Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-10 / 179. (1217.) szám

1926 augusztus 10, kedd. 5 ^Rm^jVVAgite\R.HIRIiAB rmitiiiiriMipg>raBBi»a^TwaTOii<iMiiMiaw«iww6ig»MBW«B Kakovszky jobban van Kolozsvár, augusztus 9. (Saját luGÓsitónk távirati jelentése). Rakovszky Iván magyar bel­ügyminiszter, akit, mint jelentettük szombaton súlyos vakbélgyulladás miatt megoperáltak, mára már jobban van. Még valószínűleg e hét végéig marad Kolozsváron, ahol felesége állandóan be­tegágyánál tartózkodik, majd rokonának, Sándor Józsefnek mezőkaposi birtokára utazik felesé­gével együtt. Haast szabadlábra helyezték Magdeburg, augusztus 9. A magdeburgi tör­vényszék vádtanácsa Haas magdeburgi gyáros vezérigazgatót, akit Helling könyvelő meggyilko­lásának ügyében a gyilkos Schröder vallomása alapján letartóztattak és már két hónapja vizs­gálati fogságban tartanak, a hétfői napon szabad­lábra helyezte. Haas és Fischer kereskedő, akit szintén ebben az ügyben tartóztattak le, délben fél egy órakor elhagyták a fogházat. A cseh szocialisták munkás­szövetsége Stribrnyt támogatja Prága, augusztus 9. A csehszlovák szocia­lista párt munkásszövetségének bizalmiéi va­sárnap konferenciát tartottak, amelyen a szak­kérdéseken kivül részletesen foglalkoztak a pártban dúló egyenetlenségekkel is. Hosszas eszmecsere után elhatározták, hogy követelni fogják a Klofács-Stríbrny affér gyors elinté­zését. A munkásszövetség többsége Síribrny mellé állott s rendet kiván teremteni a párt­ban. Újra bűzlik a benzinpanama Prága, augusztus 9, A világsajtóban hír­hedtté vált prágai benzinpanama újból foglal­koztatja a közvéleményt. Boubela volt törzs­kapitány, aki a benzinpanamaper fővádlottja volt, nemrégen nyiltlevelet intézett Triml tá­bornokhoz és Homolka őrnagyhoz, a per kato­nai szakértőihez, amelyben azzal vádolja őket, hogy az ügyben hamis és tendenciózus -szakvé­leményt adtak. A két katonatiszt, a mai na­pig, amikor a följelentés határideje lejárt, nem perelte be Boubelát. A Morgen most ar­ról értesül, hogy Boubela a dolog ilyen for­májú elintézésével nem elégszik meg és az egész panamaügyet más utón is föl akarja éleszteni. A két 4iszt elleni vádját egy újabb röpiratban akarja megismételni s ez az isme­retes benzinpanama több érdekes okmányát is tartalmazni fogja. xx Nem pénz 12 korona egy oly köny­vért, amely az egész családnak okoz nagy örömet. Siessen megvenni a Tapsifüles nyu­szikát! mmmmmmmmmMummmmmmammaasmmmmmmmm A halászok nagyot néztek: — Hát így? — mondták csalódottan. — No persze! — Hászen így én is ki tudom fordítani, — kedvetlenült el Kárász Gyuri. Pintér Ádám csak hallgatott. De mikor Salétros János mindenáron követelte a liter bort, elöntötte a méreg. Hogy hát a minden­ségit ennek a muszkaországbul jütt legény­nek, ez akarja becsapni a magyar embert az­zal a buta pipával. No majd megtanítom én. Felállt az asztala mellől, aztán a legények közé lépett: — E’ semmi! — mondta Salétros János felé fordulva. — Én ujant mutatok, amilyent még sohase lattá. A legények körülfogták. Salétros János ránézett: — Mit? — Hát azt, — magyarázott Ádám bácsi, — kimész az ajtón, oszt mikó aszondom: „be- gyühecc”, hát begyüssz, oszt annyi csillagot lácc, hogy annyit még az égen se láttá. Salétros János megcsóválta a fejért: — Ászt iná nem hiszem el! — Hát menny ki! A legény kiment az ajtón, Pintér Ádám elhúzódott