Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-05 / 175. (1213.) szám

1926 augusztus 5. csütörtök. ^I«<CMÍVVA^anHmTi«R Találkozásom a cseh- A P. M. H. eredeti riportja — Prága, augusztus 4. Tegnap este a szerkesztőóégi záróra után helyiérdekű vonatomon vidéki lakásom felé baktattam. A fülkében egyedül voltam s épp a oseh lapok legfrissebb Gajda-hireit bújtam, amikor az egyik állomás után nagy robajjal beront egy kipirult arcú, megtermett, két méter magas férfiú s a legjobb ügyhöz méltó lelkesedéssel, mint régi ismerősnek, szóno­kolni kezd hozzám — cseh nyelven. Amint hiányos államnyelvismeretemmel megértettem, azzal kezdte a lelkes ismeret­len, hogy a független légionáriusok gyűlésé­ről jön egyenesen. A nemes felhevü léstől izzó kijelentéseit kisérő kellemes illatból nyelv­ismeret nélkül is rögvest megállapítottam, hogy Gajda generális hivei konventikulumai- kon honfiul gondjaik enyhítése érdekében éppenséggel nem idegenkednek egy kis szlo- venszkói búfelejtőtői sem. A túlfűtött temperamentumu cseh gla­diátort jónak láttam néma helyesléssel vé­gighallgatni s foglalkozásomat és nemzetisé­gemet el nem áruló nyugalommal bevárni a drámainak dgérkező végkifejlést. A történel­mi hűségnek tartozom azonban annak beval­lásával, hogy látszólagos nyugalmam és an­nak álarca mögött rejtőző riporteri szemfüles kíváncsiságom dacára minden eshetőséggel számolva ülőhelyemen óvatosan az ajtó felé húzódtam s a vészieket állandóan szem előtt tartva az impozáns haugu gladiátor egyik dobhártyarengető kitörésénél balkezemet a rézMlincsre loptam. Bár szégyenlem utólag a dolgot, de tény, hogy- a fantasztikus hanghul­lámok hatása alatt eszembe jutott egy klasz- szikus magyar közmondás, amely a futás szégyenteljes, de hasznos voltáról emlékszik meg. A háborgó kedélyű úriember többek kö­zött közölte velem, hogy: — Ez így nem mehet tovább! Mi, függet­len légionáriusok elérkezettnek látjuk azt az időt, amikor rendet kell teremtenünk az Oroszországban és Verdun alatt vérünk hul­lásával szerzett hazában és véget kell vet­nünk Benes, Syrovy és Csecsek legionárius- ellenes üzelmeinek. A 110 ezer szervezett légionáriusból mi függetlenek már körül­belül 70 ezren vagyunk s mindannyiunknak odahaza megvan a régi „kroj“-unk, a fegyve­rünk és nyolcvan töltényünk. Vezérünknek, Gajda generálisnak csak egy szavába kerül s ismét mindannyian együtt leszünk és csele­kedni fogunk. Egyszer már győzelmesen ki­harcoltuk nemzetünk szabadságát, fogunk tudni harcolni és győzni másodszor is! Mi Gajdát nem hagyjuk! Benessel, Syrovyval és Csecsekkel elbánunk, ők le fognak tűnni a közélet színpadáról, de Gajda fönn marad a magasban és övé lesz a jövő. Tekintettel arra, hogy ilyesfajta fascista kijelentéseket nap-nap mellett olvashatok a fascista gyűlések cseh tudósitásaiban, ezeket a mondatokat a félórás szónoklatból világo­san megértettem. Mindenesetre az újság inge­rével hatott a légionáriusok készenlétéről szóló kijelentése. A derék hazafi formás szónoklása során meghatódva emlékezett vissza a Gajda vezér­lete alatt eltöltött oroszországi légionárius­kodására. Könnyezve jelentette ki, hogy Gaj­da mindig legelői a tüzvonalban volt és hogy Gajda őt. törzstisztnek léptette elő. (Iunen a nagy lelkesedés!) Mély undorral említette meg legalább féltucatszcr, hogy Benes és má­sok sohasem voltak tÜ7.vonalban. Határtalan volt a méltatlankodása, amikor rámutatott arra, hogy bálványozott vezérükkel most igy bánik el a hivatalos államhatalom, holott ők mindent kockáztattak ezért az államért, hi­szen elbukásuk esetében nem kerülhették volna el a bitót. Amikor az én elkeseredett emberem érezni kezdte állomásának közeledését, ün­nepélyesen fölemelkedett és fascista üdvöz­lésre emelve kezét, nemes pátosszal meg­esküdött, hogy a