Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-07 / 177. (1215.) szám
4 331 1926 augusztus 7, szombat. A TUDOMÁNY ÜJ KÉRDÉSEI Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról .Tik 1 Ollít-OÜS.^OSSS€í^ Utánnyomás tllc Szemináriumunk eddigi folyamán a földdel mint égitesttel foglalkoztunk, megállapítottuk helyzetét a naprendszerünkben, kétféle mozgását, a nap körüli keringését, a re- voluciót, amelyet egy esztendő alatt végez s a naponként végbemenő tengelykörüli forgást, a rotációt. Ismertettük a föld nagyságára, alakjára vonatkozó tudnivalókat, megadtuk a földgömbön való tájékozódás elemeit, úgy hogy ezeknek az elemi ismereteknek előrebocsátásával most már egy lépéssel tovább haladhatunk kitűzött célunk felé: a föld felszínén végbemenő természeti tünemények ismertetése s megmagyarázása közelebbi feladatunk. Rögtön a jelenségek egy nagyon érdekes csoportjára: a föídmágnességre a mágneses sarkok nem egy pontban fi- xirozottak, hanem állandóan vándorolnak. Különben is azok a pontok, amelyekben a mágneses intenzitás maximumát éri el, vagyis a föld mágneses tengelyének végpontjai nem esnek egybe a két mágneses pólussal. Ugyiátszik, hogy a mágneses sarkok s a földrajzi sarkok egybe nem esésének oka a föld s víz eloszlásában keresendő. Sokféle vonatkozást találtak a mágneses erő megoszlásában s a földkéreg nagy törésvonalaiban, de ezeknek logikai összefüggésére még nem jött rá a tudomány. Az a körülmény, hogy a föld egy és ugyanazon pontján a mágneses deklináció változik, arra mutat, hogy a mágneses jelenségekről mindenféle zavar mutatkozik, amelynek oka kozmikus természetű, elsősorban a napban keresendő, A váratlan magnetikus zavarok, az ugy^ nevezett mágneses viharok mellett szabályos, de erőben helyenként változó napi ingadozásokat tapasztalunk, amelyek nyaranként sokkal erősebben mutatkoznak, mint téli időben. Vannak azután olyan zavarok is, melyek 26 napig tartanak s ez az idő megegyezik a nap temgelyforgásának idejével, végül vannak 11.3 éves periódusokban jelentkező zavarok, melyek viszont a napfoltok periódusával esnek össze, azután százados s még nagyobb időközben fellépő zavarok is. A földről mágneses térképet is készíthetünk. Ha mindazokat a helyeket, melyeknek deklinációja egyenlő, isogonokkal, melyeknek inklinációja egyenlő, isoklinokkal, melyeken végül az intenzitás egyenlő, isodynamokkal kötjük össze, ezeknek a görbéknek alapján kész a mágneses térkép. A mágneses zavarok miatt természetesen az ilyen térkép csak rövid érvényességű. (Folytatjuk.) Majmok a Bois-ban Zizi hírnevét megirigyelték a majmok és az erdőben ütöttek tanyát — Hajtóvadászat a szökevények ellen — Paris népe megannyi Tarasconi Tartarin térünk át. A máginesvas tulajdonságát mindnyájan ismerjük. Még a keresztény időszámítás előtt sok száz évvel tudták Kínában azt, hogy a szabadon lengő mágnestű mindig észak-déli irányban igyekszik elhelyezkedni. És már azokban az ősrégi időkben gondoltak arra, hogy a mágnestűnek ezt a tulajdonságát irányjelzósre felhasználják. Hogy ezt az ismeretet az európai Földközi-tenger melletti népek Kínától szerezték-e, avagy pedig önállóan jöttek rá, azt ma már nem tudjuk eldönteni. Annyi bizonyos, hogy a Földközi tengeri hajózás már a 12-ik században ismerte s használta az iránytűt. Már a 11 -ik századtól kezdve használták a bussole-t, vagyis a mágnestűnek a szélrózsával