Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-09 / 205. (1243.) szám
Európa valódi békekötése így nevezték egyesek azt, ami ma délben Géniben, a Refor'mációs Ház puritán termében történt- Európa józan elemei fellélegeznek: végre! Talán a ma déli aktussal sikerült a világot megszabadítani egy nagy kudarc Mércétől, attól a gondolattól, hogy a népszövetség csőd előtt áll, hogy mindaz, ami a Lac Lémann partján történik, csak komédia volt, hogy Locarno csak álom, a béke csak álom, az emberiség nagy szellemi fórumának hite csak álom, minden csak álom s egyedül a harc, a vér valóság. Locarno ma, nevetséges huza-vona után megteremte első gyümölcsét. Örüljünk neki? Kell, hogy örüljünk, mert ténnyé, valósággá vált az ígéret, — de Locarno is több volt már, mint Ígéret, és eddig semmi sem lett belőle. Megvalljuk, ha Lo- carnóval egyenrangú eredmény is az, hogy Németországot ma fölvették a népszövetségbe, mégsem tudunk úgy lelkesedni a dolgon, mint lelkesedtünk a glóriás szép őszi locarnói napok után. Akkor az első ölelkezés, az első háború utáni kibékülés történt, de az első kibékülést az első békecsalódás követte: Locarno eredményeit leépítették. Locarno szellemének mámorát is, A világ ma a szokottnál közönyösebben fogadja az uj nagy tényt s ha gratulál is, komoly arccal hangoztatja: várjuk meg! Mi lesz most még a népszövetségi tanács kibővítésével, milyen lesz Németország magatartása Lengyelországgal szemben, vájjon nem kötik-e meg a birodalom kezét annyira, hogy Berlin tehetetlen lesz és önérzetében megsértve, visszavonul, vájjon, ha a birodalom tényleg hatalomra tesz szert, nem vonulnak-e el egye? államok Genfből, akik o hatalmat talán irigylik és rosszalják? Mindez a probléma lehetségessé teszi, hogy Locarno után a második eredményt a második csalódás fogja követni. De az európai ember, még a kétszeres nyomorba taszított középeurópai ember is, vegyen példát a nagy európaitól, Briandtól, aki mindig hisz s végül tényleg mindig győzedelmeskedik. Higyjük, hogy Európa sorsát az Óceánon tultól függetlenül most három egyértelmű európai nagyhatalom fogja vezetni: Anglia, Franciaország és Németország. Higyjük, hogy az ő együttműködésükben áldás lesz a kisebb nemzetek és népek számára is. Mert eddig Európában mindent a nagy nemzetek ellenségeskedése határozott meg: a nagy nemzetek mindent megadtak a kis nemzeteknek, ha az utóbbiak az ő oldalukon álltak a vitában s mindent elvontak a más véleményű éktől. Most, ha a valódi békekötés megtörténik, többé nem lesz kivételekre szükség és a nagyhatalmak végre minden egyéni mellékgondolat nélkül foghatnak az európai defektusok megvizsgálásához. Sőt, ha a nagyok kibékültek, érdekük, hogy környezetükben — a hagyományos Balkánon s főleg az uj Balkánon: Középeurópában — szintén békét teremtsenek az általános nyugalom érdekében. így remélhetjük, hogy nekünk, nemzeti kisebbségeknek is fölvirrad. Eddig egyéni nagyhatalmi érdekek miatt tudatosan nem törődtek bajainkkal, de most, ha ott ül nagy szószólónk, a német birodalom az állandó tanácsban s ha a nagy megbékülés következtében a nyugati nagyhatalmaknak fölösleges lesz kis zsoldosokat tartamiok, remélhetjük, hogy Géniben is győz az objektivitás. Talán most nincs 6emmi már, ami miatt a népszövetség elfordítsa a fejét, ha a nyomorúságunkat mutogatjuk. S reméljük, hogy Németország hü marad hozzánk ebben a pillanatban is, amikor a körülmények hatalomhoz segítették s nem feledkezik meg rólunk. Ma Genfben már senkinek sem érdeke, hogy megengedtessék a mi elnyomatásunk. Uj szél fujdogál, még nem tudjuk, de szorongva várjuk, hogy talán kitisztítja az eget. Ha ma volt Európa valódi békekötése, talán mi is érezni fogjuk ennek hatását. Hiszen Genf meguj- hódott s nem a régi többé. Hiszen Benes ur is eltűnik a tanácsból. — Október elején ítél a kúria a frank- pörben. Budapesti szerkesztőségünk jelenti: A budapesti ítélőtábla Gadó-tanácsa tegnap kézbesítette ki a frankpör vádlottjainak a 76 nagy gépírásos oldalra terjedő Ítéletet. A napokban a frankpör összes iratait átteszik a kúriához, ahol azonnal megkezdik az iratok tanulmányozását, úgy hogy október elején már a tárgyalást is megtarthatják és ezzel a frankpör utolsó felvonása is lezárulhat. Németországot ma délelőtt fölvették a népszövetségbe A vi5ág!crt@neíníl nap lefolyása — Egyszerre határozták el a birodalom fölvételét, álSandd tanácstsgságát és a tanács kibővítését — Nansen és a semlegesek elálltak a tanácskibővítés