Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-28 / 221. (1259.) szám

5

ljt^.iuránk alapján kezdettől I/ettől fogva vallottuk, an- es valljuk tehát ma, amikor ^»^Bk*|g»ffizethez idomulni kezdő bel- is ezen politikai nézőpon- ^megerősítik.

e biztató jelek dacára sem M ^^^^^ontunkból engedni, mert nálunk I t-ciálisan más. E derengésből én nem

okvetlen verőfényt. Egy sötét felhő ^Íídja még a jóakaralu szándékot is. Ez a ,.az érzés őszinteségének hiánya és az ennek /mában fakadó csalódás és bizalmatlanság, .ért jellemző egész közéletünkre, hogy törvényeink szószerinti szövege egy demokratikus törvényhozás látszatát kelti ugyan, a végrehajtása azonban reakcionáris. Példa rá az egész földreform. De hogy közelebbi példát vegyek: az illetőségi és állampolgársági panaszok olyan hangosak és messzehangzók voltak, hogy a kormány nem térhetett ki ennek valamelyes rendezése elől. Ez ugyan már csak akkor történt, amikor temérdek embert ennek a kérdésnek méltánytalan kezelése végképp tönkretett, akiken ez az uj törvény már nem segít, mert visszaható ereje nincs. Nem akarok most ezen törvény hiányosságainak bírálatába belemenni, csak rá akarok mutatni arra, hogy az első hajtása a kiutasítások egész tömege volt. Bizonysága ez annak, hogy amíg egyrészt a közvélemény nyomása alatt és kifelé a rendezés látszatát akarják képmutatóan ébreszteni, valójában az elnyomás továbbfolyik.

— Vagy itt van, mint már említettem, a kisebbségek nyelvhasználati joga. Ezt csak a leg- liberálisabban, a legkiterjesztőbben lehetne alkalmazni, ha a nemzetiségekkel való béke sr déka őszinte volna. És ime, adminisztratív utón, a bírósági kerületek kikerekitése utján a kisebb-, ségelt számarányát 20 százalékon alulra nyomják és ezzel az élet legfontosabb viszonylataiban a nyelvhasználat joga illuzóriussá válik. Hogy mit jelent ez, nem kell Önöknek magyaráznom, hiszen ezt érzik önök itt, Nyitrán is, ahol szintén ugyanakkor vették el a bíróságok előtti nyelvhasználati jogukat, amikor a kisebbségi kongresszus ünnepélyesen kijelentette, hogy meg nem engedhető erkölcstelenség a kisebbségi jogoknak ily adminisztratív manőverekkel való elkobzása!

— Csoda-e hát, ha a bizalmatlanságnak felhője rajtunk ül és intézményes biztosítékok nélkül ilyen szellem megnyilvánulásakor, látszatengedményekkel szemben ellenzéki álláspontunkat fenntartjuk?

— Ha a testvér magyar párt esetleg azt mondaná, hogy az ő célkitűzései azonosak, csak a taktikája más, ezt szívesen elhiszem, de épp a most kifejtettek folytán taktikáját a magamévá tenni nem tudom, mert levonom az ő csalódása tanulságát és nem az elértéktelenedett engedményeket kicsinylem le, hanem megállapítom, hogy jóhiszeműsége, őszintesége nem lett viszonozva és a mai kormányzási szellem a nemzetiségek részéről a bizalom lehetőségét kizárja.

— Éppen ezért hiszem azt, hogy ennek felismerése az együttműködés útját pártjaink közt megvalósítja és a közeledő választások alkalmával ez az őslakosság részére a legjobb eredményt fogja biztosítani, mert — hogy egy pillanatra erre kitérjek — nemcsak a világpolitikai ese- ménvek megfigyelése és azokhoz való simulás, nemcsak a jövendő politikai célkitűzések feladatunk, hanem elsősorban az, hogy ne homokra építsünk, de biztos talajra és a községi, városi és megyei életben legyen minél mélyebbre nyúló gyökerünk. Éppen ezért, amikor azt látjuk, hogy a nemzeti állam fikciója itt még mindig elnyom minden józan meggondolást, — minden láncszemet Össze kell fűznünk, hogy a községi életben és onnan kiépítve, fölfelé, az őslakosság erejét konzerváljuk és biztosítsuk a kül- és belpolitikai vonatkozásokban egyedül egészséges megoldási módra: a nemzetiségek jogainak teljes kiépítésére és biztosítására. Ennek útja pedig kétségtelenül az, hogy a községek kisemberétől kezdve föl, a legelőkelőbb társadalmi pozíciót betöltő egyénekig mindenkit hasson át ezen politikai felfogás helyességének meg- és átértése.

— Ennek a nézőpontunknak helyeslésével adjanak nekünk, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, támaszt és erőt most elkövetkezendő parlamenti küzdelmünkhöz!

