Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-25 / 219. (1257.) szám
1926 szeptember 25, szombat. t>ea:gai-A\agvat^-hirtjap BAjt .■wljb.. ma Jó pecsenyéi ha akartok Ceres zsírt kell csak hoznotok Es örülhettek már előre, Ropogós lesz e malac bőre ! főváros éjjeli életét irtózatosnak, mert esi mi is tudjuk, hogy igy van, s mi is elitéljük. Elvégre Páris, Páris marad, s az még nem némelullenes- ség, ha megállapítjuk, hogy a franciák szebben tudnak élni, mint a berliniek. A németek viszont tudnak mást, mondjuk, s éppen az a szép, hogy Béraud ezerküencszázhuszonhatban, a párisi Jour- nál hasábjain, készséggel elismeri est a nagyszerű — mást tudást. Szvatkó Fái Borzalmas repiilöszerencséf ienséi Gbelen Egy Jugoszláv repülőgép a startnál rászállt a csehszlovák kísérő gépre — & szerencsétlenség három áldozata: Jugo- vlcs alezredes, Nyogován főhadnagy és &®s!rba csehszlovák törzskapitány Prága, szeptember 24. Ma délelőtt tiz órakor a Prága melletti gbeli repülőtéren borzalmas re- piilőszereiwsétleaség történt, amelynek három emberélet esett áldozatul. A ,.Bregnet“ 1. szánni jugoszláv repülőgép összeütközött az AB. 11—12. jelzésű csehszlovák géppel. Mindkét gép teljesen összetört. A jugoszláv repülőgép pilótafőhadnagya, Nyegován Jenő és Jugovies János megfigyelő- alezredes szörnyethaltak, Aximov technikai szakaszvezető pedig súlyosan megsebesült. A csehszlovák repülőgép pilótája, Kostrba törzskapitány, a helyszínen meghalt, mig Bnzsieska szakaszvezető könnyebb sebesüléseket szenvedett. Henri Béraud a nagy és befolyásos francia újságírók közül való, a Sauerwéinek és a Lausanneok fajtájából, akik szavukkal hébe-korba néhány nap alatt megváltoztatják Franciaország politikai arculatát, vagy döntő igéket diktálnak Páris hiszékeny népébe külpolitikai orientációkról, nemze'.barát- ságokról, békéről és háborúról. Henri Béraud tavaly Moszkvában volt, s egy nagyszerű könyvvel jött vissza, mely nemcsak Írója hazájában, hanem az egész kontinensen jelentékenyen hozzájárult Moszkva valódi megismeréséhez és megítéléséhez. Ez a nagy újságíró a nyár alatt, — tehát még Thoiry előtt — oroszországi útjához hasonló németországi utat tett, melyről most számol be folytatásokban lapjában, a párisi Journálban. ,Jj‘Allemagne, téllé que je l‘ai vue'\ Németország, ahogy én láttam, ennek a pompás cikksoio- zalnak a címe, s aki olvasásába merül, lehetetlen, hogy meg ne kapja az a megtisztult levegő, amely ebből a gyűlölködés nélküli francia írásból árad. A németek, már régen fölfedezték a háború utáni Franciaországot. Friiz von Unruh a Nike fáiyo- lában harag nélkül ölelte magához Parisban azokat a francia férfiakat, akiket Verdun alatt birkózva csak azért nem ismerhetett meg, mert gázálarc volt az arcukon; Alfréd Kerr az Olympuszig emelte Párist, s csak olyanokat mártott maró gúnyban a Szajna-parton, akikhez hasonlóknak otthon is hadat üzent, Thomas Mann pedig a „Pariser Rechenschaftban“ valósággal himnuszt zeng a gall szellemhez, úgy, hogy otthon még barátai is megorroltak a túlzó fölbecsülésért. Ámde, ha német ember Páris nosztalgiájába esett, ez a német ember rendszerint a zseniális és ezért kivételes emberek közül való volt, oki fölötte áll a kis világi egyenetlenkedésnek és a sub spécié aeternitatis nézte a dolgokat. Sem Unruh, sem Kerr, sem Mann nem a német közvélemény, sőt Theodor Wolff sem, a Berliner Tagblatt nagy párisi specialistája sem, Bernliard sem, a Vcssi- sehe Zeitung főszerkesztője és nem Peler Panther, Auburtin, Márai, akik