísérletezik és utazásaival költi a főváros vagyonát. Ez azonban a kormánybiztos üzleteinek csak az enyhébb oldala. A súlyosabb ott van, hogy a kormánybiztos ismét két horribilis kölcsönt akar felvenni. Az egyik egy 750.000 koronás, a másik egy 400.000 koronás kölcsön, amelyre már semmi más fedezet nincs, mint az amugyis túlterhelt néhány városi ingatlan és a fizetni nem képes adózó polgárság magánvagyona. A 750.000 koronás kölcsönnel az ötmillió 713 ezer koronába kerülő városi luxusvágó- lid építési költségeit akarja fedezni, melyet ismét csak a saját szakállára épittet, minden sgyéjii felelősség kilátásba helyezése nélkül. Ez az összeg termézetesen édeskevés ah- ioz, hogy a fővárosra háruló 1 millió 750.000 koronás kötelezettséget kiegyenlíthesse Hr- oek. El lehetünk készülve tehát arra, hogy 'pár hónap múlva újabb kölcsönök felhajtására fog elindulni a kormánybiztos. A város ingatlanjai: a „Fehérhajó" bérpalota és a közkórház már eddig is a nemrégen felvett hárommilliós kölcsön terhei alatt roskadoznak. Ha ehhez még hozzávesszük a legújabb kölcsönöket, Ungvár főváros ingatlanai valósággal elzálogosított vagyonokká lesznek, amelyeket még az a veszedelem is fenyeget, hogy a vágóhíd építésére szükséges, de eddig ki nem utalt egymillió korona állami szubvenciót is egy felveendő újabb kölcsön alakjában viselniük kell. A pénzügyi káosz előtt álló Ungvár r gársága elrémülve nézi a kormánybiztos i zas üzleti tevékenységét és tehetetlenül vergődik a súlyos terhek alatt. Nincs menekvés ebből a helyzetéből, mert a kormányzóság hallani sem akar arról, hogy Ungvár visszakapja önkormányzati jogait, viszont azonban afelett sem őrködik, hogy a kormánybiztos üzletei meddig tekinthetők reálisaknak. A négyszázezer koronás kölcsönt a kormánybiztos szükséglakások felépítésére akarja fordítani. Mindenki emlékszik rá, hogy ilyen szükséglakásokba már egyszer horribilis pénzt belevert a kormánybiztos- Ezekből lett a korhadt vagonokból összetákolt vagonfalu, a közismert Hrbek-falva, amely valósággal szégyene Ungvárnak. Most ismét olyan szükséglakásokba akarja beleölni a kormánybiztos a négyszázezer koronát, amelyek valóságos odúk lennének, amennyiben 12 négyzetméter területű lakás nem is nevezhető egyébnek. Az idő azonban múlik, a kormánybiztos üzletei növekednek, de növekszik vele az a teher is, amely alatt Ungvár előbb-utóbb ösz- sze fog roskadni. Szlovák Ferenc-rendi gimnázium lesz Malackán? A Lidové Novinynek jelentik Pozsonyból: Micsura yolt miniszter, a cseh néppárt szlo- venszkói képviselője, egy vasárnapi népgyülé- sen azzal dicsekedett el, hogy a cseh néppártnak rövidesen sikerül Szlovenszkón a Ferenc- rendiek vezetésével egy katolikus gimnáziumot létesíteni. Az iskolaügyi minisztériumnak semmi kifogása nincsen az ellen, hogy ezt az iskolát az 1927—28. tanévben Malackán már meg is nyissák. Sőt a Ferencrendnek már a kezében van az iskola létesítéséhez szükséges engedély. A lap ezzel kapcsolatban azt irja, hogy Szlovenszkó iskolapolitikájában ezzel óriási fordulat állott be. Eddig ugyanis arra törekedtek, hogy a középiskolákat államosítsák. Ha most a Mákok ezt a fordulatot kihasználják a ludákokkal szemben, úgy ezzel a kormányembereknek egyáltalában nem kell dicsekedniük. Ha a kormány megengedi, hogy egy párt, amelynek Szlovenszkón csak egy képviselője van, iskolát nyithasson, akkor csak alkalmat ad a nálánál sokkal erősebb szlovák néppártnak arra, hogy a maga részére még többet követeljen. A katasztrófák napja New^Yorkban Neyyork, szept. 