Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-05 / 175. (1213.) szám
1926 augusztus 5, csütörtök. ' ftraMUSMOi IBBWT Négy völgy magyarjainak vig találkozója Rákosbányán a Vashegy alatt Egy nyolc év óta kúső összejövetel a rimaszombati „hatszázéves zenekar^ aótáí mellett a bányákkal átfwrt érchegy oldalában — A P. M. H. kiküldött munkatársától — Rákosbánya, augusztus eleje. Valamikor már jártam erre, cserkész koromban, jó tizévvel ezelőtt. Bálint Géza volt a társam. Kettesben barangoltuk be Görnört. \A vashegyi utakon, a murányi várban. Krasznahorka diófáin és a dobsinai jégbarlang fenyvesein ma is ott sebesednek kezdőbetünik. Ha nagyon utána néznék, itt is meglelném azokat valahol. De most már fáradtabb a legény és már sohasem fogja fába vésni a nevét. Néha azt hiszem, egyenesen szerencsétlenség, hogy az embernek neve van, elkülönböztető neve s pláne elidegenítőén szerencsétlenség, ha ezt a nevet ismerik. Nem kerestem a vésést, ott maradiam a kitaposott utón, —- autón jöttem, autón mentein. * A „hatszázóves zenekart" kísértem. A „Fre- goli", a Rákosi-telep kényelmes személy autóbusza vitte, őket, egy másik nagy gép a szerszámaikat, egy harmadik kocsi — a vendégeket. A kacskaringós középgömöri utak mentén mészégető kunyhók, égetőkemencék s lombos erdők maradoznak el, ainig a fenyvesek alá érünk. A Vashegy koporsóalakja egyre női, a gyönyörű ut lankás ívben kanyarodik be a hegyoldalon a Rimamurány egyik legszebb telepére, . Rákosbányára. Az igazgatósági épület előtt a felügyelő főmérnök, Németh Zoltán bányatél ügyelő, vezetésével fogadnak a házigazda szerepét játszó rákosbányaiak :Urbányi Andor és Adriányi Antal tér- mester. Az összejövetel a feldíszített ligetben kezdődik. A hegyoldalt párhuzamosan ölelő utak lépcsőin megyünk le a ligetbe, alattunk a Vashegy, átfúrva a tárnák százaival. A liget kapuján virágos diadal-kapu, a százados tölgyek egyikén, a zenekar számára felállított dobogó fölött egy megkoszorúzott fehér tábla: „kljén a haíszázéves zenekar!“ Szives, magyaros vendégfogadás. A liget alatti nton kocsi kocsi után: jönnek a vendégek. Egy óra múlva már együtt van az egész társaság, lehettünk jő százan a kis telepen. Itt van a Rimavölgy, a Tunicz völgye, képviselve van a murányvölgyi magyarság és számosán jöttek el a Sajómentéről: négy völgy magyarjai találkoznak ma össze a magyar nóta mellett a Vashegy oldalában. A válogatott társaságból sikerült a következők neveit feljegyezni: a Ni ha tik Dezső dr. prímás vezetése alatt meghívott zenekar tagjain, kívül Rimaszombatból Nagy Sándor, a magyar nemzeti párt. országös igazgatója, Perecz Samu nyug. városi tanácsos, Kiss János táblabiró, Hlozek János, a Rimaszombati Polgári Olvasókör háznagya, feleségével szül. Beliczky Böskével, a műkedvelő társaság elnöknőjével, — Rozsnyóról eljött: Müller Sándor, a Rimamurány szlo- venszkói müveinek főigazgatója, akit a telep vezetősége nagy ovációval és tisztelettel fogad, titkárjával Iluna Elemérrel, Oalánta József bányafőfelügyelő családjával, Póhl Károly, Bendsr Ferenc és Lázár főmérnökök, Betlérből özv. Kleckner Lászlóné, Ilonka, Margit és Kató leányaival, — Rákosfaiváról: Tihanyi Lajos plébános, aki a későbbi órákban a társaság lelke lett, Mánczos József nyug. igazgató nejével, Betűnyi János nejével, —■ Raskóról: Halóp János ev. lelkész Sárika nevű leányával, özv. Muraközi Gyuláné Ella leányával, Szívós bankigazgató, Muraközi Tibor gyógyszerész, Király Emil kőburgi erdőtanácsos, — Ploszkóról: Mihalik Pál nagybirtokos, nejével szül. Okolicsányi Sárival, — Nagyrőczéről: Oko- licsányi Lajos dr., Vashegyről: özv. Liposits Ti- vadarné és Gruber József dr. rimamurányi főorvos. * Békevilágot idézgető gyönyörű vidéki kép: a nagy tölgyek alatt a zenekar játsza a szebbnél- szebb magyar hallgatókat, indulókat, csárdásokat és táncdalokat, a körönd tele közönséggel, a háttérben terített asztalok, mögöttük két nyárson sül a zsiványpecsenye. Mikor az est leszáll, a tölgyek gallyai közt kigyulnak a villanylámpák s a pecsenyesütök felől fel-fel ragyog a szénparázs kékes lángja. A pompás vacsora alatt kiderült, hogy ez az első ilyen összejövetel nyolc esztendő óta. Mindenkin ott az öröm, a meghatódottság s régi barátságok pecsételődnek még szorosabbá. Megérkezik a 27-tagu vashegyi fúvós zenekar is, Kuloványi Lajos karmester vezetésével, s felváltva játszik a Tannháuserből, Cigánybáróból, a Trobadourból és magyar nóta egyvelegeket. Hlozekné Beliczky Böske és Perecz Samu lépnek a dobogóra: Blaha-nőtákat és a Katóka őrmesternéből Mihalik-dalokat énekelnek. Az ismert kettős gyönyörű nótái itt ujull szépséggel hatnak a telkekre: nem akar szűnni a taps. A programot Mihalik Dezső zárja be: bandakiséret- tel játszik tárogatón frenetikus sikert aratva ku- rucdalaival. A Rimaszombati Polgári Olvasókör zenekara elismerésre méltó és minden dicséretet megérdemlő teljesítményt produkált: hü maradt jó hírnevéhez és első vidéki szereplésével teljes sikert aratott: vezetőjüké az oroszlánrész abban, hogy ez az első idegenben szereplés uj korszakot van hivatva bevezetni a banda életébe, de a tagok szorgalma, fegyelmezettsége és egyéni kvalitásai mind hozzájárultak a sikerhez. Külön dicséretet érdemel Kuloványi Lajos és a vashegyi fúvós zenekar tagjai, akik a zeneértőket is bámulatba ejtő precizitással és tökéletességgel oldoltók meg a legnehezebb feladatokat is: különösen feltűntek a magyar nóták kitűnő előadásával. A házigazdái-: pedig lelkes és fáradságot nem ismerő igyekezettel tették felejthetetlenné vendégük előtt a rákosa estét, igazi magyar vendégszeretetben részesítve őket. ♦ Éjfél felé már magasra csapott a jókedv. A legöregebb tölgy alatt ültem. Köröskörül nagy, fekete hegyek, éjszaka, ide- genség. Itt parázsló tűz, parázs, tánc, jókedv, szép lányok, ölelkező magyarok. A nóta egybefogta a társaságot, védle, emelte őket. Finom burkot vont közéjük s az éjszaka közé. A nóta hozta őket össze s ragadta ki a mából: egy éjszakára, egy fél napra, négy völgy magyarjait, mintha nagyon régi, másabb idők szárnyain repítette volna őket emlékek fölött, boldogság fölött, feledés fölött. Akaratlanul a prágai esték jutottak eszembe. Egy-egy „barral-mételyezett" cigány, akihez bevetődtünk, űzve az idegenségben, éjszakában, hidegben. A nóta, a nóta! Ami olt is ugyanolyan finom burkot vont körénk, őriző, védő lelkettartó burkot, hogy ne essünk mindig a valóság hideg kövére, amin idegen éjszaka sötétsége vir- raszt. Mennyi állandó bucsuzkodás van a cigányozásban ! * Éjfél után a kaszinó feldíszített helyiségében folyt a mulatság újabb része a kora reggeli órákig, amikor is a leánysereg bucsuzóba vállaira emelte a „hatszázéves banda" dédelgetett prímását, az este hősét, Mihalik Dezsőt. A társaság egy szükebb részét reggil Mihalik Pál és neje látták vendégül ploszkói birtokukon, ahol néhány örökre felejthetetlen órát töltöltek. * Ma négy völgyben beszélnek a találkozásról, ami soká késett, de annál melegebb volt. Egy