a nagy német lapokat Párist rajongó írásokkal látják el. Az ácsiéi ók nyilatkoztak, de vem a nép és a politikusok. Nos, Franciaország megelőzte a birodalmat. Valamikor, évekkel ezelőtt zord sablón jelentette a francia lapokban Németországot, „ők fegyverkeznek", ordították Pdrisban, titkos gázie- lepekről beszéltek vagy a német repülőgépek ezreit látták Páris felé kerekedni. Még Le Bonn, a jtban embereknek ez a franciaországi vezére is beleesett a germanofóbia párisi betegségébe, s könyvet irt az eljövendő német vészről. Ez Főin- cáré ideje volt, az első Ponicaré, mely a Ruhr megszállás zsákutcájában torpadi meg. Utána nagy csönd szállt a boulevardokra, mert Ilerriot és a frank belső problémák felé irányította az érdeklődést — és már jött Briand. Locarnókor a német-francia viszonynak még külső, politikai része érdekelte a franciákat, s nem értek rá, hogy a viszony belső átértékelését is elvégezzék. Közben azonban érett a gyümölcs. A francia iniel- lektuellek nem maradtak el a németek mögött. Élénken emlékezetemben van Georges Dukamel manifesztuma, melyben az európai rang, az európai nívó, az amerikai tultengés letörése érdekében revízióra szólította föl a franciák „boche“ érzelmeit. Henri Béraud nyári utazása végre olyan dokumentuma a franciák érzelemátértékelésének, melyben már nem a más világokban élő kivételes lény, hanem a közönséggel szoros érintkezésben dolgozó újságíró mond megváltozott kritikát a német birodalomról. A Journált naponta félmillió ember olvassa Franciaországban, kétszázezer a külföldön; a Journal kolportázslap, azaz nincsenek előfizetői, hanem csak számonként veszik; a benne íróknak tehát ugyancsak vigyázniok kell, hogy ne kövesesnek el semmit a közönség érzése ellen. Ha Henri Béraud első cikkében meleg és baráti hangokat üthetett meg, ez nem elegyes lények szava volt, hanem ez már Franciaország volt, ia megváltozott Franciaország, amely németül tudó rendőröket állít Páris utcáira, s vaskoriéin köt a birodalommal, ugyanakkor , amikor a boulevardokon gyűlölettől izzó arccal hergelik az amerikaiakat, a volt szövetségest. Béraud nem hízeleg és nem érzeleg. Ó, 6 nagyon jól látja a németek hibáit, jól látja Berlint, a parvenü várost, s igazi értékükre tudja leszállítani a géparcu poroszokat. .De minden kemény kritika megölt látni ezt: a németség, a poroszság csak másság, mint a franciásig, másság, de se nem jobb, se nem rosszabb. Béraud végre eltalálja a mellérendelt viszonyt, tudja, hogy a klasszikus tökéletességű, fonnabiztos francia melleit érték a rormantikusan mély érzelmű ném.et is és viszont a könnyű, graciózus francia temperamentum mellett jelent valamit a németek merev és kérlelhetetlen fegyelme is. Sőt, néha mintha bizonyos elmélyüléssel gondolna arra, hogy elkellene néha Párisnak is egy kis Berlin, vagy legalább is: ez a két nemzet, a német és a francia, kiegészíti egymást, éppen úgy egészül ki egymást, hogy elég erős lehet Amerika befolyásának lebirására. S ennek a mellérendelési viszonynak belátása óriási változást jelent Franciaország nérnei- megitélésében. Ha Béraud azonnal első cikkében szívósan állítja, hogy a harcos Németország mellett nagyon van egy európai és békés Németország is, ha Berlin munkájáról és a nagyszerű „supóról“ beszél melegen, elégedetlen, józanul, mindez nagyon sokat jelent, s nagyon mély benyomást hagy a Journal félmillió olvasójában. S e benyomáson már nem ront az sem, ha Béraud, Berlin építkezését csúnyának mondja, s a német A szerencsétlenség részleteiről