az ajtó mögé. A halászok arca csu­pa várakozás volt. Mikor pedig Ádám bácsi már elhelyezkedett az ajtó mögött, kiszólt: — Begyühecc! Salétros János belépett az ajtón, Ádám há--i karja hirtelen előre nyúlt és úgy locs- csantotta képen a híres legényt, csak úgy káp- rázott a szeme. — A dicsögöjit az ezermester formádnak, majd adok én neked sztrájkot! A halászok nevettek, Salétros János meg úgy eliramodott, hogy fán még most is szalad. Az ezermesterkedéssel azonban örökre felha­gyott. Azóta a sztrájk is elmúlt a halászok kö­zött, de még máig is emlegetik, hogy akkor volt Pöntölén az utolsó szlájk, mikor Pintér Ádám képen teremtette a pipaforditó Salét­ros Jánost. És mindenki tudja, hogy ez mikor volt Holnap dönt a magyar kormány a Csehszlovákiával kitendé provizóriumról Budapest, aug. 9. (Budapesti szerkesztős égünk telefonjelentése.) A Prágában időző magyar kiküldöttek kétnapos tárgyalási szünetét arra használták fel, hogy a kormánynak összefoglaló jelentést küldőjének azokról a tárgyalásokról, melyeket a delegáció a buda­pesti instrukciók alapján a csehszlovák kiküldöttekkel folytatott. A feldolgozott anyag holnap, kedden kerül a minisztertanács elé s azon dől el, hogy elfogadja-e Magyarország a csehszlovákoknak azt a propozicióját, hogy augusztus 13-án túl is megadják Magyaror­szág számára a ma fönnálló minimális gabonavámkedvezményt, ha a magyar kormány hajlandó megfelelő ellenszolgáltatást idni. Csehszlovákia az iparcikkek terén akar rekom- penzációt mintegy 150 különféle gyártmányra, amelyre hasonló kedvezményt kívánnak. Ezeket a kérdéseket holnap fogja a minisztertanács tárgyalni és tárgyalásai során döntést is hoz, mert a kormánynak utasításokat kell adnia a Prágában időző magyar bizottságnak, hogy megkössék-e Csehszlovákiával provizórikusán a megállapodást, vagy sem. A provi­zórium megkötése után is tárgyalni fognak a közös bizottságok, mert az a terv, hogy csak arra az időre kötik meg a provizóriumot, amig a végleges megállapodás létre nem jön. Az eddigi tervek szerint a provizórium mintegy 3—6 hónapi időtartamra terjedne. Mindkét kormány ugyanis valószínűnek tartja, hogy ez idő alatt meg lehet kötni a tarifáiig szer­ződést. i Clémenceau nyílt levelet Irt Amerikához az adósságok ügyében A nemzetek viszonya — nem bankáidét — Amerika ragaszkodik az adósságok megfizetéséhez Prága, augusztus 9. Clemencau nyílt levelet intézett Coolidge elnökhöz, amelyet az összes lapok közölnek. „Mi adósok vagyunk: és Önök hitele­zők — írja Clémencau. — Úgy látszik, hogy ez tiszta kassza-kérdés. Franciaország nyug­talanul tekint Amerikára. Ha a nemzetek puszta bankházak lenné­nek, a világ sorsát bankszámlákkal intéz­nék, Önök követelik tőlünk a haáiaclós- ságok megfizetését és éppen olyan jól tudják, mint mi, hogy az állami pénztár üres. Az ilyen esetekben a hitelező belemegy a részletfizetésbe. Ezt követelik önök is tőlünk. Ennek a komédiának titka azonban egy fiktiv eshetőség, amennyiben Önök a mi területeinkre vezetett jelzálog­kölcsönt akarnak kötni, mint ez Törökor­szág esetében történt s amiről nyíltan megmondjuk, hogy soha sem fogjuk elfo­gadni. Franciaország nem eladó még burátai számá­ra sem. Függetlenül megtartottuk és a jövőben is megőrizzük. Mindent feláldoztunk nemcsak magunkért, hanem Angliáért és Amerikáért is. Francia területek pusztultak el. Fiatalságunk szine-java