Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-28 / 221. (1259.) szám

T>I^<xM-7V\ACítARHrRMK

a reáipolitika alatt a kormánybalépés és a jelenlegi kormánnyal való megalkuvás értessék.

— Mert mi a jelenlegi soviniszta cseh irányzattal békét nem köthetünk, azt nem támogathatjuk létünk megsemmisítése nélkül. Legyünk azzal tisztában, hogy a cseh állam mai kormányzatának irányába nem vág bele az, hogy a kisebbségek nemzeti erejét, kultúráját erősítse; azért, mert fél és léte ellen lévőknek látja azokat a fajokat, a melyeknek nemzeti államot élő államuk is van. A cseh kormány expanzív törekvéseket tulajdonit a magyar és a német fajnak. Hogy ezeket elgyengítse, erre van a sérelmes iskolatörvény, ezt a célt szolgálja az agrártörvény, az egész kereskedelmi és gazdasági politika, a birtoktörvény, az ilyen irányú soviniszta kormányzati rendszernek nem szabad támogatást adni pillanatnyilag sem. Ha valahol áll, ez a nacionalizmusban áll, in principiis obsta.

— Én nem vallom azt, hogy nekünk az abszolút negáció álláspontját kell elfoglalnunk, ha ezt vallanám, akkor a régi Mocsonyi-féle román passzivista állásponton lennék; én az aktivizmus alapján állok, hisz azért veszek részt az egész párttal a parlamenti életben, én teljesen osztom a nemzeti pártnak azt a gondolatát, hogy a realitásokkal számoljunk, de nem szabad nekünk a soviniszta kormány párttal koaléálnunk. Mindenben meg akarom találni a két pártnak együttműködését, csak akkor válna el az utam, ha a nemzeti párt a németekkel egyesülve a kormánypártba belépne.

— A nemzeti párt jóhiszeműségét soha kétségbe nem vontam, de taktikáját sokban, elsősorban a vámkérdésben helytelenítettem. Ezen már túl vagyunk; s mivel bizton tudom, hogy a nemzeti párt kormánypártba be nem lép, ezért forszíroztam, hogy keressük meg a sajnos felbontott közös vezérlő bizottság újból való feltámasztását.

Az uj pártközi bizottság

— örömmel jelenthetem, hogy ez meg van, s immár nem egymás ellen, de együtt működhetünk, elveink kölcsönös tiszteletben- tartása mellett. Ez a bizottság erkölcsi súlyával, tapasztaltságával és önzetlenségével kiegyenlíti a még — hogy úgy mondjam — politikai iskolázottság hiánya által keletkezett kontroverziákat s betölthetjük szerepünket.

— A két párt olyan, mint az olló, két teára van, ezzel együttesen nyír, mig szétszedve nem is olló.

— Mindaketten megmaradhatunk világnézetünk mellett. Nekünk keresztényszocialistáknak a religió nem is politika, de élet elv.

— A hatalom küzd is a pozitív vallásos politika ellen, s szeretné a nemzeti önállóságunk legnagyobb és legerősebb támaszát: a kultuszunkat a maga felekezetnélküliségével legyengíteni; hogy ez ne sikerülhessen, —

ezért ragaszkodunk a közjogi autonómia mellett, kulturális autonómiánkhoz is.

— Ebben a törekvésben ugyanaz a célunk, mint a Hlinka bölcs vezetése alatti néppártnak, keresem is a megértést, de nehéz ez azért, mert a néppárt tagjai nagy részénél több az elfogult gyűlölet a magyar faj iránt, mint szeretet önmaguk iránt. A mi érdekünk a szlovákokkal a csehekkel szemben nemzeti és vallásbeli nézeteink szerint azonosak. Engem nem tántorítanak el az olyan kifakadások, mint aminőt a néppárt egy eminens tagja, Juriga Nándor hallatott, aki odáig ment a magyarok iránti gyűlölettől fütve, hogy a magyarok királyának, Szent Istvánnak szent kezét, amelyet az egyház szent ereklyének minősit, rothadt kéznek, gyilkoló kéznek minősítette, bizonyosan nem azért, hogy az egyházat sértse, de hogy a magyarok önérzetét üsse. Itt akarok rámutat ni arra, hogy a néppárt egy részében ez a magyarok iránti gyűlölet a megértést milyen nehézzé teszi. Ez engem azonban nem lan- kaszt el abban, hogy ne keressem a néppárttal a találkozást, bár e törekvés nehéz, csak egy példát hozok fel. A nemzetközi fórumokon én mindenütt a törvény alapján állva, s erről soha le nem térve hirdetem sérelmein két s egy alkalommal a legtisztább becsülettel ajánlottam fel a néppártnak azt, hogy haj landó vagyok a szlovákokkal szemben elkövetett kisebbségi sérelmeknek szószólója is lenni. Ebben az ajánlatomban nem vezetett más, mint a kölcsönös érdek; és erre az önzetlen nyílt felajánlásomra a prágai parlamentben mondotta Juriga Nándor azt a ré- gente nem parlamenti, de most már parlamenti kifejezést, hogy az én ajánlatom „szemtelenség".

