Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-19 / 214. (1252.) szám
Mai ssS9nHallc oldal 214. (1252) szám » Vd$3PII9Ba ^ 19^^s^p neovedéwe^6 bllTnt ^k/^^-J50* ^ SzlovenSzkÓi eS rUSZlTlSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága 11^ Panská ulice negyeaevre 76, havonta 26 Ké; külföldre: . •/ * ■ 12, n. emelet Telefon: 30311 Kiadóévente 400, félévre 200, negyedévre ICO, " Főszerkesztő: pOlltlKCLl nCiplLCLpjGL Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.—Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára l°2ö Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Ie^on:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha KS398i3HMBBlBSffi-AritiliüMB«TOaEaKggaHMaB::i^ a. • Trsrr-sr*. Huszonkétezer iskolázatlan Strejemann és Briand titkos tárgyalásai A kél állam gazdasági szöv@iségén@k megbeszélése ThoSryben — Hogy került nyilvános Ságra a nagy titok I Útban a német-francia antánt — Hit mond a két állam közvéleménye (fi.) Prága, szeptember 18. Ruszinszikóről a tavalyi választások óta keveset hallott a világ. Nagy események zaja mostanában csak ritkán veri föl a kárpáti völgyek csöndjét és az előbbi évek politikai tülekedése is mintha lecsillapodott volna. A viszonyokkal nem ismerős külföldi azt hihet- né, hogy a kis országrészben beállott a nyugalom és megelégedettség egyensúlyi állapota és mindenki boldognak érzi magát, hogy az autonóm országnak csúfolt Rusznn- szkó polgára lehet. Mi azonban, akik jobban ismerjük az ottani lakosság hangulatát, tudjuk, hegy ez csak látszólagos nyugalom, mely csák eltakarta, de meg nem szüntette a lelkek mélyén forrongó elégedetlenséget. Beszkid Antal személyében egy tehetetlen aggastyán ül Ruszinszkő kormányzói székében. Sem tekintélye, sem tehetsége, sem módja nincsen hozzá, hogy e terület jogainak érvényt szerezzen. Az igazi gubernátor nem ő, hanem a Prágából leküldött alkormányzó, aki a legnagyobb fölhatalmazásokkal ellátva szinte korlátlanul intézi az ügyeket. Nem sokat hallat magáról, de annál többet tesz, hogy a prágai kormány akaratát keresztülvigye és mivel tudja, hogy a nép mereven szembehelyezkedik az általa megtestesített rendszerrel, egyeseket akar magának lekenyerezni, mert úgy hiszi, hogy ha valahol, úgy Ruszinszkóban áll az a jelmondat: „gouverner, c'est corrómpire“. Aki e szisztéma ellen felszólal, a legnagyobb üldöztetésnek teszi ki magát és bár az uj állampolgársági törvény már hetekkel ezelőtt életbelépett, Ruszinszkóban szinte nap-nap mellett kézbesítik ki a kiutasitási végzéseket azoknak, akik nem hajtottak térdet Roz- syipal ur és kreatúrái előtt. Az elégedetlenség ma sem kisebb, mint amilyen egy esztendővel ezelőtt volt. Hogy is lehetne kisebb? A gazdasági viszonyok semmivel sem javultak és az adóvégrehajtó ma gyakoribb vendég a portákon, mint bármikor előbb. A Verhovma szegény népe a legnyomoruságosabb viszonyok között él és a földi mennyország, amelyet hat-hét esztendővel ezelőtt annyiszor ígértek neki, csak nem akar eljönni. Az élet a háború előtti viszonyokhoz képest semmivel sem jobb, sőt bátran mondhatjuk, hogy rosszabb. A külügyminisztérium propagandája mindazonáltal azt áltitja, hogy a csehszlovák kormányzat az életstandardot megjavította és a lakosság kulturális színvonalát is tetemesen