Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-24 / 191. (1229.) szám
Kedd, 1926 augusztus 24. 5 A frankpőrben holnap ítél a tábla folyásos intervencióra sem, melyhez mi az életbe lépő ifjak nagy seregéhez képest úgyszólván tehetetlenül gyengék vagyunk. Azonban gondolok azokra a kincsekre, a- melyek társadalmunk egyes tagjainál parlagon hevernek, az „élettapasztalatokra11. Ezt hozzák ide és juttassák el a Prágai Magyar Hirlap és a társadalmunk vezetői utján a gondterhelt szülőkhöz és kétségbeesett ifjakhoz. Ezer és ezer oly esetet ismerünk, hol egyik-másik állását, kenyerét vesztett egyén bizonyos irányú produktív tevékenységgel uj exisztenciát teremtett magának. Nagy értékű kincs rejlik ezekben, az . életben csendben lefolyó eseményekben, melyekről senki sem tud, melyeket senki sem kisér figyelemmel és a melyeknek legtöbbször azok sem tulajdonítanak jelentőséget, akik annak közvetlen szemlélői voltak. Minden egyes ily esemény, mely a sajtó utján közismertté válik, sok embernek válhat közvetlen vagy közvetett hasznára. S ha ezeket az élettapasztalatokat a társadalmi élet minden rétegéből összegyűjtjük, úgy bizonyára talál minden törekvő ifjú azokban annyi értékes gondolatot, mely a biztos exisztenciát, a pályaválasztás helyes útját neki is megmutatja. Megsemmisítették a párkányi adókivetéseket Párkány, augusztus 23. (Saját tudósítónktól). 'A múlt héten folytak le Párkányban a III. osztályai kereseti adó-tárgyalások. Mivel azonban a pénzügyi hatóságok utólagosan megállapították, hogy a bizottságnak olyan tagjai is vannak, akiknek huszonöt-harminc éves itilakásuk dacára kétes az állampolgárságuk és illetőségük, a bizottság határozatait megsemmisítették. így tehát a már egyszer kivetett III. osztályú kereseti adót egy uj bizottság újból fogja tárgyalni, ne hogy bármily csekély beleszólásuk legyen az „idegenekének az adókivetésekbe. Ott tartunk már tehát, hogy az évtizedek óta itt lakó adófizetők már az adóigazgatásban is •idegenek lettek. Természetesen bármennyire is „idegenek” az illetők, az adóbehajtásoknál épp oly könyörtelen szigorral járnak el velük szemben is, mint másokkal. És mindez akkor történik, amikor életbelépett már az uj állampolgársági törvény és amikor hiába vár elintézésre sok ezer adófelebbezés. Ilyen fölösleges munka szaporítás helyett inkább a hátralékokat dolgoznák föl. A cseh é s német szocialisták közeledése Prága, augusztus 23. Szeptember első napjaiban a csehszlovák és német szociáldomokrata párt megbízottai közös tanácskozást kezdetnek egymással. Az értekezlet ügyében a német párt kereste meg a csehszlovák szociáldemokrata párt vezetőségét. A tanácskozásokhoz mindkét oldalon nagy reményeket fűznek. Budapest, augusztus 23. (Budapesti szerkesztőségünk teleíonjelentése.) A frankpör táblai tárgyalásának mai napján folytatták a még hátralévő védőbeszédeket. Sehwetz Elemér dr., Rába uj védője, kifogásolja, hogy a törvényszék nem vette tekintetbe Rábánál a hazafias szándékot, jóllehet ő állandóan hivatkozott arra. Tudja meg az ország és az egész világ — mondja —,. hogy Rába belátta hibáját,' bánja, hogy a kormányt is bele akarta vonni a hamisításba. Nem kutatja, hogy mi okból tette ezt. Lehet, hogy visszhang volt csupán. Igazságos Ítéletet kér. A főügyész bejelenti, hogy indítványát Rábára vonatkozóan teljes egészében fentartja. Gál Jenő dr., Nádosy védőjének néhány szava Prága, augusztus 23. A szociáldemokrata Právo Lidu Pozsonyból arról értesül, hogy a szlovák néppártban szervezett rodobrancok vezetői nincsenek megelégedve a pártvezéreknek megállapodásaival, melyek a pártot a vámtöbbségkez kötik, sem a kormányba