Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-05 / 202. (1240.) szám
3 tanácskibővitő bizottság h3tároz3tát Benes utoisó elsiötisége — Németország pénteken helyet foglal a plénum ülésén — A kilenc nem áElandé tag Géni, szeptember 4. A ma délelőtt 10 óra 40 percre összehívott bizalmas népszövetségi tanácsülést pontosan a kitűzött időben megnyitották. Á megbeszélés egy óráig tartott. A tanács mindenekelőtt a szeptember hatodikán kezdődő ülésszak formalitásait tárgyalta le, majd nyolcadikára határozta el Németország felvételét. Ugyanezen a napon hívják meg Németországot a tanácsba is. Pénteken vesz részt Németország először a rendes plenáris ülésen. 10 óra 45 perckor sor került a mai bizalmas ülés legfontosabb pontjára, a tanács kibővíti) bizottsági bizottság jelentésének le tárgyalására. Viseomt Isliii, e kérdés előadója, rövid beszéd után a következő határozati javaslatot terjesztette a tanács elé: 1. A tanács elfogadja a bizottság jelentéséi. 2. Ennélfogva és a népszövetségi paktum 4. cikkelyének értelmében elhatározta, hogy a) Németország azonnal belépése után állandó tanácstaggá válik (designation de TAllemagne); b) a nem állandó tanácstagok számát kilencre emelik. Ezek után a tanács ajánlja a népszövetségi plémimnak, hogy tegye kedvező elbírálás tárgyává a fenti határozatot. Az ülésen Benes dr. elnökölt. A hozzászólások között említésre méltó Unden svéd megbízott nyilatkozata, melyben Unden megállapítja, hogy a nem állandó tanácstagságok szaporítása bizonyos kellemetlenségeket okozhat, de mivel ez az egyetlen mód a krízis megoldására, Svédország visszavonja eredeti ellenvetéseit. Az elnök továbbá ajánlja, hogy a tanács fogadja el Lord Bobért Cecil határozatát, melyet a kibővitő bizottság is elfogadott, s juttassa azt hivatalos utón Palacios spanyol tanácstagnak. Mivel több ellenvetés nem volt, a tanács elfogadta a japán előadó határozatát. Az emlékezetes ülést röviddel 13 óra után befejezték. Ez volt Benes dr. utolsó elnöklése a népszövetségi tanács ülésén. Európa y] direktóriuma: Angiig Franciaország, Németország A tanács választásának nehézségei — Az uj elosztás Genfben — Spanyolország még mindig nem határozott Páris, szeptember 4. A Géniből érkezetthárom tanácstagságra egyelőre csak egy biz- jeleníések ma lényegesen optimisztikusab-tos pályázó van: Lengyelország. Brazília he- bak, mint tegnap. Spanyolország nem jelen-lyére — amelynek, mint ismeretes, Spanyoltette be határozott kilépését, mint a népszö-országgal együtt ily újszerű tanácstagságot ki- vetség tagjai rettegve várták s igy az óriasinálíak föl kilépese előtt — Kína kerülne, feszülség pillanatnyilag elmúlt. Általában azímig ha Spanyolország is elveti ezt a kompro- remélik, hogy Spanyolország zajtalanul fogmisszumot, akkor tervezett helyére Hollandia visszavonulni s ez a visszavonulás nem leszvagy Belgium kerül. több, mint egyszerű desinteressement, azaz a Nehézséget okoz a német követelés is, nyílt szakítás nélkül történik meg. A madridimely tudvalevőleg először Németország belé- kormány tartózkodni fog a kilátásba helyezettpését és tanácstagságát követeli s csak ez- ünnepélyes állásfoglalástól s nem jelenti beután hajlandó az uj tanács megválasztásáról szándékát a teljes ülésen. és kibővítéséről tárgyalni. E német követeiül nehézségeket csak a tanács megválasz-mény elsősorban Lengyelország ellen irá- tásánál várnak. Uruguayi és Belgiumot való-nyul. szinüleg újra nem állandó tanácstaggá vá- A francia baloldali sajtó Spanyolország lasztják. Két amerikai állam, köztük valószi-geníi magatartását Primo de Rivera szemé- nüleg Kuba, nem állandó tanácstaggá vál, slyes ambícióira és hiúságára vezeti .vissza s igy az amerikai kontinens bárom helyet kap-megállapitja, hogy a madridi diktátor nem na a kilenc nem állandó tanácstag között.hazájának, hanem pusztán csak önmagának Csehszlovákia helyet ad Romániának, Svéd-érvényesülését keresi. ország pedig Hollandiának. A tanácstagság uj A baloldali lapok igen örülnek tehát, formájára: a nem állandó, de újra választhatóhogy