Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-08 / 204. (1242.) szám
1926 szeptember 8, szerda. 5 Egy magyar kommunista naplója a moszkvai magyar szovjet életéről Kun Béla németországi akciója csúfosan összeomlik, mire a felbujtók Moszkvába szöknek — ■ Dzserzsinszkinek, a cseka mindenható parancsnokának érdekes szerepe II. A Ruhr-vidéken Szántó Béla alaitja tűnik fel, aki Gelsenkirchenben az Union dér Iiand- und Kopfarbeiter, a későbbi kommunista szakszerve- zet által összehívott gyűlésen fejtegeti Moszkva parancsának helyénvalóságát. Ámde még Hammer, a rnhrvidéki spartacustestvér is ellene szavaz, bár ő igazán csak tulzóságával tette hírhedté a nevét. Szántó azonban ingerlékeny, hajthatatlan. Nagyon rosszkedvű, nem csoda, hisz aznap a politikai életben szokatlan szerencsétlenség érte. Esse- ni lakásában háziasszonya, nem sejtve, hogy a kályhakürt mekkora kincset rejt magában, befutott és nem elég, hogy a sok jó valuta a hasznavehetetlenségig összepörkölődött, tetejébe náziasz- szónya ezt a fájdalmas eseményt pont a pártiroda helyiségében hozta tudomására. Síró, mentegetőző hangon, kezében szorongatva a megpörkölődött bankókat, éppen akkor, amidőn Szántó pillanatnyi szükségleteineik fedezésére jó néhánv márkát vett fél. Dortmundban nekem jutott a feladat, hogy a Herold- strassen levő párthelyiségben a bizalmiférfiak ellenvetéseivel szemben megvédjem Moszkva álláspontját és akaratát. A nem kis számú pártalkalmazott állásféltése, a mesterségesen előidézett lelkesedé?., amelyet a munkásvilágban nem nehéz lángra lobbantam, elnémítja az ellenvetéseket. A kocka" el van vetve! Március 22-én impozáns, zenés demon- Btráció az előestéje a születése percében mindjárt ki is múlt márciusi akciónak. Másnap néhány revolverlövés zavarja meg Dortmund s ■Gelsenkirohen forradalommentes utcáit, az impozáns számú demonstráló tömegből csak egy pár elszánt ifjúmunkás marad, március 24-én ezek is eltűnnek. A hadfelszereléssel ellátott nagyszámú rendőrségnek más munkája nem marad, mint a sztrájkolók előállítása. Egy csoport lengyel bányász, akik tipikus vonatukkal m iádig jókor érkeznek, mohón elfoglalja a sztrájkolók, javarészt magyarok, helyét. Utcára dobott bútorok mellett síró, éhes gyerekele, asszonyok, tele börtönök és néhány uj sir a temetőben, ennyi az egész! Az első lövés úgyszólván még el sem hangzott, de Szántónak már nem volt alkalma a rendőrség vörös szinü plakátját elolvasni, amely az. 5 feje mellett az enyémre is értékemet ezerszeresen meghaladó jutalmat tűzött ki. Bár a nevem és szeanélyleiTásom , nem kis mértékben sántított, ami abból is kitűnt, hogy a rend egy szigorú őre mellett állva betűzhettem ki bűneim kissé túlzott felsorolását, mégis jobbnak találtam főnököm példáját követni. Minthogy azonban az én biztonságom, mint harmadrendű elvtársé, nem tartozott a fontosságok közé, én nem rendelkeztem egy Sohmidt berlini gyáros nevére kiállított és a szükséges vízumokkal ellátott útlevéllel, nem ülhettem be a moszkvai gyorsvonat első osztályú fülkéjébe a gazdag embernek kijáró mindenféle kényelemmel, aki állami megbízással zsebében oroszországi üzletek lebonyolítására utazik. Nem, nekem sokkal kockázatosabb, veszedelmesebb utón kellett kibújnom a törvény megtorló keze alól. Stefin mellett volt egy orosz vöröskatona- tábor, azoké a vörös katonáké, akik a lengyel hadjárat alatt a lengyelek elől német területre menekülték és akiket Németország lefegyverzésük után csoportokba osztva visszaszállított Oroszországba.. Az éj leple alatt az orosz kommiscirius segítségével belopózkodtam a táborba és vörös katonának