8. A mai Labour Dayon, amely a függetlenségi nap után Amerika legnagyobb nemzeti ünnepe, a newyorki földalatti vasúton több óriási katasztrófa történt. Az eddigi megáilapitás szerint 11 összeütközés volt e vasúton s az áldozatok összes száma 15 halott s 150 sebesült. Á legnagyobb katasztrófán 4 halott és 34 sebesült volt. Ugyanakkor, amikor a város földalatti vásutjának ily soha nem látott fekete napja volt, a felszínen is sereg szerencsétlenség történt- A város fölött heves vihar dühöngött, mig a környékről több vasúti összeütközést és áradást jelentenek. — A magyar nemzeti párt interpellációi. A magyar nemzeti párt sajtófőnöksége közli: Korláth Endre dr. nemzetgyűlési képviselő és társai interpellációt intéztek a vasutügyi miniszterhez a Borzsavölgyi Gazdasági Vasút elbocsátott alkalmazottai érdekében. Az interpelláció rámutat arra a tényre, hogy e vasút alkalmazottai ma még nem tekinthetők állami alkalmazottaiknak s igy nem vonatkoztatható rájuk az úgynevezett re- sztrinkciós törvény. Az interpelláló képviselők azt kérdézik a minisztertől, hogy hajlandó-e a hatvankét elbocsátott vasutas ügyét megvizsgálni s azokat állásukba visz- szahelyeztetni. — Ugyancsak Korláth Endre dr. interpellált a földművelésügyi miniszternél Bo.>szjovszky Helén bustyaházai kincstári szülésznő nyugdijának megállapítása ügyében. szövetség tanácsának ismert döntését, amely ■egybekötötte Németország fölvételét és tanácstagságát a tanács kibővítésével, mint azt várni lehetett volna s mint az a semleges hatalmak között tényleg meg is történt. Egyáltalában nem látnak benne intrikát a birodalom ellen, annál inkább sem, mert hiszen Németország már beleegyezett a tanácstagok számának emelésébe. Különben is Németország elsősorban abban van érdekelve, hogy kik kerülnek a kibővített tanácsba; ezt a kérdést pedig egyáltalán nem döntötték még el s csak akkor lesz róla szó, ha Németország már a tanácsban lesz. Berlinben továbbá azt remélik, hogy amint Németországot fölveszik a tanácsba, azonnal megkapja a hat bizottság egyikének elnöki állását. Beavatott körök szerint a német delegált (valószínűleg Bredtscheid dr.) a szociális ügyekkel foglalkozó bizottság élére kerül. Az uj csehszlovák vámjog Prága, szeptember 8. A kormány még májusban beterjesztette a szenátushoz a vámtarifa törvényjavaslatát, amelyet most az őszi iilé-szak folyamán a pénzügyminisztérium újból be fogja terjeszteni a nemzetgyűlésnek, mivel annak sürgős letárgyalását kívánja. A törvényjavaslat, amely a vámlejárások jogi alapelveit tartalmazza, a kereskedők követeléseinek különösen 69. §- ával tesz eleget, melyben a kormány fölhatal ia- zást kap arra, hogy az eddigi „áruneinesitési" eljárással szemben a névjegyzékek leadási rendszerét vezesse be. Eszerint a kereskedők jogot nyernek arra, hogy vámmentesen, vagy kedvezményes vámilletékek mellett az exportáruk készítéséhez szükséges nyersanyagot, vagy miig kész anyagot behozhassanak. Ezenkívül az eljárás egyszerűsítését is előírja a törvényjavaslat, ameenyiben csak két felsőbb hatóságot állapit meg az eddigi három, illetve négy hatóság helyett. A javaslat egyrész kodifikálja az eddigi vámjogot, másrészt unifikálja azt, úgyhogy a jövőben a különböző vámjogi szabályok, amelyek eddig Szlovenszkón és Ruszinszkóban a régi magyar törvények alapján, a történelmi országokban pedig a régi osztrák törvények alapján voltak érvényben, hatályukat vesztik. Meghalt Thurzó Igor Prága, szept. 