Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-28 / 195. (1233.) szám
flj[ V> ^ Mai számunk lo eidal *Z^m * * 1926 augusztus 28 wMMEMBgmgaMBmamtiaimBHMKimaas^tBMBinamMmnznBMmMmnmzBBaamHmiWiMiiiiWMiiBiiiii irm—aa Elöfketési ár: évente 300 félévre 150, /) szlovenszkói eS rUSzinSz ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága ll Panská ulice negyedévre 7o, havonta 2b Ke; külföldre: JU'7 ’l ^ 12, II. emelet. Telefon: 3Q311 — Kiadaévente 400, félévre 200, negyedévre ICO, Főszerkesztő: pOLltlKCLl TlCLpiiQpjCl Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul í 2/II*. — ; chavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURÁNYl LÁSZLÓ FORGÁGH GÉZA lefon: 30311* — Sürgönyeim: Hírlap, Prnha Sulii# Mxa m genfi kisebbség*' itbitgressisasea A kon^rsssnas első •&<£$ napja — SxifiSüőí ,vA ircai népszövetség fiam alkalmas a kiseteaégji kérdés megoldására41 — A csütörtöki ülés a kisebbségek gazdaságii egyenlőségéért — Wáífan elnök fogadé esféfiye Genf, augusztus 26. Amint már röviden jelentettük, az európai kisebbségek második nemzetközi kongresszusát szerda délelőtt ünnepélyesen megnyitották. A megnyitó ülésen. harmincnyolc nemzeti kisebbség képviseletében 70 delegátus vett részt. A kongresszus iránt már a megnyitáskor, főleg a világsajtó részéről hatalmas érdeklődés nyilvánult meg. A megnyitáson a népszövetség főtitkári hivatala is képviseltette magát, ezzel is biztosítani kívánta a kongresszus iránti érdeklődést. Wilffan megnyitó beszéde A kongresszust Wiiían dr. szlovén képviselő, az állandó bizottság elnöke nyitotta meg. Megnyitó beszédében foglalkozott Mello Franco kisebbségi jelentéseivel is s azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy Mello Franco felfogását az európai államok jogérzéke egységesen visszautasítja és a kougresz- szuson képviselt nemzeti kisebbségek legfontosabb feladatául a kulturális fejlődés szabadságának biztosítását jelölte meg. Schiemann Pál beszéde Az általános helyesléssel fogadott megnyitó beszéd után az újonnan fölvett katalo— Egy esztendő telt el azóta, hogy első kongresszusunkat megtartottuk, mégis a rövid idő dacára elégtétellel állapíthatom meg, hogy törekvésünk teljes sikerrel járt. Nemcsak a sajtó, ez a nagyhatalom, hanem az érdekelt államok is elismerték kongresszusunk jelentőségét.- Az elért hatás bizonyltja, hogy jól Ítéltük meg Európa jelenlegi politikai helyzetét, amikor felismertük, hogy a kisebbségi kérdés Európa egyik betegsége és itt kell keresni nemcsak a kór csiráját, hanem annak orvoslását is. — Nekünk az orvos szerepét kell átvennünk és megállapítani a betegséget és keresni a hatékony gyógymódot. A népszövetségnek kellett volna ily orvosszernek lennie, anzonban — sajnos — jelenlegi alkotmánya mellett ez a nagy intézmény, amely a politikai géniusz szüleménye, ma semmi más, mint főként a jelenlegi helyzet védelmére szolgáló intézmény s mindaddig, amig adminisztrációja titkos, mindaddig nem ismerhetjük el hatékony orvoslási mód gyanánt. Ez nemcsak a mi véleményünk, azaz a kisebbségek véleménye, hanem ez az általános vélemény, amint azt valamenyi nemzetközi, egyházi és világi, jogi és politikai kongresszus határozatai igazolják. — A valóságban, a népszövetség egy hires tagja, Mello Franco ur azt a felfogását fejezte ki, hogy a kisebbségvédelmi