Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-21 / 189. (1227.) szám
Szombat, 1926 augusztus 21. 5 T>I@<ÍAI-/VVkG^AR-HIMiAEi A Prágai Magyar Hírlap uj regényei Atlantisz, egy elsülyedt világrész története Schöpflin Aladár: Balatoni tragédia A tudománynak az utolsó esztendőben tett óriási elöhaladása a nagyközönség érdeklődését nagy mértékben fordította a tudományos problémák felé. Ez a fejlődés természetesen az irodalomra sem maradhatott hatás nélkül. A háború utáni években mindinkább gyakoriak lesznek azok az alkotások, amelyek a jövő problémáival foglalkoznak, amikor az emberi technika előrelátható fejlődése olyan hatalmas eszközöket ad az emberiség kezébe, amelyekkel a természet leghatalmasabb, legtitkosabb erőit is szolgálóidba kényszerítheti. Az atomfelbontás kísérlete már sikerült 8 az atomból felszabaduló energia- mennyiség olyan hatalmas, hogy egy kilo- grarn szénnel át lehet vinni egy nagy gőzöst az óceánon. Arról van szó, hogyan lehet ezt a hatalmas energiaforrást az emberiség szolgálatába állítani. De a regényíró fantáziájának ez már nem probléma cs alkalmat ad arra, hogy fantasztikus írásban rajzolja meg azt a kort, melyben ez a hatalmas energiamennyiség az emberiség romboló és építő munkájának szolgálatába kerül A magyar irodalomban örökbecsű Jókainak a huszadik század elejét megjósoló munkája. Az olvasóközönség érdeklődése most az ilyen irányú munkákkal szemben még csak fokozódott. Innen magyarázhatjuk, hogy a világirodalomban egyre-másra jelennek meg 'érdekesebbnél érdekesebb irodalmi munkák, amelyek a jövő képét rajzolják meg. Hans Dominik, Karl-Augusl v. Laffert. Annié Har- rer-Francé, Hans Richter ennek az iránynak legkedveltebb, legelismertebb művelői. Hans Dominik mérnök ember, aki kiváló technikai szaktudással rendelkezik. Mint iró, Istenáldotta tehetséggel, merész fantáziával és bámulatos tudással rajzolja meg azokat a technikai problémákat és lehetőségeket, amelyek a világ képét át fogják alakítani, Olvasóközönsége visszafojtott lélekzettel, egyre fokozódó izgalommal olvassa a jövőre vonatkozó regényeit, amelyek világok harcát, világok újjászületését jósolják meg. A mérnök-iró látó szemmel néz a távol jövőbe, nagyszerű képeket lát és olyan müveket teremt, amelyek nemcsak a regényt olvasó közönségre, hanem a tett emberére, az alkotó emberre is mély hatást gyakorolnak. Dominik három nagy müvei örökítette meg nevét a világirodalomban. A hármak hatalma cimü regénye csodálatosan rajzolja meg, mint kényszeríti az ember hatalmába a természetet. A Dzsingisz-Kkán nyomai cimü müvében leírja, hogyan teremt az ember hatalmas fizikai erők birtokában uj kultúrát Belsőázsia sivár pusztaságain. Legszebb, legértékesebb alkotása azonban kétségtelenül az Atlantisz cimü regénye, a titokzatos hatodik világrész története. Ez a regény a huszonegyedik évszázad elején játszódik le. A világ három legnagyobb birodalma, a fekete császár uralma alatt álló Afrika, a Guy Rouse skritpulusnélküli diktatúrájától vezetett amerikai Egyesült Államok és az európai Egyesült Államok harcrakészen állanak. A gazdasági élet politikai és a gazdasági életet fenyegeti a Csad-tó mellett feltárt óriási robbanóanyag-mennyiség, a Panama-csatorna felrobbantása és a Golf-áram eltérítése Európától. Borzalmas lidérc nehezedik a világra. Az izgalom félelmetes. A sajtó fokozza a vihart, a parlamentek állandóan üléseznek. A népek már délre vándorolnak. Ekkor az emberiségnek megmentője akad, aki végül megajándékozza az emberiséget a titokzatos óceánba merült világgal, , Atlantisszal. Dominik regényének páratlan népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy az Atlantiszt filmre is feldolgozták és a világvárosok mozgói heteken át műsoron tartották. Akik a regényt filmre feldolgozott alakjában látták, azokra az írás nem pótolható ereje és művészete még nagyobb hatást fog gyakorolni. Hisszük, hogy olvasóközönségünknek nagy örömet szerzünk azzal, hogy a világirodalomnak ezt a remekéi megismertetjük vele. Az első pillanatban lázas izgalom fogja el az olvasót, amidőn a