Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-10 / 179. (1217.) szám
4 ^M<I4lA^Aí*ARHlRIiAS 1926 augusztus 10, kedd. Három ágyulövés a Garda-tó partján Látogatás Gábrielé d'AnttunsionáJ — A „Victorial" kincsei. — Hogyan fogadott d Annuvzio egy német költőt.• és egy francia Írót? Paris, augusztus. J. Beuoití-Móchin ismert nevij francia irö, aki 'niőst érkezeit vissza Parisba olaszországi útjáról, rendkívül érdekes dolgokat mond el azokról a személyekről, akikkel ianulniányutján alkalma volt megismerkedni. Az érdekes személyek között szerepel Olaszország diktátora, Mussolini, az olasz király és a költők fejedelme, Gábrielé d'Annunzio. A nála tett látogatását igy mondja el a francia Lró: — Egy német költő társaságában, aki régi ismerőse a nagy olasz Írónak, autóu robogtunk le a Garda-tó mellé d'Annunzio domíniumába. Két kilométerre a költő villájától fegyveres katona megállította az autót. Ide, erFe a területre, csak d.Annunzio aláírásával ellátott engedéllyel lehet belépni. írásaink rendben voltak, lovább mehettünk. Virágok, rózsák, ciprusok, olajfák között ve zetett az ut. A „Victórial", d'Annunzio villája előtt feketeinges alpesi katona fogadott bennünket. „Önök azok 3Z urak, akiket a parancsnok ur vár"? kérdezte tőlünk. Miután ismét kellően igazoltuk mar. 'kát. az ut szabad volt. — Ott áluunk a „Victorial" hatalmas udvarán, amelynek közepén antik szobrokkal díszített forrás és szökőkút volt. Fölmentünk a márvány- lépcsőkön s néhány pillanat múlva kinyílt az előszoba ajtaja és a poéta fia, Gabriellino d'Annuu- rio fogadott bennünket. A szalonban foglaltunk helyet. Parisról beszéltünk, közös ismerősökről, modern és régi könyvekről. festményekről és szobrokról. Talán egy félóra telt el igy, amikor egyszer csak kicsapódott a szalon ajtaja és belépeti rajta d'Annunzio. Mézgaszinü katonai egyenruha van rajta. Ahogy előttünk megállt és először a német költővel, aki régi jó ismerőse, kezet fogott, egész lényéből az ifjúság sugárzott. Nem tudom pontosan, miről kezdődött a beszélgetés, mert az első pillanatokban én csak d'Annunziot figyeltem. A homlokát néztem, ókori görög szobrokon lehetett találni csak ilyen különös homlokot, amely most, itt, a szalon nyitott ablakán át beragyogó olasz nap fényében, olyan volt, mintha valami fehér carrarai márváuyból faragta volna ki valami zseniális, de merészkezii szobrász. D'Annunzio hirtelen felém fordult. „.Az ami engem meglép. — mondotta, — a mai francia költők szószegénysége. Úgy tüüik föl nekem, mintha már nem volna nekik képzelőtehetségük. Mi ennek az oka?" „Talán helyes is egy francia számára, — feleltem én, — hogy ka még a szavakban is megszokja a takarékoskodást". D'An- nunzio elgondolkozott egy-két pillanatig, aztán ezt mondotta: „Szegény Franciaország! Miután elosztogatta aranyát és zsenijeit a világ minden nációjának, most. itt van megalázva, szegényen, kifosztva... Nemrég láttam azokat :i számokat, amelyek angol fontban és dollárban fejezik ki minden megölt katonának az értékét. Természetes, a legdrágább volt az amerikai, azután jött az angol és lent, egészen lent, alig néhány centi- mest ért a francia, az olasz, a német és az osztrák-magyar katona". — Jöjjön. — mondta aztán d'Annunzio, — elvezetem önöket abba a szobámba, ahol badieml v keirrtet őrzöm. .