Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-19 / 214. (1252.) szám

2 1926 szeptember 19, vasárnap. I Dr.BiirsícsZoltán Ügyvéd JO^ÍSS<SSST3ÍffSál"SfiJgSfiSí | Budapest, Berlini tér 3. Westend ház. E = Előkészít az összes jogi vizsgákra. = | Jegyzetből let. Tanácskozás. 4. _jr.-A.nja- -rr-ra ■»■»- Ta-a.-tTv.-.^nntvaacmrupmittr-.'s m ' »i» .■ „■a.'unrcrziv.^Hi.t-i c .... — .-...m -—*rr~~-­eg yelőre még hallgatnak az újságok s addig, ami-g nincsenek pontos adatok a megegyezés érdemleges tartalmáról, senki sem akar hozzászólni. Egyedül a Vorwárts közöl már most. nagy cikket a thoiryi találkozóról s megállapítja, hogy a megegyezés semmi egyebet nem hozott, mint a versaillesi szerződésben amugyis kilá­tásba helyezett enyhítések meggyorsí­tását Az optimizmussal addig várni kell, mig a francia közvélemény nem hallatja hangiát. Kérdés, nem fogják-e Párisban Briandot de- zavuálni. Maga Németország örömmel veszi a megegyezést, örömmel emelkedik ismét a szabad nagyhatalmak sorába. A francia szö­vetség nem fontos, csak az a fontos, hogy a Rajna-vidéket kiürítsék, a Saar-területetet visszaadják és a katonai ellenőrzést meg­szüntessék. Stresemannak vigyáznia kell, hogv ezekért az amugyis kijáró előnyökért ne kösse le a német közgazdaságot a frank megmentésére. Paris megértőén viselkedik A francia lapok nagy történelmi ese­ménynek mondják a két külügyminiszter találkozását és a legpontosabb részletekig közük a tár­gyalás lefolyásának külső körülményeit. Sauerwein cikkét ismertettük már, úgyszin­tén azt a kalandos riportot, amelyben a Pe- j tit Párisién tudósítója elmondja, hogy mikép­pen tudta meg a konferencia létrejöttét. Ha a német lapok elismerik, hogy a kívánt elő­nyökért bizonyos gazdasági előnyöket kel) adni Franciaországnak, akkor a francia la­pok is szívesen koncedálják, hogy Stresemann teljes joggal követelte a Locarnóban és a Dawes-javaslat által úgyis kellőképpen garantált kiürítést. Hogy Páris és Berlin sajtója ily készség­gel elismeri egymás igazát, máris jó jel a jövő szempontjából- Egyedül a szélsőséges nacionalista sajtó az, amely nem szivesen veszi a német—francia megegyezést, mert még most sem bízik a birodalomban és Per- tinax az Echo de Parisban egyenesen rossz­hiszeműséggel vádolja meg Briand-t. Máskü­lönben a lapok jelentése szerint Briand már meghívta Stresemanmt Párisba, Loucheur pedig a közeli napokban Genfben Curtius bi­rodalmi gazdasági miniszterrel fog tárgyalni a végtelenül fontos gazdasági problémákról. Uj forradalom Spanyolországban? London, szeptember 18. A Daily Chronicle jelentése szerint Spanyolország belpolitikai helyzete ismét igen komoly. A gyalogság szövetkezett a tüzérséggel és bezárkózott a laktanyákba. Primo de Rivcra miniszterelnököt állítólag felszólították, hogy mondjon le. A lap szerint senki sem tudja, hogy az eljövendő 24 órában mi fog történni Spanyolországban. — Ezeket a riasztó híreket egyelőre se­honnét sem erősítették meg, úgy, hogy csak fenntartással kell öltét fogadni. Radics István a Jugosiláw-mag^ar közeledésről „A csa^ek adják vissza a magyar határvidéket*1 — Az ola­szoknak semmi keresnivalójuk sincs a Balkánon — Magyar- országnak Joga van a tengerhez — A dunai konföderáció előtt Budapest, szeptember 18. Rádiós István jugoszláv miniszter a Pesten* Lloyd genfi tudósi tója előtt a következő nyilatkozatot tette a jugoszláv-magyar közeledésről: — Hangsúlyoznom kell, hogy Jugoszlá­via egyetlen mértékadó tényezője sem alkar beleavatkozni Magyarország belső ügyeibe. Nem kritizáljuk Magyarország állami struk­túráját, de tudjuk, hogy Magyarország nem alkalmazkodik oly könnyen, mint Szerbia. Nagyon jól tuti dk, hogy Magyarország, füg­getlenül államformájától, a Duna völgyének megformálásánál igen fontos