Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-28 / 221. (1259.) szám
6 Hogy fest a „latora magyar" szlovákul? Böngészés az iskolakönyvekben ^r- Prága, szeptember 25. A kultúrák találkoznak... A csodálatos kul- turatalálkozások egyik szép példánya a következő cimü vers, amit megírva találunk Albert Prazák tanár ur Citanka cimü, harmadik osztályú gimnazistáknak szánt olvasókönyvében. (Prága, 1.921): * 121. Pockod. —Ján Botto — így, első pillantásra ártatlanul hangzik a dolog. „Induló", Botto János költeménye. Meglepő lelkesültséggel olvassuk is, ám pár mondat után meglepő hasonlatosságot, sőt, bocsánat, teljes azonosságot találunk egy száz év előtt született, Petőfi Sándor nevű magyar költő versével, amellyel a pesti Nemzeti Muzeum lépcsőjéről indította útnak a diadalmas március idusát. Kezdődik pedig ama vers a következőképpen: „Talpra magyar!“ Ha pontosan belepillantunk Botto János versébe, ama különös különbségeken kívül, hogy az első mondat némi megmásitással így hangzik: Hor sa Slovák! a költemény többi része pontos és hű fordítása mindvégig az említett versnek. Nem kételkedünk ;■ fordító jóakaratában és ügyességében. De ha már a vers: fordítás, ami nyilvánvaló, legalább az iró nevét, a költő nevet, ama bizonyos Petőfi Sándor nevű poéta nevét is látni szerelnénk, hisz oly becses a vers, hogy nem egykönnyen szeretnénk lemondani a tulajdonjogáról. Vagy a vers egyetlen egy szavának meg- másitása jogosítja a fordítót arra, hogy sajátjának mondja a verset?! Örülünk, hogy Petőfi lángoló verse nemzetközi tetszést arat s tudjuk, hogy méltán helyet foglalhat bármely nemzet olvasókönyvében. De csak a szerző nevének megjelölésével! Vagy olyan szégyen az, ha szláv nyelvű iskolakönyvben egy magyar nyelvű poéta versét kell közölni? —■■■■ i i ■ ............................ Ag yonlőtte, szivenszurta kétéves öccsét egy nyolcéves fiú Innsbruck5 szeptember 27. A tiroli Schmirn községben szinte hihetetlen hátborzongató esemény történt. Egy nyolcéves fiúcskát megbíztak azzal, hogy szülei távollétében vigyázzon kétéves öccsére. Amikor a szülők hazaérkeztek, a kétéves gyermeket az ágyban vértócsában találták. A nyolcéves fiú azt mesélte, hogy a kisfiú ráesett egy késre és oly súlyosan megsebesült, hogy vérezni kezdett és az ágy véres lett. A mese világos volt, mert hiszen amint a szülők jobban megvizsgálták a gyermeket, a mellén egy szúrt sebet, a homlokán pedig kétségtelenül lövéstől eredő nyílást találtak. Szigorú vallatás alá vették a nyolcéves kisfiút, aki hossza vonakodás után bevallotta, hogy ő lőtte és szúrta meg a kisfiút. Tudta, hogy hol őrzi az apja töltött revolverét, felnyitotta a szekrényt, amelyben a revolver volt s a re- vorvert kivéve a kisgyermek homlokához illesztette és elsütötte. A régi pisztolynak azonban nagyon kicsi volt az átütőereje, úgyhogy a golyó megakadt a gyermek homlokcsontján bán. A kisfiú — mondotta tovább a nyolcéves gyermek — élt a lövés után is, mire kést vett elő és azzal a szive tájéka felé szúrt. Ezután nem mozdult többé. A szekrénykulcsot és a revolvert erre visszatette a helyére. A kisgyermeket haldokolva kórházba szállították és most azt kutatják, hogy miért követte el a nyolcéves gyermek ezt a rémes gyilkosságot. ő maga semmiféle faggatásra nem hajlandó megmondani. Most, hogy ez kiderül, a kormány bűnbakként menesztette Schuster-Bonnot dr.