— Hosszú folyosón mentünk át. amelynek mind a két oldalán szár és százszámra sorakoztak föl a különféle nagyságú Buddha- ős Léda-szobrok. Bronzból, kőből és márványból. A folyosó végén d'Annunzio kinyitott egy ajtót és beléptünk egy szobába. Ablak nem volt, napfény nem jutott be ide. Apró mécsesek égtek és a szoba közepén emelvény, mint valami ravatal Lassankint szemem hozzászokott a sötétséghez ós meg tudtam különböztetni a tárgyakat.Itt van Pinedo repülőjének csavarja, ötvenötezer kilométert tett meg vele, — kezdte fölsorolni emlőseit d'Annunzio. — Ez a gránát Velence bombázásának idejéből való. Ez alatt az üveg alatt, egy véres zsebkendő vau. Az én pilótám arcáról ezzel töröltem le a vért. Ez a másik gránát Bobért Préuas barátomat ölte meg. Ebben a kis üvegben vér van. Louis Bresciani vére, amely a Piavénái buggyant ki a szivéből. . — D'Annunzio elhallgatott, majd megváltozott hangon rnóndia: — Menjünk! Napfényre van szükségem! A kertben voltunk. Ciprusok ós olajfák Között állott egy hatalmas márványpád. Ott megálltunk. —. Ez az" a hely, — mondotta d'Annunzio. — ahol minden hónapban egyszer a háborúban elesettek A föld nagyságára vonatkozó adatok között említettük, hogy a földsugár átlagban 6370,3 km., a föld köbtartaLma. pedig 1.082,841,300.000 köbkilométer. Miután a föld köbtartalmát ismerjük, a tudomány rögtön a föld sűrűségének vagyis specifikus súlyéinak meghatározására tér át. A viz specifikus súlyát 4 Celsius-fok mellett 1-nek tesszük, mig azoknak a kőzeteknek specifikus súlya, amelyekből a föld külső kérge összetevődik, 2—3 között váltakozik s átlagban 234~et tesz ki, mig a legtöbb érc ennél jóval nehezebb. A vas specifikus súlya 7,8, az ezüsté 10,5, az ólomé 11,3, a higanyé pedig 13,6. A föld sűrűségének meghatározása a gravitációs törvény segítségével történt. Számtalan kísérletet s tanulmányt végeztek ebben az irányban, melyeknek puszta felsorolása kötetet tenne ki. A föld közepes sűrűségének átlagban kifejezett értékét a tudományos munkák emlékének áldozunk. Itt szoktam összejönni akkor barátaimmal s egész éjszaka a zenekar Beethoven gyászindulóját játsza. — Tovább megyünk. egyszerre csak d'Annunzio elkiáltja magát- Kiáltásra valahonnan messziről felelet jön, d'Annunzio újra kiált. Néhány pillanat múlva fegyveres katona áll meg előttünk. D'Annunzio néhány sót vált vele olaszul, a katona tiszteleg, eltűnik. Leérünk a Garda-tó partjára. Egyszerre csak magam elölt iátok egy olasz torpedóuaszá- dot. Acélteste csillog, az ágyuk csövei ragyognak. D'Annunzio megáll a parancsnoki hídon, utasít fásokat ad ki, majd felém fordulva harsány hangon ezt kiáltja: „Európának, a mi földiiuknek, a mi anyánknak, a Tudásnak! Tűz!" D'Annunzio a német költő felé fordul, megvárja mig elcsöu- desül körülötte minden, aztán ismét emelkedett hangon ezt mondja: „Az uj Németországnak, a gondolkodók és költők hatalmas hazájának, Németországnak, amelyre nekünk szükségünk van, Beethoven Németországának és a X-ik szimfóniának! Tüz!“ Eldördült a második ágyulövés is. Utána d'Annunzio megfogja a kezemet. Hangja harsog. „A kedves, a bős Franciaországnak, amely nélkül árván maradnának a nemzetek. A megsebesített Franciaországnak. Komáin Rollandnak, Franciaország uj győzelmére! Tűz!" A harmadik ágyulövés után szótlanul álltunk a hajó parancsnoki hidján, mi hárman: francia, olasz és német. .. Sohasem felejtem el Gábrielé d'Annunziotiál tett látogatásomat. ma 552-ben adják rueg. A föld tehát öt és félszer nehezebb, mint a viz, tömege öt és félszer