— Kérdem pedig (azt, hogy vájjon a szlovák nép nincsen-e elnyomva nemzeti öntudatában itt ősei földjér? Vájjon nem nagydbb veszedelem fenyeget-e éppen a szlovákokat csehésités áltaj» mtot $82$!* h'éSTOíiítyi

■séget s nem lenne-e jó, ha mint szlovák kisebbség feltárná sérelmeit? A szlovákság mai krízise nagy. A magyar nyelv nem hasonlít a csehihez, annak megtanulása tehát a magyar nyelvet nem semmisítheti meg, de a cseh nyelv hasonlítván a szlovákhoz, miután a gyermekeket az iskolában nem szlovákul, hanem osehül tanítják, meg fog valósulni az, amit sokan hirdetnek, hogy a szlovák nem lesz önálló nép, hanem csak nyelvtani válfaja a csehnek.

— Én erős nacionalista vagyok. Meg tudó::. érteni a nacionalizmust, ép azért a szlovák nacionalizmus -segítségére sietek, ezért indítottam újból meg itt a „Vola Ludu“-t és igyekszem a szlov-enszkói szlovákoknak, akik nem akarnak csehek lenni, akik nem akarják a kormány szekerét tolni, mindenben segítségére lenni.

A keresztényszocialista párt keretében egy erősebb szlovák szervezetet tervezek, egy erősebb megnyilvánulási lehetőséget készítek elő, hogy igy a szlovák osztálya a keresztényszocialista pártnak hatékonyan mozdítsa elő a szlovák autono- mista akaratot.

— Talán túlságosan hosszasan beszéltem

a mi politikai nehézségeinkről. De szükségesnek láttam ezeknek a kifejtését, és ezt a magasabb horizontot igénylő témát éppen itt Nyitrán elmondani. A többi, gyakorlati kérdések tárgyalását, tisztelt barátaimnak, akik utánam fognak szólni, engedem át. Én csak egyről biztosíthatom igen tisztelt párthivein- ket: hogy engem nem vezet egyéb, mint teljes, önfeláldozással gyakorolt, önzetlen törekvés, hogy meg tudjam tartani őslakosságunk részére a keresztet és meg tudjam tartani őslakosságunk részére az ősi földet.

— Ezért mi Szlovenszkó őslakosai, ragaszkodjunk kitartóan a kisebbségi szerződésben nekünk biztosított jogainkhoz, s ne feledjük el soha, hogy mi ne csináljunk konzervatív vagy liberális, agrárius, vagy mer- kantilis, hanem csak egyetlenegy politikát: erős, öntudatos, nemzetiségi erőnket biztositó kisebbségi politikát!

Szüllő Gézának állandó helyesléssel kisért nagyszabású beszéde végén percekig zúgott a tapsorkán és a páratlanul lelkes éljenzés. A percekig tartó tetszésnyilvánítás elülte után Franciscy Lajos dr. szenátor emelkedett szólásra és szlovákul, majd röviden magyarul a következőket mondotta:

Franciscy Lajos beszámolója

— Mikor a választásokat megelőzőleg utoljára beszéltem a keresztényszocialista párt híveihez, azt ígértem, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy az őslakos polgárság érdekeit megvédjem és ezek megvédése volt -egyedüli célom is. ígértem, hogy nem fogok eltérni a keresztényszocialista irányzattól. ígéretemet annál könnyebben tarthattam meg, mert pártom a legszigorúbban áll ma is programja mellett. Az a párt, amely pártja az őslakosságnak, mely keresztény és autonomista s mely különféle nemzeteket foglal magában.