öreg brácsában pedig ott zsong a moiránskai esték után küldött, kézszoritó nóta, hogy: „Elindultam messze útra". Győry Dezső. H szlovák légionáriusok is kilépnek a kettévált légionárius szövetségből szlovák szövetség less — $z au&onéresla gondo&ata mé*a a lecrfonáriusok Uözi Is kódlf Turócszentmárton, augusztus 4. Amikor ,a csehszlovák légiók hazatértek külföldről, a légionáriusok voltak a legprotezsáltabh elem. Ők foglalták el nemcsak a minisztériumokban, hanem a közigazgatási hivatalokban is a legelső helyeket. Az adott privilégiumok alkalmával a hadi érdemek mellett természetesen nagy szerepet játszottak a személyi összeköttetések. Azok, akik közelebb álltak az államvezetőkhöz, kitűnő állásokhoz jutottak s igy a protekciós rendszer természetszerűleg az elégedetlenség mag vát is szétszórta a légionáriusok között. De nemcsak a gazdasági kérdések, hanem a politikai kérdések is szétszakították a legionárius- szövetséget, amelynek élén Patejdl és Dávid képviselők állnak. A radikális cseh nemzeti légionáriusok kiváltak s megalakították a független légionáriusok szövetségét. Ezekre támaszkodnak most a cseh fascisták s Gajda tábornok ezek július eleji pártkongresszusán tartott megnyitó beszédet. A független légionáriusok Szlovenszkóra is kivetették hálójukat s óriási propagandát fejtenek ki a szlovák légionáriusok körében, akiket csatlakozásra szólítottak föl. A szlovákok azonban a felszólításra egy ankétot tartottak, melynek eredménye az, hogy a szlovák légionáriusok önálló szövetséget akarnak alakítani. Az egyik fölhívásban rámutatnak a szlovákok arra, hogy a csehszlovák légionárius-szövetség sem szociális, sem gazdasági téren nem elégíti ki a szlovákokat. Szlovensakóí gazdaságilag elhanyagolták, iparát leépítették, a hivatalokba cseheket raktak, kettes adókat szednek. Ezek után a szlovák légionáriusok maguk kénytelenek önmagukról gondoskodni — mondja a továbbiakban a fölhívás. — Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a saját lábukra állnak s megalakítják az önálló ' szlovák légió- szövetséget, amelynek alakuló ülését a Turócszentmártonban rendezendő szlovák nemzeti ünnepség keretében fogják megtartani. A nagy légionárius-egység tehát, amelyet hat évvel ezelőtt az állam legerősebb pillérének neveztek, három részre szakad s ezzel végre elveszti az állam kormányzására gyakorolt nagy befolyását, melyhez az egészségtelen forradalmi konjunktúra juttatta. Egy kassai hölgy huszonkét esztendős korában talált rá eddig ismeretlen anyfára A jómódú anya segítséget kérő leányát ridegen elutasította — A leány nevelőapja utján anyját 52 ezer korona kártérítésért beperelte — A szenzációs jogi esetet a kassai törvényszék néhány nap múlva tárgyalja — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása — Kassa, augusztus 4. A kassai törvényszék polgári tanácsa érdekes ügyet fog tárgyalni a napokban, melyhez hasonló ezideig nem igen fordult elő a joggyakorlatban. Ernhőfer Béla kassai cipész mester ötvenkétezer korona és járulékai ere jéig pert indított M. Jánosné kassai lakosnő ellen, mely összeget azon a címen követeli, hogy hosszú éveken át magánál tartotta, ne veíte és kiházasitotta M- óánosnénak házassá gon kívül született leányát, Szentkereszti Annát, aki csak huszonkét éves korában tudta meg, hogy nem ismeretlen szülőktől származott árva lelenc, hanem M. Jánosné módos kassai polgárnő tulajdon gyermeke. A legérdekesebb az a dologban, hogy az anya és leánya több mint tizenöt esztendeje