-t, valószínűleg távozni fog helyettese, Klimesch dr. is és ha Reisch dr., a nemzeti bank elnöke elvégezte a tisztitó munkát, úgy a kormány a parlament elé törvényjavaslatot, terjeszt a postatakarékpénztár szervezetének megváltoztatása érdekében. Söí®1 *" |J * |jl A H A Egy elsülyedt világrész története (28) Az osztrák postatakarékpénztár nagy botránya — És elvkor nekem az első gondolatom volt, hogy Tejadába siessek és segítségeméi felajánljam önnek. Sjnos, eltűnt, nyomára sem tudtam akadni. Miért tette ezt? Hát nem gondolt régi barátjára? Rouse közelebb lépett a lányhoz, hogy vállával csaknem súrolta. — Hagyja . . . hagyja ezeket a tejadai emlékeket! Elutasító hang volt ez. Christie meggyorsította lépéseit, hogy a jobb világitásu főutra kiérjenek. — Elutasítja segítségemet, Miss Harles- sen? Kételkedik a . • .? Ha tudná, mennyire érdekel a sorsa. Elviselhetetlen a gondolat, hogy ilyen nehéz helyzetben van. — Felesleges gondokat csinál magának, Mr. Rouse. Nincs szükségem az ön segítségére. —Kérem önt, esküszöm, könyörgöm, ne utasítson el. Hidegsége sértő. Nem érdemiem meg. Az elfojtott szenvedély, amely szavaiból kiérzett, fokozta Christie nyugtalanságát. — Mr. Rouse, vegye úgy a dolgot, hogy függetlenségem érzete akkora, hogy a száraz kenyér, amit munkámmal kiérdemiek, jobb, mint ... de hagyjuk ezt kérem. Nincs szükségem idegen segítségre! — Idegen? Miss Christie, kérem, én idegen vagyok? Hát olyan közömbös vagyok önnek? Hallotta a forró szavakat. Érezte, hogy kezét meg akarja ragadni. Merev mozdulattal tért ki előle. Szinte futva érte el a főutcát. — Christie, ne ingereljen fel! — tört 1 fenyegetőleg a férfiból. — Nem engedem ki magát többé! Hát tudja meg, hogy eltűnése után minden lépését figyeltettem. Embereim folyton a sarkában voltak. Hát azt hiszi, olyan ember vagyok, aki ilyesmit céltalanul tesz? Gondolja meg, mielőtt meggyalázni akarna engem. Guy Rouse vagyok, aki követelem... — Soha, ez az utolsó szavam! — tört ki a leány szájából. — Az utolsó szó az enyém lesz! — harc zott fenyegetőleg háta megett. Becs, szeptember 25. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) A bécsi távirati iroda a külföld számára néhány szavas hir- ben közölte, hogy a kormány felmentette Schuster-Bonnot dr.-t, a postatakarékpénztár eddigi elnökét, aki már az összeomlás óta az intézmény élén áll és ideiglenesen elnökké Reisch dr.-t, a nemzeti bank elnökét nevezte ki. Ez a személyi változás összefüggésben van a postatakarékpénztár nagy botrányával, amellyel a bécsi sajtó egyelőre a lehetőség szerint nem foglalkozik. A postatakarékpénztárról kiderült, hogy, P lelkiismeretlenül gazdálkodott a reá bízott népvagyonnal és noha összeomlástól tartami nem kell, a milliárdok légiója ’ úszott el azáltal, hogy protekciósok fedezet nélkül kölcsönöket kaptak. így a nyáron összeomlott Zentralbank dér deutschen Sparkassen 10 milliárd kor. kapott a postatakarékpénztártól, amikor már nyílt titok volt, hogy a bank bukás előtt áll. Bőseinek, a gyorsan feltűnt, de