— Ha az itt lakó polgárság együvé tömörül, nemzetiségre való tekintet nélkül, akkor könnyebben megvédheti érdekeit, Szlovenszkó érdekeit és megszüntetheti a kormány elnyomó politikáját. A nemzeti erő sehol sem olyan, mint itt, ahol három millió őslakos áll szemben a tízmilliós történelmi országok lakosságával.

Nem kell és nem szabad ellenséges viszonynak lennie az őslakos népek és a történelmi országok népei között, ellentétes érdekek azonban vannak és lesznek.

Érdekünk, hogy meg tudjuk őrizni vallásunkat, szabadon fejlődjünk, magyarok, németek és szlovákok, megőrizzük iskoláinkat, vagyonúnkat, mely utóbbi különösen veszélyeztetve van a földreform és a magas, szinte elviselhetetlenül horribilis adóterhek következtében. Érdekünk, hogy biztosítsuk a napi kenyeret, hogy ne kelljen vándorbotot venni kezünkbe. A nagy érdekellentét kibontakozik a prágai centralizmus mindent foglalni, birtokba venni akaró politikájában. S ha — mondjuk — megtörténne az, hogy Prágáiban elhangzana az a szózat, hogy hagyjuk helyükön a szlovákokat, a hivatalokat töltsük meg -szlovákokkal, csináljunk vissza mindent, ami rossznak bizonyult, még akkor is meglenne a nagy érdekellentét a történelmi földek és Szlovenszkó között. A gazdasági és ipari állam nagy érdekellentéte.

— Nekünk szükségünk van arra, hogy gyermekkorát élő iparunk és kereskedelmünk a kellő fejlődés útjára lépjen, kellőképpen fejlődjön és virágozzon. A cseh ipar azonban Szlovenszkőn akarja elhelyezni áruját. Senki sem gondolhatja, hogy ez ellen az iparunkat és kereskedelmünket veszélyeztető törekvés ellen kellőképpen védekezhetünk addig, amíg -nincsen Szlovenszkónak autonómiája.

És ennek az autonómiának a kivívásához kell hogy egyesüljön, egy frontot alkosson az itt élő három nemzet: a magyar, a szlovák és a német.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Szlovenszkó epedve várt autonómiáját nem tudja kivívni sem a szlovák, sem a német, sem a magyar nemzet, hanem csakis a három együtt. És éppen ezért helytelen a

szlovák néppárt politikája, -mely azt oélozza, hogy csakis e pártba tömörül szlovákok segítségével vívja ki az autonómiát.

Ez a nemzeteket együvé tömöríteni akarás a célja és vezető eszméje az autonomista keresztényszocialista pártnak.

Az autonómia megszerzése jogos kívánság. Éppen olyan jogos azonban a kereszténység elve is, mert a kereszténység nem ismer nemzetiséget. Valamikor a keresztény nemzetek összefogva nagy harcot vívtak meg, mely győzelemmel végződött. Most ugyanígy kell összefognia az itt élő kereszténységnek és harcolnia kell a jogért és az igazságért.

Beszéde további részében Franciscy szenátor a vallás és a politika egymáshoz való viszonyát fejtegette és

visszautasította azt a vádat, hogy a keresztényszocialisták a vallást a politikába viszik bele.

Majd igy folytatta:

— Nem visszük bele a vallást a politikába, mert a vallás nem való a politikába, belevisszük azonban eszünket és a szivünket A vallástalanok és istentagadók a gyűlölet politikáját űzik, melynek nem lehet más gyümölcse, mint amilyen a békeszerződés is volt. Az osztálypolitikát űzők részére vi szorít álljon például Oroszország, ahol egy millió embernek kellett meghalnia, szám tálán embernek kellett anyagilag tönkremennie, hogy egy millió ember átvegye a sokmilliós nép feletti uralmat. Aki kereszté nyi idealizmussal veszi fel a küzdelmet a politikában, az a békét, az egyetértést, a sze retetet istápolja, igazságot oszt és igazságot keres.

Hangoztatta, hogy ezek az irányelvek vezették eddigi parlamenti működésében, a nyugdíjasok és a munkanélküliek érdekében tett közbenjárásai alkalmával és minden igazságtalanság és -méltánytalanság elleni küzdelmében. Mikor a nyugdíjasok és nyomorgók ügyéről volt szó, elismerték igazát és felső körökből Ígéret van arra, hogy az uj nyugdíjtörvény rendezni fogja az anomáliákat

Fedor Miklós beszéde

Franciscy szenátornak nagy tetszéssel fogadott beszámoló beszéde után Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő mondott gyújtó hatású beszédet. A tárgyilagos kritika éles fegyvereivel ostorozta a centralizmus Szlo venszkő-ellenes bűneit és megvilágította az általános politikai helyzetet. Az autonó- i miáért harcba hivó szlovák- és magyarnyel vti beszéd páratlanul lelkes hatást váltott ki a közönségből.