átöltözve türelmetlenül lestem a legközelebbi csoport indulását. Nem megokolatlan izgalmam csak akkor oszlott el, amikor három napos fáradságos utazás után megpillantottam Moszkva aranyfényben tündöklő kupoláit. A márciusi akció hősei már Moszkvában pihentek, napóleoni babérokkal homlokukon. A naplóivá Dzserzsinszki elé kerül A moszkvai magyar szovjet kórházának udvarán, ahová Kun Béla lakásának ablakai is nyitottak, az éhségtől lefoványodott munkások túrták a földet, lázas szeműek előtt elérhetetlen gyönyörként lebegett a kenyér, ök a németországi gyűjtésről csak az újságok utján értesültek. Ezeknek az éhes munkásoknak könyörgő, le egyben fenyegető szemeit láttam akkor is magam előtt, amikor az itt élő magyar elvtársak körében, akik mártírnak kijáró tisztelettel fogadtak, nem türtőztettem magam néhány vezérről elmondott kritikámban. Mint naiv bolseviki még nem tudtam, hogy az eddig csak a nagyoknál tapasztalt förtelmes korrupció a párt első és leginkább megtartott alapszabálya. És az egyetlen kapocs, amely a vezért a kicsinyekkel ösz- szei'orrasztja. Beszélgetéseink során nagyon sokszor és iulerősen találtam megemlékezni a csalhatatlan nagyok piszkos üzleteiről. Esleledett. Valami borzalmas rossztól megszabadult emberek boldog nyugalmával merültem álomba a szabadság városában. Nyugodtan aludtam, míg hajnalfeló erős kopogás, goromba parancsoló hangok fel neon zavartak. Nem kis meglepetésemre állig fölfegyverzett vöröskatonák álltak ajtóm élőit, beszédjükből nem értettem semmit se, kézmozdulataikból félreismerhetet- lenül kivettem, hogy velük kell mennem. Majd egy óra hosszat gyalogoltunk, amig egy komor épület elé nem értünk, ahol egy még komorabb szoba csupasz falai között legalább hat órányi időm volt ezen a furcsaságon gondolkodni. Magyarázatot azonban csak akkor találtam, amikor úgy tiz óra tájban egy hegyes szakálln, rideg arcú, jellegzetesen szláv katona elé vezettek. Lompos nadrágja, színtelenné . mosott inge nem árulta el, hogy milyen hatalmas ur előtt állok, amit abból az alázatos, rettegő tiszteletből következtettem, amellyel környezete körülvette. Oroszul szólított meg, mire ín németül válaszoltam, hogy alig néhány órája lévén Oroszországban, csak egy szót volt alkalmam megtanulni: Tovaris. Erre ő német nyelvén, száraz, unott hangon röviden tudomásomra adta, hogy engem a dortmundi munkássereg gyáva elhagyásával vádolnak. Erre a bűnre, a forradalom elárulására itt Oroszországban csak egy büníeLéva, szeptember 7. (Kiküldött munkatársunk távirati jelentése.) A csehszlovákiai -magyar főiskolások országos kongresszusa hétfőn délelőtt ünnepélyes keretek között kezdődött meg Léván. A Városháza nagytermében délelőtt fél tizenegy órakor nyitották meg a két napra terjedő kongresszust nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében. Az országiból mintegy ötven vidéki kiküldött és száz főnyi főiskolás sorakozott fel. Thury János elnök az előkészítő bizottság nevében nagyhatású beszédben üdvözölte a megjelenteket és fejtette ki a megalakulás célját. Szükséges — úgymond —hogy a diákság eddig szétágazó erővonalai találkozzanak -és a magyar főiskolások egy erős, egységes szervezetbe tömörüljenek. Ezután Strasser Elemér joghallgató ismertette a programot. Klain Ödön városbiró Léva városa, Bo- ross Gyula pedig a város tanácsa nevében köszöntötte a diákságot. K-essler Edgár, a prágai magyar diákság, Berecz Gyula a brünnd, Csáder Mihály a pozsonyi, Feiszt- hammel Lajos a komáromi, Somoss Elemér az érsekujvári, Szombathy Viktor a rimavölgyi, Urr György a kassai, Strasser Elemér a gar-amvölgyi, Him-mler Sándor az