való kapcsolatát a tájékozódásra- A történelmi nyomok szerint először Amalfi olasz kikötő hajósai szereltek fel mágnestűt szélrózsára 1300 körül. Az iránytű használata tette lehetővé, hogy a part mentén tapogatózó hajózásból a nagy hajózás kifejlődhetett. Ez a szerény kis eszköz volt a legfőbb instrumentuma a merész felfedezőknek, akik világokat csatoltak a szűkké vált Európához. Természetesen kezdetben nem voltak tisztában a mágneses jelenségek tulajdonképpeni okával s azt hitték, hogy a mágnestűre az északi sarkcsillag gyakorol megfelelő vonzást. Csak a 16. században jöttek rá, hogy ez nem lehetséges. Ekkor ismerték meg ugyanis a mágneses deklináció jelenségét. A mágnestű iránya ugyanis nem esik egybe a délvonallal, hanem azzal egy szöget alkot, amelyet mágneses deklinációnak nevezünk. Különbséget kell tehát tennünk az asztronómiai s a mágnetikus északi irány között. Kétféle délkör is van: asztronómiai, amely az északi sarkon nv yy át és mágneses délkör, amely az Asztronómiai délkörrel a deklinációt alkotja. A mágnestűnek az asztronómiai délkörtől nyugati irányban való kitérését pozitív. keleti irányban való kitérését negatív dekli nációnak mondjuk. Minálunk a deklináció most körülbelül -{-10 , fok. A 16. század közepén a nürnbergi Hart- mann észrevette, hogy a súlypontjában alátámasztott mágneses tű lehajlik a horizont felé. Ez t a jelenséget inklinációnak nevezzük és szintén szöggel mérjük. Ebből a jelenségből arra következtettek, hogy a föld a központja a mágneses erőnek. Az angol Gilbert nagy könyvet is irt „de magnó magnete tellure“ a földről, a nagy mágnesről. Hamarosan azt is észrevették, hogy az inklináció helyenként változik. Azután elkezdték a mágneses intenzitás tanulmányozását. Egy mágnestűt egy bot hegyén nyugalomba hoztak, azután egy másik mágnestű közelítésénél újból kirántották nyugalmi helyzetéből. Most már a rengések sebességéből igyekeztek a föld különböző pontjain megállapításokat végezni a mágneses intenzitásról s úgy találták, hogy ez az egyenlítőből a sarkok felé növekszik. Gausz 1832-ben azután megállapította a földmágnes- seg intenzitásának abszolút mértékét, amely körülbelül 8500 trillió egyfontos mágnes hatásával ér fel, vagyis ha, ezeket felosztanék, a föld minden köbméterévé 7— 8 ilyen mágnesdarab jutna. Ezek szerint a nézetek szerint a földnek két mágneses sarka van, amelyekben a horizontális intenzitás nulla, míg az inklináció 90 fok, tehát itt a kimozdított mágnesbot nem csinál horizontális lengéseket, hanem minden helyzetben nyugalomban marad s az inklináció? tű a föld központi,a felé irányul. Ezeknek a pólusoknak helyzetet telies pontossággal s biztonsággal nem ismerjük- Az északi mágneses sarkot James Ross 1831-ben az északamerikai Boo- thia Félix félsziget nyugati partján, az északi szélesség 70 és fél fokán, a Greenwichtől számítolt nyugati hosszúság 96 fokán és 46 percén állapította 'meg. A déli pólust a 72 fok 50 perc déli szélességi körön, Greenwichtől 156 <- fél foknvira keletre kel! keresnünk. Arnurdmn 1904-iki déli utazása azonban megerősítette azt a feltevést, hogy Páris, augusztus 6. Parisnak csak megvan mindig a maga szenzációja. Ha kormánybukás nincs, van valútaliossz, ha ez ninos, jön Mulej Jusszuf, ha ezt kezdik unni, jön egy szenzációs, valódi párisi per és mikor már úgy látszik, hogy nincs tovább, jönnek a Bois de Boulogne