Riverát Genfben kudarc érte. Kulturális autonómia (fi.) Prága, szeptember 4. Amióta Észtország kulturális önkormáin zatot adott kisebbségeinek, más nemzetiségi államokban is egyre nagyobb arányokat ölt az a mozgalom, amely a kulturális autonómia megvalósításában látja a kisebbségi probléma megoldásának első lépését. Olvasóink bizonyosan emlékezni fognak rá, hogy egy esztendővel ezelőtt Spina professzor a képviselőház költségvetési vitájában a kulturális autonómiát követelte a szudétanémetek részére, mire a költségvetési bizottság előadója az akkori miniszterelnök hozzájárulásával kijelentette, hogy erről a követelésről lehet beszélni. Magyar részről is több nyilatkozat hangzott el, amely a kulturális önkormányzat eszméjét rokonszenvvel fogadta. A gondolat nagy jelentőségét és fokozódó népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tavalyi és idei kisebbségi kongresz- szusok egyik legfontosabb tárgya éppen a kulturális autonómia volt. Szükséges tehát, hogy erre a gondolatra újból és újból visszatérjünk, tartalmát publi- cisztikailag kifejtsük és gyakorlati megvalósítását elméletileg előkészítsük. Mit jelent a kulturális autonómia? Jelenti azt, hogy minden nemzet — az állam legfőbb felügyeleti jogának elismerése mellett — önmaga igazgassa kulturális ügyeit, mégpedig saját maga által választott szervek utján; az államtól e célra kapott támogatást legjobb belátása szerint használja föl és jogosult legyen kulturális céljaira ezenfelül is adókat kivetni hozzátartozóira, amelyeket a közadók módjára az állam hajtana be. A kisebbségi probléma a fejlődés mai fokán nagyon sok tekintetben emlékeztet a vallásszabadságért folytatott küzdelem korábbi fázisaira és ezért kézenfekvő az a gondolatmenet, hogy megoldását is azokkal a módszerekkel kell megkísérelni, amelynek segítségével a vallásszabadság kérdését már megoldani sikerült. Régi magyar törvényeink szerint a protestánsok, akik a katolikusokkal szemben szintén kisebbséget képeznek, az állam képviselőjének jelenlétében megtartott zsinataikon önmaguk alkotják meg egyházi törvényeiket, kánonjaikat; az egyházi közigazgatást ők maguk intézik demokratikusan választott egyházi és világi funkcionáriusaik- utján; az állami - költségvetésből támogatást kapnak és azonkívül jogukban áll híveikre külön egyházi adót is kivetni, amelyet szükség esetén az állam szervei hajtanak be. Hogy én melyik nemzet kultúráját vallom a magaménak, éppen olyan lelkiismereti kérdés számomra, mint amilyen volt őseim számára az, hogy milyen hitet kövessenek. Nekik hitükért kellett szenvedniük, mint ahogy nekünk nemzeti érzelfheinkért kell hátrányokat szenvednünk. A vallási ellentétek megszűntek, vsv legalább is lényegesen enyhültek azóta, amióta az egyházi ügyek igazgatását a hitfelekezetre bízta az állam. Indokolt tehát az a föltevés, hogy a nemzeti ellentétek is enyhülni fognak, ha a nemzeti kultúra ügyeinek intézését az illető nemzetekre bizzák. Körülbelül ez a tartalma a kulturális autonómiának. Nagyon természetes, hogy az államnak azt nem szabad ráerőszakolnia egy kisebbségre sem, mert akkor éppen az ellenkezőjét érné el annak, amit akar és megnyugvás helyett annál nagyobb ellentál- lást váltana ki, mint ahogy a februáriusi pátens minden jószándéka ellenére is a legnagyobb visszautasításra talált a magyar protestánsoknál. Ugyancsak nem jelentheti a kulturális autonómia a kisebbségeknek edd^ nyújtott segélyek bevonását. A kisebbségi Sauerwein az uj Európa- direktórmmró! Páris, szeptember 4. Sauerwein a Maimban feltűnést keltő cikket ir a népszövetség uj összetételéről. Szerinte Németország belépése után a népszövetség szilárd kormányzatot szerződés arra kötelezte az államokat, hogy a minoritásoknak számarányuknak megfelelő összegeket adjanak kulturális költségvetésükből. A kulturális autonómia megvalósítása nem mentheti föl az államot e — sajnos — a valóságban csak igen kis mértékben teljesített kötelezettsége alól, hanem ellenkezőleg föltételezi, hogy ugyanolyan arányban járuljon hozzá kisebbségei