Az általános és lelkes helyesléssel fogadott beszéd után a nagyszerűen sikerült pártgyülés véget ért.

Pártközgyülés és bankett

A gyűlés után a párt nyitrai szervezetének közgyűlése volt, amelyen megválasztották a tisztikart. Majd a vendégek és a helyi vezetőség tiszteletére Franciscy szenátor százteritókes bankettet adott, amelyen több pohárköszöntő hangzott el.

A pohárköszöntők sorából kiemelkedik Franciscy Lajos szenátor beszéde, örömmel állapította meg, hogy

a keresztényszocialista párt soha ilyen egységes nem volt, mint most és ebben az egyetértésben a megerősödés utján halad előre.

Sziillő Géza párt:lnök Franciscyre ürítette poharát, altiben a nemes magyar politikus prototípusát és a jellem és szilárdság megtestesülését látja. A tradíciók ápolására hívta fel párthiveit, amelynek ő mindenkor tántoríthatatlan híve lesz.

Grosschmid szenátor azt kérte a jelenlevőktől, hogy mindenki teljesítse kötelességét ott, ahol van és ha ezt megtesszük, akkor a párt'oly erőssé válik, mint a múltban volt.

Az estebéd a legkedélyesebb hangulatban a késő esti órákig tartott.

ismét BarieS-kormány Lengyelországban

Ha a szejm a kormány ellen újból demonstrál, úgy feloszlatják és áprilisra kiírják az uj választásokat

Varsó, szeptember 27. A köztársasági elnök ma délelőtt aláírta az uj kormány kinevezési dekrétumát. Az uj kormány élén ismét Bartel miniszterelnök áll és tagjai ugyanazok, akik az első Bartel-kormányban helyet foglaltak. Ha a szejm csütörtöki ülésén a kormány ellen demonstrálna, akkor a kormány feloszlatja a szejmet és áprilisra kiírja az uj választásokat.

Tragikus riporterhalál a svábhegyi autóversenyen

Vasady Ottó fényképezés közben kirepült az egyik versenyző kocsiból és

magát

halálra zúzta

Budapest, szeptember 27.

Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A vasárnap délelőtt lefolyt svábhegyi nemzetközi automobilversenyen halálos végű szerencsétlenség történt, amelynek Vasady Ottó, a Pesti Hírlap közismert fotoriportere esett áldozatul.

Vasady Ottó a verseny lefolyásáról és egyes érdekesebb pillanatairól akart felvételeket készíteni és ezért az egyik versenyzőt, Kalmár Tihamér bácskai föld- birtokost kérte meg, hogy engedje föl kocsijára.

Kalmár kocsija a 12-es startszámot viselte. Kalmár, aki Vasadyt nem ismerte, először nem akarta az újságírót magával vinni, hosszú kérésre azonban engedett és felvette a fotoriportert, aki a nagy Steyer- kocsi kátulső ülésében foglalt helyet. A kormánykeréknél Kalmár ült, mellette pedig Papp Manci, a komáromi színház volt primadonnája.

Alig indította el a versenyvezető a 12-es számú kocsit, az Istenhegyi-utón az utkaparó őrháznál a kocsi hátulsó jobb pneumatikja megrepedt. Kalmár hirtelen lefékezett, de az éles kanyarulat folytán, a centrifugális erő következtében

Vasady hatalmas Ívben repült ki a kocsiból az ut árkába és mozdulatlanul ottmaradt.

A versenyre kirendelt mentők azonnal a helyszínre siettek és a súlyosan sebesült újságírót a közeli (Jj Szent János-kórházba vitték.

Az orvosok azonnal kezelésbe vették. Megállapították, hogy Vasady koponvnalap- törést szenvedett.

A szerencsétlen riporter anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, kiszenvedett.

Sem Kalmárnak, sem pedig a primadonnának nem történt baja.

A szerencsétlenség nagy megdöbbenést keltett a versenyzők között és mély részvétet Budapest egész társadalmában. A szemtanuk állítása szerint Vasady az egész idő alatt fo- tografált a száguldó kocsiból és különösen a fordulóknál volt elfoglalva a fényképezéssel. Nem tartotta be a szabályt, nem fogta meg erősen az ülés fogantyúját, hanem hivatásának lázában megfeledkezett a veszélyről, amelynek karjaiba rohant.

Vasady Ottó a Tolnai Világlapjának volt először munkatársa. Később a Pesti Hírlaphoz szerződött és ő^téremtette meg az illusztrált riportokat, amelyek felvételeit maga készítette. Főleg sporteseményeket rögzített meg képekben és ügyes leírásokkal. A Tátrában is többször megfordult.