Ipolysági szervezetek üdvözletét tolmácsolta. Márton Pál általaiban a magyar diákság, Zsolnay Tivadar a szervezetlenek, Soós Imre pedig a losonci református teológia diákjainak nevében beszélt. A megalakuló gyűlés táviratilag üdvözölte a köztársaság elnökét, az iskolaügyi és a szlovenszkói teljhatalmú minisztert, valamint a megye zsupánját. Délután a bizottságok kezdték meg munkájukat. Este a városi színházban a diákság problémáiról előadás volt, amelyet ünnepi estebéd követett. Az esti előadás fénypontja Flachbarth Ernő dr. felszólalása volt, amelyet teljes egészében közlünk. Flachbarth Ernő dr. előadása Mélyen tisztelt Hölgyeim és U-yirn! Amidőn a mai diákkongresszus rendezősége azzal a megtisztelő fölhívással fordult hozzám, hogy ezen az előadóestélyen én is felszólaljak, a legnagyobb örömmel és készséggel vállalkoztam erre a feladatra. A magyar diákság tökéletes megszervezésének előmozdítását én ugyanis esztendőik óta a magyar társadalom egyik legfontosabb feladatának tartom, még pedig nemcsak azért, meri a diákság szomorú gazdasági helyzetének megjavitását csak egy hatalmas szervezettől remélhetjük, hanem főként azért, mivel a magyar főiskolai hallgatók csak egy ilyen organizáció segítségével készülhetnek -föl méltóképpen arra a hivatásra, -amely tanulmányaik befejezése után, tehát néhány rövid év múlva nemzeti életünkben reájuk vár. Ezen a helyen fölösleges volna részletesen kifejteni, hogy milyen nagy jelentősége van egy -nemzetre nézve annak, hogy ifjúságának szine-java milyen viszonyok és körülmények között, milyen miljőben készül jövendő hivatására. Oxford, a párisi Collége de Francé, a német diákegyesületek, mint tés van: halál. E szónál remegtem meg először és bár nem tudtam, hol vagyok, nem is sejtettem, hogy Oroszország vé- reskezü zsarnoka, Dzserzsinszki előtt állok, a halál közeledése megborzongatott. Védekezésem első szavai az érthetetlenségbe fulladtak, de röviden mégis sikerült kinyögnöm, hogy azt ugyan tudom, hogy a dortmundi forradalmi munkássereget bizták rám, de azt gyáván nem hagyhattam el, ha csak azon a papiroson nem, amelyen a számok szerepeltek, mert a valóságban ebből a forradalmi seregből csak á pártíitkárt találtam meg, őt is egy fáskamrában és csak szorgos keresés után. Dortmundban leszakított és magammal hozott rendőrségi plakáttal próbáltam szigorú birámna-k bebizonyítani., hogy gyáva megfutainodásom mennyire az utolsó percben történt. Arra a kérdésemre, hogy ki emelte ellenem a vádat, Dzserzsinszki azt válaszolta, hogy a moszkvai magyar szovjet vezetősége. Erre én bátor vollam megjegyezni, hogy a vezetőség vagv_ & forradalom egyik biráját akarta rosszindulattal, de tudatosan félrevezetni, vagy pedig az orosz kommunista pártot árulta el, amikor személyemben veszedelmes árulót ajánlott felvételre. Bizonyságul elővettem a moszkvai nárttit- kársághoz irt felvételi kérvényemet, amelyen mint jótálló Rudnyanszky, az internacionále titkára és Raab, a magyar szovjet ügyvezetője szerepelt. Rettentő orosz káromkodás — és én szabadon elhagyhattam a szabadság országának siralomházát. méltóztatnak tudni, óriási befolyást gyakoroltak az angol, francia és német né-p politikai, társadalmi és lél-ki fejlődésére. Az a néhány esztendő, amelyet egy diák -az egyetemen eltölt, rendesen egész életét determinálja és az ott szerzett világszemlélet és 'életfelfogás a legtöbb -esetben végigkíséri pályájának folyamán. Egy nemzetre nézve sem lehet tehát közömbös, hogy diákjai milyen körülmények között -élnek, milyen miliőben nevelkednek és milyen szellemi áramlatok hatása alatt fejlődnek. Nem mondok