Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-28 / 221. (1259.) szám

6 Hogy fest a „latora magyar" szlovákul? Böngészés az iskolakönyvekben ^r- Prága, szeptember 25. A kultúrák találkoznak... A csodálatos kul- turatalálkozások egyik szép példánya a következő cimü vers, amit megírva találunk Albert Prazák tanár ur Citanka cimü, harmadik osztályú gimna­zistáknak szánt olvasókönyvében. (Prága, 1.921): * 121. Pockod. —Ján Botto — így, első pillantásra ártatlanul hangzik a do­log. „Induló", Botto János költeménye. Meglepő lelkesültséggel olvassuk is, ám pár mondat után meglepő hasonlatosságot, sőt, bocsánat, teljes azo­nosságot találunk egy száz év előtt született, Pe­tőfi Sándor nevű magyar költő versével, amellyel a pesti Nemzeti Muzeum lépcsőjéről indította út­nak a diadalmas március idusát. Kezdődik pedig ama vers a következőképpen: „Talpra magyar!“ Ha pontosan belepillantunk Botto János ver­sébe, ama különös különbségeken kívül, hogy az első mondat némi megmásitással így hangzik: Hor sa Slovák! a költemény többi része pontos és hű fordítása mindvégig az em­lített versnek. Nem kételkedünk ;■ fordító jóakaratában és ügyességében. De ha már a vers: fordítás, ami nyilvánvaló, legalább az iró nevét, a költő nevet, ama bizonyos Petőfi Sándor nevű poéta nevét is látni szerelnénk, hisz oly becses a vers, hogy nem egykönnyen szeretnénk lemondani a tulajdonjo­gáról. Vagy a vers egyetlen egy szavának meg- másitása jogosítja a fordítót arra, hogy sajátjának mondja a verset?! Örülünk, hogy Petőfi lángoló verse nemzet­közi tetszést arat s tudjuk, hogy méltán helyet foglalhat bármely nemzet olvasókönyvében. De csak a szerző nevének megjelölésével! Vagy olyan szégyen az, ha szláv nyelvű isko­lakönyvben egy magyar nyelvű poéta versét kell közölni? —■■■■ i i ■ ............................ Ag yonlőtte, szivenszurta kétéves öccsét egy nyolcéves fiú Innsbruck5 szeptember 27. A tiroli Schmirn községben szinte hihe­tetlen hátborzongató esemény történt. Egy nyolcéves fiúcskát megbíztak azzal, hogy szü­lei távollétében vigyázzon kétéves öccsére. Amikor a szülők hazaérkeztek, a kétéves gyermeket az ágyban vértócsában találták. A nyolcéves fiú azt mesélte, hogy a kisfiú rá­esett egy késre és oly súlyosan megsebesült, hogy vérezni kezdett és az ágy véres lett. A mese világos volt, mert hiszen amint a szülők jobban megvizsgálták a gyermeket, a mellén egy szúrt sebet, a homlokán pedig kétségte­lenül lövéstől eredő nyílást találtak. Szigorú vallatás alá vették a nyolcéves kisfiút, aki hossza vonakodás után bevallotta, hogy ő lőtte és szúrta meg a kisfiút. Tudta, hogy hol őrzi az apja töltött revolverét, felnyitotta a szekrényt, amelyben a revolver volt s a re- vorvert kivéve a kisgyermek homlokához il­lesztette és elsütötte. A régi pisztolynak azon­ban nagyon kicsi volt az átütőereje, úgyhogy a golyó megakadt a gyermek homlokcsontján bán. A kisfiú — mondotta tovább a nyolc­éves gyermek — élt a lövés után is, mire kést vett elő és azzal a szive tájéka felé szúrt. Ez­után nem mozdult többé. A szekrénykulcsot és a revolvert erre visszatette a helyére. A kisgyermeket haldokolva kórházba szállítot­ták és most azt kutatják, hogy miért követte el a nyolcéves gyermek ezt a rémes gyilkos­ságot. ő maga semmiféle faggatásra nem haj­landó megmondani. Most, hogy ez kiderül, a kormány bűnbak­ként menesztette Schuster-Bonnot dr.