alábbi tudósit ásunk számol be: Tegnap délutáni öt órakor Prágába érkezett az öttagú jugoszláv repülőraj, amely a kiteantant országait szándékozott körberépülni. Újvidékről indultaik 6 Pozsonyon át érkeztek Prágába, aihomnam Varsón, Jassyn és Bukaresten keresztül akartak visszatérni. A repülőrajnak reggel kilenc órakor kellett volna elindulnia, hogy folytassa útját Krakó felé és csupán a legújabb meteorológiai jelentésre vártak. A vendégeket a határig egy csehszlovák gépnek kellett volna elkísérnie. A meteorológiai jelentés beérkezte után először a csehszlovák repülőgép állít starthoz, e mögött állt az 1. számú jugoszláv gép, a többi gép pedig sorszám szerint ékalakban sorakozott. Lassú tempóban a startvonalig húztak előre a gépeket. Úgy látszik, hogy az első jugoszláv gép pilótája nem vette észre, hogy a csehszlovák gép körülbelül 100 méter távolságra már starthoz készen áll. A jugoszláv pilóta csakis a startert látta, miig a csehszlovák gépet a jugoszláv gép szárnyai eltakarták. A starter jelt adott az első gép indulására. A jugoszláv pilóta azt hitte, hogy a jeladás neki 9ZÓ1 és teljes erővel megindította a gépet. Kostába csehszlovák iörzskapitány, a csehszlovák gép vezetője, észrevette a veszélyt és gépével igyekezeti; a Startvonaltól eltávozni. De már késő voltAz összeütközés előtti utolsó pillanatban a jugoszláv gép a csehszlovák fölé próbált kerülni, azonban a kerekek beleakadtak a csehszlovák gépbe. így következett be az óriási katasztrófa. A jugoszláv gép rászállt a csehszlovákra. Mindkét gép orra bukott és szaltómortáléval felfordult. Az összeütközés olyan erős volt, hogy a két gép romhalmazai alól Jugovies jugoszláv alezredesnek és Kostrba csehszlovák törzskaipitánynaik már csak a holttestét húzták ki. A jugoszláv gép pilótája, Nyegován főhadnagy súlyosan megsebesült és a kórházbaszállitás után rövidesen meghalt. A véletlen, szerencse folytán a kiét mechanikus, Aximov jugoszláv és Ruzsicdka ceebszilovájk szakaszvezető, csak könnyebben sebesült meg. A nagy szerencsétlenség mellett még véletlen szerencsének köszönhető, hogy az összeütközés alkalmával a benzintartályok fel nem robbantak. A szerencsétlenség színhelyére azonnal bizottság ment ki, hogy a közelebbi körülményeket megállapítsa. Délben már megjelent Roubik közmunka ügyi miniszter is. A jugoszláv repiilőeskad- ron a katasztrófa következtében valószínűleg felhagy eredeti tervével és nem folytatja a kteantant államok feletti repülőtuméját. A három áldozat sebesülése rémes volt. Kostrba törzskapitány arcát a jugoszláv repülőgép propellerje valósággal lemetszette. A halál természetesen azonnal bekövetkezett. A szerencsétlenség után azonnal kivonult a gbeli 1. sz. repülőezred 150 katonája, hogy rendet csináljon a szerencsétlenség színhelyén. További érdeklődésünkre azt az értesítést kaptuk, hogy a vezető jugoszláv repülőgép pilótája, Nyegován főhadnagy, a jugoszláv hadsereg legjobb repülőtisztje volt. Vass József a belügyi tárca élén Budapest, szeptember 24. (Budapesti ! szerkesztőségünk telefon jelentése.) A ma reg- | geli fővárosi liberális sajtó azt a hirt közli, i hogy Rakovszky István belügyminiszternek | hosszú betegsége után huzamosabb pihenőre lesz szüksége s ezért a belügyminisztérium vezetését Csákv Károly gróf honvédelmi minisztertől, a belügyminiszter eddigi helyettesétől Vass József dr. népjóléti miniszter fogja átvenni, de csak akkor, ha a miniszterelnök már átvette hivatalát. Ugyanezek a lapok azt is írják, hogy nincsen kizárva, hogy