Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-05 / 202. (1240.) szám

^IW<^tA\AfifcVR.HIRLAB 1926 szeptember 5, vasárnap. 10 — De az akarás, a merészség nem bújhat elcsépelt szólamok alá?! A karmester nevetett: — Magában talán jó, de a három tétel befe­jezésének — furcsa. Disszonáns. Nem simul hoz­zájuk. Nem igaz. Zoltán felelt: — A próbákat azért elkezdhetik. így akarom előadni. És bódult fejjel rohant haza. Tegnap este eljátszotta az egészet szükebb társasága előtt. — Nos, — kérdezte kiváncsian, mikor vadul befejezte. — Elsőrangú, — felelték egyhangúan. — Tudod, hogy nagy sikered lesz. biztatta valamelyik, de hangjuk mögött ott settenkedett az udvariasság. Egyedül a nővére mondott ellent: — Ennek a címe inkább az lehetne; Megfa­gyottam De nem a férfi szimfóniája. Még hozzá a szerelmes férfié. A vége jégcsap. És aznap este eszébe jutott valami. ír még egy tételt hozzá. A teljesülést, a leborulási a nő lábaihoz a porba. Ezt azonban nem adja még oda. És meg se Írja még; vár vele... Vár. Hátha? Talán? A próbák közben szorgalmasan folytak. Mind­egyikre elment és mindegyikről bódult fejjel jött haza. Közben elmúlt a tél is és egymáshoz bújó, szerelmes párok sétáltak el mellette. Végtelenül dühös volt rájuk. Lenézte, lekicsinyelte őket, gyerekeknek tartotta valamennyit. Közben pedig a tavasz feltartózhatatlanul rohant tovább. Már csak tiz próba volt hátra. Minden nagyszerűen ment. Ő azonban napról-napra fok őzöd ottan nem találta a helyét, és mikor az egyik próbáról haza­ment, beleiurta fejét a párnába és felhörgött: — Mária ... ! Mária nem volt sehol. Pedig hogy vágyta. Előtte zengett szavának minden édessége, az ar­cán érezte a keze simogatását, a karjai közt a fejét 3 az ajkát az ajkán... És nem volt sehol. Elrohant oly helyekre, ahol együtt jártak, elő­vette fényképét és órákhosszat nézte csodálatos szemét, ismerősökhöz járt, kik vele beszéltek, vadul rohant az utcákon és mindig, mintha Má-. riát látta volna. Pedig sehol se volt. — A nővére szomorúan vigasztalta: — Ne izgasson az előadás. Biztosan jó lesz; IVsren beteg vág)-. Elrohant, nem bírta ki... Kikerültek a plakátok is és elérkezett az utolsó próba napja. Még mindig csak házi. Terpeszkedő temetési menet lassú lépéséhez hasónlő akkordok ömlöttek széjjel a kezdetén. Zokogó, siró elborulás, amely betöltötte a terem minden zugát. És Aase halálánál fájdalmasabban hirdette, hogy meghalt Valaki, valami... Aztán a tépelődés kinzó szaggatása. Mindmegannyi tö­vis, mely a lélekbe szúr. Izzó jajgatás és tompa egykedvűség... De hátha van remény?... És megindult a rohanás a csillag után. Csapongó fu­tás a végtelenbe,- csupa szin. melódia... és egy­ezerre ■ egy akkord:, ezer szikla zuhanása. Ezer szikla zuhanása, melyeket egy kar tépett le daco­san, egyenként; beleharsogva az éjbe: Nélkületek! Az igazgatói szobában ébredt fel. Nem biria ki tovább, elvágódott. Elájult. Valaki megsimo- gatia a homlokát és ő félálomban, öntudatlanul morogta: Mária — — — félelmük akadályozta meg a rajongással szeretett bálvány — Mátray professzor istenségre emelését. Gemi felől lassan haladó karaván közeledik, a keskeny hegyiuton csak nehezen boldogulnak az óvatosan cipelt hordággyal. A hordágyon eszméle­tét vesztett, szép, fiatal nő fekszik, fejére kötött kötésen lassan szivárog át a vér. — Érthetetlen — magyarázza a karaván egyik tagja —, miként történhetett ez a szerencsétlenség, hiszen a Gemi közepét sem értük még el és az apró kis hegyi lovak ösztönös