-t, valószínű­leg távozni fog helyettese, Klimesch dr. is és ha Reisch dr., a nemzeti bank elnöke elvégezte a tisztitó munkát, úgy a kormány a parlament elé törvényjavaslatot, terjeszt a postatakarékpénztár szervezetének megváltoztatása érdekében. Söí®1 *" |J * |jl A H A Egy elsülyedt világrész története (28) Az osztrák postatakarékpénztár nagy botránya — És elvkor nekem az első gondolatom volt, hogy Tejadába siessek és segítségeméi felajánljam önnek. Sjnos, eltűnt, nyomára sem tudtam akadni. Miért tette ezt? Hát nem gondolt régi barátjára? Rouse közelebb lépett a lányhoz, hogy vállával csaknem súrolta. — Hagyja . . . hagyja ezeket a tejadai emlékeket! Elutasító hang volt ez. Christie meggyor­sította lépéseit, hogy a jobb világitásu főutra kiérjenek. — Elutasítja segítségemet, Miss Harles- sen? Kételkedik a . • .? Ha tudná, mennyire érdekel a sorsa. Elviselhetetlen a gondolat, hogy ilyen nehéz helyzetben van. — Felesleges gondokat csinál magának, Mr. Rouse. Nincs szükségem az ön segítsé­gére. —Kérem önt, esküszöm, könyörgöm, ne utasítson el. Hidegsége sértő. Nem érdem­iem meg. Az elfojtott szenvedély, amely szavaiból kiérzett, fokozta Christie nyugtalanságát. — Mr. Rouse, vegye úgy a dolgot, hogy függetlenségem érzete akkora, hogy a száraz kenyér, amit munkámmal kiérdemiek, jobb, mint ... de hagyjuk ezt kérem. Nincs szük­ségem idegen segítségre! — Idegen? Miss Christie, kérem, én ide­gen vagyok? Hát olyan közömbös vagyok önnek? Hallotta a forró szavakat. Érezte, hogy kezét meg akarja ragadni. Merev mozdulat­tal tért ki előle. Szinte futva érte el a fő­utcát. — Christie, ne ingereljen fel! — tört 1 fenyegetőleg a férfiból. — Nem engedem ki magát többé! Hát tudja meg, hogy eltűnése után minden lépését figyeltettem. Embereim folyton a sarkában voltak. Hát azt hiszi, olyan ember vagyok, aki ilyesmit céltalanul tesz? Gondolja meg, mielőtt meggyalázni akarna engem. Guy Rouse vagyok, aki követelem... — Soha, ez az utolsó szavam! — tört ki a leány szájából. — Az utolsó szó az enyém lesz! — harc zott fenyegetőleg háta megett. Becs, szeptember 25. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) A bécsi tá­virati iroda a külföld számára néhány szavas hir- ben közölte, hogy a kormány felmentette Schus­ter-Bonnot dr.-t, a postatakarékpénztár eddigi el­nökét, aki már az összeomlás óta az intézmény élén áll és ideiglenesen elnökké Reisch dr.-t, a nemzeti bank elnökét nevezte ki. Ez a személyi változás összefüggésben van a postatakarékpénz­tár nagy botrányával, amellyel a bécsi sajtó egy­előre a lehetőség szerint nem foglalkozik. A postatakarékpénztárról kiderült, hogy, P lelkiismeretlenül gazdálkodott a reá bí­zott népvagyonnal és noha összeomlástól tartami nem kell, a milliárdok légiója ’ úszott el azáltal, hogy protekciósok fede­zet nélkül kölcsönöket kaptak. így a nyáron összeomlott Zentralbank dér deutschen Sparkassen 10 milliárd kor. kapott a postatakarékpénztártól, amikor már nyílt titok volt, hogy a bank bukás előtt áll. Bőseinek, a gyorsan feltűnt, de épp oly