nagyszabású munkához kezd és ez az érzés állandóan fokozódni fog. Az Atlantisz közlését „Rasputin“ cimü regényünknek befejézése után azonnal megkezdjük. Irodalmi téren is a legtöbbet akarjuk nyújtani olvasóinknak. Azt a programmal, amit az év elején kitűztünk, amelyet olvasóinknak megígértünk, nagyjában már megvalósítottuk. Fejlődésünknek uj állomását jelenti, hotfy a legnagyobb világlapok mintájúra egyszerre két regényt mutatunk be olvasó- * inknak. Míg Dominik munkája a technikai fejlődés köréből veszi tárgyát, addig Schöpflin Aladár vasárnap meginduló regénye az emLondon, augusztus 20. A bányatulajdonosok és bányamunkások tegnap kezdték meg tárgyalásaikat, amelyek azonban hirtelen összeomlottak. A közvélemény ezt sajnálattal vette tudomásul, de rém lepődött meg az eredménytelenségen. Köztudomású volt ugyanis, hogy a bányászok kitartanak eredeti áprilisi követeléseik mellett. Baldwin, aki tegnap délután tért vissza a Downing-streetre, arra várt, hogy vagy a tulajdonosok, vagy a munkások meghívják a tárgyalásra és igénybe veszik közvetitését, erre azonban nem került sor. A miniszterelnök a hét végén újra elhagyja Londont és több hetes üdülésre Aix les Bairsbe megy, a munkaügyi és a bányaügyi miniszterek azonbr Londonban maradnak, hogy bármely pillanatban rendelkezésre álljanak. A tárgyalások összeomlása következtében elkerülhetetlenül szükségessé vált, hogy a parlament a hónap befejezése előtt összeüljön a szükségtörvénynek egy hónappal való meghosszabbítása céljából. Ha addig a tárgyalásokat nem veszik fel, vagy az egyezség nem Losonc, augusztus 20. Többnyire mosolyt szokott kiváltani, ha valaki komoly formában törődik - valamilyen emberi közösség, mondjuk egy nemzet jövőjével. Azért van ez, mert a komoly formában való törődés a részekre osztott nagy munka egyik részének a vállalásával, hosszú ideig tartó és pepecselő kitartással, kevés Ígérgetéssel és sok csendes gürcöléssel egyenlő. Ha valaki szalmaszálon tudna szép palotát kifújni. rövid félóra alatt, bizonyára nagy bárnévre, megbecsültetésre, tiszteletre és minden egyébfajta honoráriumra szert tenne, nem úgy, mint tégladarabokat egyenkint cipelő munkásai a szellemi életnek, akiknek — mint fentebb mondottuk — igen gyakran megmosolygás a fizetségük. Ezért fontos, szükséges és talán halaszthatatlan elmondanunk a cserkészetről mindent, amit tudunk róla, amit érzünk s az elmúlt napokban ezen a helyen megjelent időszerű cikk után gondoltunk róla. * Nekem is van mondanivalóm arról a fiatalemberről, akivel néha fájdalmas utóizü találkozásaim vannak, aki tehát: én magam voltam ezelőtt jó néhány évvel. Karinthy előfigyelmeztetett novellája és Győry Dezső múltkori cikke nyilvánvalóvá teszi, hogy ezeknek a találkozásoknak két főjegye van, amelyet odasütve érzünk a lelkűnkön minden ilyen találkozás után. Ez a két főjegy: a különbség felismerése s a felismerés nyomában támadó fájdalom. Igen, az az idealista, tiszta szándékokkal telitett, áldozatokra elszánt, sogitni kész és előrejutni vágyó vékony kamasz, a tiszta életnek és könyörtelen erkölcsöknek az a lovagja, az a maga egészében nagyszerű gyermekpéldány és növekedésre indult plántája egy jövendő erős férfinek: én is voltam. Emlékszem, hogy csupa ilyen pompás legénykék éltek körülöttem; emlékezetemnek és egy naiv feljegyzésekkel teli füzetnek a sűrű lapjai elevenítik elém szép alakjukat és szép fiatalságukkal vetekedő szép vágyaikat. béri lélek mélységeiből bányász csodálatos kincseket. „Balatoni tragédia“ a címe ennek a regénynek, amely először a Prágai Magyar Hírlap hasábjain lát napvilágot. Schöpflin regénye a magyar irodalomnak igazi eseménye. Páratlanul tökéletes lé- lekrajzzal világítja meg a felvetett témát, egy középsorsu asszony lelkének belső fejlődését, titkos szerelmét, amely azután tragédiába sodorja. A mának hü rajza ez a regény, amely emelkedett szellemével, kiváló irásmüvésze- tével, gondolatainak mélységével és bőségével messzire kiemelkedik az átlagtermelés sorából. Ezt a két ajándékot adjuk hűséges olva- sóközönségünknk az őszi szezon