szerződések célja a kisebbségek amalgamizálása, vagyis megsemmisítése. A népszövetség mindez ideig nem cáfolta meg ezt a súlyos tévedést. Mi nem mulaszthatjuk el. hogy az ilyen felfogás fölött kritikát ne gyakoroljunk, | niaiak nevében Estelrich dr. beszólt. Majd Schiemann Pál dr., a rigai egyetem tanára, a lettországi németek képviselője szólalt fel, aki hosszabb beszédében a nemzeti kisebbik" gek közös programjául jelölte meg az állami hozzátartozandóság és a népfajhoz való bová- tartozás kérdéseinek rendezését. Hangoztat- | ta, hogy a kisebbségek jogait úgy kell szabályozni, hogy Európában tényleg jogerősen érvényesüljenek. A népszövetség is szükségét érezte annak, hogy ezeket az életbevágóan fontos jogokat érvényre juttassa. A népszövetség azonban a legjobb akarat mellett is alkalmatlan ma még erre a hivatásra, mert csak az egyes államok egymásközti viszonyát szabályozza és nem tudja rendezni az állampolgárok jogviszonyát egymással szemben. Ezért szerinte a népszövetség mai keretében nem lehet a kisebbségek jogainak fejlesztése érdekében, bár elismeri! hogy a népszövetség igyekszik ezeu kérdések megoldását megkönnyíteni. A legfontosabb feladata annak az uj jogrendszernek, amelyet a konferenciának kell előkészítenie, annak biztosítása', hogy a népközösség és az államközösség súrlódás nélkül dolgozhassák együtt. Ezután Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, a csehszlovákiai magyarság kép- selője emelkedett szóiásTa és a kongresszus általános érdeklődése mellett a következőket mondotta: mivel a múltban áldozatai lettünk engedékenységünknek. A múltban mi gyakran türtük a téves véleményeket, de az idők megváltoztak. Mi kisebbségek most meg vagyunk győződve annak szükségéről, hogy védekezzünk s tiltakozzunk a tévedések ellen, mert úgy véljük, hogy lojális törekvésünknek és erélyes, de igazságos manifesztációnknak meg lesz az eredménye és panaszaink megindítják a világ szivét és támogatásra fognak találni a szabadság katexochén országában: az Egyesült Államokban. Amerika erkölcsi támogatása ránk nézve elsőrendű jelentőséggel bir. Minden szerencsétlenségünk abból a tényből ered, hogy sem Wood.ro w Wilson, sem Amerika nem értették meg feladatukat, amikor a békeszerződést megszerkesztették. — Miként az orvostudományban az egyéni kezelés az egyedüli módszere a sikeres gyógyításnak, úgy a kisebbségek betegségére is ugyanez vonatkozik: a kollektív kezelés, vagyis az, amely sem a múltat, sem a népet ■autóié egyének fejlődéséi nem veszi tekintetbe, csúnya mint a betegség maga. — Megengedem, hogy elméiéiig talán előnyösebb lenne az emberiségre, ha Európában Egyesült Államok lennének, vagy ha itt semmi különbség nem volna a fajok között eredetük, nyelvük és vallásuk tekintetében, de a történelem tanulmányozása után azt találjuk, hogy soha ily állam nem fog lehetségessé válni. Megsemmisíteni a nemzetiséget annyit jelent, mint megsemmisíteni a történelmet;. Ha sikerülne az emberiségben egy nyelvet, egy szellemet, egy törekvést teremteni, az emberiség eszméje talán több eredményt érhetne el. Ámde ez a temészet ellen van. — A legerőteljesebb mozgalomnak sem sikerült egy nyelvet teremtenie az egész emberiség számára és hasonlóképpen lehetetlen egyetlen egy államot teremteni. — A nyelvtani eszperantónak nincs nagyobb jövője, mint