gyor­san megbukott spekulánsnak 100 milliárdot folyó­sították. Két törpebankot, a Verkehrskredilbankot és a Treugát, a keresztényszocialista párt tagjainak érdekeltsége folytán szanált közpénzen a postata­karékpénztár. A Verkehrskreditbankba 00 milli­árdot fektetett, bele, mig a Treugánál 35 milliár­dot vesztett el. Klaus Tredrup kilépett az aknából. Két munkaidőt egyfolytában csinált végig és igy most 24 órája szabad. A bérfizető-tér kapu­jában a főmérnökkel találkozott. A város felé indultak. — Hogyan érzi magát nálunk, Tredrup ur? — Egészen jól. Úgy látom, hogy éppen olyan szeretettel fogom itt földanyánkat meg­dolgozni, mint a világ más sarkaiban. Wibe- hafen valóságos világváros, igen kellemesen lepett meg. — És embereivel hogyan van megeléged­ve? Európa minden részéből toborzódtak össze. — Igen jól. Nyugodt, okos emberek. Szin­te tulnyugodtak. - , — Hogy érti ezt? Tredrup egy pillanatig vonakodott. Az­tán lassan megszólalt. — Ha magamról másokra következtetek, csodálkozom nyugalmukon. — Miért? — Black Island . . . Röviddel indulásom előtt tudtam meg, hogy újból puposodott. Mégis csak közelfekvő a Black Island—Spitz- bergák gondolatkapcsolás. Nemcsak a laikusok, hanem elsősorban a bányaszakemberek előtt A főmérnök bólintott. — Igaza van. Nagyon sok bajunk volt a bányászatban, de a legsulyosabbat a Black Island rejtélye okozta. Hány tudós geológus bizottság járt már itt s egyik sem tudta megöl dani a rejtélyt. Minden kísérlet csődöt mon dott a száraz tények hatalmain. Olyan ese meny ment itt végbe, amellyel szemben a fan tázia is tehetetlen. Rejtély... Rejtély . . Első gondolatom az volt, mit fognak termi em béreink. Menekülés? Természetesen menekü­lés innen ... És igy is történt volna, ha... újabb rejtély... ha egy ember meg nem je­lenik a bányamunkások között ... Ott állott közöttük egy felborult szekéren. Szemei le­nyűgözték a tömeget. Lábaihoz kényszeritette őket . . . Hallottam, miket mondott, ott vol­tam. Mit mondott? Mi volt az, amivel engem is kényszeritett, hogy odafigyeljek . . . A főmérnök megállóit. Megtörölte verej- tékes homlokát. — Nem tudom. Hallottam őt s láttam, ami történt. Rejtély . . . talán nagyobb rej­tély, mint ami Black Islandon végbement Amikor kimondta utolsó szavait: „Most pedig menjetek a munkába", felejthetetlen él­mény volt A második váltás némán, akarat nélkül engedelmeskedett, mintha magasabb hatalom kényszerítené őt. Tudta, hogy Black Island újból emelkedett. Féltem, hogy ennek * !is következményei lesznek. Semmi sem tör­tént. Mintha Black Island a másik sarkon volna. Tredrup hallgatott. Szkeptikus szelleme kételkedve fogadta a főmérnök szavait. Már hallott valamit ezekről a misztikus esemé­nyekről s most a főmérnök ismétli meg őket, egy hidegfejü, elsőrendű szakember, de még az ő szavai sem oszlatták el kételyét. \ — Az az ember, akiről beszél, ott lakik a sziget déli kiugrásán a régi világítótorony­ban. Ki ő? Hogy hívják? Mit csinál itt? A főmérnök vállát vonogatta. — Tudományos stúdiumokat folytat. Ge­ológus . . . Fizikus . . . Közelebbit senkise tud. És hogy hívják? Honnan jött ide? — Honnan jött? Nem tudom. Valószínűleg német. De több nyelven beszél . • . A neve? A nép csak úgy hívja: A tornyos ember. Uh- lenkorttól úgy tudom, hogy Johannes Harte- nek hívják. Johannes Harte — mormogta Tredrup. — Ezer menykő J. H. . . . J. H. Érdekes sze­mélyiség lehet. Éget a vágy, hogy megismer­kedjem vele. Nem adhat valami jó tanácsot? Úgy él a régi toronyban, mint egy re­mete. Egy rokkant matróz és a felesége veze­tik a háztartást. Nagyon ritkán láthatni. És ha igen, akkor motoros csónakán megy ki a tengerre. Az öreg halász Klasen a mindenese, aki a torony melletti kunyhócskában lakik, ő vezeti mindig a csónakot. Ezek az utazások néha napokig tartanak. Mit csinál ezeken az utakon? kérdezi ön. Tanulmányoz- Kísérlete­zik. És most Tredrupba mint a villámcsapás szállt a gondolat. A hamburgi sürgöny! Ta­nulmányok . . . kísérletek . . . Bizonyítékok. J. H. Önkételenül meggyorsította lépéseit. Igen sokat tudott meg egyszerre. Reszketett az izgalomtól. Talán ott állott már a rejtély megoldása előtt. Mélyen lélekzett. Erőszak­kal visszafojtotta izgatottságát. Mosolyra kényszeritette ajkait. — Mindenestere . . . csodálatos dolgok. Szuggesztió? Voltam Ázsiában. Láttam némi csodálatos, rejtélyes dolgokat. Szuggesztió ... semmi más. Egyszerűen szuggesztió.-- De ami ott a forró délen természetes­nek látszott, az itt, ahol a fejek olyan hide­geik és józanok, érthetetlen. Úgy nem illik ide az ember, aki a tömegeket le'birja szug- gesztiv hatalmával. Johannes Harte? Német, amint ön mondja. Német lenne?... Csodála­tos természeti folyamat? Rejtélyes, nagyon rejtélyes. A főmérnök feléje fordult. — De mi történt önnel, Tredrup ur, hiszen egészen felizgult. Csak akkor lett volna itt, amikor ez a dolog megtörtént... Bizonyára tulfáradt. Két éjszakát töltött lenn, nőin valami kellemes rögtön a kezdetben, de ezen is túl kellett esni. Most huszonnégy órája vau a nyugalomra. A főmérnök elvált tőle. Klaus Tredrup mechanikusan megindult lakása felé. Agya lázasan dolgozott. (Folytatjuk.) 192i, \ namaaL émfrer 26, vasárnap. ■v ( ^tanon—mmmmmaMmiiwa.iaw ■} ~~"ooe*t í Szeptemb. Kel Életfeledés „Utálni és nem törődni Szeretném látni mag ama f- Ady. Lázas könnyes szem ragyogja a régi örömöt, a könnyű parfőm bodrozása, nehéz orvosság- szaguvá erjedt, a lélegzés sóhajtásba szökik. — A nagy minden kis semmisége, száraz életmorzsák, vágytalan vágyak, véletlen eshetőségek, nagy tő­lem messziségek, maradtak az életből. — Kis semmiségek, most egymásé vagyunk. — Emlékez­tek, hogy kik voltatok? A kis semmi volt a nagy Minden, nagy Mö betűvel írtam és nagy É-vel írtam az Életet. — Csak azért írtam nagy betűvel, mert nem volt még nagyobb, óriásabb betű, mert nem találtam ki érzésszavukat, hogy még nagyobban ki tudjam mondani a Mindent, meg az Életet. — Nagy Nö betűs Nö volt nekem minden kis cseléd, örökös muszájság volt a sok gusztustalan Szerelem és minden rossz csirkefogó Ember volt. — Bizony úgy valahogy voltunk. — A kis élet morzsákká lett, nagy Mindenség, nagy Vé betűs Valakisége voltam én. — Nagyszerűen hazudtunk egymásnak Én és az Élet. Kitünően becsaptuk Magunkat, az Élet meg Én, voltunk a Mi. — A sok Szép hazug­ság volt, mosoly a röhögés, csalás a tenger nagy akarás, Tett a dadogás és az elérhetetlen az Ígé­ret. — Most aztán röhögünk, hogy becsaptuk