Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-10 / 179. (1217.) szám
6 1926 augusztus 10, kedd. GRIGORIJ RASZPU7IN OROSZORSZÁG TITKOS CÁRJA IVÁN NASIVIN REGÉNYE A ciankáli nem hat í28t Lazavert doktor, ki közben levetette sof- főöltözékét, sietve hoz zá csati ak o zott a lépcsőn álló összeesküvőkhöz. Mindnyájan visszíafojtot- ták lé'Lekzetüket, úgy ügyeltek minden egyes hangra, mely alulról, a szobábából jött. A fiatal Jusszupov és Grigorij nevetve léptek be. Elkezdtek beszélgetni. Úgy látszik, alul minden rendben van. Folyik a barátságos párbeszéd. így múlik néhány perc ... Hirtelen megCsikordul az ajtó. A hallgató- zók megrebbenve szöknek föl a lépcsőn. Nyomukban Jusszupov heroeg lép a szobába. Csizmáján halkan peng a sarkantyú. Magas- termetű, daliás tiszt. — Képzeljék el, uraim, — szólt és érezni lehetett, hogy visszafojtja hangja remegéslét. — Ez a barom nem eszik, nem iszik. Akárhogy is kínálom. Mit tegyünk? — Menjen visza Félix — válaszol a nagyherceg — és próbálja meg még egyszer. Semmiesetre ne hagyja magára. Eseitleg feljön ide s itt egész mást fog találni, miint amire várt. Akkor aztán vagy haza kell bocsátanunk bekével, vagy pedig nagy zajjal kell leltennünk láb alól. Ez nagyon kellemetlen voln a.... biekre. Majd fölkel és itántorgó léptekkel kimegy a szobából, le a lépcsőn, az udvarra. Itt hirtelen elájul s arccal esik a hóba. A hidegtől lassanként magához tér. Ugyanoly tántorogva megy vissza a lépcsőn a szobába. Arca teljesen falfehér, kimerült. — Doktor, doktor, — szól a nagy herceg szemrehányóan. — Nem vártam volna öntől. — Három Szentgyörgy-keresztje van — felel rá halkan Puriskievics. — Láttam munkaközben, gépfegyverek és ágyuk tüzében. RendkivM bátor, rendkívül hidegvérű . . . És lám, mégis ... De Puriskievics keze is reszket. A foga vacog. Az ajtóban Juszupov jelenik meg. Most még sápadtiabb, még jobban zavart. — Uraim, a méreg semmit sem hat. Még kisül, hogy Maklakov valami ártatlan porocskát adott nekünk. — Igazán nem sokra megyünk ezekkel a .kadétokkal — szólt Puriskievics és a fejét csóválta. — Elszántaknak kell lennünk — folytatja a herceg. — A dúvad türelmetlen és már láthatólag gyanakszik rám. — Mit tegyünk? — kérdi a nagyheroeg. — Ma, úgy látszik, le kell mondanunk a dologról. Majd egy jobb alkalomkor . . . — A világért sem! — kiáltja Puriskie- vios szenvedélyesen. Raszputinnak innen nem szabad élve kitennie a lábát. Arról én gondoskodom.- Mit csináljunk akkor? — kérdi Dimit- rij Pavlovics nagyherceg. — Ha a méreg nem hat, le kell mennünk és magunk végzünk vele — szól Puris- kievios. Arcizmai idegesein rángatóznak. — Vagy pedig bizzák énrám az egészet. Leteri- tem egy revolverlövéssel vagy egy boxer- csapással szétlocosantom az agyát. — Úgy van. Nem marad más hátra — szól Juszupov. — Vagy ez, vagy az. (Folytatjuk.) MfcgHrawB«88saaBafi« Egy bányatelep s egy gejzir Két teljes üzemű természeti csoda. — A korláti bazaltkőbánya üzemben. — S üzemben az ipolynyitrai gejzir. — Az élelmesség s az élhetetlenség ugyanegy vidéken. A P. M. H. munkatársától. — IMűvészi fényképeket készít 21612, fii Sajnálom ezeket a kis gyerkőcöket, itt