Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-19 / 214. (1252.) szám
4 1926 szeptember 19, vasárnap. Pl«<ÍMA^Cíta®.HlRBAE igtnuSSSSSSBB^ Í^SSSSSSSS^SSSSSS^. PÁRISI NAPLÓ írja: Márai Sándor. A sárga könyv. izlo¥«nszkó legnagyobb üveg- és porcellánüzlete Pausz I. Koiice, Főutca 19. sx. (Telefon 33.) . ti* 5300 A Rosentnal és Meissen porcellángyárak vezérkeDviselcte. máinak, készülő 'trilógiájának első két kötete A boU'Ievard hangos a német szótól: ehez senkinek nincsen köze, csak a németeknek és a franciáknak. A boulevard nem Paris, s a tízezer német turista nem a német közvélemény. De a mód, a hogy a német turistát jönni és menni engedi Paris, ahogy itt rossz szót nem hallanak, s ahogy az erős pénzük dacára sem vámolják el ittartózkodásukat szigorúakban, mint az angol vágy cseh vendég sejourját, s ahogy hatóság és finánc, közlekedési rendőr és sajtó egyforma előzékenységgel bánnak a német vendéggel, bizonysága annak, amit német és francia földön háború előtt, alatt és után minden épeszű ember tudott és érzett, hogy a kontinens két leghatalmasabb nemzetének, s az európai civilizáció és kultúra, — (két fogalom, amit ez az idő egyre élénkebb hangsúllyal választ ketté) — két nagy forrásának egymásrautaltsága sokkal mélyebb, sokkal komolyabb, s a két lélek különfélesége mellett is kevésbé tragikus, mint ahogy az ellenkezőjét állam- raison, politikai érdek vagy katonai okosság a történelmi periódusok során néha feltüntetni szerették. A németek nyakába nem borul egy francia se a mai Parisban; de az üdvözlés soha nem barátságtalanabb, mint amivel a turistahadakb^p visszaőzönlő volt fegyver társaikat fogadják. Az ocsúdó európai lélek kezdi tudni a háború után, hogy sorsának igazi veszélyét és ellenfeleit a kontinensen kívül kell keresnie; a német nacionalista kezdi tudni, hogy a nemzeti gondolat intenzitását a franciával való vetélkedés nem gyöngíti, hanem erősiti, s hogy az európai lélek, amihez a németnek van annyi köze, mint a franciának, s amit a franciának van annyi oka félteni, mint a németnek, megtalálja a maga hangját, ami, akármilyen rekedten szól még, nem lehet más, mint a humanitás hangja. A lodennadrágos turista a boulevardon s Poincaré nagy külügyminiszterének németeket üdvözlő beszédje Géniben, ezek az első, apró fénylései egy békének, amit nem szerződések, hanem az élet kényszerűségei diktálnak. Kínálat és kereslet ellenállhatatlan erővel törik át két nagy nép között a mesterséges kinai falat, s a németeknek pillanatnyilag fontosabb életérdekük, hogy a Rajnán szabad uszályhajók ússzanak német áruval fölfelé, mint az őr, aki szilárdan állt és dekoratív fogalom volt a parton s a német népiskolák falitábláin. Kenyér és szellem, munka és anyag szivárog, ömlik a két nagy medencéből a természet feltartózhatatlan törvényei szerint egymás felé, keresi egymást, egyezkedik és produkál. Amilyen tragikus az emberiesség, olyan magát ólértetődő a tőke szempontjából, hogy mindig nemzetközi, s a körülmény, hogy Schneider és Creusot francia cég a háború tartama alatt gondosan megőrizte érdekeltségeit Krupp gyárában éppen úgy, ahogy német-amerikai gyárak szállították a francia lövedékanyag több mint felét az antant ágyúinak, csak Európa érzékeny lelkeit lepheti még meg valamennyire. A németek és a franciák egyelőre még messze vannak attól, hogy békét kössenek egymással, — de elkezdődött valami, ami fontosságban nem alulvalóbb: üzleteket kötnek egymással. A genfi nagy nap első mámoros parolái után Briandnak nem volt sürgősebb dolga, mint a rajnai zóna kérdése mellett a francia borok beviteléről tárgyalni Stresemannal, s ez a reális kis mondat az újsághírekben több békés valóságot dokumentál, mint az egész mozi reflektortól beragyogott