lépésre irányuló hajlandóságukat nem helyeslik. — A rodobranát — írja a P. L. — tulajdonképpen azért építették ki, hogy kádere legyen a leendő autonóm szlovák államnak, melynek vezetését a ludákok szeretnék a kezükbe kapni. Ezért is jelenkezett a radobraná- ba annyi elégületlen elem. Most, hogy a néppárt taktikájában változás következett el és a vezérek kifejezték, hogy hajlandók a kormányba lépni: a rodobranacok elégedetlenkednek s elégedetlenségüket csöppet sem rejtegetik. Olyan hírek keringenek, hogy q, szlovák fajvédők önálló párt szervezésén dolgoznak, amely párt intranzigens ellenzéki volna s Hlinka és Tuka irányát követelné. után a zárszó jogán még maga Nádosy szólal fel: — Bűnösnek érzem magam, de nem a vád által megkonstruált bűnben. Tiltakozom a pénzhamisítás és okirathamisitás vádja ellen. De ha a tábla is bűnösnek talál, a kirótt büntetést ugyanolyan lelki, nyugalommal fogom kitölteni, mint az eddigit* Hajts ugyancsak felszólal. Hangsúlyozza, hogy Gerő önállóan működött, nyilt parancsot sohasem adott neki. Kurtz kijelenti, hogy a Térképészeti Intézet alkalmazottai e pörben a munka áldozatai. Holnap még Gerő fog felszólalni, majd a bíróság tanácskozásra visszavonul és meghozza ítéletét. Az ellenzéki rodobrancok arra számítanak, hogy sikerül majd nekik a mostani néppárt tagjainak többségét magukkal rántani. Ezt a fantasztikusnak látszó értesülést megerősíti a cseh néppárt hivatalos lapja is, mely a következőket írja: — A szlovák rodobrancok nemrég tartott pozsonyi értékezletén a rodobrana fiatal és ambiciózus vezetői bizalmatlanságukat fejezték ki a Hlinka- párt vezetői ellen s kimutatták', hogy a szlovák politika vezéréül egyedül Tuka Bélát ismerik el. Ugyanezt a határozatot hozták ezzel egyidejűleg a besztercebányai értekezleten is. — Az uj mozgalom vezetője Tuka mellett Sámuel titkár lesz, aki most a fogházban van. A szlovák rodobrancoknak a legközelebbi választásokra jó kilátásaik vannak. Tuka, hogy a Slovák szerkesztőségét a maga részére biztosítsa, meghagyta a lap valamennyi szerkesztőjének, hogy lépjenek be a rodobranába. A két lap értesülését teljes föntartással közöljük. Az utolsó öt évben Magyarország többet költött népiskolákra, mint azelőtt ötven év alatt Klebelsberg magyar kultuszminiszter nyilatkozata A szlovák fajvédők önálló pártot akarnak alapítani? A rodobrancok kérlelhetetlen ellenzéki politikát követelnek A rodobrana mint az autonóm szlovák állam kádere A szlovák ifjúság csak Tukában bisik félrebeszélt . . . erre bezárkóztam szobámba és nem engedtem be magát ... Ez csak természetes? . . . Vagy a logikám megint fejjel lefelé lóg? — Elismerem, hogy a maga védekezése másnap egészen helyénvaló volt: nem akarta születendő gyermekét szerencsétlenné tenni. De mit gondoljak egy fiatal, tizenhét éves leányról, aki ilyen kifogással áll elő? — Maga akkor meggyanúsított engem, hogy mást szeretek —szólt Margit —, sőt később boros fejjel azzal is megrágalmazott, hogy házasságom előtt viszonyom volt mással. — Azt nem mondtam soha — mondta Ádám —, ellenben bizonyos, hogy maga sem akkor nem szeretett engem, se most nem szeret . . . mert különben házasságunk nem volna két év óta . . . fehér nász . . . Valaha regényben vagy színdarabban hallottam ilyesmiről, de hogy ez csakugyan van és különösen, hogy épp velem fog megtörténni, azt álmomban se sejtettem volna. — Pedig én csak ezzel a föltétellel maradtam a házban és ehhez most is ragaszkodom — mondta Margit. — Ez a föltétel őrültség — felelte Ádám. — Én csak azért mentem bele annak idején, mert el akartam kerülni a botrányt . . . Másnap az egész megye tudta volna, hogy