a lábam előtt, amint izzadó igyekezettel nyesik a követ. Néha szemükbe hull egy-egy apró szilánk, sebaj, kitörlik piszkos kis öklükkel. Nagyon korán házasodtak össze a sziklákkal. A sziklákkal, amiből pénzt lehet facsarni. Száraz nagy kövek. Tikkasztó, szomjasitó nagy kövek. Egy öreg cigány hatalmas vödörrel s bögrével járkál. Vizet árul. Hatosért, bagóért. Ő is pénzt facsar a sziklából. Ezek a néma kövek sok pénzt izzadnak. A Bucsony. A Bucsony, ez egy ötszáz méteres hegy. Mint a környező hegyek: olyan magasságú. De mivel alacsony dombocskákkal, lapos völgyekkel körülvéve született meg valamely geológiai korszakban, nagyon felviszonylago- siitoita miagát. Azokhoz a hegyemberekhez képest, amiket tetejéről látni lehet, bizony csak köiyökhegy ez a Bucsony, de nevezetes arról, hogy olyan hatalmas kilátótornya van trigonometriai mérések számára, amilyen két megyében sincs. Újabban igen elszaporodtak ezek a trigonometriai fixpont-jelzők, ez azonban kiválik közülük. Harminckét falvai számolunk meg tetejéről, térkép segítségével, amit, — tekintve a trigono meter asztali apjának helytelen északdéii irányát, némi küzdelemmel lehet itt csak beállítani. Még nevezetes ősrégi nagy fájáról, amit monda szerint tizenkét ember nem ér körül, de amit megtalálni nem lehet. A természeti csodának ezt — Hogyan viselkedik? — kérdi Purdis- kievics egy tréfás induló hangjai mellett. — Nem valami jól... Úgy veszem észre, sejt valamit. — Menjen csak Félix, — sürgette a nagyheroeg. — Egy perc veszteni valónk sincs A herceg újból lement a vendéghez. A többiek egy vidám sanszonett 'énekesnő dala mellett lelopózkodtak a léposőn. Feszülten füleltek. Lwow herceg nem vette le a szemét a folyton bömbölő grammofonról. Szorgalmasan váltogatta rajta a lemezeket. G rigó ríj valóban sejtett valamit. Mintha valami árnyék lopakodna körülötte. Kiérezte a fiatal házigazda szórakozottságából, szak- gatott beszédéből. Ragyogó feszült , szeme nem binta Grigorij tekintetét. De Grigioirij nem akarta hinni, hogy éppen ez az előkelő, ez a szép arisztokrata emelne rá kezet. A bolond Chionija, az igen, vagy az őrült Modor ás, a szibériai őserdők volt fegyence. De ez a pompás fiatalember? Nem, ez nem lehet. De azért mind nyugtalanabb lett. Vigyázott. Egyszer csak unalom szállta meg. Hisz olyan mindegy. Amit érzett, undor volt. Csak undor, végtelen csömör minden iránt. — Lesz, ami lesz, — gondolta dacosan. így telt el egy félelmetes negyedóra. A lépcsőn várakozók hirtelen üvegkoccintást hallanak. A beszélgetés elnémul. — Isznak... — suttogja reszketve a nagyherceg Puriskievics fülébe. — Mindjárt vége. Újabb rettenetes negyedóra. A barátságos beszélgetés és nevetés azonban egyre tovább tart — Meg van ez babonázva, hogy a oiankáli sem fog rajta? A nagyherceg váratlanul megszorítja Puriskievics kezét. — Hallja? Nyögés... — suttogja dadogva. Merően figyelnek ... Nem ... Érzéki csalódás volt. A kedélyes párbeszéd tovább folyik. Nyugtalanul mennek föl a lépcsőn s bevonulnák a herceg másik dolgozószobájába. Csaknem egyidejűleg jön utánuk Jusszupov. Sápadt és izgatott. — Hihetetlen! — kiált fojtottam — Képzeljék, két pohárral ivott a mérgezett •> <rból, megevett több mérgezett süteményt — és semmi hatás. Mindössze böfög és úgy látszik, fölhabzott benne a nyál. Különben semmi. Már nagyon türelmetlen, hogy hol van a szép grófnő... Azt mondtam, egy negyed óra múlva okvetlenül itt kell leninié. Sötét a'ccal éppen a divánra ült és böfög... Mit ta a Érádnak uraim? — Térjen vissza mindjárt! — mondják egyszerre. — A méregnek hatnia kell. Ha pedig nem történik semmi, akkor vagy öt perc múlva jöjjön újból. Akkor majd elhatározzuk, hogyan végezzünk vele. Különben ránkvirrad és a hulla itt marad önnél, a házban. Juszupov lassan leereszkedik a lépcsőn. Laza vert orvost, az erős férfit, aki a harctéren annyi sokait látott, rosszul,lét fogja el. Föl s alá járkál a szobában, idegesen veti magát az egyik székbe. Hajába borzol kezével. Zavart, rémült szemmel néz a töbKorlát, Ipolynyitra, augusztus hő. Kissé különösnek tetszik, hogy e két helység nevét s róla szóló mondókámat egy kalap alá fogtam, hiszen sem felületes, sem mélyebb pillantással nem igen tartozik egybe Nógrádmegyének ez a két kis községe. Különleges szempontokra van szükség, hogy az ember bizonyosfajta összefüggés eket lásson, speciális meglátásra kell beddegziteni szemünket, hogy néminemű relativitás reárajzolódjék. Az eseményeknek tárgyilagos krónikása hegy-völgyön átballag s addig mén-mendegéíl, míg mesebeli országba nem jut. Mivel a mai meséknek lépést kell tartani a technikai kultúrával, ez technikai mese lészen, redukált igényű, de mégis boldogító valóság kitáru- lásia. A korláti bazaltbánya. A Kis Bucsony nevezetű hegy oldala, mint egy díszétől megfosztott sárgás-szürke fal mered egyenesen az égnek. Valamikor, nagyon régen, fával borított erdőoldal lehetett ez is, mint a környező sok más hegy, de egy szép napon megbontották zöld harmóniáját s lefeszítették róla az első bazaltlapot. Erős, sima, szürkeszinü, időtálló kő. Utcakő lett. M'egfaragták, négy szögűre vágták s városi utcákat sármentesitettek vele. Apró rnégy- iszögeoskékre bontották s fővárosi kocsiutakat béleltek belőle. Idom'talan apróra tördelték s országút lett tőlük kemény. Aztán jött a gőz- vasut, amiről már azt lehetett gondolni, hogy szükségtelenné teszi az utakat s lám, ekkor is bazaltkővel szilárdították a talpfák közét. Amerre ember jár, kocsizik, utazik: a bazaltkő megy vele, feltartóztathatallanul, mint a k-ultura, s igy a bazalt is egyike lett az emberi haladás mérőjének lassankint Korlát falu fölött terül el a bánya. Bánya, ahol a munkások Isten szabad ege alatt dolgoznak. Elől egy széles plató: ez már a laposra levágott hegyoldal. Erre merőlegesen nyúlnak a hazaltszi'klák, mint hatalmas, idomta- ian óriások s oldalukban, mint apró hangya- tfcáoor, nyüzsög-mozog a munkások serege. Fejtik a bazaltlapokat. Csákánnyal ütik, vésővel repesztik, sűrített levegőjű fúrógépekkel fúrják, vasakkal feszitik. Néha egy tompa robbanás, füstfelhő, porfelhő, kövek reccsen- ve-ropogása, sziklák gördülóse, elnyújtott kiáltások, kalapácsok pergő ütése, zakatolás, kö/eoselés: ég kezükben a munka. Ez a bánya nem szabályos rétegződésű bazaltsziklák