emelte. Ezzel szemben éppen tegnap került a kezünkbe egy kimutatás, amely szerint Ruszinszkóban nem kevesebb, mint huszonkétezer gyermek nem jár iskolába, mert a kormány nem gondoskodott megfelelő tanintézetekről. Ha nemzetközi fórumokon szóba kerül Ruszinszkő, akkor cseh részről mindig azzal mentegetik magukat, hogy az autonómiát eddig azért nem lehetett megvalósítani, mert a lakosság egy nagy része analfabéta. Ez az argumentum már azért sem helytálló, mert a csehszlovák kormány a saint-germaini szerződés aláírásakor is jól ismerte a ruszin nép kulturális viszonyait, igy tehát már akkor módjában lett volna erre figyelmeztetni a nagyhatalmaikat. De mivel Wilson csak azzal a föltétellel volt hajlandó hozzájárulni e területnek a csehszlovák államba való bekebelezéséhez, ha a köztársaság kebelén beGenf, szeptember 18. A háború utáni idők kétségtelenül egyik legnagyobb eseménye volt az a találkozás, mely tegnap folyt le Thoiryben, a francia Jura egyik kis határ- falujában, Stresemann német külügyminiszter és Briand francia külügyminiszter között. Már a reggeli órákban feltűnt Genfben, hogy a két miniszter valamire készül. A francia és a német deflációk azonban mintha titoktartást fogadtak volna, senkit sem avattak be a tervbe. Egyedül egy francia lap szemfüles újságírója volt oly ügyes és szerencsés, hogy észrevegye Briand, meg Stresemann autóinak elindulását. Azonnal autóba vetette magát és a két delegációs autó után iramodott. A határon a pénzügyőrök és a határőrök igyekeztek visszatartani az újságírót, hogy elveszítse a két miniszter nyomát, de hiába, az élelmes francia keresztüljutott az összes akadályon s csakhamar ismét megtalálta a két miniszteri autót, őrült iramban mentek a kocsik Thoiry felé, ahol végre a kis Leger-szálló előtt megállották. A francia újságíró látta, amint a két miniszter kilép, látta, bggy a ,szálloda tulajdonosa egy különszobába vezeti őket, látta, ahogy bezárják az ajtókat és megkezdődik a tanácskozásórák hosszáig várt az újságíró, végre csaknem öt óra elmúltával a két miniszter s a tolmács elhagyták a kis szálloda szobáját s visszaindultak Genfbe. A szemfüles francia újságíró ügyessége következtében ezt a végtelenül jelentős tárgyalást, mely nagyon hasonlít a locarnói napok híres arconai találkozásához, nem lehetett titokban tartani. A késő esti órákban a francia delegáció kénytelen volt kommünikét kiadni, amely akármilyen szűkszavú is, mégis bevallja a tényt, sőt azt is elmondja, hogy a thoiryi találkozón sikerült a két állam közt levő problémákat a maguk teljességében a megoldás felé vezetni. Sorban minden függő kérdés szóba került s az egységes megoldás módját is megbeszélték. A két miniszter most érintkezésbe lép kormányával s ha a kormányok azonosítják magukat a miniszterek álláspontjával, akkor létrejött a végleges német—francia megegyezés és együttműködés. Este Briand fogadta a francia újságírókat, akik lázasan várták, hogy mit mond a külügyminiszter a thoiryi találkozóról. Briand azonban néhány apró részleten s lül széleskörű önkormányzatot kap, Kramair és Benes szívesen ígértek meg mindent, amit Wilson kívánt és nem sokat beszéltek kulturálatlanságról, analfabétizmusról és hasonló dolgokról. Nagyon jól érezték, hogy a legnagyobb ellentmondásba