beálltával, amikor a hosszabbodó esték az olvasás iránti szükséget és érdeklődést fokozzák. jön létre, akkor a parlament augusztus 30-án rövid, legfeljebb két napos ülést tart. A báryatuktjdonosok központi bizottsága ma reggel tanácskozást tartott, szintúgy a bányamunkások vezetősége is ülésezett. A Daily Express szerint a bányamunkások vezetősége hosszú jelentést terjeszt a munkaügyi miniszterhez, amely azt a kívánságot fogja kifejezni, hogy a kormány lehetőleg interveniáljon. A jelenlegi körülmények között azonban kevés kilátás van arra, hogy a kormány intervencióra vállalkozzék. A bányatulajdonosok szervezete arra számit, hogy a tárgyalások meghiúsulása további elégedetlenséget vált ki a munkások körében és arra fogja bírni az egyes kerületeket, hogy-lokális megegyezéseket kössenek. Több lap szerint általánosan az a vélemény alakult ki, hogy a sztrájk automatikusan úgy fog végetérni, hogy a walesi bányamunkások visszatérnek a bányákba. Tény, hogy kerületi megegyezések máris érvénybe léptek. Ez a régi legénybe, ha néha találkozom vele, szemrehányóan mutatja meg magát és én bánattal látom az ő közötte és közöttem kivilágló különbséget. ő: az élet felől nem eléggé világos, de még így is eléggé magasztos, erkölcsi és altruista szempontok birtokában nagyszerű lendületekkel gondolkozik. Én: Örülök, ha gondolataim végtagjaiban annyi erőt érzek, hogy velük holnap estig tudok elbandukolni, ő: Erejében bizva saját magát és az embereket meg akarja nyerni és tartani egy olyan életnek, amelyben a szellem, a kultúra, a megértés kormányozza a matériát s a kormány a megelégedés s a lelki harmónia olajától szuperál olyan nagyszerűen. Én: Egyetlen, lehetőséget sem látok a mai késhegyekig menő élet megmentésére, ő: Isten katonájának önbizalmával tud harcolni és győz, bár sebeket nem oszt. Én: Nem tudom parírozni a sűrűn kapott ütéseket, bár felrázom olykor magam és csapkodni próbálok. Az Isten kardja fakard lett a kezemben, páncélja papiros a testemen. Végül, egy nagyon triviális, de megvilágító képpel: Míg én ügyeskedve próbálom olyan trükkösen táncolni életünk borzalmas tojástáncát, mint a szomszédaim, akik mind nagyon ügyesek, addig Ő a múltban hozzákezdett már ezeknek a tojásoknak az összeszed éséhez, hogy majd férfikoromban én folytassam 6 hogy igy végül egyáltalában ;áe legyen szükség az óvakodó, izomfaosaró, élet-forzitő tojástáncra. Ő hát sokkal különb nálam, s ha ezt mondom rá, ezzel azt akarom mondani, hogy jobb volt. A fájdalom pedig nagy énbennem, mert úgy látom, hogy olyan többé sohasem leszek és ti sem lesztek,' akik ezt az utat velem egyidőben megjártátok, ifjú barátaim! Igen, de mi legyen azokkal a gyerekekkel, akik most egykoruak a mi „fiatalember -ünkkel, akik tehát most jók még, most plánfái még egy későbbi jövőnek s most csinálják a későbbi férfi- magúk történelmét.?! Mi történjék a mai ifjúsággal?! Mielőtt erre felelnék, megmutatom azt a szakadékot, amelyet egy cserkésznevelésben részesült Meghiúsultak az angol bányaipar tárgyalásai A munkások kitartanak áprilisi kötieteléseÉk mellett — Nem várható a kormány intervenciója Egy másik találkozás egy másik fiatalemberrel Felelet egy körkérdésre: a cserkészet válsága ifjú embernek át kell ugrania, amikor — mint mondani szokás — kilép az életbe. Egy példa van előttem: Az a cserkészcsapat, amelynek a munkájában reszt vettem, csupa okos, komoly és tehetséges fiúból állott. A nevelés val- iáserkölcsi alapokon történt és tudom, hogy azok a fiuk, akik ezeken a megbeszéléseken szivvel-1 él ékkel vettek részt, egész életükre kiható, bőségesen kamatozó tőkét gyüjthettek. Mégis, már az egyetemeken, mindenik belebukott a krízisekbe. Ezek a krízisek, ha velük beszélek, többnyire ebben a három pontban kristályoződnak s egyszersmind ezek körül gomolyognak: nő, ital s az emberek rosszasága. Megláttam, hogy ez az utóbbi a legfontosabb. A cserkészek között az egymásonsegitős, az áldozatosszivíiség, az önfeláldozás és a közös érdek alá való rendelődés igéit hallja a gyermek. Finom lelke nemes érzékenységével teszi őket a magáéivá. Az életben először szintén ezek szerint próbál cselekedni. Megdöbben, mert mindenhol ellenkezést, gúnyt, de főleg az övéivel ellenkező, a cserkészetben elitéit eszméknek a diadalát látja. Az élet nem teketóriázik. A fiút pofonok érik s ha olyannyira vérébe mentek a cserkészeszmék, hogy tovább is azok szerint él, akkor lesz belőle egy pofozógép, egy kihasznált, kijátszott, kirabolt mártir. A legtöbb ezt nem várja be, hanem szakit a cserkészettel. Hogy a felnőtt cserkészvezetők elég példa arra, hogy lehet másképp is? Azt mondom, hogy nem! Akik közülök többek, mint ügyes szervezők, mint jó pedagógusok, vagy a fiatal test kultúrájával lelkesedve törődő tornatanárok, azok maguk sem ideáljai a modern élet sikerrel küzdő féri iáinak. Ezek mártirlelkek, akik nem állíthatják magukat a küzdelmekre vérteződő jövő induló generációja elé követendő példának. A ma embere iparos, kereskedő, pénzzel bánó hivatalnok és elüzletiesedett szellemi munkás. Ezek közül kell uj példákat állítani a kis cserkészek elé és szólni hozzájuk: Ha megnősz, ilyen becsületes kereskedő, ilyen erkölcsös iparos, ilyen altruista, ilyen vallásos és derék ember légy! Világos, hogy a cserkésznevelés folytatódhatik a 18—20 éves koron is, de hogy ez meg megtörténhessék, korszerűvé kell válnia, alapjaiban kell önmagán reformokat végeznie. Adandó alkalommal ezeknek a reformoknak a lényegét is ki fogom fejteni. Hangsúlyoznunk kell, hogy a cserkészeszmék hatása az életbe kikerülő fiatalemberek fölött azért szűnik meg az esetek 95%-ában, mert a cserkészeszmék nagyon szépek, nagyon erkölcsösök, nagyon keresztényiek, ezzel szemben az élet nagyon csúnya, nagyon erkölcstelen, nagyon keresztényietlen. Az életbe kikerülő ifjú nem szakíthat az élettel, sőt meg kell küzdenie azzal, tehát kénytelen szakítani a cserkészettel. * Tessék végigtanulmányozni, hogy mire oktatja a cserkészet a fiukat. Minden szép, minden hí* * báílan, minden pompás benne, csakhogy mindé* más, — éppen mert jő és nemes, — mint az életben. Egy gyönyörűen elképzelt világ az, a kölcsönös segítség és szeretet világa, az utópiák valószínű földje, de az életben — fájdalmas dolog erről igy beszélni, de itt van az okok magja — minden csúnyább, kegyetlenebb, erőszakosabb. A gyerekekre a cserkészet éppen ezért hat annyira! Az ő lelkűk a jóságot, a szeretet és az igazságot szomjuihozza. Bizonyos azonban, hogy az öregebb cserkészek szervezeteit már más irányba lekötött érdeklődési körökkel lehet csak megszervezni s ezek közül azt kell különösen kihangsúlyozni, amelyik a gyermekcserkészetben is mindent alászinező módon van jelen: az egészséget, az egészségre való törekvést! * A cserkészet válságáról csak akkor beszélhetünk, ha arra a törekvésre gondolunk, hogy a gyermekek cserkészetét változatlanul vigyük tovább a férfiak életébe. Előbb vázolt okokból ez nem sikerülhet. A 20 éven felüliek cserkészmunkájának szabályait ugyanolyan hatalmas koncepciójú, átfogó rendeszerezéssel kell valakinek megteremtenie, mint a gyermekek cserkészetét teremtette meg az angol generális, Baden Powell. Ennek a cserkészetnek tehát nincs válsága, mert ez a cserkészet még egyáltalában nincs! A gyermekek munkáját tovább fogják csinálni azok, akiknél az a legjobb kezekben van, maguk a gyerekek. A vezetőknek eddig elhanyagolt kötelességük azonban, hogy a gyermekcserkészeket az utolsó évben, amikor az életbe készülődnek, felvilágosítsák azokról a különbségekről, amelyeket cserkész- életük és felnőtt életük között tapasztalni fognak. Nehogy ilyen fájdalmas legyen régi énjükkel talákozniok, mint nekünk, saját, tapasztalatainkra bízott régi cserkészeknek. Mindezeknek a megmondására az emlékek indítottak. Nem tudom elfelejteni a jóságnak, igaz törekvéseknek, a bizakodó hitnek azokat a szép napjait, amelyekkel a „fiatalemberét ajándékozta meg a cserkészmozgalom. A „fiatalember" kipa- naszkodta magát nekem s én magamat őneki. Darkó István. xx Vidám és megható történetek, bájos leírások tárháza az „Ifjúsági könyvtár". Az első kőiét már megjelent. Ára 12 korona.