hegye. Legklasszikusabban rétegződött a magyar határon már tulnan fekvő somosköi bazaltsziklák rengetege. Mégis, így, csupaszon, feltárva, felfedve, erdő-bőrétől megfosztva, ahogy belepillanthatunk a hegyek be1 > testébe, legrejtettebb szerkezetébe: egy pillanatra a világmindenség hatalmas, titokzatos erejét látjuk megvillanni előttünk, mintha a föld történetének mozgató karja nyúlna láthatatlanul ki s mutatna emberi voltunk végiéin kicsi s végtelenül keveset értő is tudó mivoltára. Geológiai korok nyílnak meg előttünk, a környék hatalmas, kialudt vulkánjaira kell gondolnunk, amelyeknek működése idejében született ez a bazaltrengeteg is. A hatalmas földhát egyet rángott akkor, hegyek meredtek elő a síkságból, hegyek, hatalmas türemlései a Földnek, s újból 'elaludtak, nagy nyugtalanságuk után. S most jött az ember, apró, mákszem nyi, haugyáni sereg s még apróbb vas- darabokkal nyugtalanul, idegesen, ki tudja minő belső, titkos láztól hajtva: szétszedi a hegyet. S az alvó óriás némán tűri, hogy izekre bontsák. A bánya sok bányamezőre oszlik s mindegyikükben két szinten dolgoznak, kézzel, gépi erővel s robbantószerekkel. A faluból hosszú vascsöveken sűrített levegő érkezik a fúrógépekhez, 5—6 atmoszférányi nyomással hajtják a Bili-, vagy a Flottmiann-fiéle fúrógépeket, amiket egy-egy munkás szegez neki a kőnek, mig az apró, sokezer apró ütéssel vág lyukat a sziklába. Most építenek fent, a bánya közvetlen közelében egy .gépházat, hogy minden hosszú vezeték nélkül tudják közvetíteni a sűrített levegőt, nehogy sok százalék elvesszen belőle. A lefeszített hatalmas bazaltlapokat kockákká aprítják. Bámulatos szemmértékkel, centiméternyi pontossággal vágják s egyengetik az utcaköveket. Minden darab követ külön megdolgoznak, simítanak, munkálnak. Csak a megmunkálás nyers költsége egy korona egy darab kőnél, igy nem csoda, ha, mire utcára kerül a kő, lábunk minden egyes kövön három korona értéket tapos. A faluban lent is van egy kőhasitő. Ott apró köveket hasítanak, utoaburkoláshoz, géppel. Ebben a bányában nincs hasznavehetetlen tennék és nincsen salak. A legutolsó kis darabot is értékesíteni tudják. A hulladék kőből emelkednek az országúim entá apró „kősirok“. Hatszáztizenöt munkás. Természeti csodának neveztem a bányát. Nos, igen: a mai emberi természet csodája ez a bánya, eltekintve a bazaltoszlopoktól, a ba- zalitkövek között barlangszerü apró lyukacs- kákban megkxisíályosodott szilikát hasáboktól, amik, mint az üvegprizma csillognak ezerféle formában, nagy örömére az utitárs-bá- nyaméxnöknek, akinek hátizsákját kilós terhekkel súlyosbítják a jószivü bányászok. Igen, csoda ezen a vidéken ez az üzem, mert viszonylag jól megy hatszáztizenöt munkásával. Szlovák, magyar emberek, de van köztük letelepedett olasz szakmunkás is. Nyolcórai munkaidő tólen, nyáron kilenc, mert az idő viszontagságaira is kell számítani ilyen szabadban működő üzemnél. Szállítanak külföldre, belföldre. Most nagy magya.rországi rendelés van s a szállítás ebben a szakmában annfí könnyebb, mert kövekre vám nincs. Nagy, erős emberiek feszítik a kőlapokat, kis, rövidnadrágos fiúcskák munkálják