elpusztult, ennek az ereje nem elegendő bankszámla?” Clémencau mélyen sajnálja, hogy Ameri­ka véleménye megváltozott a hadinyerész­kedők szelleme diadalmaskodott az idealiz­muson. A német reparációk eredménye Ame­rikába vándorol. Annak a nemzetnek kép velőjével beszél, amellyel ötven éven át a legjobb baráságot tartotta fenn, mert azi tartotta róla, hogy hi­vatott az idealizmus s humanizmus fáklyájá­nak lobogtatására. Washington, augusztus 9. Amerikai po­litikai és kormánykörökben érdeklődéssel fo­gadták Clémenceau ivás?f, de meg vannak győződve arról is, hogy Ame­rika magatartásában ennek ellenére sem­mi változás nem következik be. Páris, augusztus 9. Peabody amerikai ügyvéd nyílt levelet intézeti Coolidgéhoz a háborús adósságok annulálására. A nyílt levél szerint ez egy millió amerikai polgár moz­galma. New-Yorkf augusztus 9. Megbízható hí­rek szerint szombaton több nagybank képvi­selője tért viv'7 i Amerikába, akik ott a tele­fonra nyujtan:!) hitelről tárgyaltak, valószi- Riileg mégis kölcsönt nyújtanak Franciaország­nak. A kölcsönt az az amerikai érdekcsoport folyó­sítaná, amely amerikai mintára akarja Euró­pa telefonforgalmát kiépíteni. Páris, augusztus 9. A Humanité, Qimti- dieii és Matin kivételével valamennyi lap he­lyesli Clémenceau nyílt levelét Clémenoeau Amerikában nagy népszerűségnek örvend és ezért, szava nem lesz .hatás nélkül a. közvéle­ményre. Az angol sajóthau is mély benyomást keltett a nyílt levél. A Daily News szerint az „c-reg tigris44 még mindig jól tud parittyázni. Hí a levél Európa népeiben nagy szimpátiát fog ébreszteni, de nagy ellenzést vált majd ki Amerikában. Plymouth, augusztus 9. Coolidge, mi­után értesült Clémeneeau leveléről, kijelen­tette, hogy a Washington? kormánynak szán­dékában van a Franciaországgal szemben fenálló összes kérdéseket alkalmas képvise­lőkkel szabályoztatni. A francia hadiadósságokra vonatkozó tár­gyalások azonban befejezettek. Páris, augusztus 9. Versaillesben nagy előkészületeket tesznek a nemzeti kongresz- szus tárgyalásaira. Megtalálták Lord Kitchener holttestét Egy norvég parasztfaluban vetette ki a viz és ott is temették el Egy tiz esztendős legendának végeszakadt Prága, augusztus 9. i Korunk egyik legendájának, amely tiz esz­tendeje, a tüzözön idején kelt szárnyra és számta­lan variációban forgott hősszájon, most egysze­riben végeszakadt. Londoni távirat szerint Lord Kitchener holttestét egy félreeső norvég faluban megtalálták. A nagy háború idején,. 1926 júniusában a világ egyik legnagyobb szenzációja volt Lord Kitchener angol hadügyminiszter halálos sze­rencsétlensége. Olyan váratlanul történt a világ­háború e nagy alakjának eltűnése a nagy ese­mények színpadáról, hogy valósággal a világháború fordulatát jósolták belőle. Kitchener volt ugyanis az angol hadsereg lelke, lenditője, akiben nemcsak az angol katonák bíz­tak meg, hanem egész Anglia bizodalma benne összpontosult. Dicsőséges katonai múltja, előbbi háborúk­ban vivott nagy győzelmei predesztinálták az an­gol hadügyminiszterségre a világháború sorsdön­tő napjaiban. Khartumi győzelme után kapta meg Viktória királynőtől a Lord of Karthung ci- met, a parlament pedig 30.000 font jutalmat sza­vazott meg számára nemzeti jutalmul. Amücor Khartumból visszatért Londonba, úgy fogadták, mint egykor a római birodalom győztes imperá- torait. Ezután Szudán