köztársasági elnök jelszava valósággá fog válni és az igazság győzni fog! Tekintettel arra, hogy én is már épp nyolc esztendeje harcolok toliammal az igaz­ság győzelméért, stilszerünek és illendőnek véltem azt, hogy én is fölálljak s én is fascista üdvözlésre emeljem karomat. A helyzet váratlan mértékben meghatot­ta Gajda generális rajongóját, ugyannyira, hogy a következő pillanatban páratlan me­legséggel megölelt és — homlokon csókolt. Erre be is érkezett az állomásra a vonat s a nyájas ismeretlen mély kalaplengetéssel el is távozott. A csókot most is a homlokomon érzem s egyúttal egy kis lelki ismeretfurdalást is ér­zek amiatt, hogy mindezt leírtam s igy fascista barátom bizalmára utólagosan mél­tatlannak fog találni. x. y. Poincaré sikerei fölhajtják a frankot Devizaközpont Párisban — Caillaux aggodalmai Páris, augusztus 4. Poincaré miniszter- elnök tegnap a szenátusban nagy beszédet mondott a bevezetendő amortizációs pénztá­rakról. Beszédének oly meggyőző ereje volt, hogy nemcsak a szenátus vette nagy több­séggel tudomásul, hanem a pénzügyi körök és a tőzsde is élénken reagáltak rá. A frank rohamosan javulni kezdett s a javulás még az éjszaka is tartott. A fon­tot este hétkor 177-tel jegyezték, a dol­lárt pedig 36.30-cal. Poincaré bejelentette, hogy uj törvényt dol­goz ki, amely a francia bankot fel fogja jo­gosítani a külföldi devizák vételére és eladá­sára, hogy igy állandóan és szabályszerűen sara, ellenőrizhesse a párisi pénzpiacot. Ebben a bejelentett törvényben pénzügyi körök a rég­óta óhajtott devizaközpont felállításának kez­detét látják s igy a lehető leggyorsabban lik­vidálni igyekeznek külföldi devizáikat. Ez okozta a frank hirtelen javulását. Az ország közvéleménye nagy elégtétel­lel veszi tudomásul Poincaré sikereit s a miniszterelnök helyzete ma szilárdabb, mint kormányalakításának pillanatában volt. A nagy optimizmussal ellentétben Caillaux és pártja nem győzik hangoztatni, hogy a pil­lanatnyi sikerek csak a látszatot elégítik ki s rövid idő múlva külföldi kölcsön nélkül a frankot lehetetlen lesz tartani. Kassán kétezerSSszáz vasutas tüntetett a pótilleté­kek megvonása ellen A szocialisták vasutassztrájkot akarnak klprovokálnl — A mi­nisztérium tíz napi határidőt kapott Prága., augusztus 4. A Ceské Slovo értesülése szerint tegnap 2500 vasutas vett részt egy kassai gyűlésen, amelyen élesen állást foglaltak a szlovenszkői pótilietékek megvonása ellen. A vasutasok augusztus 14-ig adtak határidőt a vasutügyi minisztériumnak ezen bajuk orvoslására, el­lenkező esetben pedig sztrájkba lépnek. A gyűlés után tüntető felvonulást tartot­tak a vasutigazgatóság épülete előtt s küldött­séget menesztettek Slávik igazgatóhelyettes­hez, akit felkértek, hogy Prágában sürgesse a minisztériummal való tárgyalásokat. Slá­vik megígérte, hogy a vasutasok kérelmét azonnal felterjeszti. A szlovenszkői vasutasokat a szocialista pártok kergették bele ebbe a fenyegető sztrájkmozigalomba s még az állam gazdasági helyzetének veszélyeztetésével is ki akarják erőszakolni a vasutassztrájkot, amely a hiva­talnokkormány bukását idézné elő. A szlovenszkői pótilletékeket már régen be kellett volna szüntetni, mert hiszen azokat a Szlovenszkóra áthelyezett cseh vasutasok kapták a rendkívüli viszonyokra hivatkozva. A cseh vasutasok privilégiuma amugyis rossz vért szült a szlovenszkői őslakos vasutasok közt s éppen ezért a szocialisták akciója nem egyéb, mint demagógia, amellyel zavart akarnak előidézni. Nyolc és féiévi fegyházra Ítélték Rákosi Mátyást Weinbergert nyolc, Őrit négy, Gőgöst három évi fegyházzal, Vági Istvánt egy évi börtönnel sújtották — A többi vádlottak 10-28 havi fogházbüntetést kaptak — igy vádlottat felmentettek Az elitéltek tüntetéssel fogadták az Ítéleteket IqiieurRjko/* ^G6M6RSKA:T0VARNA*~ ^A-RUM-ALIKeRV-i/c.SPo,. nÖMÖRl' LIKÓAGVA R- Rr ♦ROZNAVA* Mandarin — Trip!e-Sec — Curacao - Cacao — Dió-Créme — Karisbadi keserű — Cherry ^ ■KtomflrWl kWtlittApe^arM^y érvnmrt ^ Budapest, augusztus 4. (Budapesti szerk-esztő- s égünk telefonj eleattése.) Ma délelőtt hirdette ki a budapesti királyi bün'tetotörvéuyszék Szetmákdia- nácsa a csaknem három hét óta folyó Rákosi-féie kommunista összeesküvési pörben az Ítéletet. Már a kora reggeli órákban hatalmas rendőri készültség lepte el a törvényszék épületéhez ve­zető utcasorokat. A törvényszék épületének kör­nyékét pedig valósággal megszállották a lovas és gyalogos rendőrcsapatok amelyeket még egyes rendőrjárőrök is megerősítettek.. Az utcákba csak azokat engedték be akik ott laktak s ezt is ponto­san kellett igazolniuk. A tárgyalóterembe, az es­küdtszék! nagyterembe csak azok léphettek be, akik idézéssel igazolták magukat, vagy ujságíró- igazolványt mutattak fel. E szigorú óvóintézkedések ellenére is kilenc órára már teljesen zsúfolt volt a nagy tárgyalóterem. Pontban küenc órakor vezették be a vádlottaikat. Számszerűit ötvennégy embert. A bíróság kevés­sel fáz óra előtt vonult be. Szemák tanácselnök felszólította még a vád­lottak köziül azokat, akiknek az utolsó szó jogán még valami mondaná vallójuk volt, hogy ezt adják elő. Néhány kisebb j©lentőségii vádlott még szót kért. Majd, a tárgyalási eljárás befejeződvén, a bíróság Ítélethozatalra vonult vissza. A teremben feszült csend uralkodott. Csak itt- obt suttogtak, megindultak a tippelesek. Mennyit kapnak, sokat, keveset? A bíróság sokáig tanácskozott. Mert csak déli harangszó után vonult ismét, be, hogy? az Ítéletet kfbdrdww. Az ítélet szerint bűnösnek mondotta ki a bíróság az állam és a társadalmi törvényes rend felforgatására irá­nyuló bűntettben Rákosi Mátyás fővádlottat s ezért őt 8 és félévi fegyházbüntetésre, vala­mint 10 évi hivatalvesztésre és politikai jogai­nak ugyanannyi időre való felfüggesztésére Ítélte. Ugyancsak bűnösnek mondotta ki a tár­sadalmi rend felforgatására irányuló vétség­ben őri Károlyt, Gőgös Ignácot, Weinberger Zoltánt és Vági Istvánt, őri Károlyt 4 évi fegy­házra és 10 évi hivatalvesztésre Ítélték el. Gőgös Ignác 3 évi fegyházat, Weinberger Zol­tán 8 évi fegyházat, Végi István pedig 1 évi börtönbüntetést kapott. Amikor az elnök az Ítéletnek Rákosira vonat­kozó részét felolvasta, Rákosi idegesen felugrott helyéről s felikiáltott: — Éljen a legális kommunista párt! Általános mozgolódás 'támadt erre a teremben s a vádlottak egy része is zajongani kezdett. Az elnök abbahagyta az Ítélet felolvasását s emelt hangon szólt Rákosira és a vádlottakra: — Figyelmeztetem a vádlottakat, hogy visel­kedjenek nyugodtan, mert különben a legszigorúbb rendszabályokhoz leszek kénytelen nyúlni! Mikor csönd lett, ismét folytatta az it élétől va­sast. Weinberger nevének olvasásakor újabb za­jongás támad a vádlottak között. Wedniberger ugyanis felugrik padjáról s a terembe kiálja. — Éljen a kommunista imemacionálé! A többi vádlottak is feluerálmak helyeikről s kórusban kiálljákj,, 3 — Éljen a proletárdiktatúra! Éljen a kommu­nizmus! Szemák tanácselnök erélyesen rendreutasltja őket.­— Ismételten figyelmeztetem, hogy maradja­nak nyugodtan, mert ha még egyszer zavarni pró­bálnák a tárgyalás menetét, úgy bilincseket raka­tok a kezükre. A vádlottak ezután csendesen hallgatták végig a további Ítéleteket. Hámán Kató 25 hónapi, Juhász Pál 24 havi, Mitterer József 25 havi, Szabó Péter 22 havi, Fiala Ferenc 28 havi fogházbüntetést kapott. A többi kiisebbrendü vádlottak egyenkint 10r- 15 havi fogházbüntetést kaptak. Az elnök az ítélet kihirdetése után annak in­dokolását olvasta fel. Az ítélet indokolásának lényege az, hogy a bíróság megállapítása szerint a vádlottak