épp oly gyorsan megbukott spekulánsnak 100 milliárdot folyósították. Két törpebankot, a Verkehrskredilbankot és a Treugát, a keresztényszocialista párt tagjainak érdekeltsége folytán szanált közpénzen a postatakarékpénztár. A Verkehrskreditbankba 00 milliárdot fektetett, bele, mig a Treugánál 35 milliárdot vesztett el. Klaus Tredrup kilépett az aknából. Két munkaidőt egyfolytában csinált végig és igy most 24 órája szabad. A bérfizető-tér kapujában a főmérnökkel találkozott. A város felé indultak. — Hogyan érzi magát nálunk, Tredrup ur? — Egészen jól. Úgy látom, hogy éppen olyan szeretettel fogom itt földanyánkat megdolgozni, mint a világ más sarkaiban. Wibe- hafen valóságos világváros, igen kellemesen lepett meg. — És embereivel hogyan van megelégedve? Európa minden részéből toborzódtak össze. — Igen jól. Nyugodt, okos emberek. Szinte tulnyugodtak. - , — Hogy érti ezt? Tredrup egy pillanatig vonakodott. Aztán lassan megszólalt. — Ha magamról másokra következtetek, csodálkozom nyugalmukon. — Miért? — Black Island . . . Röviddel indulásom előtt tudtam meg, hogy újból puposodott. Mégis csak közelfekvő a Black Island—Spitz- bergák gondolatkapcsolás. Nemcsak a laikusok, hanem elsősorban a bányaszakemberek előtt A főmérnök bólintott. — Igaza van. Nagyon sok bajunk volt a bányászatban, de a legsulyosabbat a Black Island rejtélye okozta. Hány tudós geológus bizottság járt már itt s egyik sem tudta megöl dani a rejtélyt. Minden kísérlet csődöt mon dott a száraz tények hatalmain. Olyan ese meny ment itt végbe, amellyel szemben a fan tázia is tehetetlen. Rejtély... Rejtély . . Első gondolatom az volt, mit fognak termi em béreink. Menekülés? Természetesen menekülés innen ... És igy is történt volna, ha... újabb rejtély... ha egy ember meg nem jelenik a bányamunkások között ... Ott állott közöttük egy felborult szekéren. Szemei lenyűgözték a tömeget. Lábaihoz kényszeritette őket . . . Hallottam, miket mondott, ott voltam. Mit mondott? Mi volt az, amivel engem is kényszeritett, hogy odafigyeljek . . . A főmérnök megállóit. Megtörölte verej- tékes homlokát. — Nem tudom. Hallottam őt s láttam, ami történt. Rejtély . . . talán nagyobb rejtély, mint ami Black Islandon végbement Amikor kimondta utolsó szavait: „Most pedig menjetek a munkába", felejthetetlen élmény volt A második váltás némán, akarat nélkül engedelmeskedett, mintha magasabb hatalom kényszerítené őt. Tudta, hogy Black Island újból emelkedett. Féltem, hogy ennek * !is következményei lesznek. Semmi sem történt. Mintha Black Island a másik sarkon volna. Tredrup hallgatott. Szkeptikus szelleme kételkedve fogadta a főmérnök szavait. Már hallott valamit ezekről a misztikus eseményekről s most a főmérnök ismétli meg őket, egy hidegfejü, elsőrendű szakember, de még az ő szavai sem oszlatták el kételyét. \ — Az az ember, akiről beszél, ott lakik a sziget déli kiugrásán a régi világítótoronyban. Ki ő? Hogy hívják? Mit csinál itt? A főmérnök vállát vonogatta. — Tudományos stúdiumokat folytat. Geológus . . . Fizikus . . . Közelebbit senkise tud. És hogy hívják? Honnan jött ide? — Honnan jött? Nem tudom. Valószínűleg német. De több nyelven beszél . • . A neve? A