apotheozis, a- hogy két nemzet képviselői a lehunyó nap fényében egy dombon egymás kezét szorongatják s vállvetve pislahtanak az olajágas ga'amboktól körülröpködött szebb jövendő felé. A szebb jövendő a bor, a kenyér, az ex- I ross, ami megállás nélkül szalad át a németír: noia határon, a szebb jövendő Hern. A! üi.ler a párisi hotelben s Félix Potin franci*;! vigéce a Wertheiírt-áruház berlini elő-, szobájában. A szebb jövendő, azok a német könyvek a Quartier Latin könyvárusainak kirakataiban, s a szebb jövendő a sárga könyv, ami tíz esztendő után megint nyitva fekszik a müncheni boudpir asztalán. A sárga könyv, a francia regény, ami egyidőben több lelket kolonizált Franciaországnak a világban, mint az összes departementeok összes kaszárnyáinak összes divíziói. De itt van valami a két lélek, a német és a francia lélek közölt, az eredendő kétfélc- -iégen túl. valami uj idegenség. A sárga könyv az, ami nem kell a mai németnek, r német r "ény és dráma az, ami nem kell aí mai ír ;ónak. Kell egymás bora, szövete,! kenyere, selyme, gépe, orvossága, luxuscikke. De mindezen túl az, ami a két nép szellemi életében időszerűen „uj“, a háború által elválasztott, megszakított, az nem tud kapcsolatot találni. Mintha két nyelven beszélnének: franciául és németül. De az értelem nem beszél soha a fajtáik nyelvén, az értelem a szellem nyelvén beszél, ha nem is végső stiláris finomságaiban, de nagy lényegében nemzetközi. A háború utáni német irodalom nem kell a franciáknak, a háború utáni francia irodalmon fejét csóválja a német. Aki ezekben az elmúlt hónapokban sokat beszélt Parisban idevetődött németekkel, s hozzá nem a hátizsákos salakjával, hanem időnként a német művészet, irodalom, tudomány hivatalos és tényleges képviselőivel, minden ilyen talákozás után megállapíthatta a német művész, író váll- vonogató tépelődését: hol tartanak a franciák, álmodnak, mi van velők? A vesztett háborút automatikusan követő „forradalom" Németországban uj művészi kísérletek sodrát nyitotta meg (beszéljünk óvatosan „művészi kísérlet ékről", s hanyagoljuk ©1 az összes jelszavakat, amiket a háború utáni német irodalom iskolái cégtáblának kiragasztottak), jelenségek és személyek bukkantak föl s vesztek máris el, de kétségtelen, hogy a háború utáni német irógeneráció drámában és prózában „újat" hozott, — ami külsőség ebben az újban őszinte volt, az megmaradt, ami nagydob volt, elhullott a dobossal együtt. A háború utáni német iró a lelki isme rét szavát emelte fel, a polgártársban az embert kereste, az emberen túl az emberiséget. Milyen német volt ez a „nemzetközi" tendencia, ez az „emberiség" himnusz, ahogy és amilyen hangon jelentkezett, milyen tehetetlenül és szinte reménytelenül nemzeti volt és nemzeti maradt, azt látni ma, alig nyolc esztendős perspektívából, ahogy szinte gro- teszkül német problémává igazodott el mindaz, amit ez a generáció németség az emberiség szabadalmazott problémáinak gondolt el. A háború utáni német iró egy birodalom romjain ébredt; a német író tiz évig börtönben élt, a háború, a blokád, az infláció börtönében; az uj német himnuszok segélykiáltások voltaik, minden soruk átitatva az „embernek lenni" — öntudatával és felelősségérzetével, s minden soruk átitatva az „emberkereséssel" (mennyi fájdalmas pa- pirérzés és giccs tapadt közben e szép szavakhoz), már majdnem tagadva az individuumot, hirdetve a kollektív lelket. A dráma Kaiserje, Bronnenje, a regény Heinrich Mannja, Schickeléje, Dőblinje, a líra Mük- samja, Bhrensteinje, Unruhja, Werfelje, mind egy húron éneklik a felocsúdott embert, s szánják, költögetik, Ítélik el az „alattvalót". A háború utáni német irodalom át és át van itatva egy nagy emberi felelősség érzet iel, emberi