vadjai. Tavaly ilyenkor egy leopárd, a Zizi, izgatta a kedélyeket, megszökve az állatkertből és bevéve magát a fák és a tándokátok közé a Boisban, mígnem ötnapi vadászás után sikerült lepuskázni szegényt, amikor már népszerűségben kezdte túlszárnyalni Mistinguettet. A párisink megkönnyezték őt. A szép Zizi váratlan bois-de-boulognei sétájának aztán az lett az eredménye, hogy az őszre divatba jött a leopárdprém. Soha egy szőrmét sem lan szír óztak olyan eredménnyel a párisi divatcégek, mint amilyen sikerrel ezt Zizi őnagysága megcsinálta. Most — úgy látszik — a majomszőrmén a sor, hogy divatba jöjjön, mert most a majmok, lemajmolva a Zizi tavalyi kalandját, kisétáltak a Bois-ba. A Bois egyik sarkában lévő állatkertben ugyanis tegnap tűz ütött ki a papagályok és a majmok ketrecében. A lángok gyorsan el- harapdóztak, az állatokat nem lehetett másképpen megmenteni, mint hogy kikergették a ketrecekből a szabadba. Vagy harminc pa- pagály megfulladt a nagy füstben igy is. A majmok sokkal okosabbak voltak. Nemcsak hogy a ketrecből menekültek meg idejekorán, de kihasználva a jó alkalmat és a nagy riadalmat, áttornászták magukat az áliatkert magas kerítésén és mintegy negyven majom bevette magát az erdőbe. Természetesen erre rögtön megkezdődött a majomvadászat és a párisiak zarándoklata, hogy az engedély nélkül eltávozó penzionáriusokat összefogd os- sák, illetőleg még inkább, hogy megcsodálják őket. A tavalyi leopárdvadászaton ott voltam és az egzotikus vadakra való vadászás láza annyira elfogott akkor, hogy most sem tudtam ellenállni, hogy ki ne menjek a Bois-ba egy kis majomvadászatra. Egyszerűen egy kis majomvadászatra, mint ahogy az ember elmegy a kirakatokat megnézni a nagy bul- várdra. — A majmokat akarja látni? Én is szeretném látni őket — mondotta a füstös ketrecek előtt az őr, aki busán ült egy rozzant széken, mint Marius Karthágó üszkös romjain. — Megszöktek, de vissza fognak jönni maguktól. Olyanok ezek kérem, mint a jó háziállatok. Vacsorára hazajönnek, majd ha éhesek lesznek. — Biztos? — Ha én mondom. Ismerem őket. Mondom, hazajönnek estére. Olyanok ezek, minta szelíd háziállatok, higyjemeg nekem. Az arca fehér kötéssel van bebugyolálva, úgy hogy csak a szeme látszik, egyik karja felkötve, a másik keze belfasti zva. Oldalt egy ketrecben néhány kevésbé élelmes majom búslakodik mögötte, akik nem szöktek meg. — Aztán mondja csak, miért van ilyen kegyetlenül összefáslizva? — A majmok liarapdostak össze feleli az őr és nézi az óráját, hogy mennyi idő van még a vacsoráig, amikorra a szelíd háziállatoknak haza kellene jönniük. Én nem voltam olyan optimista, mint a befáslizott őr s úgy gondoltam, hogy ha a majmok olyan házi állatok, mint amennyire szelídek, akkor egész nyugodtan itt ülhetek egész Ítéletnapig az össze-vissza kötözött őr és néhány mélabus majom társaságában, várván, míg a dezertőrök visszajönnek. így hát egy kis ajtón keresztül átbújtam a Boisba, a dzsungelbe, keresni a majmokat. Az természetes, hogy nem voltam egyedül. A fák és bokrok között itt is, ott is feltűntek a lakók és kisebb hangos csoportok, akik a szokás ellenére nem a gyepet nézték, hogy hová lehetne lefeküdni, hanem gémberedett nyakkal a fák koronáit vizsgálták, minden ágon ugráló verébben majmot látva. Egy negyed órás mászkálós után, mikor már a nyakam kezdett nekem is görcsöt kapni a sok felfelé