állandóan Kassán laktak, a leány számtalanszor találkozott a városban s különösen a Kassai Iparoskörben mulatságok alkalmával édesanyjával, egy asztalnál mulattak és Szentkereszti Anna nem tudott róla, hogy a tulajdon édesanyjával all szemközt, mivel M. János nénem ismerte vagy nem akarta megismerni leányát. A regényes történet, amelynek szálai messzire ágaznak el a múltba, a következő előzmények után jutott el az ötvenkétezer koronás keresetig. Ernhőfer Béla, egy jónevü kassai cipészmester, akit egyébként jó szivéről is sokan ismernek, 1915 szeptemberében magához vette a kassai lelencből a nyolcéves Szentkereszti Annát, akinek származásáról a lelencben csak annyit tudtak, hogy egy Szentkereszti nevű cselédleánytól született, aki a gyermek születése után néhány nappal rejtélyesen eltűnt a lelencből s a gyermeke sorsa felől azóta nem érdeklődött. Ernhöferék megsajnálták a szerencsétlen sorsú leánykát s úgy tartották maguknál, mintha a saját gyermekük lett volna. A kis Szentkereszti Anna boldog éveket töltött Ern- hoferék házában, akik tizenkétéves korában nem adták vissza a menhelyre, hanem tovább is gondoskodtak róla s úgy nevelték, ruházták és viselték gondját, mint ahogy egy jómódú kisiparos leányát nevelhetik. Szentkereszti Anna viruló szépségű hajadonná serdült időközben s Ernhöferék annyira megkedvelték, hogy még a kiházasitásáról is gondoskodtak. Anna szép stafirungot s nevelő szüleitől je lenttékeny összeget kapott bútorra s a házas' sághoz szükséges egyéb tetemes kiadások fedezésére. Derék és jól kereső fiatalembert választott a leány élettársul s igv mindez- ideig zavartalanul <éltek, mig az a kassai gépgyár, ahol a férj alkalmazva volt, be nem szüntette üzemét- Ez időtől kezdve nyomora ság költözött a munkáscsalád hajlékába, ahol rövidesen két kis aprósággal is megszaporodtak. Ernhöferék ezekben a súlyos időkben is sokat segítettel: nevelt leányukon és családján s ekkoriban merült föl a gondolat, hogy Szentkereszti Anna ismeretlen szülei utón érdeklődjenek. Minden igyekezetük hiábavalónak bizonyult, amidőn cgv váratlan esemény világosságot derített a leány származására. E^v napon ismeretlen kézirásu levél érkezett egy Szentkereszti nevű lipíómegyei nyugalmazott altiszttől, M. Jánosné édesatyjátől, aki Ernhöferék tudomására hozta, hogy Anna huszonkét évvel ezelőtt Miskolc közelében B. urnák és leányának viszonyából született. A leány anyja abban az időben mint cselédleány szolgált a faluban, de a gyermek születése után eltávozott a menlielyről, hazajött és nem törődött többé vele. Ernhöferék a váratlan felfedezésre azt tanácsolták a fiatal asszonynak, hogy forduljon segítségért édesanyjához. Az asz- szony megpróbálta, de rideg visszautasításban volt része. — Nekem semmi közöm magához — hangzott M. Jánosné válasza. — Maga nem az én gyermekem s én nem vagyok köteles magát eltartani vagy bármi néven nevezendő kártérítésben részesíteni. Szegény fiatal asszony zokogva sietett el az édesanyjával való első találkozásról, akivel Kassán tényleg számtalanszor találkozott s aki feltűnően hasonlít leányához. Ernhofe- rék megpróbálták békésen elintézni a dolgot. Kérték M. Jánosnét, akinek emeletes háza van Kassán s férjének jólmenő üzlete a belvárosban, hogy kárpótolja leányát s tekintve a jelenlegi nyomorúságos helyzetét, segítsen rajta. Az asszony elutasította őket. így került az ügy a bíróság elé. Fölkerestem Littman János dr. kassai ügyvédet, Szentkereszti Anna, illetve Ernho- ferék képviselőjét, aki a következőket mondotta az érdekes üggyel kapcsolatban: — Bizonyítani fogjuk, hogy M. Jánosné Szentkereszti Anna természetes anyja, amit egyébként M.