szolidaritással, Sternheim hadjáratot hirdet a polgár, Bronnen a „szerelem" mint olajozott irodalmi effektus, Kaiser a tőké ellen. Míg a finom testvér, Thomas, időnként zenei műremekeket izzad ki magából, s esz- tétalelkek szivdobogva szürcsölik azt a freudizmusát a stílusnak, s mind a scherzo- kat, allegrokat, pianokat és idején elhalkuló fortékat, mikkel a nagy iró kilombfürészel egy-egy hansai családot, vagy egy varázs- hegyet, ötévenként az atelierjából, addig Heinrich a kortárs minden szenvedélyével, egy férfi s egy haragos szellem minden fegyverzetével, s egy átérett életszemlélet szin- tétikus kritikájával veti magát a kor problé(Der Untertan, Dér Köpi) épit és rombol, minden sora él és kapcsolata van az idővel, a kortárssal, a korral. Elszélesül-e a horizontja Balzac távlatáig? Ah, nincs ideje hozzá, tagadja a művész jogát, az emberiség nagy sorsfordulásainak idején gyertyafény mellett kellő távolból rajzolni meg az emberi komédiát, — vallja, hogy a művész politikus, szarva legyen a kortársak szava, élő, könyörtelen s akár ne több, mint az aktuális igazság szócsöve. Ez az aktuális igazság, 1918- ban, a német iró számára: embert nevelni az alattvalóból, államot teremteni egy összedült hierarchikus chaosból, emberközösséget építeni egy „kategorikus imperativus" alatt évszázadokon át drillre és üres tekintélytiszteletre nevelt társadalomból... Assy hercegnő s az „Istennők" forró regénye elmúlt; az „Alattvaló" fölemeli a fejét s farkasszemet néz a „Fej“-jel! A német iró tiz éve nem ismeri Párist. Barbusse és Rolland testvéri szava hallatszik át csak a zűrzavarban, — s Berlin boule yardjain ügyes ügynökök árusítják alkalmilag Páris boulevardjainak export-pornográfiáját, Lesbier kisasszony problémáit, színpadon, könyvben és levelezőlapon. Berlin inflációs kiadói nem győzik az „uj tehetségek" lancierozását, tucatjával buggyannak az uj nevek, mindnek van mondanivalója, mind hozzá akar szólni, mert Németországban történik valami, a német lélekkel történt valami, a choc elmúlt, s dadogva, kínlódva, hideglelősen, patbetikusan, de mind be akarnak kapcsolódni a megbeszélésbe, a gyárépületek vonala kifejezi az uj gépmunka ritmusát, házak épülnek expressionista drámák stílusában, s drámák, amiknek dialógustempóját a gépek dinamikájától lesték el, képek, amik gépben, üvegben, vasban, mozgásban keresik a dolgozó ember uj képformáját, — sisteregnek ezek a német évek, egy nagy és a világban magárahagyott, elszigetelt nap keres uj életformát, uj tempót, uj életet és uj művészetet. Mi történik közben Parisban? S ez az óriási meglepetése a német turistának tiz év után: Párisban nem változott semmi. A német iró megdöbbenve veszi kezébe tiz év után az uj francia könyvet: a francia iró ma is az emberekről ír, nem az emberiségről. A francia regény nem tanult és nem felejtett semmit. A francia prózának ma is megvan a tucat mestere, akik értik úgy a nyelvet s a francia regény s a francia élet problémáit, mint értették a XIX. század mesterei; talán nincs egy Flaubert-je, egészen biztosan nincs egy Zolája, s csak nemrég, hogy nincs többé egy France-ja ... De aki van, az Írja a sárga könyveket, s ezek a könyvek finomak, ezek a regények regényesek, a hősnek még mindig évjáradékai vannak, s a hősnő a legritkább esetben bolsevista, ellenben leggyakrabban generális leánya és művészi hajlamai vannak. A német turista, ha iró véletlenül, fejéhez kap, ha elolvasta a legértékesebb francia kolléga egyik legfinomabb uj müvét. Alszanak itt az iró, a publikum? Nem tudják, hogy mi történik a háború utáni világban? Tudják. A francia iró legjobb lelkiismerete szerint írja tovább a sárga regényt akkor, amikor a német író nem jut már el a regényességhez a problémáitól. A sárga