Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-19 / 214. (1252.) szám
5 1926 szeptember 19, vasárnap. 'VRXC^-AWéíAR-HIRLAU Stribrny a ffaidstákhoz csatlakozik A nemzeti szocialisták holnapi kongresszusa hasz embert zár ki a pariból I Prága, szeptember 18. A cseh nemzeti szocialista párt vasárnapi kongresszusa elé a cseh közvélemény nagy érdeklődéssel néz. A kongresszusnak a kormánytöbbséggel szemben való állásfoglalása nagy kihatással van magának Svehlának a tárgyalásaira is. A prágai politikai körökben arról beszélnek, hogy Stribrnyn kivül mintegy busz más embert fognak kizárni a pártból. A legerősebb harc valószínűleg Laube képviselő személye körül fog lezajlani, akit az ifjú szocialisták szervezete föltétlenül ki akar záratni, de ugyanakkor maga Zeminová fogja a legerélyesebben védelmezni a támadások ellen. A párt megtisztításának előkészítésére külön bizottságot küldtek ki. A bizottság a napokban ülést tartott s elhatározta, hegy 26 személyt fog ajánlani kizárásra. A legtragikőmikusabb az esetben az, hogy a tisztogató bizottságnak két tagja is a kizárandók névsorába került. Stribrny a kizárás megtörténte után nyomban le fog mondani a mandátumáról. A Lidovó Noviny meg nem erősített híradása szerint Stribrny öccsével, Ferenccel a tegnapi napon két millió koronáért megvásárolta a 28 Rijen cimü lapot és uj lapjában állítólag fascista politikát fog hirdetni. A 28. Rijen délután megcáfolta a Národni Osvobozeni hírét, mely szerint Stribrnyék a lapot megvásárolták volna. Gajda hitet vallott Mussolini mellett A volt vezérkari főnök leveset irt Nyssoiittő ©cssének — Kratoeh- vii elmebetegnek deklarálja — Gajda román Interjút is adott a 100 SOMBAN Irta: Scliöpflin Aladár Olvasták valaha H. S. Wells „Az időgép'4 cimü fantasztikus regényét? Ha nem olvasták, érdemes elolvasni, megvan magyarul is. Arról van benne szó, hogy valaki szerkeszt egy olyan repülőgépet, mely nem a térben, hanem az időben halad előre óriási sebességgel. A gép utasa tehát megelőzi az időt, beleröpül a jövőbe és meglátja az emberiség és a föld eljövendő sorsát. Eljut többet között egy korba, amelyben az emberiség két külön fajra oszlott. Az egyik a föld felszínén él, csupa testben-lé- lekben elgyermekiesedett, virágszerü emberi lény, akik a melegházi tenyészetü mezőkön és ligetekben gondtalan játékban töltik napjaikat. Élelmüket valami rejtelmes módon mindig készen találják: lakóhelyük bizonyos pontjain. A másik faj a föld belsejében, a mélyben él, folytonos munkában azok körül a Gépezetek körül, melyek a kihűlő föld melegét pótolják. Ezek elállatiasodott, félig majom, félig palkánvszerü lények, egész intelligenciájuk a gépek kezelésében áll, néha kibújnak a föld felszínére, de csak azért, hogy magukkal ragadjanak egyeí-egyet a földfelettiek közül s lenn a mélyben csemegéül felfalják. Wells ebben a képben egy szociális gondolatát akarta megjeleníteni, azt, hogy ha a társadalom két nagy osztálya, a középosztály és a proletáriátus közötti széles szakadék tovább is fennáll, sőt szélesedik, akkor az emberiség jövőjét nagy veszedelmek fenyegetik. A fantasztikus elképzelésben a mai társadalmi rend kiritikája van szemléltetve. Az iró fantasztikus elképzelésében azonban meglátszik, hogy dereng valami, amire utólag a tudomány a maga módszeres kutatásával bukkan rá. Egy német természettudós, Westen- höfer most nagy érdeklődést és vitát kelt egy teljesen uj és meglepő hipotézissel, amely ha érvényre jut, ugylátszik, át fogja alakítani az emberi nem