A hivatásának tragikus áldozatává vált újságíróval a magyar ujságiró társadalom egyik legértékesebb tagját vesztette el.

Amerika néhány hónapon belül elismeri

a szovjetet?

A fugoszfláv-magyar k©zel@dés felborította a klsantantot — girlandot a Mussolinitól való félelem hajtotta Stresemann karjaiba

— Saját tudósítónktól. —

Genf, szeptember 27.

Azzal mindenki tisztában van, hogy a népszövetség meg sem közelítette a célját addig, amig Briand és Stresemann baráti jobbot nem nyújtottak egymásnak, de ez sem a népszövetség érdeme. Mint abszolút beavatott, bizalmas forrásból értesülünk, ezt a találkozást, illetőleg ezt a hirtelen forróvá vált barátságot egyetlen embernek köszönheti a világ: Mussolininek. Kizárólagosan

Mussolini imperialista velleitása volt az, ami ezt a két embert egymás karjaiba hajtotta és Mussolini ezért megérdemelné, hogy a pacifisták szobrot emeljenek neki.

Az sem titok, hogy a népszövetség képtelen az állandó béke megteremtésére, azonban talán egy-két esetben módjában áll a háború okainak kitolása és az államok közötti szerződések olyan módon való összebogozása, hogy a jövő háborúja eltolódjon. Eddig nem vették komolyan azt a paktumot, hogy a háború előtt gondolkodási időt adnak a népeknek, előre bejelentik a mozgósítást és a hadüzenetet. Erre ezelőtt azt felelték a szkeptikusok, hogy akadhat nagyhatalom, amelyik annakidején nem fog törődni a paktummal. Németországra gondoltak, sőt a lefegyvere- zést előkészítő konferencia üléseinek első napjaim éppen Paul Boncour tett erre félre nem ismerhető célzást. Ma persze már a németek ebben a tekintetben megnyugtatták a világot, hirtelenében olyan nagy lett a francia-német barátság, hogy még a pesszimisták is kezdenek hinni a békében.

Állítólag nagyjából

ez volt az, amivel Briand megnyugtatta a még mindig háborús hangulatban levő Poincarét, aki inkább belenyugszik a bo- che-barátságba, csakhogy nyugodtan al- hasson latin testvére miatt.

De beavatott körök halkan hangoztatott véleménye szerint a francia—német barátságot sokkal nagyobb politikai szenzáció fogja követni. Ez pedig nem más, mint Oroszország belépése a népszövetségbe. Akármilyen hihetetlennek hangzik a hír, állítólag csak igen rövid idő kérdése. Ennek első alapja az, hogy a főként gazdasági szempontok miatt mindig legjobb értesülésekkel rendelkező

Amerikai Egyesült Államok hónapok óta azt a hirt kapják, hogy rövid időn belül

Oroszország egész politikai képe megváltozik és ekkor Amerika elismeri Oroszországot.

Természetes, hogy ennek nem annyira politikai, mint gazdasági okai vannak. Németország idejében biztosította a maga számára az orosz piacot és Anglia késői előrelátással küldte ki képviselőit az orosz helyzet tanulmányozására. Mint már ismeretes, az angol képviselők hitelképesnek találták Oroszországot és hogy piacát legalább részben biztosíthassák maguk számára,

Anglia fogja egyengetni Oroszország útját a népszövetséghez.

Természetesen minden attól függ, hogy az oroszországi politikai harcokban ki marad felül. Ha az Amerikai Egyesült Államok titkos politikai hírszolgálata nem csal, akkor a jobboldal.

Sokat beszélnek mostanában Genfben arról is, hogy a kisantant végóráit éli. Habár a napokban, a legnagyobb titokban tartott konferenciáról semmi hivatalos hir nem szivárgott ki, mindenki tudja, hogy a három külügyminiszter értekezlete

nem folyt le simán és teljes egyetértésben.

Erre biztosan enged következtetni az, hogy mig eddig minden konferenciáról adtak ki hivatalos kommünikét, erről hallgattak. Érthető ez a hallgatás, mert a konferenciát azután a nap után tartották, amikor a szerb delegátus a magyar—szerb viszony javulásáról és a közeli megegyezésekről számolt be a népszövetségnek.

A magyarbarát Anglia és Olaszország különben is régóta rossz szemmel nézi ezt a szövetséget, amelyiknek a létezése_ már régóta felesleges és ez a két hatalom jobban szeretné, ha

a kisantantoí középeurópai blokk váltaná fel, melyben Magyarország egyenlően helyezkedne el Csehszlovákiával, Romániával és az S. H. S. királysággal.

Egyesek szerint ez a blokk már előrevetette árnyékát és nincs kizárva, hogy rövidesen megalakul.

