Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-25 / 219. (1257.) szám
4 1926 szeptember 25, szombat aj&sz&amea Ujaljii telepesrohamok Délszlovenszkó elleti... Ezernégyszáz telepes jön két hónapon belül — Már a. szlovák se jó telepesnek, csak a cseh — A jövő két évben újabb négy-ötezer telep létesül — Százezer hóid vár még cseh telepesekre — Amire nincs telepes igénylő, az tartalékban marad Prága, szeptember 24. Lapunk hasábjain már több ízben volt alkalmunk rámutatni nemcsak arra, hogy a földreform végrehajtása kapcsán a telepítési akciót — annak elnemzetietlenitő céljai miatt — feltétlenül kárhoztatnunk kell, hanem arra is, hogy a telepítéseknek nincsenek meg a szükséges közgazdasági előfeltételei s igy a kolonizációs akciónak feltétlenül csődöt kell mondania. Köztudomású s igy részletesen nem is kell bizonyítanunk, hogy a Földhivatal által végzett eddigi telepítéseket nemcsak balsiker kiséri, hanem azok egyenesen károsak a telepesekre annyira, hogy ma a földhivatal kötéllel sem tud fogni olyan rendes embert, aki a csábitó ígértekének, a csaknem ingyen adott fundus instruktus reményének felülne. Annál megdöbbentőbb, hogy a Földhivatal annyi balsiker után sem hagyja abba a telepítési mozgalmat, sőt mint azt a leghitelesebb helyről megtudtuk, a legközelebbi években még négyszer annyi cse- het akar telepíteni Délszlovenszkóra, mint amennyit ez ideig telepitett. Csupán a folyó év őszén tehát a legközelebbi hetekben — ugyanannyi uj telep fog létesülni, mint ahány eddig a földreform végrehajtása óta már létrejött. Nyiltan megírja ezt a Földhivatal közlönye, a hivatalos „Pozemková Reforménak" a legutóbbi száma, amelyben a „Szlovenszkói telepítésekéről a következőket olvashatjuk. A földreform — a kicsiben végzett földosztáson kívül — mellyel a már létező kis mezőgazdasági üzemek nagyobbodnak — uj telepeket is létesit a lefoglalt birtokokon levő és még újonnan felépített gazdasági épületek felhasználásával. Az állami földhivatal hatáskörének emez érdekes része kezdetben nagy nehézségekbe ütközött s a különböző tényezők kevés megértést is mutattak ez iránt. Nem volt példa, nem volt minta s az egész mozgalmat kezdettől kellett kiépíteni, mégpedig különös tekintettel az „emberanyagra", — a telepesekre, tekintet nélkül arra, hogy belföldi egyének, vagy Oroszországból, Jugoszláviából, Lengyelországból, vagy Amerikából származó visszahonositottakról volt-e szó. ‘Az átmenetileg jelentkező technikai és hitelnehézségeket a sajtó rendesen nagyította s ezáltal bizalmatlanság keletkezett az akcióval szemben, amely eközben úgy kifejlődött, hogy ma a földreform legsikerültebb jelenségének kell azt tekintenünk. A cikkiró az alábbiakban részletesen ismerteti a Földhivatalnak a Mezőgazdasági kiállításon elért sikerét: a diagrammok, képek, statisztikák egyenesen elbájolták a külföldi vendégeket. Kár, hogy ez o,z elbájoló statisztika mélyen elhallgatta a külföldi vendégek előtt azt, hogy mennyi telepes szökött meg a a neki adott földi paradicsomból. Ebben az irányban a legközelebbi mezőgazdasági kiállításra készített anyagot jó volna kiegészíteni megfelelő mozgófényképekkel, melyeknek cime „A telepesek keservei" lehetne. Ezek után a cikk Drobny V.