-né előttem be is ismert. Jogszabály az, hogy aki másért fizetést teljesített, azt visszakövetelni jogosult. Ezen az alapon Ernhöferék jogosan követelhetik a Szentkereszti Anna neveltetésére és kiházasitására fordított költségeiket, melyeket a leány édesanyjának lett volna kötelessége a törvény szerint viselni. Hogy a paragrafusok rideg betűi hogy fognak igazságot szolgáltatni, az a közeljövőben megtartandó tárgyaláson fog eldőlni, mely elé nagy érdeklődéssel tekint az egész kassai jogásztársadalom. Ilyen érdekes jogi eset nem fordult elő az utolsó negyedszázad alatt a kassai törvényhozás terén. Bokcny László. A FüHop-szIoretek önállóságot akarnak Manilla, augusztus 4. A Fülöp-szigetek függetlenségi pártjának radikális szárnya bojkottot hirdetett az angol és az amerikai üzletek ellen. A Fülöp-szigeteken ugyanis az újabb időben nagyarányú függetlenségi mozgalom keletkezett, amelynek célja az, hogy a szigetcsoportot elszakítsa az Egyesült Államoktól, s önálló ázsiai állammá alakítsa. A szabadságmozgalom vezetője Osias szenátor, a szigetek nemzeti eg;. ••térnének rektora, aki tegnap az Operaházban egy nyilvános népgyü- lésen kíméletlenül megtámadta az amerikai imperializmust és Kanton vagy India mintájára gazdasági bojkottot ajánlott az elnyomók kizsákmányoló pénzügyi politikája ellen. A népszerű szenátor beszédét óriási lelkesedés fogadta. Amerikai körök élénk aggodalommal figyelik a Fülöp szigetek függetlenségi mozgalmát. Haldoklik Wmdisehgráíz herceg öngyilkos jószágkormányzója Budapest, augusztus 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Windischgratz Lajos herceg jószágkormányzójának, Halász Sándornak öngyilkossága még mindig élénk szóbeszéd tárgya a fővárosban. Az öngyilkos a legnagyobb szenvedések között aléltan fekszik még mindig a Pajor-szanatóriumban s a legutolsó hirek szerint már az agónia jelei mutatkoznak rajta. Mikor a rabkórházban betegen fekvő Windischgratz hercegnek hírül adták, hogy jószágigazgatója öngyilkosságot követett el és súlyos állapotban fekszik a szanatóriumban, a herceg megdöbbenéssel fogadta a hirt s rögtön felajánlotta a vérét át- ömlesztés céljaira, hogy ezzel esetleg segíteni lehetne a szerencsétlenen. Ajánlatát azonban nem fogadták el, mert az orvosok kijelentették, hogy már ilymódon sem lehet segíteni az öngyilkos Halászon. A jószágigazgató a Palace-szállóban elkövetett öngyilkossága előtt egy órával még jelentést tett gazdájának a vagyoni állapotokról. Kútba ejtette gyermekét egy amya, azután utánaugrott Szolnok, augusztus 4. A Szolnok melletti Jászkisér községben különös szerencsétlenség történt. Bossányi Istvánná Bese Rozália, egy ottani gazda felesége vizért ment a kútra és mert nem volt senki, aki tizhőnapos gyermekére vigyázzon, a karján magával vitte. így próbált vizet meríteni. Az első vedret fel is húzta szerencsésen, a második veder felhúzásánál azonban megcsúszott és a gyermeket beleejtette a mély kútba. Bossányiné rémülten sikoltozni kezdett, majd pár pillanat múlva kétségbeesetten a kútba vetette magát, hogy megmentse a gyermeket, vagy maga is a vízbe pusztuljon. A sikoltozásra emberek siettek a kúthoz. Egyikük leereszkedett a kutosforon a vízig, az anyát sikerült is megmenteni, a kis gyermek azonban akkorára már megfulladt. A csaknem őrjöngő anyát a csepdőrsésr őrzetb" v»Up.
