Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-08 / 204. (1242.) szám
6 1926 szeptember 8, szerda. — Ha a titkot mind a mai napig őriztük, erre meg voltak az okaink... többféle természetűek. — Uraim, a jövőben Afrika gazdasági élete a maga lábain fog járni! Rövid fejbólintással búcsúzott a császár vendégeitől. Mély hallgatás a visszamaradt diplomaták körében. Nagyon váratlanul érte őket ez a dolog. Az arcok mind hosszabbra és hosszabbra nyúltak. Itt-ott halkan sug- dosódni kezdtek ... azután 'lélekzés, szippantás és ... dohányzás. Uhlenkort a követhez fordult. — Menjünk, kegyelmes Uram! Az előadás jól sikerült. A meglepett közönség egyelőre nem tehet mást, minthogy tapsoljon a szereplőknek. * Uhlenkort most belépett az ötödik keresztutca egyik huliámplébböl összeállított házába, melyet teljes fél órán keresztül keresett. — Mr. Tredrup? Kis, fekete szolga nyitott ajtót a félig sötét szobába. Még mielőtt Uhlenkort szemei hozzászokhattak volna a sötéthez, valahonnan a sarokból egy dörmögő hang szólalt meg: — Fene vigyen, fekete sátán, nem mondtam, hogy aludni akarok? — Na, hál Istennek, Tredrup mester. A káromkodás jól megy. Ha a többivel is így rendben volnánk, akkor nincs semmi baj. — Halloh, Mr. Uhlenkort! Ön az? — Igen, kedves Tredrupom! Hát mit müvei ön? Eljövök az ünnepségekre és hallom, hogy... a fejét oda dugta, ahol kövek hullanak rá. Az elektromos körte felvilágitott, Klaus Tredrup félig felemelkedett ágyában. Fejét hatalmas jégzacskó borította, úgy hogy Uhlenkort önkénytelenül nevetésre fakadt. Tredrup is nevetett. — Csinos turbán, mi?... Úgy érzem magam, mintha kétszeres hadzsi lennék. Nagyon örülök, hogy felkeresett. Erőteljes mozdulattal emelt fel egy pár ruhadarabot az ágy melletti zsámolyról és hellyel kínálta vendégét. — Honnan jött? Volt-e a nagy színházban? — Hogyne! Követtem tanácsát. A követ szerzett jegyet. Vele jöttem és gyönyörködtem a kitünően megrendezett színjátékban. — Bizony, a dolgot jól rendezték. De most a kérdésre, amelyen utolsó találkozásunkkor hiába törtem a fejem. Honnan szimatolta ki, Uhlenkort ur, hogy itt karbidot fognak találni? Ez még mindig talány előttem. — Tredrup ur, ez a tudás nem tőlem származik. Én elsősorban kereskedő és nem geológus vagyok. De egy barátom... egy geológus már hónapokkal ezelőtt figyelmeztetett arra, hogy ilyesmiről van szó, ilyennek keli jönnie és ... Tredrup ur, a dolog többé nem hagyott nyugton. El kellett jönnöm, hogy magam lássam, mi fog történni. — így, igy. És én azt gondoltam, hogy elsősorban egy cirkuszi lovarnő miatt jött Timbuktuba. Uhlenkort elutasító kézmozdulatot tett. — Téved. De hogyan tudta meg ön a tit kot? Amikor Timbuktuban beszéltünk, a fúrás még legalább száz méternyire volt a lelőhelytől. — Mindenféle kis jel, Uhlenkort ur amikből következtetni lehetett. Jó ideje egyszer csak egy kis gép alkotórészre volt szükségünk. Mr. Grimmaud azt mondta nekem, hogy a 35-ik járatban megtalálom. De ő maga is velem jött. Nála volt a kulcs, ő maga nyitotta és zárta a járatot. Ebben a járatban pedig... tudja... egyszer Turkesztánban egy karbidbányában dolgoztam ... karbid tégelyeket láttam... több százat is és ez szöget ütött a fejembe. A zárt kőzetet kezdtem vizsgálni az akna mélyén, a gyanús helyeken vizet öntöttem a kőzetre. Tudja milyen disznó büdös az aoetylén. Röviden rájöttem arra, hogy