Fedor Miklós után Grosschmid Géza dr. szenátor szólalt föl és a következő, mélyen szántó és kiemelkedő ielentős-étrü beszédet mondotta:

Grosschmid Géza beszéde

— Mélyen tisztelt Hölgyeim é« Uraim! Amint a mélyen tisztelt Elnökünk most elhangzott szavaiból nyilvánvaló, mi megmaradtunk és megmaradunk továbbra is ellenzéki pártnak. Nem azért, mintha az állam léte elleni sötét terveket forralnánk, azért sem, mintha a politikai iskolázottság hiányából folyólag, vagy faji gyűlölködéstől elvakulva „csak azértis“ ellenzéki es- kedni akarnánk, mint ahogy a „katasztrófa-politikusok" diszitő-jelzőnek díjmentes adományozásával egyesek felőlünk terjeszteni nem átallják! Az ilyen, nem éppen jóindulatú kiszólások a közönség körében kételyeket ébreszteni alkalmasak az iránt, vájjon ez az ellenzéki magatartás tényleg helyig indokolt és célravezető-e?

— Bátor vagyok azért ebben az előkelő társaságban, e nagy intelligenciájú körzet jelen képviselői előtt a magam részéről is megindokolni és megmagyarázni ellenzéki állásfoglalásunk okait, annak tartalmát és célját.

— Ellenzékiek vagyunk azért, mert politikai hitvallásunk integráns részeinek megvalósításától a hatalmat eddig gyakorlott kormányok és a kormányzó pártok még ma is mereven elzárkóznak.

— Melyik is a mi politikánk integráns részei?

— Elsősorban az, hogy a békeszerződésnek

és az alkotmányi-örvénynek betűje és szelleme megvalósuljon.

^ = ífetöy. uMsét tényéké ée ne puszta

ember 26, vasárnap.

1926 szeptei

panaszokat hozzak fel: a mag? |t

részének újabb megszüntetése, ~ :

a magyar nyelv használati jogáMF |B| |f szorítása, illetve kiküszöbölése eu L

kezőjét bizonyítja. "ntíííHip ^

— A kormányzás művészete nemcHUUöJö 5 lalom megszerzésének és megtartásának disz lataiból áll. Sokkal inkább a népjólét emíi jg ben, a társadalmi ellentétek kütüszöbölésében i a belpolitikai helyzet konszolidálása utján a kül- ?j földdel való barátságos viszony megteremtésében és ez utón a vüággazdaságban való kedvező elhelyezkedésben.

— Mikor azonban a kíméletlen és a késedelmes pénzügyi adminisztráció hibájából óriásivá nőtt adóterhek oly módon nehezednek egyszerre a lakosságra, hogy az efölötti kétségbeesés megbénít minden társadalmi és gazdasági életet, mikor a lapokban nem is olvasunk mást, minthogy az osztály- és faji harc és gyűlölködés napnap mellett hol itt, hol ott újra föllángol, mikor az uralkodó fajokhoz tarozó párü1: egymásközti viszálya a parlamenti kormányzás lehetőségét hónapok óta teljesen kizárja; akkor az ily kormányzásnak, az ilyen szellemnek, az ilyen valóban katasztrófális politikának csak ellenzékei lehetünk, mert e szenvedélyektől és zür-zavartól féltem fajomnak polgári és kulturális jogait, ■ gazdasági érdekeit és egész jövőjét.

— Politikai hitvallásunk integráns része Szlovenszkó autonómiájának kérdése is. Ez nálunk sohasem volt jelszó, vagy blöff, mert hogy komolyan akartuk és akarjuk, annak alapja az a meggondolás, hogy a nemzetiségi egyénjoguság elérését inkább remélhetjük egy autonóm keretben, a velünk évszázadokon át együtt élt szlovákokkal karöltve,, közös és jól felfogott érdekeinkből kifolyólag, mitsem az egységes cseh nemzeti állam hirdetőitől.

