Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-05 / 175. (1213.) szám

1926 augusztus 5, csütörtök. Poprád: a Tátra kapuja A városnak nincsen már sem kisdedóvóintézete, sem pedig1 polgári- iskolája — A kormány helytelen iskolapolitikája — Az országutak javítása é* a Poprád szabályozása nem tűrhet halasztást II. Poprád, augusztus eleje. Poprád városa a háború után Virágvölgyöt bérbeadta a vasútiig}'! minisztériumnak évi 30.000 koronáért és a minisztérium Virágvölgyön vasutas tüdőbeteg-telepet rendezett, be. Az elmúlt, hetek­ben a város és a minisztérium között létrejött a lene látnia már a kormányköröknek azért is, mert most a sok esőzés következtében lciáradt a Pop- rM, veszélyest ette a város kültelkeit, el­mosta a környék vetését, s mindez csak azért történik, mert a hatóságok nem tö­rődnek és nem fordítanak kellő súlyt az­zal a vidékkel szemben, amely hivatva van árra, hogy nemcsak Szlovenszkó gyöngyéi, hanem Szlovenszkó paradicso­mát is képezze. Reméljük, hogy az illetékes körök végre be fogják látni, bog}- a Tátra természeti szépségeit kiaknázni állami támogatás nélkül nem lehet, már pedig az államnak első érdeke, hogy a nép jólétéi biztosítsa és az idegenforgalom fejlesztésével nem­csak a vidéknek, hanem az egész államnak jó hír­nevet lehet szerezni. Kopper Miksa. megegyezés Virágvölgy végleges eladása ügyében. Poprád Virágvölgyért 600 hold erdőterü­letet kap és ennek részbeni kitermelése kb. két millió koronát hoz a városnak. A TUDOMÁNY UJ KÉRDÉSÉI Az üzlet már perfektuálva lett, csakhogy a városi képviselőtestület szlovák néppárti tagjai megfö- lebbezték azt s így az eladás még egyelőre késik. Ha ez sikerül, úgy a város a két millió koro­nából elsősorban a járásfőnökség, járásbíróság és az adóhivatal részére építi fel az uj épületeket, továbbá a Tátra-szálloda helyén egy egészen uj, teljesen modern szállodát akar építeni. Poprádra kerül valószínűleg a csehszlovák Nemzeti Jegy­bank fiókja is s ha ez megvalósul, akkor Toprád lakossága rövidesen megkétszereződik. A társadalmi élet pangása Ennek a nagy jövő előtt álló városnak lakos­sága nagyobbrészt német. Azonkívül tekintélyes számban vannak a szlovákok, zsidók és ma már természetesen csehek is. A magyarság csak egész kis számban van képviselve, de azért a magyar szó még i egyáltalában nem halt ki és örvendetesen megállapíthatjuk, hogy nemcsak az idő­sebbek, hanem az ifjúság is kultivdlja a a magyar nyélvet. A társadalmi élet Poprádon mintegy letargiá­ban szenved. Mig az államalakulat után az együtt­működés mintaképe lehetett bármely városnak, addig ma már a társadalmi élet széthullott. A leg­erősebb egyesület a közművelődési egyesület, amely némiképen még egymáshoz kapcsolja .a vá­ros különböző nemzetiségű őslakosait. Azonkívül van ottan szoko], orolegyesület is. Azonban az életből hiányzik a lüktető erő. Érdeklődésünkre ezt azzal magyaráz­ták, hogy az idősebb emberek lassacskán kidőltek és a súlyos anyagi gondok miatt nem Igen érnek rá a társadalmi élet fej­lesztésén dolgozni, a fiatalság pedig egy­általában nem törődik semmivel! Bezárt iskolák Egy mérik fájó sebe a városnak az is, hogy sem polgári, sem pedig középiskolája nincsen. Néhány évre! a háború előtt nyilvános jogú ma­gán polgári iskolája volt, amelyet később a város vett áL Az államalakulat után azonban ezt az is­kolát bezárták és mind a mai napig még semmi lépés nem történt annak újból való megnyitása érdekében. A főakadály természetesen az, hogy a kor­mánykörök szlovák iskolát akarnak, Poprád város lakosságának többsége pedig