tényező lesz. Magyarország nélkül vagy Magyarország ellen semmit sem lehet a Duna vidékén cselekedni s éppen ezért ma inkább, mint valaha, elitél­jük a háború előtti politikát, mely az itt élő nemzeteket kölcsönösen háttérbe akarta szorítani. — Meg vagyunk győződve róla, hogy a magyarokat és a jugoszlávokat már a ter­mészet is egymásra utalta. Az Adria etnográíiailag kurvát, politi­kailag jugoszláv, gazdaságilag azonban épp úgy magyar, mint jugoszláv. Amikor először hangoztattam a belgrádi parlamentben ezt a tényt, azzal vádoltak, hogy a régi osztrák politikát követem. Ma nincs komoly szerb politikus, aki nem azono­sítaná magát nézeteimmel. Szerbia annyit szenvedett a tengertől visszaszorító régi po­litikától, hogy igazán nem hajlandó ugyanezt a politikát más népekkel szemben folytatni. Elismerjük, hogy Magyarországnak joga van a tengerhez, sőt annyira megyünk, hogy szabad kikötőt adunk Magyaror­szágnak egyik adriai kikötőnkben. Min­den jugoszláv politikus ezen az állás­ponton van. Tudjuk, hogy ez az egyetlen ut, amely a túl aktív olasz balkán politi­ka semlegesítésére vezet. Mi nem va­gyunk gyerekek, akiknek szükségük van az olasz vezetésre. Ausztria és Magyarország évtizedek óta küz­döttek az adriai kikötőkért, még pedig sok­kal nagyabb joggal, mint ma Olaszország. A kísérletek azonban nem sikerültek. Olaszor­szág gazdaságilag semmit sem jelent ne­künk, politikai vezetésre pedig nem szoru­lunk. Semmi a világon nem gátolhatja meg a dunai államok közeledését. A dunai vám­unió nem álom, hanem a közeljövőnek nagy politikai realitása. Arra a visszahatásra, amelyet a magyar- jugoszláv közeledés Jugoszlávia szövetsége­seinél fog kiváltani, Radics a következőket mondotta: — Azt hiszem, hogy a csehek sem kö­vethetnek természetellenes politikát. És ha ma egy béketárgyaláson akár egy millió ma­gyart akarnának Jugoszláviának fölajánlani, kózzel-lábbal tiltakoznék ellene. Ha a cse­hek okosak, akkor Szlovenszkó magyar ha­tárvidékeit oly hamar, amilyen hamar csak lehetséges, visszaadják Magyarországnak. Az ő dunai határuk lehetetlen és tarthatatlan. Az amerikai újságírók elnöke Magyarországon Budapest, szeptember 18. ’ Vass József helyet­tes miniszterelnök ma kihallgatáson fogadta Já­kob Landau amei'ikai hírlapírót, az amerikai új­ságíró csoport elnökét. Landau előzőleg bejárta Magyarországot és látogatást tett Klebelsberg miniszternél, valamint Csernoch hercegprímásnál is. Landau csoportjában több, mint száz nagy amerikai lap foglal helyet, amelyekben hazatérte után be fog számolni kedvező magyarországi be­nyomásairól. Masaryk elnök gratulált Benesnek Tapolcsány, szeptember 17. Benes táv­iratilag jelentette a köztársasági elnöknek, hogy Franciaország és Anglia támogatása mellett beválasztották a népszövetségi ta­nácsba. Masaryk elnök felhasználta az alkal­mat arra, hogy az esetből belpolitikai elő­nyöket biztosítson Benes számára és a kö­vetkező távirattal válaszolt neki: Értesítése igen megörvendeztetett s ön­nek is nagy örömet kell. hogy jelentsen. Európa, sőt a világ elismerését tudással, tisztességgel, előzékenységével és kitar­tásával érdemelte ki, a mi humanista cseh programunkat a konkretizálásig és a gyakorlati megvalósításig tudta vezet­ni. ön a kül- és belpolitikában Havücsek nyomdokaiban járt, az ő józan és tisztes­séges politikáját követte. Az önt ért el­ismerés minden tisztességes és gondol­kodó polgárunknak örömére és megerő­södésére fog szolgálni. Az igazság győz. Briandnak, Chamberlainnak, Cecilnek, Stresemannak, Nincsicsnek szívélyes üdvözlet. — T. G. Masaryk. 