biztossággal porosz- kál'tak fel velünk, amidőn az előttem lovagoló ma­dame lebukott a lováról. Két méterre sem zuhant, de a feje odaütődött a sziklafalhoz é? — aggódva pillant a beszélő szeme a mozdulatlanul heverő testre — úgy látszik, az ütés halálos volt­A vezető a „Confience“-szanatórium ajtaján csenget és az elősieíő portástól izgatottan kér be­bocsátást. Óvatos-csendesen helyezik le a hord­agyat é>s az inspekcióé orvos leemeli a hevenyé­szett kötést. A márványfehér homlokon, a lecsukott bal szem irányában tenyérnyi alvadt vér kevere­dett össze a csapzoít szőke fürtökkel és a pulzus olyan gyengén üt... — Azonnal meg kell operálni — mondja az orvos —, menjen, Miohel — fordul a fehérköpenyes ápolóhoz —, készítsék el azonnal a műtőt és érte­sítse a Monsieur Professeur-t. A hordágyon fekvő nőről ollóval fejtik le a ruhát és a formás szép testre nagy billrot-kötény borul. — A betegkocsi nesztelenül fordul be gumi­kerekein az óteres, fojtólevegőjii műtőbe. Gumi- cipős, gumikeztyüB, maszkos asszisztensek emelik az operációs asztalra a súlyos sebesültet. Mátray professzor élesre fent lancettával kezé­ben odalép az eszméletlen nőhöz és — megtánto- rodik... Hiszen ez az öntudatlanul itt heverő idegen az ő Mindene, az ő Dórája volt valamikori Eltitkolt keserűség, bosszúvágy szakad fel erő­szakosan eln érni tolt lelkében és a visszaemlékezés megremegteti a kezében tartott fényes szerszá­mot ... — Ha most megbosszulná szenvedéseit! — Domború, okos homlokát nehéz verejtékcseppek bontják és amikor a treponált boltozatból előtűnik a vérrel átfutott szürkés te'kervény — egy villa­násra megmozdul a lancettás keze... Az orvos, a Kötelesség felordit lelkiismeretiben és a seb kö­rül forgácsolódó csontszilánkokat — reszkető gond­dal takarítja el. hjgyné tJaiéjjjá — Igen én vagyok. Felugrott: — Hogy kerül ide? Mária csendesen mosolygott: — Nézze, az egyik primhegedüs a bátyám. De hát maguk ilyennel nem törődnek. Itt voltam minden próbán. Hallottam... — És ... és... Mária szemében büszke tűz csillant fel: — És köszönöm. Megismertem. Mikor én fáradtan rohantam, hogy elérjem a........ villa­most, nehogy várjak és a vágó szól szemem vö­rösre csípje — tudtam, hogy valaki dolgozik értem ... A feje lehanyatlott Zoltán mellére .. * A Margitszigeten ültek. Szembe a budai he­gyek friss illatát hozta a tavaszi szél. Zoltán nevetve mutatta az újságot: — „Erdős Zoltán szimfóniájának előadásé' technikai okokból május 25-ére halasztották'1. — Tudja miért? Visszavettem az egészet és az utolsóra ráírtam piros betűkkel: Megtagadom! És ma este eljátszom magának az 5. tételt. — A cime, kérdezte Mária. Zoltán nem felelt. Lassan megsimogatta Mária selymes haját, s miközben a zenekar csu- folódva Aase halálát játszotta, csókkal zárta le az ajkát... A budai hegyekből víg szél futott alá és Mária felelt helyette magának: — Muzsika, az igazi muzsika ... Csak csönd, csak csönd... Csak csönd, csak csönd ás enyhe béke .., Fodrot sem ver a szellő rajtam. Se nem piros, se nem fehér, Csukott az ajkam. Költöző vágyak megbolygatnak, (így morajlik a tenger mélye); A két szemem tágul csak messzebb: Ki vette észre? Fehér szivembe, holt szivembe Az élet szárnya alig rebben. Csak jönne már, valami jönne Sebesebben. Ha mcgfulok, a csöndbe fúltam. Melyet úgy hívnak: áldott béke. Tapossatok el minden lángot Közelébe. Tamás Lajos. Szivek Rőt fény és kormos füst csapott fel a bámuló égre. Egy óriási fáklya: a hanyatló, nyári nap lobogott a hegyek