a politikai eszperantónak. Az egyéni meggyőződés, tehát a nemzetiség nélküli emberiesség általános bolse- v izmust idézne elő. — Amerikában meg lehetett alkotni az Egyesült Államokat, mivel ez hagyományok nélküli terület volt, de Középeurópában sohasem lehetne ugyanezt a dolgot megcsinálni. — Csak egy orvoslási mód van és ez a demokrácia. Ámde a demokráciának a Biblián és az igazság szeretetén kell alapulnia. — Az egyenlőség, testvériség, szabadság nem boldogítanak bennünket, amint azt a mostani helyzet is mutatja, mert mindaddig, amíg az egész világon meg nem valósul a felebaráti szeretet, mindig lesznek üldözöttek, elnyomottak és kitagadottak! Amíg a kisebbségeket egy enlő tényezőknek el nem ismerik, amig a kisebbségek csak alattvalók, de nem polgárok, amig a világon fölfegyverkezett és lefegyverzett államok léteznek, amig a világon nem uralkodik az első parancs: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat . . mindaddig a világ mindig btb?g lesz. — Mi azért gyűltünk itt össze, hogy megkeressük és megtaláljuk az orvoslást és teljes szivemből kiváucm, hogy összejövetelünket siker koronázza. Szüllő Gézának általános nagy tetszéssel fogadott beszéde után Motzkin dr. lengyelországi zsidó delegátus szólalt fel. Szavait a következő helyesléssel kisért kijelentéssel fejezte be: —A nacionalizmusnak azáltal kell bebizonyítania, hogy igazi, hogy megértést mutat nemcsak a saját, de mások nemzeti érzésével szemben is. Bacerovski lengyel felszólalása s az elnökségnek már tegnap közölt megválasztása után sor került a bizottságok megválasztására. A jogi bizottság elnökének egyhangúlag Szüllő Gézát választották meg. A napirend egyes pontjainak előadására referenseknek a következőket választották meg: Jakabffy Elemér dr. romániai magyar (állampolgársági kérdés), Deák Leó dr. jugoszláviai magyart (választójogi kérdés), Flachbarth Ernő dr. csehszlovákiai magyart (szervezési kérdés) és Gündisch Guidó dr. magyarországi németet (gazdasági kérdések). Az egyes bizottságok szerdán délután megtartották alakuló értekezleteiket. A csütörtöki ülés Genf, augusztus 27. A csehszlovák távirati iroda jelenti: A kongresszus csütörtöki ülésén Gündisch Guidó dr. előterjesztette a gazdasági bizottság határozati javaslatát, amely megállapítja, hogy a nemzeti kisebbségek gazdasági egyenlősége egyik alapföltétele a kulturális és politikai egyenjogúságnak. Egy ország törvényei sem tehetnek különbséget többség és kisebbségek között az adók, a földbirtokreform, a kereskedelem és ipar terén. Genf, augusztus 27. Kiküldött munkatársunk táviratozza: Csütörtök délután a biottságok ismét üléseztek. Este a Bellevue-szállőban Wilfan dr. elnök! estélyt adott, amelyen a kongresszus tagjai,! a kongresszus vendégei és a világsajtó képvi-1 selői vettek részt. Szüllő Géza beszéde Hozzászólás az uj kougruáltoz Irta: Péter Mihály. Ily cim alatt e lap augusztus 22-iki számában egy közlemény jelent meg Fekete Géza dr. tollából, ameiy az uj kongruatörvény sarkalatos hibáit sorolja fel. Amiket a cikkíró elmond, az hiszem, arra nézve minden e fontos ügy iránt érdeklődő csak azt felelheti: „mind igazak és ámenek, amik szádból kijöt- íenek‘% ahogy az egyik kálvinista dicséret mondja. A kongruatörvény a lelkészi karra nézve egy teljesen lealázó, anyagi inferiori- tásba kergető alkotás és egy ily tör- ény ellen valóban nem lehetne más rerni- mii, mint felekezeti különbség nélkül a •v? r<ág talpraállása és valami kiigazító intézkedés követelése s tényleges keresztülvitele, mert nem lehet közönyös sern az egyház, sem az állam szempontjából, hogy a lelkészi kar, ez az intelligens osztály, népének vezetője, lelkipásztora, erkölcsi, vallási, kulturális téren ez egyik igen fontos tényező oly nívón áll-e anyagi tekintetben is, hogy hivatását be- töltheti-e, vagy pedig háttérbe szorittatván, hovatovább elveszti a népére gyakorolt erkölcsi és szellemi vezetést. Mert örök igazság az. amit a biblia mond: „megverem a pásztort s elszélednek a juhok“. Ami más szóval azt teszi: anyagi romlásba kergetem a papságot, elvesz az ifjúságnál a pálya iránti vonzódás, ami utoljára is a papi pálya teljes elkerülésére és arra vezet, hogy üressé válnak a paróchiák. Azok, akik még ma e pályán működnek, elkedvetlenednek, eszményeiket, — hisz ez lélektani dolog kénytelenek lennének feladni, a csüggedt vezér alatt pedig nő a dudva, növekszik az anarchia, az erkölcstelenség, a templomok utoljára is üresekké válnak, de annál inkább szaporodni fognak a kórházak és börtönök lakói. Hogy egy állam fennállása, biztos alapokon nyugvása és a lekészi kar legalább szerény megélhetése, exisztenciája között szoros összefüggés van és hogy a lelkészi kar egy állam jövőjére nézve jelent legalább is any- nyit, mint akármelyik más hivatalnoki osztály, azt csak a vakság, a teljes lelki elfogultság és sötétség nem képes belátni. Akármennyire a szivemből beszélt is Fekete Géza dr. és akármennyire óhajtanám is, hogy a papság a pünkösdi lélek hatása alatt álljon ebben a kérdésben is és mint egy szív mozduljon meg, mint akkor, amikor „valának mindnyájan egy akarattal együtt“, sajnos, alig hiszem, hogy jelenleg bármi eredményt is tudjunk eléreni abban a tekintetben, amit ő becsületesen óhajt. Nem ott van a hiba, hogy a lelkészi kar eddig is meg nem tette volna a tőle telhetőt. Még a törvény létrejötte előtt megmozdult majdnem minden felekezet lelkészi kara, de különösen a római katolikus és református egyház lelkészsége, előadván minimális kívánságait, precizirozván azt, amit szerényen kíván- Miért nem tudott azokból egy jotta is diadalra jutni, miért nem méltányoltak azok közül egyet sem, polgári pártjaink egy részének erős követelése dacára? Szerény felfogásom szerint azért, mert jelenleg oly atmoszféra vesz körül bennünket, melyben az emberek nem látnak igazán, az egyház lét- jogosultságát vakmerőén tagadják s mindent elkövetnek arra nézve, hogy annak szolgáit háttérbe szorítsák s így aztán egyszer kitűzött céljukat elérjék. Zoch ev. püspök irta a Cirkevni Listy cimü ev. egyházi lápban, amikor a papjai kérdőre vonták, hogy mi az oka e sovány eredménynek s tett-e ő is valamit, hogy valamivel kedvezőbb törvény jöjjön létre, mondom, Zoch mondta, hogy a törvényt húsz Ízben kellett át-átgyurni, hogy a készülő ruhát a pénzügyminiszter által nyújtott gombocskához, a 35 millióhoz idomítsák, mert, ugylátszik, a rolnikpártban is nagyon sok a Háckel-féle gondolkozásu ember. Hogy Háckel ki volt s miképpen vélekedett az egyházak szerepéről, nagyon jó) tudjuk. Azt meg csak a napokban olvastuk Törköly szenátortól, hogy ugyanakkor, midőn a kongruatör-