nép csak úgy hívja: A tornyos ember. Uh- lenkorttól úgy tudom, hogy Johannes Harte- nek hívják. Johannes Harte — mormogta Tredrup. — Ezer menykő J. H. . . . J. H. Érdekes személyiség lehet. Éget a vágy, hogy megismerkedjem vele. Nem adhat valami jó tanácsot? Úgy él a régi toronyban, mint egy remete. Egy rokkant matróz és a felesége vezetik a háztartást. Nagyon ritkán láthatni. És ha igen, akkor motoros csónakán megy ki a tengerre. Az öreg halász Klasen a mindenese, aki a torony melletti kunyhócskában lakik, ő vezeti mindig a csónakot. Ezek az utazások néha napokig tartanak. Mit csinál ezeken az utakon? kérdezi ön. Tanulmányoz- Kísérletezik. És most Tredrupba mint a villámcsapás szállt a gondolat. A hamburgi sürgöny! Tanulmányok . . . kísérletek . . . Bizonyítékok. J. H. Önkételenül meggyorsította lépéseit. Igen sokat tudott meg egyszerre. Reszketett az izgalomtól. Talán ott állott már a rejtély megoldása előtt. Mélyen lélekzett. Erőszakkal visszafojtotta izgatottságát. Mosolyra kényszeritette ajkait. — Mindenestere . . . csodálatos dolgok. Szuggesztió? Voltam Ázsiában. Láttam némi csodálatos, rejtélyes dolgokat. Szuggesztió ... semmi más. Egyszerűen szuggesztió.-- De ami ott a forró délen természetesnek látszott, az itt, ahol a fejek olyan hidegeik és józanok, érthetetlen. Úgy nem illik ide az ember, aki a tömegeket le'birja szug- gesztiv hatalmával. Johannes Harte? Német, amint ön mondja. Német lenne?... Csodálatos természeti folyamat? Rejtélyes, nagyon rejtélyes. A főmérnök feléje fordult. — De mi történt önnel, Tredrup ur, hiszen egészen felizgult. Csak akkor lett volna itt, amikor ez a dolog megtörtént... Bizonyára tulfáradt. Két éjszakát töltött lenn, nőin valami kellemes rögtön a kezdetben, de ezen is túl kellett esni. Most huszonnégy órája vau a nyugalomra. A főmérnök elvált tőle. Klaus Tredrup mechanikusan megindult lakása felé. Agya lázasan dolgozott. (Folytatjuk.) 192i, \ namaaL émfrer 26, vasárnap. ■v ( ^tanon—mmmmmaMmiiwa.iaw ■} ~~"ooe*t í Szeptemb. Kel Életfeledés „Utálni és nem törődni Szeretném látni mag ama f- Ady. Lázas könnyes szem ragyogja a régi örömöt, a könnyű parfőm bodrozása, nehéz orvosság- szaguvá erjedt, a lélegzés sóhajtásba szökik. — A nagy minden kis semmisége, száraz életmorzsák, vágytalan vágyak, véletlen eshetőségek, nagy tőlem messziségek, maradtak az életből. — Kis semmiségek, most egymásé vagyunk. — Emlékeztek, hogy kik voltatok? A kis semmi volt a nagy Minden, nagy Mö betűvel írtam és nagy É-vel írtam az Életet. — Csak azért írtam nagy betűvel, mert nem volt még nagyobb, óriásabb betű, mert nem találtam ki érzésszavukat, hogy még nagyobban ki tudjam mondani a Mindent, meg az Életet. — Nagy Nö betűs Nö volt nekem minden kis cseléd, örökös muszájság volt a sok gusztustalan Szerelem és minden rossz csirkefogó Ember volt. — Bizony úgy valahogy voltunk. — A kis élet morzsákká lett, nagy Mindenség, nagy Vé betűs Valakisége voltam én. — Nagyszerűen hazudtunk egymásnak Én és az Élet. Kitünően becsaptuk Magunkat, az Élet meg Én, voltunk a Mi. — A sok Szép hazugság volt, mosoly a röhögés, csalás a tenger nagy akarás, Tett a dadogás és az elérhetetlen az Ígéret. — Most aztán