mögött. Már jött... jött az alkony.... A falak előtt hangosat puffant a motor. S az ezüst-poros utón a csillogó, fekete autó megállt. — Mi az? — nézett fd a hátsó ülésen Barta Pál. A soffőr leugrott, az autó orrához sietett. Fel­csapta a födelet s a motor fölé hájolt. Figyelt, vizsgálgatott, nézelődött. Ujjaival bele-bele- nyult az olajos hengerek közé. — Méltóságos uram... — nézett végre fel, — súlyos motorhiba... Félóráig is elvesztege­lünk itt . . . Barta Pál felállt. Szeméről levette az esetlen porvédő üveget és szivarra gyújtott. Unatkozva nézett körül. Egy mély völgyben voltak, idegen, ismeretlen kisváros bujt meg a hegyek alatt, karcsú torony emelkedett a bámuló alkonyatba. Julius eleje volt, sarlós Boldogasszony va­sárnapja. Barta Pál simított egy-kettőt a ruháján. — Félóra múlva visszajövök. És nézelődve* lassan, hanyagul megindult a város felé vezető utón. A bucsuzkodó sugarak esőjében megcsillan­tak a színes cséréppel fedett tetők. Egy keskeny, külső utcán emberek ültek a házak előtt. Anyók, apók. Öregek, törődöttek, fe­keték. Át-átszóltak egymáshoz, beszélgettek. S hosszan az idegen férfi után néztek. Barta Pál kiért lassan a főtérre. Zajjal, örömmel, kacagással szineskédett az alkony: állt-forrósodott éppen a nagyvásár. Színes csákókban, ijesztő álarcokkal, cukro­kat szopogatva gyerekek hancuroztak mindenfe­lé. Két fakard csattant össze és nyomban rá já­tékpuska szólt. Trombiták zengtek, sipök felesel- gettek, kereplő pergett. De a sátrak lassan bomladozóban voltak már. A közeledő sötétben az árusok csomagolgat- ták, el-elrakták a holmijukat. És közben ki is szolgáltak még egy-két elké­sett vevőt. Barta Pál megállt. Megütötte a szivét ez a zengő vásár. Elfelej­tett, régi vágyak nyitogatták a messzeségben gye­rekkori szemüket. S emlékek erősödő hada nyüzsgött, muzsikált körül. Egy szegényes, kócos, kis kölyök rohant el mellette. önkéntelenül is utána eredt. A kisfiú megállt egy sátor előtt: a lábát szétvetette s a maszatos, apró kezét a zsebébe süllyesztette. Tükrös, cirádás, piros szivek néztek vissza a ponyva alól. S a bábos lassan szedegette már kívánatos, sok holmiját a ládába. Barta Pál megállt a kisfiú mögött. És ahogy állt — állt: a torkát észrevétlen, hirtelen elszárito.ta egy régi szomjúság. Kegyetlen, cirádás, piros szívek: áhított, is­merős, régi virágok voltak egy régi-régi szívben: az övében. Mennyit állt ő egyszer másféle piros szivek előtt! Pénztelen zsebbel, felgyűlt szemekkel, piros vággyal, reménytelen ifjúsággal: mennyit-meny- nyit gőgös lányszivek előtt. Mint a bábos sátra előtt, itt, ez a kisfiú. És soha, sohasem volt akkor annyi földi ja­va, hogy magához ölelhetett volna egy ilyen piros szivet. Szőke hajat, kék Szemet, vonagló ajkakat. Szegényes, kopott ruhában csak állt-állt ilyen al­konyokon: nézte, hogyan viszik el mások a szi­veket. S nézte, hogyan rakja el egy kegyétien bábos, az Idő, a megmaradtak&t. Barta Pál eldobta a szivarját, hirtelen ke­serű lett a füstje. A sátor elé lépett: kiválasztotta a legna­gyobb, legpirosabb szivet. Felemelte, megnézte, figyelmesen végigvizs­gálta. És elővette a pénztárcáját. — Istenem, hát csak ennyi az egész? Halkan sóhajtott. ■ •' — Egy kis piros festék* egy-két olcsó- disz. egy- csillogó tükröcske a közepébenÉs ezért meg lehet bolondulni? .............. Kif izette a szivet. Azután hátrafordult, a kis fiú még mindig egy helyben állt. Hozzálépett s a kezeibe tette a szivet. — Itt van, kisfiam, a tiéd! És azzal gyorsan