nagyabb, mint egy vele egyenlő nagy ságú vizgömb tömege. Ha egy köbméter tiszta viz súlya 1000 kg., akkor egyszerű számítással rá jutunk arra, hogy a föld súlya kereken 6 quadrillió kilogramm. Ebben a számban a tengervíz tömege is benne van, ami különben a föld tömegének csupán 4300-ad részét teszi. A föld sűrűségének most megadott mér* békéből még nem lehet közvetlen következtetést levonni a föld valódi összetételéről, csak annyit tudunk megállapítani, hogy mivel a föld külső burkát alkotó kőzetek fajsulya 2,5, a föld fajsulya pedig kétszer ekkora, szükségszerül eg a föld belsejében sakkal súlyosabb anyagoknak kell lenniök, mint a. föld kérgében. A földrengéstan megállapításai alapján a A TUDOMÁNY UJ KÉRDÉSEI Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról Xll. A főid tömege és sűrűsége Utánnyomás tilos mmmmmmmmmaaammmmmmmmmmmmmmMammmmmmmmm F\z ezermester Irta: Nyáry Andor. Salétros Jánosnak nem hiába a neve is fura volt, de az egész legény se ért három krajcárt. Gyenge hitvány kis emberke volt. Akkora mint. a Pintér Józsi, pedig az csak búza szent eléskor fordult bele a tizenötödik esztendejébe. Az aprósága azonban még nem lett volna baj. mert hiszen más legény is van a faluban, aki nem ütötte meg a békebeli százötvenöt ceutiméteres katona-mértéket. Ott vau — Balog Ferkó. Négy centiméterrel alul maradt a hivatalos mértéken, de meg köl.1 nézni! Olyan legény, hogy no! Mikor a feleségével a pöttön kis Horog Zsuzsival a vállukra fektetett kapával felhömbölyögnek a szőlőhegyre, még nézni is gyönyörűség őket. Úgy meggurulnak, rövid, apró lábaik úgy megti- peregnek, hogy csoda. Az apróságból kifolyólag hát Salétros Jánosnak se lett volna baja. A baj ott kezdődött, hogy amilyen apró volt, éppen olyan haszontalan is volt. Nem Szeretett dolgozni, egész nap csavargóit. Juli néninek, az anyjának már iskolás gyermek korában meggyűlt vele a baja. Úgy volt ugyanis, hogy öt esztendőn keresztül mindennap felkeltette az első harangozáskor, friistököt adott neki, jól tartotta, a zsebébe is dugott egy darab kenyeret, azzal a vállára akasztotta a tarisznyát, és úgy nyolc óra felé neki irányította az iskolának: — Oszt. jó viseld magad, — mondta uit.ra- valóna.k, - meg ne hajjam, hogy rosszalkodtál jani gyerek ugrott egyet, a hátán megorront a táblához verődött palavessző, aztáu eliramodott az iskola felé. Mikor aztán — öt esztendő után —• vala*l miféle hivatalos írás érkezett egyszer Juli né-; ni özvegyi elmére, Juli néni a gyereknek nyújtotta. hogy hát: -- Ovasd ee Janiikéin! Hát csak akkor sült. ki, hogy Jani gyerek nem tűi irá-i, mivel az öl. e zfendő alatt egyezer se volt az iskolában, tanulás helyett a j patak híd alatt, meg az Ördögárokban kóré* szolt, s mikor látta a gyerekeket, hogy már mennek az iskolábó, hát ő is hazaballagott. De legény korában se volt külömb. Egész nap a Dunaparton ácsorgott, sütkérezett, lopta a napot, s csak szegény anyja nyakán élősködő tt. Juli uéni már azt se tudta, hogy mit csináljon vele. Meg nem verheti, mert hiszen már legény. A háztól nem zavarhatja el, mert mégis csak édes fia, ha viteti is az ördöggé]. Megházasitam meg nem tudja, mert kinek a lánya menne feleségül ilyen dologkerülő legényhez. Valamirevaló leány ilyen bolondot nem cselekszik. Arra meg nincs szükség, hogy elvegyen akárkit is és utóbb még az is az ő nyakán maradjon. Igen megkönnyebült azonban, mikor kiütött a háború, s