röhögünk, hogy becsaptuk egymást és sírunk, hogy be hagytuk csapni magunkat. — Én leszálltam a nagy Élet Lóról, mely nem volt más, csak egy csökönyös szamár, melynek rugdalását váglatásnak láttam. Az Élet meg ledobott engem, észrevette, hogy én csak kapaszkodom a gyeplőbe és nem vezetek. — Rémesen szégyeljük magunkat és már nem hazudunk. Úgy zártuk le egymást, mini a tönkrement bankár a Wertheimját, mely mögött mindenki kincseket gondol. — Vágytalan vágyon, védtelen eshetőségeken és semmivé lett mindenen át, mosolyogva nézem a nagy Valakiket, amint a nagy Élet Lovon — szamárkodnak. Tátramatldr, 1926 szept. hó. jaksánd. Lapunk legközelebbi száma, a Vencel-napi munkaszünet miatt, szerdán este a rendes időben jelenik meg. — Sziillö Géza a népszövetségi ligák kisebbségi bizottságának salzburgi ülésén. Pozsonyból jelentik: A népszövetségi ligáik uniója kisebbségi bizottságának ülései szeptember 28-án kezdődnek meg Salzburgban. Az ülésszakon rendkívül fontos tárgyak szerepelnek és azon a világ minden részéből 150 delegátus vesz részt. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarságot az üléseken Szüllő Géza nemzetgyűlési képviselő, a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga diszelnöke képviseli, aki tegnap Nyírtáról már el is utazott Salzburgba. — Holota János dr. képviselő keletszlovenszkói beszámoló körútja. Kassai tudósítónk jelenti: A magyar nemzeti párt keletszlovenszkói vezetői örömmel értesültek arról, hogy Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő rendkívül nagy és közérdekű elfoglaltsága dacára október elején időt fog szakítani arra, hogy Keletszloven- szkó közalkalmazottai!, elsősorban az elbocsátottakat személyesen felkeresse és ügyük állásáról közvetlen felvilágosítást nyújtson. A páratlan agilitásáról és munkabírásáról közismert, nagy népszerűségnek örvendő képviselő négynapos körútja során meglátogatja Iglót, Eperjest, Kassát és Csapot s az e helyeken tartandó értekezleteken fogja az érdekelteket tájékoztatni. A képviselőt kőrútján a jogvédőegyesület megbízottja és a kassai körzet részéről Várnay Ernő főtitkár fogják elkísérni. Az értekezletek helyét és pontos idejét a napi sajtó idejében fogja közölni. — Az Unitárius Világszövetség főtitkára Budapesten. Budapestről jelentik: Néhány nap óitta Budapestem tartózkodóik Sir WilLiami Druimunotnd, az Unitárius Világszövetség főtitkára. Most lesz ugyanis ötven éve a budapesti unitárius egvhaz- köztsóg fennállásának és ebből az alkalomból Drumunomd az amié ritkái és angol unitáriusok üdvözletét hozta a magyar unitárius egyházunk. Sir Williaim Dmnimomd péntekig marad Budapesten és ezalatt a magyar unitárius egyház viszonyait és szervezetiét tanulmányozza. — Szőrt*oy - hó ólaiban. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Szörtsey József dr., akiit a bíróság a frankügyben eMene emelt vádak alól két Írben telimen tett, újra elfoglal; t régi állását a Társadalmi Egyesületek Szövetségében. \ : Más zugintézetek számára szintén folyósított pénzt, ha. a kormánypártok érdekei kívánták és a :öbbi hasonló üzleteknél körülbelül 70 milliárdot vesztett úgy, hogy o postatakarékpénztár összvesztesége 300 mittiárdra tehető.