könyv tartalma nem változott Párisban. S itt, ezen a ponton, van valami a két szellem között, ami talán áthidalhatatlan. Talán az, hogy Georg Kaiser forradalmasított polgára, „Kanzlist Krehler", a harmadik felvonásban problémái elől kiveti magát az ablakon, — s a „Bourgeois romanesque", ennek a problémának francia feldolgozása, amit esztendeje mutatott be egy párisi irodalmi színház, teljesen azonos konfliktusok után nem veti ki magát az ablakon, hanem mindenkivel megbékül, s leül ürü- combot enni fejessalátával a családi asztalhoz. A német író megdöbbenve szögezi le, hogy az uj francia irók nem tartják kötelességüknek részt venni tollúkkal a napi politikában. Hogy egy „modern" francia regény összes al- és felproblémáival nyugodtan történhetne mintegy húsz óv előtt. Ahogy ez a jelen, a francia jelen nagyjában moccanás nélkül fedi a húsz év előtti múltat. S amig a Rajnán túl egy óriási nép dolgozik és viaskodik a jövőért, addig a Rajnán innen egy óriási nép hasonlóan dolgozik s minden erejével konzerválja a jelent. Ezért jelenhetnek meg Párisban, tizenkét évvel a háború ouverture- je után, még mindig sárga könyvek, ideges szerelmek és türelmes férjek sujet-ivel. A francia írót még ezekben az években is jobban érdekli valahogy az élet, a német irót ezekben az években jobban érdekli a lelki- ismerete. Röntgen besugárzással gyógyítják a szellemi fejletlenséget Egy bécsi orvostanár kísérleteinek nagyszerű eredményei (Saját tudósítónktól). Bécsi híradások szerint Wieser Wolfgang orvostanár hosszas kísérletei, melyet a Rudolfinum-kórház Röntgen-osztályán folytatott, a mostani bejelentések szerint nagyszerű eredményeket hoztak. A hírlapi közlemények szerint Wieser professzor a Röntgen-sugarak besugárzásával feltűnő eredménnyel kezelt szellemi fejlődésükben visszamaradt gyermekeket, olyanokat is, akiknél az eddigi terápia szerint gyógyíthatatlan bénulási tüneteket állapítottak meg. Ezek szellemi képességét a Röntgen-sugarak behatásával sikerült a normális fejlődés utján elindítani. Wieser tanár a tavalyi orvoskongress/^-on bejelentést tett a kísérleteiről és nagyszerű eredményekről számolt be. Az orvostudomány már régen tisztában van a szervezet egyes mirigyeinek nagy szerepéről a vegetatív életben. Ilyen mirigyek például a pajzsmirigy, a mellékvese és az agy- velőfüggelók. Ezek az úgynevezett belső elválasztó mirigyek, amelyek munkájukkal, váladékukkal kormányozzák a test vegetatív életét. így az agyvelőfüggelékek befolyásolják a szellemi fejlődését, az indulatokat, az érzéseket, és ha ezeknek működése nem normális, akkor ez megakasztja a fejlődés folyamatát. Ezeknek a mirigyeknek a működését tudja irányítani röntgenbesugárzásokkal Wie- ser professzor és nemcsak hogy szellemileg fejletlen gyermekeket gyógyított meg, hanem ugyanezen az utón makrancos, rossz gyerekeket változtatott engcdel- mesékké, mert az indulatokat befolyásoló mirigyekre is tud ily módon hatni. xx Vidám és megható történetek, bá.’os leírások tárháza az „Ifjúsági könyvtár". Az első kötet már megjelent. Ára 12 korona. Alapit™ 17%. Alapit™ 17%. Horn Lajos utóda, Banská Bystrica Szlovenszkó legrégibb és legmodernebbül berendezett köípar gyártelep* Márvány-fllabástrom ernyők és csillárok, egyszérű, sima, valamint művészies szobrász díszítésekkel ellátva, selyem zsinór felszereléssel, nyugodt fényhatásuk folytán a jelenkor legelegánsabb és legelőkelőbb világitól. 5112 Kérjen árjegyzéket Köi&részelés, • csiszolás fényezés, homoksngárrésés TillanyeréreL Művészles kivitelű síremlékek útszéli keresztek, köszobrok minden könemben. ( Bútormárványlapok. Kapcsoló táblák. Iparművészeti munkák: Irószerkészletek, óratokok, hamutartók, szobor állványok stb. márványból. Kérjen árajánlatot.