keverednének, ha azt állítanák, hogy az a nép, amely szerintük szabad elhatározásából csatlakozik hozzájuk, nem ért meg még annyira, hogy önmagát kormányozza. Mikor azután Ruszinszkót megkapták és az autonómiát meg kellett volna valósítani, egyszerre csak előhozakodtak azzal a kifogással, hogy annak még nem érkezett el az ideje, mivel az a gonosz magyar rendszer szándékosan tudatlanságban hagyta a népet. Erre persze azt lehet ellenvetni, hogy azt a sokat hangoztatott kulturálatlanságot inkább a ruszin nép, mint a magyar kormány számegy-két kábító szellemességen kívül nem árult el semmit. A megbeszélés anyagát és eredményeit a legnagyobb titoktartással őrzik. valószínűleg azért, hogy amig a kormányok nem hagyták jóvá a megegyezést, semmi se kerüljön napvilágra. Briand szerint a tárgyalás nehéz volt, minden szóba került rajta s Stresemann, akivel élvezet tárgyalni, nem gördített nehézségeket a francia álláspont elé. Szimbólumként említette a francia külügyminiszter, hogy amikor Thoiry felé indultak, a Mont’Blanc hatalmas csúcsa ködben volt, de a tárgyalás alatt a fejedelmi hegy mindinkább kitisztult s visszafelé menet már teljes pompájában ragyogottStresemann dr. is fovadóestélyt adott, melyen szintén eredményesnek mondotta a találkozót. Sasierwein érvelése a német-francia szövetség mellett Thoiry belekerül a világtörténelembe, ahol talán úgy fog állani, mint . a német—francia antant megszületésének pillanata. óriási horderejű kérdéseket intéztek el az idilikus fekvésű batárfaluban. Egészen bizonyos, hogy Stresemann fölvetette a Rajna-vidék gyors kiürítésének, a Saar-vidék fölszabadításának, a katonai ellenőrzés megszüntetésének, a gyarmati mandátumok kiosztásának, Eupen és Malmédy visszaadásának kérdéseit, a francia külügyminiszter pedig a német pénzügyi segítség problémáját hozta elő. A két hatalom mint teljesen egyenrangú fél tárgyalt. A tanácskozás anyagát lényeges gazdasági kérdések alkották, de tagadhatatlan, hogy érzelmi és hatalmi problémák is szóba kerültek. Ugylátszik- hogy a hatalmas kontinentális német—francia szövetség kiala- kulóbam van. A káli-konszern és a nagy vas- kartell első lépései a két nemzet szoros együttműködésének. Végtelenül érdekes ebből a szempontból az, amit Sauerwein, a Malin hírneves publicistája a német—francia szövetségről mond. Iájára kell írni, mert hiszen köztudomású, hogy Ausztria valamennyi nemzetisége között is a ruszinok állottak a kultúra legalacsonyabb folkán, tehát elmaradottságuk oka bennük és a természeti viszonyokban, nem pedig a magyarokban rejlik. Benes azonban kényelmesebbnek találja minden bajiért a i magyarokat felelőssé tenni és úgy beállítani a dolgot, mintha a csehszlovák kormány leg- hőbb vágya volna az autonómia megvalósítása, de azt a nép alacsony kulturális színvonala miatt nem teheti meg. Arról persze nem beszél, hogy Ruszinszkóban ma is hu- szonikétezer gyermek néim járhat * iskolába. Nem egyszer gúnyolódtak már afölött, hogy a békeszerződés Ruszin-szkon ak autonómiát adott, mig más, sokkal nagyobb és előrehaladottabb területekről nem gondoskodott ily atyai módon. Ebben van némi igazE szövetségnek — úgymond — lehetnek ellenzői vagy hívei. Csak egy nem lehet: a dolgot iéiig megcsinálni. Ha Francia- ország elutasítja a német