8. Ma éjszaka a Prága melletti Podol szanatóriumban meghalt Thurzó Igor, Turócszentmárton polgármestere. Thurzó már a háború előtt is részt vett a szlovák mozgalomban. A háború után a cseh iparospárthoz csatlakozott s 1921-ben ennek listáján jutott Turócszentmárton képviselőtestületébe, ahol városbirónak is megválasztották. A város vezetésében az összes politikai pártok támogatták. Thurzó Igor 42 éves volt. Az elmúlt év novemberi választásain az iparospárt első helyén jelölte Szlovenszkón, azonban mandátumhoz nem jutott. Holttestét Prágából Tu- rócszentmártonba szállítják, ahol pénteken délután helyezik örök nyugalomra az evangélikus temetőben. SCÍIÖPFLIN ALADÁR BALATONI TRAGÉDIA REGÉNY (16) Elza nem szólt, csak niegsimogatta Dóra kezét, valami bajtársias érzéssel. Ez a keszeg kis zsidólány is majd megveszekszik azért az emberért, csaik úgy, mint ő. Mi van ebben a férfiban, ami úgy vonzza a nőket? Rettenetes ember ez. Hallgatagon mentek tovább. Szomorúak voltak mind a kelten, Elza valami különös melancholiát érzett a meleg nyári estében, a csillagok is mintha szomorúan pislogtak volna, a város millió kigyulladó fényét könnyű köd vonta be átlátszó fátyollal, mint valami bánat. A hídon Elza megigértette Dórával, hogy meg fogja látogatni, aztán Dóra villamosra ült, Elza pedig gyalog sétált a hidon át Budára, gondolatokba merülve. Tele volt ellentétes benyomásokkal. Izgatta Steinitz Szidi alakja, a szabadság, a bátorság, a tehetség és siker levegője, ami körülvette, egész exotikus, lázas, ragyogó élete, az a jóformán kimeríthetetlen lehetősége az izgalomnak, örömnek, amit egy ragyogó. színésznőhöz hozzáképzel a polgári nő képzelete. Valami- •képpen bele fűződött ebbe a benyomásba Béltsky is, amit róla Dórától megtudott, a Dóra kibuggyanó szerelmes gyerekes bánata és az ő saját leküzdhetetlen izgalma. Magába merülve ment le a Margithidról a Dunaípartra, hazafelé. A Pálffy-térnél elébe állt Bélteky. Köszönt neki, mintha már rég ismerősök volnának. Elza egyszerre megfagyott, olyan hidegséget érzett magában, hogy libabőrős lett tőle a teste. Fagyosan, ellenségesen mondta, amint kénytelen volt megállni, mert Bélteky útját állotta: — Mit akar tőlem? — Semmit sem akarok — felelt Bélteky nyugodtan. — Mért szól hozzám ilyen ellenséges hangon? Nem vagyok én ellenség. Elza most indulatot érzett magában fellobbanni. Ebben a pillanatban gyűlölte Rél- teliyt. Maga se tudta, honnan került belé s miért ez az indulat, mért gerjedt benne harag amiatt, amire máskülönben annyira vágyott: hogy most beszélhet Bélteky vei. Nem értette a saját érzését, de ez a véletlen találkozás úgy hatott rá, mint valami félelmetes sorsforduló, megdermedt tőle, rettenetesen félt és ez a félelme tört ki mint harag belőle. Nem felelt Béltekynek, tovább akart menni. De a férfi nem tágított mellőle. — Most nem fog itthagyni a faképnél, mint akkor — mondta udvariasan, de erélyesen. — Beszélnem kell magával. — Fölösleges a beszéd — mondta Elza. — Ne is fárassza magát. Bélteky nagyon komolyan mondta: — Nézze asszonyom, nekem el kell utaznom néhány hétre, lehet, hogy hosszabb iuore. A feleségemet kell kisérnem Nau- heimbe, fürdőbe és az ő állapotától függ, vele kell-e maradnom. Hát ezt akarom mondani: azért én nem mondtam le semmiről, ha visszajövök, úgy jövök vissza, ahogy hol- n; ^ elmegyek. Közel kell hogy jussak magához. Elza gőgösen fölvetette a fejét. —• Nem ez a módja ennek. Hozzám nem lehet igy közel jutni. Az utcán. — Értem — felelt Bélteky, mintegy védekezve egy szemrehányás ellen. — De én megpróbáltam közel jutni magához rendes módon. Nem tudtam. Ismeretségünk