-nak a szlovenszkói telepekre vonatkozó szaktanulmányából a következőket idézi: Ma Szlovenszkón és Ruszinszkón harminc-' két kész és négy megkezdett telepítési objektum van ezemégyszáz telepessel, akiknek mindegyike huszonöt holdat kapott, ami ösz- szesen harminchatezer katasztrális holdat tesz ki. A szlovenszkói telepítési vidékeken egy kát. hold föld ára átlag 1800 korona, mig egy telep gazdasági épületei és lakóháza ki- lencven-százezer koronába jött, vagyis a már meglakotott telepek értéke ötszáznegyvenmillió koronát képvisel. Szlovenszkón telepítési célokra még százhúszezer katasztrális hold van előkészítve, amely javarészt három éven belül lesz kiosztva a, telepesek között• Az idei év őszén harmincötezer kát. holdat fognak betelepüeni. Emellett még mindig igeh nagykiterjedésü földek maradnak Szlovenszkón tartalékban, főleg a nagy cukorgyárak körül; ezeket a tartalékföldeket egyelőre az állam kezeli. A továbbiakban a pozsonyi telepítési bizottság munkáját és feladatait ismerteti a cikkiró. Ezek szerint a telepítés nem csupán a földnek az átadásából áll, hanem a telepítési biztos gondoskodik a gazdasági és lakóépületek felépítéséről, mezőgazdasági állatokról, vetőmagról, gyümölcsfáról stb., stb. A takarékossági akció lehetővé teszi azt, hogy telepesházak csoportos építése által egy lakóház költsége negyvennyolcezer koronából kitelik. Az építkezési anyag, tégla, cserép előállítására a telepítési biztos az állam költségén külön gépeket vásárolt be. A telepesek javarészt simentáli, továbbá bern-hanák szarvas- marhát kapnak. Igen jelentős a gyümölcsfaoltványok ingyen kiosztása, mert a magyar lukosság a gyümölcskertészet iránt teljesen közömbös. (?) Számos telepen a komlótenyésztést is bevezették már, főleg a Volbiniából és Jugoszláviából visszahonositott csehek. Ezek a visszahonositottak a csehországi csehek után a legjobb telepesek. így a cikkíró a Csallóközön látott egy telepest, aki két év előtt 2000 korona készpénzzel jött oda s ma huszonöt hold beinstruált birtoka, telt istállója s magtára s csupán hatvanezer korona tartozása van. Ez természetesen mindent maga épített. Elég jó telepítési anyag a morvaországi nép; ezeknek különben nagyon tetszik Szloven- szkó. A szlovákok nem váltak be mint telepesek, mert még sokat kell tanulniok a mezőgazdaság terén. Előfordult pédául, hogy egy szlovák telepes faekével és kistermetű lengyel lovakkal jött a telepre. Ezeken kivül még egy elem akart betolakodni a telepekre. Kalandorok, akik nem akarnak dolgozni, csak a konjunktúrát akarnák kihasználni. Ezeket is sikerült azonban eltávolítani, illetve lehetetlenné térni. Miután a szlovákok a mondottak szerint a telepítésre nem alkalmasok, a telepet úgy kell megalkotni, hogy minden hatvan cseh mellé negyven szlovákot tesznek. A cikk befejezése röviden összefoglalja a hitelakciók eredményét, amelyeknek az köszönhető, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkón a telepítési akció révén öt milliárdot meghaladó értéket sikerül megbízható cseh kezekbe juttatni. A hivatalos közlöny cikkéhez nem kell kommentár. Csupán azt jegyezzük meg, hogy a hivatalos beszéd után csak egyet várhatunk, mégpedig azt, hogy az összes szlovenszkói és ruszinszkói őslakos pártok törvényhozói — a szlovák néppárt is, mert hiszen a szlovák is „rossz telepítési anyag" — a legerélyesebb és legsürgősebb fellépésükkel megakadályozzák a kormánynál az éppen vázolt tervek keresztülvitelét.’ Szlovenszkó és Ruszinszkő őslakossága ezt rém kéri, hanem megköveteli a törvényhozóitól. ,Parsa* - parancsolja Weiss Foncknak A legnagyobb óceánátrepülö terv kulisszatitkaiból Miközben párisii munlkaltérsunik cikke félénk utazott, Fonok kapitány, a francdák „as dies as“-ja felszállóit Roosewelt Fáelden, de — maként egy tegnapelőtt! táviratban röviden jelentettük — néhány perccel a felszállás után a hatalmas, hárommotoros Sikorski-gép már le Is zuhant. A hetek óta óriási érdeklődéssel vért óceáni ut tehát szomorú csőddel végződött. Főnek kapitány és Curtin hadnagy súlyos sérülések árán megmenekülitek, de Cüatvier rá- diőtelegráfuB és Maimoíf gépész az elégett giép romijai közt lelték halálukat. Párásban megdöbbentő szenzációt keltett a baleset és a dédelgetett légárat 09Ődje. A lapok vezéircikkekben csatáznak arról, hogy tót terhel a felelősség. Párás, szeptember 24. Mire ieze!k a sorok megjelennek, köny- nyen lehet, hogy szegény Főnek már az Atlanti óceán fölött repül. De lehet az is, hogy nem repül. Fonóknak, ha jó az idő, már meg kellett volna érkeznie Európába. Nem érkezett meg, mert azt állítja, hogy rossz az idő. Hogy az olajtartő nem funkcionál. Hogy a mechanikusa megbetegedett. S mert úgy volt, hogy már elmúlt csütörtökön, szombaton s végül, hogy most hétfőn indul, mindenki rossznéven vette tőle, hogy nem indult. Ismerik azt, mikor valaki beharangozza, hogy elutazik, s aztán három nap múlva, ha távoli ismerőssel találkozik az utcán, meg- ütődve és szemrehányólag néznek reá és kérdik: Mi az, mi az? — Fon okot is terrorizálják. Emberek, akik soha életükben más közlekedési szerszámon nem ültek, mint villamoson, öreg párisi trafikosok rosszaié fej- csóválással olvassák reggel az újságban, hogy Fonok még mindig nem indult el. Coo- lidge elnök táviratban kívánt jóutat neki, jő- utat ebhez az 5800 kilométeres ugráshoz az óceánon át. Fonok megköszönte a táviratot, de nem indult. Weiss (Parisban) elpirult a szégyentől. Táviratot küldött Fonóknak: „Indulásod foeltétlenuel szuekseges, még akkor is, ha a tengerbe fulladsz. — Weiss." Ez világos beszéd volt, s a francia közvélemény, főként azok, akik ebéd után olvasták a lapokban ezt az önérzetes táviratot, helyeslőleg bólintottak. Főnek visszatávárató zott, hogy csak szép időben indul. A lapok hűen közölték a táviratváltást. A kommünikék kezdtek Weissnek adni igazat. Miért nem indult Fonok? Mit kelleti magát? Weiss felbuzdult a sikeren és újabb táviratot küldött tegnap Fonóknak: „Sértődött félreértések elkerülése végett közlöm, hogy táviratom nem volt egyéb, mint egy hosszú kiáltás, amivel irántad érzett csodálatomnak és rokonszenvemnek adtam kifejezést. Pars! (Indulj!) — Weiss." A csodálat és rokonszeirv kifejezésének e kissé energikus módja majdnem osztatlan visszhangra talált a francia publikumnál. Elég volt a mókából, mondták a hazafiak, most már induljon Főnek. A francia aviatika presztízse forog kockán. Fonok vállalkozott egy feladatra, az Atlanti óceán áirepülésére, itt nem lehel visszakozni. Fonok katona, francia repü főkapitány. Weiss is katona. francia repülőparancsnok. A lapok egyhangúan biztosítanak róla, hogy mind a kelten héroszok. Fonok volt a „nagy ász" ebben a háborúban, ő a francia aviatika egyik büszkesége. Weiss is csodákat müveit a háborúban. Mind a ketten bebizonyították, hogy héroszok. S most, mikor az egyik hérosz, aki pillanatnyilag Páriában ül, csodálatának és rokonszenvének ad kifejezést a másik hérosz iránt azzal, hogy melegen biztatja, induljon útnak és fulladjon be, ha kell, a tengerbe, a francia önérzet nem habozik támogatni ezt a biztatást. Foncknak nincs választani valója, Weiss becsületkérdést csinált ebbél az útból. De nem Weiss az, aki repülni fog, hanem Fonok. Weiss azt felelte a sajténak, hogy repült már eleget, bebizonyította a halálmegvetését. Igaz, hogy Fonok, aki ebben a háborúban megdöbbentő dolgokat müveit a levegőben, szintén bebizonyította, hogy nem fél a géptől. Az Atlanti óceán átrépülésének csak rekoirdjelentésége van. Az 5800 kilométeres távolság, ami Fonckot elválasztja Newyork- ban Práistól, csak 600 kilométerrel több, mint a leszállás nélküli világrekord, ami már a franciáké Challe kapitány utjával, aki 5300 kilométert repült Páriából Bender-Ab- bas-ba. Hatszáz kilométerrel több, néhány kilő olajjal és benzinnel több a masinán s két órával több idegmegfeszités, ennyi lenne Főnek rekordja, ha sikerül az ut. Sikerülhet? Szakértők azt mondják, hogy teóriában igen, — minden Fonok gépének konstrukcióján múlik, amit Páriában nem is ismernek, ami egy Sikorski nevű orosz mérnök gyárában készült Amerikában, amihez egy Jack- son nevű amerikai olajgyáros adta a pénzt s >az olajat, s az egész ut mozgatórugója az a 25.000 dollár, amit egy Tarbes-i szállodás, Raymond Ortey tűzött ki az óceán r epül és győztesének. Hárman versenyeznek ezért a dijórt: két francia, az egyik Tarascon, aki három éve készül az útra, a másik Főnek, aki esztendővel ezelőtt ugrott bele a vállalkozásba; a harmadik Byrd hadnagy, aki amerikai s egy Fokker-géppel akarja megkísérelni a repülést. Fonok az első, aki indul. Illetve indulna, ha tudna . . . S fog indulni, mert indulnia muszáj. Mert egy francia repülőtiszt s egy amerikai olajgyáros reklámüzletéből a francia közvélemény be- osületkórdést csinált. Foncknak, igy beszélik, van egy módja, az Uj-Föld érintésével Ir- landnak venni az útját, ami nem nagyobb distance, mint 3200 kilométer s ebben az esetben a tömeg szemében beváltotta az Ígéretét, mert átrepülte az óceánt; aviatikái rekord szempontjából ez a vállalkozás elég veszélytelen és nem jelentékeny. Ezt az utat különben is megtette már 1919-ben két angol, Allook és Browu. Ha Fonok mindenáron indulni akar, ezt az utat választhatja. De ebben az esetben Weiss parancsnok nem megy ki fogadni Fonckot Bourget-ba . . . Jackson, az olajgyáros, akinek szerződése van Fonókkal s aki elébeutazott a repülőnek bajóu, megunta a várakozást és visszament Ncwyorkba ... A gép, amit építtetett, 150.000 dollárba került. Ha Főnek nem repül, az olajgyáros rossz üzletet csinált. Mert ami Weissnak becsülefkérdés, az M. Jaek- sönnaik üzlet és reklám. Fonóknak kevés választani vplója marad: kitörje-e a nyakát becsületből, hogy a francia lobogó és egy olaj- gyáros üzlete csorbát ne szenvedjenek, vagy maradjon becstelenül Főnek, a hérosz, aki nem merte átrepülni az óceánt? „Pars!" — ordítja Weiss az óceánon át Fonok felé. „Pars!" — ordítja a francia publikum, kidülledt mellel. Mit tehet szegény? Repülni fog, még ha belefullad is. Nem lehet büntetlenül hérosznak lenni. Márai Sándor. Alakítsuk meg a Jászóvári Premontrei Rend volt Tanítványainak Baráti Egyesületét! Felhívás a Premontrei Rend intézeteinek volt tanítványaihoz A kassai premontrei főgimnáziumban 1901-ben érettségizettek 25 éves találkozójuk alkalmából elhatározták, hogy megindítják a mozgalmat a Jászóvári Premontrei Rend Volt Tanítványainak Baráti Egyesülete