Mike Ádámot a felesége megutálta a nászéjszakán és faképnél hagyta. — Most már elmúlt két év. Szépen elválhatnánk. Senkise fogja tudni, mi volt köztünk. Én nem fogom elárulni senkinek, mert ezzel csak magamnak ártanék. — Nem fogja elárulni? — nevetett Ádám. — Hát vegye tudomásul, hogy már az egész megye tudja, hogy Mike Ádám fehér nászban él a feleségével ... És most már csak azzal a feltétellel válnék el magától, ha a megye pletykájára rácáfolhatnék . . . egy egészséges újszülött gyermekkel . . . Ha ezt a föltételt teljesíti, rögtön elválunk. (Folytatjuk.) Budapest, augusztus 23. Egyes ellenzéki politikusok azon vádjára, hogy a magyar kormány túl sok pénzt fordit a magasabb műveltség fejlesztésére, a népművelést viszont elhanyagolja, — Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter a Nemzeti Újság munkatársa előtt a következő nyilatkozattal válaszolt: — Kiszámíttattam a zárószámadásokból, hogy az 1867-iki kiegyezéstől kezdve az ösz- szeomlásig mit fordítottak Nagymagyarorszá- gon népiskolák építésére, mivel eleinte a polgári iskolák emelésére fordított összegeket is hozzácsapták a népiskolai építési kiadásokhoz, ez a szám még magasabb, mint ami csupán népiskolákra fordittatott. Az 1867-ik évi kezeléstől az 1918—19-iki kezelésig állami, községi és felekezeti népiskolák építésére a magyar állam 35,750.398 aranykoronát fordított. A proletárdiktatúra megszüntetésétől 1922 júniusáig, vagyis addig, amidőn a kultuszminisztérium vezetését átvettem, három költségvetési év alatt hivatali elődeim 105.769 aranykorona értékű népiskolai építkezést bonyolítottak le. Az én miniszterségem alatt 14,651.667 aranykorona az összes népiskola- építési hitel. — Ezek a számadatok maguk is elég han gosan beszélnek. Mégis, hogy egyszersminden- korra véget vessek annak a mesének, hogy itt nem folyik hatalmas akció éppen a népművelés érdekében, a fenti számokhoz még a következő megjegyzést fűzöm: — 1867-től 1919-ig Nagymagyarországró! van szó, vagyis egy majdnem háromszor akkora országról, mint mai Magyarország. A kilencvenes évektől kezdve elég virágzó volt állami pénzügyek állása is. Vagyis jó állaim financiák mellett egy háromszor akkora o:- szágnak, — a nekünk ma megmaradt magyai vidékeket az elszakított nemzetiségi területek javára elhanyagolva — mindenfajta népiskolák építésére, több polgári iskolát is beleszáI mitva, több mint 50 év alatt 35,750.398 arany- I koronát költött a magyar állam. Én, a miniszterelnök és a pénzügyminiszter megértő támogatása mellett a régi Magyarországnak mintegy egyharmadát tevő területen öt évi kezelés keretében népiskolák emelésére 14,651.667 aranykoronát teremtettem elő, ami annyit jelent, hogy a megmaradt területre öt költségvetési évben többet fordítunk, mint amennyit a kiegyezéstől az összeomlásig eltelt félszázad alatt fordítottak. —Nemcsak én mosolyoghatok tehát tájékozatlan támadóimon, hanem mosolyog a magyar nép is, mert mikor kint a tanyákon, kint az iskolátlan falvakban, kint a községekben, városokban és Budapest elővárosaiban százával épülnek a tantermek, akkor a tények brutális meggyőző erejével szemben az üres szó, mint szappanbuborék foszlik szét. Mérsékelt részletflzeSéssel is megszerezhető I „Franka" Í a mai kor legjobb por* szívógépe. Egy háztartásban sem nélkülözhető — Vezérképviselet a C. S. R. részére: Elektródám „FRflNKfl" H. Czirolnik Praha II., Václavské n. 14. Képviselőket minden nagyobb városban fölveszünk — Prospektussal szívesen szolgálunk w Nem pénz 12 korona egy oly könyveid, amely az egész családnak okoz nagy örömet. Siessen megvenni a Tapsifüles nyuszikát1 Augusztus Kedd IlsEicia miisa is ftiittsei! Látogatást tettem Meseországban Budapest, augusztus. A budapesti Állatkertben, sziklák közt, kedves, mesterségesen vadregényes helyen van a Meseország. S én végigjártam a Meseországot és megfiatalodva kerültem ki onnan. Újraéltem régi, szép megeseemlékeimet. Újra tudtam a szivemmel hallgatni meséket, kitágított, ámuló szemekkel tudtam csodálkozni, újra elfogott az a régenérzett lelkes izgalom, amellyel annakidején a mesék hőseiért aggódni tudtam. Nagyon vágytam már a meséket. Fiatalon megöregedtem, barna hajamba ezüst szálak szöktek s olyan ritkán tudtam csodálkozni ... Olyan jólesett újra hinni tudni a mesékben. Nem esztetizálni folyton, azzal a kétségbeesett konoksággal, amely mindenben és javíthatatlanul a Szépséget keresi s a nagy Szépség utáni hajszában folyton csalódni kénytelen és csúnyaságokat talál... Beléptem a Meseországba. Homályos tompított hangulatú teremben, kicsiny színpadok hosszú sora s a színpadokon szépséges kedves tündérmeséknek számtalan jelenete van lerögzítve. Jancsiról és Juliskáról, akik a boszorkány kezeibe kerültek, — meg a Hófehérkéről, akit kis, hősszuszakállas törpék őriztek, — a Csizmás Kandúrról, aki bársonymentében és hosszú lakkosizmában állott a király elé, — meg a Osipkerózsikáról, akit a királyfi száz esztendős alvás után szabadított ki fogságából, — meg a Piroskáról, meg a farkasról, aztán a kicsiny, pöttöny Babszem Jankóról, — a szomorusorsu, de boldogvégü Hamupipőkéről és egyebekről, tündérekről, a mesék királyáról, a tenger királyáról... Felevenitett, drága mesék olyan szépen, olyan .alázattal, olyan meg nem rontott ízléssel tudtalak hallgatni benneteket . . . Egy fiatal asszony vezette mellettem a kisfiát. Kicsiny, négy esztendős gyerek. Gyönyörűséggel néztem az elragadtatását. Ott akart maradni, akár tán örökre abban a teremben, mert eljutott végre a Meseországba, ahol megelevenedve látta álmai hősét. Fölindult lelkességgel futott egyik jelenettől a másikhoz, hiszen nem lehet megállni egyiknél sem, mert a következő is gyönyörű ... És a fiatalasszony, az igaziédesanya bü- bájával mesélt... Amikor megálltak a Hófehérke jelenete előtt, ahol a homályos színen kis törpék jártak, hosszú, bordros szakállal, ravasz, de kedves arccal, — pontosan úgy, ahogy elképzeltük magunknak, amikor a mese nyomán először támadt bennünk a törpék élő viziója s ott fekszik az ágyon Hófehérke ... és a fiatal anya megszövegezi a képet... — Látod, Gyurika, itt jönnek a hosszú- szakállas törpék, hazajöttek s a sötétben látják, hogy valaki járt náluk. Kérdi az egyik törpe: ,yki ivott .az én pohárkámból?“, — és kérdi a másik: „ki evett az én tányérkám- ból?“, — és csodálkozva kérdi a harmadik, és ki alszik az én ágyacskámban? mert látod, a Hófehérke alszik ott, akinek hófehér a ruhája, és hófehér a bőre, és kék a szeme, és aranyszőke a haja, ugy-e milyen gyönyörű? ... Meg kell nézni a Gyurikát és el kell szomorodni, hogy megnőttünk és megöregedtünk és nem tudunk többé őszintén gyermekeik lenni... Kis ujjait a csodálattól kinyílt ajkai elé tette, a szemei majdnem ráléptek a meseképre, olyan mindenMejtő elragadtatással tudott csodálkozni, gyönyörködni... Vagy a Jancsi és Juliska mesénél... Színes erdőben bolyonganak eltévedten Jancsi és Juliska. Ijedten fogják egymás kezét és csudálattal néznek arra a csokoládéié! -jü kunyhóra, amely előtt egy csúnya boszorkány áll . . . és meséli az anyüskája Gyurikának... — ... Szegény Jancsi és Juliska most egyedül vannak s a boszorka hívja őket: „Ne féljetek gyermekeim, gyertek be a házamba, meglátjátok, milyen jó dolgotok lesz itt nálam!”... Pedig hazudott a gonosz boszorka,