— Amíg tehát az egyes pártoknál az autonómia kérdése hol felbukkan, hol eltűnik, mint például a kommunista pártnál, hol ez igazán nem a pártprogram lényege, hanem csak korteseszköz, mig az autonómia alapján álló szlovák néppártnál is hol erősebben fénylik, hol elhalványul, aszerint, amint távolabb, vagy közelebb esnek a hatalomhoz, — addig nálunk ez a legjobb megoldások egyikének lehetősége és ez okból a centralista politikának következetesen ellenfelei vagyunk.

Integráns része azonban politikánknak a valódi parlamentáris képviselet kivivására irányuló törekvésünk is. Nem akarom önöket általánosan tudott sérelmek ismétlésével fárasztani. Ámde addig, amig számarányunknak megfelelően a parlamentben képviselve nem vagyunk, a jelenlegi választási geometriába bele nem nyugodhatunk. Köztudomású, hogy az u. n. magyar kerületekben egy-egy képviselőnek, vagy szenátornak a megválasztásához mintegy kétannyi szavazat kell, mint a tiszta cseh, vagy szlovák kerületekben. Az ilyképp összeszerkesztett parlament tehát nem a népakarat valódi megnyilvánulása és alkalmazható rá az archimedesi tétel olykónt, hogy az ilyen parlament annyit vészit súlyából, tekintélyéből, amennyi a belőle ilyképp kiszorított nemzetiségi képviselők száma.

— Folytathatnám így még sokáig, ámde ez a pár példa is elegendő annak illusztrálására, hogy pártunk politikájának iránya következetes és indokolt.

— Mi ugyan jól tudjuk, hogy nálunk az ellenzék, pláne, ha az a nemzetiségi kisebbségekhez tartozik, ki van közösítve és meg van fosztva a pozitív működés és érvényesülés kilátásától, — de ha mégis megmaradunk e rögös utón, ha esetleg elérhető pillanatnyi előnyök erről el nem téríthetnek, — tettük és tesszük azt a kül- és belpolitikai események fejlődésének objektív megfigyelése alapján is.

— Távol legyen tőlem, hogy itt hiú reménykedéseknek és ábrándoknak engedjem át magam. Egyfajta reménység azonban sohasem hiú: az igazságba vetett hit reménye nélkül az életei sem volna- viselhető. Mi pedig mindig csak azt mondottuk, hogy velünk nagy-nagy igazságtalanságok történtek és történnek nap-nap mellett. Eddig siket füleknek panaszkodtunk.

— A világ hatalmasai el voltak és eléggé el vannak foglalva ma is’ a maguk sok nagy bajaival. Lassan mégis, talán nem is annyira a lelki- ismeret szava, mint inkább a gazdasági helyzet kényszere az eddig egymást fenyegető öklöket egyezkedő kézfogásra bírja. A francia szerződik a némettel. Ezzel megindul Európa gazdasági élete rendezésének lehetősége, a nemzetközi adósságok rendezésének folyamata, a normálisabb vérkeringés visszatérése. A feszültség enyhül. Az egymásra utaltságok érzése tudatos lesz és egyre szélesebb gyűrűkben terjed. Nem néznek mereven és fantasztikusan csak egy pontra, a kölcsönösen engesztelhetetlennek tartott ellenségre, de érdekeik felismerésével eltakarítani igyekeznek azokat az akadályokat, amelyek az újraépítés nagy munkájának útjában állanak. Európa meg- egészségesedósének a legnagyobb gátja eddig a békeszerződések által életrebivott .nemzeti ki- sebségek ügye. Ma már tisztában van azzal mindenki, hogy ennek a mintegy 40 milliónyi kisebbségi sorsba jutott népnek sorsától függ Európa sorsa is.

— Ez az oka, hogy máris felfigyelnek az eddig meg nem hallott panaszokra, hogy például az internacionális jogi kongresszuson szóba kerülhetett e panaszok igazságos tárgyalási rendjének megvitatása és hogy a kisebbségi kongresszusok genfi ülései iránt való érdeklődés ma már világszerte általános.

— Nem olyan utópista ábrándozás tehát a bennünket ért jogtalanságok orvoslásának reménye éa érdekes, hogy már egyes cseh pártok is — bár azt hiszem, hogy egyelőre csak taktikából, — de hirdetik, hogy a nemzetiségekkel való béke nélkül az állapotok itt, minálunk sem tarthatók gokáig lenn.

• ISSa