Öfeketesége karbid után kutat. Egyszerre felnyílt a szemem. Megértettem, mire valók a fátyolszerü sűrűségű csövek, s az akna közelében a hatalmas betonépítmények. A legapróbb részletig mindent erre készítettek elő. A császár meglepő gyorsasággal építtetett óriási erőmüvekét az akna körül. — Félek a fejleményektől, Tredrup ur. A lelet után még jobban féltem a fehér Dél- afrikát és Európát is. Diplomatáink csakhamar megérzik a lelet fontosságát a császár megváltozó tárgyalási módján. Tredrup vállat vont.. — Lehet, hogy igy lesz, Uhlenkort ur. Mindenki maga hordja a terhét. Délafrika ezt a császárt... és én ... A turbánszerü zacskóhoz nyúlt... És én ... — Hiába kerestem az ünnepen. Aztán értesültem a balesetről, gondoltam egyet és idejöttem. — ügy, úgy, tehát gondolt egyet!.,.. Ez volt aztán Teli lövése, idézhetném talán kissé hamisan, de annál találóbban, ha Telit szabad Guyra átfordítani! Aztán ujját ajkához szorította. — Hajoljon csak közelebb földi! A falak csak két milliméter vastagok. Tegnap korán szálltam le az aknába. Az aknát fokozatosan építették. Fenn az első ezer méteren a. szélesség is pontosan egy kilométer. A következő méteren a szélesség száz méterrel csökken. így megy ez ezer méterenként lefelé, takát minden további szakasz száz méterrel szükebb. A berendezési müvek egy-egy szakaszra szólnak, vagyis például a leszállásnál minden ezer méternél át kell szállani. Ez a szakaszhatár. Épen kiszállottam az első csül- lőből és vártam a másodikat. Egy fával megrakott vagon mellett állottam. Akkor úgy rémlett, mintha villám sujtot volna le melletem. Valami sötét, szürke zúgott el és akkor a fadarabok szétíorgácsolódva repültek a kocsiból szanaszét... aztán elvittek ... és most itt vagyok... Egy bányafa jutott kolli- zióba a fejemmel. Hál Istennek, megmaradt. Derék alkotmány... ez ez egész. Nagy csalódására azoknak, akik ... — Szerencséje volt, Tredrup. Ez alkalommal ... — Ez alkalommal? ... Persze, persze, egy kísérlettel nem éri be, ahogy ismerem.. Mi a teendő?... Ezen töröm a különben eléggé konzervált fejem, amióta tisztán tudok gondolkozni... — Erre csak egy feleletem van. Mine- apolis éghajlata nem tesz önnek jót. Rázza le ennek a kellemetlen helynek porát a lábáról. — Kitérni, gondolja?... Nem, ez az, amit Klaus Tredrup nem szokott megtenni.. — De hát ön ellenségeinek a legnagyobb szívességet 'teszi azzal, ha továbbra is marad. A fúrási munka most a karbid feltalálásával nagyjából befejeződött. Önre tehát nincs nagy szükség. Grimmauddal egész jó viszonyban van. Kérje elbocsátását, még pedig haladéktalanul, hogy egy óra múlva útra kelhessen velem. — Helyesen van. Elrepülni. De hová? — Hová? Először velem Kapstadtba, ahová sürgős ügyeim szólítanak. Aztán Hamburgba. (Folytatjuk.) nak és tiz óra alatt szeretnének célhoz jutni. Ha tehát egy szép holdas estén este tiz órakor útra kelhetnének, akkor számításuk szerint reggel nyolc órakor már a Hold valamelyik kráterének lábánál reggeliznének. A szkeptikusok tábora természetesen igen nagy. Véleményük szerint ez a kísérlet már csak azért sem sikerülhet, mert a tervezed óriási sebesség következtében még a földi légkörben olyan súrlódási hő fejlődik ki, amely izzásba hozza az egész csodálatos készüléket. Hiszen a világűrből a Föld légkörébe hasoujő sebességgel érkező meteorok is lángra gyulnak, elégnek s ha elég nagyok, hagyhatják