eredetéről és kezdeteiről való tudomásunkat. Abból a Heckel- féle törvényből kiindulva, hogy minden lény embrió és kisded alakjában közelebb áll és jobban hasonlít a vele származásiig rokon- fajokhoz, mint felnőtt korában, Westenhöfer megállapította, hogy az emberszabású majom, különösen a csimpánz, mikor még embrió és csecsemő, teljes szervezetében közelebb áll az emberhez, csak élete további folyamán hajlik el tőle. Ebből tudományosan indokolható gondolatmenet utján, melyet itt részletezni túlságosan messzevezető és szakszerű volna, azt a következtetést vonja le, hogy nem áll meg a darwinistáknak az a föltevése, hogy az ember valami eddig még fel nem derített közbülső lény (missing-tink) utján a majmoktól származik, vagyis előbb volt a majmok valamiféle fajtája, ebből fejlődött az a bizonyos föltételezett, de nem ismert közbülső lény, ebből pedig az ember. Westenhöfer szerint a dolog fordítva áll: előbb volt az ember, akinek fajtája az élőlényeknek a tenger vizéből való kiválása után valamiféle reptitiakból (csuszó-mászók) származott s azután bizonyos emberfajok fejlődtek vissza majommá. Népiesen kifejezve ez annyit jelentene, hogy nem az ember lett a majomból, hanem a majom az emberből. A majom tehát nem volna egyéb, mint messze- messze évezredekben állattá fajult ember, — mondjuk nyers kifejezéssel, — elzüllött ember. A tudománynak még lesz szava, nem is egy, ehhez az elmélethez, de a benne kifejezett gondolat mindenesetre érdekes és alkalmas arra, hogy gondolkodóba ejtsen. Eddig, ha az emberiség jövőjére gondoltunk, tudósok, költők, egyszerű elmélkedő emberek, a fejlődés gondolatának Ígérete alatt képzeltük ezt a jövőt: az ember idővel tökéletesedni fog, mert az emberi faj múltjára visszatekintve csak a folytonos előrehaladás perspektívája tárult elénk. Láttuk az utat, melyen az emberiség valami majomféle állatból kiindulva a neandervölgyi és a cromagnoni emberen át eljutott mai fejlett állapotáig s a jövőbe sejtő lelkünk előtt még sok évezrednyi további tökéletesedés káprázatos lehetőségei tárultak fel- A természettudományosán gondolkodó müveit ember számára ez a jobb jövőbe vetett hit pótolta a vallás Ígéretét a tul- világi boldogságról és tökéletesedésről. Most azonban a tudomány komolyan figyelmeztet: vigyázz, ember, az utad nemcsak előre visz, vihet visszafelé is, az embernek állattá való visszaíajulása a lehetőségek területébe tartozik, rajtad múlik, előre vezessen-e az ut, hogy vissza. Tudtommal ez az első eset, hogy tudós erre figyelmeztet. Költők ellenben már Wells előtt is gondoltak rá. Mert a költő érzi az emberiség lelkifurdalásait s megsejti a jövő veszedelmeit. Azután jön a tudós es igazolja és konkretizálja azt, amit a költő lelke homályosain megsejtett. I iOGfb ^ ügyvédvizsgára készülők kérjenek „TJTMUTATÓ“-t, Dr. Fehérváry I Szemin nriumától, BUDAPEST IV., Váczí u. 20. I Prága, szeptember 18. A Popolo d‘Italia érdekes levelet közöl Gajdétól. Gajda a levelet a lap főszerkesztőjéhez, Arnaldo Mussolinihez címezte, aki a duce testvére. Az Írás tulajdonképpen helyreigazító nyilatkozat akar lenni egy régebben megjelent olasz cikkre, mely Gajda afférját tárgyalta. A volt vezérkari főnök nagyjában a következőket közli magáról. Mindenekelőtt tagadja, hogy valaha német lett volna. A fascista szervezetnek nem tagja. Orvosnak azért adta ki magát Montenegróban, hogy ne kerülhessen az osztrákok kezébe. Egész orvosi praxisa abból állott, hogy dezdníiciálta a kórházat. Mint vezérkari főnök arra törekedett, hogy a hadseregből száműzze a politizálást. Ezzel hivta ki maga ellen a Csehszlovákiában any- nyira felburján zott szocialista internaciona- Irmust. Egyik vádlója (itt Kratoehvilra gondol) Magdeburg, szeptember 18. A nagy dráma befejeződött. Schröder teljesen beismerő vallomása megkönnyítette a pör technikai lebonyölitását, most már gyors egymásutánban peregtek le a tanúvallomások, hangzottak el a szakértői vélemények, a védés védbeszéd. Az esti órákban a törvényszéki tárgyalás már be is fejeződött, úgyhogy késő este az Ítéletet is kihirdethették. Még egyszer Haas vezérigazgató A meggyilkolt sógorának, Grimmnek tanúvallomása még egyszer felvetette Haas vezérigazgató ügyét. A tanúnak az volt a benyomása, hogy Schrödernek ismernie kellett Haast. Elnök: Vádlott, ön olyan kijelentést tett, hogy Haas vezérigazgatót olyan pontosan leírták ön előtt, hogy ebből Haast a szembesítésnél feltétlenül felismerhette. Vádlott: Valami hasonlót mondhattam, de ismétlem, hogy Haast is ismerem Elnök: Akkor hát honnan? Vádlott: Erre nem felelek. Már ismételten kijelentettem, hogy Haasnak semmi köze a gyilkossághoz. Ennél többet nem mondok. Megtagadhatom az olyan kérdésekre a feleletet, amelyek rám büntetőjogi következményekkel járhatnak. (Nagy mozgás.) Elnök: Haast a gyilkosság előtt, vagy a gyilkosság után ismerte meg? Vádlott: Nem, ebben a kérdésben nem adok több feleletet. Elnök: Miért mondotta el tehát cella társának, Schulzénak mindazokat a dolgokat, amiket Tenhold komisszáriusnak mondott? Vádlott: Mert az a gyanúm volt, hegy Schulzét kikémlelésemre osztották mellém. Elnök: ön azonban azt is közölte Schul- zéval, hogy önnek még jelentékeny terhelő anyatr van birtokában és ha a szökés sikerül, alárendeltje volt, elmebeteg, a másik a volt szolgája, aki lopásért már büntetve volt. A levelet Gajda a következő szavakkal fejezi be: — Tisztelt főszerkesztő uram! Használja föl levelemet, ahogy jónak találja. Az Ön részére szántam, mert fontosnak tartom, hogy teljesen tisztán tásson annak a icrfiunak testvére, akit mindeneknél jobban csodálok és annyira tisztelek. Ezzel egyidejűleg arról értesülünk, hogy Gajda a román fascista köröik íölvilágositásá- ra is nagyfontosságu interjút adott egy bukaresti Lap munkatársának, Gara Ernőnek, akit tegnap délután fogadott Prágában. A tábornok Írásbeli üdvözletei küldött a román lap utján a román hadseregnek. ügy látszik, most már a volt vezérkari főnök veszi át a szót Benes külföldi sajtópropagandájával szemben. egy idő múlva visszatér Magdeburgba, ahol el fog rejtőzni és megindítja a zsaroló hadjáratot Haas ellen, mert kompromittálló levelek vannak a birtokában. Ezekről a levelekről azt mondotta Schulzénak, hogy Rottmerslebenben vannak elrejtve. A mondott helyet felkutattattam, de a levelek nem voltak ott. Ez is valami kitalálás? Vádlott: Schulzéban nem biztam és ezért félrvezettem. A levelek megvannak, de nem a gyilkosságra vonatkoznak. Rasmus ügyész: Mord ja csak, vádlott, ismeri-e maga Haas vezérigazgatót egyáltalán? Vádlott: Magától értetődik. Ügyész: Úgy? És honnan és mióta? Vádlott: Erről minden felvilágosítást megtagadok. (Mozgás.) Zaeper védő: Kérem a vádlottat megkérdezni arra vonatkozólag, hogy ez év februárjában volt-e Haas vezérigazgató autóján Sclirödernél Gross-Rottmerslebenben? Vádlott: Ennek a dolognak semmi vonatkozása nincs a gyilkossággal. Haas vezériga^ gató egy másik ur kíséretében volt nálam, de hogy milyen célból, azt nem mondhatom meg. A szakértők véleménye Ezután Mettger stuttgarti fegyverszakértő terjesztette elő részletes véleményét. Oebbe lelkész Schröder atyjáról mondott el jellemző adalékokat, melyek szerint az atyja erősen alkoholista volt és maga is látta, hogy két éves gyermekének sört adott inni abban a hitben, hogy a gyermek ettől erősebb lesz. A vádlottat átalagembernek ismerte meg, aki azonban forró szeretettel csüngött édeanyján. Azon az estén, amelyen a végzetes szerencsétlenség történt, a fiatalember teljesen összetörve jött hozzá, úgy hogy alig tudta megvigasztalni. Míg Schröder a tárgyalás eddigi folyamán vasideaeket árult el és nyugalmát egy Schrödert, a magdeburgi gyilkost balálra ítélték Az utolsó tárgyalási délután szenzációs részietekben bővelkedett Haas Rudolf vezérigazgató kihallgatása ^gflss sks bűk e*s vsa ms ae 'mm isa Hasas ac pp se ] Jácintok) I tulipán, nárcisz, valamint mindenféle holland virághagymák megérkeztek. i . B S Kerjen ingyenes német vagy cseh árjegyzéket! | RAIS & €©„, | magnagykereskedé3 és tenyésztés t Prüüa !!., ösitítusfc á 1-3 * ______.__________ 5,45 I I a® ess áss bk see 32a sa as sa zss sm tm es. pillanatra sem vesztette el, az édesanyjára való visszaemlékezésnél most egyszerre összetört. Feje mélyen lehanyatlott, kezeit arcához emelte és keservesen zokogott. Thomas dr. egészségügyi tanácsos és Bo- retius dr. szakértői véleménye után a biróság elrendelte Haas vezérigazgató kihallgatását. A halálraítélt Schröder Haas nem ismerte Schrödert Az ártatlanul meghurcolt Haas vallomása azután teljes világosságot derített az ügyre. Kijelentette, hogy életében akkor látta először Schrödert, amikor a vizsgálóbiró előtt szembesítették. Szavai olyan meggyőző erejűek voL tak, hogy Schröder teljesen elvesztette biztonságát, nem mert ellenmondani. Mentegetőzni próbált, hogy ő sohasem állította azt, mintha Haas vezérigazgató őt ismerné. Mikor szemére olvasta az elnök hazugságait, semmit sem tudott válaszolni. Ezzel a kérdés tisztád zódott is és Haas vezérigazgató, oMnek személye körül az utóbbi hetekben olyan szenvedélyes harcok folytak, teljes rehabilitációt nyert. A befejező akkordok Ennek a kérdésnek a tisztázása után a biróság előtt teljesen világosan állott az egéas ügy. Rasmus főügyész hatalmas vádbeszédet mondott, amelyben megrázó erővel tárta fel a szövevényes bűnesetet, amelyet Schröder maga gondolt ki és hajtott végre. A védő csak a terheltséget tudta egyedüli mentségnek felhozni. Ezután még egyszer Schröder szólalt fel. Még egyszer hangsúlyozta, hogy tettét kolosszális szükségében követte el. Nem gyávaságból akart megszökni, hárem azért, mert a magdeburgi bíróságban nem volt bizalma, Berlinben akart birái elé állani. Hellinget azért lőtte le hátulról, mert nem tudott a szemébe nézni. Végül kéri annak a figyelembe vételét, hogy mindössze 21 éves volt, amikor tettét elkövette s ha a biróság objektív lenne, akkor javítóintézetbe küldené. Ettől a bíróságtól azonban nem várhat obejektivi- tást, mert tudja, hogy előre megformulá- zott ítélettel jöttek ide. Hogy Haast belekeverte a dologba, az természetes. A vizsgálat folyamán mutattak neki egy kiutat és ő őrült lett volna, ha fel nem használja. Az ítélet Másfélórai tanácskozás után a bíróság kihirdette az ítéletet. A vádlottat rabló gyilkosság miatt halálra ítélték. Az Ítélet szövegezésében az is benne van, hogy a biróság megállapította, hogy a bűntettben senki más részes rém volt. Schröder teljesen nyugodtan fogadta a halálos ítéletet és a legkisebb felindulás nélkül követte őreit cellájába.