ez a tárcaátvétel végeleges is marad. Német uszító levelek a párisi tőzsde papírkosaraiban A frankot lassan, de biztosan szanálják — Az Echo de Paris aknamunkája Páris, szeptember 24. Az Echo de Paris jelentése szerint a párisi tőzsde rendőri ellenőrzése igen kedvező eredményekkel járt. A spekulációt megfélemlitették és a frank szilárd maradt. A papírkosarakban mindenféle kompromittáló leveleket találtak, amelyek Poinearé kormányának gyors bukását i jelentik be s fölszólítják a tőzsdéseket a ; frank megkentreminálására. Az Echo de Paris szerint e levelek nagy- része németül volt Írva, de a jobboldali lap beállítását nem kell minden tekintetben igaznak elfogadni. Beavatott körök szerint d kabinet a pénzügyi kérdésekben teljesen egységes. A lapok szerint, a legközelebbi költségvetésben megszüntetik a Peret-féle fejadót, amely rendkívül kedvezőtlen hangulatot keltett a lakosság körében. A kormányhoz közel álló lapok ma megnyugtatják a közvéleményt, amely már türelmetlenkedni kezdett a stabilizációs munka feltűnő lassúsága miatt. E lapok szerint a szakértők tervét eddig pontosan követték s a lassú kibontakozás éppen a szanálás tartósságának záloga. A kabinet minden nehézséget ki fog kerülni a parlament őszi megnyitásakor. A helyzet napról-napra javul s a francia bamk heti jelentése is lassú, de fokozatos stabilizációról számol be. Az Echo dé Paris értesülése szerint Poinearé a fejadón kívül még néhány más, kevésbé rokonszenves adónemet is meg akar szüntetni. Tyior Magyarország gazdasági föllendüléséről Genf, szeptember 24. A népszövetség kiadványai között ma jelent meg az a részletes előterjesztés, amelyet Tyior Magyarország pénzügyi talpraállitásáról a gazdasági főbizottság legutóbbi ülésén olvasott fel. A jelentés a szanálás történelmi előzményeinek ismertetésével kezdődik. Magyaro;- szág pénzügyi válságának, Valamint az újjáépítés lehetséges sikerének s végül a népszövetségi kölcsönből eszközölt beruházásokra felszabadított összegek hovafordiíásánák vázolása után Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetével foglalkozik azután a jelentés. A népszövetség tervének az volt a célja, hogy szilárd alapot teremtsen Magyarország gazdasági fellendülésének, de előre jelezte, hogy a gazdasági viszonyokhoz való szükséges alkalmazkodást Magyarországnak kell megvalósítania. Ez sikerült is, mert ma már a munkabérek megközelítik a békeárakat s az árak a régiekre mérséklődtek. A közalkalmazottak és magánalkalmazottak fizetését lényegesen emelték, amivel viszont megindult a fogyasztás és a termelés normális mederbe terelése. A munkanélküliség huszonöt százalékkal kisebb a két év előttinél. Az építőipar tevékenysége fellendült s a tavalyi és az idei termésviszonyok kielégítők. A folyószámlák 50, a betétek pedig 20 százalékkal közelítették meg a béke idők állományát. Bekövetekezett minden téren a rendszeres javulás, ami teljes bizalommal tölthet el a jövő iránt. Ha a magyar kormány továbbra is megszorítja a kiadásokat és ha a Nemzeti Bank vezetősége továbbra is bölcs, körültekintő elveket érvényesít, úgy a fokozott reorganizáció feltétle- nül be fog következni. Tyior jelentésének végén kijelenti, hogy a magyar nép bámulatos jóakaratot tanús: lőtt a terhek viselésében. A költségvetés egyensúlya a névtelen adófizető müve. Smith érzelmeit tolmácsolva kijelenti, hogy a kormány és a főbiztos együttműködése volt a legfőbb tényezője a tervezet sikerének. 5.- igjg Prágai Magyar Hírlap Hagy Képes Naptárajbumáhl . __________