ellenzésétől — Berlin véleménye Genf, szeptember 8. A népszövetség mai teljes ülése iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg. Féltiz előtt egyetlen üres hely sem volt a karzaton és a delegáltak is megjelentek már a reform-oiós házban, amelynek folyosói élónk vitáktól voltak hangosak. A világ minden tájáról odasereglett újságírók igyekeztek beszélgetéseket folytatni az államok képviselőivel, a fényképészek lázasan dolgoztak s a messze földről jött sportközönség vastag sorfalakban várakozott a népszövetség épületének bejáratai előtt, hogy a gyönyörű őszi reggelen láthassa a bevonuló delegátusokat. A népszövetség történetében óriási fordulatot jelent a mai ülés. Míg a genfi gyülekezet eddig a győző hatalmak végrehajtó közege volt, addig ma Németország belépésével hatalmas lépést tett a valódi objektivitás és a valódi népszövetség felé. A reggeli órák érdeklődése a népszövetségi tanács tegnapi határozatai felé fordult. Mint ismeretes, a tanács tegnap azt határozta el, hogy Németország fölvételét, Németország tanácstagságát és a tanács nem állandó tagjai számának kilencre emelését egyetlen ülésen, ma délelőtt intézi el- Ezt a határozatot a tanács különböző agyafúrt érvvel indokolta s többek között rámutatott arra, hogy újabb bizottsági tárgyalásokra és hosszú huzavonára volna szükség, ha a három pont eldöntése nem egyetlen napon történnék. így tehát a tanács tulajdonképpen kijátszotta az eredeti koncepciót, amely szerint előbb Németországot kell felvenni és csak akkor kerülhet sor a tanács kibővítésének elintézésére, ha Németország fel van véve már a tanácsba. Érdekes, hogy ez ellen a határozat ellen nem Németország tiltakozott leginkább, hanem elsősorban a semleges államok s leginkább Friedíjof Nansen, Norvégia első delegáltja. Az ülés megnyitása előtti feszültséget éppen az okozta, hogy mindenki Nansen erélyes ellenzékiségét, esetleg az egész tanács- koncepció megdöntését, azaz a helyzet újabb kiélesedését várta. Motta előadó beszéde Nincsics, a plenáris ülés ezidőszerinti elnöke, tiz óra tiz perckor nyitotta meg az ülést s azonnal Motta svájci delegáltnak, az ügy előadójának adta át a szót. Moítát a delegáltak viharos tapssal fogadták. A svájci a következőket mondotta: „A tanács bizottságának ajánlatainál az volt a cél, hogy a szóban forgó problémákat a lehető leggyorsabb és legegyene- sebb utón, unalmas bizottsági visszautasítások nélkül oldják meg. A mai teljes ülésnek programja Németország fölvétele a népszövetségbe. A népszövetségi alkotmány értelmében Németország kérvényét most ismét egy bizottsághoz kellett volna utasítani, úgymint az márciusban történt, de hogy ez az unalmas ut ne váljék szükségessé, a tanács a mai kompromisszumot fogadta el, azaz egyszerre intézi el Németország felvételét és a tanács kibővítését. A tanács ezáltal korántsem akarja megsérteni a plenáris ülés határozatainak szabadságát.4* Az előadó ezután részletesen ismertette a tanács bizottságának ajánlatát. Az első ponthoz. Németország felvételéhez kijelentette, hogy e kérdésben nincs semmi uj mondanivalója, mert minden, amit erről a tárgyról mondani lehet, már elhangzott- Ugyanilyen tiszta a második kérdés, Németország tanácstagságának kérdése is. A tanácskibővitő bizottság hosszú tárgyalás után arra a meggyőződésre jutott, hogy a harmadik kérdést, a tanács kibővítését egyszerre kell letárgyalni Németország felvételével s épp ezért engedje meg a plénum, hogy ezt a hosszú munkával kivivőit véleményt most betartsák. Mindez az ok egyszerre történő szavazásra készteti a népszövetséget anélkül, hogy a tanács a gyülekezetnek szuverénitását, amely döntésében szabad, megsérteni szándékoznék. A gyülekezet szuverénitásának hangoztatását tüntető helyesléssel fogadták a delegáltak. Motta ezután a nem állandó tanácstagságok szaporításának kérdését magyarázta meg. Az elmúlt ősz óta rengeteg nehézség volt e kérdés körül, mert mindig akadt egy-egy hatalom, amely kielégítetlenül és sértődötten vonult vissza csak azért, mert a tanács nem rendelkezett elég tagsággal s igy ezeknek az egyes hatalmaknak jogos igényeit nem elégíthette ki. A tanácstagok számának kibővítése ezen a súlyos problémán hivatott segíteni s ha ez megtörténik, akkor végre felragyoghat a világon a béke igazi világossága. A nap szenzációja: Nansen visszavonulása Az előadó beszédét viharos helyeslés követte. Miközben Motta beszédét angolra fordították, Friedtjof Nansen, akit általában az ellenzék