németet. Azonban e zt az akadályt igen könnyen el lehetne hárítani, ha parallel szlovák-német osztályú iskolát állítanának fel, amely természetesen úgy az államtól, mint a várostól némi áldozatot is követelne. A város őslakosságának minden esetre n jövő nemzedék érdekében minden lehe­tőt meg kellene tennie, hogy beszüntesse a Késmárkra, Iglóra való beutazgatdsokat, amelyek az ifjúságra nagyon is rossz ha­tással vannak. Modem Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról Vili. A nyári idő Utánnyomás tilos s a város éjjeli életét újabb törvényes intéz­Egyik közeli cikkünkben behatóan fog­lalkoztunk a zónáidö kérdésével s megtud­tuk, hogy a helyi idők között mutatkozó kü­lönbségek miatt Európát három övre osztot­ták be: a nyugateurópai, középeurópai s ke­leteurópai zónára, amelyeknek helyi idei között éppen egy-egy óra különbség vau. Ha már ezzel a kérdéssel behatóan fog­lalkoztunk, röviden ismertetnünk kell a nyári idő problémáját, amely a háború ide­jén gyakorlatilag is fölmerült s még most is állandó diszkusszió tárgyát képezi, hogy új­ból bevezessék-e vagy sem. A nyári idő kérdése pár excellence az urbanizmusnak, a városi életnek következ­ménye. A nyári idő gondolata az e'ltu nyúlt városi élet talajából fakadt, amely elfordult a naptól s az éjszakai életet tette domináló tényezővé. A uemzetgazdász ezért az elé a feladat elé kerül, hogy a városiakat a szén­nel való takarékosságra s a napfény lehető legnagyobb kihasználására kényszerítse. Erre a nyári idő bevezetését látták legalkal­masabbnak ,vagyis nyaranként az órát egy órával előbbre tolták, ami lényegében annyit jelentett, hogy Rözépeurópában nyaranként a ke­leteurópai időt vezették be. így valójában elérték azt az előnyt, hogy a városi munkás esténkint egy órával hosszabb ideig élvezhette a napfényt. A valóságban azonban a nyári idő hasz­nálatának, bevezetésének nincs sok értelme, nincs előnye s ha a háború alatt a kivételes .Állapotok indokolttá is tették a kivételes in­tézkedéseket, mint a nyári időt is, ma nem lenne jó ezt a háborús emléket feleleveníteni kedéssel szentesíteni. A nyári idő használatának ugyanis olyan hátrányai is vannak, melyekkel az a kevés előny, amit a városiaknak nyújt, nem ér fel. Tavasszal, a nyári idő bevezetésének napján, a hajó- és a vasúti forgalomban állandóan egy kritikus nappal kellene számolni, mely nagyon sok zavart okozna. Továbbá az ösz- szes tudományos időadatokhoz — félreérté­sek elkerülése céljából — mindig hozzá kel­lene tenni, hogy az időadat középeurópai vagy pedig nyári idő szerint értendő-e. Vé­gül a lakosság legnagyobb részének, a mező- gazdálkodással foglalkozóknak, akik még nem tanultak el attól, hogy a természet sze­rint éljenek, egész életmódjukat a városiak kényelme kedvéért meg kellene változtat­ni ok.-A nyári idővel újból csak azt érnék el, hogy a falusi kénytelen lenue két órát hasz­nálni, egy otthonit, amely az igazi időt mutat­ja s egy másikat, amely a városi huncutság szerint igazodik s amelyet mégis respektálni kénytelen, mert a vasutak is a „városi" óra szerint járnának. A nyári idő kérdése nem tudományos probléma, tisztára egy elhibázott gyakorlati kísérlet, amely kedvezni akar a városiak éj­jeli életének. Hogy cikksorozatunk kereté­ben röviden mégis kitértünk rá, annak oka, hogy némiképpen összefügg a zónáidé kérdé­sével s olyan gyakorlati kérdés, amely a há­ború befejezése óta állandóan kísért s ép­pé- ezért jó felhívni a figyelmet, hogy beve­zetése igen kevés előnyt nyújtana, ellenben annál súlyosabb gyakorlati és morális hát­ránnyal