kulturális szükségleteinek kielégítéséhez, mint amilyen arányban az uralkodó nemzetet támogatja. Az önmegadóztatás csak jog, de nem kötelesség, amellyel úgy élnek a kisebbségek, amint azt a legcélszerűbbnek találják. Végül pedig a nemzeti kataszter sem nélkülözhetetlen előfeltétele a kulturális autonómiának. Talán megkönnyíti annak keresztülvitelét, de nem lényeges kelléke. Az egyes országok sajátos kap, melynek élén Anglia, Franciaország és Németország fognak állani. Ez az uj, hatalmas hármas direktórium vasmarokkal fog elintézni minden európai ügyet. Ha a plénum bán néha viharos is lesz a hangulat, e három hatalom őszinte együttműködése mindig döntő hatóimat képviselhet. viszonyaitól függ, hogy hol és, milyen mértékben vezethető be. Az észtországi törvény úttörő kezdeményezés volt, de semmiesetre sem az egyedül elképzelhető megoldás, az ideál, amelyhez mindenütt igazodni kellene. Más megoldások is képzelhetők. Brandsch Rudolf, erdélyi szász képviselő arra figyelmeztette a genfi kisebbségi kongresszus résztvevőit, hogy az erdélyi szászok a magyar államban, illetőleg az erdélyi fejedelemségben évszázadokig élvezték a kulturális önkormányzat áldásait, amelyeket a román rezsim alatt — úgy látszik — visszasírnak. A magyar kultúrtörténetemben is vannak tehát kitünően bevált minták, amelyeket újból elő kellene venni, ha a kulturális önkormányzat megvalósítása akiuálissá válnék. Uj megoldási terv a tengeri kérdésben Páris, szeptember 4. A Petit Párisién genfi tudósítója szerint Spanyolországban azon fáradoznak, hogy a tangeri kérdést a a négy hatalom (Franciaország, Anglia, Spanyolország és Olaszország) közös kormányzatával oldják meg. A több nagyhatalom Spanyolországra bízná a tangeri zóna adminisztratív kormányzását, hogy igy eleget tegyen a madridi követeléseknek. Ha Spanyolország megmarad e tervnél, akkor a hatalmak köny- nyen megtalálják az alkalmas bázist a megegyezésre s Spanyolország kilépéséről többé nem lesz sző. Németország a küszöb előtt London, szeptember 4. A Times genfi jelentése szerint Németország minden valószi- nüség szerint pénteken, szeptember 10-én foglalja el helyét a népszövetségben. A fölvétel elvi elhatározása szerdán történik meg. Spanyol-francia ellentét ? Genf, szeptember 4. Spanyolország jegyzéke megérkezett ugyan a népszövetséghez, de korántsem tartalmaz oly döntő jellegű határozatokat, mint a tegnapi világsajtó hitte. Jangnas spanyol külügyminiszter óvatosan kikerüli a kilépés problémáját s elsősorban csak a népszövetségi bizottság odaadó és barátságos munkáját köszöni meg. Különösen Anglia és Olaszország magatartásától van elragadAatva, mig feltűnően mellőzi Franciaországot. Ebből az utóbbi körülményből a lapok máris messzemenő következtetéseket vonnak le, vagy legalább is annyit állapi tárák meg, hogy az annyiszor hirdetett népszövetségi latin blokk még vajmi távol van a megvalósulástól. — A spanyol delegáció e jegyzék után nehi vesz részt többé a népszövetség további munkálataiban, de ez a visszavonulás nem tekinthető még végleges szakításnak. A madridi lapok ellentétben a néhány nap előtti hangnemtől, ma meleg hangon írnak a népszövetségről, amely minden tekintetben megadta Spanyolországnak a köteles tisztele- tet.A madridi kormány végleges állásfoglalását ellenben csak a tangeri követelés megoldása fogja eldönteni. Motta, a népszövetségi bizottság elnöke, rendkívül bizakodó nyilatkozatot tett a svájci sajó előtt. A népszövetség márciusi krízisét likvidálták, Németország fölvétele az eredeti formákban biztosítva van, Kina és Lengyelország köverkf>. %*■ Mai számunk 1® ©Mai 202. (1240) szám ■ Vasárnap o 1926 szeptember 5 ^'"si ár: hévent« “°’fé'éTe.J50' A szlovenszkói es nzszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága H,, Panské, uHce negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: .. . •/ • r 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Tehavonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCIi GÉZA lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha
