Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-19 / 214. (1252.) szám

5 1926 szeptember 19, vasárnap. 'VRXC^-AWéíAR-HIRLAU Stribrny a ffaidstákhoz csatlakozik A nemzeti szocialisták holnapi kongresszusa hasz embert zár ki a pariból I Prága, szeptember 18. A cseh nemzeti szocialista párt vasárnapi kongresszusa elé a cseh közvélemény nagy érdeklődéssel néz. A kongresszusnak a kormánytöbbséggel szemben való állásfoglalása nagy kihatással van magának Svehlának a tárgyalásaira is. A prágai politikai körökben arról beszélnek, hogy Stribrnyn kivül mintegy busz más embert fognak kizárni a pártból. A legerősebb harc valószínűleg Laube képviselő személye körül fog lezajlani, akit az ifjú szocialisták szervezete föltétlenül ki akar záratni, de ugyanakkor maga Zeminová fogja a legerélyesebben védelmezni a támadások ellen. A párt megtisztításának előkészí­tésére külön bizottságot küldtek ki. A bizottság a napokban ülést tartott s elhatározta, hegy 26 személyt fog ajánlani kizárásra. A legtragikőmikusabb az esetben az, hogy a tisz­togató bizottságnak két tagja is a kizárandók névsorába került. Stribrny a kizárás megtörténte után nyomban le fog mondani a mandátumáról. A Lidovó Noviny meg nem erősített híradása szerint Stribrny öccsével, Ferenccel a tegnapi napon két millió koronáért megvásárolta a 28 Rijen cimü lapot és uj lapjában állítólag fascista politikát fog hirdetni. A 28. Rijen délután megcáfolta a Národni Osvobozeni hírét, mely szerint Stribrnyék a lapot megvásárolták volna. Gajda hitet vallott Mussolini mellett A volt vezérkari főnök leveset irt Nyssoiittő ©cssének — Kratoeh- vii elmebetegnek deklarálja — Gajda román Interjút is adott a 100 SOMBAN Irta: Scliöpflin Aladár Olvasták valaha H. S. Wells „Az időgép'4 cimü fantasztikus regényét? Ha nem olvas­ták, érdemes elolvasni, megvan magyarul is. Arról van benne szó, hogy valaki szerkeszt egy olyan repülőgépet, mely nem a térben, hanem az időben halad előre óriási sebes­séggel. A gép utasa tehát megelőzi az időt, beleröpül a jövőbe és meglátja az emberiség és a föld eljövendő sorsát. Eljut többet között egy korba, amelyben az emberiség két külön fajra oszlott. Az egyik a föld felszínén él, csupa testben-lé- lekben elgyermekiesedett, virágszerü emberi lény, akik a melegházi tenyészetü mezőkön és ligetekben gondtalan játékban töltik nap­jaikat. Élelmüket valami rejtelmes módon mindig készen találják: lakóhelyük bizonyos pontjain. A másik faj a föld belsejében, a mélyben él, folytonos munkában azok körül a Gépezetek körül, melyek a kihűlő föld me­legét pótolják. Ezek elállatiasodott, félig ma­jom, félig palkánvszerü lények, egész intel­ligenciájuk a gépek kezelésében áll, néha ki­bújnak a föld felszínére, de csak azért, hogy magukkal ragadjanak egyeí-egyet a földfelet­tiek közül s lenn a mélyben csemegéül fel­falják. Wells ebben a képben egy szociális gon­dolatát akarta megjeleníteni, azt, hogy ha a társadalom két nagy osztálya, a középosztály és a proletáriátus közötti széles szakadék to­vább is fennáll, sőt szélesedik, akkor az em­beriség jövőjét nagy veszedelmek fenyegetik. A fantasztikus elképzelésben a mai társadal­mi rend kiritikája van szemléltetve. Az iró fantasztikus elképzelésében azon­ban meglátszik, hogy dereng valami, amire utólag a tudomány a maga módszeres kuta­tásával bukkan rá. Egy német természettudós, Westen- höfer most nagy érdeklődést és vitát kelt egy teljesen uj és meglepő hipotézissel, amely ha érvényre jut, ugylátszik, át fogja alakítani az emberi nem eredetéről és kez­deteiről való tudomásunkat. Abból a Heckel- féle törvényből kiindulva, hogy minden lény embrió és kisded alakjában közelebb áll és jobban hasonlít a vele származásiig rokon- fajokhoz, mint felnőtt korában, Westenhöfer megállapította, hogy az emberszabású ma­jom, különösen a csimpánz, mikor még em­brió és csecsemő, teljes szervezetében köze­lebb áll az emberhez, csak élete további fo­lyamán hajlik el tőle. Ebből tudományosan indokolható gondolatmenet utján, melyet itt részletezni túlságosan messzevezető és szak­szerű volna, azt a következtetést vonja le, hogy nem áll meg a darwinistáknak az a föltevése, hogy az ember valami eddig még fel nem derített közbülső lény (missing-tink) utján a majmoktól származik, vagyis előbb volt a majmok valamiféle fajtája, ebből fejlő­dött az a bizonyos föltételezett, de nem is­mert közbülső lény, ebből pedig az ember. Westenhöfer szerint a dolog fordítva áll: előbb volt az ember, akinek fajtája az élőlé­nyeknek a tenger vizéből való kiválása után valamiféle reptitiakból (csuszó-mászók) szár­mazott s azután bizonyos emberfajok fejlőd­tek vissza majommá. Népiesen kifejezve ez annyit jelentene, hogy nem az ember lett a majomból, hanem a majom az emberből. A majom tehát nem volna egyéb, mint messze- messze évezredekben állattá fajult ember, — mondjuk nyers kifejezéssel, — elzüllött ember. A tudománynak még lesz szava, nem is egy, ehhez az elmélethez, de a benne kifeje­zett gondolat mindenesetre érdekes és alkal­mas arra, hogy gondolkodóba ejtsen. Eddig, ha az emberiség jövőjére gondoltunk, tudó­sok, költők, egyszerű elmélkedő emberek, a fejlődés gondolatának Ígérete alatt képzeltük ezt a jövőt: az ember idővel tökéletesedni fog, mert az emberi faj múltjára visszatekint­ve csak a folytonos előrehaladás perspektí­vája tárult elénk. Láttuk az utat, melyen az emberiség valami majomféle állatból kiin­dulva a neandervölgyi és a cromagnoni em­beren át eljutott mai fejlett állapotáig s a jö­vőbe sejtő lelkünk előtt még sok évezrednyi további tökéletesedés káprázatos lehetőségei tárultak fel- A természettudományosán gon­dolkodó müveit ember számára ez a jobb jö­vőbe vetett hit pótolta a vallás Ígéretét a tul- világi boldogságról és tökéletesedésről. Most azonban a tudomány komolyan figyelmeztet: vigyázz, ember, az utad nemcsak előre visz, vihet visszafelé is, az embernek állattá való visszaíajulása a lehetőségek területébe tar­tozik, rajtad múlik, előre vezessen-e az ut, hogy vissza. Tudtommal ez az első eset, hogy tudós erre figyelmeztet. Költők ellenben már Wells előtt is gondoltak rá. Mert a költő érzi az emberiség lelkifur­dalásait s megsejti a jövő veszedelmeit. Az­után jön a tudós es igazolja és konkretizálja azt, amit a költő lelke homályosain megsejtett. I iOGfb ^ ügyvédvizsgára készü­lők kérjenek „TJTMUTATÓ“-t, Dr. Fehérváry I Szemin nriumától, BUDAPEST IV., Váczí u. 20. I Prága, szeptember 18. A Popolo d‘Italia érdekes levelet közöl Gajdétól. Gajda a levelet a lap főszerkesztő­jéhez, Arnaldo Mussolinihez címezte, aki a duce testvére. Az Írás tulajdonképpen hely­reigazító nyilatkozat akar lenni egy régeb­ben megjelent olasz cikkre, mely Gajda af­férját tárgyalta. A volt vezérkari főnök nagy­jában a következőket közli magáról. Mindenekelőtt tagadja, hogy valaha né­met lett volna. A fascista szervezetnek nem tagja. Orvosnak azért adta ki magát Montenegró­ban, hogy ne kerülhessen az osztrákok kezébe. Egész orvosi praxisa abból állott, hogy dezdníiciálta a kórházat. Mint vezérkari főnök arra törekedett, hogy a