a nagy szükségben az apró emberekre is rákerülvén a sor, Jánost is elvitték katonának. Most vagy embert nevelnek belőle, vagy elviszi az ördög! Mivel azonban a közmondás azt tartja, hogy csalánba nem üt a ménkű, hát ezenképpen Jánost sem vitte el az ördög, csak éppen hogy muszka fogságba került és mindössze pár hónapja keveredett haza a fogoly szállítmánnyal. Nem volt annak kutyabaja se, csak egy kicsit megemberesedett, meggömbölyödött, a bajsza megnőtt, s orra alá kunkorodott. — No, János, merre jártál? — kérdezték tőle az emberek, mikor kialudta magát s q viszontlátás örömére megevett, ti zen egynéhány gombócot. János elmesélte kalandjait, két egész hétig egyebet se csinált, csak mesélt. Mivel azonban a háború igen elrontotta az életet és odahaza se igen volt harapnivaló, János fogoly is belátta, hogy a dologtalanság nem mehet tovább, itt valamit cselekedni kell. Pintér Ádám a nagy bajuszu halászmester igen szerette az orosz históriákat hallgatni, hát fölfogta hatodik lialá.’Z/ágéilynek.! Legalább elmesélget a gunyhóban. Salétros János is szívesen fogadta Pintér Ádám ajánlatát, gondolta, ha már mindenáron dolgozni kell, valamennyi mesterség között legkiválóbb a halászat, mert az ha dolgozik is, legalább ülve dolgozik. Megegyezett hát az öreg halfogóval és ötezer korona napszám fejébe, beállt közéjük. Pintér Ádám örült, hogy milyen jó mesélő legényre tett szert. Pedig ha tudta volna, hogy Salétros János minémü kavarodást csinál a mestersége körül, nem vette volna maga mellé, ha mindjárt egész nap mesélt volna is. János fogoly ugyanis pár napig csak csendesen evezhetett, de mikor a negyedik napon az evező hólyagot tört a tenyerén, kiütközött belőle az oroszországi felfogás és olyan elégedetlenséget kavart a békés legények szivébe, hogy hát: ne hagyjátok magatokat, Ádám bácsi kizsákmányol benneteket. A mijenk a dolog, az övé meg a harcsa. Ha mink nem vénánk, éhen halhatna, mivel hógy nekünk köszönheti a jó móggyát. Addig ne nyúljunk hozzá a hálóhoz, mig a napszámunkat föl nem emeli. A legények józanságát úgy megikavarta, hogy egyik este, mikor a csősz hírül hozta, hogy a füzes mellett mázsás harcsát látott, házaim iférfi Salétros János kijelentette, hógy addig tapottat se tesznek, mig a napszámukat fel nem emeli. Inkább sztrájkba lépnek. Ádám gazda elvörösödött, hallott ü má ilyenféléről, cselekedett volna is ellene, — ha teszem azt, — .e haltilalom idején jött volna a követelés, de most, hogy a csősz hírül hozta a mázsás harcsát, egy választása volt. Vagy a harcsa, vagy a béremelés. Ha a harcsát elengedi, az baj, mert az éccaka tovább úszik, s az adonyi halászok hálójába kerül. Ha meg a követelést megadja, hát a fogáson majd behozza a kárt. Mikor Piütér Ádám ezeumód megcsele- kedte ezt a gondolat szám fejtést, kijelentette, hogy jó van. megadja a követelést. Meg is adta, de attól a naptól kezdve nem állhatta Salétros Jánost. Mikor hegyibe még a harcsát is elszalajtotlák, hát megfogadta maföld összetételét most már a következőképen képzelhetjük el: A föld külső burkolata egy 1500 km. vastagságú böpenyeg, amelynek átlagos fajsulya 2,9. Erre következik egy 1400 kilométer vastag közbülső réteg, amelynek fajsulya 5,6 s végül a föld belső magva 9,6 fajsullyal. A föld belső magva ércből áll, mig a közbülső réteg elsősorban szulfidokból (kénkap- csolatokból) alakul, míg a külső burkolatban olyan kőzetek szerepelnek, amelyek