uj dolgot, ha megállapi- tem, hogy a magyar diákság egy nagy része a legnyomoruságosabb viszonyok között tengeti életét. Ez sajnos igy volt már -a háború -előtt is, ha talán nem -is olya-n nagy arányokban, mint ma. Főiskolai hallgatóink egy tekintélyes hányada irodai munkával, lecke- adással és különböző mellékfoglalkozások vállalásával kénytelen megkeresni a kenyerét, hogy valahogy elvégezhesse tanulmányait. Ennek az állapotnak már semmi köze nincsen a Quartier Latin bűbájos diákromantikájához, ez gyakran már a szó szoros értelmében vett proletariátus életével egyező. Nagy ambició és tudomány-szeretet kell -ehhez az élethez, am-ely -minden tiszteletet megérdemel, ámde másfelől kétségtelen az i-s, hogy ezt a szinte önfeláldozásba menő toüzködést nem tekinthetjük ideális állapotnak, -mert elvégre -a társadalomnak testileg és lelkileg friss és életerős, nem pedig már az -élet kezdetén elfáradt és megrokkant szellemi munkásokra van szüksége. Abban az időben, amikor még én is az egyetem polgára voltam, sokat beszéltünk és vitatkoztunk arról, hogy miképpen lehetne ezeken a bajokon segíteni. Voltak, akik egyszerűen az állam és a társadalom kötelességévé akarták tenni a diákok eltartását; voltak, akik azt a rendszert ajánlották, hogy a szegény diákoknak ka-matnélküli kölcsönöket kell nyújtani, amely-eket azután tanulmányaik befejezése után visszafizetnének; vo-ltak, akik a német Burschenschaftok Alt- herren-Verbandjainak mintájára a végzett akadémikusok szervezeteitől vártak jelentős támogatást; voltak már olyanok ás, akik a tehetségtelenek numerus claususától reméltek javulást. Mindegyik javaslatban volt valami -egészséges mag -és ha újból végiggondolom mindezeket a gondoláimeneteket, arra az eredményre kell jutnom, hogy bár a mi társadalmi viszonyaink között egyet sem lehet következetesen keresztülvinni, mégis igaz az, hogy a társadalomnak -fokozottabb mértékben kell foglalkoznia a diákság bajaival -és az -arra valóban érdemes, tehetséges és szorgalmas, szegény főiskolai hallgató. számára lehetővé tenni, hogy a legkin- zó:..' anyagi gondoktól mentesen végezhesse' k tanulmányaikat. Erre ma kétszeres szükség van -azért, mert hiszen az állam a -magyar főiskolai hallgatókat mostoha gyermekeinek tekinti és amig például az emigrált orosz és ukrán diákok között milliókra menő segélyeket osztogat, addig a magyar diákokkal vajmi kev-eset törődik. A -magyar diákszövetség föladata lesz, hogy a kormányt figyelmeztesse a magyar diákokkal szemben tartozó köt:.ességeire, hogy a magyar társadalomban -erélyes propagandát indítson egy magyar diákalap megteremtése érdekében és végül, hogy az önsegély legcélravezetőbb eszközeit is igénybe vegye. Társadalmi téren is so-k-at várunk a diákszövetségtől. Ifjúságunk legnagyobb része Prágában és Brünnben tanul: idegen emberek között, idegen környezetben. Diákjaink e városokban valóságos deracinék, a hazai talajból kiragadott lények, akiknek -nehéz megfelelő társadalmi kapcsolatokat találniok. Magukra vannak hagyatva, egymásra vannak rászorulva, d-e sajnos m-ind- ezid-eig még az sem áll módjukban, hogy közös helyiségben találkozhassanak egymással, ott magyar könyveket és újságokat olvashassanak és kellemes környezetben el- -tölthessék szabad idejüket. Ezen az állapoton sürgősen kell segíteni. Meg vagyok győződve, hogy még a legszegényebb diák is odaadja filléreit egy közös egyesületi helyiség kibérlésére, a magyar olvasókörök és újságválla,latok pedig készséggel fognak könyveket és újságokat küldeni a diákok kaszinójának. A MAKK már az elmúlt esztendőben is dicséretre méltó agilitással fogott