1 *" 1 —* ....... Ho dzsa a baloldal pergőtüzében Prága, szeptember 18. Az utóbbi időkben egyre gyakrabban lehet olvasni a baloldali blokk sajtójában támadó cikket Hodzsa Milán volt földmivelésügyi miniszter ellen. így elsősorban támadja Hodzsát a szociáldemokrata Robotnické Noviny, amely legutóbb azt irta róla, hogy Hod­zsa ellensége Masaryknak és Svehlának. Svehla konszolidálni akarja a helyzetet, mig Hodzsa ve­zetése alatt politikai káosz, skandalumok és affé­rok keletkeztek. Továbbá azt is állítja a lap, hogy Hodzsa vezeti a Benes elleni kampányt is, mert ő akar mindenáron külügyminiszter lenni. A Lidové Noviny pedig azért lámadja Hod­zsát, hogy ő ellensége a szerbeknek és barátja volt Ferenc Ferdinándnak is. Hodzsa Jászival egyetemben arra készült, hogy Ferenc Ferdinánd segítségével egy magyarellenes puccsot készít elő, bevezetteti az általánosválasztójogot és a főispáni állásokat nemzetiségi és ellenzéki emberekkel töl­tetik be. A Národni Osvobozeni azt Írja, hogy uem is egy Masaryk—Hodzsa ellentétről, hanem egy Dérer—Hodzsa ellentétről van szó. A cseh ag­rárius párt hivatalos lapja, a Venkov, ezen táma­dásokkal kapcsolatosan azt közli, hogy a balol­dali blokknak nem fog sikerülni az agrárius pártban egyenetlenséget kelteni. xx Kinek kell Kis Brehm? A földbirtokos­nak, gazdának, erdésznek, madárkedvelőnek, va­dásznak, állattenyésztőnek, tanárnak, egzőtikus or­szágok bámulójának stb. stb. 6CHÖPFLIN ALADÁR BALATONI TRAGÉDIA REGÉNY (25) — Ugy-e, ezt nem azért kérdi, hogy fe­leljek rí. Jól tudja, mért. A közelébe akarok jutni. Már nem bírom tovább maga nélkül. — Mért nem birja? Van elég asszony rajtam kívül — mondta Elza. Most végképp érezte, hogy jóvátehetetlen ostobaságot mondott, kiszolgáltatta magát. Bélteky finoman elmosolyodott. Elza észrevette a mosolyt és látta belőle, hogy a férfi észrevette a rést, melyet védekezésén nyitott. Azonnal bele is vágott ebbe a résbe. — Nekem nem kell más asszony, senki a világon, csak maga. Aztán, hogy Elza nem szólt, mert most már nem mert semmit mondani, csöndes, átmelegedett hangon mondta: — Látja asszonyom, nem kellene úgy rámnéznie, mint valami ellenségre. Sokat szenvedtem maga miatt. Vágyódtam, kín­lódtam, nagyon kívántam magát. Tudom, maga is szenvedett. De igen, tudom. Mind a ketten ugyanazért az egy dologért szenve­dünk, bajtársak vagyunk. Minek ez az ön- kinzás? Maga is érzi, hogy ez nem mehet igy a végletekig. Én tudom. Maga az enyém kell hogy legyen, ezt jól tudja. Akarja is, csak elaltatja az akaratát mindenféle kép­zelődésekkel. Mire való ez az egészségtelen dolog? Most már én nem akarom tovább ezt az értelmetlen játékot, nem is bírom. Elza hallgatott. Úgy el volt. erőtlen ed ve, hogy Bélteky egyszerűen a karjaiba vehette volna, nem birt volna védekezni. Bélteky érezte ezt. Közelebb húzódott a csónakban hozzá, megfogta a kezét és meg­csókolta. — Látja, könyörgök magának. Ne uta­sítson el, mint eddig — mondta szelíd, sze­relmes hangon. — Most itt hatalmamban van, de én nem élek vele. Délután várjon a szobájában. Mindjárt ebéd után. Meg fogom látogatni. Még egyszer megcsókolta a kezét és beugrott a vízbe. Erős, gyors ütemben Úszott az uszoda felé. Elza nézett utána, amíg látta a vizen úszó fejét. Nem volt felháborodva, csak na­gyon szomorú volt. Ez a különös találkozás olyan valószínűtlennek tetszett előtte, hogy alig tudta, valóság volt-e vagy délibábos képzelődés. El volt homályosodva a valóság- érzéke. De a Bélteky utáni vágyódás újra fellángolt benne, annyi idei hamvakodás után, olyan rettenetes erővel, hogy leborult a csónak deszkájára, a kezébe rejtette arcát és úgy várta be a hirtelen^ szédítő roham végét. Aztán lassanként magához tért és las­sú evezőcsapásokkal vitte vissza a csónakot az uszoda felé. Matild halványan, a félelemtől vacogva várta. — Soká elmaradtál, kedves. Nagyon fél­tem. — Elidőztem a nádasban. Olyan furcsa ott a kis vizi állatok élete. Millió