nézéstől, anélkül, hogy sikerült volna valamit is látnom, az egyik allén egy biciklista újságolja, hogy feljebb egy egész csomó majom mászkál a fán. Gyerünk oda. Tényleg vagy ötszáz lépéssel odébb már egy egész kis tömeg verődöt össze a fák alatt, bámulva a fán tornászó majmokat. Farkukkal az ágaikra kapaszkodva, szenzációs akrobata mutaványokat végeznek, három métereseket ugrálnak s közbe visitoznak nagyokat, láthatóan élvezve a szabadságot. Majd hirtelen abbahagyják a produkciót, összebújnak és olyan szemekkel néznek le reánk, mint hogyha mi volnánk a majmok és ők volnának a nézők. Meg kell adni, van bennük egy jó adag irónia. A fák alatt egy csomó kockacukor fehérük, amivel lecsalogatni akarnák őket, de a majmok egyelőre jobbam érzik magukat odafent. Otthagyom ezt a helyet és egy kis gya-' loguton befelé indulok az útról a sűrűbe. Alig haladok vagy pár száz métert, előttem egy fekete ruhás nő felsikolt. A feje felett a farkával az ágra kapaszkodva egy majom himbálózik és igyekszik elkapni a nő kalapján a tollat. A sikoltástól megrémülve, fellendíti magát a levegőbe és most egy vastag galy mögül pislog le a nőre. Odébb egy kis drótszőrü pincsi galoppozik behúzott farokkal és vonítva, nyomában fáról-fára ugrálva öt majom száraz fagalyakkal dobálja a bátor kutyát és nagyokat visitoznak közben. A kutya csak akkor hagyja a vonítást, amikor a gazdája, egy kövér piros kalapos nő az ölébe kapja és lecsókolja róla piros festékes szájával a rémületet, amit a majmok látható undorral néznek. Ilit benne vagyunk a legtökéletesebb dzsungelben. Csak az rontja az illúziót, hogy az aszfaltos AcacLa-allén az autók berregnek és a szomszédos Prés de Catelanból kihallatszik ide a jazz-band muzsikája és hogy a kerítés mögött nagyban járják a charlestont, hasonló mozgással, mint amilyennel a majmok han- curoznaik a fákon. — Nini egy csimpánz — kiáltja el magát ■egy siheder és az útra mutat, ahol egy rózsaszínű bőrnadrágos fiatalember kikenve, kifenve, világoskék kabátban és élénk rozsdavörös kalapban íllegeti, billegeti magát két elegáns nő társaságában, nagy konkurrenciát csinálva a majmoknak. A majmok nem zavartatják magukat a sétálóktól és a nézőktől, egészen otthonosan érzik magukat itt, mjntha ide születtek volna. Az igaz, hogy nincs is mitől félniük. Az állatkerti emberek nem üldözik őket, mert az a meggyőződésük, hogy úgyis vissza fognak térni maguktól a ketrecekbe,' ha megéheznek. A közönség meg mulat rajtuk és cukorral és amerikai mogyoróval traktálja őket. így aztán természetesen nem egyhamar fognak kiéhezni és egy nap óla, mióta A napokban jelenik meg a „TERRA" kiadásában KOLLÁR LÁ.SZLÓ magaskultúriju könyve: A Mesélő Dervis Ára: 25.- Ki. Megrendelhető „TERRA" Kereskedelmi Vállalatnál, KoSice, Éderova u. 10. — Csak intelligens telnöttek vegyék. itt ingyen produkciókat rendeznek, nem igen érzik az éhséget. Visszamegyek tehát az állatkertbe a vacsoraidőre, . megnézni, hogy tényleg igaza volt-e az őrnek. Hát igaza volt. A ketrecben a majmok már. megszaporodtak. Mire odaérek, egy pofaszakállas majom éppen akkor kapaszkodott fel a kerítésre 'és a fület övét vakarva méregeti a távolságot a ketrec és a fal között. — No gyere már, ne félj — csalogatja őt az egyik őr, amerikai mogyorót tartva a kezében. A majom egy ideig bizalmatlanul néz, de a csalogatásnak nem tudva ellenállni, leugrik és farkát