a III. intemacionálé elveit vallják és akár legá­lis, akár illegális formában, de kétségtelenül az állami és társadalmi rend erőszakos felfor­gatására igyekeztek. A büntetéseket aszerint szabta ki enyhébben, vagy szigorúbban a bí­róság, hogy melyik vádlott milyen szerepet játszott ebben a mozgalomban, amely a ma­gyarországi kommunista párt megalakítását tűzte ki céljául. Az indokolás során a törvény­szék egyetlen enyhitő körülménynek vette a lázas politikai és gazdasági atmoszférát, mely­ben a mozgalom megindult. Hajdú Henrik ese­tében megállapítja az Ítélet indokolása, hogy a tanuk egész sora igazolta, hogy Hajdú hasz­nos munkát végzett és ezért a törvényszék felmentő Ítélettel rehabilitálta őt. Az itélel kihirdetése után a főügyész fellebbe­zést jelentette be és a vádlottak terhére súlyosbí­tást kér. Az ügyészi felszólalás után az elnök a vádlottakat szólítja fel nyilatkozattételre. Rákosi felállít és a következőket mondta: — Biztos vagyok benne, hogy az Ítélet köz­felháborodást fog kelteni! Elnök: Ezért a kijelentéséért kétnapi sötét zárkát kap. A többi vádlott is mind fellebbezést jelentett be az ítélet ellen. Ehhez csatlakoztak védőik is, akik védenceik szabadlábra helyezését kérték. A bíróság a sza-badlóbrahelyezés iránt elő­adott kérelmet, Vági István, Weászhaus Sándor és Feilich Ferencet kivéve, rövid tanácskozás után elutasította. A cseh nemzeti szocialista párt válsága Prága, augusztus 4. A cseh nemzeti szo­cialista párt válsága a Stribmy-Klofács-Benes affér kipattanása óta egyre nagyobbodik. Va­sárnap a párt országos bizalmijai Berkovics pilseni bizalmi meghívására összejöttek Par- dubitzban. A gyűlésen minden kerületi bi­zalmi megjelent, kivéve Ammerling dr.-t, a poprádi kerület bizalmija, aki, mint ismerem tes, a Stribrny elleni hajszában bele van ke­verve. A gyűlésen egyhangúlag kimondták, hogy a legrövidebb időn belül összehívandó az országos pártkongresszus, hogy azon az uj végrehajtóbizett■'got megválasszák. Minthogy Klofács pártéit az elnökségi ülésen nem je­lent meg, elhatározták, hogy egy három tagú küldöttséget menesztenek Klofácshoz, amely fölkéri öt, hogy a párt érdekében a legrövi­debb időn belül békét és rendet teremtsen és ne legyen tekintettel egyes személyekre. A vasárnapi ülésen különösen Macek szenátor kelt ki élesen a vezetőség ellen s követelte, hogy a pártkongresszust legkésőbb szeptem­ber közepéig hívják egybe. A pardubitzi gyűlést a végrehajtó bizott­ság akarata ellenére tartották meg s ez is bizonyítja a legjobban, hogy a Stribrny-Klo- fács affér olyan válságba sodorta a cseh nem­zeti szocialista pártot, amely a párt kettésza­kadását vonhatja maga után. A kínaiak Karachan visszahívását követelik London, augusztus 4. A kínai külügyi hi­vatal formálisan felszólította a moszkvai szov­jetkormányt, hogy nevezze ki azonnal Kara­chan pekingi orosz nagykövet utódját, mert Karachan, aki mint ismeretes, nincs jó vi­szonyban a pekingi kormánnyal, már hónapok óta szabadságon van Oroszországban. Csehszlovákiába menekült német fajvédők Berlin, augusztus 4. A „Hackenkreutzler“ cimü szélsőséges jobboldali lap szerkesztője: Rudolf ellen a porosz államügyészség vádat emelt, mert Hirtsiefer porosz népjóléti mi­nisztert súlyosan és az állam becsületét is diszkreditálva, megsértette. Rudolf az eljárás elől Csehszlovákiába menekült, onnét értesí­tette a porosz hatóságokat, hogy egyelőre itt is akar maradni. A Deutsches Tageblatt egyik szerkesztője, Lippert dr., akit szintén a nép­jóléti miniszter megsértésével vádolnak, ugyancsak a külföldre menekült. Ez utóbbi többek között azt állította, hogy Hirtsiefer mi­niszter legutóbbi bécsi tartózkodása alatt ré­szegen és kétes liirü nők társaságában dorbé- zolt u osztrák főváros utcáin.

Next

/
Thumbnails
Contents