el megint a földi légkört. Eleinte tehát a rakétának nem szabadna túl nagy sebességgel repülnie s ezt csak már akkor kellene a kivánt mértékben fokozni, ha a rakéta az éterbe jut. De tegyük fel — mondják az óvatos emberek, — hogy a tizenegy orosz a Hold felületén szerencsésen ki is köt. Az ott reájuk várakozó viszonyok cseppet sem lehetnek barátságosak, mert csillagászati ismereteink szerint ezen a szomorú égitesten aligha van levegő, s igy életüket csak mesterséges belégzéssel tarthatják fenn. Ezenkívül a vakmerő turisták olyan éghajlati viszonyokra lehetnek elkészülve, amelyet ember már csak szervezetének alkatánál fogva sem viselhetne el. Tudvalevőleg a Holdon a nappalok és éjszakák két-két hétig tartanak, tehát minden valószínűség szerint nappal óriási hőbesugárzásoknak lennének kitéve (100—150 C fok), éjjel pedig még a kétszáz fokos hidegekben is lehetne részük, tehát sokkal zordabb időjárásnak, mint a földi sarkokon, pedig az ember már ott sem bírja ki a hosszabb lartózkodást. Végül a legsúlyosabb kérdés az,, hogv miként lehetne onnan a Földre visszajönni. Mindezek olyan kényes kérdések, amelyek miatt kizárt, dolog, hogy az oroszok fantasztikus szándéka valósággá váljék. Egy stockholmi orvos a tüdőgyulladás baktériumát szívbaj-baktériummá változtatta Az uj kísérletek forradalmat jelentenek a bakteriológia terén és megmagyarázhatlak a járványok rejtelmeit Cirkusz Az itkacai Cornell egyetemen most tartja üléseit az International Congress of Plánt Scien- ses (Nemzetközi Növénybiológiai Kongresszus). A világ minden részéből jöttek tudósok erre a kongresszusra Amerikába és az elhangzott előadások valóban olyan érdekesek voltak, hogy joggal kelthették fel maguk iránt az egész tudós világ figyelmét. A bakteriológiai osztály hallgatósága előtt egy amerikai és egy svéd tudós adott elő olyan uj elméletet, amely ebben a tudományágban forradalommal egyértelmű. Kísérletek eredménye alapján arról számoltak be, hogy a baktériumok formája nem permanens, hogy a coccus, a kerek baktérium, átváltozhat teljesen más szerkezetű baktériummá. Azt jelenti szerintük ez,_ hogy kevesebb a specifikus baktérium, mint valójában hiszik és hogy a baktériumok formáinak nagy változatossága az individuális baktérium variációjának tudható be. Lehetséges, hogy ez a körülmény meg fogja világítani a járványok misztériumait. Ugyanaz a baktérium fejlődésének egyik fokáéban ártalmatlan, másik fokában erősen virulens lehet. Hilding Bergstrand dr. stockholmi orvos és Ralph Metlon dr., a rochesteri Highland Hospital bakteriológusa, terjesztették elő egyöntetűen ezeket a megfigyeléseket. Bergstrand dr. ezzel a teóriával megmagyarázhat ónak találta a legújabb influenza- járvány ok egyes tüneményeit. Az .1920. és 1922-iki svédországi influenza-járvány tanulmányozása alkalmával feltűnt, hogy az utóbbi sokkal gyorsabban terjedt, de sokkal kevesebb halált okozott. •— Nyilván a vírus két variánsával állottunk szemben, — mondotta Bergstrand dr. Az egyik nagyon ragályos, de enyhe, a másik kevésbé ragályos, de súlyosabb betegségeket okoz. — A baktériumok variációjának tanulmányozása, — folytatta Bergstrand dr., — meg fogja változtatni felfogásunkat a baktériumok különböző fajairól. Egy rövid példa rá fog erre világítani. A tiidőszárny-gyulladás baktériumát hosszú idő óta pneumococcusnak vagy streptococcus