és millió élőlény, mind apró, hogy alig látni és mégis mind élni akar, mind szereti az életet. El kell. egyszer velem jönnöd, megmutatom. Elza gyorsan, idegesen beszélt, nem né­zett a szemébe barátnőjének, aki gyanakod­va nézte az arcát és a szeme eleötétedett. Aztán Elza is elhallgatott, bezárkózott önma­gát... Szó nélkül ültek egymás mellett a hí­don. Matild fogta az Elza kezét, de most ne;m érezte azt a meleg áramot, amely más­kor Elzából ő bele sugárzott. Az áram ki volt kapcsolódva. Elza a leikével nem volt vele, valahol másutt járt. Szomorúak voltak mind a ketten. Mikor felöltöztek és mentek hazafelé, Matild busán mondta: — Valami történt veled, Elza. Ne ta­gadd, tudom. Valami idegen van benned, ami nem volt egy órával ezelőtt. Elza a fejét rázta és halványan elmoso­lyodott. — Igazán nem történt velem semmi — mondta olyan hangon, amelyen érezni lehe­tett, hogy uralkodik rajta. — Jól van, fiam — felelt Matild aláza­tosan. — Majd egyszer talán elmondod. Mikor elváltak, Elza csak félig-meddig leplezett zavarral kérdezte: — Ebéd után azonnal elmennék hozzád. Lehet? — Gyere, kedves, várlak — felelt Ma­tild nagyon melegen. Most nem csókolta meg Elzát, mint máskor. Matilddal próbált most védekezni Elza. Az ebédnél látta jönni Béltekyt az étterein terraszán, megijedt, hogy odajön hozzá, de Bélteky csak diszkréten köszönt, amint el­ment asztala előtt és a forrasz másik végé­nél foglalt asztalt. Elza sietve fogyasztotta el ebédjét, gyorsan fölkelt és sietve ment a villasor felé Maliidhoz. Tudta, hogy Bélteky figyeli, de nem nézett oda feléje. Gyors lép­tekkel ment, attól félt, hogy az a rettenetes ember utána fog jönni és elállja útját. Egy pillantást lopva mégis vetett az asztal felé, ahol Bélteky ült. Látta, hogy mozdulatlanul ül a helyén és komoran szívja szivarját. Kissé megnyugodott, de a lépteit nem lassí­totta meg s csak akkor érezte magát bizton­ságban, mikor befordult a Matild kapuián. Este volt már, csaknem teljesen sötét, mikor eljött Maliidtól. Félig-meddig meg volt nyugodva. Egész délután ott remegett a szivében a délelőtti jelenet emléke s valami különös, lankadt hangulat áramlott belőle az egész lényére. Néha váratlanul felharsant benne, mintha a vágynak egy zengő áriája szólalna meg, néha meg mintha kikapcsoló­dott volna benne minden, mintha elalélt volna az élete. Átengedte magát balátnője erélyes dédelgetésének. Matild nagyon gyön­géd volt hozzá, úgy bánt vele, mint valami gyermekkel, mesélt neki mindenféle ked­ves. mulatságos dolgokat, tréfált, muzsikált a zongoráján, dús uzsonnával traktálta, este­felé — kissé hűvös lett az idő — bebugyo­lálta kendőbe és minden áron azt akarta, hogy maradjon nála éjszakára. Elza azonban semmi áron sem akart, valahogy irtózott at­tól, maga se tudta miért, hogy ott aludjon Maliidnál. Alkonyat felé a villa elég tágas kertjében sétáltak, majd leültek egy padra. Matild megfogta Elza kezét és simogatta. — Félek, Elza — mondta szomorúan —, attól félek, el fogom veszteni azt a barátnőt, akit benned találtam. — Mitől félsz, miért félsz? — mondta Elza csöndesen, meghatva. — Tudod, hogy ragaszkodom hozzád, mitől félsz? (Folytatjuk.) r V Onnplr nmPQ Q’JnI'QPCTP arra’ íl0gy gyomor- és bélbántalmai miatt állandóan szenvedjen, amikor köz­^ ...^uo^ tudomása, Hogy a világhírű és mindenki által legelsőnek elismert SGft/IÁNDf ke serűviz azonnal megszünteti a rendszerint fenti bajokból eredő fejfájást, csökkenti a vérnyomást az agyban és meg­gátolja az érelmeszesedést. Emésztési zavaroknál éhgyomorra már fél pohár langyos IGMANDI keserűviz elegendő. Kapható kis és nagy üvegben. Szétküldést hely: Igmwr.tH keserűviz forrás vállalat Komárom. Árjegyzék ismételadáknak kívánatra bérment v

Next

/
Thumbnails
Contents