járna. (Folytatjuk.) Hogyan lett olasz mágnás egy nógrádi cigányprimásból ? Rácz Pali, a mesék s az orosz Szent-György-rend lovagja — A magyar cigány, akinek az élete olyan, mint egy romantikus hősé — Gavallér, világfi és elsősorban igazi művész volt Jellemző még a kormánykörök iskolapolitiká­jára az is, hogy a kisdedóvóintózetel is bezárták és többszörös sürgetésre azt a választ adták, Ingy kisdedóvóra egyáltalában nincs szükség, mert hi­szen a régi magyar rezsim ezt Poprádon csak az­ért tartotta fenn, hogy magyarosítson, (??) jelen­leg pedig a szlovákositásra nem kell már ennyi áldozatot hozni. Adóteher — gazdasági válság A gazdasági helyzet Poprádon épp olyan szo­morú, mint bármely más városban. A súlyos adóterhek, elviselhetetlenek, a konkurrencia óriási. A gyárak közül ma egyedül az Első Szepesi Sör- és Malátagyár, valamint a Strorapf-féle téglagyár van üzemben. A Hamburger-féle papírgyár és a Krieger-féle keményítőgyár teljesen beszüntetne üzemet és rövidesen egyáltalában nincsen kilátás arra, hogy a munkát, ezekben a gyárakban újból felvegyék. A két gyárat a csehországi, konkurrencia telte tönkre. Végül még visszatérünk a rossz, poros or­szágutak kérdésére is. Poprád és környékén ma olyan óriási, az au'óV’valom. mint akármelyik nagy városban. Az országutakat az államnak, a zsúpénak kellene rendbehozatnia, ezek azonban ez­zel mit sem törődnek s ma a városban és a város kültelkein a /eghasznavrhölelie- nebbek, az utak. A legutolsó fájó sebe ennek a fejlődő városnak a csatornázás hiánya. Az Erzsébet-telek házai mind nedvesek, mert. ezen a vidéken a magas vízállás következtében a csatornázást bevezetni nem lehet. Erre csak akkor kerülhet a sor. ha a Pop­rád folyót szabályozzák, A medrei kimólyitik s ennek sürgősségét be kel­Losonc, augusztus eleje. Zólyom és Losonc között beszélgettem az előkelő cigánynemzetiségek egyik legelőkelőbbjé­nek, a hire« Rácz nemzetiségűek szegénysorén tagjával. Hosszú ideig utaztunk már együtt, szem­ben ült velem, de a megismerkedésig, — amire két, irgalmatlan begedünyikorgatást eszközlő ci­gánygyereknek a megjelenése szolgáltatott alkal­mat, — csak annak az egyszerű ténynek a kon- statálására szorítkoztam, hogy pecsétes ruháju, értelmes fejű falusi cigány ül velem szemben. Avval az alapossággal néztem meg, nem többel és nem kevesebbel, amellyel minden idegen em­bert szemügyre szoktam venni, amikor nincs jobb dolgom. A két kis ('.igényesemete szétreszelte a hal­lószerveinket és ennek fejében pénzt kellett adnunk nekik. Szívesen adok minden ilyen alka­lommal, meri áldozati ajándéknak érzem a ha­ragos kis utazózenészek kiengesztelésére. Legnagyobb csodálatomra a velem szemben ülő cigány is benyúlt a zsebébe és többfajta keszkenő közül egy ötvenfillérest kaparva elő, odaadta a gyerekeknek. Pár szót is váltott ve­lük, de bieroglif-oldó tudományom ezúttal is cserben hagyott, mert ezek a szavak, ilyenforma mondattá állottak össze: „No mikor bundabáró a vonaton é* a esempecsuka meg; van-e elé­gedve?" (Amellett, bogv'a bundabáró és a csempe- csuka magokban is elég talányos szavak, még rá­adásul meg sem vagyok győződve, hogy pontosan ezt. mondótta-e? I) Ezekután kötelességemnek tartottam meg­ismerkedni a cigányemberrel. Megtudtam, hogy Iiácz Lászlónak hívják (így mondta, hogy: Lász­ló, bár mindenki más bizonyosan Lacinak hívja), s megtudtam, bog}' az ő családja, a Ráczok (cz-vel kell Írni, azt mondta), nagyon híres ze­nészcsalád és csodálja, hogy még nem hallottam róluk. Biztosítottam, bog}' már hallottam- Amiben nem is állítottam valótlant, hiszen