lan- ceolatuenak nevezik és határozott . speciesnek tartják, amely hasonlóan határozott variánsokra oszlik. Ugyanez volt az eset a streptococcus viri- dans-sal, ami az endocard'tis lenta nevű szívbajt okozza. A legújabb vizsgálatok azt bizonyították, hogy a különbség a két baktérium között nem állandó és az én laboratóriumi munkásaimnak sikerült a pneumococcusi arra kényszeríteni, hogy felvegye a másik karok!erisz- tikumait. Ezek a vizsgálatok szerintem arra engednek kö- vekezteíni, hogy a pneumococcus lanceolatus és streptococcus viridans csak ugyanannak a fajnak különböző megnyilatkozásai. Mellon dr. még messzebb ment fejtegetéseiben, mint Bergstrand és a baktériumok körében észlelt szexuálitásról tartott érdekes előadást. Ez heves vitát produkált, mert csaknem egyetemleges felfogás ma, hogy a baktériumok osztódás utján szaporodnak. Bergstrand dr. maga is w I nyilatkozott, hogy szexualitás jeleit nem tudta megfigyelni a baktériumokon, de azt hiszi, hogy feltalálható és hasonló az él észt ő ba k f érium ok szexualitásához. F. N. Uj utazás a Holdba Tizenegy orosz kalandos terve — Vacsorázás a Földön, reggelizés a Holdon?! A természettudományi csodák századát éljük s ami ma merő képtelenségnek látszik, az holnap már mint magától értetődő dolog, egészen természetes lehet. A kormányozható léghajók, a repülőgépek, a tengeralattjárók, a drótnélküli távíró, a távolba fényképezés, mind meg olyan abszurdumoknak lát szolt aki, amelyeknek puszta gondolatára is mosolyogtunk. Ilyen mosolyogni való az a terv is, amely már meglehetősen régóta izgatja az emberiséget s amely a Föld és Hold közötti összeköttetést célozza. Igen sokan gondolkodtak már Verne gyönyprii regényének megvalósításán s végezték számításokat, dolgoztait ki elméleteket, hogy és miként juthatnánk el a Holdba. Hiszen a közelmúltból még emlékezetünkben lehet, a német Oberth és az amerikai Godart szándéka is, amely kevés híja, hogy a kísérletig el nem jutott. Talán csak azért nem valósult meg, mert nem voltak elegendő anyagi eszközök és nem akadtak vállalkozók, akik ilyen kockázatos és kétes kimenetelű utazásra szánják magukat. Most azután akadt tizenegy mindenre el1 ........."AtiűüfL*-.......a*. szánt oros z tudós, akik úgy látszik, megunván bevárni a szovjet csillagának letűntél, magasra törő vágyaikat a világűrbe való kirándulással szeretnék kielégíteni. Mint az angol és amerikai lapok híradásaiból értesülünk, állítólag igen ko- moIy(?) tervet dolgoztak ki s már meg is kezdték az előkészületeket, hogy utazásukat belátható időn belül megkezdjék. A tizenegy orosz hatalmas rakétát készít, amelyben nemcsak mindannyiuk számára elegendő férőhely lesz, hanem az ilyen esetleg tul- hosszunak (?!) ígérkező kirándulásra szükséges kelléket is elraktározhatják. Ezt az óriási rakétát azután úgy akarják a Hold felé kilövetni, hogy azután útközben robbanó gázok segítségével a kereken négyszázezer kilométernyi kozmikus útvonalon mindig elegendő sebességgel haladhasson. A kifejtendő kezdeti sebesség hatalmas lökőerejével akarják legyőzni a Föld vonzóerejét s a világűrbe kijutni. Amíg Godart még csak két mérföldes másod percBukinti sebességgel akart a Holdba jutni, addig az oroszok másodpercenkénti hét mérfölddel számitaud/fu,-.,., 4 . .‘K'WJSk jJŰkdMui.„..dMUújfltlICClA'._ ..