megfordult, az órájára pil­lantott, már csak egynéhány perce volt, elsietett. A kisfiú felcsillanó, mohó szemmel kapott a drága holmi után. Egy pillanatig habozott, álldogált, töprengett, — mit is csináljon vele? Azután a mellére szorította a szivet és el­iramodott. Zajongva, irigyelve egész kis gyereksereg kö­vette. Futott-futott a kisfiú. A tizedik-tizenegyedik lépésnél azonban hirtelen megbotlott. Megtánto- rodott, elesett. És a piros .szív is huppanva esett véle a földre. A porba, az ut-szélre, hétköznapok közé. S a piros festék ledörzsölődött róla, a díszei eltöredeztek, közepében a tükör megrepedt. A kisfiú nyögdécselve felállt. Siró szájjal fordult hátra: vájjon mit szól az idegen, látta-e, mi történt? De Barta Pál nem fordult hátra. Menekült a piros szívtől, menekült az ifjúságtól. ö mindent tudott. öt perc múlva az autójához ért. A soffőr már várta. S a csillogó gép türelmetlenül fúrta be feke­te testét a meleg, nyári alkonyatba. I Iliés Endre. jQQQOeOQQQOeeeQOOQQeOQQQQÚQOQOOi Syfilidoíoge Dr. Kolb ezelőtt a prágai, frankfurti és barlini bőrklinikák tanársegédje és inásodorvosa ■»ir<űuta 11. Vodlihora SÍ. •ardkam. Wassermann vizsgálat! így fiatalít és szépít a Í Í|| Corall-créme Corall-puder S>Cora11 -szappan I y' / Félerakat itS, R. ' résaérei Vörös Rák gyógytár, Bratislava. M érfékeit réslIlHIZtt- léssel is megszerezhető! _ „Franka" «nga ^ a mai kor legjobb por- I szívé gépe. IfVWBkí Egy háztartásban sem nél­BAffgni külözheto — Vezérképvi­aeiet a Ö. S. R. részére: U Elektródám 9H „FRRNKfl" C3H. Czirolnik * Praha II., Václavské n. 14. Képviselőket minden na- yfljjl gyobb városban fölveszünk — Prospektussal szívesen szolgálunk xx Néni pénz 12 korona egy oly köny­vért, amely az egész családnak okoz nagy örömet. Siessen megvenni a Tapfiifiiles nyu­szikát! Mert élni kell Ma összetörve, megrogyott kacajjal megyünk, megyünk a régi hamv felett, bús, hervadozó, csüggedő reménnyel keressük görbe, roskadó akarással, hogy merre lehet rózsás napkelet. Szemünkbe fúj a szél, valami régi munkábafásult sziv-testvér talál talán szivünkbe utat s azt reméli, hogy míbennünk még az örök Halál nagy vérgömbjén (a földiin) is a régi, elhamvadt tiiz parázscsirája él? Ne hidd, ne hidd! A régi országúira bús naéjy Szahara: az Élet borult, apró jajok, kis hitetlenkedések, tört cserepek: kihamvadt régi mécsek, ennyit őrzött meg emlékül a Múlt. Számunkra semmi, semmi nem maradt, a könnyeket elsírta má,s elölünk, az örömet más örülte el tőlünk s a bánatot is elbúsulták ma,sok . . . mi megmaradtunk néma Ígéretnek, csendes, lassú, de biztos akarások, akik nem sírnak (és nem is nevetnek), a múlt ködös jövendőjének őre. És véres kézzel uj ösvényt kaparva a régi romok közt, megyünk előre, végetlen messzeségek ködös hátán vigyorgó sátánkacajok között s ha lehanyatlik százszor a karunk, nagy veritékes, vérizzadt homlokkal kaparni kezdjük újra a rögöt, mert élni kell és jövőt akarunk. (Komárom.) Darvas Andor. Szerkesztői üzenetek Többeknek: Kéziratot lehetőleg gépelve, de legalábbis olvashatóan, tintával s a papirosnak csak az egyik oldalára Írva szíveskedjék bekül­deni. Az ez ellen vétő kézirat eleve közölhetetlen. Levélben választ csak akkor adunk, ha meg­címzett és felbélyegzett borítékot mellékel a le­vél írója. • N. J. Bártfa. Négy verse közül egyet buzdí­tásul a közlendők közé soroztuk, azt amelyik leg­kevésbé volt modoros és idegen érzelmek után mondása. A többi csillogó szavakkal való haland­zsáié®. — Szerelmi