egy­mást és sírunk, hogy be hagytuk csapni magun­kat. — Én leszálltam a nagy Élet Lóról, mely nem volt más, csak egy csökönyös szamár, mely­nek rugdalását váglatásnak láttam. Az Élet meg ledobott engem, észrevette, hogy én csak kapasz­kodom a gyeplőbe és nem vezetek. — Rémesen szégyeljük magunkat és már nem hazudunk. Úgy zártuk le egymást, mini a tönkrement bankár a Wertheimját, mely mögött mindenki kincseket gondol. — Vágytalan vágyon, védtelen eshetősé­geken és semmivé lett mindenen át, mosolyogva nézem a nagy Valakiket, amint a nagy Élet Lo­von — szamárkodnak. Tátramatldr, 1926 szept. hó. jaksánd. Lapunk legközelebbi száma, a Vencel-napi munkaszünet miatt, szer­dán este a rendes időben jelenik meg. — Sziillö Géza a népszövetségi ligák kisebbségi bizottságának salzburgi ülésén. Pozsonyból jelentik: A népszövetségi ligáik uniója kisebbségi bizottságának ülései szep­tember 28-án kezdődnek meg Salzburgban. Az ülésszakon rendkívül fontos tárgyak sze­repelnek és azon a világ minden részéből 150 delegátus vesz részt. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarságot az üléseken Szüllő Géza nemzetgyűlési képviselő, a Csehszlo­vák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga diszelnöke képviseli, aki tegnap Nyírtáról már el is utazott Salzburgba. — Holota János dr. képviselő kelet­szlovenszkói beszámoló körútja. Kassai tudó­sítónk jelenti: A magyar nemzeti párt keletszlovenszkói vezetői örömmel értesül­tek arról, hogy Holota János dr. nemzet­gyűlési képviselő rendkívül nagy és köz­érdekű elfoglaltsága dacára október elején időt fog szakítani arra, hogy Keletszloven- szkó közalkalmazottai!, elsősorban az elbo­csátottakat személyesen felkeresse és ügyük állásáról közvetlen felvilágosítást nyújtson. A páratlan agilitásáról és munkabírásáról közismert, nagy népszerűségnek örvendő képviselő négynapos körútja során megláto­gatja Iglót, Eperjest, Kassát és Csapot s az e helyeken tartandó értekezleteken fogja az érdekelteket tájékoztatni. A képviselőt kőr­útján a jogvédőegyesület megbízottja és a kassai körzet részéről Várnay Ernő főtitkár fogják elkísérni. Az értekezletek helyét és pontos idejét a napi sajtó idejében fogja kö­zölni. — Az Unitárius Világszövetség főtitkára Bu­dapesten. Budapestről jelentik: Néhány nap óitta Budapestem tartózkodóik Sir WilLiami Druimunotnd, az Unitárius Világszövetség főtitkára. Most lesz ugyanis ötven éve a budapesti unitárius egvhaz- köztsóg fennállásának és ebből az alkalomból Drumunomd az amié ritkái és angol unitáriusok üd­vözletét hozta a magyar unitárius egyházunk. Sir Williaim Dmnimomd péntekig marad Budapesten és ezalatt a magyar unitárius egyház viszonyait és szervezetiét tanulmányozza. — Szőrt*oy - hó ólaiban. Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: Szörtsey József dr., akiit a bíróság a frankügyben eMene emelt vádak alól két Írben telimen tett, újra elfoglal; t régi állását a Társadalmi Egyesületek Szövetségében. \ : Más zugintézetek számára szintén folyósított pénzt, ha. a kormánypártok érdekei kívánták és a :öbbi hasonló üzleteknél körülbelül 70 milliárdot vesztett úgy, hogy o postatakarékpénztár összvesztesége 300 mittiárdra tehető.

Next

/
Thumbnails
Contents