főkormányzója lett, majd a búr háború idején a délafrikai angol csapatok fő­parancsnokává nevezték ki. Ezután az indiai ba l- sereg főparancsnoka lett, később pedig egyptonü főkonzul. Ilyen nagy katonai múlt után a világ­háború kitörésekor egész Anglia örömmel fogaJ­l ta hadügyminiszterré való kinevezését. A hatal­mas eszü és akaratú ember volt az, aki a maga egyéni presztízsével rövid idő alatt Ötmillió angol katonát állított talpra, megszervezve ezzel a világháború angol hadse­regét. A toborzótisztek megállították az utcákon a katonának való ifjakat és igy szóltak hozzájuk: Kitchenernek szüksége van önre. És az ifjak azonnal beállottak a világháború angol seregébe. Nevét olyan lelkesedéssel emlegették az an­golok, mint a németek Hindenburgét. Katonai zsenialitásával már a világháború kitörésekor meg volt győződve arról, amit akkor senki sem hitt, hogy a háború óvekig fog eltartani. Éles szemmel látott bele már akkor a német straté­giába. 1926 junius 5-én a Hampshire angol hadiha­jóra szállt, hogy vezérkarával együtt Oroszor­szágba menjen, az orosz offenziva megvitatása végett. Az egész Skandináv félszigetet meg kellett volna a hajónak kerülnie, hogy bejusson a Fe­hér-tengerbe és Archangelszkbe. Ezt a kerülő utat azért választották, mert különösen a nagy tengeri csata után nem tartották biztonságosnak a Keleti-tengeren való áthajózást. Úgy látszik azonban, hogy ez volt az egytlen óvatossági in­tézkedés és a hajón alig gondolt valaki arra. hogy a biztosnak tarlóit ulon is veszedelem fo nyeget. Éjszaka az Orkney-szigeteknél, a Skócia felelt levő szigetcsoportnál katasztrófa érte az an­gol hadihajót. Ma sem tudják még biztosan, hogy akna, vagy torpedó okozta-e a katasztrófát? A hajó felrobbant és elsiilyeál. A tenger éppen nagyon viharos volt és a hajón levők megmentését lehetetlenné tette az élsülye- dés gyorsasága és a vihar. Huszonkét magasabb- rangu angol tiszten kivül három orosz vezérkari tiszt ós egy orosz tábornok volt a hajón Kitche­ner kíséretében. Másnap sok holttestet fogtak ki a tengerből, de Kitchener holtteste nyomtalanul eltűnt. Az angol kormány külön hajókat és búvárokat rendelt ki a holttest megkeresésére, de kutatásuk sikertelen maradt. És szövődtek a legendák. Egyesek azt állí­tották, hogy Kitchener nem is volt a hajón, a né­metek megtévesztésére egy ál Kitchener utazott rajta. A valódi Kitchener Amerikába ment, hog? ott az Egyesült Államokat megnyerje a háború­ban való részvéteinek. Mások biztosan tudni vél­tek, hogy Kitchener nem pusztult el a tengerben, hanem német fogságba esett, egy német búvár- hajó vette fel. Sok más verzió is keringett száj- ról-szájra. De a valóságot mindezideig az Óceán ezer méteres víztömegei takarták. Most Londonból a következő szenzációs ér­tesítést röpíti szét a rádió: „Poioeti angol állampolgár kijelenti, hogy Lord Kitchener holtteste egy félreeső norvég halászfaluban van eltemetve. Ide dobták ki a tenger hullámai a Hampshire elsülyedése után, A holttestet Londonba viszik és ott helyezik ravatalra a ko­porsót." A jelentés nem jelzi a norvég falu nevét és csak később fogjuk megtudni a holttest megtalá­lásának részleteit is. * Oslo, augusztus 9. A Kitchener holttestének feltalálásáról szóló híreket itt nagy szkepticiz­mussal fogadják. A cél ói brit követség hivatalos •kommünikét adott ki, amely szerint az EgeTSund. hal ászfaluban