harmincha- todiktől kezdve ötvenbatodikig elég Rácz Lacit láttam s hallottam már életemben. Ennek szemlátomást örvendett s akkor köz­lékenyebb lett- Közölte velem, hogy a Ráczoknál nincs jobb magyar zenész s hogy már ezért sok verekedés is volt. Egyszer Balatoni Gyurka állí­totta, hogy ő jobban hegedül mindenkinél, de égjük Rácz bebizonyította nagy urak előtt, hogy ez nem igaz. Attól kezdve mindenki belátta, hogy a Ráczok a legjobb magyar „zenésznek. Legfeljebb Hubay Jenő tud még úgy hegedülni, de cigánykörökben el van terjedve, hogy az ő ereiben is cigányvér folyik, meg aztán neki köny- nyü volt kitanulni, hiszen nagy birtokai, kasté­lyai vannak s a felesége bárókisasszony. Miközben ezeket mondotta Rácz László, szemlátomást felélénkült, mert azt látta rajtam, hogy a családja által gyűjtött: közös fény meg- csillogtatásával sikerült elterelnie figyelmemet az ő kopott, kis falusi cigány lényéről. Én szíve­sen mutattam, hogy meuuyire melegszem a Rá­czok fényében, erre ő nekidurálta magát és úgy mesélt, mint egy stilizált: cigány valamelyik népszínműben. Elóg tág cigányfantártéval és népének zava­ros dialektikájával mondotta el, bog}’ ezek a Rá­czok, akik most élnek, ezek mind semmik, nyi- rettyiisök és egyszóval szégyenletesen tudatlanok úgy a zeneművészet, mint az életben megnyilvá­nuló különféle művészetek terén ahhoz, a leg­első, nagyon híres és nagyon nagy gavallér fíácz Palihoz képest, aki minden Rácx-íény, az egész Racz-hiresség és Rácz-diosösóg kút forrása, megteremtője és fejedelme­Kérésemre terjedelmes magyarázatokba bo­csátkozott. Elmondotta, hogy Bár:. Pali, akinek a nevét minden magyar zenész, és zenekedvelő Arnh«r «ttaJr tnina .uamrhetftvftl ftifheti ki, olyan dolgokat müveit, amelyekkel ámulatba ejtette a világot. Mikor itt magyar földön már nagyon híres volt, olyan hires, hogy a király és az összes nagy urak is csak vele tudtak mulatni, akkor nem elégedett meg evvel a belföldi hírességgel, ha­nem elment már országokba is és ott még híre­sebb lett. Az angol király Í3 csak vele tudott ezentúl mulatni, egy olasz hercegkisasszony pe­dig beleszeretett és az ölébe ült. Mikor ezt xA öreg herceg meglátta, kötelezte Rácz Palit, hogy szerezze meg a hercegséget és akkor jöjjön vissza a leányért, mert az különben elsorvad utá­na. No, akkor Rácz Pali nekiment a világnak, mindenhol gyönyörűen muzsikált s az összes ki­rályok annyi érdemjellel, arany kitüntetési ér­mekkel akasztották tele a mellét, hogy azok egészen meggörbítették a testtartását. Kóborlása közben beleszeretett egy másik hercegkisasz- szonyba és elfelejtette az elsőt. Ezt a másodikat el is vette és annyi pénzt kapott vele, hogy meg­vette vele a fél országot és mindenhol gyönyörű kastélyokat építtetett. Most már csak akkor ment muzsikálni, amikor akart. No oszt, öreg­ségére elfogta egy szép napon a hon vág}’, ott hagyott mindent, asszonyt, pénzt, fele országot, királyok barátságát és haza jött a szép kis fa­luba meghalni. Beszélő apja, egy előbbi Rácz László még ismerte őt. Olyan volt a sok érdem- rendekkeL mint egy generális s az összes urak­nak a megyében ő volt a legjobb barátja^ tegező viszonyban, sőt a szolgabiró meghívta' komájá­nak is. Idáig csendben hallgattam Rácz Lászlót. Cigá- nyos észjárás mesemondó megnyilvánulását ke­restem és találtam a beszédében. Most. felvillant bennem: hátha! Mintha egyszer s másszor hal­lottam volna ilyen külországa hírnévre jutott, cigányokról. Hogy többet és nyersebben mondjon, meg kellett sértenem Rácz Lászlót. E célból Így szólottám hozzá: — Szép, szép, de