megalakítására 3 az előkészítő munkálat okkal az évfolyam Kassán lakó tagjait bíztak meg. Az előkészítő bizottság mindenekelőtt kataszter lefektetését határozta el a premontrei intézetek volt növendékeiről. Ennek összeállítása végett kérjük mindazokat, akik a rend bármelyik intézetét, különösen a kassai és rozsnyói főgiimnázlhiiinokat bármilyen rövid ideig akár mint rendes tanulók látogatták, akár azokban magánvizsgálatot tettek, küldjék be a következő személyi adataikat Sziklay Ferenc dr. címére (Kassa, Éder-utoa 9.).: 1. Név és állás, vagy foglalkozás. 2. Születési dátum, év, hő, nap. 3. Pontos cím. 4. Mely intézetet, miikor és mennyi ideig látogatta, vagy hoL mikor tett magánvizsgálatot. 5. Kívánja-e a Baráti Egyesület megalakítását s belép-e a tagoik sorába. 6. Esetleges megjegyzések. Kassán, 1926 szeptember hó 22-én. Ab előkészítő bizottság. Rövid interjúk a német népszövetségi delegáció vezéreivel Genf, szeptember ?3. (A P- M. H. genfi levelezőjétől.) ALulmam volt elutazásuk előtt rövid beszélgetéseket folytatnom a népszövetségi német delegáció vezéreivel. — Elsőként STRESEMANN dr. birodalmi külügyminisztert kérdeztem meg, mit vár Németország közreműködésétől a Népszövetség munkájában? — A népszövetségben nem lehet már megkülönböztetéseket tenni győztes és legyőzöttek között. így tehát Németország és volt háborús szövetségesei között sem alakulhat ki blokk. Mindazonáltal a békeszerződések rendelkezései folytán Németország, Ausztria, Magyarország és Bulgária sok tekintetben ugyanolyan helyzetbe kerültek és ez a körülmény közös állásfoglalásra kényszeritheti több dologban a volt központi hatalmakat. Németországnak például a lefegyverzés kérdésében ugyanaz az álláspontja, mint amelyet, eddig Magyarország képviselt a népszövetségoen és ezért örömmel és szívesen működik együtt a népszövetségben Magyarországgal. KAAS prelátus, birodalmi képviselő, a katolikus centrum delegátusa a következőket mondotta: — A mi pártunk Németország belépései a népszövetségbe nemcsak reólpolitikai okokból tartja helyesnek, de etikai és morális szempontból is örülünk ennek. Németország becsületesen akar dolgozni a népszövetségben a békéért, hab^r a népszövetség döntése a felsősziléziai kérdésben és az úgynevezett népszövetségi rezsim a Saar-vi- dékén a német nép körében nagy bizalmatllóságot keltettek a népszövetséggel szemben. Ennek ellenére a német nép helyesli azt az aktivitást, amit a népszövetségbe való belépés jelent, mi*el tudatában van annak, hogy a passzivitás mindenkor a legostobább politika. BREITSCHEID dr., birodalmi képviselő, a szociáldemokrata part egyik vesére igy nyilatkozott: — A német szociáldemokrácia már elejétől fogva sürgette Németország belépését a népszövetségbe, mivel az volt a felfogása, hogy szí kát a sérelmeket, amelyek a német nemzetet érték, csak „íokról-fokra lehet jóvátenni, ehhez azonban szükséges Németország közreműködése a népszövetség munkájában. Jól tudjuk, hogy a népszövetség mai formájában még képtelen megfelelni feladatának, azonban reméljük, hogy idővel a nép- szövetség annyira fejlődik, hogy biztosíthatja a népek békés együttműködését. Jelenleg a népszövetségtől a békeszerződések méltányos alkalmazását, a nemzeti kisebbségek problémájának megoldását és a gazdasági krízis enyhítését követetjük. A gazdasági krízis a kontinens államainak együttműködése révén jelentékeny m értékben ottvlv'hető turné