hadseregből száműzze a politizálást. Ezzel hivta ki maga ellen a Csehszlovákiában any- nyira felburján zott szocialista internaciona- Irmust. Egyik vádlója (itt Kratoehvilra gondol) Magdeburg, szeptember 18. A nagy dráma befejeződött. Schröder tel­jesen beismerő vallomása megkönnyítette a pör technikai lebonyölitását, most már gyors egymásutánban peregtek le a tanúvallomások, hangzottak el a szakértői vélemények, a véd­és védbeszéd. Az esti órákban a törvényszéki tárgyalás már be is fejeződött, úgyhogy késő este az Ítéletet is kihirdethették. Még egyszer Haas vezérigazgató A meggyilkolt sógorának, Grimmnek ta­núvallomása még egyszer felvetette Haas ve­zérigazgató ügyét. A tanúnak az volt a benyo­mása, hogy Schrödernek ismernie kellett Haast. Elnök: Vádlott, ön olyan kijelentést tett, hogy Haas vezérigazgatót olyan pontosan le­írták ön előtt, hogy ebből Haast a szembesí­tésnél feltétlenül felismerhette. Vádlott: Valami hasonlót mondhattam, de ismétlem, hogy Haast is ismerem Elnök: Akkor hát honnan? Vádlott: Erre nem felelek. Már ismétel­ten kijelentettem, hogy Haasnak semmi köze a gyilkossághoz. Ennél többet nem mondok. Megtagadha­tom az olyan kérdésekre a feleletet, amelyek rám büntetőjogi következményekkel járhat­nak. (Nagy mozgás.) Elnök: Haast a gyilkosság előtt, vagy a gyilkosság után ismerte meg? Vádlott: Nem, ebben a kérdésben nem adok több feleletet. Elnök: Miért mondotta el tehát cella tár­sának, Schulzénak mindazokat a dolgokat, amiket Tenhold komisszáriusnak mondott? Vádlott: Mert az a gyanúm volt, hegy Schulzét kikémlelésemre osztották mellém. Elnök: ön azonban azt is közölte Schul- zéval, hogy önnek még jelentékeny terhelő anyatr van birtokában és ha a szökés sikerül, alárendeltje volt, elmebeteg, a másik a volt szolgája, aki lopásért már büntetve volt. A levelet Gajda a következő szavakkal fejezi be: — Tisztelt főszerkesztő uram! Használ­ja föl levelemet, ahogy jónak találja. Az Ön részére szántam, mert fontosnak tartom, hogy teljesen tisztán tásson annak a icrfiunak testvére, akit mindeneknél jobban csodálok és annyi­ra tisztelek. Ezzel egyidejűleg arról értesülünk, hogy Gajda a román fascista köröik íölvilágositásá- ra is nagyfontosságu interjút adott egy buka­resti Lap munkatársának, Gara Ernőnek, akit tegnap délután fogadott Prágában. A tábornok Írásbeli üdvözletei küldött a román lap utján a román hadseregnek. ügy látszik, most már a volt vezérkari főnök veszi át a szót Benes külföldi sajtópropagan­dájával szemben. egy idő múlva visszatér Magdeburgba, ahol el fog rejtőzni és megindítja a zsaroló hadjáratot Haas el­len, mert kompromittálló levelek vannak a birtokában. Ezekről a levelekről azt mondotta Schulzénak, hogy Rottmerslebenben vannak elrejtve. A mondott helyet felkutattattam, de a levelek nem voltak ott. Ez is valami kitalálás? Vádlott: Schulzéban nem biztam és ez­ért félrvezettem. A levelek megvannak, de nem a gyilkosságra vonatkoznak. Rasmus ügyész: Mord ja csak, vádlott, ismeri-e maga Haas vezérigazgatót egyálta­lán? Vádlott: Magától értetődik. Ügyész: Úgy? És honnan és mióta? Vádlott: Erről minden felvilágosítást megtagadok. (Mozgás.) Zaeper védő: Kérem a vádlottat meg­kérdezni arra vonatkozólag, hogy ez év feb­ruárjában volt-e Haas vezérigazgató autóján Sclirödernél Gross-Rottmerslebenben? Vádlott: Ennek a dolognak semmi vonat­kozása nincs a gyilkossággal. Haas vezériga^ gató egy másik ur kíséretében volt nálam, de hogy milyen célból, azt nem mondhatom meg. A szakértők véleménye Ezután Mettger stuttgarti fegyverszakértő