hozzá különböző előadások, ünnepélyek és baráti összejövetelek rendezéséhez és ezen a módon közelebb hozta egymáshoz tagjait. Ennek a baráti érintkezésnek ki kell mélyülnie és át kell terjednie az egész magyar diákságra és a többi egyetemi városra is, hogy a magyar diákságban fölébredjen és megerősödjék az egymáshoz tartozandóság, a szolidaritás érzése. Mert, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, ezekben a zord időkben sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egy nemzetnek vagyunk a gyermekei. Szivünkből ki kell irtani minden gyűlöletet, mely egymás ellen uszíthatná a magyarokat és úgy politikai, mint társadalmi téren össze kell fognunk nemzeti javaink megőrzése és gyarapítása érd-ekében. Különös kötelessége ez a diákoknak, akiket osztály- és érdek- ellentétek szerencsére még nem választanak szót és akik koruknál fogva is fogékonyabbak -az idealista világszemlélet iránt. A magyar n-emzet minden reménységét ifjúságába helyezi. Az öregek tanúi, részben talán előidézői voltak a nagy katasztrófának, a fiatalság feladata, hogy megcsinálja a nemzet újjászületését, mint ahogy száz esztendővel ezelőtt is egy lelkes fiatal tábor indította m-eg reformkorszakunknak dicsőséges útját.. Készüljenek föl erre a hivatásukra! Mély-edjenek el nemzetünk történelmébe, ál- lamférfiaink müveibe. Figyeljék meg apróra nemzeti kisebbségünk mai helyzetét és tanulmányozzák a kisebbségi kérdést, amely a legszorosabban összefügg a magyarság sorsává. Tanuljanak idegen nyelveket, hogy a külföldiek figyelmét ráterelhessék a magyarság szenvedéseire. Néhány év múlva Önök is részt fognak venni a közéletben és mint az állam polgárainak nemcsak joguk, de kötelességük is lesz foglalkozni a magyarság ügyeivel. Jól készüljenek hát föl erre a föladatra. Távol áll tőlem, hogy a pártpolitikában való aktív részvételre szólítsam fel Önöket, mert erre még ráérnek. Arra azonban igenis fölhívom a magyar diákságot, hogy ne hagyja el sok sebből vérző, ezer bajjal küzdő nemzetünket, hanem mint annak hűséges fia már most vértezze föl magát a tudás és lelkesedés ama fegyvereivel, amelyekre egykoron szüksége lesz a nemzetnek a jogaiért és igazságáért megvívandó harcban. ■ i . I ■■ IMII II II ■ ■■■A Vági-párt újra mozgolódik Budapest, szept. 7. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Hirt adtunk arról, hogy a Vági-párt tegnap délelőtt a belügyminisztérium előtt tüntetett. A rendőrség azonban idejében bizalmas értesítést kapott erről és a tüntetőket szétoszlatta, ötvenegy embert pedig előállított. A rendőrfőkapitányság tegnap délután és ma délelőtt kihallgatta a tüntetők vezetőit, akik azt állították, hogy ők a belügyminiszterhez akartak menni és néki memorandumot szándékoztak átnyújtani. A tüntetők vezére, Molnár Árpád volt miniszteri tanácsos felháborodásának adott kifejezést a rendőrség eljárása fölött, azonban zavarba jött amikor azt kérdezték tőle, hogy nem tudja-e azt, hogy a belügyminiszter Kolozsvárott betegen fekszik. Amikor pedig az említett memorandumot kérték tőle, azt állította, hogy azt útközben elvesztette. Jellemző, hogy a tegr-api tüntetés résztvevői nagyobbrészt büntetett előéletű és rovottmultu egyének voltak. A főkapitányság újabb értesítést kapott arról, hogy a mai nap folyamán a Vági-párt emberei más minisztériumok előtt is tüntetni akarnak. A rendőrség azonnal megszállotta az összes középületeket- A déli órákig azonban semmiféle tüntetésre nem került a sor. (Vége köv.) A magyar jövő lévai seregszemléje Megnyílt a csehszlovákiai magyar főiskolások országos kongresszusa — Flsshbarth Ernő dr. előadása