közeledést, amire kétségtelenül nagy hajlam van a nép között, akkor nem szabad egyetlen ponton sem ogyiitt haladni a birodalommal. Viszont azonban, ha Locarno és Genf után mértékadó körök elhatározták, hogy az európai béke és a két nemzet érvényesülése érdekében megteremtik ezt a hatalmas kontinentális gazdasági blokkot, akkor nincs helye fentartások- nak. Akkor egész szorossá kell fűzni a gazdasági kapcsot. Ha ez megtörténik, a világ egy olyan gazdasági hatalommal fog meggazdagodni, melynek szava döntő lesz sok pénzügyi kérdésben, igy elsősorban a szövetségközi adósságok elintézésének kérdésében. Amit Franciaország külön nem tudott elérni, azt Németországgal együtt könnyen elérheti Washingtonban. Európa ugyanis ekkor igy érvelhet: Mi mindent megtettünk a béke érdekében, lemondtunk a gyűlöletről, lemondtunk a győzelem anyagi előnyeiről, békésen egy táborba hoztuk a régi halálos ellenségeket, különbség nélkül akarunk résztvenni a világ nagy újraépítő munkájában — most Amerikán van a sor, neki is belátással kell lennie, szintén le kell mondania a háború nagy előnyeiről s úgy kell támogatnia az újjáépítés nagy munkáját, hogy elengedi az európai közgazdaságot megölő háborús adósságokat. A tagadhatatlanul ügyes Sauerwein ezzel a döntő érveléssel akar hangulatot csinálni a német—francia megegyezésnek. A két nemzet blokkját úgy állítja a közvélemény elé, mint olyan uj nagy hatalmi csoportosulást, mely ismét döntő szerepet játszhat a világban s a francia trikolórt is, a német lobogót is újra a hatalom és a jólét ormaira emeli. Egyelőre nem tudni, milyen lesz a francia közvélemény többi részének véleménye. A német saftó Thoilryról Briand és Stresemann megegyezése magában véve még jelentéktelen. Minden attól függ, hogy viselkedik a két állam közvéleménye. Ebből a szempontból rendkívül fontos a párisi és a berlini sajtó megfigyelése, mert a lapok hűen tükrözik azt a hangulatot, mely a thoiryi találkozás után a német—francia együttműködés szempontjából a közönség körében kikristályosodott. Németországban ság, ámde másfelől tény, hogy Saint-Ger- mainben Ruszánszkó megkapta az önkormányzatot, hogy a csehszlovák állam ennek' megvalósítására ünnepélyes kötelezettséget vállalt és hogy az állam alkotmánya is biztosítja az autonómiát. Az önkormányzatot te- i hát nem adhatja föl Ruszinszkő lakossága és nem adhatja föl az ottani magyarság sem, mert ez azt jelentené, hogy lemondana arról a kevés előnyről, amelyet számtalan hátrány mellett a békeszerződéseknek köszönhet. Az alkotmány és a törvények végrehajtására irányuló törekvés nem utópia, hanem a legreálisabb célkitűzés, ami csak elképzelhető. Az autonomista mozgalmat ezért változatlan rokonszcnvvel kísérjük figyelemmel és, erősen hisszük, hogy Ruszinszkő fölött sokkal hamarabb, mint egyesek hiszik, föl fog virradni az önkormányzat napja. SESnUMnT’. - .'JT/ ^.'.ilTa^.11. ZMZB2K3 ’íSTaEBOWnDSinMLBBttHBUUBmKMtmmmmtmwnyimifi>i mutctpu-i— ""fTTii fTTTTT—TT*"—n»iap.m7 HUJ Az Újságírók Újságját miiMflenlhi waésvesBi. QJJ«agfir<S»9e UisássSáfeam wíSsbőSííír "a- fisai, mtlcaesem B*eR,esBc««0|sfr iaaasM&s hirdet, fix misé j&naSc ®ü,«r.BfcS7S«r.8RjSa ör&ísfiaa mroesp azok névé*, ©telis ®Sas»Sftc?, vegy (P-árfioS* 4®íj©SeS*:éirat bőiéinek a S5siKs8St<5«ltMKtoa.