terjesztette elő részletes véleményét. Oebbe lelkész Schröder atyjáról mondott el jellem­ző adalékokat, melyek szerint az atyja erősen alkoholista volt és maga is látta, hogy két éves gyermekének sört adott inni abban a hitben, hogy a gyermek ettől erősebb lesz. A vádlot­tat átalagembernek ismerte meg, aki azonban forró szeretettel csüngött édeanyján. Azon az estén, amelyen a végzetes szerencsétlenség történt, a fiatalember teljesen összetörve jött hozzá, úgy hogy alig tudta megvigasztalni. Míg Schröder a tárgyalás eddigi folyamán vasideaeket árult el és nyugalmát egy Schrödert, a magdeburgi gyilkost balálra ítélték Az utolsó tárgyalási délután szenzációs részietekben bővelkedett Haas Rudolf vezérigazgató kihallgatása ^gflss sks bűk e*s vsa ms ae 'mm isa Hasas ac pp se ] Jácintok) I tulipán, nárcisz, valamint mindenféle holland virághagymák megérkeztek. i . B S Kerjen ingyenes német vagy cseh árjegyzéket! | RAIS & €©„, | magnagykereskedé3 és tenyésztés t Prüüa !!., ösitítusfc á 1-3 * ______.__________ 5,45 I I a® ess áss bk see 32a sa as sa zss sm tm es. pillanatra sem vesztette el, az édesany­jára való visszaemlékezésnél most egy­szerre összetört. Feje mélyen lehanyat­lott, kezeit arcához emelte és keservesen zokogott. Thomas dr. egészségügyi tanácsos és Bo- retius dr. szakértői véleménye után a biróság elrendelte Haas vezérigazgató kihallgatását. A halálraítélt Schröder Haas nem ismerte Schrödert Az ártatlanul meghurcolt Haas vallomása az­után teljes világosságot derített az ügyre. Ki­jelentette, hogy életében akkor látta először Schrödert, amikor a vizsgálóbiró előtt szembe­sítették. Szavai olyan meggyőző erejűek voL tak, hogy Schröder teljesen elvesztette bizton­ságát, nem mert ellenmondani. Mentegetőzni próbált, hogy ő sohasem állította azt, mintha Haas vezérigazgató őt ismerné. Mikor szemé­re olvasta az elnök hazugságait, semmit sem tudott válaszolni. Ezzel a kérdés tisztád zódott is és Haas vezérigazgató, oMnek személye kö­rül az utóbbi hetekben olyan szenvedé­lyes harcok folytak, teljes rehabilitációt nyert. A befejező akkordok Ennek a kérdésnek a tisztázása után a biróság előtt teljesen világosan állott az egéas ügy. Rasmus főügyész hatalmas vádbeszédet mondott, amelyben megrázó erővel tárta fel a szövevényes bűnesetet, amelyet Schröder ma­ga gondolt ki és hajtott végre. A védő csak a terheltséget tudta egyedüli mentségnek fel­hozni. Ezután még egyszer Schröder szólalt fel. Még egyszer hangsúlyozta, hogy tettét kolosszális szükségében követte el. Nem gyá­vaságból akart megszökni, hárem azért, mert a magdeburgi bíróságban nem volt bizalma, Berlinben akart birái elé állani. Hellinget azért lőtte le hátulról, mert nem tudott a sze­mébe nézni. Végül kéri annak a figyelembe vételét, hogy mindössze 21 éves volt, amikor tettét el­követte s ha a biróság objektív lenne, akkor javítóintézetbe küldené. Ettől a bí­róságtól azonban nem várhat obejektivi- tást, mert tudja, hogy előre megformulá- zott ítélettel jöttek ide. Hogy Haast belekeverte a dologba, az termé­szetes. A vizsgálat folyamán mutattak neki egy kiutat és ő őrült lett volna, ha fel nem használja. Az ítélet Másfélórai tanácskozás után a bíróság kihirdette az ítéletet. A vádlottat rabló gyilkosság miatt halálra ítélték. Az Ítélet szövegezésében az is benne van, hogy a biróság megállapította, hogy a bűn­tettben senki más részes rém volt. Schröder teljesen nyugodtan fogadta a halálos ítéletet és a legkisebb felindulás nél­kül követte őreit cellájába.

Next

/
Thumbnails
Contents