mi van akkor, ha én azt mondom, hogy ez az egész nem igaz? Rám meredt és felcsattant: — Mit, hogy ezs nem igazs? Hát csak nem házsidok? Benne van könyvekben is, a jedző ur meg is nézste. Olyan könyben van hinne, amelyik a zsenésekről szól! Megvetéssel hallgatott el s leszállásomkor elővett meleg búcsúzó szavaim sem tudták ki­engesztelni. Még hogy nem igazs!! Az igazat megvallva, én nem néztem utána cigányzenészekről Írott könyvnek, bár evvel bi­zonyosan tartoztam volna az igazságnak és Rácz Lászlónak is. Ellenben egyik este egy cigánymu­zsikáért rajongó úriemberrel cigánymuzsikát hall­gattam és alkalmas beszédtárgyként kínálkozó múltkori találkozásomat önérzetes Rácz Lászlóval elmondottam neki. Legnagyobb csodáik ozásomra az úriember igv felelt: — Valamit olvastam erről és úgy emlékszem, hogy Nógrád vármegyéről irt monográfiában is meg van említve Most már érdekelt a dolog és elmentem a könyvtárba. Ott több könyvben találtam feljegyzé­seket a nógrádi születésű nagyszerű cigányze­nészről, s e feljegyzések közül egyet, szószerint leírtam. Itt közlöm, gyönyörködi etőnek, de azért is, hogy Rácz László utitársamnak a histő- riairás súlyával adjak utólagos elégtételt. A his­tória szavai korrigálóan, de alapjában véve a dol­got megerősitőeu adják meg neki ezt az elé^ tételt: „Rácz Pali. Az újabb cigánynemzedék vi­lághírű prímása, született 1815-ben Nagygé- C3en, 15 éves korában kénytelen volt falujából megszökni. Bujdosása közben, 17 éves korá­ban, — 22 éves kort színlelve, — Rozsnyón a verbuváló csapatoknál katonának csapott fel és a Milánóban állomásozó 33. ezredhez ke­rült. Eleinte mint. gyalogos szolgált, de néhány év múlva már karmesterként látjuk viszont, az általa szervezett cigányzenekar élén. Az 1848-ban kitört olasz forradalom álltáim arai mint kém tett kitűnő szolgálatokat, minek kö­vetkeztében őrmesterré, léptették elő. Az égjük kémszemle alkalmával az olaszoktól körülfo­gott Wladimir orosz herceget az atléta ter­metű Rácz Pál és társai szabadították ki, miért Rácz az orosz* Szent-György keresztet kapta. A háború után. újból Milánóba került, aihol meg­ismerkedett a szép és dúsgazdag Ferrairo Gin- ditával, akit megszöktetett, és csak három nap múlva vitt. ismét. haza. Ily előzmények után az apa beleegyezett, a házasságba és leányával 150.000 lírát, adott hozományul. IS évi kato­nai szolgálat után polgári életet kezdett. Há­romemeletes háza volt. és pompás fogatot tar­tott. A hozomány fogytával aztán elhatározta, hogy haza jön és muzsikusként, keresi meg a kenyerét. Hazaérve, először Vácra ment, hon­nan 1863-ban a fővárosba került. Itt eleinte sokat mulatott és eközben hallotta először Pa- tikáms Felköt játszani. Ez annyira hatott reá, hogy ettől kezdve azután szorgalmasan tanult. Egyre híresebbé lett, Sárközi Ferkó revén bejutott a mágnás körökbe, majd az udvar­hoz, játszott udvari bálokon és a legnépsze­rűbb cigányprímás lett Magyarországon. Első külföldi útjára 1873-bau ment, Lipcsébe, majd Londonba, 1875-ben Szentpétervárra és min­denütt nagy dicsőséget szerzett a magyar ze­nének. összesen 36 gyermeke volt. Családja körében igazi páter familias volt, valóságos cigánydinasztiát alapított. Meghalt 1885-ben “ Mindezeket megtette bizony Rácz Pali, aki ér­teti a magyar muzsikához, aki emellett bátor em­ber, gáláns férfi, sőt gavallér volt. A valóság is produkál néha romantikus életsorsokat, nemcsak a fantázia. Utitársamnak, Rácz Lászlónak, utólag mondok hálás köszönetét, hogy erre megéi: fel Imin a figyelmemet. DarkA István* j >

Next

/
Thumbnails
Contents