lényegesen nem különböznek az előttünk ismertektől. A föld összetétele tehát analógiát mutat a kohászati praxisban mutatkozó esettel, amikor a kohóban az ércrétegre egy szulfidréteg, az úgynevezett kő, legfelül pedig egy szilikát salakréteg következik. Igen sok jel szól amellett, hogy l föld belső magvának tömegét legnagyobb részben vas alkotja. A föld mágneses jelenségei feltétlenül arra utalnak, hogy a föld összetételében a vas igen jelentékeny szerepet játszik. A vas már a föld külső kérgében is csaknem mindenütt előfordul s a többi égitestnek is a legfőbb építőanyaga, amint erről a spektroszkóp tanúskodik. A földkéreg összetételét a kémia a kitö- • rési kőzetek vizsgálata alapján a kőzetek előfordulásának percentuális arányában a következőképen állította egybe: Kálium 2.6 Cadmium 0.00001 Nátrium 2.8 Kobalt 0.001 Lithium 0.003 Ólom 0.0001 Kalcium 3.6 Nickél 0.02 Strontium 0.018 Zinn 0.00001 Bárium 0.048 Wisniut 0.000001 Cer. Lauthan 0.001 Antimon 0.00001 Beryltium 0.001 Hidrogén 0.127 Alumínium 8.1 Vanadin 0.02 Ma gú esium 2.1 Réz 0.002 Mangan 0.1 Ezüst 0.000001 Chrom 0.04 Higany 0.00001 Zink 0.0001 Ai y 0.0000001 Vas 5.1 Platina 0.00000001 Mindezekből láthatjuk, hogy mivel a szilikátréteg gazdag a vasban, a föld érces magvában mindazok az ércek, melyek nemesség tekintetében a vasnál alacsonyabb rendűek, csak igen kis mennyiségben lehetnek. Ilyenek elsősorban az alkálifémek, a földal- kali fém, az alumínium, a magnesium, mangán, chron, zink és a szilícium is. Ezek nincsenek nagy mennyiségben a föld belső mag- vf n. Ellenben azon fémek között, amelyeknek mint a vasnál nemesebbeknek nagyobb konoentrációban kell a föld magvában elő- fordulniok, elsősorban a nickel jön tekintetbe, ami a meteoritek összetételének is megfelel. (Folytatjuk.) gában, hogy ezt a mihaszna, dologkerülő legényt, aki azzal a sztrájkfenyegetéssel úgy megbolygatta csendes életét, úgy csúffá teszi, hogy olyant még Oroszország sem látott. Folyton szemmel tartotta Jánost és várta a kedvező alkalmat. Egyik délután beborult az ég, megeredt az eső. A halászok behúzódtak a révházi korcsmába és ott várták az idő javulását. Pintér Adám pipvált, az asztalra könyökölt, gondolkozott. A legények beszélgettek. Ádám bácsi oda se figyelt, azon gondolkozott, hogy az egyik csónakot meg kellene Csináltatni, mert igen ereszti a vizet. A legények nagyot nevettek. Salétros János ugyanis aszonta, hogy ő ért az ezermesterséghez, s ezt a pipát, ki tudja fordítani anélkül, hogy a pipának baja esne. Erre már Pintér Ádám is odanézett. A legények karban tiltakoztak: — No ászt má nem hiszem el! — Má pedig akár hiszitek, akár nem, —* hireskedett a pöttön legényke, — az úgy van. Kárász Gyuri nagyon kiváncsi volt, s mert sehogyse tudta elgondolni, hogy hogyan is lehetne a pipát kifordítani, mikor az cserépből van és hozzá ugv, hogy össze se törik, bál megsürgette: — Hát fordicsd ki! — Ugyám, — ütötte fel fejét az ezermester, — a pap se prédikál ingyér. A legényekre uézett: — Mit fizettek, ba kiforditom a pipát? rt Egy liter bort! — mondták a legények. — De csak akikor, ha a pipának semmi baja se lesz. — Jó van! Rehus Jóska mindjárt elő is vette a pipiíját és neki nyújtotta: — Hát fordicsd ki! Salétros János kinyitotta az ajtót, a pipát a küszöbre tette, aztán ' megforgatta a pipa- szárat. s a nipnt szépen kifordította az ajtón, ózzál a legényekre nézett: — Ki van!