vezérszónokának tartottak, izgatottan lapozott kéziratában. Nincsics elnök azonban általános meglepetésre nem neki, hanem Laudon holland delegáltnak adja a szót. Laudon volt tehát az első, aki a népszövetségi tanács hivatalának javaslata ellen szólalt fel. Fejtegetéseinek tenorja a következő mondatban foglalható össze: „A népszövetségi hivatal óriási tévedése volt, hogy Németország fölvételének kérdését és a német tanácstagságot, amely két pontot a népszövetségben senki sem ellenzi, egybekötötte a tanács kibővítésének problémájával, amely utóbbiban már nem egységes a vélemény. Most mégis egyetlen szavazásnak kell döntenie e három pontról. így. azok, akik szívesen látnák Németország belépését, de nem azonosítják magukat a tanács kibővítésével, súlyos dilemmába kerülnek. Már úgy látszott Laudon beszédének e pontján, hogy az ellenzék élesebb, mintsem bárki gondolta volna, amikor hirtelen a beszédben érdekes fordulat történt. Laudon kijelentette, hogy a németalföldiek aggályaik dacára mégis a népszövetségi hivatal javallata mellett fognak szavazni, hogy, igy Németország fölvételét, amit mindenki kíván, ne gáncsolják el.“ Laudon beszédének lefordítása után Nansen temperamentumosán rohant a szónoki emelvényre s dörgő hangon adta elő körülbelül ugyanazt, amit Laudon is mondott. Beszédének hatása nagy volt. Nansen láthatóan ideges volt, hogy Hollandia cserben hagyta és magáévá tette a tanács javaslatát. Ilyen előzmények után ö sem tehetett mást, mint hogy Hollandia útjára lépett. A nap legnagyobb szenzációja éppen az volt, hogy ámbár Norvégia fődelegáltja energikusan a tanács magatartása ellen fordult — mivel ez veszedelmesen megtámadta a plenáris ülés döntési jogának szabadságát — végül mégis euekintett az ellenzéki javaslat megformulázásától és megelégedett egy lángolj fölszólitással, amelyben figyelmeztette a tanácsot, hogy tisztelje a plénum szuverénig sát. A szavazás lefolyása Nansen után Loofgren, Svédország delegáltja, körülbelül ugyanazt mondotta, amit Nansen és Laudon. Beszédének elhangzása után előrelátható volt, hogy a tanács javaslatai semmi akadály sem éri. Az első szavazás egyhangúan eldöntötte, hogy a tanács liivr „Iának határozatát nem utasítják visz- sza a, bizottságokhoz, hanem már most, a plénumban, szavaznak róla. Ezután következett a íőszavazás, amely egyhangúan és egyezerre elhatározta Németország fölvételét, Németország állandó tanácstagságát és a nem-állandó tanácstagságok kibővítését. Nincsics elnök ezután nagy beszédet mondott, amelyben lelkes hangon ünnepelte Németország belépését. A beszéd után Nincsics táviratot intézett a német kormányhoz, amelyben tudatja vele a szavazás eredményét. A távirat igy hangzik: „A népszövetség plénuma elnökének utasítására van szerencsém önnel tudatni, hogy a népszövetség plénuma szeptember 8-iki ülésén Németországot a népszövetség tagjai közé felvettnek jelentette ki és jóváhagyta a tanács szeptember 4-iki döntését, amely állandó tanácstagságot ismer el Németország számára. Aláírva: Drummond.“ A 'táviratot Stresemann dr. külügyminiszternek címezték. Hogy történt meg a fölvétel A vita befejezése után Nincsics dr. szavazást rendelt el Németország fölvételének kérdésében. Fölolvasta mind a negyven- nyolc állam megbizottainak nevét s a megbízottak mind vagy a francia oui-val, vagy az angol yes-szel feleltek. ^Nincsics erre kijelentette, hogy Németországot egyhangúan fölvették a népszövetségbe. E kijelentést az erkélyen és a gyűlésen nagy taps és tetszés követte. Nincsics ezután gratulált a gyűlésnek e nagy cselekedetért. A népszövetség jövőjének legfontosabb része kezdődött meg Németország fölvételével. Az óra 11.50 percet mutatott, amikor a szavazás eredményét kihirdették s 12 óra volt, amikor mind a 48 állam a tanács kibővítése mellett foglalt állást. Az utolsó szavazás elhangzása után az ülést bezárták. A legközelebbi ülés ma délután 4 órakor van. Németország egyenlőre meg van elégedve Berlin, szeptember 8. Németországban egyáltalán nem vették oly tragikusan a nép\ Jbr Hal számunk 10 oldal ^ sz^m " Csütörtök ■ 1926 szeptember 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, szlövenszkói es rUSZ\nSzkóÍ ellenzéki pártok Szerkesztősé9: Prága II,, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: 7V*7 * •/ ^ 12, ü. emelet. Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panskául 12/III.—-Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon:30311.—Sürgönyeim:Hírlap, Praha