felkunkoritva a levegőbe, kémikus grimaszokat vág. Aztán mikor feléje megy az őr, egy mogyorót hajítva neki, a mogyorót felkapja és három lábon, groteszken kalimpálva és még mindig az égnek meredő farokkal gyorsan átsurran a ketrec felé. A befáslizott őr ott áll a ketrec ajtajában, hirtelen kinyitja és a majom egy ugrással benn terem a többiek között. — Hát ugye megmondtam, hogy olyanok ezek, mint a háziállatok. Két nap múlva visz- sza fog jönni mind — mondja az őr elégedetten és kutatva nézi a kerítés mögött felnyúld fákat, hogy nincs-e újabb önkéntes jelentkező. A ketrecben ezalatt viharos jelenetek játszódnak Le. A most érkezett vinnyogva igyekszik felkapaszkodni egy gyürühintára egy másik elől, aki a farkába csimpaszkodva harapja, rúgja és pofozza, ott, ahol éri. A többiek pedig szinte röhögő pofával cikkáznak körülöttük. — Családi jelenet — mondja az őr, szeretettel legeltetve szemét rajtuk. — A feleség most vonja felelősségre az urát, hogy kimaradt az éjszaka. Úgy van ez kérem ezeknél, mint énnálam, ha nem térek idejében haza... B. A. wmmmmmummaKBSvsmmBmBmmamaBmammtmmKaaassssasmmmamatsmmm Elcsehesitik a magyar lelenceket 3Iagyar fiuk. akik csehül írnak levelet édesanyjuknak — Ruszinszkóban egy magyar gyermek elveszése nem okoz gondot 0 dóságoknak — Saját tudósitónktól — Munkács, augusztus 6. A ruszinszkói állapotokra frappánsan jellemző egy magyar anyának és négy gyermekének mozivászonra illő története s élénken dokumentálja az állami jóléti intéziné nyék soviniszta politikáját is. Bisti Margit munkácsi lakos éveken keresztül élt törvénytelen házasságban Harcsá- rik Vincével. A házasságból három fiú és egy leánygyermek született s mindnyájan a munkácsi íelencházban nyertek elhelyezést. A gyermekek anyja magyar, más nyelven egy szót sem tud s a prevrát előtt magyarul beszéltek a gyermekek is. A csehszlovák kormány mint mindenüvé, úgy a lelencházba is bevitte az elcsehesités politikáját s nemcsak Munkácsról, hanem a többi ruszinszkói magyar városokból is csehországi gyer- mekmenhelyekbe vitték át a magyar gyermekeket- Ez a sors érte Bisti Margit három fiát is, akik közül kettő ma már Prágában dolgozik s mindkettő már elfelejtett magyarul és cseh leveleket ir édesanyjának. A legkisebbik, aki ma tizenkét éves, pár hónappal ezelőtt még egy csehországi men- helyen volt s egvetlen szót sem tudott édesanyja nyelvén. Pár hónappal ezelőtt visszaküldték a munkácsi lelencházba, innien azután az igazgatóság kihelyezte Iványi ruszin községbe. A lelencház igazgatósága ugyanis magyar szülőknek, éppen elcsehesités érdekében nem ad ki gyermekeket. A kisfiút gazdája, Szafesinecs Olexa borzasztóan megverte, enni nem adott, neki, úgy hogy a szerencsétlen gyermek visszaszökött Munkácsra az édesanyjához, aki mint takarítónő keresi kenyerét, amióta mint magyart kidobták a munkácsi meuhelyrö], ahol alkalmazásban volt. Az édesanya beszélni sem tudott gyermekével, akit visszavittek lelketlen gazdájához s aki egy hónappal ezelőtt eltűnt s azóta nyoma sincs. Az anya kétségbeesve szaladgált iobbra- balra, hogy gyermekét kerítsék elő. Frantál, a menhely igazgatója kidobta irodájából, a munkácsi rendőrség azzal utasította el, hogy az ügy, illetve a gyermek felkutatására irányuló nyomozás nem tartozik hozzá. A botrányos esetet a keresztény-szocialista pórt munkácsi titkársága az illetékes hatóságok elé viszi.