mieg apró vésőkkel. Fiatal lány rakja csillékbe a köveket, amiket siklópálya aiutomatioe szállít a völgybe. Onnan iparvasut viszi a gömörsidi tehenállomásra. Mindenki dolgozik. Fröcsög az apró kö, reped a szikla, kopácsinak a hegyen. Az egész oldal visszhangzik a kalapácsok és fúrógépek zajától. az egyik példányát állítólag csak a környékiek tudják megtalálni, ám a magyarázatok, melyek a hozzávezető úthoz szolgálnak, olyan körmönfontak, hogy lassankint kételkedni vagyunk kénytelenek egy tizenkétember-kerületű óriásfa létezésében ... Ezen a Buosonyon kell átmenni, hogy az ember a Losonc—Fülek között elterülő nagy lapályra jusson. És ha képletesen akaTok beszélni: ez a Bucsony választja el egymástól az üzleti ügyességnek 'és a magyar paraszt tempós élhetetlenségének határát. Szombathy Viktor. Az ungvári patkányirtás körül Ungvár, augusztus 9. Megírta a P. M. H., hogy Ungváron Hrbek kormánybiztos patkányirtást rendelt el, mely- lyel kapcsolatban a város lakosságára valóságos adót vetett ki és a késedelmesen fizetők ellen végrehajtást is foganatosított. A1 nagy felháborodást keltő ügyre vonatkozólag újabb értesülésünk szerint a patkányirtás dijainak befizetését szorgalmazó fizetési meghagyás alapján szabályszerű és érvényes végrehajtás el sem volt rendelhető. így az egész hivatalos eljárás egyéni akcióként tűnik fel. Érdekes világot vet különben az ügyre magának a patkányirtó Stefkó Lászlónak (aki az Ungvár melletti Palágy községből származik) nyilatkozata, mely szerint ő a patkányirtást mindössze negyvenkétezer koronáéit vállalta fel a várostól, de ebből is hatezer korona elesik azon szegények lakásaira, akik fizetni nem képesek. Stefkó ugyancsak a fenti összeg fejében az összes városi épületekből a patkányokat kiirtani tartozik. A patkányirtó kijelenti, hogy a patkányirtással kapcsolatos eddigi városi hatósági intézkedésekbe bele nem folyt. Erre nem is volt szüksége, mivel patkányirtási módszerét a városi hatóság az állami laboratóriumban ki- próbáltatta. A próba szerint a méreg a leggyengébb természetű háziállatot sem pusztítja el, hatása mégis biztos, mert a pusztulást okozó betegséget a patkány a méreg elfogyasztása után körülbelül régy óra múlva kapja meg s igy a csalétket ideje van mindegyiknek gyanútlanul elfogyasztani. A patkányirtő nyilatkozata után még mindig függő kérdés marad: ha már kötelezővé tette a városi kormánybiztos a patkány- irtást, miért hajtja be annak dijait előre, mikor módjában van a kivetett összeget az irtás után is, az arra megfelelő módon és eszközökkel beszedetni annál is inkább, mivel a fentiek szerint a városi hatóság a laboratóriumi vizsgálat alapján meggyőződött arról, hogy a Stefkó László patkányirtó szere valóban biztos hatású. Siófokon letartóztatták Pálfi bankár feleségét Siófok, augusztus 9. (Saját tudósítónk távirati jelentése). A budapesti rendőrség kiküldöttjei tegnap letartóztatták Siófokon a múlt hetekben eltűnt Pálfi Sándor budapesti bankár feleségét, aki nagyúri életet íolytaiott a fürdőhelyen. A pazarul berendezett siófoki villában nagyszámú igen ért ékes ékszert találtak. Bálimét Budapestre ezállitoMáik. I.