■* Pé ntek reggelre sárga plakátok nyíltak ki a falakon és délután stráf szék érrel, törpével, légtornásszal megérkezett a cirkusz. Megállt a nagy- piac tágas terén, a cirkuszigazgató fonnyadt felesége kinyitotta a szürke váidorkocsi kél szükre- szabott ablakát, tüzet rakott a spórban és csendesen hozzáfogott a vacsorafőzéshez. A három, súlyzókon hizlalt, fáradt, és unott-szemü legény meg nekirugaszkodott a rudaknak és a zöldszinü ponyvát kifeszitetle a gyenge váz fölé. Benn szabályos körbe igazgatták a porondot és elegyengették puha gyaluforgáccsal a köveket. A törpe letette ládikáját az egyik zugba, — a ládika zárt fedele alatt szomorú, grimászok bukfenceztek a clown- ruha tarka selymén, — aztán rudratüzölt plakátot emelt meg csendesen, engedelmes kézzel és elindult az estébehajló utcán... A cirkuszigazgató ott állt a bejárat előtt, megemelte a kalapját és szenvtelen arccal megkérdezte, hogy mit akarok? — Belülről szeretném látni a cirkuszát, — szóltam, — az állatokat a felszerelést. Szép riportot írnék a cirkuszáról, Herr La,forte ... — No, no, ich versteh‘, — mosolygott, — Tiere habén icir aber ksine... Aber wenn Sie wollen ein Biliét?... A szemem kbrülfuttattam a porondon. Szép, frissenlocsolt. tisztaság mindenütt. Mini egy ünnepélyre készített falusi csűrben. Jó, nyárvégi, délutáni meleg rekedt meg a ponyva alatt és középen, a salto mortálék leendő színhelyén, az egyik „művésznő" vasalt dúdoló egykedvűséggel. „Tiere habén tcir aber keine“, gondoltam és megnéztem a három lebzselő, fáradt legényt, akik a „személyzet et“ képezik. A szemük olyan, mint a Jack London kölyökku'yájáé, amelyik a gazdája nyugodt öléből lökődött ki énekes fenoménnek, valamelyik ausztráliai cirkuszba. — A szájukon megülepedett az éhség és a bagariaszin karjuk csüggedten lóginyázott a vállpereciik alatt, mint két gyengén bekapcsolt rúd. Feleségük nincs, sem gyerekük, sem házuk, sem nevük, sem céljuk. Ök a „személyzet.“ Ök a munkások, bohócok, léglor- nászok és plakálhordozók. A személyzet nem lehet irigy La fór te rirra. Laforte ur ugyan cirkuszigazgató, de az élete nem ri ki a többiekéből. Ott él az asszonyával a négy lépés hosszú, szürke kocsiban/ amiben ágy van, tűzhely, fölszerelés, bölcső, gyereksirás és nehéz szag. Este hét felé kinyílik az egyik ablaka és a sovány, sárga kezével bűét ál nyújt ki az asszony. Aztán könnyű krumplilevest főz az urának a nehéz produkciók előtt és ö a harmadik szára, aki tüli szoknyában veri a xilofont... És, — mindezeken kívül, Laforlcné asszony nő, akinek ugyanaz a missziója van a földön, mini a többi nőnek és Lafortené asszony a szürke és pálott kuckóban kell, hogy megszülje a gyerekét... Estére megélénkül a nagyiac, a bejáró fölött, fellobbannak a villanykörték és munkáulegények, kis suhancok bújnak be a cirkusz kopott burája alá. Az árnyékuk felveiül a ki feszített vásznon és a nyekergö, beteg muzsika fölött kirobban a teli- tüdős, bö kacagásuk. Aztán lezárják a komédiái és Laforte ur pihenni tér a társulatával. Rossz elképzelni, ahogy kiegyengetik mindnyájan fáradt, megrugdalt tagjaikat a vackon és a néha felsercenö értelmük fényénél felnyögnek ekkora nyomorúság láttán. Laforte urnák igaza van. Laforte ur nem tart. állatokat, mert tudja jól, hogy nincs az az utolsó, idomított kutya, amelyik ilyen becsületesen győzné grimasszal ezt a vegetálást. .......... Nagy Mici. 1 ** * Av *T* H Egy elsülyedt világrész története (12)