köre nagyon is különböző, nem találtam hidat se- hogysem egyiktől a másikhoz. Egy kapocs lett volna, de meg fogja érteni, hogy ezt nem használhattam fel indiszkréció nélkül. Ha maga ilyen nagyon ragaszkodik a formákhoz, majd megtalálom a formákat. Ezt akartam mondani. — Remélem, ezzel befejezte? — mondta Elza most már enyhülő indulattal. — Egyelőre be — felelt Bélteky és mélyen meghajolva elköszönt. Elza a legnagyobb zavarban, csaknem szédülve ment tovább hazafelé. Mi történt vele? Mért ijedt úgy meg, mikor Bélteky megszólította? Örülnie kellett volna, hogy végre mégis . . . Nem értett semmit abból, ami vele, benne történt, amit mondott, egész magaviseletéből. Az ellenkezőjét 'csinálta annak, amit annyira elgondolt, amire vágyódott, amire sok szenvedés és töprengés után jóformán már el volt határozva. Miért? A belenevelt erkölcs és társadalmi szabály védekező gesztusa volt? Vagy csak a gyávaság a válságos pillanatban? A lépcsőn eszébe jutott, hogy most majd szemben kell ülnie Gyulával a vacsoránál, mesélnie kell a margitszigeti délutánról. Irtózott ettől a gondolattól, mikor egész lényét egészen más, ezerszer súlyosabb valami töltötte be. Megállt ajtajuk előtt, pár percig késlekedett, hogy rendbe hozza az arckifejezését és erőt vegyen magán a házastársi beszélgetésre. Csak aztán csöngetett be. Szerencséjére a férje ezzel fogadta: — Nem haragszol, kedves, hogy nem vártalak meg a vacsorával? Nagyon éhes voltam már. — Jól van, én úgysem vacsorázom — felelt Elza és még végsőkig feszült állapotában is némi humorral nézett férjére. Neki a vacsora a fődolog, természetesen. VI. • Bélteky tehát nem mutatkozott, nem is fog egy jó darabig. Elza maga is meglepődött, mennyire hiányzik neki. Már megszokta a délelőtti „oserkészéseket", hogy hátha valahol megláthatja Béltekyt, megszokta, hogy egész nap azon tűnődjön, ott lesz-e a kioszkban, hogy várja az órát, amikor láthatja, hogy egy óráig jelenlétének a hatása alatt legyen. Most érezte, mennyire ez a várás, keresés volt életének' legfontosabb dolga. Üresnek érezte a napját, érdektelennek az életét, unta magát, a háztartását, a férjét, a barátait, a kioszkot — mindent. Most ettől szenvedett, állandóan sivár érzés volt benne és az eddigitől egészen eltérő, kinos nyugtalanság. De lassankdnt támadt benne egy uj vágy is: megszabadulni Béltekytől, attól az érzéstől, amelyet nem is akart szerelemnek nevezni, csak valami esztelenségnek, hirtelen rájött betegségnek, érzékei valami zavaros háborságának. Vissza akarta szerezni régebbi lelki nyugalmát, az önmaga fölötti uralmat, élete békességét. Akarta — és azt hitte, ez az akarat le tudja csillapítani az ösztönök vad játékát. Nem gondolni Bélieky- re, élni csöndesen, béketürően, gondolat- talanul, rettegés nélkül, — ha még egyszer visszakaphatná régi csendes, rendes életét! Nem birta. Hiába taszította el magától Béltekyt, benne volt minden gondolatában, átjárta egész valóját, mint a só az ételt. Mennél jobban igyekezett kiküszöbölni, annál jobban benne volt és annál többet szenvedett miatta. Érezte, hogy magában nem boldogul, segítséget kell keresnie. De hol, kinél? Anyja nem élt. már, aki nőrokona volt, azok közül eggyel sem volt elég bizalmas viszonyban és még kevésbé volt köztük olyan, akit okosabbnak tartott magánál és akiben némi élettapasztalatot tételezhetett volna fel szivdolgokban. Mind csupa derék háziasszonyok, rendes családanyák voltak, akiknek a szive és az elméje is elaludt a férjhez menetelük napján és azóta nem ébredt fel. (Folytatjuk.)