eltemetett angol matrózok identifi­kálása lehetetlen. Látogatásom a bacsánál Ezer juhot kormányoz bojtárjaival — Készíti az „ostyepkát" és lenézd a mai rossz világot a 800 méteres hegy tetejéről Alacsony Tátra, augusztus. Messze a hegyek közt, magas hegy tetejében laküi a „bacsa", vagyis a szlovák birkás gazda. Gondviselése aló tartozik vagy ezer bárka, amely nyaratszakán itt az erdők között jár és legel. A birkák tulajdonosai a völgyekben lakó gazdák ós a bacaa azokkal számol a birkáról és hasznáról. Nappal a bojtárjai legeltetnek és a bacsa, a szám­adó juhász, dolgozik a kifejt tejjel, amelyből a fi­nom vajas liptói túró és a híres pásztorsajt, az „ostyepka" készül. Hogy elevenen kerültem a kds fakalyibába, azt léten ;uitán a harsának köszönöm. Három olyan' kutyája van — szerencsére, láncon —, amelyektől' rossz szándékú ember nem közeledhetik hozzá. A szélső, a legdühösebb vörösbundáju, k'ét métert is ugrik dühös csaholással, a középső, a fehér tarka és a íefcetebundás is nekem iramodnak, de nem tár­nak a lánccal, ami az én személyes szerencsém, mert különben mintát vettek volna őszt övér tes­temből. A faházikóba betessékel a gazda, odakünn a kutyák elosittulnak, Három méter- hosszú és szé­les lehet a kalyiba belseje, benne az ágy, a láda, amelyben az értékes holmit és a fehérneműt tartja a bacsa. Felesége minden vasárnap elhozza a tisz­tát. A többi bútor már a sajtkészitéshez szükséges kellékekül szolgál. A íaház sarkaiban tűz ég a sza­bad földön, a lassú füst betölti annak minden zu­gát. Ebben a füstben dolgozik a bacsa. A fageren­dáról 30—40 darab ostyepka lóg, ezeket füstöld. Szépen pirulnak és olyikról egy-egy kövér zsiir- csepp potyog le. A bacsa megütközve nézi, mikor a ruhámról sietve törtöm le a zsebkendőmmel. Zsendicével kínál, a nagy hordó alján csapról folyik a savanyu lé, amely elveri a szomjúságot. Beszédbe elegyedem a bacsóval, aki kifogástalan magyarsággal válaszol. A kassai tüzéreknél szol­gált és végigcsinálta a világháborút. Az ostyepkára alkuszom: 13 korona az ára. — A békevdlágban csak egy korona volt. — Bár csak ma is annyi volna, — válaszol a bacsa. — Akkor jobb v.ilág volt, mint ma, amikor az emberek csak taszigálják egymást. — Az adó se volt akkora, — igyekszem szóra hozni a bacsót. — Akkor nagy rend volt. Milyen ez a mai!. (Meg vetői eg legyint a kezével.) Rend volt, mert élt az öreg Ferenc Jóska ós muszáj volt a világban rendnek lenni. — De a mostani republikában csak több a szabadság. — Szabadság, szabadság, kenyér kell, uram. Azután rosszak az emberek, kérem, jobb itt, a hegy tetején, mint lenn a rossz világban. Kifizetem az ostyepkát s a kutyák viharos ro­hama és dühös ugatása mellett búcsúzom az öreg Ferenc Jóska tisztelőjétől, akin semmit sem javí­tott és rontott a forradalom demokráciája. Hivatalosan cáfolják az orosz forradalmat Páris, augusztus 9. A párisi orosz követség hivatalos kommünikét adott ki, amely a legka- fegórikusabb formában dementálja azokat a hí­reszteléseket, amelyek az európai lapokban az utóbbi napokban megjelentek és egy újabb orosz forradalom kitöréséről adnak számot. Ezek a híresztelések a szovjet követség szerint elejétől végig ostoba kitalálások, aminök különben pe­riodikusan mindig megjelennek a sajtóban. Az & hir is teljesen valótlan, hogy a vörös hadsere­get mozgósították.

Next

/
Thumbnails
Contents