Habár Genfben tizenhat külügyminiszter adott egymásnak találkát, mégis ez a bárom ügy dominál és foglalkoztatja a politikai köröket. Történt ugyan ezeken kívül is sok szenzáció, de ezekről alig emlékezett meg a sajtó, mert a sok jelentéktelennek tetsző, de alapjában nagyon fontos és elő nem készített politikai találkozás sok megegyezést hozott létre vagy indított útnak. Természetes, hogy a népszövetségnél és a népszövetség körül lezajló megegyezések nagyon megnehezítik a sajtó munkáját, mert a tiz és egynéhány miniszter találkozásai nagyon sokféleképpen variálhatók, de ezzel szemben könnyebb lett a politikusok dolga, mert felesleges ina is, mint ezelőtt hetekig készülni egy-egy külügyminiszter utazására és nem ad bonyodalmakra okot, hogy egyik külügyminisztert kedvezőbben fogadhatták, mint a másikat.

Persze emellett az előny mellett másik nagy előnye a népszövetségnek az, hogy egyes felesleges vagy csak zavarólag ható szervek könnyebben és kevesebb feltűnéssel bomolhatnak fel. Ádám Ferenc.

Vass József a magyar jövőről

Szombathely, szeptember 27.

Lingauer Albin nemzetgyűlési képviselő tegnap Nagygencsen tartott beszámolót. A beszámolón résztvett Apponyi Albert gróf és Vass József népjóléti miniszter is. Lingauer beszédében kijelentette, hogy bár az An- drássy-párt programjával választották meg, ma már nem tartja helyesnek ezt a politikát. Igyekezett is rávenni vezérét, hogy mérsékeltebb parlamenti hangokat üssön meg az éles ellenzéki hang helyett. Andrássy nem osztotta nézetét, hanem minden aktivitást feladott. Ezért lépett be Lingauer több társával egyetemben Andrássy beleegyezésével a keresztény gazdasági és szociális pártba, a Vass— Huszár-csoportba. Lingauer beszéde után Vass József a magyar egységet és a felekezeti békét jelölte meg a magyar jövő alapjául. - ■

— Á nemzeti társadalomnak egységesnek kell lennie és benne mindenkit testvérünknek kell elfogadnunk, aki a nemzeti gondolat alapján áll — mondotta a miniszter. — Testvérei vagyunk egymásnak valamennyien, bármilyen felekezethez tartozzunk is. Mit akarunk mi 14—16.000 bakával, ötszázezer főnyi hadseregekkel szemben és négyezer kilométer hosszú védtelen határokkal. Vágyakozásunkat s a jélen helyzettel való elégedetlenségünket senki sem tilthatja meg. Azonban az az előny, amely ezzel kapcsolatban él a lelkekben, nem annyit jelent, hogy most robbanjon ki, hanem legyen fundamentuma a magyar jövőnek, amelyet nekünk kell megalapítanunk.

Krepek visszatér a politikai életbe

Prága, szeptember 27. Krepek szenátor, aki Lodgmannal való becsületsértési pőrének befejezéséig sem a szenátusban, sem pedig a klubtanácskozásokon nem vett részt, most, hogy a leitmeritzi bíróság teljes elégtételt szolgáltatott neki, ismét visszatér a politikai életbe s a Bund dér Landwirte szerdai ülésén már részt is fog venni.

Argentína ismét részt akar venni a népszövetségi munkában

Genf, szeptember 27. A népszövetség utolsó ülésének befejezésekor Buenos Airesből egy sürgöny érkezett, amely az argentínai parlament külügyi bizottságának a jelentését hozza és amely szerint Argentína részt akar venni ismét a népszövetségi munkában. A' külügyi bizottság jelentését az argentínai parlament is elfogadta.

Poincare „békülékeny" beszéde a francia hadirokkantakhoz

Saint Gél-main, szeptember 27. Poáncaré francia miniszterelnök vasárnap a hadirokkantaik kongresszusán nagy beszédet tartott, amelyben többek között ezeket mondta:

— A béke sohasem lehet arra indok, hogy a hírnévről és dicsőségről lemondjunk. Annikor a központi 'hatalmak a háborút megüzenték, ti rokkantak nem Ítéltetek el és vontatok felelősségre minden németiét és a német tisztek, valamint a nemeit katonák barbarizmusával nem azonosítottátok az egész német német. De nem felejthetitek el azt a háborút, amely országotok közvetlen közelében, a semleges állam erőszakos okfcupáláisával kezdődött s amelyet kegyetlen borzalmassággal a császári vezérkar parancsára vezettek. Hogyha a mai Németország nyilvánosan a tegnapi Németország egyes tetteit elitéin, altkor ti sokkal könnyebben hunyhattok szemet a kigyőgyitott sebeitek fölött és sokkal könnyebben nyújthattok kezet a régi ellenfeleteknek.

0