dal. Ezt nagyon kár volt lefor­dítani. — Az idegen szalon varázsa: Hórrulé. — ínierieur: Kis képe eléggé sikerült, de lényegé­ben semmitmondó. "Nagy nyilvánosság elé még nem való. — Altér ego: Azt hiszem, valamikor már volt munkatársam (Esti Újság). Kérem értesítését, nem csalódom-e? örömmel üdvözlöm. Dolgait hozoga- tom majd. — Bálban: Sorokba tördelt maháma, annak is rossz. Se ritmus benne, se rím. Tanul­jon helyesírást. — A mező virága: bizony fűzfa- alján nőit! — Ima: ezért nagyon ki bot óznák a menyországból! —- A szerelem és a női divat: Vi­déki kabarén próbálja elsütni az ilyen klapanciá­kat! — Sírva búg a gerlcmadár: biztosan elol­vasta a versét! — Jolán: Borzasztóan szerelmes lehet, hogy az ideálja keresztnevét választotta ve­zetéknévnek. Pedig inkább az eredeti neve ille­nék a versekhez. Értéktelen bazárholmi. — Index faji jelleggel: „Elvárj a“ válaszomat? Várhat­ja! — Jogász: Egyelőre maradjon a pandektáknál. Szerkeszti: Szikla y Ferenc dr. Kéziratok a szerkesztő cimére: Kosice­Kassa, Éder-utca 9. sz., küldendők. Tartós Jg||§| ondoláciö . elegáns képet au irtának és h* jffl *széni akar, úgy kaját állan- Alii f,,*an C5'nos:in és modernül mos- \ \ nia ^s rendbetartania kell. Ma a kisütött haj nélkül egyetlen M rnikádó sem elegáns és a hosz- ^bBÜsíiI 5ZU ttajat, ha nincsen állandóan .oLiyy wMjjfll ondolálva. sonki sem tudja ezé- . JjflBnijl pen mcgfésülni. A vassal való hajsütés ma ® — víwlll mí'r i'Iejót múlta. A Vaeek­*1111 ^le *peciális helyiségben tiz 111 teljesen tökéletes, külföldi ap- 4 * parátussal elsőrendű munka­erőktől oly állandó onduláaiót nyer, amely minden hölgynél hónapokig eltart. Az állandó ondolációt a vassütés helyett a legújabb viziondolációval hajtják végre. A rnikádó állandó ondolációjának ára, belföldi rendszer ...... ...... KS 80.— francia rendszer ............ Kg 120.— angol rendszer ..........................................................K8 15o]— am erikai rendszer..........................................K8 200.— [ A hajfestéeben valóságos fordulatot jelentett‘""szil *,1NECT0 RAPID", csakis Vaceknél festenék ezzel I a tökélotes amerikai festékkel. . I Az egész baj festése........................................K8 200.—I A hajnak hozzáícstése...................................K8 100.—B-- -vi i— nrj«DMHni(w«NE» j* ■ , A rossz festés tönkreteszi a hajat s ezt Vacek átfesté­sével helyre lehet hozni, ősz haj átíostése ..Henné" színre.........................................................................Kő 120.— fe stett haj átfestése ......................................................K8 50._ Mik ádó rendbehorását, amellyel a legelegánsabb arcot. lehet kapni, specialisták végzik. Ara....................K8 ti___. Ha jfonatok, parókák és fodrászkellékek a legelőnyösebb árak mellett kaphatók Vacek-nél, mert egyenesen az előál­lítónál gyári áron kaphatja Óriási választék, diszkrét szétküldés a vidékre minták szerint.. Feltűnést keltő Prágában és egész Európában versenv- nélküli Vacek fodrászterme csak hölgyek részére PRAGA H., Václavské nini. 38, Bejárat Bafa mellett. Csakis hölgyek részére! — Hatvan vendég kiszolgálására berendezve! — Elegáns, modern napi világítás, tisztaság és legnagyobb kényelem. Minden fajtában szakember. Nép- terű és olcsó árak, nem drágább, mint egész Prágáh.iu szokásos. Kaponta d. u. S órától 6-ig hangverseny. Művészi fényképeket készít / sas W1LDT, PRflHfl l. £»f:,|

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents