Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-28 / 195. (1233.) szám

2-^n^GAI'MAÍíVAR-HrRLA^

1926 augusztus 28, szombat.

A ixf/Siáidemokrata állásfoglalás

megkönnyíti a polgári pártok megegyezését

A baloldal! blokk a kommunisták nélkül elszigetelt és akcióképtelen lesz — A cseh sajtó szükségszerűnek tekinti a polgári többség megalakulását

vény tárgyalása napirendre került, a kommunisták és szocialisták egy törvényjavaslatot nyújtottak be, melyben a szolgák részére évi 70 ezer korona fizetést kívántak megálla- bittatni, igy akarva ad oculos párhuzamot vonni a két tényező munkájának értéke között.

Én szivem szerint teljes sikert kívánnék a Fekete Géza dr. által megindított törekvésnek, de fájdalom, alig hiszem, hogy annak csak némi sikere is legyen. A korszellem nem változott meg máról-holnapra, ma is ugyanaz. Ha minden jóravaló törekvést elbuktattak csak pár héttel ezelőtt a kormánypártban levő Hackel-féle gondolkozásu emberek, továbbá a szocialisták és kommunisták, remélhető-e, hogy ma már másképp gondolkoznak, hogy mea culpa-t fognak kiáltani, akárhogyan fognánk is ostromolni sikertelen, gyalázatos, a Ielkészi kart megalázó, az egyházi életnek sírját ásni akaró törekvésüket. Alig hiszem. Ezt a hitvány, alacsony gondolkozásu, az erkölcsi életnek s vele az állami életnek is vesztét kereső közszellemet kell előbb a polgári gondolkozásu pártok szoros összefogásával megtörni, megsemmisíteni, akkor aztán könnyebb volna az igazságot diadalra juttatni. Ha ez bekövetkezik s — mihamar bekö- vetkezhetik, — akkor jöhet és jönnie kell e törvény revíziójának. Addig, sajnos, bár- mint óhajtanám a törvénynek a Fekete Géza dr. által követelt revízióját egy törvénynovella veszélyével, semmit sem remélhetünk, akármily keserves tengődés lesz is addig a papság élete s akármily gyors lábakon fog is sietni az erkölcs a semmisülés utján.

De mig a korszellem óhajtott fordulata bekövetkezik, legalább annyit kellene megtennünk, hogy némileg is türhetövé tegyük a törvény súlyát a végrehajtási rendelet becsületes megkészitése körüli követeléseink által. Ha valahol, itt lehet a törvény által ütött sebeket legalább egy igen csekély mértékben gyógyítani, annak az igazságnak a megértésével, hogy a lelkész jövedelmét képező földbirtok hasznát, a hivek által nyújtott szolgálmányokat soha sem lehet egy nívón állónak tekinteni sem a hivatásos gazda által produkált földhaszonnal, sem azzal a terménnyel, melyet a gazda magtárjában magának tart meg, sem azzal a szántással, melyet magának végez.

A lelkész akár felszerelésének elégtelensége, szegényes níivolia, akár más téren való elfoglaltsága miatt sohasem lehet hivatásos gazda, mert két urnák egyszerre sohasem lehet szolgálni, igy földjének értéke, haszna sohasem lehet annyi, mint egy hivatásos gazdáé. Ha pedig földjeit bérbeadja, a bérlők gondoskodnak azok kisoványitásáról, ami csak a bérlet nagyságát csökkenti. így vagyunk a hívektől befolyó terményekkel és szolgál Hiányokkal. Ritka eset az, hogy a hivek a különben is unott szolgálmányokat oly minőségben adják be lelkészüknek, melyet jó lélekkel elsőosztályunak lehet tekinteni, de a lelkész kénytelen elfogadni, mert oda a békesség, ha pedig ez nincs meg, oda van akkor az egész lelkipásztori siker.

A Tiszaháton valamikor a kálvinista tanítók dijlevelében ilyen tétel is volt: „egy rázintás, két koppaníás‘\ vagyis szilvaéréskor a tanító a gazda fáját egyszer megrázhatta, kétszer a lábával megkoppanthatta. De

Az érvek és ellenérvek a politikai konstellációval naponkint változnak most a cseh sajtóban. Mig tegnap részletesen ismertettük a Národni Politika cikkét, amelyben Havlák a nemzeti koalícióba invitálja a cseh szociáldemokratákat, addig a mai sajtódiszkusszióból azt lehet látni, hogy a régi koalíció visz- szaállitásáról már szó sem lehet.

Stivin képviselőházi szociáldemokrata alelnök a Právo Liduban foglalkozik Kroj- herr cseh agrárius szenátor legutóbbi beszédével s kereken kijelenti a következőket:

Minden találgatás és tervezgetés hiábavaló. A köztársaság lakossága két táborra oszlik: a bal- és jobboldalira. Akár

tetszik ez valakinek, akár nem, végeredményben kénytelen lesz mégis mindenki szint vallani, hogy hová tartozik. S ez bekövetkezik úgy az egyes személyeknél, mint a politikai pártoknál és minden kultúrpolitikai szervezetnél. Ez a mi meggyőződésünk. Minek tehát polemizálni vagy veszekedni, hiszen két blokkról van most már szó.

Stivin fenti kijelentése egészen világosan megállapítja a cseh szociáldemokrata párt álláspontját. Befejezett ténynek veszi tehát már azt, hogy a régi koalíció visszatérése lehetetlen s most a lakosság két táborra fog osztani. A párt végrehajtőbizottsá- gának határozata, amely szerint a szociáldemokraták semmiféle kormányalakításban nem fognak résztvenni és közeledést keresnek a baloldali pártokkal, kivéve a kommunistáikat, igen élénk visszhangra talált a sajtóban. A pártonkivüli Tribuna például ezeket Írja: A határozat óriási jelentőségű a belpolitikára nézve, mert teljesen véget vetett annak a reménynek, hogy a cseh nemzeti koalíciót visszaállítsák és ezek után Svehlá- nak nem marad más hátra, mint hogy a polgári cseh-német parlamenti többséggel tárgyaljon. A belpolitikában egy uj korszakhoz jutottunk, mivel a vám- és kongnia többségnek egészen más jellegű akciói vannak előkészületben, mint amilyenek a régi koalíció alatt voltak.

Hasonló értelemben ir a néppárti Lidové Listy is: A szociáldemokraták kategorikus

elutasítása megkönnyíti a többi pártok el- határázását a jövendő parlamentáris többség

bizony, ha a tanító markos legény volt, a gazda félelmek közt bocsátotta a fájára. Az önzés mindig meg volt és most is meg van. Szóval az én felfogásom az, hogy addig is, mig a papság ellen agyarkodó közszellemet sikerül valahogyan a polgári elem összefogásával legyűrni, egyelőre arra törekedjünk, hogy a végrehajtási utasítás legyen legalább

megalakításának a kérdésében. Az állam nem élhet kormány nélkül és ha a szociáldemokraták nem akarnak kormányozni, akkor megy az majd nélkülük is. Minthogy a baloldali blokk a kommunisták nélkül nem sokat jelent és velük viszont teljesen lehetetlen, a szocialisták határozata tehát annyit jelent, hogy az állam vezetésének a felelősségét elhárítják maguktól és átengedik azt a nem-szocialista pártoknak.

Az agrárius Venkov pedig az egész határozatból a legörvendetesebbnek fogadja azt a kijelentést, hogy a szociáldemokraták nem akarnak semmiféle kormánytöbbségbe belépni. Csak egy kívánságunk van — írja a Venkov — s ez az, hogy a szociáldemokraták vonják vissza összes exponenseiket a közhivatalokból is. Ez igazán meghozná viszonyaink alapos javulását.

A kommunista Rudé Právo elsősorban megállapítja, hogy a szociáldemokraták téves utakon haladnak, mert nem számítanak a kommunistákra. A baloldali blokk a kommunisták nélkül tehetetlen, mert számbelileg gyenge. Gyenge a parlamentben, ha a szociáldemokraták tiszta parlamentáris politikát akarnak folytatni és még gyengébb az utcán, ha a szociáldemokraták rendkívüli harci eszközöket akarnak alkalmazni. Ez vagy félelemgerjesztés, amelytől a burzsoázia nem ijed meg, vagy pedig a munkásság megcsalása. Végül hangsúlyozza a lap, hogy a szociáldemokratáknak, ha tényleg a munkásság érdekében akarják a válságot elhárítani, kétszínű játékukat abba kell hagyniok. Nem lehet egységes frontot a reakció ellen felállítani és ugyanakkor egoiszitikus pártérdekből a kommunista munkásság ellen is harcolni. Két lehetőség van: vagy harcolnak a kommunisták ellen és továbbra is szövetségben maradnak a kapitalistákkal, vagy pedig a burzsoázia ellen harcolnak és az összmunkásság egységes frontját alakítják meg a kommunistákkal együtt.

A sajtóvisszhangból tehát azt következtethetjük, hogy a nemzeti demokratákon kívül a polgári pártok örömmel vették tudomásul a szociáldemokraták elutasító álláspontját és eszerint akarják a parlamenti többség megalakítását is nyélbeütni.

becsületesen, tűrhető módon kiadva, mert mint mondottam, a Fekete Géza dr. által kitűzött törekvést, bármennyire a szivemen fekszik is, jelenleg, ahogy a helyzetet ismerem és ismerjük, nem leszünk képesek elérni s elérhetetleneket hajszolván, félek, a végrehajtási utasításnál is háttérben maradunk.

A belügyminisztérium rendeletéi

Vissza kell szolgáltatni a régi, o szír ák-ma gyár rendjeleket

A belügyminisztérium egy régebbi keletű határozatával elrendelte, hogy a rendjelek — tulajdonosuk elhalálozása után — ideiglenes őrizetbe helyeztessenek az illetékes hagyatéki bíróságnál.

A volt osztrák-magyar monarchiában, ugyanis az a jogelv uráliiodott, hogy a rendjelet elfogadó személy az illetékes rend statútumai szerint, a rendjelnek csupán ideiglenes birtokosa s az örökösök azt visszaszolgáltatni kötelesek. A kitüntetett személy örökösei nem menekülhettek eme kötelesség elől.

A st. germaini békeszerződés 203. szakasza, illetve a trianoni békeszerződés 141. szakasza fo- lyamányaképpen eme rendjelek tulajdonjogát Csehszlovákia szerezte meg, amennyiben azok ma ezen állam területén vannak.

A békeszerződések idézett szakaszait a csehszlovák törvényhozás még nem recipiálta, miután a békeszerződések csak kihirdettettek, éppen ezért a csehszlovák kormány nem rendelheti el kötelezően, hogy a rendjelet — tulajdonosának örökösei közvetlenül a kormánynak szolgáltassák be.

Az örökösöknek a rendjel visszaszolgáltatására vonatkozó kötelezettségét a kitüntetések, rendek s a nemesség megszüntetéséről szóló törvény n^pi helyezte hatályon kívül, éppen ezért az igazságügyi minisztérium már 1919-ben elrendelte, hogy a hagyatéki bíróságok a rendjeleket az illetékes zsupáni hivataloknak szolgáltassák be megőrzés végett. Külön rendelet intézkedett arról, hogy a hagyatéki bíróság minden halálesetnél megállapítsa, hogy az elhunytnak nem ?olt-e osztrák vagy magyar kitüntetése.

Mindezek alapján a belügyminiszter elrendelte most azt, hogy a zsupáni hivatalok őrizzék a rendjeleket addig az ideig, amíg végleges — államközi — döntés nem történik ebben a kérdésben.

A községek

magán-postát nem kézbesíthetnek

A postaügyi minisztérium felhívta a belügyminisztérium figyelmét arra, hogy egyes magáncégek egy csomagban szállítják a megrendelt árut a községi elöljáróságok címére, amely a külde- -inényt a rendelők között szétosztja, a vételárat beszedi s a kereskedőnek elküldi. Az ilyen eljárással a községi elöljáróság túllépi a törvény által előirt hatáskörét, ezen kívül súlyosan megkárosítja a postaügyi tárcát, éppen ezért a belügyminisztérium ezt a legszigorúbban megtiltja.

Fegyvertartási engedély

iránti kérvények — a belügyminisztérium 42897—5—926. számú körrendeleté szerint — bélyegmentesek. Az ilyen kérelemre hozott határozat elleni felebbezés illetéke ivenként nyolc korona. A fegyvertartási engedélyre nyolc koronás bélyeg szükséges. Ugyanez vonatkozik á fegyver- tartási engedélyek érvényességének a meghosz- i szabbitására is.

A volt magyar királyi udvar

alkalmazottai s ezek örökösei a pénz- és belügyminisztériumok többrendbeli utasításai szerint csehszlovák állampolgárságukat igazolni tartoznak, ha csehszlovák nyugdíjra tartanak igényt; A belügyminisztérium legújabb rendelete szerint a csehszlovák állampolgárság igazolását legkésőbb folyó évi szeptember 30-áig kell beterjeszteni, ellenkező esetbn a kormány a hatvan százalékos nyugdíj fizetését is beszünteti.

BCHÖPFLIN ALADÁR 1

BALATONI TRAGÉDIA

REGÉNY i

> ifi)

— Isten hozta, Kiss, jól telte, hogy feljött. Mari, hamar feketét, jó erőset főzzön. A tanár ur azt szereti.

Ezzel a nyugodt kordialitással olyan atmoszférát teremtett, amelyben Kiss tanár kezdte nem jól érezni magát. Valami mást várt, talán azt, hogy az asszony zavarban lesz, hogy félni fog tőle, vagy legalább elárulja, hogy tudja, most valami nevezetes dolog fog történni . . . tudja isten, mit képzelt Kiss Zoltán tanár, de azt biztosan nem képzelte, hogy Elza ilyen magától értetődő nyugalommal fogja neki kitölteni a feketekávét. Ezzel kiesett minden konceptnöából, el kellett ejteni a szavakat, amelyeket bekezdésül kigondolt magának, más szavak meg nem jutottak az eszébe. Ügyefogyottan ült és Ica var gáttá zavarában a feketekávét.

Elza néhány percig csöndes belső mosollyal élvezte zavarát. Most le volt .leplezve előtte Kiss Zoltán tanár. Eddig legalább félig-meddig hitt érdekes kalandjaiban, meglepő hódításaiban, amelyekről szeretett mesélni, de most világosan látta, hogy ő sem más, mint közönséges, ánzágoló nyárspolgár, egy a rendesnél valamivel gondozottabb külsejű filozopter, aki elgyávul, ha komolyra fordul a dolog és az első nehezebb helyzetbe belezavarodik, nem tud ura lenni. Nos, nem fogja könnyebbé tenni a helyzetét, hadd evickéljem, megérdemli. Megérdemli, mert tegnap az Alagút bán az első merészebb pro- vokálásra meglazította a karja szorítását. Megérdemli, mert ennek dacára most idejött, nyilván azt hitte, valami könnyű, kész l.:;.1 '.jidra jöhet2 felelős,súg vállalása nélkül.

— Szóval kiheverte a tegnapi este fáradalmait — mondta Elza ártatlanul.

A tanár igyekezett legalább látszatra formában maradni.

— Mit, hogy fáradalom? Nekem az ilyesmi nem fáradság — mondta dicsekedve. - bennmaradok én, ha kell, akár délig is.

A hangja hamisan csengett s ami a legrosszabb volt, ezt ő maga is érezte. Érezte azt is, hogy szavával menthetetlenül eltávolodott mindattól, amiért idejött s körülbelül lehetetlen lesz oda többé visszatérni. Elza aztán még növelte ezt a távolságot a kérdésével.

— Mi mindent csinált azóta?

— Azt, amit mindig — felelt kelletlenül, önmagával elégedetlenül a tanár, hasztalanul keresve a módot, hogy bizalmasabb, inkább kedve szerint való mederbe terelje a beszédet. — Délelőtt az iskolában voltam, aztán ebédeltem és most itt vagyok.

— Jó ebédet kapott a Csulányiban? — kérdezte tovább Elza gyilkos jóindulattal.

— Nem is ott ebédeltem — felelt a tanár. Most már legjobban szeretett volna felugrani, fogni a kalapját és elsietni.

Elza szándékosan hallgatott pár percig, mintha arra várt volna, hogy Kiss tanár még mond valamit, de valójában gyönyörködött a kínos feszengésében. Aztán meggondolta, hogy kár túlságosan feszíteni a dolgot. Nem akarta végképp elvadítani magától a tanárt, elvégre mégis csak diákköri pajtása az urának, meg attól is tartott, hogy kínjában mégis ki talál törni és valami visszavonhatatlan dolgot csinál, vagy legalább mond. Jobbnak látta tehát végképp valami közömbös, biztonságos térre vinni a beszélgetést.

— Mondja, Kiss — szólt tehát —, szeretnék a héten valamelyik színházba elmenni az urammal. Maga többet jár színházba,

Wüfetyiik tojnf&Qt

Kiss készségesen felelt, most már ő is örült a fordulatnak — legalább szégyen nélkül maradhat az asszony előtt. Feladott már mindent, tisztességes visszavonulás volt egyedüli reménye és kívánsága. Elkezdtek hát színházakról, színdarabokról, színészekről beszélni. Kiss meglehetős tájékozott volt ezen a téren, csakugyan elég gyakran járt színházba, állandóan olvasta a színházi lapokat, tudott mindenfélét a most műsoron levő darabokról. Megbeszélték, hogy holnapután mennek az egyik opexettszinházba, Kiss is velük jön, ő gondoskodik jegyekről. Ezzel a megbeszéléssel eltelt egy jó negyedóra, Kiss most már becsülettel visszavonulhatott. Felállt és elköszönt. A szokott baráti módon búcsúztak, a viszontlátásra a kioszkban, hat órakor. Kiss még az ajtóban azt mondotta:

—■ Nem haragszik, hogy igy megrohantam, ilyen szokatlan időben? Errefelé volt dolgom, hát gondoltam, feljövök egy szóra... Ez egyszer magához, Gyula nélkül.

— Sőt, nagyon örültem, kellemesen telt el ez a félóra — felelt Elza nagyon kedvesen.

Csak akkor nevette el magát, édesen, magával megelégedetten, mikor Kiss már a lépcsőházban volt.

— Mégis csak szamár ez a Kiss Zoltán — mondotta.

Körülbelül ugyanebben a pillanatban Kiss tanár megállt a lépcsöház aljában és ezt mondotta, sőt majdnem hangosan kimondta:

— Mégis osak szamár vagy, Kiss Zoltán.

III.

Estéfelé Elza megint csak lement a kioszkba. Megint csak a rendes társaság várta: a férje, Gál mérnök és Kiss tanár. Megint osak jegeskávét rendelt, és csöndesen kanalazta, mikor Kiss tanár megszólalt:

— Ni, Bélteky már megint itt van a démonasztal mellett. Úgy látszik, szándéka van valamelyik démonnal. Talán azzal a szőkével ott . . .

Elzának elállóit a lélekzete. Bélteky.., ő tudta, mért van itt. Nem nézett oda, de tudta, hogy őt nézi, mereven, szüntelenül, kívánsággal. Ma véletlenül úgy ült, hogy ha fölemelte a fejét, kénytelen volt szembenézni Béltekyvel. Ezt nem bírta ki, keserűség támadt benne: mit akar ez az ember, hogy

mer betolakodni az életébe, mi köze hozzá! Már úgyis, mint az álló vízbe bedobott kő, felzavart benne mindent. Mit akar hát ez az ember? Nem lehet ezt kibírni . . .

Megkérte Kiss Zoltánt, cseréljen vele helyet. Most már háttal ült Béltekynek . . . és azonnal megbánta. Az az ember biztosan észrevette a helycserét, arra magyarázhatja, hogy ő nem mer vele szembenézni, fél tőle, azt fogja hinni, hogy benyomást tett rá. Magának se vallotta be, hogy sajnálja is: most már nem nézheti meg — hiszen tulajdonképpen azt. sem tudja pontosan, hogy milyen. Nem emlékezett, csakugyan szöke-e a haja, vagy ezt csak úgy gondolja? A szemének a színére sem emlékezett. Egészen zavaros volt az érzése. Szótlan lett, szórakozott. Kiss tanár próbálta mulattatni, igen csekély sikerrel, mert ö csak úgy egy-egy szóval felel- getett neki. Erre a tanár elcsöndesedeít, azt hitte, Elza ápreheüdál rá valamiért, talán a délutáni látogatásért. Rosszkedvű lett, elhallgatott. Unottan, feszélyezetten ültek. Lassan- kiiit átterjedt unottságuk Gyulára és a mérnökre is, ezek Is abbahagyták a beszélgetést s kelletlenül ültek, most már mind a négyen, a kerek asztal körül, Elza a rendesnél jóval hamarabb indított. A mérnök nagyon szerényen, reménytelenül tett egy indítványt:

(Folytatjuk.)